Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

« világhatása A KGST-TAGÄLLAMOR, köztük a Szovjetunió, nép­gazdaság} terveiben az idén első ízben szerepelnek kü­lön fejezetként az integrációs intézkedések, végrehajtásuk anyagi-technikai feltételei­nek biztosítása. A gazdasági integráció ily módon a szo­cialista tervezés szerves ré­szévé válik. A KGST-tagállamok 1971 júliusában elfogadott Komp­lex Programjának realizálá­sa elsősorban gazdaságok fellendítését, a szocializmus pozícióinak megszilárdítását jelenti. Ugyanakkor eltéphe- tetlen kapcsolat van az in­tegráció további tökéletesíté­se, a szocialista országok összeforrottságának és politi­kai egységének erősödése, egyeztetett külpolitikájuk ha­tékonysága, az SZKP XXIV. kongresszusa által kitűzött békeprogram következetes megvalósítása között. Az integráció folyamán mélyreható pozitív változá­sok mennek végbe a részt vevő országok gazdaságában. Ezek a változások olykor egész ágazatokra kiterjed­nek. Példa erre a KGST- tagországok gépiparának fej­lődése. Jelenleg a világ gép­ipari termékeinek körülbe­lül egyharmada a KGST­tagországokból kerül ki. Fej­lődnek a specializált ágaza­tok: a hajó-, a vagongyár­tás és a bányaberendezések gyártása Lengyelországban, az elektrotechnika Bulgáriá­ban, a nehéz- és szállítási gépgyártás Csehszlovákiában, a szerszám- és műszergyár­tás az NDK-ban, a vegyipari berendezések gyártása Ro­mániában, a villamos vá­kuumtechnikai ipar és az orvosi műszergyártás Ma­gyarországon. A KGST-tagállamok gazda­sági tökéletesedése terén megnyíló lehetőségek másik példájaként megemlíthetjük az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária szénbázisú vegyipa­rának átállítását a Szovjet­unió által szállított kőolajra. Ez nagy megtakarítást jelent munkaerőben és beruházá­sokban. A KÖLCSÖNÖS együtt­működésre — elsősorban a Szovjetunió segítségére — támaszkodva sok KGST-tag- állam sikeresen megoldja az atomenergetika kiépítésének programját. Az NDK „Nord” atomerőművében megkezdték a villamos energia termelé­sét. Az idén áramot ad Bul­gáriában a „Kozleduj”. Ma­gyarországon, a Duna part­Ua a munkahelyen is úgy akarják redmény, de egyben megoldandó feladatra is utaló tény: Magyarország népessége az iskolázottság színvonalában hat-nyolc év­vel ezelőtt érte el az euró­pai középmezőnyt 8 ezen a helyezésen azóta sem sike­rült számottevően javítani. 1971-ben, ötmillió aktív ke­reső közül majdnem kétmil­liónak hiányzott az általános iskolai végzettsége. Az ipar­ban dolgozó 2 millió 70Ó ezer fizikai munkás több mint felének nincs szak­képzettsége, s persze közöt­tük találni azoknak a mun­kásoknak a többségét is, akiknek hiányzik a nyolc­osztályos végzettsége. A tudás gyarapítása per­sze nemcsak társadalmi, ál­lami feladat, hanem egyéni kötelesség is, ám ennek el­lenére — nem érdemes, nem szabad tagadni — az előbb vázolt állapot a munkásokat izgatja legkevésbé. Ök, ha azt látják, hogy sekélyes, elavult szakképzettséggel vagy még anélkül is boldo­gulhatnak, aligha törik ma­gukat a magasabb képzett­ség megszerzéséért. Egy olyan vállalatnál, ahol nincs igény legalább az általános alapműveltséggel rendelkező munkások számának gyara­pítására, vagy ahol teljesen mindegy, hogy ki, mikor szerezte meg a szakképzett­ségét és jelenlegi tudása megfelel-e a műszaki-techni­kai követelményeknek, egy ilyen vállalatnál naivitás len­ne azt várni, hogy majd a munkások fogják ostromolni az iskolákat, a továbbképző tanfolyamokat. Mindezek korántsem meg­alapozatlan feltételezések. A Hazafias Népfront, Budapest egyik legnagyobb munkás­kerületében munkástovább­képző központot akart létre­hozni s eiTŐl 99 üzemet ér­tesítettek. várva a jelent­kezőket. A címzettek nyolc­van százaléka válaszra sem méltatta a felhívást, de vol­tak olyan üzemek is, ahol kijelentették: „nem kíván­nak élni a továbbképzés le­hetőségeivel .. ” Ez a közöny nemcsak a fővárosi üzemekre iellemző: a Vas megyei NEB egyik vizsgálata kiderítette, hogy a továbbkéozésről szóló 1014- es számú kormányhatározat után eav évvel, a megye vál­lalatainál rvakor!a*ilas sem­mit sem tettek a határoza* végrehajtásáért. Egyetlen üzem, a Szombathelyi Cipő­gyár készítette csak el rész­letes, 1975-ig szóló tovább­képzési tervét. Az üzemek részéről mind­wmalan eüüin£&o — t* eino • • • pillanatban talán meggyő­zőnek látszó érvelés —■, hogy a vállalatok első számú gondja a létszám mennyisé­ge és nem a mi nősége — ma már elfogadhatatlan- A demográfusok nem alaptala­nul figyelmeztetnek: a het­venes évek második felében níinimálisra szűkül a mun­kaerőforrás és nem lesz honnan pótolni a szakkép­zett . munkásakat. A szak­munkásképző iskolák már ma sem tudják a munkahe­lyek igényeit kielégíteni. Sok szakmában mennyiségileg sem, és sajnos — mert nincs válogatási lehetőség, örülni kell minden jelentkezőnek — minőségileg sem. Sőt: egyes szakmákban —■ min­den intézkedés; minden ösz­tönzés ellenére is — évek óta szünetel az oktatás. Az _ egyetlen lehetséges megoldás: a már munkában levő és még iskolázható, szakmunkássá képezhető tar­talék felderítése, ami után egyébként nem kell különö­sebb nyomozást végezni. Minden üzemben, minden munkahelyen ott vannak a szakképzetlen segéd- és be tanított munkások, akikből szakképzett munkások lehet­nének, ha a munkahelyeken is úgy akarnák. Ennek fel­ismeréséhez még kormány- határozat sem kellene, hi szén elemi érdekről van szó. A „többen termelünk töb bet” időszaka egyszer s mindenkorra lezárult, el­múlt. Jó tíz éve már, hogy mind nagyobb jelentőségű a termelékenység növelése, az emberek és a gépek jobb, hatékonyabb munkája. De ezt, éppen csakhogy írni, olvasni tudó emberekkel képtelenség megvalósítani. Mindezt nyilván tudják, vagy legalábbis sejtik a vál­lalatok vezetői is, ennek el­lenére a munkahelyi feLnőt-t- oktatás, s különösen a szál? mai továbbkéozés válságos állapotban van. Nem a le­hetőségek. nem a feltételek hiánya miatt, hanem a vál lalatok közömbössége, csak a pillanatnyi érdekekre kon­centráló munkaerő-politiká­ja miatt. Pedig a sokat em­legetett rejtett tartalék itt is felfedezhető. S aligha hihe­tő, ' hogy ha a ma még is kolázatlan és szakképzetlen felnőttek százezreinek érde­mes — mert személyes ér­dekük — lesz a továbbtanu lás, a szakma elsajátítása, s ehhez a feltételeket is bizto sítják számukra, akkor ne élnének a kínálkozó lehető seggel. Verics Csaba ján pedig kibontakozik a paksi atomerőmű építése. Nemrég hívták életre az „Interatomenergo” egyesü­lését, amelynek kereted kö­zött hét KGST-tagállam és Jugoszlávia egyesíti erejét az atomerőműveknek szükséges berendezés, műszerek, anya­gok gyártásában és szakem­berek kiképzésében. A KGST egyik tagja, Mon­gólia a közeli múltban gya­korlatilag egy gazdasági ága­zattal — nomád állattenyész­téssel — rendelkező ország volt. Jelenleg Mongólia nem­zeti jövedelmének több mint egyharmadát már az ipar és az építőipar állítja elő. Ez a KGST ama következetes irányvonalának köszönhető, amelynek célja az egyes or­szágok gazdasági fejlettségé­ben mutatkozó nagy különb­ségek megszüntetése és a ke­vésbé fejlett országoknak az élenjárók. színvonalára való felemelése. Az általános fellendülés alapján a KGST-tagállamok jelentős sikereket értek el a gazdasági fejlettségi szintek közelítésében. A szocialista integráció pél­dája az ipari tőkés országok dolgozó tömegeire is vonzó. Míg Moszkva és Szófia, Varsó és Budapest lakosai tudják, hogy otthonuk holnap is meleg és világos lesz, hogy az állam által garantált szo­ciális juttatások csak növe­kedni fognak, addig New York és Róma, London és Tokió dolgozói saját tapasz­talataik alapján győződhet­nek meg róla, hogy a mono­póliumok a tőkés integrációt a lakosság szociális jogai és életszínvonala elleni támadá­sokra használják feL A legutóbbi évek meggyő­zően bizonyítják: a szocia­lista integráció kedvez a különböző társadalmi rend­szerű államok közti kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok fejlődésének. A KGST-tagál­lamok az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján, ké­szen állnak ' a legszélesebb körű nemzetközi gazdasági együttműködésre. A SZOCIALISTA gazdasá­gi integráció tehát vitathatat­lan és sokrétű hatást gyako­rol a nemzetközi élet mai fo­lyamataira. S ez a hatás csak erősödni fog. Olga Trofimova Épül a T estvér iség gázvezeték A szovjet Szajuzzag- rangaz szalcemberei építik a „Testvériség" gázvezeték 126,6 kilométer hosszú magyarországi szakaszát. Jelenleg 75 szovjet szak­ember dolgozik, de a ké­sőbbiek folyamán még több szakmunkás érkezik. A gáz­vezeték építésének befeje­zését 1975. március 31-re vállalták, de az MSZMP XI. kongresszusa tisztele­tére elhatározták, hogy egy hónappal hamarabb elké­szülnek a gázvezeték épí­tésével. Fenti képünkön:, A gázvezeték hegesztése Beregdaróc térségében. Jobbra: Az eddigi cső­vezeték-építésektől eltérő­en az ún. bázistelepen — ami Nyirmadán van — összehegesztenek három darab csőszálat és így szál­lítják a helyszínre. ahol hozzáhegesztik a már elké­szült szakaszhoz. (MTI Foto, Balogh. P. László felvétele) Mit ér a közgazdász, ha fiatal? Kevesen 'vannak;. Megnőtt a kereslet a közgazdasági egyetemet, vagy számviteli főiskolát végzettek iránt, hi­szen az államigazgatásban, a termelésben, oktatásban is egvre több ilyen képzettségű szakemberre van szükség. A vállalatok gazdálkodásában hovatovább nélkülözhetetlen­né válnak a gazdasági kör­nyezet. a fejlesztési lehetősé­gek elemzői, a pontos mérle- , gek, esettanulmányok készí­tői. És mégis: a legtöbb fia­taltól azt hallani, hogy mun­kakörükhöz elegendő volna a közéo iskola is, nincs meg a kibontakozás lehetősége, igaz. hogy keveset - kell dol­gozni, ám eközben elkényel- mesedik az ember, s még a továbbképzésre sincs lehető­sége. Légüres tér, hiányoznak a vitapartnerek; egyszer csak minden elszürkül. Így összehordva mindez — enyhén szólva — okot ad az aggodalomra. Hiszen egy új egy korszerűbb gazdasági rendben, amelynek alapköved nálunk most kezdenek össze­állni, a közgazdásznak kulcs­szerepe van. Olyan fontos, mint mondjuk egy gépkocsi­ban a gyújtógyertya. Nem­rég kezdett elterjedni a köz­tudatban, hogy ilyen szakma is létezik, s még nem alakult ki a helyük, nem szokták meg őket? Vagy r.an más baj »i‘ Képzést — helyben is Évente 150 tanuló végez az egri Alpári Gyula Közgazda- sági Szakközépiskolában. Hat-nyolc fiatal kerül in­nen évente a közgazdasági egyetemre, valamivel több a számviteli főiskolára. A me­gye más középiskoláiból el­vétve jelentkeznek ezekbe az intézményekbe: ez azt jelen­ti, nem egészen húsz közgaz­dász végez évenként, akinek valamilyen kötődése van a megyéhez. Ez a kötődés pe­dig nagyon laza, alig-alig jönnek vissza ide. előre fél­ve a munkahelyi körülmé­nyektől. az elszürkülés ve­szélyétől. inkább vállalnak Budapesten állást, akár ki­sebb fizetésért is, drága al­bérlet mellett. A fiatalok nevében Sipos Mihály, a fiatal közgazdászok tanácsának titkára így mond­ta el mindezekről a vélemé­nyét: — Egyrészt a vállalatok is többet tudnának azért ten­ni. hoay több közgazdász fia­tal visszajöjjön. Én a szak- középiskolában tanítok, lá­tom, hogyan keresik év vé­gén a helyüket a végzősök. Ósztöndíjazással az arra ér­demeseket serkenteni lehet­ne a továbbtanulásra, s ugyanakkor ezzel legalább 8—10 fiatalt meg is lehetne itt tartani, ha már megsze­rezte a diplomáját. A to- vabbfejióáci. tebet&éget több vidéki városban az egyetem kihelyezett tagozatai bizto­sítják. Könyvtár, vitapart­nerek, jó témák, érdeklődés: mindezt mi is elérhetnénk, ha a levelező tagozatot Eger­ben is létrehozhatnánk. Már két évben kezdeményeztük ezt, de mind a két alkalom­mal megbukott a dolog, an­nak ellenére, hogy jelentke­ző bőségesen akadt. Kell a klub A közgazdasági szakközép- iskola alagsorában nem kis pénzért, két helyiséget ra­gyogóan berendezve, klubot alakított ki a Közgazdasági Társaság megyei szervezete. A következő elnökségi ülé­sen nyitják meg. feltehetően szeptembertől kezdődik itt meg az érdemi munka. — Nagyon fontos lenne egy klub, ahol a hasonló ér­deklődésű fiatalok szervezett keretek között találnának le­hetőséget a vitákra, előadá­sokat hallgathatnának, vagy éppenséggel szórakozva el­tol thetnének közösen egy-egy estét. — Eddig nem is volt pél­da ilyesmire? — Tavaly, amikor létrehoz­tuk az FKT-t, szerveztünk egy előadást: egyik tanárun­kat hívtuk meg. Előtte per­sze meghívóval, és szemé­lyesen is . értesítettük az ér­dekelteket. Huszonötén vol­tak, akik megígérték, hogy eljönnek. Tízen hallgattuk meg tu «loadásl. Jo- volt». él­veztük, csak hát ilyen keve­sen. .. — A nógrádiakkal szoros kapcsolatot alakítottunk ki. Náluk is működik klub. lelkes kis társaság, meghív­tuk őket közös üzemlátoga­tásra a Gagarin Hőerőműbe. Ök 43-an voltak, mi, a ven­déglátók pedig nyolcán... Szóval ezen is kellene vál­toztatni amellett, hogy jogos elvárásaink teljesítését sür­getjük. Én nagyon remény­kedem abban, hogy a vonzó klub megteremt egy közössé­get. Az 50 fiatal egri köz­gazdászból tizenötöt tudok mondani, akikre mint a „törzsgárda” tagjaira lehet számítani. Reméljük, elég az induláshoz... Azt mondják. Pesten az sem baj. ha olyan munka­körbe kerül a pályakezdő közgazdász, ahol nem tud kibontakozni. Ha nincs dol­ga, hát közben nyelvet ta­nul, tanfolyamra jár: vidé­ken viszont csak elkényei- mesedni lehet, előbb-utóbb mindenre lusta lesz az em- b..\ Hát, kérem, ez azért nem egészen így van, még ha sok is az igazság mögöt­te. Emberi tartás kérdése, ha ellustul valaki, az min­dig szívesen keres külső okokat. De ha már tizenöten vannak, akik nem ilyenek, azokért valóban erdemes ten ni valamit... Hekeli Sándor UMJ, június 1&, csútóríöfc A * - ■ . r % r szocialista integráció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents