Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

20.5 5 Nagy csaták Francia dokumentumfilm­sorozat. A televízió ezzel a filmmel kezdi meg Daniel Costeile rendező. Henri de Turenne és Jean-Louis Gu illaud forgatókönyvírók ti­zenegy részből álló filmsoro zatának vetítését. A téma £ második világháború: 1940 júliusétól — az angliai csata kezdetétől — egészen a fa­sizmus szétzúzásáig. Az al­kotók hat évig dolgoztak a sorozat darabjain, 11 or szag filmarchivumait bon gészték át, hogy egy-egy órába a második világhábo­rú legjelentősebb eseményeit, csatáit mutassák be a nézők­nek. A francia alkotók — bár igyekeznek hűségesek lenni a tényékhez —, sok kérdésben más szemmel né­zik az akkori eseményeket, mint mi, érthetően felna­gyítják a francia tragédia, és az önmagában dicséretes ellenállási mozgalom tetteit, s kevesebb figyelmet fordí­tanak a háború fő terheit viselő Szovjetunió gigászi küzdelmére. Ezt a túlzott egyoldalúságot a magyar szö­veg készítői igyekeztek reá­lisabbá tenni; ebben a mun­kában — a többi között — részt vett Ránki György tör­ténész, akinek illetékességét csak a legutóbbi hetekben megjelent, a második világ­háború egészét átfogó, kitű­nő könyvéből is megítélhet­jük. Lj museum Csebohssdriban Csapajev lowsszobra a (Csebokszári tudósítónktól) Nemrég nyílt . meg Cse­bokszári legújabb kulturális nevezetessége, a Csapajev- múzeum. Néhány hetes fenn­állása óta turisták és helyi lakosok tömegei látogatták meg az új létesítményt, amely méltó emléket állít Vaszilij Ivanovics Csapajev- nek, a polgárháború legen­dás hősének. múzeum előtt. Foto: Szovjelszkaja Csuvasia A múzeum létrehozásáról Valentyina Ivanovna Brod- csenkova fömuzeológusnővel beszélgetünk. — Vaszilij Ivanovics Csa­pajev 1887-ben Budajka fa­luban született. Ez a falu a századforduló előtt a mai Csebokszári egyik új lakó­negyedének a helyén terült el. A falu az idők folyamán megsemmisült; Csapajevet a város saját szülöttjének te­kinti. Az emlékmúzeum lét­rehozása nem újkeletű el­gondolás. Több évig tartó kutató, és gyűjtőmunka előz­te meg a megnyitást, később pedig, amikor az anyag már összegyűlt, helyiságproblé- mák -adódtak. Ebben az év­ben aztán felépült az új épület a Csuvas Területi Komszomol-bizottság véd­nöksége alatt, így lehetővé vált az összegyűjtölt kiáll! tási anyag bemutatása — tájékoztat V. X. Brodcsen kova. Amint végigjárjuk a mú­zeumot, fényképek, térkép- vázlatok alapján megeleve­nednek előttünk a polgár háború hadmozdulatai, a ha­talmas rézdomborművön pe dig, mely Cserepanóv és Brmgyin csuvas képzőművé­szek alkotása, megismerhet­jük Csapajevnek és hadosz­tályának hőstetteit. A múzeum megtekintése után azt is megtudom a fő- muzeológusnőtől, hogy Va­szilij Ivanovics Csapajev kiállított személyes haszná­lati tárgyai Moszkvában élő gyerekeitől, Klavgyijától és Alekszandrtól kerültek a múzeumhoz, akikkel szoros kapcsolatot tartanak fenn a múzeum munkatársai. Agyagási Klára Egy milliót ad a Qualität Új óvodát kap Äpc Minderérdeke Apcon a tanács vezetői 150, három éven aluli gyer­meket tartanak számon, akik óvodai elhelyezést igényel­nek. A jelenlegi intézmény­ben csupán ezek egyharma- da jut fedélhez. A közeljövő azonban komoly javulást ígér. A községi tanács szer­ződést kötött a Qualitál Vál­lalattal, a fogyasztási szo­As összefogás példája vetkezettél és a minőségi szörmeüzem helyi telepének vezetőivel egy új, száz férő­helyes óvoda létesítésére. A Qualitál egy millió forinttal segíti a vállalkozást, az ÁFÉSZ 40 ezer forintot, a szörmeüzem 100 ezret ad hozzá, a termelőszövetkezet pedig díjtalan kő, homok szállításról gondoskodik. — Üj óvodánk a falu kö­zepén, a művelődési ház szomszédságában épül fel, s a szükséges helyszíni bejá­rást a szakemberek már meg is tartották — mondotta ott­jártunk alkalmával Pete Pál községi tanácselnök. — Itt szép környezetbe kerül az épület, s biztosítani tudjuk •a gyermekek levegős játszó­területét. Ami még fontos ez ügyben: az óvodához szol­gálati lakás is épül, ilyen­formán könnyebben kapunk megfelelő pedagógust az élé­re. Megtudtuk későbbiek so­rán, hogy az üzemek, gazda­ságok összefogásával épülő intézmény teljes tető alá ho­zását a megyei tanács közel egymillió forintos támoga­tása biztosítja. Az óvoda építése októberben indul, s avatását jövő év augusztusá­ban tervezik az apciak. C vekkel ezelőtt egy sí- * ró fiatalasszonyt vi­gasztaltunk eredménytelenül a szerkesztőségben. Segítsé­gért jött hozzánk és nehéz pusztán jó szóval megnyug­tatni valakit segítség helyett, akinek mélységesen igaza van. Segíteni azonban nem tudtunk rajta. Az előzmény a szokásos. A férj iszik, majd az utolsó talponálló zárórája után ha­zad ülöngél és sorba veri a három gyermekét meg a fe­leségét. A család rendsze­rint a szomszédokhoz mene­kül reggelig és másnap kez­dődik élőiről minden. Az utolsó nagy randalíro- zásnál a szomszédok kihív­ták a rendőrséget és más­nap a gyámhatóság állami gondozásba vette a három kicsit. Ezután jött hozzánk segítségkérőén a szerencsét­len asszony. — Adják visz- sza a gyermekeimet! A ré­szeges apjukat vigyék el! — De erre nem volt mód, hi­szen a férj csak időnként veri a gyerekeit, csak rette­gésben tartja a családját, csak elissza a keresetét. Egyébként jó ember. 1975. január elsejétől az ilyen esetekben már nem a gyermekeket viszik el a csa­ládi környezetből, hanem az alkoholista szülőt. Ekkor lép ugyanis hatályba az Elnöki Tanács legújabb törvényere­jű rendelet«. Ennek alapján bármely állami, gazdasági, szövetkezeti, vagy társadalmi szerv, de a közvetlen kör­nyezet (tehát a család, a szomszédok stb.) is kérhetik a megrögzött alkoholista munkaterápiás gyógykezelé­sét. Kényszergyógykezelés­ről van szó, az önkéntesen vállalt elvonókúrára eddig is volt lehetőség. Az újab­ban elrendelhető munkaterá­piás gyógykezelés hat hónap­tól két évig tarthat és ered­ménytelenség, vagy újabb alkoholizálás esetén megis­mételhető. A gyógykezelést munka­terápiával kell összekötni és külön erre a célra létesíten­dő intézetben kell folytatni. Ilyen intézet még nem léte­zik nálunk. Az egészségügyi és igazságügyi kormányzat feladata ennek felállítása és megszervezése. Sokan kérdezhetik, hogyan kerül ide az igazságügyi kor­mányzat, hiszen az alkoho­lizmus köztudomásúlag be­tegség. Nos. a törvényerejű rendelet szerint nagyon is sok köze van. Mint szó volt róla bármely állami, gazda­sági, szövetkezeti, társadalmi szerv, vagy a környezet be­jelentésére indul meg az el­járás. Orvosi javaslat alap­ján azután az ügyész indít­ványára a bíróság határoz a munkaterápiás kényszer­gyógykezelés elrendeléséről. Ez az eljárás ugyanis a tör­vényes garanciája annak, hogy ne történhessék semmi­féle visszaélés. Hogy példá­ul senki se „prolezsálhassa” be régi haragosát a kény­szergyógykezelésre. A bíró­sági eljárás garantálja tehát, hogy valóban a szó orvosi értelmében vett alkoholisták kerüljenek az új intézetbe. A kényszergyógykezelés bi­zonyos szabadságkorlátozás­sal is jár, de az intézet nem börtön, és bár gyógykezelés céljából hozzák létre, nem azonosítható egy szabályos kórházzal. Itt a megfelelő egészségügyi ellátás mellett dolgozni is kell — ami a gyógyítás egy része —, de ezért a munkáért munkabért fizetnek, amelyből csak az ellátás költségeit vonják le. Ide tartozik még az is, hogy az intézetben töltött idő nem szakítja meg a munkavi­szony folyamatosságát! Néhány szót arról Is, hogy kit nem lehet ilyen intézet­be beutalni. Először is a 18. évét még be nem töltött fia­talkorút, aki még nem való­színű, hogy megrögzött al­koholista, és ha alkoholizál is, más gyógymódot kell igénybe venni. Nem lehet beutalni továbbá azokat a betegeket, akiket másként kell gyógyítani. z a törvényerejű ren­delet a családok, a lakóhely nyugalma, az üze­mek normális légköre, vala­mint a közrend és közbiz­tonság érdekében született. De magáért az alkoholisták­ért is, hiszen nekik érdekük elsősorban az, hogy meggyó­gyuljanak és újra emberhez méltó életet éljenek. Sz. A. E Mindössze egy hétig tar­tott a könyv ünnepe, s több hétig amíg összeszámolták, illetve összeszámolják, hány könyv fogyott el az üzletek­ben. sátrakban és az üzemi könyvterjesztőknél. S hosz- szú hónapok, vagy talán csak évek múltával mérhető a számokban ki sem fejez­hető eredmény, a könyvek hatása, hiszen nem kisebb feladatról van szó, mint ar­ról, hogy műveljék az em­bereket, hogy formálják gondolkodásukat. De előbb a könyveket el kell olvas­ni! S erről bizony nincs sta­tisztikánk. De azt azért- teljes bizo­nyossággal tudjuk, hogy az idei ünnepi könyvhét rango­sabb és sikeresebb volt a tavalyinál. S nemcsak azért, mert jelentősen emelkedett a forgalom — 1973-ban pél­dául Egerben 350 ezer fo­rintért vásároltak könyvet, most pedig 730 ezer forin­tért —, hanem azért is, mert a szervezők és rendezők jól hasznosították a közművelő­dés különböző formáit. Igaz, a könyvek vitték a prímet és az a húsz író és költő, aki közel ötven alkalommal ta­lálkozott az olvasókkal üze­mekben, községekben és is­kolákban és személyes je­lenlétével szerzett újabb bórátokat az irodalom szá­múra, de a háttérben sze­rényen meghúzódott egy má­sik főszereplő, az összefogás, amelyik tulajdonképpen si­kerre vitte a könyvhét gon­dolatát. 1911, Jűaius 31,. centek Nem is az eredmények számbavétele, inkább e nagyszerű, összefogás mél­tatása adja kezünkbe a tol­lat, mert meggyőződéssel : hisszük, hogy e jól bevált együttműködés máskor és : más ügy érdekében is meg­hozza. gyümölcsét. Evek óta részesei vagyunk az ünnepi könyvhét rendez- ' ■vényeinek, s eddig bizony azt tapasztaltuk, hogy a könyvtár és a Könyvterjesz­tő Vállalat igencsak magára maradt a nagy munkában. Most széles alapokra épült a2 előkészítés, egymást segít- ; ve munkálkodott a könyv­tár, a művelődési központ, a KISZ, a szakszervezet, de nem hiányzott a tanácsok, az üzemek és a vállalatok se­gítsége sem. Igaz, Egerben rendezték meg az országos vidéki megnyitót, s ez bizo­nyos kötelezettségeket rótt : a rendezőkre, mégsem hisz- ; szűk, hogy csupán az orszá­gos rang sürgette az össze­fogást. Többről van szó. El- ; sősorban arról, hogy kezd kialakulni az a közművelő­dési szemlélet, amely az egyéni teljesítmények he­lyett az összjátékra alapoz. ; Ez a sokat ígérő szemlélet állította most a könyv, az \ irodalom szolgálatába a kü- ; lönböző rendezvényeket, ki- ; állításokat, vetítéseket, hang- ; versenyeket, színházi elő­adásokat, népi együtteseket és * művészi ihletésű pro­pagandát is. Az eredmény Ismeretes. Ezek után reméljük, hogy j az ünnepi könyvhéten ta­pasztalt összefogás mint I módszer továbbra is fenn­marad és a közművelődés; eszközeivel segíti a kulturá­lis munka egyes területeit. (márkusz) PONGRÁC Z GY. KINCSES GY. ÍIRDÍ ÍA’l Tichy Lajos életregénye 5. A Bp. Honvédban A remekül sikerült nem­zetközi torna után következ­tek a hétköznapok, s a si­kerrel bemutatkozott fiata­lok egyesületeikben készül­tek a további feladatokra. A magyar közönség 1953 áprilisában ismerte meg iga­zán a fiatal csatárt. Az Új­pesti Dózsa stadionjában zsú­folt lelátók várták a ma­gyar—osztrák válogatott ta­lálkozót. Előtte a két ország ifiválogatottja mérkőzött. A magyar közönség itt ismer­kedett a brüsszeli diadal hőseivel. ' A nézőtéren helyet fogla­lók egyre gyakrabban kér­dezgették a bennfentesektől: „Ki ez a csillogó-villogó szó­ke gyerek?” Es mikor a me­zőny legjobb játékosa meg­szerezte a mérkőzés egyetlen, de annál pompásabb gólját, már zúgott a tgps ... Mire a játékvezető a meccs végét jelezte, tízezrek tudták Tichy Lajos nevét... Az őszi szezon derekán tartott a bajnokság, amikor a válogatott a Szőnyi útra látogatott, edzőmérkőzést ját­szott a Bp. Lokomotívval. A világszerte annyit csodált „aranycsapat” ebben az ösz- szeállításban futott ki a pá­lyára: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Ko­csis, Hidegkúti, Puskás, Czá- bor. Tichy Lali, a vasutasok középcsatára, bizony, hihe­tetlen megilletődöttséggel in­dította 90 perces útjára a labdát a világnagyságok el­len. Később azonban egyre jobban belelendült, s ha oly­kor eljutott az ellenfél ka­puja közelébe, bátran vállal­kozott egyéni akciókra. A 30. percben járhatott az óra mu­tatója, amikor Jeszmástól ka­pott labdát a válogatottak térfelének közepén. Megin­dult vele a kapu felé. A rá- támadó Lórántot egy ügyes csellel kibillentette egyen­súlyából. A szíklakeménysé- géről és olykor kíméletlen­ségéről nevezetes középhát­véd ekkor a megiramodó fia­tal csatár után vetette ma­gát. Tichy úgy tett, mitha lendületből kapura húzna. Am ehelyett ügyes mozdu­lattal! kitért a hátulról nagy rössel támadó Lóránt útjá- ból. Ez már soknak bizonyult a mindig magabiztos, s ta­lán túlzottan határozott sztár­nak, Feldúlt ábrázattal a Jtiflital középcsatár mögé ug­' » rótt, majd erélyesen fenéken rúgta e szavak kíséretében: „Máskor otthon szórakozzál, édes fiam! Ha még egy ilyet teszel, úgy a közönség közé rúglak, hogy többé megsem találod a lábad, te taknyos!” Lali nagyon megszeppent a rendkívül erélyes „szere­léstől”. Percekig nem mert a labda közelébe kerülnL Még az sem nyugtatta meg, hogy a viiág legjobb fedeze­tének tartott Bozsik CuCu lépett mellé, és így biztatta: „Játsszál csak, fiam, nyu­godtan, senki sem rúg téged a közönség közé .. Szabó Petár bácsi, az elő­relátó edző, félidőben lecse­rélte Lalit, Lezuhanyozott, felöltözött és civilben nézte végig a második félidőt. A mérkőzést követő hét elején azonban váratlan és számára sorsdöntő esemény, szakította meg a mindenna­pok egyhangúságát. A Va­sutas Szakszervezet székhá­zába hivatták. Amikor belé­pett a Bp. Lokomotív elnö­kének, Mrovcsák Józsefnek a szobájába, ott találta a ve­zetőség tagjain kívül Szabó Petárt és Sebes Gusztávot is. — Tudod-e, miért hívat­tunk? — fordult mosolyogva Petár bácsi a megiliietődöt- ten topogó fiatalemberhez. — Nem... — hangzott a bizonytalan válasz. — Emlékszel, fiam, mit mondtam neked, amikor el akartál menni tőlünk? — fűzte tovább a szót az edző még mindig mosolyogva. — Igen, emlékszem. Azt tetszett mondani, hogti akkor mehetek el, ha majd Petár bácsi szól — válaszolta még bizonytalanabbul, hiszen La­jos még mindig nem tudta elképzelni, miért történik ez a beszélgetési — No, látod, fiam, most én mondom, hogy elmehetsz. Mégpedig a Bp. Honvédhoz. Az őszi forduló hátralévő mérkőzéseit Lajos szinte fél­álomban játszotta végig. Nem játszott rosszul: akart, haj­tott, erőlködött, mert szeret­te a vasutas csapatot. De gondolatai szüntelenül a vi­lág legjobb csapatának tar­tott Bp. Honvéd körül röp­ködték. Szinte éjszakáról éj­szakára azt álmodta, hogy már Puskás, Kocsis és Bo­zsik között rúgja a labdát, mellén a piros-fehér mez fe­szül. Minden csele, minden lövése, minden gólja után csak azon meditált, vajon mit szólnának ehhez, ha látnák — a Honvédban? A következő állomás a Dózsa György út 53., a Bp. Honvéd székhaza volt. A szakosztályvezető és Puskás öcsi fogadták. Hosz- szan beszélgettek a megille- tődött fiatalemberrel. Bátorí­tották, biztatták: bátran vág­jon neki a nagy feladatok­nak. Bár Tichy Lali öröme a nagy lehetőségtől szinte ha­tártalan volt, mégis, újra és újra mar dós ta a kétség a sok biztatás ellenére is; képes lesz-e megfelelni az új, sok­kalta nagyobb követelmé­nyeknek? A barátok, Vesztner Jocóék váltig biztatták: — Ne félj, Lajos! A lab­da ott is gömbölyű ... Elérkezett az új év. majd 1954. január 13., az első ed­zés a Bp. Honvédban. Hatal­mas hó, csikorgató hideg. Lajos azonban mindebből semmit sem érzett. Kissé félve, talán remegve lépett az öltözőbe. Bemutatták Kal­már Jenőnek, az edzőnek és a többi játékosnak. És végre leülhetett az annyiszor meg­álmodott környezetbe».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents