Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-04 / 128. szám

Á közművelődés minden pártszervezet ügye A BESZÉLGETÉS megie- pok felosztásának A pártve­zetésen nehezen kezdődött zetőséggei való előzetes meg­A pártszervezet vezetői za- beszélés alapján ő is felszó- vartan válaszolgattak a járás Iáit ott. s remélhetőleg en- képviselőinak kérdéseire. Vi- nek hatására bővülhet majd szonvlag kis telephely az övék — mondták —. nincs it,t művelődési otthon, még kü­lön terem sem, az ebédlő­ben tartják a rendezvénye­ket, márcsak ezért sem fog­lalkozik a pártszervezet köz- művelődési kérdésekkel, tu­lajdonképpen hiába is jöttek hozzájuk a járási pártbizott­ság megbízottai, nem tudnak ők kulturális témákban sem­mi érdemlegeset mondani. A látogatók azonban ma­kacs emberek voltak, tovább kérdezősködtek erről arról. Persze, felelték az alapszer­vezet vezetői, az ő üzemük­ben is többen tanulnak a munka mellett, a gazdasági vezetés és a társadalmi szer­vek igyekeznek segíteni, minél jobb feltételeket te­remteni. A szocialista brigá­dok vállalásaiban is szere­pel ez a célkitűzés, — > tették hozzá —s elmondták, mi­féle > tanulási-művelődési programjaik vannak ezek­nek a kollektíváknak. Előző hónapban tárgyalta a tag­gyűlés a brigád mozgalom helyzetét — magyarázta a párttitkár —. így elég pon­tos képük van erről. Azután szóba került, milyen jól si­került a KISZ-szervezet ál­tal rendezett vetélkedő. A az üzemi Könyvtár, amit ő mint régi olvasó igen fon­tosnak tart. Hát maguk túlzottan sze­rények voltak, amikor azt állították, hogy nem foglal­koznak művelődési témák­kal — jegyezte meg moso­lyogva a búcsúzáskor a lá­togatók egyike. S az alap­szervezet vezetői kissé za­vartan néztek össze. Tény­leg, erre ők így nem is gon­doltak. Foglalkoztak a napi problémákkal. egyikkel a másik után. s most kitűnt, hogy ennek következtében valójában a közművelődési tevékenység is jelen van a pártszervezet életében. Űgv jártak az elvtársak — neve­tett a járási brigád másik tagja —, mint Moiiére egyik színművének hőse, aki egy napon meghökkenve értesül arról, hogy évtizedek óta prózában beszél. nem tanulság nél­kül való ez a történet. Hi­szen sok olyan üzemi, szö­vetkezeti, hivatali pártszer­vezet található, amelyek köz­vetlenül nem kerülnek kap­csolatba művelődési intéz­ményekkel, s nem tartozik hatókörükbe szervezett kul­turális tevékenység politikai irányítása és ellenőrzése. fiataloknak van egy kis ze- Am a művelődés valamilyen nekaruk is. az adott műsort a vetélkedő után, gitárszó mellett énekeltek maguk sze­rezte tréfás-csípős strófákat üzemi problémákról. Volt, akinek nem tetszett, de a pártvezetőség megvédte és bátorította a fiatalokat. Az egyik résztvevő még elmond­ta. milyen vita volt a nagy­vállalati szakszervezeti ta­nács ülésén a különböző ala­18 05: Mit szól hozzá...? formában az ő mindennapi politikai munkájukkal is érintkezik. Amikor az ifjú­ság vagy a nők helyzetére vonatkozó párthatározat megvalósulásán munkálkod­nak, amikor a kádermunká­val foglalkoznak, amikor a műszaki fejlesztést igyekez­nek elősegíteni, amikor a szakszervezet, vagy a KISZ tevékenységét ellenőrzik, avagy a szocialista brigád- mozgalom helyzetét elemzik — óhatalanul találkoznak a művelődési kérdésekkel. De ..asztalukra'* kerül e téma akkor is, amikor a tudatfor­máló. ideológiai nevelő mun­kát tűzik napirendre, sőt a tagfelvétel tervezésekor is. S ez természetes is, hiszen napjainkban a közművelő­dés, a kultúra mindinkább összekapcsolódik az élet egyéb területeivel, áthatja mindennapjainkat. Voltaképpen nincsen te­hát olyan munkahelyi, vagy lakóhelyi pártszervezet, amely ne foglalkozna vala­milyen módon a közművelő­déssel, a kulturális nevelő- munkáyal. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt miképpen teszi. Spontánul, ösztönösen, vagy pedig fel- készülten. tudatosan, terv­szerűen. Nem mindegy, hogy célirányosan törekszik-e a párt kulturális politikájának helyi érvényesítésére, vagy pedig ez csak véletlen „mel­lékterméke" egyéb irányú fáradozásainak. Hiszen ez utóbbi esetben az a veszély is fennáll, hogy egyes helyi elgondolások ellentétbe ke­rülnek a párt általános tö­rekvéseivel. s a kérdéseket rosszul, tévesen ítélik meg. Beszélhet szépen. ízesen, sza­batosan az is, aki nem isme­ri a próza fogalmát — de közművelődési politikánk nem valósítható meg ered­ményesen e politika ismere­te nélkül. A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG ez év márciusi ülésé­nek a közművelődéssel fog­lalkozó határozata világosan megfogalmazza a pártszer­vezetek ilyen irányú tenni­valóit. E határozat minden alapszervezet kötelességévé teszi, hogy megfelelő gondot fordítson a párt kulturális politikájának megismerésére és megismertetésére, ilyen jellegű színvonalas tájékoz­tatás és tájékozódás rendsze­rességére, a hatékony kultu­rális nevelőmunkára. Min­den pártszervezet kötelessé­ge a határozat szerint, hogy gondoskodjék a tanulás, az önművelődés megbecsülésé­ről, Valamennyi munkahelyi pártszervezethez szól a hatá­rozatnak az a része, mely szerint ösztönözniük kell a művelődéshez fűződő szemé­lyes érdekeltség kialakítását, a vezetők példamutatását az önművelésben, s a munka­helyi közösségek — minde­nekelőtt a szocialista brigá­dok— kulturális nevelő sze­repének érvényesülését. De a kulturális alapok felhaszná­lásának figyelemmel kísérése iis olyan feladat, amely, vala­mennyi pártszervezet tevé­kenységébe beilleszthető. Nemcsak a „kulturosok” ügye tehát ez a párthatáro­zat. s nem is csupán az ágit. prop, felelősöké, bár az alap­szervezeti vezetőségen belül közvetlenül ez utóbbiak re­szortjához kapcsolódik, s így elsősorban az ő dolguk a megvalósítás feladatainak számbavétele és előmozdítá­sa. Nem árt ezt sem hang­súlyozni, hiszen még távol­ról sem értük el. hogy a tö­megpolitikai munka és a po­litikai okta‘ás mellett a kul­turális nevelést is az agitá- ciós és propaganda munka egyenrangú részének tekint­sék. De mint minden alap­vető párthatározat, ez sem lehet csupán „reszortfel­adat'’. hanem a pártszerve­zet egész kollektívájának ügye. Annak a gondolatnak a jegyében, amit a határozat úgy fogalmaz meg: „A kul­turális nevelőmunka legyen a pártmunka szerves része". Gyenes László Azt nem kell különöseb­ben hangsúlyoznunk, meny­nyire csak ízelítő lehet egy egyórás válogatás, amelyben Lázár István és Benyhe Já­nos még riportalanyokként külön is szólnak műveikről, írói szándékaikról. Ízelítő az idei ünnepre közönség elé kerülő könyvekből is. Amikor az idei bőségről beszélünk, arról a tervszerű és már eredményes prog­ramról, amelyet könyv­kiadásunk végre is hajt, ke­ressük ennek az egyórás vá­logatásnak a központi mag­ját, azaz azt, mi és hogyan határozta meg a riporttal vegyes, irodalmi pódiumra képzelt válogatásnak a lét­rejöttét. Rákosy Gergely je­lenetét mintha agyontálal­ták volna, a sok rajzi meg- komponálás után már alig figyelhettünk oda a szöveg­re, amely mégiscsak az író fő mondanivalója akart len­ni. Színészeink játszottak és szavaltak, mustrát adtak in- nen*onnan, de úgy érezzük, hogy ez a műsor-összeállítás egységesebb hatású leüt vol­na. ha csak egy-egy műfa­jon belül marad az elképze­lés. Így a különböző hangu­lati elemek és stílusok sok irányból tevődtek össze és önálló mozaikok maradtak. Szombat este viszont je­lesre vizsgázott tévé-ütésből Horváth Ádárn rendező. J. B. Priestley háromfelvoná- sus színművét, a Veszélyes fordulót egyetlen óra le! ir- gása alatt pergette le előt­tünk. Priestley ugyan azt vallja önmagáról, hogy csak szórakoztatni akar, főleg senkit nem akar megbánta­ni, az ő célja az ártatlan izgalom felkeltése abban az Angliában, ahol az alvó ku­tyát felébreszteni — nem bűn, csak hiba. Ha azonban ez a hiba megtörténik, sok minden rejtett összefüggés­re, erkölcsi hitványságra és egy társadalom romlottságá­ra rá lehet jönni. Robert Caplen kíváncsi volt, így szépszerével önnön végzetét is előkészü hette volna, egé­szen az öngyilkosságig, ha az író ezt az utat következete­sen végigjáratta volna hősé­vel. Nem teszi, megelégszik a derűs, kedélyes fecsegés­sel és a látszat megtartásá­val. Horváth Ádám jól össze­válogatott gárdával, a lélek­tani történést visszaadó kö­zeli képekkel, jól gyorsuló ritmusban jut a játék végé­re. Kálmán György, Sztan- kay István és Drahota Andrea alakításai emelked­nek ki az együttesből. Vasárnap délután, nem főműsorban, a nyugdíjas pedagógusokat látogatta meg a tévé Máriaremetén. A rá­juk fordított harminc jjerc Nyelvi verseny, baráti találkozó Az NDí(-ban dolgozó magyar fiatalok éleiéből A műsor munkatársai sok­felé jártak az országban, és sok ripoi'tot készítettek ag- ronómusokkal, tsz-vezetők- kel, állatorvosokkal, mező­gazdasági dolgozókkal. Ezek- >\^AAVV\AA\NAVVNA/VWWVWVNA/VWVVSAAAA'VVVVVVvVVVVV-**v^ bői a beszélgetésekből sok apróbb-nagyobb problémai rajzolódik ki a néző előtt, amelyek mindegyike az élel­miszer-gazdasággal kapcso-1 latos. Nem kis gond néhány! termelőszövetkezetnek a ? MÁV döntése, ami szerinti bizonyos vasútállomásokon < nem vesznek fel teherszerel- vényekre állatokat. A felső- _ rajkai" tsz elnöke egy 50 < milliós beruházásukkal kap­csolatos hibáról beszél: a< megalapozatlan tervek mi- < att — .az elkészült alapokat; fel kellett robbantani! A< Rém községi tsz tészta­üzemében — ahol kézzel ké- J szítik a termékeket — mun­kába állítottak egv részfel­adatra — a vágásra — egv; saját konstrukciójú gépet. A í minisztérium azonban nem; engedélyezte az üzemelteté­sét, mert más a lennék ára j akkor, ha géppel, s más. haj kézzel állítják elő. A vágási viszont csak részlettevé- í kenység. A fenti és más fon- i tosabb problémákkal kap-s csolaíban dr. Soós Gábor s mezőgazdasági és élelmezés- $ ügyi minisztériumi állam-; titkár —' a műsor vendége? — ad választ. (KS) A. Német Demokratikus Köztársaság híres vásárvá- losában. Lipcsében, közel hétszáz magyar fiatal él és dolgozik, s közöttük minden második KISZ-tag, így az ifjúsági szervezet igen je­lentős szerepet játszik a fiatalok irányításában, ne­velésében. A lipcsei, megyei szintű KISZ-bizottság az NDK ifjúsági szervezete, az FDJ támogatásával, többféle politikai és kulturális ren­dezvényt szervez és segítsé­get nyújt a német nyelv elsajátításához is. A heti 6— 8 órai nyelvoktatás mellett nyelvklubokat is szerveztek, sőt, a KISZ országos bizott­ságának felhívása nyomán helyi nyelvi versenyeket rendeztek. A versenyek há­rom kategóriában. írásbeli és szóbeli feladatok megol­dásával zajlottak. A kate­góriák első három helye­1914, június Lt kedd 42. Aztán az anya elment.Cas- telvetranóba, ahol ; fia holt­teste mellett láttuk viszont. A monteleprei lakosság, úgy látszott, nem örül különö­sebben Giuliano halálának. És talán nemcsak azért nem, mert a bandita bőkezűen megfizette cinkosságukat és hallgatásukat. A kiégett földeken a szicí­liai nagybirtok szokásos módszerével csépeltek a pa­rasztok: a bekötött szemű szamarak egy karó körül járkáltak és patájukkal csé­pelték a gabonát. „Vérrel csépelnek” — mondják erre a kezdetleges módszerre. A parasztok szőlőlevelekkel ta­karták be a fejüket a tűző nap elől. Aztán Partinico kö­vetkezett, ez már az Ezrek körútja, a Híd Madonnájá­nak nevezett városnegyed, melyet a bandita oly sokáig tartott uralma alatt. Ezen az úton követte el Giuliano a legnagyobb bűneit. Ott, a hegyeken túl emel­kedik a Portella della Gi- nestra-i kék 6zikla. A déli verőfényben az áldozatok árnyai követtek útunkon a rémület birodalmán keresz­tül;. körülöttünk a kopár nagybirtok, nyomorúságos és elmaradott világ, a banditiz- mus és a maffia melegágya. Montelepre és Parürtiso kör­nyéke még mindig Giuliano birodalma volt, hiába halt meg, hiába utaztunk mi úgy, hogy már nem kellett fél­nünk hideg gyikostekinteté- től. És Gibellina után itt volt előttünk Alcamo zöld völgy­szorosa; errefelé átalakul a vidék, és más a maffia je­lege is: megváltozik az em­berek szolgaságának formá­ja. Alcamo után a castelvetra- nói magaslat következik. Giuliano utolsó hónapjaiban egészen idáig húzódott föl, szikiét szikla után adott fel, nyolcvan kilométert tett meg így. egyre jobban távolodva birodalmaké. Külföldre akart zettjei részt vettek a hónap végén Drezdában megrende­zett országos versenyen. Patyi Ildikó Lipcse ir Az FDJ és a KISZ köz­ponti bizottsága által tavaly kötött megállapodás értel­mében az idén is megren­dezték június 1—3 között a Cottbus megyei Knappensee mellett az FDJ—KISZ ba­ráti találkozót. A rendezvé­nyen részt vettek az NDK- ban dolgozó és tanuló ma­gyar munkásfiatalok, a sze­relő vállalatok és az NDK felsőoktatási intézményeiben tanuló magyar ösztöndíja­sok képviselői. A találkozó ez NDK megalakulásának 25. évfordulójára való ké­szülődés jegyében zajlott. Glódy Attila Karl-Marx-Stadt , /vwwv menekülni, ismeretlen embe­rekkel volt kénytelen kap­csolatba lépni,, olyan terüle­tekről kellett a maffiával tárgyalnia, amelyek már rég nem voltak fennhatósága alatt. „Tiszteljék egy anya fáj­dalmát!” — kiabálta a bíró az újságíróknak meg a fotó­riportereknek, amikor a castelvetranói temetőben megrohanták Maria Lombar- dót. Maria Lombardo először délben ájult el: mint egy élettelen bábu fordult le a székről. Csak úgy tűzött a nap a szürke kövekre, me­leg szél kavarta föl a port a sírokról. Az anya és a nő­vér a régi sírok mellet ült a bezárt halottaskamra előtt, a bírót várták meg az ügyészt, hogy megnézhessék a bandi­ta holttestét. Délelőtt tizen­egytől délután kettőig vár­ták. Az az ember ott mellet­tük, Francesco Gaglio, Tu- riddo sógora, pár napja jött haza az internáló táborból, ahová bűnpártolás miatt ke­rült. Ünnepi kÖrtyth^f 1974 Veszélyes forduló Pedagógusnapi köszöntő nemcsak ünneplés volt, sok­sok virággal, gyermeki dal­lal, színészi versmiondóssal, de néhány érdekes egyéni­ség megszólaltatása, vallo­mása is. A néző nem tudja meghatottság nélkül hall­gatni az egykori tudomá­nyos munkatársai, aki ma varr a szomszédaink, mert még az anyjától tanulta a diploma mellé azt, ami ma már neki is. másnak is fon­tosabb a diplománál: úyy kell egymáson segíteni, még az élet csúcsán túl is; aho­gyan tudunk: ő például varrással. Vagy a néző a fiatalabbak merészségével megmosolyogja az asszony pergő beszédét, amikor el­meséli, hogy most is férje még az a csinos férfi, aki az alföldi városka tanítóképző­jében a tanára volt. Es hogy rendre inti, ha netán rögtön nem úgy válaszol, ahogyan ő az asszony, az egykori tanítvány szeretné. Palásthy György rendezte ezt a kis filmet és stílusá­ból. szemléletéből ez a kis film is sugároztál valami fontosat, amitől a képek és riportalanyok érdekessé, vonzóvá válnak. ff. a ) Június 3—8, üitörőnapok Egerben A Magyar Űttörők Szövet­sége egri városi elnöksége június 3-tól 8-ig rendezi meg az egri úttörőnapok gazdag, változatos programját. Hétfőn délelőtt 9 órakor kezdődött Szarvaskőn az ex- pedíciós őrsök izgalmas ve­télkedője, ma pedig az út­törőkért végzett 15—20. il­letve 25 éves kiemelkedő munkáért ünneoélyes kere­tek között átadják a kitün­tetéseket. Ezen a napé® nyí­lik meg az egn Hámá űT-ató megyei Úttörőházban á® ex- pedíciós napok kiállítása. Az if ipari amentet szerdán délután rendezik meg. Júni­us 6-án a m -gyeszékhely úttörőcsapatai önálló prog­ramot bonyolítanak le, s ugyanekkor rendezik meg a? ifivezetők próbáját is. A bükki csillagtúra 7-én reggel 7.45-kor indul. Délután há­rom órakor a Népkertben az ünnepi könyvhét keretében asffaltrajzversenyt rendez­nek. Az úttörőnapok programja június 8-án a városi úttörő- elnökség és a csapatvezetők közös értekezletével zárul. Maria Lombardo világgá kiáltja fájdalmát: — Fiacskám, elárultak, megöltek! Amikor először elájult, a sír­ásó hozott egy tálka ecetes vizet; a fotósoknak ímegGiu- seppiiia ordította od&; — Állatok, árulók! Amikor a bíró meg az ügyész elrendelte, hogy nyis­sák ki a ravatalozót, és a két nőt odavezették Giulia­no holttestéhez, 'a fényképé­szek megint köréjük .tódul­tak. Giuseppina ekkor levet­te fapapucsát, és teljes erő­ből hozzávágta az egyik ame­rikai fotóshoz. Maria Lombardót családja támogatta oda Turiddo holt­testéhez. és ekkor megint hállottuk sikoltását: kissé fojtott kiáltás volt, mert ke­zét a szája elé kapta. Az asszony rávetette magát fia holttestére, és csókolta, csó­kolta — aztán összeesett. A pisztoly és a géppisztoly mel­lé zuhant, rá a véres ruhák­ra. Giuliano egy ovális ala­kú asztalon feküdt, csak nad­rág volt rajta, melle csu­pasz, lába meztelen. Feje egy fadarabon feküdt, vékony vércsík futott hátától az ol­daláig. Hóna alatt látszottak a golyóütötte lyukak. Széles, díj birkózó melle épnek lát­szott. Giuliano nyugodt álomba merült, gyönyörű, élettelen óriásnak látszott. A csendőrök fölemelték az ájult asszonyt; Giuseppina és a férje sírva ment ki: „Tisz­teljék egy anya fájdalmát". Qlyteiiuk.) \

Next

/
Thumbnails
Contents