Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

Nyolc óra és még mindig semmi. Ilyenkor már min­él érmék úgy kellene mennie, mint a karikacsapásnak... de semmi. Az emberek ott toporognak a gépek körül, nézik az eget, beszélgetnek. A szerelő még meghúz egy- egy csavart - a hatalmas fem- fiordazatu kombájnokon. Gól János. az üzemegység veze­tője már visszatért az üt­közet színhelyéről, a határ­ból. Módosítani kell a ter­vet. Eredetileg úgy volt, hogy öt ' gép az árpatáblákba ha- ■ tol be, de ez most már lehe­tetten. A nap még mindig nem sütött ki. Az éjszakai éső átáztatta a gabonát, az ár­pa megdőlt, egymásra borult, mint egy állóképbe mereve­dett hullámzó tenger. ' A búza hamarabb szárad. Mind a kilenc gépet oda kell küldeni. Rövid megbeszélés és aztán újra a várakozás. Háromnegyed kilenc. A gép­kezelők öt óra óta talpon vannak és várnak. Megérkezik a napiparancs. Indulás. A gépek feldübörög­nek, a kombájnosok fel-fel- pörgetik a motort, aztán e fém testű aratomunkások sor­ban fordulnak ki a füzesabo­nyi Petői'Termelőszövetkezet tanyájának udvaráról. A ki­lenc gép egyetlen zárt sort alkotva, lassan, méltóságtel­jesen vonul a búzatábla felé. — 'Melyik nehezebb mun­ka, a gépkocsivezetés, vagy ez? — Ez. ötkor már itt va­gyunk. Ha az idő engedi, nyolcig fél kilencig dolgo­zunk, mire hazaérünk általá­ban fél tíz, tíz óra, félti­zenegyre mondjuk ágyba ke­rülünk és másnap kezdődik elölről az egész. Hát ke—' meny dolog. — Még 1958-ban kereszte­ket raktam össze Üjlőrinc- falván az apámmal együtt. Hatvanegy óta vagyok sze­relő. Azóta én az aratást vil­láskulccsal. kalapáccsal, fo­góval a kezemben élem at. Mit jelent nekem az aratás? Azt, hogy gyorsan, minél gyorsabban kicserélni, meg­javítani az alkatrészt, új sze­met tenni az elszakadt lánc­Német. József: — Nekem az aratás a villáskulcsot je­lenti, az elszakadt láncokat, es a meglazult csavarokat. (Foto; Peri Marton) Pócs György: — Négy nap óta vagyok kombajnos... — Gépkocsivezető vagyok — mondja Pócs György. Il­letve ez sem teljes így. Gép­kocsivezető és anyagbeszer­ző a bodonyi termelőszövet­kezetben. Nálunk, fent a he­gyek között később érik a gabona, addig lejöttünk ide ketten aratni. Miért változtatott a nyá­ri idényre állást? — Szeretnék jól keresni a nyáron. A feleségem most szült, már két gyerek van a háznál, vettünk egy aulól i« Szóval, kell a pénz. — Mennyire számít? — Ha jó idő van és lehet dolgozni, akkor remélem, hogy meglesz a nyolcezer­kilencezer. OäMm 1974. julius 21.» vasárnap A rövid, keményszáru bú­za egyetlen összefüggő, meg­bontatlan táblában áll kilo­méteres hosszúságban a Bu­dapest—Miskolc vasútvonal töltésének mentén. Az első kombájn eléri a tábla szélét, a vágószerkezet leereszkedik, a forgó motollák ráhajtják a vágóasztalra a búza szárát, a gép beleharap a tábla szelé­be, sebet ütve az egybefüggő sárga gabonatengeren. Aztán befordul a másik, a harma­dik és a negyedik is. A táb­lában már hosszú törésvonal húzódik a. vasúti sínek irá­nyába, ahogyan a gépek egyenletes, tompa mormogás- sal utat hasítanak a lábon álló gabonában. Tóth Pál bal karjával integet a kom­bájnról, egy pótkocsis MTZ odasiklik mellé, és zuhog a gabona. A tábla szélén fel­tűnik egy IFA tehergépkocsi, rákanyarodik a frissen vá­gott tarlóra. A gépkocsive­zető figyel, melyik kombájn­hoz keú állnia. Rakodóterén 120 mázsa termény fér el egyszerre. A tábla szélén, a tórga Claas Dominátor kombájn mögött egyre, sorakozik a rendre terített szalma. A lá­bon álló sereg — az életet, kenyeret adó búza — egyre fogy. A Claas Dominátor jelzi, hogy rakodni kíván. Az IFA terepjáró bakaijai átgázolnak az elhullott szála­kon, a kombájn széles torok­kal fújja a búzaszemeket a teherautóra. Kilencven má­sodperc alatt negyvenkét má­zsát. — Igen, Kálba kelt vinni a szárítóra. Nagy a nedvesség- tartalom. A főagronómus és az üzemegységvezető beszelte meg a tábla szélén a . teendő­ket, néhány kurta mondat­ban, aztán a főagronómus gyorsan visszaül a GAZ-kocsi- ba és már robog is tovább, mert máshol is néhány mon­datos eszmecsere következik, ami meghatározza a munkák további menetét. Gál. a tábla szélén ált és egyre csak hajtogatja, hogy­ha kisütne a nap, egy óra alatt megszáradna minden. De nem süt ki. így tehát, ma­rad Kál, a gabonafelvásárló szárítója. — Ez a baj — mondja az üzemegység-vezető — ez a nagy baj. A szállító­járművek két-háromszáz mé­teres sorban állnak. Mi meg bzaladgalunk érte motorral, hogy miért nem jön már vissza ... miért nem jön már vissza. El tudja képzelni, mit jelent, ha kilenc kombájn­nak állnia kell 20—25 percet, vagy még többet, jó időben? Tragédiát! — A gabonafelvásárló még mindig . a holdankenti tíz-ti- zenkét mázsás terméshez van berendezkedve. Meg ahhoz, hogy ezt a mennyiséget egy hónap alatt aratják le a gaz­daságok. De itt ötvenmázsás hektáronkénti állaggal kell számolni, uram, és azzal, hogy ha normális az idő, ezt tíz nap alatt vágják le. cakk pakk*» úgy ahogyan van, az egészet. — Mit jelent magának az aratás? Német József gépszerelő fel sem néz — a vágószerke­zeten húz meg egy csavart — úgy válaszol. ba, meghúzni a lazuló csa­vart szorosabbra, mert min­den perc drága. A nap fénye permetezve átszitál a felhőkön. A frissen levágott szalma édeskés illa­ta felszáll a földről az ég fe­lé. Az öreg a tabla szélében áll, elnéz a távoli fasor irá­nyába, ahol mint hatalmas óceánjárók, méltóságteljesen szelik a sárguló táblát a kombájnok. Baráz Sándor néha Táteszi a kezét az öreg Sárga nya­kára, meghúzogatja a söré­nyét, tenyerével meglapogtat- ja az oldalát. Az egyik het- venhárom éves, a másik ti­zenhárom. A biológia kérlel­hetetlen törvényszerűsége szerint életük java részé már mögéjük került, lezárult. Ott állnak egymás mellett a tar­lón, mint egy eleven sziget. A vizet hordják ki az ara­tóknak. Magyar áru - meglepetéssel Furcsa dolgot meselt el egy felháborodott olvasónk. — Ha valaki elmeséli, azt mondom rá: nem igaz. Az egészet csak kitalálta, any- nyira képtelenség. Méghogy vesz valaki magának egy magyar gyártmányú kem- ping-gázfőzőt, és erről kide­rül, hogy nem lehet hasz­nálni? Ugyan!... Mesélje, akinek akarja. Az indulat rossz tanácsadó: ismert közmondás. Lépjünk ki tehát a személyes keret­ből es maradjunk az objektív tényéknél. A cseretelep — nem cserél Külföldi útra készül a csa­lád. autóval, sátorra] felsze­relve. Két hét a tengerpar­ton, nagyon kellemes és jó dolog. Hogy ne kelljen „va­cakolni” a főzéssel, elhatá­roznak: vesznek egy turista gázrezsót. Bemennek az üzletbe, ott az eladó készséggel kicsoma­golja a gyárilag lezárt do-, bozból az ügyes kis masinát, elmagyarázza, hogyan műkö­dik. Ketkilős palack a tartozé­ka ennek a magyar készü­léknek, és ez mindjárt von­zóvá teszi: tovább lehet használni, mint a kisebb pa­lackkal működtethető tár­sait, de még két égőfeje is van, tehát egyszerre két lá­bast lehet feltenni a főzéskor a tűzre. Magyar gyártmány, nagy baj nem lehet vele, hiszen itthon még alkatrészt is könnyebb kapni hozzá. Örömmel viszik haza az új szerzeményt, és meg­egyeznek : — Te viszed el, apukám, a palackot kicseréltetni a te­lepre, amikor jössz haza a munkából. Meddig tart az? Két pere az egész, autóval szinte sem­mi. — Nem tudjuk ézt a két- 'kilös palackot kiésérelái, mert-'' : ilyet -nem kapu.nk: --Más faj- -' tát, külföldi gyártmányút is' tudunk cserélni, de ezt . a ketkilós palackot nem. — Es mikor lehet az üres palack helyett teli palackot kapni majd itt? — Ha majd ellát bennün­ket a vállalat ilyen palac­kokkal. — Hol lehet ezt megtölteni egyáltalán? — Budaörsön, vagy Szajol- ban. A vállalat elzárkózik Egy „ugrás” a fővárosba, a XIII. kerületi Révész utcá­ban székel a Fővárosi Gáz­készülékgyártó Vállalat, amely a kemping-rezsókat előállítja. Molnár Antal termelési osztályvezető segítségül hív­ja az áruforgalmi osztály ve­zetőjét, Árvái Sándort. — Mi a készüléket gyárt­juk, a palackot adjuk, de a palackok cseréje az OKGT, az Országos Kőolaj és Gáz­ipari Tröszt feladata. A ked­ves vevő az üzletben nem egy kétkilós gazpalack hasz­nálatára vált jogot a készü­lék árának kifizetésekor, ha­nem azt az egyetlen gázpa­lackot veszi meg, ami a ké­szülékhez van mellékelve. Ez a palack az ő tulajdona, erre a palackra semmi kötelezett­séget nem vállalt az OKGT. — Tehát csináljon a pa­lackkal a kedves vevő, amit akar? — Na, nem. Ott van a ké­szülék mellett egy jegyzék, amelyen fel van tüntetve, a palackot hol töltik meg. — Például: aki Egerben vagy Gyöngyösön. vett egy készüléket, elviheti Budaörs­re vagy Száj ólba, ott megtöl­tik. Mert Szeged, Győr, Pin­cehely vagy Pécs mégiscsak messzebb van. ■— Az a kérdés, merre akarnak menni: Csehszlová­kiába vagy Jugoszláviába, aszerint útba ejtik ezeket a töltőállomásokat, és néhány perc alatt üzemképes lesz a készülékjük. — Önök tehát gyártanak készüléket, amit nem lehet használni. Olyan ez, mintha vennék egy autót, és kiderül­ne, hogy csak Budaörsön vagy Székesfehérváron .-.ve­hetek bele benzint. Kinek kellene az ilyen autó? • — Minden készülék mellé csatoljuk a kimutatást, ami tartalmazza a töltőállomások névsorát. De az üzletben az eladónak közölnie kell a ve­vővel azt is, hogy a palac­kot nem lehet cserélni. Érre körlevelet, adtunk ki. — Véleménye szerint az eladó felhívja a vasárló fi­gyelmét arra, hogy a palack­kal Budaörsre kell utaznia Gyöngyösről, ha abba gázt akar szerezni? — Biztos vagyok benne. Az eladó mélyen hallgat Megyénk égjük legújabb és legkorszerűbb üzlete a Cent- rum Aruház Egerben. Ennek első emeletén ott var a ké­szülék a vevőre. — Lenne szíves elmagya­rázni a készülék működését? Az eladó készséges. Sorpl- ja az adatokét, a használati jó tulajdonságokat, az árat, felhívja a 'figyelmet arra is, hogy tartalék palackot is le­het már venni, de egyetlen dologról még egy hangot sem ejt: a' palack töltéséről. — Ha megvettem a készü­lékét, mehetek a cseretelep­re a gazpalackkal? — Hogyne, természetesen. Feltűnhetett az illetékes részlegért felelősnek, hogy valami nincs egészen rend­ben a vásárlás körül, mert odasietett ő is. — Legyen szives megmon­dani,' , ennek-a készüléknek az árusításával kapcsolatban mire hívták fel a figyelmü­ket? ~ Csak néz, mint aki nem tudja, a kedves vevő mit is akar. * — Az égvilágon semmire. Most már kölcsönösen be­Szigethy András Kutas Tamásnak hívják, a műszaki osztály helyettes ve­zetője. A gyári csomagolás­ból előkerül egy minőségi bizonyítvány, a kis karton is, amely azt a bizonyos töltő­helyi . névsort tartalmazza, de sehol egy sor arról, hogy a palackot nem lehet cserélni. — Eddig tíz-tizenkét ké­szüléket adtunk el, de csak ennyi felvilágosítással, hogy bemutattuk a készülék mű­ködését. Bevallom én sem vennék ilyen készüléket, ha nekem lenne rá szükségem, mert ki az, aki Budaörsre szaladgál a palackot töltetni Egerből? Valahol hiba történt A történet végső tanulsága nagyon világos: ezt a ké­szüléket így, ilyen körülmé­nyek között forgalomba hoz­ni nem szabad.: Lényegében semmi más nem történik, ■ mint a vevő becsapása. Nem ' kételkedünk a kereskedelmi dolgozók jóhiszeműségén, de nehéz elhinni, hogy bárme­lyikük így ajánlaná a kem- ping-főzót: — Tessek megvenni,, na­gyon jó készülék, de’ felhí­vom a figyelmét arra, hogy a palackot egyetlen pb-gaz cseretelepen sem lehet töl­tött palackra becserélni. így kellene kínálni ezt az árut. Kérdés: szabad-e így kí­nálni ilyen árut? Elhisszük, hogy a Fővárosi Gázkészü- lekgyártó Vállalatnak nincs pénze arra. hogy az OKGT-tét ellássa megfelelő számú cse­repalackkal. Azt is elhisz- szük, hogy az OKGT-nek sincs erre pénze, pe akkor minek az egész? Ahogy ter­mészetes, hogy a pb-gázzal üzemelő tűzhely palackját cserélni lehet, ■ ahogy • ter­mészetes, hogy a magyar gyártmányú félkilós palackot, de a külföldi :paJackot is le­het Cserélni, úgy .lenné tér- . mészetés ezeknek á kétkilós palackoknak a cseréje is. Ügy látszik, most nem ter­mészetes az, ami természe­tes. ’ ’ ‘ • • Kérdés: a belkereskedelmi szervek hogyan engedhették meg forgalomba hozni a szó­ban forgó kempingfőzőt? Vé­leményünk szerint ,ez az „árucikk” nem rendelkezik azokkal a követelményekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hazánkban kiskereske­delmi üzletekben árusítani lehessen őket. Vagy ezt az árucikket nem a nagyközön­ségnek szánták, hanem csak egy kisebb csoportnak, amelynek tagjai a töltőállo­más telephelyen laknak? Erí a bizarr dolgot még mosolyogni sem lehet. És annyira „kilóg” a mi na­gyon is dinamikus kiskeres­kedelmi gyakorlatúnkból, hogy egyszerűen hihetetlen­nek tartjuk az egészet. Pe­dig nem az. Sajnos. G. Molnár Ferenc Titkárnő kerestetik... „Országos nagyvallalat érettségizett titkárnőt keres. Felvétel délelőtt tízkor, az egri UNICORNIS halijában’’ — olvastam az apróhirdeté­sek ' között. Miféle vállalat lehet az, ahová nem kell sem gép_ és gyorsírni tudás, sem öt-tízéves gyakorlat, sem önéletrajz, sem nyelvtudás? Ezt megnézem. Hátha föl­vesznek ... Pontosan érkeztem, rajtam kivül senki sem volt, a kel­lemesen hűvös szálloda hali­jában. Érdeklődtem a por­tásnál, a pincérnél, a taka­rítónőnél. senki sem tudott a dologról. De hamarosan már ketten várakoztunk. Csinos fiatalasszony ült le mellém, s azon 'melegében elmesélte, hogy neki ugyan nincs érettségije, de talán mégis alkalmas lesz, hiszen már öt éve titkárnő akar lenni. Igaz, jó állása van, szeretik is, megbecsülik, edég a kereset, csakhát ő titkár­nő szeretne lenni. Lassan szállingóztak a je­löltek. Húszán, huszonötén, tiatal lányok, jó megjelené­sű asszonyok. Égszínkék, zöl­des, lila, feher szemhéjak, frissen bodorított, fésült fe­jek, kacér, komoly, vagy hangsúlyozottan megbízható pillantások, szolid, de izgal­mas. divatos ruhák, diszkré­ten ékszerezett karok, ..cuki” kis rétik ülök' és sportos váll­táskák libbentek be egy-egy ajtónyitásra. Egy idősebb hölgy is berobogott, a lányá­val. Ki tudja, mit takar a hir­detés ... A gyors ismerkedés után rögtön elkezdődött a beszélgetés. — Te miért akarsz mun­kahelyet változtatni? — Rövidebb munkaidőt szeretnék. Több pénzt Ná­lunk sok a gépelriivaló. Én öt éve vagyok ugyanabban a beosztásban. A barátnőm már két éve titkárnő! Én ném is tudom... hátha jobb lesz. — Egy titkárnőnek nem kell gépelni. Csak a postát bontja. És letagadja a főnö­két, és külföldre utazik, ha kell. Csak kávét főz. És a miniszterekkel ismerkedik. És tulajdonképpen ő párán- ‘ csői. Meg öltözködik. Meg sokat keres. Még autója is lehet. — Én kétezernél kevesebb­ért ném vállalom. Kétezer öt. Háromezer. Hiszen tiz évé ügyintézők. Önállóan meg­tanultam gépelni. Járatos va­gyok a telex kezelésében. Nekem van két gimnázi­umom. Én osztottam a szak- szervezeti bélyeget. Vari egy jó ism.... Üjabb ajtónyitás, a cég képviselője érkezett Szűk­szavúan ismerteti a feltéte­leket. — Több éves gyakorlat, közgazdasági érettségi. felet gép- és gyorsírás, jár­tasság idegen nyelvű levele­zésben, telexezés, némi jogi ismeret. Mindezért havi két­ezerkettő lenne a fizetség, de csak öt évig, mert utána más vidékre vándorol a cég. És a munkahely Bélapátfalván lenne, nem a varosban. De lesz mikrobusz. Elnézést höl­gyeim, ennyi minden nem fért volna az apróhirdetésbe, Szomszednőm felállt. — Ne haragudjon, mun­kaidőben jöttem el. Bocsá­nat már mennem kell. Én csak úgy érdeklődni akar­tam ... Pillanatok alatt hárman maradtunk. Egy ’ szóké kis­lány, aki az idén fejezte be az iskolát, egy másik, aki egy évig dolgozott szerződés­sel, és e sorok írója. A szernélyzetis hosszú, kérdő pillantást vetett rám. Sietve lepleztem le magam, s az ajtón már büszkén lép­tem ki: úgy éreztem föl­vettek volna. Bélapátfalvára, titkárnő­nek... lismeti — Nem, azelőtt- soha nem voltam még kombájnon — nevet le a gépről egy angol feliratú , overall ba öltözött izrno§.|£tefe»-£-, Négy . nap óta vagyolTkombájnos, égy napig figyeltem, hogy-hogy kelt csi­nálni,-aztán felültem. — Mi az eredeti foglalko­zása?-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents