Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-13 / 136. szám
A nagy pillanat: Forgács György a vizsgabizottság előtt. (Foto: Perl Márton) Beszélgető diákok, arcukon az izgalom rózsáival. Esélyeiket latolgatják, várják azt, aki kilép a bűvös teremből. s közben folyvást arra a pillanatra gondolnak, amikor ők állnak majd a vizsgabizottság elé, tgv van ez évről évre, s érthető, hogy erre a hangulatra vártam Hatvanban, a Bajza József Gimnáziumban is. Hiába kerestem. A folyosón senkivel sem találkoztam, az ünneplő ruhás fiatalokat az egyik teremben találtam . s megvallom egyik sem úgy festett, mintha a nagy próbatétel előtt állna. Magyarázattal Adám László szolgál: — A többség már túl van % nehezén, s csak az eredményhirdetésre vár. Azokat is megnyugtattuk, akikre majd most kerül sor. Köves Ferenc osztályfőnök a nyugalom másik összetevőjét villantja fel: — Az osztály mindig kitett magáért, a gyerekek lelkiismeretesen készültek az érettségire is. A 35 diák közül harminchármán szeretnének továbbtanulni, s nem túiaok, há azt mondom, hogy valószínűleg mindannyiuk álma megvalósul Laci azért csak bevallja, hogy néhány napja mégsem volt. könnyű: — Néha úgy éreztem: nem tudok semmit. Háromszor is megálmodtam az érettségit, s mindig akkor ébredtem fel, amikor az eredményhirdetésre került sor. Az izgalomból kijutott édesanyjának is, aki a gimnáziumban dolgozik adminisztrátorként : — Legnagyobb fiam hamarosan az egri főiskolán allamvizsgázik, a középső a veszprémi veeviipari egyetem első éves hallgatója. Értük is aggódom. Az már biztos, hogy Laciban nemhiába bizakodott: — Talán a magyar sikerült legjobban, de a földrajzzal is jól elboldogultam. Kiderül, hogy ez az érettségi már nem a régi: — Nincsenek érdemjegyek, csak „megfelelt”, „nem felelt meg” és „dicsérettel megfelelt” minősítés. Akik továbbtanulnak, s nem humán pályát választottak — én is közéjük tartozom — matematikából és fizikából már korábban írásbeliztek Egerben. Ügy is mondhatnám: ma nem akkora a tét, mint évekkel ezelőtt volt. A bűvös teremben az egykor megszokott kép fogad. Az arcokról nem hiányzik az izgalom rózsája, s beszéd közben néha a hang is vibrál. Harsányt Zsuzsanna jó oroszos, mégsem magabiztos, s csak akkor nyugszik meg, amikor feláll a „vallatóasztal” mellől. Érettségin Forgács Gyurit kitűnő historikusnak tartja tanára. Antal Gyula, mégis drukkol neki, izgul érte, mert bizony a véletlen játékos ördöge bármikor közbeléphet. Ez alkalommal hiába kísértett, mert a fiatalember hamar- úrrá lesz az első percek bizonytalanságán, s higgadtan, igényesen fogalmazva beszél a második világháború jellegéről, sajátosságairól. Nem okoz gondot a B- tétel sem: Gyuri imponáló biztonsággal érvel, elemez, s már az se nagyon zavarja, ha dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán elnök közbekérdez. Antal Gyula is örül diákja sikerének, mert ilyenkor egy kissé a tanár is vizsgázik. A bizottsággal szemben ülnek a soron következők; egyik sem pihen, még árra sem jut idejük, hogy néhány percre társuk feleletére figyeljenek. A fiatalember elégedetten áll fel, húzhatja az újabb tételt, s helyébe már jön a stafétaváltó, látszólagos megfontoltsággal, lassan, mintha ezzel is késleltetné a nasv pillanatot, a kéz határozatlan, a tekintet riadt, de. néhány perc múltán az ő mondatai is nyugalomról tanúskodnak. Gyuri az újabb fordulóra készül, a szomszédos teremben viszont már a nagybetűs Életről beszélnek a fiatalok, az egyetemi, a főiskolai felvételi vizsgák esélyeit latolgatják. Ádám Laci a budapesti Műszaki Egyetem villamos- mérnöki karára jelentkezett, ezért érthető, hogy az utolsó évben elsősorban matematikával, fizikával foglalkozott legszívesebben. — Elég jól sikerült az írásbelim, remélem, a szóbelin. még többet produkálok. Az osztályfőnök Gyuri terveit idézi: — Mindig az irodalom és a történelem érdekelte legjobban. Újságíró szeretne lenni. Remelem. évek múltán kollegaként találkozunk... (pécsi) Á bűn útjára tévedtek Megyei felmérés a fiatalkorúakról m a Az már a végső eset, ha bíróság elé kell állítani a fiatalkorút. S miközben számot ad az elkövetett bűn-* cselekményről, nemcsak az elkövetés körülményeire, hanem sok más momentumra is fény derül, amelyek közrejátszottak a hibás váltóállításban. Roppant nehéz feladat a szinte kezdet kéz. detén kisiklott embert újra elindítani a helyes úton. Ez a munka nem a bíróságokra vár, de a tárgyalásokon leszűrt tapasztalatok sok segítséget adhatnak a fiatalok nevelésében, elsősorbn a megelőzésben. Mint ismeretes, Heves megyében az Egri Járásbíróság látja el a fiatalkorúak bíróságának feladatát. Nemrégiben egy elemző tanulmányt készítet, tek itt a fiatalkorú bűnözés megyei alakulásáról, amelyben az 1970-től 1973 első félévéig összegyűjtött tapasztalatokat dolgozták fel. Figyelmeztető számok 1970-ben 72 olyan ügyet tárgyaltak, amelyekben 125 fiatalkorú állt a bíróság előtt. 1971-ben 94 ügyben 152-en, 1972-ben 91 ügyben 149-en kerültek bíróság elé, 1973. I. félévében pedig 103 fiatalkorúakat érintő ügyet tárgyaltak, s 95 fiatalt vontak felelősségre. A számok emelkedést mutatnak és nem is kicsit! Több mint kétsze. resére emelkedett a fiatalkorúak bűnügye az elmúlt esztendő adataihoz képest. A második, félévben még fokozódott ez az arány. A bírósági felmérés az emelkedés okát az esetek alaposabb és fokozottabb felderítésében is látja. Kevesebb megszüntető határozat születik a nyomozati szakban, s az ügyész is több fiatalkorúval szemben, emel vádat a korábbiakhoz képest. Kedvtelésből... A bűncselekményeknek körülbelül a fele a vagyon elleni, 20 százaléka a nemi erkölcs elleni, másik 20 százaléka az erőszakos cselekmények kategóriájába tar-- . tozik. 10 százaléka pedig egyéb köztörvényi bűncselekmény. Ami a vagyon elleni ügyeket illeti, bár számuk meglehetősen nagy, haszonszerzésre mégis kevesebb irányul, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs olyan vevőkörük. mint a felnőttko- rúak esetében. (Ez alól kivétel a hevesi cigánytelep, ahol a fiatalkorúak rendsze- re-s vevőkre találnak). Gya. kort a előfordul, hogy ezeket a bűncselekményeket kedvtelésből követik el. Több esetben megállapította a bíróság, hogy a felnőttek, sőt szüleik tudtával, az ő példájukat látva követték el a bűncselekményt. Gyakori eset. hogy az intézetből megszökött fiatalok lopással szerzik be az élelmet, vagy a ruhát. A meglopottak zömmel magánszemélyek — gyakorta a szőkébb rokonság — köréből kerülnek ki. Az így okozott kár egy-két eset kivételével nem nagy összegű. Az erőszakos jellegű bűn- cselekményeket általában ittas állapotban követik el a fiatalkorúak is. Ilyen esetekben a kiszolgálók ellen szabálysértési eljárást is indítanak. Végül: több fiatalkorú ellen indult eljárás tiltott határátlépés előkészü. lete miatt. E cselekményekkel rendszerint párosul az izgatás és a közlekedés elleni bűncselekmény is. A büntetések Az elkövetőkkel szemben bírói megrovást, próbára bocsátást. javítóintézeti nevelést. javító-nevelő munkát, pénzbüntetést, vagy szabadságvesztés büntetést alkalmaz a bíróság. 1970-ben a felelősségre vont 125 fiatalkorú közül 13-an bírói megrovást kaptak, 20-at próbára bocsátottak, kettőt javítóintézetbe küldtek, 70-et pedig különböző időtartamú szabadságvesztésre ítéltek. Ez utóbbiak közül 39-nél az ítélet ■ végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. Tizenegy fiatalkorúval szemben javító-nevelő munkát, kilenccel szemben pedig pénzbüntetést szabott ki) a bíróság. Tavaly az első félévben ifién kaptak bfrói megrovást, nyolccá!: szemben a próbára bocsátást, kettővel szemben á javítóintézeti nevelést alkalmazták, míg szabadságvesztést 42, javítónevelő munkát 16, pénzbüntetést pedig 8 fiatalkorú vádlottal szemben szabtak ki. A szabadságvesztésre ítéltek közül 10-en már voltak büntetve korábban is. Figyeljük meg ezeket a számokat is: a tavaly első fél-* évben felelősségre vont 97 fiatalkorú közül 19 tizenöt, 22 tizenhat, 28 pedig tizenhét éves volt. Szabadság- vesztést főként vagyon elleni és erőszakos bűncsslekrn 5. nyék esetében szabnak ki. Időtartama általában 30 naptól másfél évig terjed. A legfertőzöttebb terület A felmérésből kitűnik, hogy a tavaly első félévben elítélt 95 fiatalkorú közül 77-nek mindkét. 10-nek csak az egyik szülője él, a többi elkövető intézetben, illetve saját háztartásban él. Más statiszika: 44-en az iparban, 11-en a mezőgazdaságban dolgoztak, 13 ipari tanuló volt, 16 foglalkozás nélküli eltartott, 4 pedig munkakerülő. csavargó életmódot folytatott. Megyénkben a legfertőzöttebb terület továbbra is a már említett hevesi cigánytelep, de ilyennek tekinthető a verpeléti, az an- dornaktáiyai és a tarnale- leszi cigánytelep is. Az állami és társadalmi szervek egyre inkább igyekeznek jó színvonalon, Itatásosán ellátni a gyermek, és ifjúságvédelmi feladatokat. Különösen a Heves megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet vezetői végeznek figyelemreméltó munkát. A tiszteletdíjas és társadalmi pártfogók tevékenysége is sokat javult, betöltve azt a feladatot, amiért a pártfogók tevékenysége is sokat javult, betöltve azt a feladatot, amiért a pártfogó hálózatot létrehozták. Sokat segítenek például a próbára bocsátott fiatalkorúak ellenőrzésében és nagy szerepük van a vizsgálatok ideje alatt a jó környezettanulmányok elkészítésében is. Az ifjúsági szervezet munkája sajnos még nem kielégítő e nagyon is fontos feladatokban, különösen ami a megelőzést illeti. Ugyanakkor az úgynevezett utógondozás területén is sok feladat vár a gazdasági, társadalmi és tömegszervezetekre, hogy ^ a megtévedt fiatalokat visz- szavezessék a közösségbe és segítsék őket abban, hogy becsületes tagjai lehessenek a társadalomnak. Kátai Gábor \V\WWV1 21.55: A Tv Galériája Végvári János festőművész kiállításának bemutatása. A 45 éves művész tárlata június 15-től a Műcsarnok kamaratermében tekinthető meg, a televízió a tárlat anyaga mellett a művészt, eddigi életét, ■ alkotásait is ismerteti. A parasztszármazás ú festő az ötvenes évek elején végezte e! a Képző- művészeti Főiskolát, s azóta is rajztanárként működik. Többször vett részt országos tárlatokon, jelenleg egy, a Komárom megyei képzőművészek — grafikusok, szobrászok. festők — alakította Jel nevű művészeti csoport tagja. A csoport valamennyi művésze aktív tanár, s szándékaiknak, pedagógiai misz- sziójuknak megfelelően, gyárakban, termelőszövetkeze- ‘ekben rendeznek kiállítá>kat műveikből, s beszélgetnek nézőikkel — a parasztokkal, munkásokkal. A műsorban riportfilmet láthatunk egy kiállításukról. (KS) jf 74. juniu» U*. cm törtök 1.. gyere. Kisunokám, induljunk akkor, mondta az Öregember kissé mutáló hangján éveinek ijesztő rá- zúdulásában szinte már csak ez bántotta, ez is csupán azért, mert a menye néhányszor otrombán gúnyolódott olykor valóban mulatságos kappanhangján, gyere, már sietnünk kell, mert még elkésünk a tanévnyitó ünnepségről, pedig azon igazán illik pontosan oft lennie annak, aki most kezdi az általános iskolát, bezárta a lakás ajtaját, megfogta a kis- növésű fiú leplezetlen szeretettel feléje nyújtott kezét, s csontos, száraz ujjaival gyöngéden befonta a csöpp ujjacskákat' és idegvégződései nyomban átáramiottak beléje a gyerek zsenge bőrének, testmelegének bizsegető- en jó érzést, most már aztán igazán ki kell lépnünk, igyekezzünk, Kisunokám, családjában ma már egyedül a kisfiúval szeretett beszélgetni, mert az mintha tőle örökölte volna egyénisége alapvonásait, s még nem hatottak rá olyan kiábrándító- eltaszító erővel fia és menye zsörtölődő, vagy éppenséggel durván türelmetlen, élcelődő megjegyzései, ahogyan a tízéves Gizára hatottak, látod, mégsem kell egyedül beállítanod a tanévnyitóra, mint a mama mondta tegnap este, igaz, okos, nagy fiú vagy már, de azért az életben megvan mindennek a maga rendje, annak is, hogy kit mikor, hová kell elkísérni, ahova miH/v'iy; egyedül nem tud vagy nem képes eljutni, vagy egyedül nem illik, oda, ugye, valakinek mindig el kell kísérnie a családból, mert a család a leghűségesebb védelmezője, támasza az embernek, ugye, ezt is mondtam már neked, Kisunokám. igen Apóka, felelt a kisfiú, de tudod, hogy azért én sosem bánom, ha ismételsz is valamit, mert szeretek veled beszélgetni, Apóka, én is nagyon szeretek veled beszélgetni, Kisunokám, mondta hálásan az öreg, és érezte, hogy már ettől a kis gyöngédségtől is befutja szemét a könny, igyekezett visszagyűrni, mert ezt sem szerette az öregségben, hogy annyira el tud erőtlenedni a valaha oly erős test és lélek, hogy megdöbbent azon, amikor aa ötven után először fölfedezte természetének ezt a megváltozását, mondd. Apóka, te elkísérted a suliba Papacsot is, amikor ő ment elsőbe, kérdezte a kisfiú, miközben mindketten szinte egy ütemre szedték a lábukat a nagy sietségben, mert már hallatszott a közeli iskolaudvarról a készülődő ünnepség zsi- vajgása, a gyerek kurta lábacskája, az öreg meg vénsége miatt lépett oly rövideket, hát persze, hogy elkísértem őt is, mit gondolsz, hogy is engedtem volna el egyedül, hiszen engem is elkísért édesapám, amikor én kezdtem iskolába járni, emlékszem, akkor is ilyen gyönyörűséges szeptember elseje volt, fejét picit megemelve megaszalódott arcát a nap felé fordította, s így tett néhány lépést, valamivel óvatosabban, s éppen ilyen jó szagú volt a levegő, vagyis ilyesféle, csak még felségesebb, hiszen tudod, hogy falun gyerekeskedett Apóka, erdőktől körülvéve, és ilyenkor még illatoztak a beszántattan tarlók, de még szédílőbben a szőlősdombok, gyümölcskertek és a csűrökbe begyűjtött széna meg lucerna, de hát városban ebből már semmit sem talál meg az ember, no, próbáljuk még szaporábban, majd meglátod, mennyi virág lesz az iskolában, jaj, csakugyan, látod,' ezt egészen elfeledtük, hogy ilyenkor virágot illik vinni, de . mások biztosan nem feledték, majd meglátod, mennyi rózsa, szegfű, őszirózsa, dália lesz az iskolában, mint az én kiskoromban volt, ó, most is érzem illatukat, de csodás is volt az a nap, amikor édesapám odavezetett Bálint József elé, és azt mondta, hát tanító úr, elhoztam a fiamat, neveljen belőle derék embert, és Papacs miért nem tudott engem elkísérni, szólt közbe a gyerek, vagy a'Ma- macs, ő is elkísérhetett volna, miért Apókának kell velem jönnie ilyen messzire, amikor nincs is jól mostanában, jaj, Kisunokám, hát mert nekik mindig olyan sok a dolguk, hiszen tüdőd, mindig csak a rohanás, majd meglátod te is, ha nagy leszel, megérkeztek az iskolába, egyenesen az udvarra mentek a szélesre kitárt kapun át, a gyerek egy puszit adott Apókának, s már rohant is, mert megpillantotta a sorakozó elsősök között a legjobb pajtását. Apóka pedig odaballagott az ünnepségre várakozó szülők, nagyszülők csoportjához, olyan sokan voltak, mint a tanévnyitóra váró ayote osztály gyerekei, a leghátsóbbak ,már az udvart két oldalról határoló kis patak partjáig szorultak, hogy leüljön Apóka, ahhoz későn érkezett, hogy valaki átadhassa neki a helyét, előbbre kellett volna furakodnia, akkor talán megszánja valamelyik fiatal apa, de nem tette, csak megállt a leghátsók között, magastermetű volt, valaha szálfaegyenes, mint favágó apja, meggyengült szemével pislogva bámulta a zsongó gyerekhadat, és a szíve egyre sajgóbban fájt, mert mintha magát is ott látná köztük, mintha ő állna ott Kisunoka alakjában a tanító néni mellett, óriás apja meg itt, a szülők között, oldalán pedig Édesanya, a szépséges arcú, a jóságos szívű, ó, milyen féltőn fogták őt közre ketten is, amikor kezdődő életének arra az első, komoly útjára elkísérték, és most eszébe jutott az a tűzforróan meleg nyári nap is, amikor kikísérték a temetőbe Nagyit, nagyszülei közül az egyetlent, akit ismerhetett, alig voit négyéves, de édesapja őt is odaállította az udvarra kitett koporsót körülvevő család tagjai közé, igaz, maga mellé, s jobb kezével mindvégig magához húzta-ölelte, néha meg-megszorította, biztosan azért, hogy átadjon neki egy keveset az ő erejéből, pedig most tisztán hallotta édesanyja szavait is, jaj. kedves, talán mégsem kellene a gyereket a koporsóhoz állítani, (Folytatjuk.)
