Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

Adatok és tények I munMsmíívelődés lefistesépi az apc! Quaiitálban A több mint ezerötszáz — köztük 1200 fizikai munkát végző — dolgozót foglalkoz­tató vállalatnál nem volt ne­héz rábukkan! a munkásmű­velődés eredményére. Adatok és tények bizonyították, hogy itt már az elmúlt években is sokat tettek az általános, és a szakműveltség szintjének emeléséért. Nem egy idős munkás szerezte meg az ösz- szevont osztályokban az ál­talános iskolai végzettséget (az idén harminchatan), má­sok a tanulmányaik befejező-. Se után szakmunkás-bizo­nyítvánnyal a kezükben áll­tak munkába a következő napon. Ezreket költöttek az üzemi könyvtár fejlesztésé­re, klubházat kezdtek építe­ni a fiataloknak... Lehet-e még szélesebb _o skála? Mecénásuk az üzem..« — Rajtunk múlik csak, hogy szélesebb lesz-e az a bizonyos skála — mondták többen is a beszélgetések so­rán. A vállalat, ez a dolgo­zók között ismert tény, min­den segítséget megad az ön­képzéshez, a tudás elmélyí­téséhez. Igaz, nem gazdag — de: állandó mecénásuk az' üzem... Néhány vélemény erről: — Idős fejjel nehezebben megy a tanulás. Egyetlen óra kiesés is gondot okoz a fel­készülésben. Három heten­ként vagyok délutános, a műszakom az iskolával egy- idoben kezdődött. Hogy egyetlen egyszer sem hiá­nyoztam, az annak köszönhe­tő, hogy ilyenkor, munkaidő­kedvezményt kaptam, ha­vonta körülbelül hét órát... —- Amikor beültünk hu- szonöten-harmincan a szűk helyiségbe, moccani is alig tudtunk. Mondtuk is, hogy jó lenne egy tágasabb tanter­met kialakítani. Most úgy hallottuk, hogy az új tan­évben jobb körülmények kö­zött tanulhatunk... — Nehezen értettük meg az anyagot szemléltetés nél­kül. A tanárok nem Hozhat- ták be magukkal minden al­kalommal Apóról a sok-sok 21.20: Jogi esetek A két hónappal ezelőtti adást riportfilm zárta: egy bányász saját munkájával felépített egy családi házat, ám amikor elké­szült — önkényesére beköltözött- oda egy fiatal házaspár csecse­mővel. Mi a teendő ilyenkor7 A bá­nyász joggal kén az igazság­szolgáltatás segtíségól, de mi le­gyen a gyerekes családdal9 Ke­rüljenek az utcára? A nézők le­veleiből, a Pécsi Ércbányászati Vállalat dolgozói hozzászólásai­ból szinte teljesen egyöntetű vélemény alakul ki: a bányász­nak igaza van, a házaspárt ki kell költöztetni. A szakértők ■— tír. Bacsó Jenő kandidátus, dr. Balogh Imre, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese és dr. Csiky Otto., a Pécsi Megyei Bíróság el­nöke —, ugyancsak elmondják véleményüket. Az ugyanis két­ségtelen, hogy a házaspár rossz­hiszemű. jogcímnélküli bentla­kónak minősül, iganám de mi legyen a csecsemővel, hiszen nincs, aki befogadja a családot. Erre a kérdésre a műsorban kapunk választ. A legközelebbi adás témája a gépkocsliavttás- sal függ össze. Egy vidéki or­vosnak két hónapja van szerviz­ben a kocsija; mit fehet, milyen joga van9 Hiszen neki a kocsi -munkaeszköz. naponta 5—6 fa­lut kell végigjárnia. OÜS £§74. július U., szerda kísérleti tárgyat. A vállalat úgy segített a gondon, hogy tízezer forintért vásárolt fi­zikai és kémiai segédeszkö­zöket. .. A modern mecénás. „Már el tudom olvasni a piakát szövegét...” Ezek után érthető, hogy miért mondták mindenütt: rajtunk múlik csak... És a Skala valóban szélesedett, mert a szocialista brigádok egyre-másra új ötletekkel álltak elő. A személyzeti és a szociális-egészségügyi osz­tály brigádjai például vál­lalták, hogy megtanítanak három analfabétát írni-ol- vasni. — Már el tudom olvasni a plakát szövegét... — mond­ta egy alkalommal oktatói­nak az egyik tanítvány, Ber­ki Sándor. Hárman már túl­jutottak az első akadályo­kon, tizenhatan még , patro- nálóra várnak... A brigádokban eközben megkezdődött az előkészítő munka, s határozat született: a közeljövőben nem lesz írástudatlan ember a válla­latnál! Akik már előbbre lépnek Nemrég készült el az üze­mi szakszervezeti bizottság felmérése arról, hogy há­nyán nem fejezték be az itt dolgozók közül az általános iskolát. Kiderült, hogy van mit tenni: 208 munkást kell majd bevonniuk a kihelye­zett osztályok munkájába. Elkészítették már a beisko­lázási terveket, egyeztették az időpontokat a tanárokkal, ismertették a lehetőségeket a leendő „diákokkal” ... Az üzemek dolgozói közül a legtöbben az idén már előbbre lépnek: politikai és szakmai továbbképzésben vesznek részt. Ez a réteg a dolgozók csaknem 50 száza­lékát teszi ki. Csak a szakr szervezet három politikai vi­takört szervez, a KISZ- és a pártszervezet is bevonja a tagjait a különféle oktatási körökbe. Külön kezelik a vállalatnál a szakmai tan­folyamokat, a magasabb is­kolát végzők csoportját. Az érdeklődőknek — 500 segéd- és betanított munkás van, közülük kerülnek ezek ki — fémkohász szakmában in­dítanak tanfolyamot, egyelő­re egy osztály kezdi meg a tanulmányait. Átképző tan­folyamokat is szerveznek, ezekre főként a már szak­mával rendelkezőket várják. A lakatosokat például prés­lakatosokká, hegesztőkké képzik át, a céltanfolyamo­kon pedig darukezel őket, — kötözőket, targoncásokat ké­peznek. Támogatással, bátorítással lehet célt érni Voltak, akik nem sok re­ményt fűztek a kihelyezett kohóipari szakközépiskola si­keréhez, ám tévedtek: az el­ső évfolyam hallgatói közül * 19-en végeztek. Ezen fel­buzdulva, többen kérték már a felvételüket az idei első- ! be, így ősszel két osztályban j folyik majd az oktatás. .. 'Többen főiskolára és mér- j nök-közgazdászi kiegészítőre j jelentkeztek és járnak, kö- : zöttük egy esztergályos, ak a műszaki tanulmányait a j vállalati oktatásokon kezdte ; el. Segítséget nyújt a tanú- | láshoz a műszaki könyvtár 2400 kötetes állománya, ame- | lyet évente 35 ezer forint értékű, új kiadvánnyal gya­rapítónak. Szűk kör keresi tél a könyvtárat, mindössze százötvenen használják rend­szeresen, ezért írták ki az üzemi pályázatot Olvasó munkás címmel. A szocialis­ta brigádok vállalásaira szá­mítanak elsősorban az ak­ció' sikeres" megvalósításá­ban: 1122 brigádtag lehetne olvasója a szépirodalmi és a szakkönyveknek... Nagyszerű munkát végei­tek eddig Apcon, ám a fel­adataik sem elenyészőek az eddigiekhez képest. Mi a si­ker titka, a jövő eredmé­nyeinek záloga? — Csak a dolgozók állan­dó támogatásával, bátorítá­sával lehet célt érni, erőszak­kal, noszogatással sohasem — mondta Csaba József, a személyzeti és oktatási osz­tály vezetője. S ez több, mint módszer... Szilvás István Iqv láttok ők w É Ezt a filrqet csak azért le­het amerikainak nevezni, mert a gyártó cég nyolc film­rendező-kiválóságnak adott megbízást forgatásra: nyolc rendező a saját szemszögéből vette lencsevégre azokat, akik ebben a nagy vetélkedésben, a müncheni olimpián részt vettek. A forgatókönyvet Haliara Ozerov, David Hughes és Shuntaro , Tanikawa írták. Nem az eredmények illuszt­rálására törtek; a csúcsokat, a bajnoki címeket messze el­kerülték ezek a kamerák. A napi szenzációkon túl a for­gatókönyvben megírtak va­lamit és ezek a nagy filme­sek, Jurij Ozerov, Mai Zet­sA meri kai film terling, Arthur Penn, Michael Pfleghar, Kon Ichikawa, Mi­los Forman, Claude Lelouch és John Schlesinger fel is vették különleges állású és mindenütt ott-termő felvevő­gépjeikkel. Az olimpiai játé­kok küzdelmét, ezt a rette­netesen bonyolult harcot az izomzatban, az idegekben, az agyban, az akarat világában, ahol semmi kedélvesség. a já­téknak semmiféle szivár- ványszín őségé és könnyedsé­ge nem tapasztalható. Nem sportról szól ez a film, hanem a sportolók hal­latlan szívósságáról, magá­nyáról, céltudatosságáról, a győzelemnek szánt óriási egyéni áldozatok sikeréről, Mnulhprtsch ps horn hűtiUn* A Szépművészeti Múzeum Maulbertsch Születésének 250. évfordulója alkalmából kiállítást rendez szeptember végéig. Képünkön: Franz Xaver Wagenschön: „Párizs ítélete” című festménye. i (MTI-foto: Peirovits László felvétele — KS) vagy katasztrófájáról. Ezek ft kamerák felvonultatták az igazán nagy bukásokat, ami­kor a tízpróbában, a rúdug­rásban, a súlyemelésben, az erős emberek idegtépő vilá­gában, a százméteres síkfu­tásban minden idegi össz­pontosítás, sok éves gyakor - lat ellenére beáll a csőd, az önfegyelem felmondja a szolgálatot: a dühroham az öklözőt nem engedi lelépni, a rúdugró tiszteletlenné vá­lik a 80 éves Avery Brun- dage-zsal./ A pillanatok tört része alatt foszlik semmivé az a reménység, amelyet csu­pa jókedvvel, lelkesedéssel és szívós akarattal vitték a já­tékba a nemzetek legügye­sebb és legrátermettebb fiai. Jurij Ozerov a készülődő sportolók izgalmát, belső fe­szültségét, a várakozást nagyszerű mozzanatokkal örökíti meg, hogy aztán a mozgás kavalkádjával bil­lentse ki az elindulás holt­pontját, térben és időben is. A svéd filmes asszony, Mai Zetterling, ha szabad ezt a hasonlatot használnunk, mint egy érzékeny nő, szin­te szépegősen kíséri végig a súlyemelő izomkolosszusokat, nagy bukásaik után. Ezek a mázsán túli óriások mit érezhetnek, amikor rettene­tes erejük szétfoiyik a pilla­nat és a nagy súly alatt? És mennyire másképp kon­centrálnak a nők, mennyire másképp bosszankodnak és másképp lesznek úrrá önma­guk felett! Amit Kon Ichikawa a száz- méteres síkfutás döntőjéről 34 kamerával felvett, azt ta­nítani kellene az iskolákban. És csak egy ilyen nagy francia rendező, mint. Claude Lelouch, tud ilyen együttér­zően és líraian beszélni a vesztesekről, akik egy élet sebét -kapták sorsukra, de ta­lán nem jellemükre ezen az olimpián. John Schlesinggr a mara­toni futókat vette kameráival tűz alá; azokat, akik otthon naponta húsz-huszonöt kilo­métert futnak és hisznek a győzelemben — évekig. Pe­dig győztes 'csak egy van — a sok között! A film' nemzetközi össze­fogás szülötte, mint az olim­pia és talán ezért is sikerül­hetett ilyen színesre, ilyen gazdagra és ilyen egyedül állóan mély sport-alkotássá! Mert az emberről szól, arról az emberről, aki küzdeni tud. Farkas András Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Törvénykezés a szabad ég alatt VI. IV. Béla király és fia Ist­ván között állandó háború volt. A két király, apa és fia egymással versenyeztek föld­birtoktestek adományozásá­ban, s ezt elsősorban a kirá­lyi birtokok rovására tet­ték. Ez nagymértékben csök­kentette a király erejét, s hövelte, a földesurak hatal­mát. Egyes földesurak oly­annyira megerősödtek, hogy a kisebb birtokosok földjét is eltulajdonították, és nem riadtak vissza a királlyal tör­tént szembeszállástól sem. Így a király, hogy hatal­mát megtartsa, a kisbirtoko­sokkal, a királyi szolgákkal szövetkezett, szavatolta bir­tokuk megvédését és nemesi rangjuknak megfelelő vár­megyei törvénykezést. A királyi várispánságok és a nemesség közös védelmi érdeke és az országos jog­szolgáltatás vármegyék sze­rinti fejlődése teljesen át­alakította a régi királyi köz­pontosított vármegyéket a XIII. század végén és a XIV. szazad elején. A megyék ha­di- és gazdasági jelentősége háttérbe szorult. A tatárjá­rás után nagy számmal emelkedtek- az országban a várak, királyaink a várak építésére engedélyt adtak és a várak tartották sereget a veszélyeztetett vidék védel­mére. Hogy a főurakat a ki­rályok hűségükben megtart­hassák, érdemeiket újabb birtokadományozással hor norálták és elosztogatták ne­kik várispánságaik tartozé­kait. A XIII. században tör­ténik a hevesi várbirtok el- adományozása Is. Már II. András 1234-ben Pélyt, Pa­tának egy negyedrészét és Szurdokbányát adományozta el. Domoszlót, Tarnaőrsöt, Vámosgyörköt, 1264-ben V. István, 1267-ben Gyöngyösha­lászt, mint várbirtokot ado­mányozta el a földbirtoko­soknak. így a megcsonkított ispánság a királynak már nem tudott jövedelmet, a vidéknek pedig védelmet "nyújtani. A régi ispánságnak csak egy jelentősége ma­radt meg: a politikai kor­mányzat és a törvénykezés. Ezt a jogot pedig erős küz­delmek árán a nemesség iparkodik megszerezni a haldokló várispánságoktól, s küzdelmeik eredménye a szolgabírói intézmény. Az 1298. XXXII. te. kimondja, hogy ha a nádor nem tart gyűlést, akkor a nemesi nem­zetségek választott bírái, a szolgabírák ítélkezzenek a nemesség poros ügyeiben a vármegyei ispán elnöklete alatt. . A XIII. század végén és a XIV. század elején a régi ki­rályi vármegyétől elütő vár­megye keletkezett. Ennek az új vármegyei szervezetnek, a nemesi vármegyének legne­vezetesebb intézménye a szolgabíróság lett. A szolga­bírák a királyi bilochusok helyébe léptek, őket a ne­messég választotta, a kirá­lyi ispánnal szemben a me­gye közönségét képviselték. A szolgabírói Intézménnyel egyidejűleg a várispánsá- goknak régi század- és tized- kerületekre való beosztása is megszűnt, azután az 1290. V. te. szerint a négy szolgabí­rói intézménynek megfele­lően négy járásra oszlott. A régi várispánsági szervezet­ből csak a törvénykezéssel összefüggő elsőbbrendű tiszt­ségek, mint például a porosz­lók és bakók maradtak meg. Kezdetben a fő cél a saját bíráskodás kivívása volt. A feudális urakkal szemben a vármegye védelmet nyújtott a. lesüllyedés, a függő vi­szonyba kényszerítés ellen; lehetőséget adott a közne­messég kialakulásához. Élén továbbra is a király által ki­nevezett ispán állt. a várme­gye nemességének választott tisztviselői a szolgabírók vol­tak. Országgyűlési követkül- aesi jogukat IV. Béla 1257- ben ismerte el. A vármegye közönségét a vármegyei gyű­lés jelenti. amelyet eleinte csak királyi engedéllyel le­hetett tartani. E vármegyei gyűléseken a XIII. század vége felé már a nemesek tö­mörülnek. Az ispán fő teen­dője a politikai kormányzat és törvénykezés, a vármegyei gyűléseken, a vármegyei tör­vénykezéseken ő elnököl. Ö nevezi ki helyettesét a régi „comes curialist”, akit ebben a korban „vicecomes”-nek, viceispánnak kezdenek ne­vezni, aki a vármegyei tör­vényszéken ítélkezik az is­pán megbízásából? Heves vármegye mai területén 1271-ben V. István király még személyesen jelenik meg a törvénykezésen. Ősi szo­kás szerint a Heves melletti Hajóhalmán összegyűjti a ti- szavidéki nemességet, s pa­naszaikat meghallgatja. Ok­leveleink szerint akkor adta elő Lampert, egri püspök, élőszóval az egri püspökség jogait és kiváltságait, me­lyeket 25 éltes nemes eskü­jével megerősített. A király élőszóval döntött és a kirá­lyi döntést azután nagy pe­csétes királyi levélbe foglal­ták. Később a királyt itt is rendesen a nádor helyettesí­tette. A nádor is szabad ég alatt, valamely árnyas he­lyen, egyik vagy másik köz­ség közelében tartotta gyűlé­seit. Ilyenkor a nádor maga mellé veszi a vármegye is­pánját, a négy szolgabírót, és a vármegye közönségéből vá­lasztott hitelt érdinelő em­bereket, rendszerint nemese­ket, az esküdteket és ezek­kel Ítélkezik a szabad ég alatt. Heves városban, amely, városban, amely vásártartá­si joggal is rendelkezett — Országh Mihály nádor elnök­lete alatt — vármegyei köz­gyűlést tartanak. A XIV. században Heve­sen, Verpeléten, Szihalmon, az Eger patak mellett, Kom- polton tartanak vármegye­gyűlést. így lassanként a ne­messég a régi hevesi „co­mes curialis” alattvalóival egybeolvadt. s az újonnan alakult vármegyét a régi he­ves-újvári várispánság és tartozékai után Heves-Űjvár megyének nevezték el ..co- mitatus de Heves”. Okleve­leink szerint 1333-ban volt az első kétségtelenül nemesi Heves vármegyei alispán „vicecomes Fogach” Barczal- nak a fia, aki 4 szolgabíró kíséretében vett részt Szé­kesfehérvárott az országgyű­lésen. Heves tehát elvesztet­te királyi várispánsági, , il­letve vármegyei székhelyi jel­legét. 1324-ben Róbert Ká­roly király az Aba nemzet­ségben Kompolti Imrének birtokába adja Hevest azo­kért a szolgáltatásokért, ame­lyeket Csák Máté elleni had­járat alatt teljesített. Ez­után a vármegye székhelyét Eger tölti be, mivel az ispá­nt tisztséget az egri püspök szerzi meg, s szinte hosszú évszázadokon keresztül gya­korolja. Heves fénye, gazdagsága ezután még tovább csökkent. A XVI. században Heves ha­nyatlása miatt szomorú idők következtek, mivel a török fosztogatást, rombolást, pusz­títást Heves különösen meg­szenvedte. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents