Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

Szikrázó lányok Új magyar film Pop-mozi, pop-zene! — így, ezzel a jelmondattal reklámozzak Bacsó Péter új magyar filmjét, amely pon­tosan a tizedik a művész alkotó munkájában. A Szik­rázó lányok vitathatatlanul újszerű próbálkozás, hiszen ilyen még nem született a honi filmgyárakban. A rendező — aki Zimre Péterrel együtt írója is a filmnek — abból indult ki, hogy a boldogtalan szere­lem okozta kusza érzésvilá­got legtalálóbban a zene fe­jezheti ki. Ezért szövetke­zett Vukán Györggyel, a ki­tűnő zeneszerzővel, Fazekas Lajossal, a dalszövegek író­jával, valamint a népszerű Mikrolied és a Skorpió együttessel, hogy olyan öt­vözetet alakítsanak ki, amely elsősorban a zenére támasz­kodva fejezi ki a szereplők gondolatait és a rendező mondanivalóját is. Tetten érhető ebben az alkotói szö­vetségben egy másik szán­dék is, amely így fogalmaz­ható meg: a modern zenére érzékeny fiatalokat meg­nyerni a mozi számára. Egy kisváros konzervgyári leányszállásával indít a film. Kora reggel van és va­sárnap. A kedves és nagyon csinos lányok éppen öltöz­ködnek és várják a fiúkat. Közben énekelnek a vasár­napról, a boldogságról, a szerelemről. Lent az utcán a fiúk énekelnek hasonló té­makörben. Csak kék lány marad a szálláson, az egyik a csinos Brigitta, akit elha­gyott a kedvese, a másik a magányos Erzsi, akinek ed­dig még nem jutott a bol­dogságból. Ok is énekelnek. Aztán Brigitta elindul, hogy megkeresse a fiút... A kezdés hangulata Igazi musical, amely nem nélkü­lözi a költészetet sem. A ze­ne nagyszerűen illeszkedik a történethez, sőt kifejezi annak mondanivalóját is. Igaz, ekkor meg joggal hisz- szük, hogy Brigittáról, az ö boldogságkereső szerelméről és csalódásairól szól a film. Arról, hogy mennyi bukta­tót állít az élet egy faluról városba került „szikrázó” lány elé. Mindez megtalál­ható a filmben, csak éppen nem fő vonulatában, mel­lékszálként csupán. A film ugyanis témát vált, áthelyezi a színhelyet a kon­zervgyárba, mégpedig azzal a céllal, hogy az üzemi de­mokráciáról, a vezetési mód­szerekről közöljön nagyon fontos és aktuális gondola­tokat. Ezen- a váltáson nem is csodálkoznánk — ismer­ve Bacsó eddigi filmjeit, té­máit —, ha a zene az üzemi gondokat is ugyanúgy ki tudná fejezni, mint a szere-, lem problémáit. Nem tud­ja, vagy legalábbis ebben a filmben ez nem sikerül. Pe­dig a gyárban is ugyanazok a csinos és „szikrázó” lá­nyok énekelnek, akikkel a film elején megismerked­tünk. A zene most is ma­gával ragadó, öitletes a szö­veg, s a dallamok lírai ha­tásokra törekszenek. De ugyanakkor hétköznapién naturális a kép, amely igazi gyárat és igazi gépeket mu­tat. Es ennivalóan igazi a paradicsom is, amivel a nők megostromolják a csendőr­ködő művezetőt. Bármilyen furcsa, de azt kell monda­ni, hogy a színpad stilizált világában könnyebben il­Juhász Ferenc és Nagy László az olyaséi között Az ünnepi könyvhéten Egernek és Heves megyének a leghűségesebb vendégei Juhász Ferenc és Nagy Lász­ló voltak. Nemcsak többszö­ri találkozásuk az olvasók­kal, a szép versek kedvelői­vel, hanem az a hatás is, amit kiváltottak, indokolja visszatérni írásban is a for­ró órákra, amikkel az egri közönséget megajándékoz­ták. Juhász Ferenc készülő művéből Berek Kati adott elő három tételt: egy Déry­néről szóló versjátékból há­rom olyan vallomást, amely az egykori színésznő egyéni­ségét, elhivatottságát, testi és lelki nyomorúságát, magasz­tos munkáját, a pálya gyö­nyörűségét festi meg. Eb­ben a verses játékban az alakuló, folyton változni kényszerülő ember viasko­dik a formával, a „szókölté­szetnek” abban a feszítő vi­lágában, ahol a történés láb- uj j hegyen topog, vagy éppen egyhelyben áll, hogy annál nagyobb erővel törhessen fel a lélek izgalma és keserűsé­ge. Bata Imre irodalomtörté­neti előszava, a líra filozó­fiai és esztétikai vázát be­mutatni szándékozván han­gulatot teremtett; néhány fogalommal utat nyitott eh­hez a költészethez. Nagy ha­tású Berek Kati hittel teli előadása volt, mert a mű­vésznő nemcsak a szavak tartalmának és külső ritmu­sának kölcsönzött hitelt, -ha­nem hitének lobogásaval megmutatta, mit tesz, ha egy színésznő a lírikus mel­lé szegődik. (A találkozás a Megyei Könyvtár zsúfolt ol­vasótermében folyt le.) Diákok között, az egri Do­bó gimnáziumban, kopár és magas, a jó akusztikát hírből 1971. junius 9* vaattnu# sem isimerő rajzteremben te­remtett ünnepi órákat Nagy László és Szécsi Margit lírá­ja. Az író-olvasó találkozók buktatóit itt is lenyesegették azzal, hogy Czine Mihály iro­dalomtörténész rövidre fo­gott bevezetőjével meg* szüntette a távolságot a pó­diumon ülő költők, előadók és a kétszázfőnyi fiatalság között. Támaszkodott Né­meth László ítéletmondásá­ra, miszerint a század magyar irodalmának harmadik jeles nemzedéke, Ady ék, a nyuga- tosok után éppen ez a mai, amelynek éllovasaiként töb­beket, köztük Nagy Lászlót is említette. Ügy mutatta be Nagy Lászlót, mint a fény- viharzó idők tanúját, aki erről a sohanemvolt korszak­ról, és magáról ír históriát úgy, hogy modern, mai és közben az egész magyar lí­ra hagyománykincsét, Janus Pannoniustól, Balassin, Cso- konaim át József Attiláig fel­vállalja. A Madách Színház művésze, Tímár Béla adta elő többek között a Csoda- malac-ot, a Ki viszi át a szerelmet?, a Tűz című Nagy László verseket. Szécsi Margit a most meg­jelent kötetéből adott elő. Ezen a találkozón már fel- ' vetődtek olvasói kérdések, mert a fiatalok nemcsak pro- ■ tokolláris tisztességből, de ' természetes kíváncsiságtól • hajtva is feltették a maguk; kérdéseit. S nagy László néhol csendes derű-; vei, de mindig a költő belső : igényével és tartásával va ‘ laszolt, akkor is, ha Kondor ; Béla felől kérdezgették, vagy ; arról faggatták, mi a véle- ménye a festő és költő mi­nőségében egyformán érde­kes Kassákról. Az író-olvasó találkozónak' ez az új, ez az ünnepi for­mája. így. bevezetővel, ió • előadókkal megújíthatja ezt a hasznos érintkezés'’ for­mát az írók, a költők es az olvasó közönség között. Farkas András leszkedne a zene a történet­hez, mint a filmben, amely­ben Zsombolyai János egyéb­ként nagyvonalú, csodálatos színekben pompázó képsorai szinte valósághű hangulatot teremtenek. S e hangulat el­len szól a zene. Néhány jól megkomponál­ható, hatásos jelenet ked­véért a prózai vonalon is megalkudtak az alkotók, mégpedig az ésszerűség ro­vására. A hatalmaskodó mű­vezető — aki mellesleg Hitler-bajuszt visel — meg- leckéztetése, önmagában ugyan remek jelenet, de fel­merül a kérdés: hogyan dol­gozhat ilyen kiskirálykodó tí­pusú figura egy huma­nistaigazgató mellett? És ha már ilyen jó és nagyszerű em­ber ez az igazgató, akkor mi­ért nem jön rá előbb arra, hogy a bölcsőde fontosabb és így elsőbb is. mint a horgászta­nya. Nyilván csak azért, mert akkor elmaradna egy másik ötletes jelenet, amely­ben a lányok és az asszo­nyok arisztofáneszi módsze­rekhez folyamodva szüzes­séget fogadnak mindaddig, amíg fel nem épül a bölcső­de. A film Itárs'adaími hevü­lete, mondanivalójának igaz­sága vitathatatlan. Érezhető az a szándék is, amely a szórakoztatás irányába len­díti a történetet. A zene és a humor jelenléte azonban nem pótolja a szereplők egyéni karakterét, amelye­ket bizony elég vázlatosan rajzoltak meg az alkotók. A Brigittát alakító Bánsági Il­dikó és az Erzsit megsze­mélyesítő Bodnár Erika te­hetséges igyekezettel lavíro­zott a próza és a költészet, a humor és az érzelgősség között. Avar István igazga­tója, Madaras József mű­vezetője nem nyújthatott többet a vázlatnál. A magyar film-musical megteremtéséig bizonyára még hosszú az út, de a Szik­rázó lányokkal Bacsó elin­dult Igaz, még gyakorolni kell a musicalt. Az alkotók­nak és a nézőknek is... Márkusz László B. H. STARRE: Megyénk kül ügye Egyetlen mentsvára, a kerteszlak, sötét és hűvös volt A pókhálós kis abla­kokat, amelyek csak vala­milyen furcsa homályt eresztettek át, meg-megráz- ta a szél. Ez'a viskó évek óta a me­nedéke, kis külön világa volt. Az a szén, nagy ház ott elöl, teljesen idegen volt a számára, úgy járt-kelt ben­ne, mint valami szentélyben — halkan, ügyetlenül, fé­lénken. Megtömte a pipáját és rá­gyújtott. Élvezte, hogy a kék tustfeüeg egészen bé burkolta. Kitúrta az ajtót,-­SENKI SEM veszi túlzás­nak, ha a külföldi vendégtől ezt halija: „Az önök szép or­szága ..Jólesik. Mintha a vendég arra biztatni, hogy újra és újra felidézzük ma­gunknak ezt a tényt. Egy ki­csit segít hazafinak lenni... És internacionalistának is, hiszen azonnal szívünkbe zárjuk azt, aki ilyen kedve­sen közelít hozzánli. Nekünk magyaroknak sok barátunk van. És nem süllyedünk pro­vincializmusba, ha azt mond­juk, hogy Heves megyének is nagyon sok a barátja szer­te a világon. Amióta külkap- csolataink ápolásában részt vállalunk, tehát nem csak a Külügyminisztériumra, meg a diplomatákra bízzuk ezt a feladatot, hanem egyszerű ál-» lám polgárként is kezet szorí­tunk, beszélgetünk a külor­szágbeliekkel, az országok kö­zötti kapcsolatok helyett egyre inkább a népek közöt­ti kapcsolatról beszélünk. Ilyen meggondolásból nem túlzás, ha azt mondjuk: He­ves megyének is van kiil- ügye! Szőkébb hazánk a ma­ga módján nagyszerűen köz­rejátszik a népek közötti ba­rátság ápolásában. A Csu- vffs ASZSZK-v al fennálló több éves testvérkapcsola­tunk, a bulgáriai Targoviste megyével kötött hasonló, sok­oldalú együttműködésünk a legnyilvánvalóbb tények közé tartoznak. De például a me­gyeszékhely és a finnországi Pori városa között is egyre szorosabb a barátság. Nem­csak látványos és hivatalos delegációcserék jelzik mind­ezt, hiszen már számos „pár­huzamos” intézmény is ön- , álló közös programot készí- \ tett, amelyekben az építőtá- . borozástól a szakmai tapasz­talatcsereken át a művészeti’ csoportok cserelátogatásai;; sok mindén szerepek-f , * TURISZTIKA is hozzá- f Járul a maga módján a né- ; pék közötti kapcsolatok ápo­lásához. Az ide érkező és Heves megyei utasokkal in­duló béke- es baratságvona- tok minden évben hozzák- viszik a magyar—szovjet és újabban a magyar—bolgár barátság követeit. Az ilyen követség hálás és kellemes feladat, s ugyanakkor igen hatásos is. Az élménybeszá­molók hangulatából és a le­vélváltások sűrűségéből is le lehet ezt a hatást mérni. Ér­dekes módon az ilyen uta­zások magukat az utasokat is közelebb viszik egymás­hoz ... de ez már egy má­egy pillantást vetett a nagy ház ablakára, amely mögött Maureen üldögélt. Egy szem- pillantásra eszébe villant a múlt: gyönyörű, lenhajú lány, üde, vonzó, mosolygós tekintetű. Istenem, mi tör­tént azóta? Hova lett a szépsége? Egészen lehangolódott, ahogy visszagondolt az eltelt évekre. A szerelem köztük teljesen egyoldalú volt. Az igazság az, hogy csak ő sze­rette Maureent, az pedig hi­degen, számi tóan visszaélt az érzelmeivel. Annyira ural­kodott rajta, hogy azt csinált vele, amit éppen akart: megmondta, mit csinálhat és mit nem. És csak azért lett ilyen zsarnok, mert elveszí­tette, akit igazán szeretett; a csodálatra méltó Ronaldot, a legszebbet, a legjobbat, az egyedülit. Tulajdonképpen tudnia kellett volna, hogy házassá­gukból nem lesz semmi. Az első naptól fogva ott állt közöttük Ronald emléke. Maureen a mai nap is ő'rzi Rónáid fényképet abban a kis ládikóban, amelyet a szobájában, a szekrény al­jában rejteget. Ronald a mindene ma is. hozzá ha­sonlítja őt, barmit csinál is. Képtelen elnézni akár a legcsekélyebb hibáiét is. Lehet, hogy el, is nézte volna mindezt Maureennak, lehet, hogy a másodhegedűs szerepével is beérte volna, ha az legalább egy kis gyen­gédséget mutat iránta, vagy legalább megértést tanúsít a «zere’me és a szenvedésé iránt De n~m! A tekinteté­ből, a cselekedeteiből nap­sik téma lenne. Tavaly He- . vés megyében 7 019 szovjet és 599 bolgár turista járt, közülük 99 csuvas, illetve 280 Targoviste megyei. Tölünk ugyanebben az évben 1097 turista a Szovjetunióban, 100 pedig Bulgáriában járt Külön említésre méltó, hogy megyénkben igen sok delegáció is megfordulBe­látjuk, hogy ezt a tényt nem­csak gazdasági és egyéb eredményeinknek köszönhet­jük, hanem megyénk termé­szeti és históriai szépségei­nek is, de ez nem kisebbíti a tényt. A festői Bükk-hegy- ségre kíváncsi delegátusnak úgyis megmutatjuk legújabb alkotásainkat, amelyekkel együtt aztán kialakul benne az összkép. Számos delegá­ció vezetője adott interjút lapunknak — indiai, francia, NDK- és NSZK-beli, vala­mint dán, olasz, dél-ameri­kai, finn, vagy román —, akik nemcsak saját népük­ről beszéltek (ezzel is segít­ve a kölcsönös ismerkedést), hanem elismeréssel nyilat­koztak munkánkról, eredmé­nyeinkről. Amikor például egy tőkés országból érkezett küldöttséget vezetünk végig megyénkben, bizonyítunk is: llássák, mire képes a szo­cialista építőmunka. Élőben kapják az objektív cáfolatot sajtójuk rosszul sikerült hí­reszteléseire. A baráti orszá­gokból érkező delegációk vagy egyszerű turisták láto­gatása, és nyilatkozata per­sze mégis többet jelent, azon egyszerű oknál fogva, bogy jólesik, ha együtt örülnek velünk a sikereknek. Persze hogy együtt örülünk, hiszen valahol minden siker közös­sé válik. KUI.UGVT részvételünk­nek van még egy igen fon­tos területe, amelyre általá­ban a tavaszi beke- és barát­sági hónap eseményei hívják fel a figyelmet, de a külön­böző — bár azonos előjelű — szolidaritási hetek (indo­kínai, arab, chilei stb.) ugyancsak ebbe a kategóriá­ba tartoznak. Az internacio­nalista kötelezettségből adó­dó szolidaritás különböző fó­rumokban kér szót: segítő, támogató emberi szót! A mi szavunk is erősíti a haladó nemzetközi közvéleményt, melynek — jól megfigyelhet­tük az utóbbi években — egyre nagyobb a világpoliti­kát befolyásoló szerepe. Va­laki tett egyszer ilyen cini­kus megjegyzést, amikor ja­vában dühöngött a vietnami ről napra csak úgy sugárzott a megvetés és a gyűlölet. Maureen szabályai tör­vényerőre léptek. A házban nem gyújthatott rá, csizmá­val be nem léphetett. Innia sem otthon, sem házon kí­vül nem volt szabad. Gye­rek és háziállat számításba sem jöhetett. Amikor végre megkedvelte a festegetést, ki kellett költöznie a ker­tészlakba, mert Maureen gyűlölte a • rendetlenséget és a festékszagot. ö mindenesetre megked­velte a kertészlakot. Kedvé­re festegethetett, akármi­kor rágyújthatott, fütyörész- hetett. Modellje nem volt: barátai, ismerősei már rég elmaradtak. Maureen sem volt hajlandó pózolni. Egy­szer megkérte rá, akkor gú­nyosan kinevette, mondván: jobb lenne, ha, megjavítaná a tetőt vagy kimeszelné a házat. A pipája kialudt — zseb­re vágta. A döntés megszü­letett: a lázadás elkerülhe­tetlen. Itt. az ideje, mondo­gatta magában, hogy üj éle­tet kezdjen, és felrúgja a hülye szabályokat, amelyek évek óta keserítik az életet. Üres vásznát csapott a hóna alá, aztán sáros csiz­mával belépett a konyhába. Valósággal élvezte, hogy csúf nyomokat hagy a ra­gyogóra nyalt padlón. — Ne sár ózd a konyhát, Henry! — A francba a tisztaság­gal! — Mi bűzlik ennyire? — A pipám. Ugyanis rá­gyújtottam. — Hozz fel szemű háború: nem valószínű, hogy Nixon halálra ijed, s meg- fontplóra veszi az üzem dol­gozóinak tiltakozó távira­tát ... Fordítsuk meg a kér­dést, s máris kész a válasz: a vietnami nép hősi hárca és a nemzetközi felháborodás nagy nyomása meghozta a mindenki — közöttük a He­ves megyei dolgozók — ál­tal követelt eredményt. így is fogalmazhatnánk: a hala­dó erők nem helyettünk, ha­nem velünk együtt érték el ezt. VALAHOL, valamilyen formában tehát mindig részt veszünk — akár támogató forintjainkkal, vendéglátó­ként vagy egyszerű külföldi utazással — az emberi ala­pokon nyugvó külpolitikánk munkájában. Rajtunk is mú­lik, hogy a magyar nevet miként jegyzik a barátság vagy a kölcsönös tisztelet nemzetközi listáján. Kátai Gábor 16.45: Hervé: Nebáncsvirág A televízió 1969-ben készí­tette dl a Nebáncsvirág te­levíziós-operett változatát. A múlt század második felében alkotó Her/é mintegy fél­száz «peredet írt Sokolda­lú altató volt: színész, író és kompon ista egyszeméiy- ben. az Oftenbach nagy ri­válisálak számító Hervé el­sősorban a Lili és a közvetí­tésre j kerülő Nebáncsvirág révén vált máig világhírűvé. A televíziós változatot Kal­már András rendező és Len­gyelig Miklós készítették, A főszerepekben Halász Ju- ditot, Márton Andrást, Bulla Elmát, Egri Istvánt, Kovács Istvánt. Kazal Lászlót, Mik- lósy Györgyöt, Pécsi Ildi­kót és Csűrös Karolát lát­hatjuk Vezényel Breitner Tamás (KS) — Majd te, drágám! Maureen nem is fordítot­ta felé ja fejét, csali mosoly­gott egyfolytában — rossz­indulatúan és diadalittasan. Henry felállította az áll­ványt: — Most pedig megfestem a portrédat, Maureen. Ne is próbálj ellenkezni. Csak előbb elintézek valamit... Könnyű léptekkel fölká- paszkodott az emeletre, be Maureen hálószobájába. Föl­feszítette a titkos lúdikót és kivette belőle Ronald ké­pét. ..1916” — olvasta a há-, túl.ián. Aztán katonaruhában lát­ta önmagát. Fiatal volt újra és fülig szerelmes. Roham­ra indult — s mellette Ró­náid futott. Azt kívánta, bárcsak eltalálná egy golyó Ronaldot, s végre Maureen teljesen az övé lehetne. A roham sikerült, ö ott lihe­gett a futóárokban. Mellette pedig Ronald, épen, egész­ségesen. Hű, ezt az alkal­mat nem szalaszthatja cl! Csak ók kelten voltak ott, a közelben senki. Odaallt a mit sem sejtő Ronald elé, es ráemelte a puskáját... Néhány órai munka után a vászonról egy lenhajú, mosolygós lány képe tekin­tett rá. Sajnos, nem sike­rült úgy, ahogy szerette volna: a lány szája kissé furcsán állt: a diadal moso­lya sugárzott róla. A fölöt­te aratott diadalé. Feisóhajtott, majd ismét belemerült az emlékeibe. Egy ideig még Maureennal lehet — amíg a hullaszállí­tók el nem viszik. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents