Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-04 / 128. szám

t Tékozlás és takarékosság Megyünk a víz alá Ezerkétszáz kilométer nyomócső Selypi építők n Pontosabban már ott is Vagyunk, hiszen a világ kő­olajtermelésének 18 százalé­ka ma a víz alól, az úgyne­vezett kontinentális talap­zatról kerül ki, s gyors ütem­ben bővül a tenger alóli fém­bányászat is. Az alapanyag- és energi ahordozó-ki termelés világszerte egyre nagyobb költségekkel jár. A KGST- országok 1971-ben elfogadott Komplex Programja ilyen okokból helyezte előtérbe a közös létesítményeket, közü­lük elsősorban a nyers anyagkitermelő egységeket. Az összefogás nem pusztán szükségszerűség, forrása a gazdaságosságnak is. A nagy kapacitások — ahogy a fel­dolgozóiparban a nagy soro­zatok — erőteljesen ménsék- lik az egységnyi termékre ju­tó költségeket. Drágul a — leves Maradjunk csak a víznél, mert e közönséges folyadék nem közönséges példákkal szolgál Egyebek között az­zal, hogy — az eléggé át nem gondolt, azaz az ésszerű ta­karékossággal nem számoló hatvanas évekbeli ipartele­pítés során — vízszegény vá­rosokban öt esztendő alatt vízigényes iparágak 24 te­lepet létesítettek, 30 ezerrel növelték a foglalkoztatottak számát. S most nagy össze­gekkel lehet csak a húshoz a levest, az iparhoz a vizet előteremteni... Évente ötmiUiárd köbmé­ternél több vizet használnak fel az országban. A vízszeny- nyezés tizenkét hónapomként egymilliárd forint közvetlen kárt okoz. A védekezés nem - csak ezt mérsékeli, hanem szinte beláthatatlan követ­kezményeit is. Így már ért­hetővé válik, hogy egy évti­zed alatt 8,5 milliárd forin­tot fordítottak országosan a vízminőség védelmére. S ez megint olyan kiadás, amely sokszorosan megtérül, azaz: takarékosság. Hulladékból tápanyag A levessel példálóztunk Folytassuk a hússal, azaz a vágóhídi csonttal s emberi fogyasztásra alkalmatlan húshuhadékkal, amelyet év­számra elégettek, szemétbe löktek. Ma az országban mór három üzem működik, ame­lyek az ásványi sókban, fe­hérjékben gazdag hulladékot a takarmánytápok anyagául dolgozzák fel. Íme: lehet ér­téket csinálná a látszatra ér-, féktelenből. Egy további példa, de most az érem ellenkező oldaláról, bizonyítva, mennyire bonyo­lult dolog az igazi takarékos­ság. A könnyűszerkezetes épület egy négyzetmétere át­lagosan. kétszer annyiba ke­rül, mint a hagyományosé. Viszont összehasonlíthatatla­nul gyorsabban készül el. így azután megtörtént, hogy a könnyűszerkezetes hűtőház működése kezdetét követő egy éven belül visszafizette a befektetést. Az örökség súlya Számítások szerint a szo­cialista országokban egység­nyi nemzeti jövedelem előál­lításához 70—80 százalékkal tfcöbb energiahordozót vesz­nek igénybe, mint a legfej­lettebb tőkés országokban. Ne szisszenjünk fel! Ez első­sorban az örökség — a gaz­dasági szerkezet — következ­ménye. E teher súlyán úgy lehet csökkenteni — azaz példánknál maradva, mérsé­kelni az energiahordozó-fel­használását —, ha fokozato­san korszerűsödik a gazdasá­gi szerkezet, elsősorban azok az ágazatok fejlődnek, ame­lyek a leghatékonyabban for­málják termékké az anya­got, energiát, élőmunkát. ígérném, de ez a törekvés nem rekedhet meg a nép­gazdaság felső régióiban, A vállalatoknak — szövetkeze­teknek — ugyancsak keres­nie kell a hatékonyabb — takarékosabb — módszere­ket. Esetleg úgy, hogy fizet érte! Ha úgy hozza a dolgok sora, kemény devizával. Csak egy csap Például esetleg egy csa­pért is érdemes megtenni ezt. A szerelvénygyár, amely megvásárolta az ipari gömb­csap licencét, e húzással egy- harmiadára csökkentette a termék