Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
Szerkesztőségünk vendége volt: Dr. Sághy Vilmos, belkereskedelmi államtitkár Dr. Sághy Vilmos szerkesztőségünkben... (Foto: Puskás Anikó) — Szeretettel köszöntjük szerkesztőségünkben. Bár Sághy elvtárs nem ismeretlen lapunk olvasót előtt, mégis megkérjük, bevezetésül beszéljen röviden önmagáról. — 52 éves vagyok. Egy sokgyermekes pa- ras7.írsalád hatodik gyermekeként láttam meg a napvilágot. Elvégeztem a Gazdasági Műszaki Akadémia kereskedelmi, valamint az agráregyetem közgazdasági szakát. Ez utóbbi émában doktoráltam. Több mint két évtizede töltök be különböző felelős funkciókat. Ötödik éve vagyok a belkereskedelmi miniszter első helyettese, illetve minisztériumi államtitkár. — Folytassuk a beszélgetést egy hétköznapi kérdéssel: szokott ön bevásárolni? — Igen. — Akkor kérjük, mondja el, milyen tapasztalatokat szerez, mint vásárló? Elégedett-e a választékkal, a kiszolgálással, a vendéglátás színvonalával? — Meg kell mondanom, hogy az én személyes tapasztalataim jók. Lehet, hogy azért, mert • hová járok, ott ismernek. Nagyon ritkán ■.Iái koztam udvariatlan, szaksz. rűtlen kiszol- .álás-sal, bár azért ez is előfoi iult. Amit a nagam részéről fő problémaként megemlítelek. az, hogy főleg Budapesten — de egyes idíki városainkban is — különösen az élel- nis/er-kereskedelmi hálózat ts appadátusa últerhelt. Ennek az az oka, ho \y a növekvő orra lommal és a választékbővüléssel nem ártott lépest a kereskedelmi hálózat fejlődése. , J A z áruellátást illetően az alá! 'ólakat szeretném megjegyezni: pártunk Központi Bizottsága megállapította, hogy a lakosság áruellátása az utóbbi években — a még meglevő hibák ellenére — sokat javult. A javulás mennyiségi és minőségi ténye Skböl áll. A .a kossági áruforgalom az utóbbi években változatlan áron számítva, éve ite 6—8 szd- :- ':kkal növekedett. Ezt a dinamikus forgalomnövekedést a hazai term dés, illetve a fogyasztási cikkek importja számottevő problémák nélkül biztosítani tudta. Szeretnék szólni a választékról, mint fontos minőségi tényezőről. Statisztikai adataink azt mutatják, hogy 1960-ho/. képest. 1972- ig az élelmiszer-kereskedelemben 1450-ről 5/00- ra, a háztartási vegyi cikk-kereskedelemben 3500-ról 11 500-ra, a vegyesipa rcikk-kereske- delemben 9500-ról 32 500-ra nöoekedett a választékelemek száma. Nincsen ;k statisztikai adataink, de tapasztalataink szerint hason- Ló mértékű választékbővülés mutatkozik a ruházati kereskedelemiben i6. Arról persze nem lehet szó, hogy ezt az óriási választékszamot egyetlen üzletben be lehessen mutatni. A nagyobb választék' bemutatására csak a nagy alapterületű, több ezer négyzetméteres, illetve szakosított kereskedelmi egységek képesek. A kis alapterületű vegyesboltok, helyzetüknél fogva, ennek a választékmennyiségnek csak töredékét képesek tartani. Persze, ezek a kis egységek is rendkívül fontos feladatot töltenek be, mert — lakóhelyhez közel lévén — ellátják a lakosságot napi élelmiszerekkel, háztartási vegyi cikkekkel. Ezen a helyzeten nem akarunk, illetve nem is tudunk változtatni. A speciális igényekkel fel kell keresni a nagyobb, illetve a szaküzleteket. — És az árakkal? — A fogyasztói árak alakulására a párt és a kormány igen nagy figyelmet fordít. Az utóbbi 3 évben a fogyasztói árak az alábbiak szerint alakultak: 1971-ben 101,7; 1972- ben 103,1; 1973-ban pedig 103,5 százalék. Á fogyasztói áremelkedés minden évben a kor- mány által meghatározott színvonalon belül maradt. A nagyobb mértékű fogyasztói áremelkedést a kormányzat központi bér-, illetve szociálpolitikai intézkedésekkel ellensúlyozta. Például 1973-ban. 1974-ben maximális 2 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedést irányzott elő a kormányzat. Az év eddig eltelt időszakának tapasztalatai feljogosítanak annak megállapítására, hogy 1974-ben is a 2 száza ékos fogyasztói árszínvonal-növekedésen belül maradunk. — Ha már az áraknál tartunk, megkér» dezzük: hosrvan befolyásolja a kereskedelem az árszínvonal alakulását? E kérdéshez hadd kapcsoljunk mindjárt egy megjegyzést is: tapasztalataink szerint a kls- és közép jövedelműek számára nem biztosít megfelelő választékot a kereskedelem. Nem dúskálunk gyermekruhákban sem, s ami van, az is bizony elég drága. — Ügy érzem, hogy a kérdés mindenekelőtt a ruházati termékekre vonatkozik. Ezért erről szólok. Az utóbbi három évben a ruházati termékek árszínvonala az alábbiak szerint alakult: 1971-ben 102.2; 1972-ben 103,6, míg 1973- han 102,1 százalék. Ez az áralakulás olyan körülmények között következett be, amikor a korszerű, magasabb igényeket kielégítő termékek aránya — például szintetikus felsőkötöttáru, finom felsőkonfekció — az összforgalmon belül, lényegesen növekedett. Mindez úgy volt elérhető. hogy egyrészről a kormányzat évek óta folytatja az állandó jellegű ruházati árleszállításokat; másrészről a vállalatok nagyrészt költségvetési forrásból megnövelték az időszakos ruházati kiárusítások volumenét is. 1973-ban és az 1974. év eddig eltelt időszakában a ruházati termékeknél a párt és a kormány határozata alapján, körülbelül 700 millió forint éves kihatású fogyasztói árcsökkenést hajtottunk végre. A minisztérium minden eszközzel törekszik arra, hogy az ár- csökkentésre került termékeknél lehetőleg még választékcserélődés miatt se következzék be árszintemelkedés. A minisztérium arra ösztönzi a kereskedelmi vállalatokat, hogy az úgynevezett olcsó, tömegigényeket kielégítő cikkekből megfelelő mennyiség és választék álljon a lakosság rendelkezésére. A tapasztal átok azt mutatják, hogy ez a törekvés sikerrel jár. A párt és a kormány népesedési politikájával összhangban, 1972-ben 32 gyermekruházati cikk árát stabilizáltuk. Ezen túlmenően is különös figyelmet fordítanak a kereskedelmi vállalatok a gyermekruházati cikkek megfelelő ellátására és arszintjére. A vállalati tervek szerint, 1974. évben a ruházati értékesítés 6—7 százalékos átlagn,övelésén belül, a gyermekruházati cikkek forgalmát 10— 12 százalékkal tervezik növelni. 1974. I. negyedévi 9 százalékos, átlagos forgalomnövekedésén belül például, a gyermek konfekcionált felsőruházatból 18 százalékos az értékesítés növekedése. A gyermekruházati termékek árával kapcsolatban elmondom, hogy ez év első negyedévében a kötöttáru kivételével az értékindex alacsonyabb, ami azt jelenti, hogy a volumen gyorsabban nőtt, mint az árszínvonal, azaz az átlagárak csökkentek, az olcsóbb cikkek arányának növekedése miatt. Ezt a tendenciát egyébként a stabilizált cikkek forgalmi adatai is alátámasztják. — Az árstoppal kapcsolatban meg kell Jegyeznünk, hogy sem az ipar, sem a kereskedelem nem lelkesedik ezekért az olcsó cikkekért, — A lelkesedést nem tudom mérni, de a forgalmi adatokat igen. És ezek szerint az úgynevezett árstonos áruk aránya az áruforgalmon belül, állandóan növekszik. A fiú pamut alsókötőttáruban például a stabilizált cikkek e forgalomnak már 64 százalékát teszik ki. A fiú pamut atlétatrikónál ugyanez az arány 67 százalék, a pamut harisnyanadrágnál 94 százalék, a gyermek tré- ningöltönynél 65 százalék, a t.réningnadrág- oknál 83 százalék. Ezek szemelvények, de azt egyértelműen bizonyítják, hogy egy-egy cikkcsoportban, miközben a forgalom volumene is nő, ezen belül sokkal gyorsabban növekszik a stabilizált cikkek aránya. Ez teljesen egyértelművé teszi, hogy mind az ipar, mind a kereskedelem, komolyan vette ezt a vállalást és maximális igyekezettel tesz eleget termelési és forgalmazási kötelezettségeinek. Mindez nem zárja ki, hogy helyenként és időszaikonként valamiből a vevő ne: .1 talál megfelelő választékot. Ezek is inkább a kezdeti időszakra voltak jellemzők és kevésbé fordulhatnak elő jelenleg. — Beszélgessünk az üzemi ebédről Is: úgy véljük, hogy Itt bizonyos ellenimondás tapasztalható. Az ipar és a vendéglátó vállalatok egymástól várják a megoldást, miközben nem fejlődik megfelelően ez a fontos szolgáltatás. — Jelenleg az a helyzet, hogy országosan a keresőképes dolgozók 35—36 százaléka veszi igénybe a kedvezményes munkahelyi étkezést. A fejlődést, többek között behatárolja a konyhai és éttermi kapacitás, befolyásolja az ellátás színvonala — az adagqk nagysága —, ezzel összefüggésben az állami támogatás és a térítési díjait mértéke, de hozzájárul a helyzet ilyetén alakulásához a fogyasztási szokások lassú változása is. Nehéz volna most eldönteni, hogy ezek közül a befolyásoló tényezők közül melyik a legfontosabb. Megítélésem szerint, az üzemi vendéglátás étterem építéssel összefüggő feladatait nagyobbrészt az érintett vállalatoknak kell biztosítaniuk, illetve, ahol ez nem lehetséges vagy nem kifizetődő — kis vállalat, szétszórt munkahelyek —, az érintett vállalatoknak kell a munkahelyi étkezést megszervezniük, például más vállalatokkal közös vállalkozásban, vagy valamelyik kereskedelmi vendégátó egységnél az előfizetéses rendszerben. Az új fejlesztésekkel összefüggésben célszerű lenne kimondani, hogy bizonyos nagyságú új üzem, telephely, gyáregység, ne épülhessen megfelelő konyha és étterem nélkül. Az is nagyon helyes lenne, ha az egyes üzemek ezeket az éttermeket, konyhákat úgy építenék, hogy az több üzem, illetve a lakossá? számára is igénybe vehető legyen. Ebből mindiárt az is adódik, hogy a jövőben a tanácsoknak az üzemi étkeztetés perspektivikus fejlesztésében fontos koordinációs feladatuknak kell lennie. Azt már meg lehet követelni, hogy az üzemi vendéglátó vállalatok vállalják ezeknek az éttermeknek, konyháknak. a berendezését. Külön probléma az úgynevezett nyersanyagnormák rendezése. Jelenleg az a helyzet, hogy a költségvetési intézmények, szervek a költségvetésből kapják a megfelelő hozzájárulást, a vállalatoknál pedig van egy fix összeg erre a célra, amelyet a vállalat részesedési alapjából megnövelhet, illetve fennáll az a lehetőség is, hogy a dolgozóktól magasabb hozzájárulást kérhet a nyersanyagnorma megnövelése céljából. Tényleges problémaként kell elismerni azt, hogy ma a nyersanyagnormák sok helyen nem kielégítőek, bár az utóbbi időben e téren is történtek intézkedések. Utalok itt a gyermek- és diákétkeztetés nyersanyagnormáinak a költségvetés terhére történő felemelésére. Ezen túlmenően, több száz vállalattal tárgyalásokat folytattunk azzal a céllal, hogy az üzemi étkeztetés normáit a részesedési alap terhére emeljék meg. Ez az akció nagyon sok helyen eredménnyel is járt. Ezzel együtt is fontos további teendőnk, hogy kialakítsuk a munkahelyi étkeztetés nyersanyagnormáinak olyan változtatási rendszerét, amely összefüggésben van a nyersanyagárak alakulásával. — Tapasztalataink szerint cipőiparunk nem tart lépést az igényekkel. Ezzel kapcsolatban kérjük, mondja el, milyen a kereskedelem és az ipar kapcsolata. Hogyan tervez és rendel a kereskedelem? — Véleményem szerint a cipőipar kínálata az elmúlt években sokat fejlődött és ma már az egyre növekvő és változó igények nagy részét kielégíti. Az sajnos még tény, hogy a választék nem minden időben és termékféleségben egyenletes és még nem>, differenciált árban, minőségben és korcsoportok szerint. Ennek sokféle oka van. Ezek közül néhány fontosabbat felsorolok: — bizonyos termékcsoportok termelési kapacitása — például leánykacipő, kismamacipő — bővítésre, illetve korszerűsítésre szorul; — a bőr- és cipőipar alapanyagainak igen nagy hányada tőkés import. Közismert, hogy az elmúlt időszakban jelentős volt az árak emelkedése — ezt ugyan a költségvetés nagy részben lefogta —, a beszerzési bizonytalanság. Mindez korlátozta a választék kialakítását; — a cipöbolthálózat növekedése elmaradt a forgalom fejlődése és a választék bővülése mögött. A boltok száma mennyiségileg kevés, területileg aránytalan az elhelyezkedésük, nagy részük kis alapterületű, eladási rendszerük' ma még korszerűtlen; — kevés az eladók, főleg a szakképzett eladók száma. A kereskedelmi és iparvállalatok kapcsolata a termékforgalmazás új rendjében átalakult és évről évre fejlődik, bár még mindig nem mondható kielégítőnek. Jellemző, hogy például 1973-ban az ipar kiszállításainak 34 százalékát közvetlenül a kiskereskedelem részére végezte. Nem tartom kielégítőnek a közös piackutatást, a piacszervezést és a propagandát, A megrendeléseket szezon előtt 7—8 hónappal megelőzi a modellkollekció kiválasztása, amely lényegében meghatározza a következő időszak alapvető divatirányzatát. A specifikus megrendelések általában 5 hónappal a szezon előtt kerülnek feladásra. Sajnos, még elég általános, hogy a szerződések megkötése alapanyag- és ebből következő árbizonytalanságok miatt, elhúzódik. gyakori az anyaghiány miatti, utólagos változtatás is. Ezért volt örvendetes a Minőségi Cipőgyár kezdeményezése: ez év márciusában, a II. félévre feladott kereskedelmi megrendelést a tárgyalások után azonnal aláírta. Bízunk benne, hogy eleget is tud tenni vállalásának és a jövőben követői lesznek. — Véleményünk szerint a kereskedelemnek a maga eszközeivel formálnia kell az emberek ízlését. Ezzel összefüggésben kérdezzük: hogyan tudja befolyásolni a kereskedelem a divat alakulását? — A divat kialakulása rendkívül bonyolult folyamat. Megpróbálok mégis ennek néhány eleméről szólni. Először is szólni kell a KGST- országok divattanácsának ajánlásairól. A tagországok minden évben egyeztetik elképzeléseiket és a nemzeti sajátosságaik megtartásával kialakítják a következő időszak alapvető divatvonalát. Számításba kell venni a divat alakulásánál a nyugati országok divatirányzatait is. Ezekről a kereskedelmi szervek kapcsolati rendszerükben folyamatosan értesülnek. Ismeretes, hogy hazánk divatjára a francia es olasz irányzat van nagy hatással. Ami az ízlésnevelő propagandát illeti, erre vonatkozólag több kezdeményezés született. Ezek közül megemlítem azt, hogy a fiatalság divatjával és ízlésnevelésével egyre eredményesebben foglalkozik az ifjúsági divat- bizottság. Az ízlésnevelés fontos eszközei az egyre szaporodó, árukínálattal egybekötött divatbemutatók. Megítélésem szerint, még az a hiányosság, hogy nem megfelelő a korcsoportok szerinti differenciáltság. — Milyen a külföldi áruk aránya a hazai piacon? És hogyan befolyásolja az import a magyar ipart? — A belkereskedelmi forgalomban a külföldről származó késztermékek aránya, értékben 17 százalékot tesz ki. Fogyasztásicikk-im- portunk 60 százaléka szocialista, országokból, 34 százaléka fejlett tőkés országokból. 6 százaléka pedig a fejlődő országokból származik. A f ogy asztasicik k - importunk- . többsége olyan termékekből all. amelyek a hazai ellátásban nélkülözi»tetJenek, miután azokat itthon vagy egyáltalán nem, vagy nem kielégítő mértékben termeljük. Importunk egy része ugyanakkor a választék növelését célozza. Az import keretén belül például minden szocialista országgal évenként kötünk választékcsere-megallapodást és ezen megállapodáson belül, részben ugyanazon termékcsoportokat szállítjuk, mint amit kapunk, csak más-más választékban. Ilyen a helyzet például a cipőnél. A fogyasztási cikkek importja kimutathatóan hatást, gyakorol a hazai ipar termelésére is. Számos olyan esetet tudnék felsorolni, amikor az import hatására a hazái ipar javította minőségét, növelte <j választékelemek számát vagy éppen új termékek gyártását vezette be. Az import hatására kezdték meg nálunk gyártani például a csomagolt nápolyit, a ropit, az automata mosógépet, a hófokszabáiyozós villanyvasalót. a kazettás magnetofont, különböző műt anyag háztartási cikkeket — hogy csak néhányat említsek a sok közül. V — Bár mindenki egyetért azzal, hogy a keresked-lemben la bevexc ik a 44 órás munkahetet, mégis felmerül az aggodalom: vajon nem lesz-e lassabb, nehézkesebb a vásárlás? — Azzal kezdem, hogy a munkaidő-csökkéh- tés bevezetése a kereskedelemben nagyón időszerű volt. Az itt dolgozok 7 jl. százaléka nő, akiknek nagy része háztartást vezet, családanya. A konkrét kérdésre vonatkozóan az a válaszom, hogy a kormányhatározat kimondottan feladatul adta számunkra, hogy a munkaidő- csökkentés eredményeként a vásárlási körülmények nem romolhatnak. Ezért az az alapelvünk. hogy a munkaidő-csökkentést csak különleges esetekben lehet megoldani a nyitva tartási idő rövidítésével. Fő megoldási módozatnak a munkaszervezést, a kereskedelem technikai fejlesztését kell tekinteni, illetve vidéken, ahol erre lehetőség van, a kereskedelmi létszám növelését. A technikai fejlesztés segítésére a kormány 100 millió forintos központi támogatást biztosított. A munkaidő-csökkentés előkészítése vidéken is jól halad. Előzetes tájékozódásunk szerint, a nyitva tartási időalapot a munkaidőcsökkentés legfeljebb 1—2 százalékkal érinti, tehát számottevő változás a vásárlási körülményekben nem lehetséges. Tapasztalattal — persze, csak nagyon rövid Időre szólóan — csak Budapesten rendelkezünk, ahol 1974. április 1-e óta már rövidített munkaidőben 'v>’goznak. Budapesten az a tapasztalat hogy a vásárlási körülmények nem romlottak. Remélem. így lesz ez vidéken és Heves megyében is. Köszönjük a látogatást és a beszélgetést. Márkusz László
