Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

_ W Évtizedek, a turizmusért Sportnapközisek - a hevesi könyvtárban Az efsp élmény 1925-höz kötődik. Csépány Ferenc, az Egri Állami Fereéliskpls második osztály^ tanulója ekkor ke­rült a 4r. Patuky Vidor al­ul vezetett várfel tárési munkákhoz- igen keveset fi- /•-'ttek, a felfedezés romanti­kája azonban mindenért kár­pótolta az érdeklődő diákat. =■ Erlnetö. hiszen akkor bontakoztak ki a székesegy­ház romjai A.z egyik oldal- hajójában ieiáitwk meg as läsg-ben elesett hősök csont­jait. a milyen meglepetést jelentett számunkra a kaza­maták labirintusnak tűnő rendszere! Azéte ötvenegy év telt el, ám ma iß fris­sen emlékszem a feltárás minden mozzanatára — idézi az egykori impressziókat a hatvanegy éves idegenfor­galmi szakember, az Eser- tonrísf helyettes vezetője, aki a Mátra, iger, Nyygat- linkki intéző Bizottság titká­raként végzett eredményes munkásságának elismerése­ként megkapta — immár másodszorra — a Belkeres­kedelem Kivélő Dolgosa ja kitüntetést. fisépány ferene egyúttal búcsúzott is a társadalmi megbízatástól, átadta helyét és örökségét a fiatalabb kor­osztálynak. .. Veit adÓti6ztvís«lő, köny­velő, a városi katonai Ügy­osztály, majd 9 levéltár ve­zetője. Am a kényszerű ki­térő ellenére is, valódi Ww tétére készült­1949-ben már joggal érzi, hogy beérkezett, hagy kezé­ben a lehetőség. Ekkor ka­rült ugyanis a városi idegen- forgalmi Hivatal élére. — Hősi korszak veit ez a javából, hiszen úgyszólván mindent elölről kellett kez­deni. 1951-ben végre felavat­hattuk a Lenin úton az el­ső öt ven személyes turista­szállót. Megindultak a hét­végi „filléres” vonatok Bu­dapestre, a Balaton mellé. Érdeklődésben nem volt hiány, előfordult, hegy he­tenként kettőt-hármat indí­tottunk, s—4 ezer emberrel, olyanokkal, akik még sosem jártak az Operában, a? gr- kel Színházban, s nem is­merték a főváré* és a Du­nántúl megannyi nevezetes­ségét, A szervezésben na­18.15; Francesco Petrarca Daíoskönyve Kereken 6oo esztendő telt el a reneszánsz előhírnökének ij? újkori líra efsö nagy képviselő­iének hgléla óta. Petrarca, igen nagy hatost gyakorolt a ftöpet- itc?ó évszázadok költészetére. A magyar irodalomban ezt leginkább dáfáísi Bálint és Kis- ftfiudy Károly költészetében fi­gyelhetjük meg. Petrarcát latin nyelvű munkaiért ünnepelték: európai hírnévre azonban olasz nyelven irutt Oalaskönyve emel­te, amelyben 3i7 szonett, «7 p«n- zona. 9 sestine, 7 hallata és 4 madrigál található. Ezekben a versekben Laura iránt érzett reménytelen szerelmét és haza* ja szabadságéit énekese meg. Petrarca a? olasz humanista kliltéspétnék Dante mellett !ó0- nagyn hh egyénisége volt- A műsor, amelyben a laurá- hoz imtt versek közűi bánhat­nak néhányat a nézők — tisí- télgés emléké előtt■ Az e'.hanmó szonetteket Básti lain*. Gáti József, Kalocsák Miklós, Kállai Ferenc, Kertész Pété-, Kaltav Róbert, Kovács István, Hagy Gábor, Némethit Ferenc, Pirnth Gyula, Szabó Gvula. Ss-itfhrtWi József, Tímár nhá is VcVyi páter tolmácsolá­sában hniibatják, (KSJ UFit. juUua lik, csütörtök evpn sokat segítettek a vál­lalati kyltúrfelelpsök. Ma bi­zony — s miért ne valljuk meg' — hiányzik ez a tiaz- tmteletremeito aktivitás. Űjabb fepdulét jelentett az 1954-es év: a városi idegen­forgalmi hivatal ekkor vet­te át a megyei feladatokat. Vendégváróvá kellett for­málni a természeti szépsé­gekben bővelkedő, értékes műemlékekben gazdag me­gyét. — Kevés volt a szállás­hely mind Egerben, mind Gyöngyösön, mind a Mátrá­ban. Szerencsére kaptunk húszmillió forint vissza nem térítendő hitelt, s ebből pró­báltunk minél eredménye­sebben gazdálkodni. Elké­szült a sástói, az egri kem­ping, a tardosi szálló, amát- rgfüredi turistaház, a parédi üdülő, s vendégeket fogadott 9Z egri Bottler ház is. Külön szerencse, hogy egyúttal az intéző bizottság titkára is vol­tam, s elősegíthettem, hagy az innen kapott — évről év­re jelentősebb — anyagi tá­mogatást minél célszerűb­ben használjuk fel. A sikerlista terjedelmes, ám Csépány Ferenc mégsem akarja részletezni, holott az évtizedek során igen sokat VII. A kiváltságos vásártartási joggal rendelkező megye, Székhely, Heves város a XIV —XV. században virágzott, élénk gazdasági, politikai, társadalmi életének fényko­rát élte. A hevesi és- kör­nyékbeli lakosak biztonság- érzetét pedig a földvár, mint erődítmény nyújtotta. Az itt folyó élénk, pezsgő életet bé­nította m«g, tette tönkre a török hódítás, a török ura­lom, amely több mint egy évszázados zsarnoki, pusztí­tó hatalmával több évszázad­ra vetette vissza Heves fej­lődését. Ugyanakkor sok ősi települést örökre rombadön- tött összes kereteivel együtt. Hazánk sorsát ,1528., a mohá­csi vész után az 1541. évi Buda elfoglalása pecsételte meg. Három év után, 1544- ben kezdik magukat befész­kelni a törökök Heves me­gye területére, amikor elfog­lalták Hatvan várát. A Hat­vanban berendezkedő Moha­med pasa azután minden irányban erőszakos, kegyet­len foglalásokat tett, falu­pusztító portyázó vállalkozá­sai nyomán 1544-—49 között Heves megye egész területe — Eger és Szarvaskő várát ki­véve —- török hódoltság lett. A lakosság egy részét rab­szíjra fűzték és Törökország­ba hurcolták, javaikat elra­bolták, házukat felgyújtották. A több mint ötéves szívós harcok, • ellenállások során egyre-másra hamvadtak és nóptelepedtek el Heves me­gyének korábban sűrűn la­kott települései. Komoly veszély fenyegette Hevest és környékét, mivel a Jászság felől Egerbe vezető útvonalon a megye éléstárát képező gazdag népes síkság középpontjában feküdt. Gaz­dag gabonaéléstárára, kövér gulyáira a török szemet, ve­tett és haragra gerjesztette a tett megyénk Idegenforgal­mának fejlesztéséért, s nyug- hatalan nyugalmának nem kis része van abban, hogy a hevesi táj vendégvárpbb, mint valaha í* volt, inkább a stafétaválték ne­veléséről beszél, arról, hogy immár tizenöt éve foglalko­zik az idegenvezetői gárda nevelésével: —- Érdeklődőek, műveltek, sokoldalúak- Ilyen társaság­ban öröm előadásokat tarta­ni, s magyarázni ennek a szép hivatásnak megannyi titkát, hiszen az ember tud- ja, hogy az elvetett mag ter­mékeny talajba kerül, A tanfolyamot záré szakdolgo­zatok egyre gondosabbak, színvonalasabbak, s egyik­másik akár publikálandó ta­nulmánynak is beülik. — Nyugdíj? Csépány Ferene őszinte meglepetéssel néz rám: — Igaz, hegy a korhatárt már egy évvel túlléptem, de komolyan sosem gondoltam erre, hiszen munka közben sosem érzek fáradtságot, megfeledkezem ez elmúlt évtizedekről, s csak a tenni­valót, a feladatokat látom, Ezekben bizony ma sincs hiány. Nem minden a pén­zen múlik, bár ez is sokat jelent, s 'jóval több kellene belőle, mint amennyi van. Az is igaz, hogy a meglévő* vei is lehet célszerűbben gazdálkodni, itt nem azokra a forintokra gondolok, ame­lyekkel a hivatal rendelke­zik, hanem az idegenforgal­mi igazgatásból származó összegekre, amelyekkel a, helyi tanácsok gazdálkodnak. Jól tervezni, okosan költeni, szerintem ez a legfontosabb. Ott és olyan szállókat építe­ni, ahol a legkedvezőbb a környezet, ahol a legszíve­sebben megpihen a turista. Érvel, magyaráz, tények­kel bizonyít, megfontoltan, higgadtan, s közben tekinte­téhen mégis ott rejlik a? if­júságra valló tettvágy. A nyughatatlan nyuga­lom... Pécsi István Tapsvihar, ujjangás, buz­dítás, fe)csattanó nevetés, pisszegés hallatszik a terem­ből. Negy\'en összeverődő gyermektenyér bíztat egy pöttöm emberkét, hogy sza­valja el Petőfi valamelyik versét. A csillogó szemek csak egy pillanatra fordul­nak a nyíló ajtó felé, aztán ismét teljes figyelemmel a rögtönzött vetélkedő harma­dik szereplőiét nézik­A sportnapközisek délelőt­ti foglalkozására csöppen­tem, a hevesi művelődési házira, ahol Gyarmati Lász- lóné és Demeter Magdolna vezetésével heti két alkalom­mal vetítéseken, rajzverse­nyeken, vetélkedőkön vesz­nek részt a gyerekek. Azt hinné az ember, hogy a sportnapköziseket nyáron csakis valahol a szabadban, sportpályán lehet látni. Ho­gyan kerültek mégis a mű­velődési házba — kérdezem vezetőjüket, Mátyás Feren­cet. — Három évvel ezelőtt szerveztük a sportnapközit, hogy segítsünk azokon a szülőkön, akik nem tudják kire hízni gyermekeiket a nyári szünetben. A felhívás­ra olyan sokan jelentkeztek, hogy bajba jutottunk, ho­gyan vigyünk egyszerre majd száz gyereket a torna­terembe, vagy a strandra. Ekkor jött a segítség; a já­rási könyvtár és a művelő* dési ház vezetői felajánlot­ták, hogy ék is foglalkoznak a napközisekkel. Megoldó­dott a probléma, öt csoport­ra osztottuk őket és így fel­váltva jártak a könyvtárba, a művelődési házba, a tor­naterembe és a strandra is. A kényszerből azóta szeretett és igényelt prog­ram vált. Ma már eggk egy telefon a nyár elején, és vi­hetjük is a napköziseket. ★ A járás! könyvtárban kel­lemes hűvös fogad a kániku­la ellenére is. Lővei Gyula, a könyvtár igazgatója ka­lauzol a kicsik birodalmában, Elmondja, hogy az időjárás­tól függően hetente egyszer, vagy kétszer látogatnak1 klubjukba a napközisek. Az ifjúsági regényeken, folyó­iratokon kívül diavetítést is kínál a? „olvasó”, vagy le­mezről és magnóról mesét hallgathatnak az egyik sa­sokban. De kint, az árnyékos teraszon kényelmes fotelek­ben is lapozgathatnak, akik­nek nincs kedvük beülni a terembe. Az Ifjúsági pinceklub, ha Itt vannak a gyerekek1 „já­tékbarlanggá" alakul, ahol csupa olyan érdekes, de drá­ga játék várja őket, ame­lyet a szülő, vagy az iskola pem tudnak megvenni. Kint az udvaron betonra festett sakktábla. Nagyon él­vezik a játékot a majd fél­méteres bábukkal. Hátrább még egy kis futbalipályát is építettek számukra. A falon kívénságláda. Be­lekukkantok. Az ákombá- komokkal irt levelekben sok ügyes ötlettel találkozom. Rendezzünk író-olvasó ta­lálkozót! Játsszunk olyat, hogy ki ismeri föl a vers íróját! Legyen szavalóver­seny! Vetítsük le mégegy- sze a Toldit! Minden jel arra mutat, jól érzik itt magukat a gye­rekek, hetente háronjszor is jönnének — búcsúzik a könyvtár vezetője. * . Fehér köpenyes jegyszedő, olvadó fagylalt, néhány ár­nyékot