anyagigényét. Üj áruja a legkülönbözőbb ipari vezetékekbe beépítve, nyolc­van százalékkal mérsékli az áramlási veszteségeket, élet­tartama pedig megegyezik a csővezetékével. Lehetőségeink jóval na­gyobbak, mint amennyivel élünk. Igényeink viszont sű­rűn lehetőségeinktől válnak el. Amiben része van az ösz­tönzési rendszer egyenetlen­ségednek, az érdekeltség ala­csony fokának. De nemcsak ezeknek. Hanem tudatunk, a közösségi tudat lassú — a kelleténél lassúbb — fejlődé­sének is. Annak, hogy nem tartjuk a magunkénak azt, ami a miénk. S főként nem úgy báraunk vele. Mészáros- Ottó Következik: A szomszéd rétje Beindult a gépezet; ebben az evben. már teljesíti az új gyár azt a csúcsot, amit a tervezéskor megszabtak. A cement-nyomócsőgyár, amelynek indulásánál sok gonddal kellett megküzdenie, az idén eléri már kapacitásó. ­Korszerű gépeken hengerelik, formáljak a csöveket. Cement- és Mészművek Sely­pi Gyára a korábbi évek ne­hézségein már tavaly úrrá lett, ennek elismerése volt a kiváló gyár kitüntető cím elnyerése is. Az idén pedig még egyenletesebb, maga­sabb színvonalú teljesít­ménynek lehetünk tanúi; az eltelt öt hónap eredményei ezt látszanak igazolni. A cementgyár — hagyományo­san. — jól dolgozik, február­ban határidő előtt befejezték a nagyjavítást, így jelentős túlteljesítésre adódott lehe­tőség: 2500 tonnával termel­tek többet az előírt feladat­nál. Az új üzem, az azbesizt­9? BürükI•onézia’, Hát igen, így is lehet! Ma- gyarázgatás, leveiezgetés nél­kül. Azon melegiben odapör­kölni, ahová kell. Nem kopnak a hangszálak, nem fogy a pa­pír, nem pukkasztja a pana­szost a méreg. Ja! Hogy miről van szó tu­lajdonképpen? f A hatvani tanácsülés a ter­melésellátási osztály jelentésé­vel foglalkozott. Ebből egyér­telműen az derült ki, hogy a nemrég felavatott kenyérgyár példásan betölti hivatását. Akadt e témával kapcsolatban ellenvélemény. Valamelyik ta­nácstag azt mondta, Nagyköké­nyes háborog. Elviszik a jó, fi­nom hatvani kenyeret még Pest megyébe is, csak éppen oda nem jut belőle. Milyen patrónus a város, ha ennyire idegen — s gyengébb minősé­gű! — kenyéren tartja édes gyermekét, az alája rendelt kis falut? Az elnökségben ült a iVeves megyei Tanács osztályvezető- helyettese. Hallotta a megjegy-i zést, s valamit firkantott az előtte fekvő füzetbe. Aztán már patakvíz gyorsa­sággal folytak az események! Gépkocsi Gyöngyösre, a sütő­ipari vállalat központjához. Műszaki vezető a hátsó ülésre. Cél: Nagykökényes. Igaz, nem igaz? Boltos, tanácsi beosztott, vevő bizonyít: Petőfibányáról kapja Kökényes a kenyeret. Mutatják is! A címkét, a szál­lítójegyet. Ilyenkor szokás a bizonyít­vány magyarázgatása, amire bevezetőben már utaltam. Csak­hogy a megyei osztályvezető- helyettes — mennyire földön járó ember! — nem engedett kibúvót. Ott és azonnal a lo­gika szabályai szerint intézke­dett: „Mai naptól — Hatvan és a város környéki községek ro­vására — nem mehet megyeha­táron túl a jó kenyér. A helyi ipari beruházásokat azért esz­közük, hogy elsősorban helyi igényt elégítsenek ki a termé­kek.” Csütörtökön már a hatvani kenyérgyár szállított Nagykö­kényesre.. S ami még az in­tézkedési stílushoz tartozik: a döntéssel egyidöben tájékozta­tást kapott a panaszos. Szegény Váci Mihály! Ha élne még, s fülébe jut az eset, bizo­nyára finomít valamicskét vit­riolom poémáján, amelynek cí­me; Bftrokronczia.. -. Nagy telep — alacsony tej hozam A szegényt az ág is húz­za” — emlegetik mostanában. Sarudon az ismert közmon- : dást. A Tisza menti termelő­szövetkezetben ugyanis az utóbbi időben komoly gon­dokkal küzdenek a; tehené­szeti