Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Á pénz nem beszél V agy ha mégis — a köz­mondást igazolva —, legkevésbé arról, ami- ’ röl kellene. Nevezetesen, hon- nét, miért jött, minek ellen­szolgáltatásaként került pénz­tárcánkba. zsebünkbe. Köz­napi bölcsességünk: kiadni könnyebb, megkeresni nehe­zebb. Amivel már elismertük — maroknyi spekulánstól, pemahajdertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos te­vékenységgel keressük, sze­rezzük meg jövedelmünket. Mennyit? Egy-egy átlagos hónapban a központi forrá­sokból 16—18 milliárd forin­tot fizetnek ki a lakosságnak. Pénzhegy. Borítékokba osztva karéjokra válik, mint a föl­szeletelt kenyér. Tavaly 200,6 milliárd forin­tot számoltak le a kezünkbe. Három esztendővel korábban, 1970-ben 1W,1 milliárdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy, valami módon, majd minden család, ezt tük­rözi a két összeg közötti kü­lönbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egysze­rűbb, könnyebb a pénzt szá­molni, mint feladatainkat tel­jesíteni. Csakhogy összetar­toznak, bár akadnak, akik fe­ledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénztár elé. Azok közé, akik becsülettel tették a dolgukat. Vajon mit szól erről a forint nekik? Idén, 4,6 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet,, mint ta­valy. Ki elégedett volt, ki elé­gedetlen. Ahol pénzt oszta­nak, ott mindig lesznek sértő­döttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mormogáso- kat. Fontosabb ennél a közös mérce. Az, hogy jobb hatéko­nyabb munka, értékesebb, korszerűbb termék, a költsé­gek csökkentése szülte, terem­tette-e a részesedés forintjait? Túlnyomó többségében igen. Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 16 ilyen. Tavaly a pénzbeni tár­sadalmi juttatások öszege 31,3 milliárdot tett ki, családi pótléktól a nyugdíjig. Ezért a pénzért nem kell megdolgoz­ni, de ezt a pénzt együttesen teremtjük elő. Munkával ter­mészetesen, mert minden fo­rintnak az új értéket szülő munka a fedezete. Azaz mégis meg kell dolgozni érte. S ha azt akarjuk, hogy több le­gyen — mert ez a szándékunk — az „ingyen” adott pénz, ak­kor a munkának is nagyobb­nak, jobbnak kell lennie. Kell, írtuk le négyszer is e bekez­désben. S való, mert nincs más kifejezés rá. Ahogy út sem, a nemzeti jövedelem, az ebből felosztható források növelésére. A szegedi olajmezőn újfaj­ta, úgynevezett zárt rendszerű olajtermelésre térnek át, s ez­zel mintegy 15 millió köbmé­ter földgázt megtakarítanak évente. Lényege, hogy az al­győi központi olajgyűjtő állo­más többezer köbméteres tar­tályait olyan zárószerkezettel látják el, hogy az olajjal ke­Munka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bí­rósági tudósításban ismer­kedhettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társa­dalmunk erkölcse nem tűri, nem fogadja el e pénzcsinálók görbe útjait. A törvényt szegezi velük szembe.. Min­denre azonban nem hozható, mindenről nem szólhat a tör-', vény. Arról, ami csak mulasz­tás, felületesség. Holott az el­lógott órákért kifizetett fo­rint: csalás. Kaptam, de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítottam. A társadalom­nak valamennyi kötelezettség teljesítése fontos. Számít rá, ezekre alapozza terveit. Azt is. mely a szétosztható, kifi­zethető forintokat részletezi és öszegezi. Ezért, hogy a társadalom egészének, tehát minden tagjának őrködni kell a forintok fedezete, a munka értéke, mennyisége, minősége, hasznossága, célszerűsége fe­lett, Minderről a pénz nem be­szél. M ekünk azonban beszél­■■ ni kell róla. M. O. veredett földgáz ne illanhas­son el belőlük. Ugyanakkor a gyűjtőállomáson kompresszo­ros szívóberendezést helyez­nek üzembe, amellyel a pá­rolgó, s a tartályok felső ré­szén felgyülemlő gázokat le­szívatják. s csővezetéken a gázfeldolgozó üzembe szál­lítják. Zárt rendszerű olajtermelés Cseresznye- meggyszüret Demjénben... i / A cseresznye jelentős jak. A kerecsendi út mellett eb­ben az évben is több mint 130 leány és asszony kezdett mun­kához a közelmúlt napokban, a demjéni termelőszövetkezet gyümölcsösében. Mező István, a szőlészeti és gyümölcster­mesztési ágazat vezetője el- I mondta, hogy a régi meggyes I J 7 - ' hányadát exportra csomagol- (Foto: Puskás Anikó.) sajnos már elöregedett, s rö­videsen ki kell vágni. Ez a te­rület — a cseresznyével együtt — 33 hektárnyit íp*a ki. Ügy tervezik, hogy ezen a helyen, az új telepítésű szőlő szomszédságában majd szőlőt telepítenek, hogy az egy ág­ban legyen. Ugyanakkor, két év múlva teljesen termő tv fordul az új cseresznye es meggytelepítés, mintegy 20 hektárnyi területen. — .4 terveinket az elörege­dés ellenére is hozza az idén is az ültetvény — mondja Mező István — mintegy 700 ezer forintos árbevételre szá­mítunk erről a J3 hektár te­rületről. Az átvételi ár eddig több mint 13 forint volt kilogram­monként. amelyet elsősorban az indokol, hogy az áprilisi jégverés ellenere a termés java ebben az évben is első osztályú minőségű. Nem vé­letlen, hogy jelentős hánya­dát exportra csomagolják a szorgos kezű asszonyok. — Most még a cseresznyét szedjük főként — halljuk az ágazatvezetőtől —, de már piroslik a pándi meggy is, amelyet két-három héten be­lül kezdünk szüretelni... (f. A kismamák - mást várnak A karácsondi eredmények titka: Bevált az ágazati rendszer A karácsondi Kossuth Termelőszövetkezet alig több mint 2000 hektáron gazdál­kodik, vagyis területét te­kintve ma már a kisebb me­zőgazdasági szövetkezetek közé tartozik. Az utóbbi évek új kezdeményezései azonban kiemelik a közös gazdaságot, s megyénk valamennyi ter­melőszövetkezetében érde­mes felfigyelni, sőt — a helyi sajátosságoknak megfelelően — át is vermi, alkalmazni a karácsondi tapasztalatokat. SZAKOSODÁS ES ÖNÁLLÓSÁG A sok-sok gonddal küzdő termelőszövetkezet 1967— 68 óta egyre dinamikusab­ban fejlődik. Ennek elsősor­ban az az oka, hogy ezek­ben az években nyílt igazán lehetőség először — mint a többi gazdaságban is —i az önálló gazdálkodás bevezeté­sére. A karácsondi szövetke­zet vezetősége is új alapokon kezdett munkához, s az el­képzelések, a tervek meg­valósításához már az első időszakban sikerült megnyer­ni a tagság jelentős hánya­dának a támogatását is. Az első önálló szárnypró­bálgatások közben a terme­lőszövetkezet elnökének ja­vaslatára a vezetőség már 1971-ben határozatot hozott az önálló termelési egysegek, az ágazatok kialakításara. Nem ment ez egyszerűen. Akadt még az akkori szak­vezetők között, s egyéb fóru­mokon is ellenzője, bírálója ennek az új üzemszervezési alapokon nyugvó gazdaság- irányításnak. Az elnök, a ve­zetőség azonban következe­tesen kitartott a határozat megvalósítása mellett, s már 197Í őszén — az őszi búza területének kijelölésével — megalakult az első önálló ágazat. A növénytermesztés­ben két ágazat jött létre. Egyik a gabonafélék, a má­sik a kukorica, a naprafor­gó, a pillangósok termeszté­sére. Ezeken kívül önálló ágazat lett az állattenyésztés és a szőlészet, s mint kiszol­gáló termelési egység, a gép­csoport, a műhely. Ezt az ágazati önállóságot követve fokozatosan rneghi- éult az ágazatokon belüli szakosodás is. Ez azt jelenti, hogy például a gabonater­mesztő ágazat területének legnagyobb hányadán csupán őszi búzát, a többin pedig sörárpát kezdett termeszteni. Az állattenyésztésben pedig — a „lerobbant” sertésállo­mány pótlásaként '— egyre nagyobb arányban elterjedt, kialakult a baromfitenyész­tés. Amíg például tavaly alig több mint 130 ezer pe- esenyecsirkét neveltek es értékesítettek, az idén már ennek a duplájára kötöttek értékesítési szerződést. CSÖKKENŐ KÖLTSÉGEK, NÖVEKVŐ TERMELÉS Az ágazati irányítás, az önálló ágazati rendszer azon­ban önmagában Karácson- don sem volt holmi csoda­szer. Legfeljebb kerete, le­hetősége egy — a nagyobb érdekeltségen alapuló — ha­tékonyabb gazdálkodásnak. Ezt pedig ugyancsak meg kellett minden részletében szervezni. Ezért dolgozták ki még 1971-ben azt a jelenleg is érvényben lévő termelési, gazdálkodási és premizálási rendszert, amely valamennyi ágazatot, azon belül is az egyes munkacsapatokat és egyéneket a költségek csök­kentésére, a hozamok, a ter­melés növelésére ösztönöz. Például az ágazat maga is el tudja készíteni a tervét, mert az minden évben az előző három évi teljesítés átlaga lehet. Ezt egyszerű kiszámí­tani mind a költségek, mind a hozamok tekintetében. Ugyanakkor amennyiben ezt a ‘érvét túlteljesíti, a plusz eredmény 15 százaléka az ágazaté marad, amelyet a ke-eset és a közgyűlés által megszabott feltételek szerint béremelésként megkapják az ágazat dolgozói. Emellett — kidolgozott feltételek alap­ján — versenyeznek egymás­sal az ágazatok, s az ágaza­tokon belül a munkacsapa­tok, s ezt a versenyt értéke­lik is rendszeresen, s a kitű­zött vorsenydíjak (pénzjuta­lom. üdülés, kitüntet*» stb > évről évre kiosztásra is ke­rülnek. Az értékelési szempontok köpött természetesen a ter­melés, a hozamok alakulása a döntő, de emellett figye­lembe veszik a munkafegyel­mi előírások betartását és azt is, hogy ki hogyan veszi ki a részét a szövetkezet és a művelődési otthon által fo­lyamatosan megszervezett to­vábbképzések, szakköri fog­lalkozások munkájában. Ugyanis valamennyi ágazat — a saját szakvezetőinek irá­nyításával — egyben önálló szakkört is alkot, s e szak­köri foglalkozások alkalma­sak az ágazat előtt álló új termelési, szakmai tudniva­lók elsajátításán kívül a szo­ros emberi együttműködés és az általános műveltség fej­lesztésére is. ÁTTEKINTHETŐBBE VÁLT A GAZDASÁG Az ágazatok élén önálló ágazatvezetők állanak, s a beosztott szakemberek is képzettek, rátermettek. Hat egyetemi és főiskolai, kilenc középfokú és 32 szakmunkás képzettségű tagja, illetve al­kalmazottja van a kis szö­vetkezetnek. Ezek a számok már önmagukban is cáfolják azt a korábbi, különböző fó­rumokon megfogalmazott bi ráló megjegyzést, hogy Kará- csondon „szakemberellenes’ szemlélet alakult ki. Ennek mindössze annyi az alapja, hogy nem akadt a mai napig sem olyan szakember, aki ezek között a körülmények között a főmezőgazdászi munkakört elvállalta volna, mivel az ágazatok önállóak. Nem vitás, az ilyen munka- és üzemszervezési „felállás­ban” elképzelhetetlen a ha­gyományos főmezőgazdászi irányítás. Karácsonyon — érthetően és természetesen — új és gyökeresen más szemléletű követelményt tá­masztottak és támasztanak a főmezőgazdászi munkakörrel szemben is. Az elnök látja el egy sze mélyben — hasonlóan, mnu Detken — évek óta ezt a feladatot is, s véleménye sze­rint ebben a két munkakör­ben is egyszerűbb lett ma már a dolga, mint még az ágazati irányítás bevezetése előtt, amikor náluk is ha­gyományos brigádrendszer­ben és területi elveken ala­puló irányítással főmezőgaz­dászi segédlettel dolgozott. Ugyanis — mivel mindenki­nek megszabott a «feladata az értékelhetőség határáig — áttekinthetőbbé vált a gaz­daság. a gazdálkodás szer­kezete. Minden feladatnak rxin gazdája és egyben fele­lőse. aki azt — a jól funkci­onáló anyagi érdekeltségi rendszer segítségével. — megbízhatóan és egyre ered­ményesebben el is látja. Azt pedig, hogy ez az irá­nyítási rendszer bevált és hasznos, jól szemlélteti né­hány termelési és pénzügyi adat: Amíg például a szőlő­ben 1969-ben 45 mazsa volt a hektáronkénti átlag, addig tavaly elérték a 100 mázsás átlagot. Hasonló az ered­ményjavulás kukoricából és kalászosokból is. Előbbiből az idén 50. utóbbiból tavaly 32—33 mázsát takarítottak be. illetve várnak a jelenlegi becslések szerint is. És ezek a növények is kukoricából majdnem a felével, kalászo­sokból pedig 6—<7 mázsával hoztak kevesebbet az ágaza­ti irányítás előtti időszak­ban. Ugyanakkor a tagság jövedelme az 1971. évi 98 fo­rintról 1973-ra 130 forintra növekedett egy tízórás mun- Icanap átlagában, s az ered­mények koronája az idén elért „kiváló szövetkezet" cím. Karácsondon nincs min­dennapos eligazítás. Heten­ként tartanak munkaértekez­letet, de ezt is kéthetenként tartják már csak a jövőben. Ahol a szakemberek és a dolgozók ismerik a feladatai­kat, ott nincs is szükség mindennapos eligazításokra, gyakori időpazarló értekezle­tekre ... 1'aludi Sándor FÜZESABONYBAN hirte­len beteg lett egy kismama, akinek csak hosszú hónapok múltán sikerült meggyógyul­nia. Mondani sem kell, hogy mennyire boldog volt a csa­lád, s mit érzett, amikor a fiatalasszony — néhány nap­pal felépülése után — a vár­va várt újszülöttel is megör­vendeztette a kis közösséget. A visszatért derűt, sajnos rövidesen . kellemetlenségek sorozata.oszlatta ismét szét. Amikor ugyanis a gyermek- gondozási segélyért jelentke­zett az anya, kiderült, hogy ilyesmi neki nem jár. Mert a szülést megelőző napon nem volt munkaviszonya, ami az érvényben levő rendeletek alapján különben jogosulttá tette volna a kismamákat megillető pénzösszegre. Hiába járt fűhöz, fához — nem jutott előbbre. Végül a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsához fordult pa- . naszával, amelynek kivizsgá­lása során később kiderült, hogy a kismamát, munkahe­lyén meghatározott időre szo­ló szerződéssel alkalmazták. Ez pedig, nem egészen egy hónappal a betegség kezdete után lejárt. S így a szülés ide­jén az anya mar valóban nem tartozott a vállalathoz. Nos, látszatra talán a mun­kahelynek lenne igaza. S, hogy utóbb mégis a kismama mellett törtek pálcát, a kö­vetkező a magyarázata: A VÁLLALAT — mint erre a szakszervezet felhívta a figyelmet, később pedig az Egri Munkaügyi Bíróság ha­tározatban is kimondta — visszaélt a joggal. Nem biz­tosította a terhes nőkre, illet­ve kisgyermekes anyákra vo­natkozó előnyöket. A pana­szost többször is rövid szer­ződéssel alkalmazta, hogy a vállalat mentesüljön a fel­mondási idő terhe alól, más­részt pedig, elkerülje a fel­mondási védelmet. Így aztán, amellett, hogy a kismama ál­landó rettegésben volt a bi­zonytalan szerződések miatt, s izgalommal várta minden esetben a munkaviszony meg­hosszabbítását, utóbb anya­gilag is csaknem hátrányos helyzetbe került. Szerencsére a törvény neki adott igazat. S hogy a vállala­tot meghatározatlan idejű — „állandó” — munkaviszony utólagos létesítésére liötelez- ték. természetesen a betegség, a táppénzes állomány idejére, illetve a továbbiakra is érvé­nyes a szerződés. Ami alap­ján a kismama másokhoz ha­sonlóan élvezheti most már a gyermekgondozási segélyt A történet — tavalyi. S, hogy mégis mo6t szolunk ró­la, azért tesszük, mert nem egészen egy év múlva, Ugyan­ettől a vállalattól, kísértetie­sen hasonló egri panasszal ko­pogtattak újfent a szakszer­vezetnél. Máshol pedig — szintén a közelmúltban és a megyeszékhelyen — ugyan­csak a szakszervezetnek kel­lett közbelépnie, hogy az eset ne ismétlődjék meg: a fel­mondást megelőzve olyanra változtassák a kismama szer­ződését, amely sem a szülés előtt, sem pedig utana nem okoz idegeskedést. Ha nem is jellemzőek, min­denesetre meglepőek, elgon­dolkodtatóak ezek az esetek. Különös, hogy a szakszerve­zetnek — viszonylag rövid időn belül — többször is olyan ügyekbe kellett bele­szólnia, amelyeknek egyálta Ián nem szabadna ügyeknek lenniük. Hiszen kiharcolt, biz­tosított jogok, kedvezmények mindazok, amelyek a váran­dós mamákat, a gyermeküket nevelő édesanyákat,szocialis­ta társadalmunkban ma már természetszerűleg megilletik. Miért hát az oktalan gánesos- kodás, az öncélú vállalati ügyeskedés, a törvények újra meg újra visszatérő kijátszá­sa? Miért húzódoznak, miért idegenkednek még mindig sok helyen a terhes nők fel­vételétől, alkalmazásától? Miért „fázik” a gyermekes anyáktól olykor — mint szin­tén tapasztaltuk — még az egyébként rendkívül komoly­nak, hivatása magaslatán ál­lónak látszó női vezető is? SZANTSZANDÉKKAL nem írtunk neveket, hiszen végté­re is orvosolták már az em­lített sérelmeket, panaszokat S tulajdonképpen nem is a nevek, cimek a lényegesek, mint inkább a közreadott fur­csaságok. Amelyekből, re­mélhetőleg itt is, ott is levon­ják majd a tanulságot. Anél­kül is, hogy személyesked­nénk. Győai Gyula 19741 jumus 31., peat«* I

Next

/
Thumbnails
Contents