Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
Receptek és gyógyszerek írja már fel, doktor úr...! Többen is igyekeztek lebeszélni erről a riportról. Kár belevágni — magyarázták —, hiszen évek óta terítéken szerepel a téma, tekintélyes szakemberek latolgatták már a megoldás lehetőségeit, mégsem jutottak eredményre. Azzal persze mindenki egyetért, hogy a receptírás mai módszerén valamit változtatni kell. De hogyan? Miután a lebeszélöket megnyugtattam, hogy nem kívánom megoldani az évek óta vajúdó problémát, elindultam kérdezni. Igaz, nem csak kíváncsiságból ... A rendelő zsúfolt. Az orvos helyettesít, két körzetet lát el egyszerre. A betegek türelmetlenek. Különösen akkor hördülnek fel, amikor soron kívül próbálkozik valaki. — Nem vizsgálatra megyek, csak felíratok valamit — mondják ilyenkor a sietősek, s meglobogtatnak egy papírt, aztán, amikor kilép az asszisztensnő, kezükbe nyomják^ s így rövid úton megszerzik a receptet. A többiek pedig bosszankodnak ... Több mint másfél órát vártam, míg elfogytak a betegek, s az orvosnak volt néhány nyugodt perce. — Hány betege volt ma? — Sok. A két körzetből 92. — Es hány olyan betege volt, aki csak receptért jött? — Harminckettő. De gyakran a betegek ötven százaléka csak azért jön, hogy felírjak valamit. — A receptírás mennyi időt vesz el a munkájából? — A felét biztosan elveszi. — Feleslegesnek érzi ezt a munkát? — Egy részét feltétlenül. — Hogyan lehetne egyszerűsíteni a receptírást? — Nehéz kérdés. — Az egyik körzeti orvos azt mondta: tekintettel arra, hogy,, ma, már műveltebbek, felvilágosultabbak az emberek, egy sor gyógyszert recept nélkül is lehetne árusítani. — őszintén szólva én szívesebben venném, ha több lenne az orvos és kevesebb a beteg, mert akkor lenne időnk a receptírásra is. Ami a gyógyszereket illeti, valóban bővíteni lehetne a szabad forgalmat. De akkor ehhez kellene igazítani az árakat is. mert hiába kapható egy gyógyszer recept nélkül, ha a beteg nem akar 100 százalékos árat fizetni érte. Néhány gyógyszerhez most sem kell recept, gyakran mégis felíratják, még a Kalmopyrint is, mert így mindössze 15 százalékot kell fizetni érte. — Ha felszabadítanának néhány gyógyszert, nem lennének aggályai azzal kapcsolatban, hogy a beteg könnyen jut gyógyszerhez? Mégpedig orvosi vizsgálat nélkül. — Aggályaim most is lehelnek, hiszen vizsgálat nélkül is megírom a receptet Gyakran még a, beteget sem látom, csak a papírt küldik be. Más is igy csinálja. Nem tehetünk semmit, mert nincs idő. Azt a szabályt, amely kimondja, hogy gyógyszert csak vizsgálat alapján lehet felírni, ma már senki sem veszi komolyan. Egy másik rendelőben. — Sokan jönnek, csak receptért? — Elég sokan. A betegek 35—40 százaléka. Nagyon kitanultak ma már az emberek, sok gyógyszert ismernek, vagy hallják az ismerősöktől és idejönnek, hogy írjam fel. — Felírja? — A veszélyesebb gyógyszereket nem. Volt olyan eset is. hogy Erythromycint követelt, a beteg, de ilyeneket csak vizsgalat után írok fel. QJtWgM ami- jüűíuí' ÜLi sasa*tne — Hogyan lehetne egyszerűsíteni a receptírást? — En elsősorban a visszatérő betegekre gondolok, azokra, akik hosszabb ideig, esetleg évekig szedik a gyógyszereket. Ezek a betegek — elég sokan vannak! — gyakran hetenként, vagy kéthetenként kénytelenek sorbaállnia rendelőben, mert elfogyott a gyógyszerük. A Solvastmint például évekig szedik az asztmasok, tíz tabletta van egy dobozban, maximum kettőt írhatok fel, s ez mindössze hat napig tart. De említhetném azokat is, akiknek magas a vérnyomásuk, s rendszeresen szedik a gyógyszereket Az ilyen betegek számára egyszerre több gyógyszert kellene adni, vagy olyan receptet kellene írni, amely többször is beváltható. A magánpraxisban most is használják az ilyen recepteket. — Orvosilag megnyugtató, ha a beteg egyszerre nagyobb mennyiségű gyógyszert kap? — Most az a szabály, hogy egy hétre való gyógyszert írhatunk fel. Ezt azonban nem lehet betartani, gyakran két dobozt írunk. Véleményem szerint az orvosra kellene bízni, hogy mennyi gyógyszert ír. Ha szükségét látja, írjon fel egy hónapra valót. Más kérdés a vizsgálat, az ellenőrzés. A beteget természetesen időnként be kell hívni ellenőrzésre, és a vizsgálat eredményéhez kell igazítani a gyógyszerezést — Ha a betegnek van gyógyszere, talán nem megy ellenőrzésre. — Rossz beteg mindig van, de nem lenne helyes, ha őhozzájuk igazítanák a szabályokat. — Ha egyszerűsítenék a receptírást, kevesebb lenne a munkája? — Kevesebb nem lenne, de feltétlenül hatásosabb, mert a felszabadult időt a vizsgálatra tudnám fordítani. — S vajon emelkedne-e • gyógyszerfogyasztás ? — Azt nem tudom, de a felhalmozás feltétlenül. A gyógyszertárak megyei központjában az igazgatótól pontos adatokat kaptam. 1960-ban 30 millió forint értékű gyógyszert vásárolt a megye lakossága, 1973-ban pedig már 124,5 millió forintra emelkedett a gyógyszertárak forgalma. Igaz, az elmúlt években megjelent néhány nagy hatású, drága gyógyszer is, de a forgalom ilyen mértékű emelkedését ez nem indokolja. Sajnos, több gyógyszert „eszünk”. 1960-ban még csak 1 millió 740 ezer receptet írtak a megye orvosai, az elmúlt évben pedig már 4 millió 254 ezret! S ebben az évben ismét várható 8—10 százalékos emelkedés. — Mennyit fizetett a lakosság a gyógyszerekért? — 1973-ban 11 milliót fizetett azokért a gyógyszerekért és egyéb cikkekért, amelyeket nem receptre vásárolt, 16 milliót pedig a 15 százalékos térítésre fizetett be. — Ha egyszerűsítenék a receptírást és felszabadítanának néhány gyógyszert? — Most az alapanyagokkal együtt 1650 gyógyszer Van forgalomban, s ebből pontosan 220 kapható recept nélkül. Megfelelő mérlegelés alapján talán még 150—200 gyógyszert lehetne recept nélkül kiadni. — Milyen áron? — Ez a probléma. Recept nélkül ugyanis mi csak teljes áron adhatjuk a gyógyszereket. De hát miért fizessenek az emberek ilyen árat, amikor 15 százalékért is megkaphatják? Sokan tehát ismét elmennének majd az orvoshoz és sorbaállítanak a receptért. — Ma már ti/.ed százaléknyi eltéréssel az összlakosság biztosított. Mi lenne, ha minden gyógyszer •*— receptre, vagy recept nélkül —, 15 százalékos áron kerülne forgalomba? — Erre nem tudok v&barg-oiTM, h|*-/op fílsnuyrhar) közgazdasági kérdés. Az bizonyos, hogy valamilyen rendezésre lenne szükség, közelebb kellene hozni egymáshoz a gyógyszerek árait — egyiket csökkenteni, a másikat emelni —, mindezt persze úgy, hogy ne nagyon érezze meg a lakosság. Nem szabad elfelejteni, hogy nálunk olcsók a gyógyszerek. Svájcban például egy grammos Bayer aszpirin egy kilogramm kenyér árá ba kerül, míg nálunk mind össze 50 fillérbe. Nem be szélve arról, hogy a cukorbetegek, a nemi betegek és a tbc-sek térítés nélkül kap jak a gyógyszereket. — Az orvosi problémán túl tehát egyszerű elszámolá si kérdés a receptíras egy szer&sítése? — Igen. De nem egyszerű kérdés... Megkérdeztem az SZTK helyettes vezetőjét is. — Közel ötmillió receptet tételesen ellenőrzni csaknem lehetetlen. Márpedig ennyit kaptunk az elmúlt évben Rengeteg munkánk van vele. — Hogyan lehetne egyszerűsíteni? — A felszabadított gyógyszerekkel nem lenne probléma, de a többször is beváltható receptet nem tudjuk elszámolni, mert az a beteg nél marad. — Mi a megoldás? — Evekkel ezelőtt az SZTK tételesen fizette a mentőket és a kórházakat is. Közölték hány betegük volt, benyújtottak a .számlát és mi annak alapján fizettünk. Ma már sokkal egy szerúbb a helyzet: a mentők és a kórház költségeit magasabb szinten rendezik, mégpedig számla nélkül. Itt kellene keresni a megoldást a gyógyszerekre is . Egy rendelőintézeti főorvos véleménye: — A gyógyszerekkel vigyázni kell, hiszen még az ártalmatlannak látszó kombinált por is bizonyos esetekben veszélyt rejthet magában. Arra gondolok, hogy ha valakinek "rendszeresen fáj a feje, szedi a port, nem megy orvoshoz és így, csak későn derül ki, hogy magas a vérnyomása. Ettől fájt a feje is. De mondhatok más példát is. A Corontin nem tartozik a veszélyes gyógyszerek közé, talán még recept nélkül is lehetne árusítani. Csakhogy ebben az esetpen az a beteg, akinek szívpanaszai vannak, orvos helyett a gyógyszertárba megy és nem derül ki, hogy tulajdonképpen mi a baja. Ezért én felelősséggel csak azt mondhatom, hogy akinek panasza van, az menjen orvoshoz ... Hasonlóan vélekedtek a gyermekgyógyászok is. A napokban egy tájékoztatón megkérdeztem az egészségügyi minisztertől: — Meddig tartható még a receptírás mai módszere és gyakorlata? — Már régen nem tartható. De csináljuk mindaddig, amíg nem tudunk valami jobbat. Van egy, elképzelésünk, talán sikerül megvalósítani. A részletekről még korai lenne beszélni, hiszen vannak még bizonyos egészségügyi és pénzügyi problémáink — válaszolta a miniszter. Márkusz László Hétköznapi sebesriport a ségröl A kollegairtás szép példája, ahogy a gépkocsivezetők figyelmeztetik egymást az úton: — Vigyázz, pajtás, mert bemérnek...! Kár, hogy egyéb esetekben, amikor a közlekedésrendészet éppen nem tart ellenőrzést az illető útszakaszokon, már elmarad a figyelmeztető szó. Erre gondolva az említett gesztus már több pontot veszít értékéből. Nem beszélve arról, hogy a sok közlekedő között mindig akad „különc”, aki csakazértis beletapos a gázpedálba. Gyorshajtás. Az ember félve nézi a statisztikát, hogy hányán veszítették életüket, vagy váltak nyomorékká emiatt. Az idén például a halálos balesetek többségét az ittas, gyorsan hajtó motorosok okozták a megyében. A szükség megteremtette azt a műszert, amellyel nagyszerűen lehet mérni az elhaladó járművek sebességét, s időben történő intézkedéssel meg lehet előzni a bajt. A műszer, a Traffipax, hamar ismertté vált a gépjárművezetők előtt. Ahol megjele- .nik, vitának nincs helye... Á minapi ellenőrzésre elkísértem a közlekedési rendőröket. Először a kápolnai ABC-áruháznál, majd a 3-as lit kerecsendi szakaszán, később Andornaktályán, s még később Egerben álltunk meg. Az első két helyen az ellenőrzés ideje alatt nem volt probléma, s útközben is a 3-ason mindössze annyi munkája volt a rendőröknek, hogy a sofőröket és utasaikat leküldjék a fákról. Ide nem baleset, hanem cseresznye miatt kerültek fel, viszont megszegték a várakozási tilalmat is: az út szélén álló gépkocsik könnyen okozhatnak forgalmi akadályt, sőt, előidézői lehetnek a balesetnek is» Andornaktályán m mot»-' rosokkal volt baj. — A Pannónia motorkerékpárt állítsák le — jön a rádión keresztül a műszeres kocsiból az utasítás — 62 kilométeres sebességgel halad. Halad . i. enyhe kifejezés, ha meggondoljuk, hogy lakott területen a motorkerékpárok megengedett legnagyobb sebessége óránként ötven kilométer. A vezető már hallott valamit a Traf- fipaxról, szó nélkül kifizeti a helyszíni bírságot. Miközmäm A gyorshajtás vége .. ben folyik az intézkedés, újabb jelzés jön, hogy két segédmotoros kerékpár is túllépte a megengedett sebességhatárt. Odaérnek, hitetlenkednek. Kérj az intézkedő rendőr a műszeres kocsi kezelőjétől, hogy ismételje meg, milyen sebességgel jöttek. — A segédmotor kerékpárosok sebessége 55 kilométer volt! Nem messze egy kerékpáros férfi álldogál az út szélén. Nem indul sem előre, sem hátra, hanem egyhelyben billeg. Arcán tanácstalanság, szemén rózsaszínű köd. Ahogy tud, néz és várakozik. Nem emlékszik rá, hogy megállították-e? Miután egy Moszkvics személygépkocsi vezetőjét figyelmeztették, hogy nyitva van a hátsó ajtaja, aztán készülünk tovább indulni, a kerékpáros csak megkérdezi: — Elm .. .mehetek ...? — Menjen, de eszébe ne jusson igy felülni a gépre! ★ Alighogy ^ elhelyezkedünk az egri Rákóczi úton, máris figyelmeztetni kell egy Moszkvics vezetőjét, hogy az úgynevezett tolatólámpája ég. Sötétedik, s az ilyen lámpa könnyen megtéveszthet más járművezetőt. Aztán jön a jelzés, hogy „természetesen” egy motorkerékpárost állítsunk le, mert 59 kilométeres sebességgel halad. Ez a tény ötven forintjába kerül a vezetőnek. Ugyancsak ötven forintot fizet annak a Zas- tava gépkocsinak a vezetője is, aki hatvankilenc kilométeres sebességet produkált lakott területen. Kissé megnyugtató a gondolat, hogy amíg tart az intézkedés, legalább ők ketten nem karamboloznak ... A Zsiguli vezetője nem hisz a Traffipax- nak. Az ő sebességmérő órája jó, annak hisz. A feleséHűsítő „cseppek" a hatvani bambiüzemből (Tudósítónktól): Mintegy félmilliós költséggel létesítették tavaly Hatvanban a „bambiüzemet”, amely egyetlen szocialista brigádba tömörült dolgozóinak példás igyekezetével naponta 40 hektoliter különböző üdítőitalt palackoz a városnak és környékének, sőt gyakran egészen messzi vidékek fogyasztói számára is. A kis munkahelyen már is többen kitüntetett emberek — az Élelmezésipar kiváló dolgozója az üzemvezető, Mózes Gyula is —, s a teljesítmények láttán bizonyára nemsokára újabbakat lehet köszönten! a legjobbak között. Hatmillió forintos az idei ten'-, amelyet egyébként a dolgozók. — a pártkongresz. szus tiszteletére. —, legalább egymillióval szeretnének túlteljesíteni. S ez valószínűleg sikerül is, főleg ha a kereskedelem az eddiginél jobban szervezi a munkáját, fokozottabban igényli a helyi üzem segítségét ge biztatja, hogy inkább fizessen, de nem hajlandó. Feljelentik, s az „ördöngős masina”, a Traffipax fény- képfelvétele alapján majd lefolytatják a szabálysértési eljárást. A következő Pannónia motort vezető férfi már bizalmatlanul nézi a kilométeróráját. — Igen, meg kellene nézetnem a szervizben... Az előbb negyvenet mutatott. — ötvennyolc kilométeres sebességgel haladt. — Elhiszem, kérem, ha bemértek... A p>ortya utolsó állomása a Lenin úti munkásszálló előtt volt. Már besötétedett, de a műszerbe épített fényképezőgépet ez nem zavarja, vakuval készíti a felvételeket a gyorsan hajtó járművekről, Természetesen itt is mindjárt motorkerékpárossal kezdődik az intézkedés. Egy híján hatvannal jött, melyet kellőképpen honorálnak is: negyven forint helyszíni bírsággal. Aztán egy tehergépkocsi vezetője győződik meg arról, hogy lakott területen mennyire szabálytalan hatvankilenc kilométeres sebességgel száguldani. Az itt. felsorolt esetek, mint kirívó példák szerepeltek ezen a napon, de más intézkedésekre is sor került, amit érdemes megemlíteni. Az egyik egy Moszkvics személygépkocsi esete. A jármű megállítására az a bizonyos hetedik érzék ösztönözte az intézkedő rendőrt, amely a rutin megszerzésével kialakul a szakemberekben. A Moszkvics nem közlekedett szabálytalanul, ami a külsőségeket illeti. Viszont: a kormányműben a gömbcsapszegek kopottak, az alvázrögzítés kétségbeejtő, az első kerekek gumija olyan sima, hogy az ember nem is érti, miképpen kerülte el a vezető a balesetet. Itt már nemcsak helyszíni bírság születik. Azonnal leszereltetik a rendszámtáblát, mert ilyen állapotban egy lépést sem tehet tovább a kocsi a közúti. forgalomban! A másik eset egy segéd- motoros kerékpáré. .Teljes sötétségben osont volna tovább — azaz: nem égtek a lámpái. A vezetője ittasnak bizonyult, s . némi köntörfalazás után ezt be is ismerte. Feljelentették. Az esetek számát tekintve tulajdonképpen ez a szerdai nap nem tartozott a „feldobottak” közé, viszont az említett szabálysértések nagy részét — ez bizonyára fel- tűn! az olvasóknak is — motorosok: követték el! Az ellenőrzés napján, s ezt csütörtöki számunkban közöltük is, két motoros lelte halálát az országúton. Vajon a többi motoros elgondylko- dik-e ezen? \ Halai kába* .