telepen. Pedig koráb­ban nagy reményekkel láttak hozzá az állattenyésztés kor­szerűsítéséhez, ennek ellené­re mégsem úgy sikerült, aho­gyan azt tervezték, „Csokorba köthető" gondok Tulajdonképpen még 1969- ban kezdődött, jóval a kor­mány által meghirdetett szarvasmarha-program előtt. Az akkori közgazdasági kör­nyezetben szinte úttörő vál­lalkozásnak tűnt egy szako­sított tehenészeti telep fel­építése. A sarudiak mégis vállalkoztak erre, amely ön­magába véve dicséretes do­log. Csak aztán, ahogyan telt az idő, úgy jelentkeztek a problémák, amelyek ma mér „csokorba köthető” gondokat jelentenek a közös gazdaság vezetőinek és tagságának. A tehenészet korszerűsíté­sét indokolta a szövetkezet­ben a szakosítás, a pillangós növények termelése és nem utolsósorban a nagy múltú állattartás a faluban. Már javában tartott az építkezés, amikor kiderült, hogy nem jók a tervek. Az AGROBER szakemberei ugyanis kellő tapasztalatok híján nem adtak tökéletes do­kumentumokat a szövetkezet­nek. Az építkezéshez sem volt megfelelő gyakorlatuk, nem beszélve arról, hogy a Heves megyei Állategészség­ügy Állomástól sem kaptak kellő szakmai támogatást. Amikor elkészült az első épület, rögtön hozzáláttak az állatok betelepítéséhez. Tbc- mentes szarvasmarháikat vá­sároltak mintegy száz hely­ről, Heves megyén kívül fő­leg Baranya, Csongrád és Vas megyéből. A vásárlást a telep felépítésével a múlt év végén fejezték be. Elkészült tehát u telep, •amelyet -a szövetkezet veze­tői egy nagyszabású rekon­strukciónak neveznek. A ter­vezett 19 millió forint helyett azonban 23 millióba került. A problémák mégis ezután tor­nyosultak, miután a betele­pített több mint félezres szarvasmarha-állomány tu­dományos igényű tenyészté­séhez nem volt üzemi szak­ember. Sőt, még ma sincs. Miután nem volt kellő szak­értelem, így a tavalyi tej- hozam a szövetkezet tehené­szetében a legalacsonyabb volt Heves megyében. Az egy tehénre jutó átlag ugyanis alig közelítette meg az 1300 litert, amely jóval alatta ma­radt a telep megépítése előt­ti 2200 literes átlagnak. Hiányos utódellenőrzés....? Hol hát a hiba? — ezt ku­tatták, keresték a szövetke­zet vezetői. Csupán a szak­emberek hiánya miatt ráfi­zetése» a tehenészet ebben a nagy gazdaságban? Részben igen. Emellett több más is közrejátszott. A nagy létszá­mú állatállományról később kiderült, hogy tenyésztési szintjük nagyon sok kívánni­valót hagy maga után. Ezért ki a felelős? Elsősorban azok a gazdaságok, amelyektől a sarudiak megvásárolták az állatokat, miután nem volt megfelelő utódellenőrzés. Ezt még csak tetézte a pusztító száj- és körömfájás, amely közel kétmilliós veszteséget okozott az állatállományban. Komoly problémát jelentett tavaly a nagy tömegű pillan­gós takarmány betakarítása a szövetkezetben, mert a megrendelés ellenére sem érkeztek meg az NDK-gyárt- mányú betakarító gépsorok. így csupán később, a tisza- nánaiiaktól kölcsönkapott gé­pekkel tudták betakarítani a takarmánynövényt. Hogyan lehet a gondokon enyhíteni? Erre többféle el­képzelés alakult ki a szövet­kezetben. A meglévő, nagy létszámú szarvasmarha-allo- manyf, m'ár. íelosatptták, Kd» lön válogatták azokat az egyedieket, amelyeket tejre és külön, amelyeket húsra hasznosítanak. Ez helyesnek bizonyult. A szakvezetők sze­rint a tejtermelést az idén ezer literrel növelik, ezzel eljutnak a korábbi szinthez. A szarvasmarha-tenyésztés azonban még így is ráfizeté­ses marad a szövetkezetben. Jelenleg a tej- és húshaszno- sítós indokolt ugyan Saru­don, hosszú távon azonban mégis a tejtermelést kíván­ják előtérbe helyezni, amely akkor lesz gazdaságos, ha legalább 2600 literre növelik az egy tehénre jutó átlagot. Az alia tenyésztés ezzel éven­te másfél-kétmillió forint nyereséget érhetne el, javít­va ezzel a gazdaság anyagi helyzetét. Korszerűbb tenyésztői munkát Erre gondolnak a szövetke­zet vezetői. Miután rendet és fegyelmet teremtettek a szarvasmarha-telepen, hoz­záláttak a legelőterületek fel­újításához. Sőt júniustól ál­latorvos is segíti a munkát. Ez azonban még nem teljes megoldás, Bár új a telep, máris elavult a tehenészeti technológia, különösen a fe- jőberendezések, amelyek mi­előbbi korszerűsítésre vár­nak. További beruházással pedig bekötő utat és silótele­pet létesítenek a gazdaság­ban. A jobb minőségű takar­mányozást segíti elő a ta­valy épített iörrólevegős lu­cernaszárító, de ez még ke­vés! Nagyobb körültekintés­sel és jobb szervezéssel kell hogy termeljék a takarmány- növényeket. Ehhez jó lenne, ha a kereskedelmi szervek mielőbb szállitanák a beta­karítógépeket is, így az idén nem keltené kölcsön kérni más gazdaságoktól. A sarudiak a gondok elle­nére is optimisták. Bíznak abban, hogy. úrrá lesznek a bajokon, és jobb tenyésztői munkával valóban gazdasá­gossá teszik a szarvasmarha- tenyésztést. Meatus» Károly ■nak tervezett csúcsát. Össze­sen 1280 kilométer nyomó­cső gyártásával segítik a közművesítési program meg­valósítását. Kétszáztól hat­nék ki először hűségjutalmai a munkahelyen eltöltött évek után. A törasgárdaszabály- zatban foglaltak szerint jel­vényt és az évenként ve e járó pénzt először öt .munká­ban eltöltött esztendő után adják. Húszéves munkavi­szony után évi 1500 forint és arany hűségjelvény az eh s mérés. A selypi’gyárban hár­man vannak, akik már több mint három évtizedet eliöí- töttek itt ugyanazon a .mun­kahelyen; őket igencsak meg­illeti a külön jutalom, ame­lyet ezután mindig az építők napján adnak majd át. Huszonnyolc brigád alakult a gyárban és dolgozik a szo­cialista cím elnyeréséért. Ta­valyi munkája alapján négy kivételével mindegyik el­nyerte ezt a címet, s ők az élenjárók azokban a munka­felajánlásokban is, amelye­ket a kongresszusi munka - versenyhez csatlakozva tet­tek. Mindezek mellett a na­pokban kötöttek védnökségi szerződést,, ugyancsak csatla­kozva az ország fiataljainak védnökségvállalásához a kiskörei beruházás sikeres befejezéséért. Külön gonddal, válogatott minőségű nyomó­csöveket szállítanak majd a A csőeszterga munkáját jobbára csak ellenőrizni keli. sz4z miffiméterig, többféle átmérőjű csőtípust gyárta­nak, s a szabvány, 16 at­moszféra nyomáson kipróbált térségbe, segítve, meggyorsít­va az öntözőrendszer kiala­kítását. Mindent összevetve, o felajánlások és társadalmi A kész termék a tárolótéren. A rakodásnál a Radnóti brigád tagjai „segítenek’’ a darunak. (Foto: Perl Márton) átlagos minőségűek mellett különleges, 20 atmoszféra nyomásnak ellenálló csöveket is készítenek. Itt tehát már a minőség kerül majd első helyre az elbírálásnál. A sikerek az építőanyag­iparban hagyományosan ne­héz munkát végző emberek nagyobb megbecsülését is magukkal hozzák. Nemcsak a gépesítéssel, a fizikai igénybevétel csökkentésével; as idei, iipitök. maján fisét* munkavállalások értéke a ce­mentgyáriaknál eléri a hat­millió forintot, a csőgyáriak­nál pedig a hárommilliót. A gépek mellett dolgozók­nak csaknem 70 százaléka nő. Túlnyomó részük fiatal, aki most ismerkedik a szak­ma nehézségeivel. Azonban, ahogy az idő múlik, a lelke­sedés 'mellett egyre több szakértelem is biztosítéka lesz az eredményeknek... ».. ... , , , fhekcä)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents