Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

Gyurkó Géza

Közgazdasági kislexikon

Termelői ár - fogyasztói ár

AZ ANYAGOKNAK, termékeknek, áruknak két ára van, az egyik a termelés, a másik a fogyasztás körében érvényesül. A termelő tevékenységet végző vállalatok úgynevezett termelői áron vásárolják és értékesítik a javakat, amelyek — ameny- nyiben fogyasztási célokat szolgálnak —, a kiskereskedelemben fogyasztói áron vásárolhatók meg.

A termelői ár összetevői: a teljes önköltség + vállalati nyereség. A teljes önköltség egyes esetekben, amikor a termék csaknem kizárólag hazai alapanyagokból készül, a termelés hazai ráfordításait veszi figyelembe, más esetekben viszont — amikor az anyag külföldről származik — az import költségeit. Ka az előállítás teljes önköltsége bátmilyen okból — pl. az import drágább lett —, növekszik, annak, legalább is elvben — a termelői árban is kifejezésre kell jutnia, mert az ár egyik funkciója a gazdasági döntések orientálása.

Gazdaságpolitikai okokból már 1968-ban sem érvényesítettük teljes mértékben azt az árképzési elvet, hogy a termelői árat a tényleges ráfordítás + vállalati nyereség alkotja. Számos iparágban és vállalatnál —, ‘dotációk, termelési árkiegészítések és egyéb kedvezmények révén — a termelői árat a ráfordítási költségeknél alacsonyabban állapítottuk meg. Ezek a támogatások évről- évre folyamatosan, a közelmúltban pedig a tőkés import drágulása következtében ugrásszerűen emelkedtek, Ebben az évben csupán a dotáció, a termelési árkiegészítés és az import árak támogatása kb. 30—40 milliárd forintot tesz ki. Ez az összeg az államkasszában kiadás, a vállalatoknál — a dotáció és az árkiegészítésárbevétel, amelyből létrejön a vállalati nyereség.

A fogyasztói ár — a lakosság által a fogyasztási cikkekért, szolgáltatásokért fizetett összeg. Ez — elvben —, tartalmazza a termelői árat, a forgalmi adót és a kiskereskedelmi árrést (Az utóbbiból kell fedezni a kiskereskedelem működtetésének költségeit, a béreket, a bolthálózat fenntartását, fejlesztésének kiadásait, az áruk szállítási, raktározási stb. költségeit.) A fogyasztói ár minden országban magasabb a termelői áraknál, részben a forgalmi adó,

. részben- a kiskereskedelnSi árrés miatt. Nálunk a forgalmi adó — a teljes kiskereskedelmi forgalom összegéhez viszonyítva —, alig

néhány százalékos, mert az állam, ugyancsak gazdaság- politikai okokból az alapvető fogyasztási cikkek jelentős részét a termelői árnál alacsonyabb összegért hozza forgalomba. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett fogyasztói árkiegészítés, ösz- szegszerűen: 1974-ben a

költségvetésnek mintegy 27,5 milliárd forint bevétele lesz á forgalmi adóból, egyidejűleg mintegy 25 milliárd forint fogyasztói árkiegészítést folyósít. (Ez az összeg nem tartalmazza az import ártámogatást — ezt a termelő vállalatok kapják —, holott annak is szerepe van a fogyasztói árszint alakulásában.)

A TERMELŐI ÄR kizárólag a termelő vállalatok közötti kapcsolatokban, forgalomban érvényesül; a fogyasztói ár pedig a lakosság vásárlásainál. (Mellesleg a közületek is fogyasztói áron vásárolnák.) A két ár közül a termelői árnak van meghatározó szerepe, mert végső soron attól függ a fogyasztói ár, amely társadalmi megfontolásból egyes esetekben alacsonyabb lehet a termelői árnál, de ennek ára van, amelyet a költség- vetésnek, végső soron a társadalomnak kell megfizetnie, folyósítania.

Együttműködés a MONIMPEX-el

Átadás előtt a gyöngyösi borkomhinát

Ki ne ismerné a domoszlói muskotályt, a gyöngyösi leánykát, vagy a hárslevelűt? Palackokba töltve díszes címkékkel ott sorakoznak egymás mellett élelmiszerüzleteink polcain.

Izüket, zamatukat pedig sokan-sokan élvezik és emlegetik a fogyasztók közül, akik bármelyikből megkóstolnak egy-egy pohárral. Ezek a kiváló borok a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság reprezentánsai.

Amellett, hogy egyiket másikat szívesen fogyasztják hazánkban, azt már talán kevesen tudják, hogy Magyarország határain túl is sok sikert arattak a gyöngyösi borok az európai piacokon. Mert a város határában termő szőlőkből készült borokat szívesen válogatják a nyugatnémet, osztrák, vagy a szovjet és bolgár importálók.

Kétségtelen, hogy a Mátra- alji lankákon kialakult nagymúltú szőlőkultúrát elősegítették a kedvező talaj és éghajlati viszonyok. Ezen túl azonban segítette ennek kibontakozását a korszerű, nagyüzemi szőlőtermelés

meghonosítása is. Ebben pedig úttörő, kezdeményező szerepet vállalt a Gyöngyös- domoszlói Állami Gazdaság. Híres szőlőtábláit ma már messze földön ismerik. A szőlős területet évente átlagosan ötven hektárral növelik. 1975 végéig pedig összesen kétszázhetven hektárral bővítik tovább a táblákat. Külön jelentőséget ad ennek a munkának, hogy az új területen mind minőségi szőlőfajtákat telepítenek. Többnyire olyanokat, amelyeket a Mátraalján eddig nem termeltek. Például a Balaton- környékén honos Szürkebarátot, a Piros Traminit, vagy a francia eredetű Sovignont.

A gazdaság az ültetvények fejlesztésére rendszeres kapcsolatot tart fenn a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati tanszékével, valamint a Gödöllői Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézettel. Az egyetem tanárai a szőlőtermelés es o borkezelés biológiai viszonyait vizsgálják és adnak rendszeres szaktanácsokat. A gépkísérleti intézet munkatársai pedig a technológia fejlesztését segítik elő az állami gazdaság szőlőültetvényein.

A megnövekedett területen természetesen rnegnövekedett terméseredményekkel számolnak a gazdaság vezetői. Ez viszont nem kis gondot jelent a leszüretelt szőlő felTolásában,' továbbá a folyamatos értékesítésben is. Eddig Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében tizenkét helyen tárolták a borokat, amely elhelyezési és szállítási problémát okozott.

Ennek megoldására elhatározták, hogy olyan borkombinátot létesítenek, ahol egy helyen dolgozzák fel a szőlőt és palackozzák a beérlelt minőségi borokat. Ezt segíti elő a szőlőtermelés és borászat továbbfejlesztésére hozott kormányprogram is. Ennek szellemében Gyöngyösön, a Karácsondi út mellett épülő szőlőfeldolgozó, borty- roló és palackozó ősszel, a szüret előtt átadásra kerül. A hetven milliós költséggel létesített beruházás érdekességei hogy a MONIMPEX-el együttműködve közösen építi a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a külkereskedelmi vállalat hosszú távon exportálja a gyöngyösi borokat, miután a minőségi fajták iránt .nemcsak Európában, hanem a tengeren túl az Egyesült Államokban és Kanadában is érdeklődnek.

A belső üvegfalborítású modem, szép kivitelű épületkomplexumról hamarosan lekerülnek az állványok. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai — a kivitelezők —, mindent elkövetnek, hogy ősszel valóban üzembe helyezzék a borkom- binátot. A tároló mellett a csarnokokban most már a nagy teljesítményű szőlőfeldolgozó gépsorokat, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban készült automata palackozókat szerelik.

Magyarország egyik leendő legkorszerűbb borkombinátjában valóban lehetőség nyílik arra, hogy a legkorszerűbb módszerekkel dolgozzák fel a szőlőt és kezeljék majd a borokat. Így várhatóan még jobb minőségben jutnak el a hazai és külföldi fogyasztók asztalára, az íz és zamatarfyagban gazdag italok.

(mentusz)

A

jó

az

sztori:

NDK. mezőgazdasága

A cél i990->

A lehetőség, hogy egymás után oeszélgeíést. folytathassak Bruno Kieslerrel, az NSZEP Központi Bizottsága tagjával, a párt mezőgazda- sági osztálya vezetőjével és Heinz Kuhriggal, a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdőgazdálkodási miniszterével, úgy adódott, hogy azt rendezni sem lehetett volna jobban: lényegében a riportutam vége előtt. Összegzen dőn és összegezhe- tően a látottakat és a tapasztaltakat. A kifejezés, 'hogy beszélgetni, persze nem pontos: az újságíró igyekezett röviden és tömören kérdezni és az NDK két mezőgazda- sági szaktekintélye igyekezett részletesen és sokoldalúan válaszolni. A legnagyobb örömömre.

Bruno Kiesler, az egykori magdeburgi labdarúgó, aki sztahanovista traktorista volt, szikár ötven év körüli férfi, Heinz Kuhrig, a miniszter, szintén gépállomáson dolgozott fiatal korában, mint elektrolakatos. A pártmunkásnak és az állami funkcionáriusnak gyakorlatilag tehát egy volt az útja, egy: és tipikus. S most, ahogyan jómagam is összegezni próbálom beszélgetésünk lényegét, kissé tanácstalan is vagyok: külön-külön szólaltassam meg őket? Hiszen Bruno Kiesler, miközben a párt agrárpolitikájának néhány elvi kérdéséről is szót ejtett, kérdéseimre válaszul nem mulasztott el nagyon is praktikus, hogy ne mondjam gyakorlati problémákat is felvázolni. Heinz Kuhrig, a miniszter az állami koncepciók, a gyakorlati tennivalók felvázolása közben viszont nem egy ízben érintett kimondottan elvi kérdéseket.

Nem is lehetett és lehet ez másképpen. Az NDK agrár- politikája közelebbről, a szocialista országok mezőgazdaság-fejlesztési feladatai általában a testvérpártok agrár- politikájában körvonalazott célokat szolgálják. Az elvi megalapozottság, a gyakorlat praktikuma és próbája szab- ja meg a párí- és az állam tennivalóit egyaránt a mező- gazdaság fejlesztésének kérdéseiben is. S már ezzel a megállapítással lényegében a témánál vagyunk: erről szóltak mindketten, egymást kiegészítve, az alapvető kérdést több oldalról is megvilágítva, — a következőkben.

A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága

Napi ezer tonna ammónia

Nagy lendülettel épül a Péti Nitrogénművek nagykapacitású műtrágyagyára. A több mint 9 milliárd forintos beruházás 1975-re fejeződik be. Az üzemrészeket a technológia sorrendjében adták át folyamatosan. Jelenleg a befejező szakasz előtt a gép- és csőszerelések folynak de párhuzamosan dolgoznak az építők

—' ----- tonna ammóniát

(

MTI-foto)

elektromos és műszerszerelők. A hatalmas gyár átadása után napi ezer termeinek, és dolgoznak /«*.

ötven orszá?b6t Jöttek kíváncsiak, tanulni vágyók Lipcsébe. Köztük népes csoport látogatott el Észak- és Kelet-Afrika országaiból is.

nak közelmúltban tartott ülése megállapította ugyan, hogy a mezőgazdaság fejlődése jó úton halad, de további és nem kis feladatokat szabott e téren az egész népgazdaság elé.

Mint már volt szó róla, — e sorozat egyik riportjában számoltam be erről — mind több és több mezőgazdasági szövetség alakul a termelő- szövetkezetek összefogásából a technika magasabb szintű kihasználására. Ezeknek a szövetségeknek további segítésé, a, szakosodásuk elősegítése a legfontosabb feladat. El kell választani a növény- termesztést az állattenyésztéstől, miközben le kell számolni a még néhány éve oly I • megdönthetetlennek tartott álláspontokkal, mint például a mezőgazdasági egységek optimális területe felsőjáatára- -nak egykori megítélése. A régi optimális, határok irreálissá .váltak. A jelenlegi mező- gazdasági beruházások 80 százaléka, arra irányul, hogy .iparszerű és óriási létesítményekkel lássák el a szakosodó szövetségeket Tizenötezres marhahizlal- ,da, kétezer férőhelyes komplex tehenészet, 25 ezres sertéshizlalda — ilyen nagyság- • rendben, sőt még nagyobban kell gondolkodni a közeljövőben már.

Ellátási körzeteket kell kialakítani, így például Berlin közeiében, ahol egyszerre négy huszonötezres sertéshizlaldát kell építeni a hozzájuk szükséges takarmánykeverőkkel. Egymillió sertést „termelnek” majd ezekben, annyit, mint amennyi az NDK egész sertésállománya negyedszázada volt. S ha ehhez hozzávesszük a kemizálás fejlesztésének nem kis tennivalóit, a gépesítés intenzitásának növelését, akkor még mindig csak egy részét érintettük' azoknak a terveknek, amelyeket részben már 1980- ig, illetőleg 1990-ig kidolgozva várják, hogy megvalósítsák őket.

Kétszer két órát, talán még többet beszélt a gondokról, tervekről, eredményekről Bruno Kiesler és Heinz Kuhrig. A felét sein tudtam mindannak elmondani, amit ők mondottak, s a tizedét sem tudták elmondani ők annak, amit a kérdésekre el szerettek volna mondani.

Hiába, az életet nem lehet néhány órába belegyömöszölni. Már a próbálkozás is tiszteletreméltó. •

Az újságíró mindig valami sztorit keres, valami csatta- nós. izgalmas és odafigyelésre igazán érdemes történetet. Olvasóim hogy érzik? — nem tudom, de végtére ' is jómagam úgy érzem, sikerült jó „történetet” találnom: a jó sztori, az NDK. mezőgazdasága volt.

(Vége)

fejlesztésében nem követ valamiféle különleges, sajátos modellt. Kétségtelen, hogy figyelembe veszik és figyelembe kell is venniük a történelmi sajátosságokat, a földrajzi és éghajlatbeli különbségeket például. Ám az NDK mezőgazdaságának fejlesztése a párt agrárpolitikája a marxizmus—leninizmus tanításain alapul, a szovjet mezőgazdaság bevált tapasztalatait használja fel. Az eltelt évek alatt jelentős változás történt az ország osztályszerkezetében, nemcsak oly tekintetben, hogy túlsúlyra jutott a mezőgazdaságban is a szocialista szektor, de oly formában is, hogy míg lényegesen gyarapodott a munkásosztály létszáma, ennek arányában csökkent a parasztságé.

Ám ez a parasztság már nem a régi. Az NDK gépipara, vegyipara — többek között — jóvoltából uraloriira jutott a mezőgazdaságban is az iparszerű termelés, s ennek nyomán a mezőgazdasági termelés számos területén már aligha lehetne pontosan meghatározni, hogy ki itt a munkás, vagy ki a szövetkezeti paraszt. A parasztság az elmúlt negyedszázad törvényszerű fejlődése miatt általában is nagyot lépett előre, de különösen nagyot ideológiailag. A negyedszázad előtti 2,2 millió parasztból egyébként ma már csak 800 ezer dolgozik a mezőgazdaságban, és ez a szám is tovább csökken, részben az elöregedés, részben a népgazdaság más területére történő át- áramlás miatt.

Ez azonban természetes folyamat. A lényeg, hogy azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, zömében magasabb képzettségűek a mezőgazdasági termelés technológiáját, a folyamatok szervezését és irányítását illetően. Sokan és szívesen mondják manapság is még, hogy a hagyományos német szorgalom az, amely nemcsak világszerte elismert ipart, de magas színvonalú mezőgazdasagot is teremtett az NDK- ban. Naivitás lenne persze lebecsülni a szorgalmat, de a szorgalom önmagában még semmit sem ér. Hogy abból reális valóság legyen, ebben colt és van óriási érdeme a KGST-nek, az összefogásnak, a közös gondok közös megoldásának.

Az, hogy szórás kapcsolat épült ki például Magyarországgal a kukon catermesz- tésben, a tenyészanyagcseré- ben és a gépi technika pan a Szovjetunióval, Bulgária val, technológiában Csehszlovákiával, Lengyelországgal — igen sokat segített az. illeni mezőgazdaságnak. Csakis az integráció növelése, az országok közötti okos és célszerű szakosodás, a termelési lehetőségek jobb kihasználása — ez a további módja annak, hogy dinamikusan fejlődjön az NDK mezőgazdasága is.

A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá1974* jiUus 17* saerda