Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
a csasat visszavonul... A biztonság legalább olyan fontos, mint a termelés. (Foto: Perl Márton) Tűi a rendaleíeken és határozatokon La&san ereszkedünk a mélybe A kast, ha embert szállít, a szokásosnál ts óvatosabban engedik a gépkezelők. Karbidlámpáink lángja meg-megrebben. s bár biztonságban érezzük magunkat, mégis időnként erősebben megmarkoljuk a kapaszkodót. Kétszáz méter mélységben száll unk ki. A laikus ..felszíni” embernek mindenképpen szokatlan két lehetőség közül választottuk ezt az utat: a déli 2-es telepi fabiz- tosítású frontra tartunk. Itt kissé szűk a hely, viszont a másik, a 3-as telepen, nedves, csöpögős. Az egeresein bányában az elkövetkező hetekben, hónapokban megkezdik a visszavonulást a frontok csapatai. Visszafelé fejtik a szenet, előrenyomulás helyett a központ felé haladnak. Betemetik a régi vágatokat maguk mögött, otthagyják évtizedes csaták színhelyét. Nem a harcot adták fel: sőt inkább az öreg bánya megújítására, msgnagyobbitására készülődnek. A régi vágatokat visz- szarabolva egy új területen összpontosítják az erőket az észak) mezón. — Mi a frontot szolgáljuk ki — mutatkozik be a csilléket rendezgető emberek egyike; mellettük állunk meg rövid Időre. Molnár László és Poós Bálint a csilletöltök, régi bányászok. — Dolgoztak már fejtésen? — Hogyne, én például 18 évig — feleli egyikük, — Csak hát a baleset óta már nem leltet. Itt, az arccsontom tört el... Ha nem vigyáz eléggé az ember, hamar megvan a baj. Kiszorultunk a frontról. A fejtésnél, mint ahogyan előre tájékoztattak, valóban nagyon szükhelyem mozoghatunk. Egy méter körüli a magasság, aztán mind jobban szűkül arrébb már csak 60 centiméter vastag a szénfal; az előirt magasság legkevesebb SO oenti lehet, így aztán a szénnel együtt a homokot is bányászni keli. Térdelve, csúszkálva. Ahogy utat adnak, még arrébb vergődünk a 96 méteres fronton, néhány saó erejéig megpihen a csákány, á rövid nyelű szívlapát —- Most, hegy hassafeSS vágjuk a szenet, még talán könnyebb is, mint egy új területen — mondja Homálya József vájár. — Ez már nem olyan mint a szűz telép. Öreg műveletek, vágatok lazítják a fejtést. Hogy alacsony? Hát ezt is meg leltet szokni: én már 1050-tól csinálom, s nem ez az első ilyen nehéz munkahely. Mellettünk kiáltás haraan: — Vigyátz! Indul a kapa• *oi‘ Az egyetlen gép a láncos vonszoló, népszerű nyelvén« kaparó, a front harmadik „utcájában" — a fa tárnok sorai képeznek utcákat — csörömpölve megindul. Erre lapátolják térdelve, guggolva a csillogó szenet a bányászok. Ilyen módszerekkel csak rossz geológiai viszonyok közt dolgoznak ma már. de innen is ki kell szedni valahogyan a szenet. Szükség van rá oda,fönn ... A frontot, kísérő oldalvágat kis benyílójában pihenő emberekkel találkozunk. Beszélgetnek, esznek. Papírből, szalámit, tepertőt — nehéz munkához való nehéz ételeket. Nem lehet robbantani, mert eltörött a szellőztető ventillátor csapágya, nincs biztosítva a kellő légmozgás. Érezzük ts: kezdünk izzadni a banyászLng alatt. — A Gergely Miklós brigádja vagyunk, mind régiek — mondja Suha Ignác. — Mindenki a lakótelepről. En már 24 évet húztam le Itt. tem neki, amikor hallottam, hogy a cementgyár építkezéséhez több forintért keresnek segédmunkásokat. Mert ml aztán még most sem keresünk annyit, pedig ők a napon Vannak. — Szívesebben menne oda dolgozni? —i Ugyan már. hogyan mennék? Nem leszek én segédmunkás, én bányász vagyok. A fizetés, asa mindig téma. valljuk meg, nem is teljesen alaptalanul A tavalyt bér- rendezés ugyan javított a helyzeten, de itt s jobb körülményekre, a nagyobb teljesítményekre is szükség van. Mező Jánossal és Cseh Bélával, a brígéd másik két vájárával köreid tjük tovább a beszélgetést, szóba kerül a lakótelep ügye a lakások állapota. A fenti, mindennapi élet. — Elhanyagoltak a lakótelep parkjai, éppen beszélgettünk róla, hogy társadalmi munkát kellene szervezni a tereprendezésre. Meg is csináljuk, többen Is mondták, hogy a brigád vállalja.,. Gergely Miklóssal, a front szélén találkozunk. Alacsony, keménykötésű ember: már 36 éve, hogy először leszállt a föld alá. — Kilencen voltunk: testvérek, abból Öt> • bányász. 4 t időszerű mezőgazda- sági munkákon túlmenően aligha van olyan téma, amely jobban foglalkoztatná ma a mezőgazdasági szakembereket, a közös gazdaságok tagjait, mint a termelőszövetkezeti egyesülések kérdése. A hivatalos, vagy baráti eszmecserék során a pro és kontra érvek egész sora menill fel. A kérdés többnyire nem is az, hogy érdemes-e a közös utat, a nagyobb gazdasági kereteket választani — a tagok és a vezetők többsége világosan látja, hogy a fejlődés egyre Inkább szükségszerűen megkövetelt a földterületek, az anyagi eszközök, a szellemi tőke koncentrációját. A nagyobb gazdasági keretek kialakulása — amint ezt számtalan megyei példa is bizonyítja — a korábbinál lényegesen nagyobb beruházásokat tesz lehetővé, megteremti az ésszerű szakosodás lehetőségeit, a korszerű technika pedig felválthatja áz elavult gépeket, vagy helyettesítheti az egyre csökkenő munkaerőt. Általános az a tapasztalat is, hogy egy nagyobb gazdaságba szívesebben mennek a szakemberek is, nagyobb lehetőségük van képességeik, tudásuk sokoldalúbb kamatoztatására. Mindemellett a népgazdaság Is egyre többet vér a mezőgazdaságtól. Ki kell elégíteni az egyre növekvő fogyasztói igényeket mind mennyiségben, mind minőségben, egyre többet szükséges exportra is termelni, e egyre több alapanyagot vár az élelmiszeripar, textilipar és más népgazdasági ágak. A növekvő elvárásoknak a korábbi gazdasági keretekkel egyre nehezebb eleget tenni, s éppen ezért élénkült meg — Az emberek mondták, sok kitüntetése van... — Hát van. Szolgálati érdemérem, Kiváló bányász, Szocialista Munkáért Érdemérem, Munka Érdemerem ezüst, most meg utóbb, Munka Érdemrend bronz.- Elismerik a munkámat. Nemsokára megyek már nyugdíjba; a m ültkor, beszéltünk is tó- la, hogy ha lefogy ez a front, úgy a jövő év vége felé, én már az újat nem kezdem meg. Pedig ott könnyebb lesz: gépekkel is, meg jobb körülmények között... Elköszönünk. Lunacsck Ferenc személyzeti vezető, aki kalauzol bennünket, útközben már az új bányáról beszél, Hat vájárt iskoláznak be a technikumba, tíznél többen tanulnak Jelenleg is. Maróhenger lesz a fronton, az elővájásokat is gépesítik. Simon Sándor főmérnök, amikor előzetesen tájékoztatott bennünket, elmondta, hogy 1978-ban Itt már száz vagon szenet hoznak fel naponta a mostani 65 helyett. Ez jár meet mindenkinek a fejében, erre készül mindenmostanában termelőszövetkezeteink egyesülési kedve. Általában tehát az mondható el, hogy a gazdaságok tagjai, vezetői felismerik a fejlődés útját, elvileg egyetértenek a tá- gabb gazdasági keretekkel. Mégis, amikor az egyesülések során a konkrét tennivalókra kerül sor, igen sok probléma merül fel. Ilyen például, hogy két, vagy három gaztla.- ság egyesülése után nem esökken-e valamelyik Korábbi termelőszövetkezet - tagjainak jövedelme. A gond érthető, hiszen általában a Jövedelmi szintek nem azonosak a gazdaságokban t nyilvánvaló, bog. az egyesült termelőszövetkezetben sem akar seriki kevesebbet keresni, mint korábban. A közelmúltban, amikor megyénk országgyűlési képviselőinek csoportja ülésezett, megalapították, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem csökkent a jövedelem a korábbihoz képest. Az egyesült gazdaságok vezetői egyik fontos feladatuknak tartották é6 tartják, hogy a gazdák, szakemberek legalább a korábbihoz hasonlóan, de ha lehet, akkor még Jobban megtalálják számításukat. Ez nagyon fontos ts, hiszen az egyesülés erkölcsi rangját igen emel) a jó kereset. Az is nyilvánvaló, hogy az egyesülések során bizonyos személycserékre is sor kerül. mind a felső, mind a középszintű vezetésben, A legtöbb esetben olyan embereket kell helyükről elmozdítani, akik a korábbi években igen sokat tettek a gazdaságért, a gazdálkodásért. Nem könnyű tehát megtalálni azt az utat. ftoffiy Senki se sértődjön meg, érdemeinek elbírálása utón kellő helyre kerüljön, s helyzete anyagilag se szenved len csorbát. A kádercserék tehát l. Magyarországon a szülőképes nőknek minteev 90 százaléka gyermekes anya. A gvermektelenek száma szinte azonos a természetes meddőség arányával. Szeretik a gyermekeket, s aki csak képes rá, világra is hozza az elsőt. Statisztikai adatok szerint soha ennyi gyermekes család még nem volt ebben az országban. De ugyanakkor soha ennyi egyke: Nálunk — tekintetbe véve a népszaporodás ütemét —. ez ideális gyermeklétszám három lenne. A gazdaságpolitika nyelvére fordítva, ez jelentené azt, hogy a népessé» reprodukálja önmagát. Magyarul, minden családban átlagosan három gyermekre volna szükség ahhoz, hosv a kiöregedő munkaerő helyébe ugyanannyi új munkaerő .lépjen. Nem is kell hozzá különösebb politikai gazdaságtana ismeret, hogy kiszámíthassa bárki, ottv ahol eszetlen gyermeket nevelnek, még a szülők — mint munkaerők — sincsenek pótolva, Hallottam már olyan jelzést is, hogy 1985-ben szinte minden dolgozóra egy eltartott, gyermek vagy nyugdíjas jut. ha így halad tovább a népesedés. Mindezeket összevetve mindenki helyesléssel üdvözli a határozatokat, melyek egyenként és összességükben arra hivatottak, hogy megköny- nyítsék a gyermeket vállaló családok terhét, mely Indokolatlanul és jóval magasabb a gyermekteleneknél, — hogy tovább javítsák az olyané saládok életszínvonalát,, amelyben két, három vagy netán ennél is több gyermek felnevelésére vállalkoztak. A rendeletek végrehajtása azonban egymagában még nem, minden. Valami másra, többre lenne szükség. Vegvük talán a kezdetet, amikor a mama megbizonyosodik aról, hogy kisbabát vár,. Az első örömteli felfedezést meglehetősen keserű órák követik. Kevés az olyan munkahely, ahol szeretettel veszik körül a leendő mamákat. alapos körültekintést kívánnak és főként a humanitást nem nélkülözhetik. Ugyanakkor viszont az is tény, hogy ha megszületett a döntés az egyesülésre, akkor ez bizony maga után vonja a személyi változásokat is. Igen sok szó esik arról is. hogy az egyesülendő két, vagy több gazdaság közül ki legyen a „vőlegény”, ahogy ezt a szövetkezeti vezetők tréfásan megfogalmazzák. Az eddigi tapasztalatok szerint általában az erősebb gazdaság tölti be ezt a szerepet. S ez som csupán formai kérdés, hiszen arról van szó, hogy a későbbiekben milyen nevet viseljen az egyesült szövetkezet, s ami még lényegesebb: hol legyen a nagygazdaság központja.' A gazdaság központjának kijelölése pedig nem tartozik a könnyen megoldható feladatok közé, hiszen egyrészt a szomszédos községek között bizonyos rivalizálás tapasztalható, másrészt érthető, hogy különösen egy- egy község, ahol már megszűnt az Önálló tanács, nem szívesen mond le arról, hogy gazdasági központ jellege Is megszűnjön. A z egyesülések körüli gondok közül csupán néhányat említettünk, általában olyanokat, melyek mindenhol jellemzőek. Nem is az a cél, hogy minden problémát feltérképezzünk. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyesülések előkészítése, gyakorlati megvalósítása igen körültekintő, alapos munkát igenyel. S hihetetlenül nagy feladat hárul g pártalarisrervezetekre. a kommunistákra, hogy elősegítsék a zökkenőmentes átállást. Kaposi Levente Egyik tiagyőbb üzemünk művezetője így .nyilatkozik: nézze, én megértek mindent. Nekem is van gyermekem, a feleségem is dolgozik. De: Nekem tervem is van, amit hozni kell s a létszámtervezésnél figyelmen kívül hagyjak azt. hogy az asszonyok terhesek lesznek, gyemnek-, szülnek, s emiatt jó idcre „törölhetem" a listámról ókel. Megpróbálom átcsoportosítással, vagy valahogy másképp megoldani. Jön a következő időszak, amikor a kismamát — rendelet írja elő — könnyebb munkára kell helyezni. Vannak már üzemek — például a Mátravidék! Fémművek ahol „gólyaüzemel” hoztak létre, ide teszik a várandó* asszonyokat, s azok nyugodtan dolgozhatnak. De nincs mindenütt így. Az tstenmezejt körzeti orvos mondta el egv értekezleten: „A községből két üzembe járnak el- az asszonyok .— mind a kettő Nógrád megyei üzem. <de félő. hogy Heves megyében is találhatnánk példát, ha nagyon keressük), ott egyszerűen nem veszik 2- gvelembe, hogy a nő terhes. Túl a napi három-négy órás utazáson, mely egymagában is megerőltető, szalagon és a régi teljesítményben dolgoztatják őket. Az építőiparban segédmunkás helyett maltert hordanak, s ha valaki nem bírja, azt a választ kapja: menjen táppénzre. Megyénkben meglehetősen magas a veszélyeztetett terhesek szúrna. S ez nem csupán tényleges fizikai okokra vezethető vissza. Ahogy olvastam a megye kutatómunkát is végző nőgyógyász kollektívájának egyik tanulmányában, a veszélyezte” tett terhesség elég jelentős mértékben, pszichikai okokra vezethető vissza. A kismama szervezete amúgy is fokozottan igénybe van véve, ehhez hozzá iárul sok helyen a nem kielégítő munkahelyi légkör. Megjegyzése- ket hallgathat reggeltől estig, s ezek között még az egyszerűbb, ha csak annyit mondanak, na. mi az ,;üzemi baleset volt ?" De annak is fül- tanúja lehet. amikor megjegyzik: dolgozhatunk helyetted I«. A \ terhes mamát nem veszi körül mindenütt megfelelő embert gondoskodás, s az állanló sérelmek elől szinte menekül a táppénzes állományba. És ki tudja megállapítani, hol az „ határ, amikor a lelki sérülések következménye koraszülés lesz? Nálunk a Munka Törvény- könyve rendeletekkel előírja, mit kell lenni a terhes mamával; munkakönnyítés, nem osztható be éjszakai műszakra, nem küldhető csak a saját beleegyezésével vidéki munkára, nem csökkenhet a keresete stb. De ez egymagában még nem elegendő, Ä munkahelyi légkörnek nagyon nagy szerepe van abr ban, hogy a mama derűsek nyugodtan hordja ki gyermekét, s úgy élje át ezeket a hónapokat, hogy a várakozás öröme ne társuljon keserűség, az emberek meg nem értése, az anyaság lebecsülése miatt. Deák Rózsi Felvételre keresünk í őszi cukorrépa-átv, teli idényre cukorrépaátvevőket Jelentkezés: Mátravi- « déki Cukorgyárak, * 3001. Hatvan, rövid ' személyi adatokkal. Augusztus I. felében 4 napos tanfolyamon részt keli venni, Nemcsak a fronton nehéz a munka; a vasútfenntartóknak is meg kell markolniuk a „dolog végét”.., Tudja, nem is nagyon örülA magasság nyolcvan centiméter. Gergely Miklósok a fronton. Egyik Öcsém fnöát le Itt van,, a többiek m«g szerte az or-1 szágban. Apánk is bányász volt, Romániából kerültünk ide. Hatvanhattól vagyok bri- gádvezetó. ki a csehi bányában. De addig visszavonul csapat. A győztes csapat Hekeli Sándor Ki legyen a „vőlegény”? Nagyobb gazdasági HerefeH között