adó fa, félig leeresz­tett medence, izzadó férfi­homlokok, piruló női hátak, és visítózó, labdázó, förcskö- lő, rohanó, bukfencező, pan­csoló, purdészínű gyerekek, — a sportnapközisek ebéd után már a strandon van­nak. — Nem fárasztja a sráco­kat ez a zsúfolt program? — kérdezem az egyik pada* napozó felügyelő- tanárt. — Eleinte mi is féltünk attól, hogy nehéz lesz, hi­szen egy nap járnak a szel­lemi és a sportfogiaikozások- ra is. De a délelőtti vetél­kedőkön szórakoztató for­mában eddigi tudásukat ele­venítik föl, a könyvtárban új ismereteket szerezhetnek, míg délutánonként a? úszás, az atlétika, a torna, kerül­nek sorra- Szerencsére a gyerekek egyaránt élvezik a kinti és a benti játékokat A beszélgetést négy kis csöpögő, feketére égett, mo­solygós fiú szakítja meg. szarítkozni, pihenni jöttek * partra. — Mennyit izmosodtál « nyáron? —' fordulok László Pistihez. — Hát sokat — bólogat határozottan. — Miből látod? — Szoktam segíteni anyu­ka máknak vizet hordani, már egész könnyen megy, meg a gyűrűre is felhúzom magam, — hangzik « gyors válasz. Fodor Bandi tornászni sze­ret legjobban, meg diát nés­oi. — Mit láttatok legutóbb? — A Kineses szigetet » derítik fel közösen. — Na­gyon jó volt Még megtudakolná* 8 nyolcéves Király Józsitól, hogy a nyár végére megta­nul-e úszni, de addigra már meggondolják magukat Irány ismét a víz. Utóvégre mégis csak sport­napközisek! Kémeti Zsuzsa Kiállítás Moszkvában A moszkvai szokodnyiká parkban hétfőn megnyüt a Technoimpex szerszámgép­ipari kiállítás. A kiállítás megismerteti' a szovjet szak­értőket a szerszámgép! pari művek, a csepeli szerszám- gépgyár, a diósgyőri gép­gyár, a híradástechnikai gép­gyár, a gépipari technológiai intézet, a Győir—Sopron me­gyéi finommechanikai vál­lalat és a Danúvia legújabb termékeivel- A kiállításon bemutatásra került többek között a szovjet partnerekkel együttműködva kifejlesztet* számjegy-vezérlésű tárcsa* eszterga. Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Szomorú idők következnek..« földvár, amely jelentős vé­delmet nyújtott a hevesiek­nek a portyázó ellenséggel szemben. Ezért kellett He­vesnek annyiszor a török fegyverek áldozatául esni. Hányszor elpusztult, szinte lakatlanná lett, de mégis mindannyiszor újra letele­pedtek hős elődeink: építet­tek, javítottak, termeltek, még'ha sokat kellett is me­nekülni, bújdosni a török elől. Szederkényi Nándor sze­rint 1549-ben már lakatlan, elhagyott faluk egész sorait találjuk, főként a mai gyön­gyösi és hevesi járás terüle- letén. Lakatlan falvak vol­tak: Vécs, Márkáz, Kisnána, Nagyfüged, Visznek, Halmaj, Ludas, Encs, illetve Erdőte­lek, Átány, Tarnaszentmik- lós. Alatka, Csász, Kél, Kom­polt, Nagyút, Hanyi, Bese­nyőtelek stb., összegen negy­ven település. A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírága megyénk­ben is felsorol minden la­kott települést. A török ál­tal megszállt területen min­den városnak (Hatvan, Gyön­gyös, Heves) falunak, a fér­fi lakosságát, a kapukat és az adó alapjául szolgáló mal­mokat, esetleg juhokat s/.ám- bavették- Az összeírásból je­lentős dolgokat tudhatunk meg. A mai hevesi járásból tizenkét község szerepel, amelyek — a kapuk számá- yai megjelölve — a követke­zők voltak: Átány 9, Bot 11 (Tárnábőd), Erk 9, Heves 52, Magyar Pél 9 (Péiy), Mi­re 13 (Tárnáméra). Örs 2 (Tamaőrs), Szentmik'lós 6 laka tlan (Támaszén tmiklós), Szaránk 8 (Zaránk), Tisza Náma 10, Veaekén 0 (Heves- vezekény), Zsadán 17 (Tar- aazsadány), Heves városon belül két utcát jelöl meg az összeírás: az Iváni és a Piac utcát, He­vesnek együttesein Pápuádé­ként 2600 pénzegységet, 360 kg búzát, 112 kg kétszerest, méhkastizedet, 50 pénzegy­séget, 100 db bárányt, széna tizedet 300, sertéstizedet 30, erdőadót 300, a heti és or­szágos vásár vámja fejében az év folyamán 100 pénzegy- gégnyit kellett fizetni. Tíz pénzegység fizetésére volt köteles Heves „nijábet”, aza^ büntetéspénzként. Ezeket a helyi szervek részegség, ve­rekedés, tilosban legeltetés miatt hajtották be. Ezekbő! a tételekből csak annyit tud­nak megállapítani, hogy egy bizonyos helységben az otta­ni házak átlagban mennyi búza, mennyi must stb. után voltak kötelesek tizedet ad­ni, hogy a méhkasok, serté­sek után mennyi adót fizet­tek. Ebből lehet arra követ­keztetni, hogy Hevesen 36 mázsa búza, 11 mázsa két­szeres termett, 1000 darab bárányt és. 250 méhkast tar­tottak. Érdekes jelenség, hogy ló és szarvasmarha után semmit sem kellett fi­zetni. Ebből tévedés volna arra következtetni, hogy nem voltak lovak és szarvasmar­hák. Az összeírás csak a férfi lakosságot veszi jegyzékbe, elsősorban a családfőket, a családfő fiait, testvéreit, igen kevés esetben vejét, apját, minden megnevezett személy mellett megemlítve, hogy az illető házas-e, vagy nőtlen. Hevesen 187 férfit vesznek számba. Ebből 2 pap, 131 há­zas, 54 nőtlen. Feltételezve, :•*'.?**>*» *'• ■ Tf'frf A. 1.1 . ;. láty-r™ ^ ... í'a-jt >:wi át! U Ma • 1 iHMre t Kv": <» Heves és környékén rökkori térképe. hogy a nők és a gyermekek 3^-4-szerese a férfiaknak, akkor az összlakosság mint­egy 740 lehetett. A falu első embere a tö­rök közigazgatás idején is a bíró volt. de a kezdeti idő­szakban, 1550-ben a közössé; gí élet vezető embere még nem a bíró, hanem a pap és a diák volt. Ahol ilyeneket talált az összeíró, ezeket ír­ta be elsőnek. Hevesien 2 pap került összeírásra: „Má­tyás és Márton pap”. Községi vezető ember veit akkoriban a diák is, talán .mint a község jegyzője. De csak akkor tekinthető ilyen­nek, ha a neve a veszető em­berek között, a pap és a bíró társaságában szereped. Heve­sen 4 diák nevét jegyezte fel az összeíró, „Ilijás diák” ne­ve valóban az elsők között szerepel, összeírásra került még: „Gergel, Petre és Já­nos dijak”, de ők vagy csak írástudók, vagy kalmárok lehettek. Mindenesetre a négy diák összeírása igen je­lentős a város szempontjá­ból, tudniillik nagyságára és jelentőségére utal — mivel, ennyi diákot csak Gyöngyös sön, Jászberényben jegye®; nek föl. A megyében Pásaí tón szerepel a legtöbb, ahol hét diákot írnak össze. Az összeírattak között tSbS olyan nevet találunk, ame­lyek ma is gyakran használt családnevek Hevesen. Hye* nek: Borbél (Borbély),' Faze­kas, Míszáros, (Marosi, Or­bán, Bocs (Pqcs), Szűcs, Sós, Bodó, Veres, Víg, Görso (Qöcző), sági stb. Egyes csa­ládnevek az illető származá­si helyét megmutatják, mint pl. Bácsmegyei, Átányi, Nagyuti stb. A nevek között szerepel (Ispán Filip) név is, amely az ispán tisztségvise­lésből állandósult és alakult át családnévvé. Alig kezdődtek meg az új­jáépítés első kísérletei, már­is újabb pusztítás szántott végig 1552-ben az égé« var­megyén, ______ .1 (FclylatJtOä

Next

/
Thumbnails
Contents