Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
£ ? A munkásosztály i »easel« szerepe és a munkásknllúra í Napjainkban egyre gyakrabban esik mö a munkás- í osztály vezető szerepe és a munkások' kulturális szint- | je közötti összefüggésről. Érthető, sőt természetes ez, hi- | szén korunkban, a tudományos-technikai forradalom ko. ? rában a műveltség egyre fontosabb tényezőjévé válik a gazdasági és társadalmi haladásuk. Lenin már Clara Zetkmnel történt beszélgetése során előrejelezte, hogy a szocializmus építésének szakaszában kitűzött feladatainkat nem valósíthatjuk meg a szocialista kultúra megteremtése nélkül. Fejlődésünk mai szintjén a munkásosztály vezető szerepe ezért nemcsak politikai tartalmat hordoz, hanem kiterjed a kulturális életre is. A munkásság kulturális szintjének emelése, a szocialista kultúra kibontakozása távolról sem csupán kulturális-esztétikai kérdés. Elszakíthatatlan a munkásság sokoldalú társadalmi-politikai aktivitásátél, mert csak a ' társadalmi tevékenységbe kapcsolódó s benne részt vevő egyének fogékonyak a tényleges kulturális értékek iránit. A magas szintű szocialista kultúra feltétlenül széles társadalmi alapot, bázist igényel a maga számára. A szocialista kultúra bázisa pedig elsősorban a munkásosztály, s ezért aktiv részvétele nélkül a szocialista kultúra fejlesztése lényegében illúzió marad. A kulturális életben való aktív részvétei feltételezi a társadalmi-politikai, közéleti tevékenységben való erőteljes részvételt, amelynek egyik fontos eszköze a szocialista demokrácia fejlesztése. Csak így nevelhetők ki az egyénekben azok a képességek és szükségletek, amelyek alapján valóban megvalósulhat és tömeg jelenséggé válhat a szocialista kultúra, kibontakozhat a szocialista művészet éltető közege. Másfelől viszont a szocialista demokrácia további elmélyítése a mi viszonyaink között feltételezi a dolgozók, a munkások politikai, társadalmi ismereteinek, műveltségének folyamatos fejlesztését, mert csak így lehet a döntések meghozója, a dolgozó nép „hozzáértő, okos gyülekezete”. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése és a munkások kulturális aktivitásának kibontakozása tehát kölcsönhatásban áll egymássaL A vezető szerep csak úgy teljes, ha a kultúra területére is kiterjed, másrészt a munkásosztály megfelelő politikai, szakmai és általános műveltség nélkül ma már nem tudja kellő mértékben érvényesíteni társadalmi szerepét Ezért hangsúlyozta az MSZMP X. kongresszusa, hogy: „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és a szak- képzettség növelése”. Az elmúlt évek tapasztalata bebizonyította, hogy a tömegek kulturális fejlődéséhez önmagában nem elegendő a művelődési feltételeknek, a művelődés lehetőségeinek bővítése. Még nagyon sokan vannak, akik nem élnek e lehetőségekkel, jelentős rétegek maradnak távol a művelődéstőL A lehetőségek megteremtése mellett ezért legalább annyira fontos feladat a munkások művelődési igényeinek a kialakítása. Jelentős szerepet játszik a munkások művelődési igényeinek alakításában a munkahelyi vezetés, a munkahelyi légkör. Sajnos, még nem minden vállalatnál, szövetkezetnél tudatosították, hogy a munkások szakmai és általános képzettsége össztársadalmi érdek, s közvetlenül, vagy közvetve egybeesik a vállalata érdekekkel is. A gazdasági vezetés nem mindenütt érzékeli, mennyire érdeke a dolgozók szakképzettségének, műveltségének fejlesztése. S ahol ezt nem tudatosították, ott a munkások képzéséről, továbbképzéséről való gondoskodás nem válhatott a vezetési tevékenység szoros részévé. A munkások művelődési igényeit nagymértékben befolyásolja, mennyire értékelik munkahelyükön a továbbképzésben való részvételt és ez mennyiben kötődik a teljesítmény értékeléséhez. Ha a tanulás eredményei nem vezetnek magasabb anyagi és erkölcsi elismeréshez, akkor a munkások többsége aligha vállalja az ezzel járó áldozatot és erőfeszítést A vállalati vezetésnek el kell érnie, hogy a munkások tudatosítsák magukban: a műveltség megéri az időt, a fáradságot és a költséget. Ha a munkahelyi légkör felkelti a szakmai érdeklődést, a széle? értelemben vett szakmai tudás elmélyítése gyakran utat nyit az általános műveltség más területei felé. Erős hatással lehetnek a kulturális érdeklődés felkeltésére a szűkebb értelemben vett munkahelyi csoportok. Különösen nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak. Jó lenne elérni, hogy a szocialista brigádok ne csak termelési közösségek legyenek, hanem művelődési közösségekké is váljanak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közművelődési intézményeknek nincsenek tennivalóik a munkásműveltség fejlesztésében. A felszabadulás óta eltelt idő alatt kialakult a szocialista közművelődés intézményeinek rendszere. Munkájuk korszakos jelentőségű eredményekhez vezetett. Ezekre építünk napjainkban, amikor a fejlődés útját már nem annyira az intézmények számszerű fejlesztésében kell keresünk, hanem a minőségi és tartalmi munkára kell helyezni a hangsúlyt. A művelődési ^ intézmények munkás orientációjának ma az a fő kritériuma, hogy munkájukban mennyire veszik figyelembe a társadalmi rétegződést, mennyire ismerik fel, hogy környezetük nem homogén, hogy az embereknek a munkamegosztásban elfoglalt helye, iskolai végzettsége, anyagi lehetőségei, ismeretei, egész életformája eltérhet és el is tér egymástól. A művelődés általános céljainak elérése csak nagyon differenciált szükségletek kielégítésével történhet. Éppen ezért fontos annak vizsgálata, hogy a művelődési intézmények vezetése a programot, a foglalkozásokat kinek szervezte, hogy milyen rétegekkel akarnak elsősorban foglalkozni és ezek az elképzelések mi szerint alakultak. Jelenlegi tapasztalataink azt mutatják, hogy művelődési intézményeink jelentős részében nem tudják meghatározni kinek a részére szervezték a programot és ez jelentős akadálya a munkások és k művelődési intézmények közötti jó kapcsolatok kialakításának. Mindebben sok a feladata a munkásosztály céljait megfogalmazó, érdekeit kifejező és képviselő társadalmipolitikai szervezeteknek is. Nem tekinthetik a munkás- osztály művelődését csupán valamiféle másodlagos jelentőségű „reszort-terület"-nek. Ellenkezőleg: abból kell kiindulniuk, hogy a munkásosztály műveltségének fejlesztése, kulturális aktivitásának kibontakozása alapvető fontosságú osztályérdek, a vezető szerep érvényesülésének szerves része és lényeges feltétele. DK. MIKECZ TAMÁS az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos | munkatársa > S EHOL NINCS EGERBEN olyan nagy teherautó-forgalom, mint a Cifrakapu utcán. Egymást érik a több tonnás, behe- mót járművek. Az úttest elnyűtt, tele kivert kökupa- cokkal, gödrökkel. A fullasz- tóan gomolygó portól az ötödik villanyoszlopot vagy eperfát már alig látni." Régi házacskák sorjáznak az út mentén; dtt-ott virágágyások a házak előtt Az ágy ásókban porba fulladt virágok. Itt volt nem is olyan rég Eger konyhakertiének nagy része, itt nyújtóztak a hajdani káposztás földek. Itt végződött pár éve az öreg város... ... És itt kezdődik most a legfiatalabb Eger. A térképen ez a városnegyed még nem található, lévén az építők frissebbek, gyorsabbak, mint a kartográfusok. Ahol a járda aszfaltszalagja eltűnik: eleven és mozgalmas, változatos világ tárul az ember szeme elé. Az épülő lakónegyed világa. A kotrógépek, talajnyesők, betonkeverők, daruk, felvonók, földgyaluk, hemyótalpas traktorok, billenő tehergépkocsik, kompresszorcár, sziszegő hegesztőapparátok. csővezetékek, drótok, kábelek, megásott csatornák világa ez; egyben az építőanyag, tégla, cement, az előre gyártott elemek, modulidomok, betongerendák, a fa, a vas világa — sok mindenféle holmi világa és élete, s az embereké, akik közeli és távoli településekről verődtek ide az építkezésre. Az embereket nem is nagyon látni, csak akkor, amikor munkába mennek vagy munkából jönnek. Csupán a gépek látszanak, ahogy dolgoznak, mégis szerte mindenfelé nő a földből az emberi munka eredménye, irtott már friss-készen, másutt születőben, éppen hogy a föld fölé emelkedve. Az embereknek ebben a mozgalmas világban is vannak örömeik és álmaik... Állok a lakónegyed, az építőtelep szívében, s nézelődöm. Az égnek ugró épületekben már laknak, az ablakokon színes függönyök, az erkélyeken pompázó virágok, a tetőkön tárt karú antennák. Nézem a magas házakat, s a nyakam bele- fájdul. A tekintetet nem a riporteri kíváncsiság vonzza unos-untalan fölfelé a falak mentén — megfigyeltem, hogy olyanok, akik itt dolgoznak az alapkövek lerakása óta, még azok is jártukban-keltükben vagy munka közben fel-felnéznek a magasba. Ellenállhatatlan kényszer ez, mint mikor az ember a repülőgép zúgását hallva a magasba pillant. Megindulok találomra to- ronyirámt; pontosabban: egy toronydaru iránt A daru meggypiros színű tornya, ahogy magamban becsülöm, 30—40 méter közötti magasságból integet. Öt szál betongerendát úsztat a levegőben. Egy láthatatlan pont fölött megáll, lassan ereszkedni kezd. Emberek integetnek, kiabálnak alatta. A mozdulatok érthetők, a hangokat elnyomja egy közeli körfűrész sivítása, amivel vastag pallódeszkát darabolnak méretre. Kezdődik egy új lakóház születése .. A DARU KÖZELÉBEN, szabályos alakzatba rakott betongerendák halmaza mellett, egy fiatal férfi várja, hogy a drótkötele« gém visz- szaforduljom újabb rakományért. Pirosra sült, meztelen felsőtestén köteges izmok feszülnek; poros, szürke nadrágja farzsebében ácsszekerce, vastag hegyű plajbász és collstok. Rokonszenves kézfogás, bemutatkozás — aztán a brigadéros után kérdezősködöm. EmTÉRKÉPÉN mii lAlAlHAIÓ bértől emberig száll a kiáltó hívás, s kisvártatva feltűnik a hatalmas blokkok között egy szikár, csontos, nap- és szélicserziett arcú férfi: Zsilákó János. Megfogja a karom, úgy húz maga után: — Jöjjön innét gyorsan...! A daru alatt csak aoéisisak- ban állhat meg az ember...! Árnyékba húzódunk, egy deszkabódéba, egymásra hányt cementeszsákok és szerszámok közé. A szögeken lógó kabátok közöl leakaszt egyet, lapos ládára teríti, oda kínálja a helyet, ő egy malterosvediet fordít magia alá. — Verejtékeatető, gyötrel- • mes ez a meleg, hogyan bírják? Zsflákó János mosolyog, ősz haján feljebb tolja a kerek sapkát: — Mi, építők, szeretjük -a meleget. A felhőt, azt nem szeretjük. A felhő tele van esővel éf nyakunkba szakad a víz. Az eső a mi legnagyobb ellenségünk, mert akkor le kell állni a munkával, nem dolgozhatunk... A technika nem ismer le- heteüent. Ha filmet készítenék Zsilákó Jánosról. az egymást váltó képsorokéi különös, soha-nem-volt várost látnánk. Irodaházakat, szép, modem lakóházakat rögzítene cell uloi dszalagra a felvevőkamera. Mutatnák a képek a budapesti metrót, a Ferihegyi repülőtér irányítótornyát, ahonnét Mongóliába repülnénk, a szonginóá biokombináthoz. (Nyele hónapra kötött szerződéssel utazott Mongóliába, s végül harminc hónapot töltött a kombinát építésén.) A befejező képsorok Eger új negyedét, a Csebokszári lakótelep blokkos házait mutatnák. Kicsit hosszabban időzne a kamera annál a blokkos háznál, amelyben a brigadéros lakik. A képzelt város képzelt filmje után következne a főcím: Építette: Zsilákó János. — • • és brigádja — teszi hozzá, mindem szerénykedés nélkül. — Régi, összeszokott brigádom volt nekem korábban is. Mikor Mongóliába mentem, egy technikusra bíztam a „bandát”, aki később, munka közben meghalt. Kezdet óta itt vagyok a Csebokszári építkezésen is, azóta dolgozik együtt a mostani brigád. Az első blokkos ház szerelését már közösen végezte ez a 18 tagú „galeri”. Együtt jártuk végig azt az y-teí amelyet kevesen vagy már senki sem fog végigjárni ezen az építőtele- pen. S ha visszagondolok arra, hogy milyen körülmények között... Nem is tudom már, hogy igaz volt-e. Elképzelni sem könnyű. Hát még nap mint nap benne élni. Szervezési problémák, anyaghiány, szállítás, akadályok, bukdácsolások az újabb és újabb nehézségek között. Szóval, na ... látjuk, tudjuk — magunk is itt élünk, lakunk — hogyan örülnek új otthon uknak az emberek, az új honfoglalók. Ezért lángolunk, tűrünk, szenvedünk és gyakran át- kozódunk is. De csináljuk. .. Körbejártuk a munkahelyeket. Egy napja kezdték az űj ház szerelését, s az első szint már kész. Június 25- ére átadják a négyemeletes épületet. — A „galeri”...? —> Akik itt dolgoznak, valamennyien helytálló emberek. Bukta Zoltán például, vágy Tóth József. Az utóbbi „fiam” az • egyik szakasz blokkozását irányítja. Kiváló munkás Bajzát Imre. aztán Csanálosi Antal, alti a szakma ifjú mestere címet is magáénak mondhatja. Büszkék vagyunk Csőke Lacira, aki a brigádból ment el a debreceni torony darus iskolára. Három évet húzott le velünk, hamarosan végez, s mi azt akarjuk, hogy hozzánk jöjjön vissza daruzni. És itt van Kiss Tamás. Tanult mestersége műszerész és az elemele elhelyezését irányítja. Két gyereke van, szintén itt lakik Csebokszá- rifoan. Tóth Sándor a megyei tervező vállalattól jött hozzánk, fizikai munkára. Otthagyta a könnyű munkát a nehéz melóért. Két éve dolgozik velünk, de nem tudok olyat kérni tőle, hogy egy szóra meg ne csinálná. Idén kapja kézhez a gépésztechni- kusá oklevelet, s elviszik, kiemelik tőlünk, amit szívből sajnálunk. Persze, örülünk is, végtére közülünk nőtt ki, két éven át a brigád helytállása nevelte... A töb- biekről is hasonlókat tudnék mondani. A „galeri” minden tagjának életrajza csak épületekben sűríthető. — Tanult szakmája, mint legtöbb emberé a brigádban, ács. Ez a mostani munka, megfoghatóan és részleteiben is más, mint a hagyományos értelemben vett ácsoké. Az ácsok leszoktak a tetőről. A hagyományos ácsmunkára már nincs szükség a modem építkezésnél. Itt sima födémek vannak. Az új módszereket megtanultuk. Azután megszerettük. Utána az ember már nem tud mást csinálni. — Mit tart legszebbnek ebben a mesterségben ? — Az emberek fejlődése, ez talán a legszebb. Megfigyelni az embereket, az emberek változását és részt venni az átalakulásukban. Az újonc így szokott beszélni: „építkezésen dolgozom”. Később már így mondja: .nálunk, az építkezésen”. Végül pedig: „a mi építkezésünk”. Aki elkerül tőlünk, mint Csőke Laci is, nem felejtkezik el rólunk, meglátogat minket vagy levelet ír, úgy érdeklődik: mi újság? Ez nagy öröm, legalább olyan, mint amikor felépül egy új ház. Mert nem könnyű meló ez. De amikor készen áll az, ami összehorzsolta, megkeményítette az ember tenyerét, az idegét, az mégiscsak szép... Napokig mesélhetném, menynyi a gond, a nehézség. Nincs itt két egyforma nap. Leáll a daru. elég a kábel, valamilyen gép, berendezés „beadja a kulcsot”, nincs valami anyag. Mindig van miért kapkodni, veszekedni, birkózni. Persze, nem lehet tökéletesen megszervezni egy ilyen hatalmas építkezést S ha valaki nem ért hozza, hogy megszerettesse az emberekkel az épitőmun- kát, azt lehengerlik a nehézségek ... Ilyen helyen, mint a Csebokszári is, éveken át napról najpra áldozatkésznek, odaadónak kell lenni. Szemünkkel látjuk, érezzük, hiszen magunk csi. náljuk, hogyan nőnek ki a semmiből az új falak. És EBEDIDÖ UTÁN a cementes, szerszámcs deszka- bódénal összefutottunk a darussal, Berecz Jánossal is. Mónosbélből motorozik az építkezésre naponta. Szerettem volna felkapaszkodni a daru tornyába, de lebeszélt arról, hogy a függőleges vaslétra nyolcvanhat lépcsőfokát megmásszam. ‘Meg aztán neki is dolgoznia kell. Ha áll a daru, csak 80 százalékos bért számítanak neki. Hogy milyen odafent a magasban, és mit lát? Sietve fogalmazott, fél szemmel a daru felé figyelt. Az Idő számára most sokkal fontosabb volt, mint én.., — Három éve dolgozom itt a szakmában, előtte a Borsod nád asdi Lemezgyár szereldéjében voltam. Amikor a szakmát kezdtem, még egyetlen ősz hajszálam se akadt. Most már lassan megőszülök. Koncentrálni kell. Roppant felelősség van az emberen. Itt a toronyda- ruban szigorúbb minden mozdulat, mert nincs és nem lehet „mellébeszélés”.. A daruval egyszerre négy művelet végezhető. Én leggyakrabban két-harom műveletet végzek egyszeri-e: a daru emel, fordul és hálád a sínpályán. Hogy jó órában mondjam, amióta daruzok, még csak egyetlen blokkot se ütöttem el ... Amikor legelőször felmásztam a daru tornyába, ingott velem az egész világ. Este, álmomban még az ágy is hintázott, forgott, ringott velem. Mit látók fentről? A hegyeket, az épületek tetejét, mindent. Az emberek olyan kicsik, ha letekintek, mint a gyerekek. Persze, nincs idő mélázni. Egy mozdulat, egy tévesztés tragédiát szülhet... Roppant észnél kell lenni. Tiszta fej kell, kipihent szervezet. Ezért nem is iszom. Esetleg néha. jóval lefekvés előtt, felhajtok két korsó sört... Délutánba hajlott az idő, amikor az építőktől elbúcsúztam. Zsilákó János még utánam lépett: — Harminchárom esztendeje csinálom a mesterségem — mondja toldalékként a riporthoz. — Június 11-én töltöm be az ötvenkettedik esztendőm. Itt, a deszkabódéban, műszak után, együtt lesz a „galeri”, leöblítjük torkunkról a port egy kis söritallal. Jöjjön el, a „galeriból” nem hiányozhatik maga sem ... ... Kedden délután, ahogy ígértem, ott voltam a cementes, szerszámos deszka-. bódéban. A „galerit” műszak után szépen egybeterelte a brigadérosi születés- napi alkalom. Az emberek sorjában' mondták a köszöntőt és jóízűen kortyolgatták a habos, hideg sört. JÓCSKÁN , BESÖTÉTEDETT, amikor széledezni kezdtünk. Miközben a hepehupákon botladoztunk, ismét és ismét fel kellett néznem a magas házalóra. Kényszer! Az ablakok színes függönyein át villanyfény szűrődött ki az estébe. Á frissen magasodó épületek falai körül és a toronydaru tetejében is szelíd fényein égtek. Paíaky Dezső
