Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-14 / 110. szám

Ahogyan egy hatvani cég levelez! A címzett neve most mellé­kes. A jeladóé már nem: He­ves megyei Kéményseprő Vál­lalat kirendeltsége, Hatvan. A levélben foglalt „Fizetési felszólítás” -figyelmezteti az agy felet, hogy 21 forint össze­gű, 35S törzsszámú, 1973. évi kéményseprési díjtartozását a csatolt befizetési lapon 8 na­pon belül egyenlítse ki, mert ellenkező esetben azt — ka­matok, és költség felszámítá­sával bírói úton fogják ér­vényesíteni, illetve végrehajta­ni. Kelt.: 1974. május "hó 7-én. Kelemen János s. k. igazgató. Miért idéztük betűpontosság­gal e cégpapírt? Miért, küldték be hatvani szerkesztőségünk- .nek? Rideg, és sértői Törzs­szám ... Befizetési lap •.. Egyenlítés .. . Ellenkező eset­ben . . . Kamatok . . . Költség- felszámítás ... Bírói út... Végrehajtás ... Huszonegy forintért. Tudjuk, rend a lelke min­dennek. Fontos a pénzügyi fe­gyelem. S a fillért meg kell becsülni. Ugyanerre a megbecsülésre azonban a „fogyasztó”- is igényt tart *.* l (mötdoay) Vállalatközi kapcsolatok A munkamegosztás növe­kedése, a termelés bonyo­lultságának fokozódása el­kerülhetetlenné teszi a vál­lalatközi kapcsolatok töké­letesítését. Természetesen akkor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi többet, csupán az adok-veszek viszonyt értik kapcsolatokon, erre pedig ott vannak a szerződések... Valóban ennyire egyszerű lenne az együttműködés? Szerződéskötési kötelezett­séget viszonylag szűk kör­ben írnak elő a rendelke­zések. Mégis, ennél jóval tá- gabb a szerződők tábora, mert a biztonságos gazdál­kodás útját szerződéssel is igyekeznek egyengetni a vál­lalatok. Nincs is ebben hi­ba. A baj ott kezdődik, hogy már a szerződések teljesítése sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok megrekedésével, a partneri viszony kialakításának el­mulasztásával. Holott a ter­melés zavarainak tetemes része a vállalatok tökéletlen együttműködésével, annak alacsony színvonalával, vagy éppen teljes hiányával ma­gyarázható. Beérheti-e a gépipari vál­lalat azzal, hogy megköti a szállítási szerződéseket a részegységek, alkatrészek előállítóival? Ha pusztán erre szorítkozik, váratlanul érik a szállító típusmódosí­tási, fejlesztési lépései, ahogy a maga hasonló igé­nyei a partnert lepik meg. S ez csak egyetlen a kap­csolatok ezerféle .szálából. Elég-e, ha az építőipari .vál­lalat aláírja a szerződést az alvállalkozókkal, de példá­ul fogalma sincs az azok felhasználta anyagok mű­szaki jellemzőiről — mond­juk a műanyagcsövekről, melyek a hő hatására meg­lágyulnak —. a cégek ko­rábbi, hasonló munkáinak Rendszer és vegyszer Beszélgetés ár. Gímesi Antallal, a Növényvédelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával Biológusok, kémikusok, gépészek MeKőgaadaságunfc jövőjét az iparszerű termelés hatá­rozza meg. A tudományos. technikai forradalom nyúj­totta lehetőségek, elsősorban az új géprendszerek és a nagy hatóanyag-tartalmú kémiai anyagok alapfeltéte­lei a zárt rendszerű terme­lés megvalósításának. A-» utóbbi években — vegyipa­runk nagyarányú fejlődése­vei — a mezőgazdaság ál­tal felhasznált műtrágyának és növényvédő szernek 55 százalékát hazai termelés­ből látják el. Dr. Gimesi Antallal, a mezőgazdasági tudományok kandidátusával arról beszélgettünk, hogy a modern kémiai anyagoknak milyen szerepük van. az iparszerű termelésben? Három év után újabb vegyszert _ Kétségtelen, hogy a jó t a 1 ajművelés alapvetően fon­los, de ma már nem min­den. A termőtalaj ugyanis „átmentője” és közvetítője a növényeket károsító gyo­moknak, kórokozóknak és rovarkártevőknek. Ezek el­len fel kell venniük a küz­delmet a mezőgazdasági üzemeknek. Bár manapság tudományos módszerekkel vizsgáljuk a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, is­merjük az ott lejátszódó biológiai folyamatokat, a növényvédelem ezek mel­lett mégis éppen olyan fontos és jelentős. Egy-_egy gyomirtó szer* előállítását természetesen nagyon hosz- szú kísérletező és kutató­munka előzi meg, de meg­éri, mert a mezőgazdaság­ban a korábban használt növényvédő anyagokat már nem lehet alkalmazni. — Az ipari termelés nem teszi egyoldalúvá a gazdálm kodást? — Bár Heves megyében is örvendetesen vannak kez­deményezések az iparszerű kukorica-, cukorrépa-, sőt a burgonyatermelésre is. Az országos tapasztalatok —' a bajai, a bábolnai, és az agárdi állami gazdaságok példái — mégis azt igazol­ták. hogy a magyar talaj- és éghajlati viszonyok nem kedveznek a növénytermesz­tés erőteljes, szakosításának. Ez egyrészt üzem- és mun­kaszervezési problémákat je­lent. A nagyobb gondot azonban az okozza, hogy az egyodalú termelés miatt bi­zonyos kórokozók és Icái te­vők gyorsan elterjednek. Fő­leg az olyan gyomnövények, amelyek a kémiai anyagok­nak ellenállnak és nem pusz­títhatok el bizonyos szerek­kel. Ezért három év után a tmlajon áthatoló újabb nagy hatást'/ gyomirtó szereket — A Heves megyei gaz­daságoknak milyen kóroko­zók káros hatásai ellen kell ' felkészülniük a jövőben? — A kalászos, a cufcorrépa- és a lucemaföldeken jelen- ' le™ nagy pusztítást végez a vadzab és az aranka. Sok , helyen erősen fertőzött táb- : lókat látni. Ezek ellen fo­kozottan kell védekezniük a gazdaságoknak. Mindkét ■pusztító gyom ellen vannak ' már igen jól bevált hazai gyártású növényvédő szerek. Csak használják is ezeket a közös gazdaságok. Természe­tesen ehhez jól képzett nö­vényvédő szakemberekre is szükség van, akik bizonyos \fokig biológusok, kémiku­sok és (Mpészek. Vagyis is­merjék a -szerek biológiai hatását, kémiai összetételét' és azt a technológiai folya­matot, amelyben a gépek kiszórják a táblákba. A gaz­daságok' csak kellő teliké-. ' szükséggel érhetik el, hogy a jövőben minél kevesebb ■ károkozó és kártevő pusztít­son földjeiken — mondta befejezésül dr. Grrnesi An- ‘ tai. Mentusz Károly kell alkalmazni a gazdasá­gokban. MEDEX — 13 országban — A vetésforgónak van-e jelentősége az iparszerű ter­melésben? — Természetesen csak a korszerű követelményekhez szabott vetésforgónak. Ez a közeljövőben sem merül­het feledésbe és ezután is betöltheti növényvédelmi szerepét. Ezt figyelembe vé­ve például a Bajai Állami Gazdaságban az iparszerű kukoricatermelcs ' mellé be­vezették a szója és a napra­forgó iparszerű termelései is. A szója gyökerén levő nit- i 'Ogenbak t éri úrnők" ugyanis, növelik a talaj tápanyag." készletet, ezzel növényvédő hatást is kifejtenek. Emel­lett az üzem- és munka­szervezésben sem okoz prob­lémát, azonos géprendsze­rekkel dolgozhatnak és a betakarításban sem jelent­keznek munkacsúcsok. — A közeljövőben milyen újabb növényvédő szerek se­gítik majd a termelést? — A növényvédelem to­vábbi fejlődése többféle tu­dományos ismeretet igényel., A fejlődés ütemét elsősor-• ban a biokémia határozza' meg. Ahhoz ugyanis, hogy a betegségek, vagy a rova-^ rok okozta károk ellen ha-* tékonyan védekezzünk, nél-. külözhetetlen a kórokozók- életfolyamatainak pontos is­merete. Éppen az iparszerű kukoricatermelés tette szük­ségessé, hogy az eddig ha­gyományosan permetlé for­májában kijuttatott vegysze­rek helyett ezentúl egy me­netben, gépsorral szórják a talajba a műtrágyát, por alakban a növényvédő szert és a talajfertőtlenítőt. Pél­dául az iparszerű burgonya- termelés megvalósításához a Cartex nevű új szert hoz­zák forgalomba, amelyet a gépek por alakban szórnak a talajba. Ezzel a módszer­rel a gyomirtás a jövőben nem igényel vizet, amely eddig igen költséges volt. Kutatócsoportunk egyébként a Nehézvegyipari Kutatóin­tézettel együttműködve kí­sérleteket végez olyan anya­gok előállítására is, ame­lyek a gyomirtó szerek eset­leges káros hatását teljesen megszüntetik. Újabb ered­ményeink közül kiemelkedő helyet foglal cl nyolceves kísérleti munka után nem­rég elfogadott MEDEX el­nevezésű vegyszer, amely a lucerna és a baltacím gyom­mentesítésére szolgál A kí­sérleteket a Kompolti Nö­vénytermesztési és Talajvé­delmi Kutatóintézet telepén végeztük. Már 13 országban fogadták el és hazánkban a Fűzfői Nitrokémia hamaro­san megkezdi a sorozatgyár­tását. Ez a gyomirtó5 szer a zárt rendszerű lucernater­mesztést segíti majd elő. tapasztalatairól, s így to­vább. A szerződés fontos mozzanata a vállalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok másnak keli sora­koznia. Egyebek között a gyártás- és gyártmányfej­lesztés kölcsönös egyezteté­sének, a jóvőDeni minőségi követelmények pontos még­ha'ú: --Isznak, a technoló­giai folyamatok üs.;zehango- lás-u:. S ez meg; t* csak maroknyi a teendőkből. Nem tulajdonítunk túl­zott fontosságot a vállala­tok együttműködésének? Hi­szen végül is üzleti kapcso­latokról van szó, ahol el­adó és vevő áll egy asztal­nál. Igen ám, de két válla­lat viszonyának zavarai sű­rűn húsz-huszonöt cég min­dennapi munkájában okoz­nak fennakadásokat, éppen azért, mert a termelés ma bonyolultabb, a munkameg­osztás jelentősége növekvő. S ilyen helyzetben nem le­het arra berendezkedni, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, követe­li. Azaz a vállalatközi kap­csolatoknak csak akkor ad­ható meg az igazi értelme, ha hosszú távra kovácsolód- nak, ha felszínre hozzák az ellentéteket — s ezzel azok forrásainak felszámolását—, ha az egyenrangúságra ala­pozódnak. A vállalat! kapcsolatok ; kezdetlegességének, akado­zásának egy része objektív okokra, a termelési állapo­tok és a gyártmányszerke­zet korszerűtlenségére ve­zethető vissza. Ezen csak fokozatosan lehet változtat­ni — s a folyamat megin­dulása lemérhető —, de el­engedhetetlen, hogy társul­jon hozzá a vállalati szem­lélet módosulása. Először is annak a felismerésnek a ■) térhódítása, hogy még a i monopolhelyzetben levő cég erőfölénye sem örökös té­nyező, mert ugyan élhet, sőt esetleg vissza is élhet ezzel, ! mint termelő, ugyanakkor viszont mint megrendelő, 'maga is kiszolgáltatottá vál­that. Bumerángot dobnak el tehát ott, ahol úgy* -vélik, i megengedhetik maguknak a > minőségi követelmények fél- gretolását, a szállítási határ- | idők tetszés szerinti megái- wlapítását, a fizetési késedel- f meket, a saját érdekeik minden áron. való érvémj&e- í sitéséh Ez a bumeráng olykor ' fájdalmas sebet ütve tér v i ssza elengedöjéhez, s ilyen- •- kor hangos a jajszó, (M, Jó munkával öregbítik hírüket A legjobbakat köszön lőttük melleit az Egri Dohánygyárat és Épi'.őipari Vállalatot ünnepeltük, menyeinek részeseiről, azok mindennapi munkájából mu­tatunk most he kéi pillanatképet. néhány napja, mások a Heves megyei Tanácsi A kiváló vállalatok e-"'1­EIső felvételünkön a dohánygyári Király Sándor kitün­tetett műszakvezető és cigarettagyártási előkészítő csapata, a szakma legjobbjának bizonyult November 7. szocialista brigád, feladatának végzése közben. A tanácsi építők munkájával készül Egerben 320 diák új kollégiuma cs a fiatalok kétszintes tanműhelye. A szakközépiskolások új, „második otthonának.” átadását is ünnepre, augusztus 20-ra i-rasvezik. (Foto: l*erl Márton) M'lROh- ÍS-FO LY>T~ vökrssf«* szó ott, ahol több asszony összeül, mint a családpoliti­káról, a népesedési vitáról, az új intézkedésekről. Vala­mennyien családanyák vol- tunk e — mondhatnám — baráti beszélgetés résztvevői. És talán ezért is volt érdekes egyik-másik nő véleménye. Az pedig biztos, hogy amit és ahogy mondták, az nem csu­pán bennük él így. Ezért ér­demes e baráti beszélgetésre a nyilvánosság előtt vissza­térni. Könnyíteni kell a kisgyer­mekes anyák helyzetén, a le­hetőséghez képest biztosítani számukra a megfelelő sza­bad időt, esetleg a szabad szombatot. Így fogalmazódott meg a feladat, a beszélgetést megelőző hivatalos tanácsko­záson. Igen ám — mondta egyikük, már túl a tanácsko­zás hivatalos részén, — de ez megint csak nekünk jelent nehézséget. nekünk. már­mint az idősebb korosztályt képviselőknek, akik immár lassan az unokáikat sétáltat­ják az utcán. A munkahe­lyeken sok a nő. Na már most hoztak egy sor intézkedést a fiatal anyák védelmében. Hogy csak egyet-kettőt soroljunk. a gyermekgondozási segélyt, a táppénzes állományba vételt, ha beteg a gyerek, s a sza­bad időt... És a fiatalok he­lyett dolgozzunk mi, időseb­bek, akik annak idején min­denféle kedvezmény nélkül . gyermeket sz-ültünk, akiket Egy bessélgetés ürügyén nem kényeztettek, mégis vál­laltunk mindent. Mi még 12 hetes szülési szabadságon voltunk, aztán vittük a bői-1 csődébe a gyereket, s remeg- 4 tünk a torokfájástól, mert akkor maradhattunk otthon fizetés nélkül, a kollégák, és nemegyszer a vezetők ki nem mondott, vagy sokszor éppen nagyon is kimondott helyte­lenítésre. S most itt vagyunk megint mi. Dolgozzunk a fia­talok helyett. Mindig csak mi, — mai négy ven-ötven évesek. ÍGY VÉGIGHALLGATVA, rengeteg igazság van benne. Csakugyan ismét nekünk kell áldozatot hozni, nekünk, akik még úgy neveltük a gyermeket kevés bölcsődei segítséggel, és tegyük hozzá, kevés emberi megértéssel gondjaink iránt. És mégis. Nagyon vitatható ez az ál­láspont. Nekem, ilyen vitáknál ar­ról van szó, kinek és meny­nyi áldozatot kellett vala­miért vállalni, mindig eszem­bejut egy mesélő kedvű idő­sebb elvtársam, aki így idéz­te Szántó Kovács János hód­mezővásárhelyi parasztvezér mondását arra, amikor meg­kérdezték, öreg fejjel miért „keveredik-; még mindig be­»■• • le az acatósztrájkok szerve­zésébe: „Ha az öreg paraszt megy az úton és lát egy diót, fel­emeli, s elülteti. Soha sem arra gondol, hogy ő eszik-e a terméséből, hanem a fiai­ra.” Lehet, hogy az idézet nem pontos, de mélységes igazsá­ga ma is, mindenkor érvé­nyes. Hadd emlékeztessem a kortárs asszonyokat a tizen­öt-húsz esztendővel ezelőtti időkre. Mit mondtunk akkor? Dolgozunk, hogy a gyerme­keinknek könnyebb legyen. És most, amikor érni kezel munkánk gyümölcse, amikör elérkeztünk oda, hogy tény­legesen könnyebb a gyerme­keinknek — a mieinknek,.—• akkor nem vagyunk elége­dettek? KI MÁSNAK HARCOL­TUK volna ki mindazt, ami van, ha nem azoknak, akik a munkánkat folytatják. Mió­ta a világ világ és édesanyák gyermeket nevelnek, úgy gondolom, mindig az volt az óhaj, legyen neki könnyebb. Hát most könnyebb. És nem tudunk igazán szívből örül­ni? Nézzük csak, kik azok. •akik tna gymnekgondozási. ■segélyen, varrnak? Az ón lá­nyom, a te lányod, az ő lá­nya. Ki mellett maradhat nyugodtan az anya, ha beteg lesz? Az én unokám mellett, a te unokád mellett, az 6 unokája mellett. Hát nem ezt akartuk? Dehogynem! S ha pillanatnyilag talán úgy is érezzük, hogy bennünket most egy kicsit méltányta­lanság ért, mert „nagymama- kedvezmények” még sehol sincsenek, a lelkünk mé­lyén azért mégis egyetértünk. Egyet kell, hogy értsünk az­zal, kapja meg hát végre méltó becsületét az anyaság. Ha nálunk még nem úgy ment, ahogy kellett volna, legalább még megérj ük, hogy így lesz. Ma ennyit ad­hatunk, holnap többet adunk, s abban már benne lesz a mai fiatalok munkája is. TALÁN EBBEN A VITÁ­BAN nemcsak az értelem­nek, az érzelemnek is van szerepe. És érezni azt. hogy érik a vetés, amit mi vetet­tünk. hogy valósággá válik, amiről húsz esztendő előtt még csak beszélgettünk, ter­vezgettünk, szép. Akkor csak egy darab csokival adhattunk többet. Ma az anyaság zavar­talanabb örömével. És így van ez rendjén. Deák Rózsi rUßaiiijiSA A , 1371. május 11.; kedd

Next

/
Thumbnails
Contents