Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
Hogyan élnek megyénkben a cigányok? A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága a közelmúltban vitatta meg a megyénkben éló cigánylakosság helyzetéről készített jelentést. Az anyag nemcsak a tényeket összegzi, hanem kutatja a segítségnyújtás eddiginél is hatékonyabb módszereit is. Létszámukat lehetetlen pontosan felmérni, mert egy - í-észük ma is makacsul ragaszkodik a vándorló életmódhoz. 1964-ben a megye területén 93 cigánytelep volt 2124 házzal, illetve putrival, amelyekben 13 699-en éltek. A tárcaközi koordinációs bizottság elmúlt évi kimutatása hasonló adatokat jelez, a megyei népi ellenőrzési bizottság ennél jóval kevesebbet mutat ki tavalyi felmérésében. Legkisebb gondot a magyar anyanyelvű cigányok okozzák: többségük nemcsak rendszeresen dolgozik, hanem viszonylag kulturált otthont is teremtett. Sokkal több a baj az oláhcigányokkal, akik görcsösen ragaszkodnak régi életmódjukhoz, a vándorláshoz, a munka- kerüléshez. Lakások, építési kölcsön Éppen tíz éve kezdődött meg a cigánytelepek felszámolása. Az első évben még csak tizenkilenc család igényelt házépítési kölcsönt, 1972-ben már 144-en vásároltak, illetve építettek lakóházakat. Egy tavalyi felmérés arról tanúskodik, hogy a tanácsok a telepek tizenkét százalékát megszüntették: az egykori lakók innen beköltöztek, a települések belső területére. Az OTP-től 637 család kapott építési kölcsönt: 598- an a községekben, 39-en pedig a városokban. Az is biztató, hogy a visszafizetéssel általában nincs probléma. Az eredmények mellett jócskán adódnak gondok is: kevesen veszik igénybe a kedvezményeket, azzal érvelnek, hogy a putri megfelel a minimális szociális követelményeknek, s épp ezért nem óhajtanak szerintük felesleges anyagi terheket vállalni. A családok nagy része — különösképpen azok, ahol nem ismerik a rendszeres munkát — képtelen az építési, illetve vásárlási kölcsön részleteit rendszeresen visszatéríteni. Az is igaz, hogy 40 ezer forintból aligha tudnak elfogadható lakóházat venni. Idegenkedik a magyar lakosság is: többnyire ellenszenvvel fogadja a közé telepedett, az alkalmazkodni kívánó cigányokat Ennek elsősorban az az oka, hogy az akklimatázáció nem máról holnapra történik, s nemegyszer kísért a putrikból örökségként hozott múlt: előfordulnak kisebb lopások, verekedések. Sok a „vándormadár” A munkaképes korú cigányok közül az iparban 2057- en, a mezőgazdaságban 527- en, egyéb helyeken 256-an dolgoznak. Nehezen szokják meg a rendszeres munkát, igen sok köztük a vándormadár. D(Iagas keresettel sem büszkélkedhetnék, mert kevés köztük a szakmunkás, s többségük csak segédmunkát vállal. Ez magyarázza, hogy átlagkeresetük — huszonöt üzemben vizsgálták __ a magyar munkásokénak c sak 87 százaléka. A szakképzettség megszerzését akadályozza az iskolai végzettség hiánya iá, hiszen köztudomású, hogy a cigányok közül kerül ki a fél— 1371, junius HL vasárnap analfabéták és analfabéták zöme. Vannak azért biztató jelek is: többen már kötődnek a munkahelyhez, ezeket a munkáskollektívák befogadták. Vannak olyanok is — igaz, még kevesen —, akik már csoport- vagy brigádvezetőként tevékenykednek. Ezt az egészséges folyamatot kellene meggyorsítani az eddiginél is nagyobb figyelemmel, törődéssel, türelemmel, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állandó munkahely, a brigádélet nagymértékben elősegíti a cigánylakosság felemelkedését működnek, ahol a nevelők kétszáz diákkal foglalkoznak. A következő tanévben korrekciós osztályokba szervezik az iskodaérebt tanulókat s gyógypedagógiai tagozatra csak azok kerülnek, akiknek egészségi állapota és szellemi adottsága indokolja ezt Az is nagy segítség, hogy a szülői munka- közösségek és úttörőcsapatok több községben gyermekruhákkal, tanszerekkel, a tanácsok segéllyel, tankönyvvel és füzetekkel látják el őket Négyen a gimnáziumban Az óvodás korúak száma egyre növekszik megyénkben, ezért különös gondot kell fordítani nevelésükre. Az állami gondozásban lévő cigánygyermekek általában rendszeresen járnak óvodába. Részükre — Poroszlón, Füzesabonyban, Tarnazsa- dányban, Hatvanban — térítésmentes étkezést biztosítanak, s jó kapcsolat formálódott a nevelőszülők és az óvodák között is. Komoly problémát Jelent Viszont az, hogy a telepen élő szülők nem szívesen engedik él az otthoni inger- szegény környezetből gyermekeiket e ezzel hátráltatják egészséges testi és szellemi fejlődésüket Szélesedik az iskolaelőkészítő tanfolyamok száma: ezeken a cigánytanulók is részt vesznek, ők adják a létszám 8,1 százalékát Oktatásuk, nevelésük később is komoly gondot okoz. Az iskolából el-elmaradnak, s nem egy esetben az iad- minisztrativ intézkedések sem használnak. A beiskolázás mellett aggasztó a lemorzsolódás is. Ennek arányát jelzi az is, hogy míg az első osztályban 16,7 százalék a cigánytanulók aránya, addig a nyolcadik osztály végén már csak 2,7 százalék. Az is szomorú tény, hogy a gyerekek anyanyelvi, be- szédi, írás- és rajzkészsége igen gyenge, s jelentős részük már az első osztályban megbukott: 57,8 százalék vette sikertelenül az akadályokat az 1970—71-es tanévben. Segítségben nincs hiány, hiszen a megyében hét iskolában cigányosztályok is A gimnáziumokba, a szak- középiskolákba már igen kevés cigánydják jut ed:. jelenleg négyén' tanulnak tovább Hatvanban, Hevesen és Egerben, a. Dobó Gimnáziumban. Cél — a felemelkedés A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának elnöksége továbbment a helyzetfelmérésnél. Jelentésében azt is megállapítja, hogy a cél a felemelkedés elősegítése. Ennek érdekében jónéhány hasznosítható ötletet ajánlott a népfront- bizottságok számára- Javasolta, hogy készítsenek helyi felméréseket mindenütt, ahol jelentős számú cigány él, s ezekre alapozva határozzák meg a társadalmi tennivalókat Hasznos lenne az is. ha a beilleszkedést boncolgató témák megvitatásába bevonnák azofkat, akik már felemelkedtek, akik megtalálták a putrikból kivezető utat Közülük a legpéldamutatóbbakat érdemes beválasztani a népfrontbizottságokba, a tanácsokba. Szorgalmazni kell azt is, hogy mind több cigánygyerek járjon óvodába, iskodaelökészi- tő tanfolyamra. Az ülésen termékeny vita bontakozott ki. Felszólalt többek között — Lakatos Menybért, cigány származású író, ciganológus. a nemzetközi cigánybizottság egyik magyar tagja, ö az elmúlt harminc év eredményeiről beszélt, s meggyőző érvekkel bizonyította, hogy van kiút a putrikból, még akkor is, ba ez nemegyszer kitérőkkel tarkított, mert évezredek öröklött szokásait nem lehet évtizedek alatt megváltoztatni. Ehhez hosszú távra szóló program, kitartás és türelem kell.., (p.i.) ■ Száz éves a fogas A karcsú Budapest Szállóval átellenben, a Városmajorból indul útjára — immár 100 éve — a fogaskerekű vasút. Pályája majd négy kilométeres távon (3733 méteren) emelkedik 315 méternyit, egészen a Széchenyi- hegy tetejére. Amikor megépítették, 3 kilométer utat tett meg, 277 méter magasságot győzve le. A Svábhegy a műit század közepéig — valóságos vadon volt. Dús növényzettel, ritka állatokká L, gazdag madárvi- lággáL Aztán a színészek, írók fölfedezték mint üdülőhelyet menekülve — már akkor! — a nagyváros ártalma- itóL A Svábhegy divatba jött. Csakhogy a hegyre „az apostolok lova volt az egyedüli közlekedési eszköz”. „A véletlen — azt mondják. egy regénynek a hatása — hozott egy svájci vállalkozót, aki megkísérte a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését, föl, egészen a Svábhegy tetejéig” — írta Jókai Mór a fogas megszületéséről. S az 1874-es Vasárnapi Üj- ságból így értesülünk: „Cath- ry, svájci születésű mérnök volt az, akinek a fejében 1872 őszén a svábhegyi vasút eszméje megfogamzott és aki a szükséges méréseket megtevőn, azon i’onalat kikereste, amely műszaki tekintetben úgy, mint a közönség kényelmére a legcélszerűbbnek mutatkozott, s amelyet ma tényleg kiépítve látunk”. Tény, hogy a budapesti — a világion a harmadik — foA megújított fogaskerekű. gaskerekű vasutat Cathry tervezte, sőt még a megépítéshez való pénzt is előteremtette. Miután a hazai bankokhoz hiába fordult, megnyerte azt a Baselben székelő nemzetközi társulatot, amely a fogasvaspályák terjesztésére alakult Ezzel a társulattal kötött szerződést a főváros — „mely szerint 40 évre az építendő pallyára nézve a tulajdonosi jogok és kötelességek Cathry és érdek- feleinek biztosíttattnak”. Még 1873 nyarán megkezdték a földmunkákat, s a következő év áprilisában készen állt az összes alépítmény, megkezdték a sínek rakását. Néhány hónap múltán, június 25-én át is adták a forgalomnak a gőzvontatá- sú fogaskerekű vasutat. A nagyszabású ünnepségen ott volt a miniszterelnök, négy miniszter, ott Jókai Mór, s a közélet számos kiválósága. Az akkori, végállomáson, a Svábhegy tetején, a volt Eöt- vös-nyaralóból alakított vendéglőben tartották a bankettet. Az első állomás homlokzatára ezt írták: Per ar- dua ad astra — a meredélyeken át a csillagokig. • A korabeli krónikás így írja le első utazását: „A második csengetésre beszállunk a nyitott kocsik egyikébe, amelynek ülései úgy vannak elhelyezve, hogy az ember háttal megy fölfelé, s amint emelkedik, úgy bontakozik ki szeme előtt Budapest és környékének gyönyörű panorámája”. (MTI Foto — KS) Az első teljes forgalmi évben 1875. április 10-től október 15-ig 95 490 utast szállított a fogaskerekű. Csak a századforduló után, 1910-től közlekedett egész éven át a vasút, amikor is 320 ezer utas vette igénybe. A vasúttársaság a gazdaságtalan üzemeltetésről, az utasok a drága vi- teldijróí panaszkodnak. Pedig azt is följegyezték, hogy voltait olyan, a dunai propellerekről a budai lóvasúton át a fogasra érvényes átszálló jegyek, amelyek az Eötvös-nya- ralóban elfogyasztható ebéd és 2 deci bor árát is magukban foglalták. Már a fogas működésének első évtizedében felmerült az igény az útvonal meghosszabbítására, s nem sokkal később tovább vezetik a vaspályát, a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyre. Az időközben megalakult Svábhegyi Fogaskerekű Vasút RT „szükségesnek tartja a vasút villamos üzemre alakítását'’ — amely 1929-ben meg is történt. Legutóbb a főváros centenáriumának évében újították fel a fogaskerekű vasutat. Korszerűsítették a pályát, a megállókat, új osztrák szerelvényekre cserélték a régieket. Az üdezöld dombok, a virágzó ágak közt megújulva kúsznak a hegyre a százéves fogas élénkpiros kocsijai. Háromnapos ünnepségsorozattal emlékeznek meg a fogaskerekű vasút 100 évéről. Kádár Márta ahol azelőtt Egerben vízimolomMeli forogtah... A Népújság egy nemrégen megjelent számában említés történt arról, hogy több évvel ezelőtt az egri „Árva köz” szomszédságában, a Katona István téri vásárcsarnok mögött, az ott futó patak iszapjában egy hatalmas malomkövet találtak. A fentiekről szóló újságcikk nyomán sokakban felmerült a kérdés: hát tényleg voltak-e valamikor Egerben, a városban „vízimalmok” és ha igen, hol álltak azok? Erre a kérdésre akarunk most — ha csak röviden is — válaszolni. ★ Egv pontos, részletes szakmunka, az 1879. évben készült „Eger patak szabályozási tervezete” feltünteti, hogy az Egerből Felnémet felé vezető csinált útnál — a „Büdöskúti” részen, a tervezet készítési idejében a „Felnémeti zúgó” működött, ahol az Eger vize két részre válva, déLi irányban nagy' szigetet alkotott. A patak így kialakult kelet felőli ágiinál azután a tervezetben vízimalmokat találunk, ezek a „Do- bitz-malom”, valamint délebbre a „Kalló-malom” voltak. . ... ... _________ , .. . A patak két ága ezt követően, 2 térkép szerint, Eger XIII. századi árvízvédő fala a 1 „Czifra-fal” előtt ismét egyesült. Ennek közelében a faltól északra jelzi most már a rajz a város egyik legnevezetesebb malmát: a „Ciframalom” épületét, a későbbi „P ráff-malmot”. Innen azután „az Eger patak vize folyván csendesen tovább” — a mai Tűzoltó térnél ismét egy kis sziget alakult ki. Itt pedig sokáig állott még az a malom, amely a középkor folyamán a kart- hausi barátok „Sólyom utcai malma” lehetett és amelyet 1884-ben Samassa érsek elajándékozott a városnak, hogy ennek helyére kerüljön később a mai tűzoltólaktanya. De a környezet is változott erre: megszűnt az apró sziget, létrejött egy új tér, a patak fölé pedig az addig kicsit délebben .,szerénykedett” gyalogos fahíd helyett a mai utcavonalban egy komoly, korszerű hidat alakítottak ki. És most.' nézzük: mi volt tovább, délebbre? Sajnos érről- a patak-szakaszról szinte egyáltalán nincsenek középkori adataink, Csuagún. egy li48-ban történt birtokcserénél van említés malomról a mai Tűzoltó tér és Katona István tér közötti patakrésznél, de hogy ez a malom meddig létezett még és főleg, hogy az előzőkben mondott kőmalomkerék ennek a malomnak volt-e alkatrésze, erről — egyelőre — bizonyosat még nem tudhatunk. Amennyire hiányosak az egri malmokról szóló XVI. század előtti adataink, sokkal bővebb leírásokat tartalmaz a török időkben. 1664— 1666 között nálunk járt „világutazó”, Evlia Cselebi elbeszélése az iszlám Egerről és így az akkori itteni malmokról is. Elmondja — többek között —, hogy a „Kalmet- kapun kívül (a Kalmut-kapu a későbbi Cifra-kapu volt) és attól beljebb számos állami tulajdont képező szép vízimalom van . A legnagyobb nevezetesség azonban a Bá- ritkhánc erődítménye, a városaik egészen a közepén ... (Ez az „.erődítmény” a mostani Katona István tér északi részén emelkedett.) Három rekeszű és magyar szerkezetű kerekekkel ellátott malmok vannak benne, amelyeken cihámul az emberi esz. A Makla vfze hajtja (Evlia Cselebi Makiár községről nevezte így az Eger-patakot.) Éjjel-nappal fekete puskaport készítenek itt.. A nevezett erődítményszerű puskaporos malom azonban Egernek a töröktől való visszafoglalása (1687) után négy évvel; 1691. július 31- én éjjel két órakor felrobbant és úgy elpusztult, hogy maradványa sincs ... (A most talált és az előzőkben említett malomkerék nem tartozott-é ugyan a Báritkhánc erődítmény malmaihoz?) Ezzel be is fejeztük az egri belvárosban állott régi mal- •mok ismertetését. ★ Az egri malmok tekintélyes része azutan — az eddig elmondottakon túl — érthető okokból a várostól délre, az ott felfakadó me- legvizforrások közelében volt sokáig található. Ezen á környéken még a XIX. században is a pataknak több. azóta már megszüntetett, a maitól eltérő ágaiban folyt a víz és így működhetett vízimalom a mostani versenyuszodától északra a Petőfi térre néző Kami tz-Lak Ianya előtt, püspöki malom veit a jelenlegi strand területén, a Lakatos- árugyár északnyugati sarkán pedig emelkedett a Lötyögő malomnak csúfolt káptalani malom ... Végül — búcsúzóul — a régi térképeken még láthatjuk a Sas út környékén a „városi malmot”, volt ott egy „alsó malom” —• zubogott erre a „Kistályai zúgó” és ezzel vége a mai mesének is, amelyre a most előkerült régi malomkerék sorsa hívhatta fel figyelmünket. Hevesy Sándor A szerkesztőség megjegyzése: Az 1974. május 26-i számunkban megjelent „Malomkő — emlékkő” c cikkünkben úgy tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a vásárcsarnok szomszédságában levő malomkövet felszállították uz egri vármúzeumba. Ez az információ téves tájékoztatáson alapult. Sajnos, a malomkövet „ismeretlen” helyre szállították, sorsáról . bizonyosat nem Jadhatunk. Kérjük ezúton is olvasóinkat, hogy a malomkő elökerítésé- ben segítsenek, hiszen, mindenképpen muzeális értékű leletről van szó, amelynek sorsa nem lehet közömbös számunkra.
