Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-05 / 129. szám
Tékozlás és takarékosság A szomszéd rétje Ü7 általában,’ a közmondás szerint, zöldebb a sajátunkénál. Csakhogy témánk esetében szinte lehetetlen eldönteni, a rét melyik darabja a szomszédé és melyik a mienk. A KGST közös tehervagon-parkjának létrehozása előtt a határokon átadott kocsiknak ötven százaléka üres volt Most ez az arány 25 százalék körül van. Mérhető ez pénzben? Igen. Ám ennél még fontosabb . az a haszon, amit az áruszállítás gyorsabbá, folyamatosabbá válása hoz, amit közvetett módon takarít meg egy- egy ország, így hazánk is. INGATAG IGAZSÁG Nagy összegek kiadásának elkerülését tenné lehetővé egyebek között a többször felhasználható göngyölegek alkalmazása, a konténeres szállítás bővítése, időállóbb festékbevonatok széles körű elterjesztése. Ez bizonyos költségtöbblettel jár. Ki viselje? A festókipar? A festék felhasználója? A konténer szállítója, vagy az abban árut fuvaroztató? Ingatag igazság az, hogy a kibicniek, a kívülállónak, semmi sem drága! Egy ország gazdaságában ugyanis nincs kívülálló! Ez azonban elméleti Igazság. Az építőipari vállalatok gépállománya meghaladja a 80 ezret. Ezek felét nem tartják karban, csak akkor javítják a berendezéseket, ha leállnak. A javításra fordított idő évente átlagosan kétszer két hét; 176 óra, csupán egy műszakot és 44 órás munkahetet figyelembe véve. Jobb szervezettséggel — kellő javítási kapacitással és alkatrész-ellátással — ez az idő negyedére lenne csökkenthető. A nyereség 170 millió forint értékű gép, berendezés lehetne. Ugyanakkor lehetővé válna legkevesebb 700 millió forint értékű többlettermelés a gyorsabban megjavított eszközökkel. A HÄLG MEG A HAL Az érdek nyilvánvaló. Ám ha túl nagy lyukú hálóvá! igyekszünk kifogni a halat; kisurran belőle. Az építőipari vállalat ugyanis a költségeket áthárítja a beruházóra. Neki nincs közvetlen, szoros ■ érdékeltsége abban, hogy gépei, berendezései jminél za- vartalamubbul működjenek. Kinek van? A népgazdaságnak! Nos, akkor tessék szorosabbra szőni a hálótj Árra serkenteni — sőt, kényszeríteni! — a vállalatokat, nem adminisztratív, hanem ösztönzési, szabályozási eszközökkel!, hogy tartsa tiszteletbe a népgazdaság, a társadalom „halát”. S a halfogásért, ne a vízmeregetésért részeljen a jövedelmekből. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik felmérése — A hazai gépipar technológiájának fejlesztése — szerint a hazai gépipar, termékektől függően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsol el, mint más, az ösz- iszehasonlítáabia bevont orPatrondlás... A Magyar Nyelt) Értelmező Szótára szerint: segít, pártfogol, erkölcsi, anyagi támogatásba részesít; pártfogásba vesz, védnökséget vállal felette .. ■ A kerekharaszti Cipőgyár KlSZ-fiataljai szerint: mindössze annyi, hogy időnként meglátogatjuk. beszélgetünk vele, hiszen ő la olyan húszéves, mint mi, Elkísérjük a moziba, elmeséljük, mi újság a gyár bail', ., Czibolya Erzsiké szerint! olyan emberi mádon tőrödnek velem. Eljönnek ide, minden kát hétben, elmesélik, mi újság a gyárban, a városban. Olyan jókat lehet velük beszélgetni. Karácsonyra megleptek egy jersey nadrággal, amilyenre áhítoztam. Nekem ez jelenti az igazi kapcsolatot az emberekkel... íme egy sző, és ahogy értelmezik a legérdekeltebbek. A történet eleje sajnos nagyon szomorú. Tizenhét esztendővel ezelőtt Erzsiké megkapta az. akkori évek legrettegettebb gyermekbetegségét a paralizist, amely örökre ágyba szegezte. A kór megbénította a két lábát, s kezei is alig-aJig engedelmeskednek. Az első esztendők na- gyon-nagyon keservesek voltaic, az eleven, virgonc kislánynak, erről árulkodik az édesanya arcát barázdáló ezernyi ránc, az apa korán őszülő haja. Az első éveket kórházakban töltötte a kislány, aztán, amikor elvégezte a nyolc általánost, haza került. Akkor nyílt meg egy kicsit előtte a világ, amikor édesapja vasúti munkatársai egy modernebb tolókocsit vettek neki, amivel már az utcára is.ki lehet merészkedni, természetesen kísérettel. Azóta elment már .moziba is a kishúgával. De az igazi nagy örömet az' hozta számára, amikor egy napon, az elmúlt ősszel, bekopogtak hozzá a kerekharaszti cipőgyár KISZ-esei. Kovács Kati, a Il-es alapszervezet titkára így emlékszik vissza: Tulajdonképpen a másik alapszervezet kezdte. Osztóidéi Ilonáék. Itt, a mi üzemrészünkben dolgozik egy fiú, a kislány bátyjának a barátja. Ő mesélt nekünk Erzsiké sorsáról, s megkérdezte, nem volna-e kedvünk patronálni. Most már a két KlSZ-alap- szervezet ( közösen vállalja. Ellátogatunk hozzá időnként, az egyik KlSZ-alapszervezeti taggyűlésre ki is hozt,ük. Itt vettük fel KISZ-tagnak. Amikor elmegyünk hozzájuk, mesélünk neki a gyárról, gondjainkról, eredményeinkről. Ö is húszéves. Ot is az érdekli, foglalkoztatja, ami. bennünket,, ezért sok. a közős bőszéi getnival ó nk. Azt is megértjük, nehéz lehet neki. És Erzsiké valóban minden második hét péntekjén szívszorongva lesi az ajtónyitást. Várja a vendégeit. S ha nem jönnek, egy pillanatra kihúny a derű a szemében. Aztán megvígaszta- lódik azzaL, bizonyára valami'fontos feladat "tartja őket vissza. Erzsikének nemcsak mi vagyunk a barátai, — mesélte Német Julika, a KISZ- szerveaet másik tagja. — Sok fiatallal levelezik. S valóban, az új-hatvani ház és az ország más részéi között élő-eleven a kapcsolat a leveleken át. Erzsiké várja a postát. — Van a levelező partnereim között sorkatona, — sorolja, —- van munkásfiatal, a főiskoláról is van egy, aki távoli rokonom. Olyan is Dőlt, aki eljött meglátogatni, s már kéri is a fényképalbumot, amiben ott a kép, amely a látogatás emlékét őrzi. Mosolyogva beszél mindenről, igyekszik mindenből kiszűrni magának azt, ami szép. S biztosan ez adja lelke derűs békéjét, amellyel beletörődött a sorsába. Ámbár ez a beletörődés nem egészen pontos meghatározás. Erzsiké húszéves, s ha a tolókocsihoz van is kötve, a tenni akarás éppen úgy él benne, mint minden más fiatalban. — Olvastam az egyik újságban, — mondja, hogy lesz majd olyan intézet egyszer, amiben az olyan fiatalok mint én. dolgozni tudnak valamit. Valami hasznosat tehetnék én is.. Persze úgy, hogy az ne legyen, külön lei- adás a szüleimnek, — teszi hozzá csöndesen. — És még mire vágyom? Szeretném látni Égert. Egyszer beülni egy autóba, s körülnézni a városban, meg a hegyek között. .. Ugye, nem is olyan teljesíthetetlen? — teszi hozzá félénk mosollyal. Patronálás. Ebben, az esetben a£ emberi melegséget hozta Erzsiké számára. A kerekharaszti fiatalok megta lálták az utat Erzsikéhez, s igyekeztek közelebb vinni hozzá a világot, amely eddi; eléggé részvétlenül szemlél te a kislányt. Próbálnak segíteni neki, s talán igazából fel sem mérték, amikor elindultak, hogy a legtisztább emberi érzés diktálta mindezt, az önzetlen segíteni akarást. szágoké. Ez nem a gépipar hibája, vétkes közömbössége! Hanem az előgyártmányok — öntvények, félkész alkatrészek stb. — fejlesztésének elmaradottságára vezethető vissza. így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, kevés a fúrómű, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör bezárult, s e körből anyagok tízezer tonnái potyognak a hulladékba Vajon indokolatlan a kérdés: melyik itt a „szomszéd”, rétje? A MARXI ÜTMUTATÄS Persze, az anyagokkal, eszközökkel minden esetben az eleven munka is pocsékolódik. Nosza, ugrás, jöjjön a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontúi fúrómaró gép, amely korszerű, fokozat nélküli sebességváltást tesz lehetővé. Másfél millió forintba kerül. Megéri? Meg. De nem akkor, ha olyan darabokat munkáltatnak meg rajta, amelyek egy hagyományos gépre is rábízhatok. Mert nem elég a gép, az a döntő, mit csinál, azaz a tényleges képességek kamatoztatása. Marx ,.A tőke” III. köteteiben így fogalmazta meg ezt: ,,A munka termelékenységének emelkedése éppen abban áll, hagy az eleven munka részesedése csökken, a múltbeli munkáé _ növekszik, de úgy, hogy az áruban rejlő összes munkamennyiség csökken; hogy feliát az eleven munka többel csökken, mint amennyivel a múltbeli munka nő.” E marxi útmutatást a vállalati gyakorlatban sűrűn szem elől tévesztik. Az elemzések, a növekvő állami terhek, a gyakorlati tapasztalatok egyaránt figyelmeztető csengőként szól-1 mák, intenék: átfogóan és részleteiben is 'ésszerűbbé, takarékosabbá kell tenni a gazdálkodást. Mészáros Ottó (Következik: MINDENKIRE ÉRVÉNYES SZABÁLY) T Tovább bővül a Dunamenti Hőerőmű A Láng Gépgyár szocialista brigádjai pártunk XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalták a Dunamenti Hőerőmű Vállalat áramszolgáltató blokkjainak határidő előtti átadását. Az új 220 megawattos blokk üzembe helyezésével a Dunamenti Hőerőmű Vállalat lesz hazánk legnagyobb erőműve, (MTI-foto—■ Medgyasszay Béla felvétele — KS) V isssaküldött ... Amikor csaknem egy évtizeddel ezelőtt elkészült a Kiskörei Vízlépcső építési terve, akkor az egész környék rendezési elképzeléseit is közzétették. Ebben a programban szerepel a táj üdülőterületté alakítása. Ezt megtudva, az ország különböző részeiből üzemek, vállalatok, sőt szép számmal magánosok is levélben fordultak a kiskörei községi tanácshoz, hogy lelket vásárolnának a majdani hullámtér melletti üdülőkörzetben. Összesen 1165 levél érkezett a tanácshoz, melyeknek zöme hétvégi telekvásárlási igényt jelentett be. Két esztendővel ezelőtt kormányhatározat jelent meg a Kiskörei Vízlépcső és térségének üdülőtájjá fejlesztésére. A rendelet kimondja, hogy Kislcörén 20 hektáros területen háromezer fős, kizárólag vállalati üdültetést szolgáló telepet építhetnek és egyetlen hétvégi házat sem. Így a községi tanács válaszlevélben értesíti az érdeklődőket, hogy hétvégi telek vásárlására nincs lehetőség. Forduljanak Szolnok megyében a tiszafüredi, vagy a környező községek tánácsaihoz, ahol a határozat ezt lehetővé teszi. Kiskörén tehát kizárólag vállalati üdülőtelep épül majd a vízlépcső és a jászsági csatorna közötti területen. Eddig hét vállalat jelentette be igényét, hogy üdülőt épít: a mezőtúri Villamos- és Gépgyártástechnikai Cikkek Gyára, a vecsési FERRO Elektrotechnikai Szövetkezet, a gyöngyösi Agromechanikai Ktsz, a szegedi Fűszeripari Vállalat, a Szolnok és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és a HVDSZ Csongrád megyei Bizottsága. A kormányhatározat ugyan megjelent az üdülőtáj kialakítására, intézkedés azonban két év óta nem történt, hogyan tovább’...! A kiskörei községi tanácson csupán any- nyit tudnak, hogy a Városépítési Tudományos Intézetben megkezdték az üdülőterület rendezési tervének elkészítését, de hogy mikor lesz kész, azt. nem tudni. Az idő viszont sürget, a nagy érdeklődésre való tekintettel megkezdenek a 20 hektáros terület felosztását és legfőképpen a közművesítést. Erre azon-. ban a tanácsi költségvetés igen kevés. Szeretnék tudni, hogy várható-e állami támogatás az üdülötáj rendezésére. Mindez várat magára és késlelteti az üdülőkörzet mielőbbi kialakítását, amely a kikapcsolódni vágyó embereknek és a vízi sportok kedvelőinek ■■ régen óhajtott paradicsoma lehetne . (mentusz) Szubjektivizmus ellen demokratizmus NEMEGYSZER lehet hallani a vélekedést: ahol személyek döntenek személyekről, ott eredendőben kísért, elkerülhetetlenül hat, közrejátszik a szubjektivizmus, tehát az ilyen, vagy olyan előjelű személyes elfogultság. Jogosan tehető fel a kérdés : valóban védtelenek lennénk e veszéllyel szemben a kádermunkában ? Itt is érvényes, hogy a baj megelőzhető, ha idejében felismerjük. Közvetlenül, vagy hallomásból sokan szereznek olyan tapasztalatokat, hogy esetenként nem a minden lényeges követelménynek megfelelő alkalmasság, hanem a személyes ismeret, az egyéni rokon- szenv alapján döntik el, ki kerüljön valamely vezető posztra. Itt-ott még a baráti kapcsolat is közrejátszhat az előléptetésben. Hallani vezetőkről, akik' környezetében a hízelgő, a „főnök kedvében járó” hamarabb jut előre, mint lelkiismeretesen dolgozó, bátran véleményt nyilvánító munkatárs. Nos. éppen az'ilyen tapasztalatok szülik azt a véleményt, hogy amíg az embereknek emberekről kell dönteniük, addig mindig elkerülhetetlen lesz a részrehajlás. Mégsem fogadható el ez az álláspont, és az általa sugallt beletörődés. A párt Központi Bizottságának, a káder- és személyzeti munkával foglalkozó 1973. novemberi határozata nem véletlenül szentelt jelentékeny teret a szubjektivizmus elleni fellépés kérdésének. Nem arról van szó, mintha „égne a ház”, mintha a kádermunkánkat elöntötte- -volna, a szubjektivizmus hulláma. Az országban aitalában tapasztalható kétségtelen eredmények azt is igazolják, hogy a kádermunkát a vezetők túlnyomó többsége fontos feladatának, munkája szerves részének tartja. Egyre bonyolultabb feladatokat hajtunk végre, s ez annak is következménye, hogy nagy többségükben képzettebb, elkötelezettebb, vezetésre rátermettebb emberek lépnek a megfáradtak vagy kevésbé alkalmasak helyére. Mégsem becsülhetjük le a szubjektivizmus veszélyét. Azokon a munkahelyeken, ahol a baráti kapcsolatok vagy a személyes indulatok miatt nem a minden tekintetben megfelelő emberek kerülnek a porondra, az előrehaladásban rövidzárlatok keletkezhetnek. S az ilyen jelenségek miatt szélesebb körben is megcsappanhat a bizalom abban az általános elvben, hogy nálunk mindenki a munkájával, teljesítményével vívja ki a rangot, a tekintélyt, az erkölcsi és anyagi elismerést. NEM SOKRA mennénk persze, ha megelégednénk a szubjektivizmus tiltásával, vagy csupán intelmeket hangoztatnánk. A lényeges, hogy megvannak az úitézményes kereteink is arra, hogy a káderek kiválasztása, megítélése az előírt követelmények szerint történjék. A párt, amikor most fontosnak tartja a vezetők felelősségének erősítését a kádermunkáért, indokoltan sürgeti azt is, hogy a párt- és társadalmi szervezetek bevonásával1, a bizalom, a nyíltság légkörében, a szocialista demokrácia fejlődésével összhangban erősödjenek a RSdermunka demok: ratikus vonásai. Szubjektivizmus ellen demokratizmus — íme a megelőzés legfontosabb orvossága, ellenszere. Ha demokratikusan, szélesebb körből gyűjtik össze a személyi javaslatokat, a jelöltekről többen mondanak véleményt és elsősorban azok, akik a „szóba jöhető embert” munkája alapján ismerik, akkor a szubjektivizmus nem tud gyökeret ereszteni. A kádermunkában a demokratizmus többféle módon alkalmazható. így nem utolsósorban azzal, ha minden személyi döntés előtt kikérik a pártalapszervezet véleményét. Az alapszervezet, a pártcsoportok véleménynyilvánítása természetesen nem azt jelenti, mintha a kommunisták valamiféle előjoggal rendelkeznének, hiszen állásfoglalásukban az egész kollektíva érdekei és gondolatai is tükröződnek. A párt mindenképpen szükségesnek tartja, hogy a dolgozók nagyobb beleszólást kapjanak vezetőik kiválasztásában, alkalmasságuk megítélésében, elsősorban érdekképviseleti szerveik, a szakszervezetek által. A SZUBJEKTIVIZMUS leküzdésének az is, fontos eszköze, hogy a káderhatáskörrel rendelkező testületek valóban közös mérlegelés alapján döntsenek a személyi ügyekről. A testületi tagok aktivizálása, felelősségvállalása a káderkérdések eldöntésénél még sok helyen nem kielégítő. Ebben annak is része van,' hogy sokszor előre gyártott típusszövegből áll az írásos előterjesztés, _ * jellemzések szűkszavúak, színtelenek, nem varázsolják eléjük az embert a maga sokoldalúságával, előnyös tulajdonságaival és fogyatékosságaival együtt. Ritkán kerül ma még egy adott tisztség betöltésére két vagy több személyi javaslat a testület elé, emiatt nincs lehetőség a választásra, vitárg. A kádermunka misztifikálása, a titkolózás is melegágya lehet a munkahelyeken a szubjektivizmusnak. Pedig ha valami, akkor a kádermunka az, ami igazán a közösséget érintő tevékenység. A szükséges diszkrécióval, tapintattal párosuló nyíltság biztosítja, hogy a vezető posztra szóba jöhető ember megfelelően felkészüljön a fele- lősebb munkakör ellátására, s ebben a kollektíva is segítse őt, A szocialista építés egyre bonyolultabb, nagyobb hozzáértést, ügyszeretetét kívánó feladatokat állít ma elénk. Nagy a felelősség azókon, akik a kádereket kiválasztják, vagy véleményükkel közreműködnek ebben. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG határozata felhívja a pártszervezeteket, gondoskodjanak a tervszerű káder- utánpótlásról, segítsék elő a tehetséges munkások, termelőszövetkezeti parasztok felkészülését vezető poszt betöltésére, támogassák a fiatalok és a nők közéleti szerepvállalását. Ha a kommunisták lelkiismeretesen, fegyelmezetten teljesítik ezzel kapcsolatos feladataikat, bővébe kerülhetünk tehetséges kádereknek, „lesz hova nyúlni”, ha vezetőre ’ lesz szüksége valamelyik közösségnek. Komornik Ferenc 1971.. június 5,, szeri#
