Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
A döntés felelőssége Tanuljon könnyen, játszva — vállalatvezetést A közgazdászképzés módszere új, színes elemmel gazdagodott. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem oktatási rendszerében — az idei tanévben először — fontos szerephez jutott a „döntési játék”. E speciális tanítási eszköznek az a célja, hogy a hallgatóknak módot adjon korábban megszerzett elméleti ismereteik valóságos vállalati körülményeknek megfelelő, komplex begyakorlására. A játék kerete egy elképzelt vállalat. A résztvevők általában 3—ő fős létszámú, maximálisan 10 csapatot alakítanak és ugyanennyi gazdálkodó egység ügyintéző apparátusát képviselik. Egymás között — tetszés szerinti munkamegosztásban — vezető funkciókat osztanak ki és az üzem tényleges ■gazdasági eredményeit meg- natározó, különféle döntéseket hoznak, A játék általános tájékoztatóval kezdődik. A „játékmester” tisztét betöltő dr. Csáki Csaba docens és dr. Mézes László tudományos főmunkatárs részletesen ismertetik a játékszabályokat és megadják a tíz szakaszból álló döntéssorozat első fordulójához szükséges információkat. Valamennyi „vállalat” azonos pénzügyi feltétellel indul és egyforma nagyságrendű problémákkal néz szembe. Már kezdeti jó vagy rossz döntési végeredményre is. A döntéseket szimulációs matematikai modell alapján, számítógép értékeli. Megadja a csapatok tényleges eredményeit, amelyek egyben a további döntések alapjául szolgálnak. A szó mindig a résztvevőknél van, a játékvezetők csak a narrátor szerepét töltik be. Az egyes döntési szakaszok tapasztalatait megbeszélik a játékosokkal és a főbb hibák alapján a további mun kához tanácsokat adnak. Az új oktatási forma hallgatókat rendkívül aktivizálja. Az egész foglalkozás- alatt feszülten kell figyelniük, hiszen egy vállalat, ve zetésének szinte valamen.v- nyi fontosabb problémájával szembe kell nézniük. Vállalniuk kell a „felelősséget’’ a kereskedelmi, termelési és pénzügyi vonatkozású döntésekért, s ha bármelyik terület rosszul átgondolt, vagy nincs megfelelően összekap - csolva a többivel, a kudarc az egész vállalatot érinti. A játék aljkor válik különösen hasznossá, ha menet közben, a résztvevők den oldalával egyformán megismerkedhessenek. A termelési döntések során olyan szerepet cserélnek: ez segíti elő azt, hogy a versenyzők a vállalatvezetés min- kérdésekre kell választ adni, hogy milyen várható kereslettel számolhat a vállalat az adott időszakban; milyen valószínűséggel számíthat a becsült keresletre: a kérdéses periódusban milyen terméket es milyen volumenben kell termelni. A döntési játékok eddigi tapasztalatai nagyon biztatóak. A jelek szerint lehetővé teszik azt, hogy a fiatal közgazdásznemzedék modelleken tanulja meg a vállalatvezetés mesterfogásait, s ne a gyakorlatban kelljen kikísérleteznie. Gól... gól! (Foto: Lukasz Andrejevtcs) Űj könyvek A tatárjárás - Tomka — Törékeny lányok A Kossuth Könyvkiadó több fontos és érdekes új könyvet jelentetett meg. Miniatűr kiadásban látott nap világot Friedrich Engels Magyarország 1848—49 című kötete, magyar és német nyelven. Lendvái L. Ferenc és Nyíri J. Kristóf a szerzője A filozófia rövid története című kézikönyvnek, amely a Védáktól Wiltgena teiníg, vagyis a legrégibb keleti filozófiai irányzatoktól a legmodernebb, már a polgári filozófia felbomlását tükröző áramlatokig ad ösz- sseíoglalót a kapitalizmus előtti korok filozófiájáról, valamint a polgári filozófia történetéről- Bibliográfiai mutatók is szolgálják a lengyel Nieczysiaw Fleszar összefoglaló müve, A világ gazdasági öldrajza használhatóságát; a könyv — a korszerű követelményekhez igazodva — nem egyszerűen leíró, hanem elemző gazdaságföldrajzi ismereteket la nyújt A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában, Litván György szerkesztésében jelent meg a Magyar munkásszociográfiák kötete, amely az 1888-tól 1945-ig terjedő időszakot öleli fel; cikkei és tanulmányai a magyar munkásság felszabadulás előtti életébe adnak hasznos bepillantást, A Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar remekírók sorozatában látott napvilágot Nagy Lajos válogatott műveinek kötete. Harmadik kiadásban jelent meg Szabó Magda A Danalda című regénye. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg Guy de Maupassant világhírű regényét, az Egy asszony élet« című regényt, Illés Endre kitűnő tolmácsolásában és a mű élvezetét fokozó utószavával V. G. Jan A tatárjárás című történelmi regénye a magyar—szovjet közös kiadás keretében, a budapesti Európa és az ungvári Kárpáti Kiadó együttes gondozásában került a könyvesboltokba. Az Akadémiai Kiadónál meg jelént A magyarországi matematika története. Ez a legrégibb időktől a XX. század elejéig tárgyalja az érdekes témát. Szénássy Barna kutatómunkájának eredményeként. Szilágyi Ferenc Csokonai dunántúli tájszógyűjtése című műve a Nyelvtudományi értekezések sorozatában jelent meg, • egy fejezetet mutat be irodalmi nyelvi szókincsünk történetéből. A Móra Könyvkiadó adta ki — a magyar—szovjet közös kiadás keretében, az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen — J. Csarusin Tomka című képes mesekönyvét, Szöllősy Klára fordításában, Győrífy Anna illusztrációival. Egy verses képeskönyvvel is jelentkezett a kiadó, a berlini társkiadóval közösen, Eva-Johanna Rubin Hopp-hopp-hopp című, rajzokkal Illusztrált kötetével. A magyar—román közö6 kiadás keretében kerülhet az olvasóhoz Bálint Tibor Nekem már fáj az utazás című elbeszéléskötete, I. C. Dragusanu Erdélyi peregrinusa, Hervay Gizella Űrlap című verseskótete, Páskándi Géza A vegytisztító becsülete című könyve, amely új novelláit, párbeszédeit tartalmazza, s végül Aurél Rau Törékeny lányok című verseskótete. (KS) WS/\AAAAAV>AAAAAAAAAAiV'AAAAAAMAAA/SAAAAAAAA»WiAWwSAAA/WW'AéA(' M>MWAVMWAAAA^WAMAA<VV>AWAAAA*AAMAAMAAAAMAAMAAAAM^ Oravec Jánost I ör iónéiorgonára Szinte erőlködés nélkül rohan a gyorsvonat as éjszaka sötétjében. Hegyvidékkel koszorúzott kivárosból vezet a sínpár az Alföldre. Lefelé fut egy új nap, a hajnal felé — és annak a fiatalembernek, aki ott áll a folyosó párás ablakü vegénél —. hazafelé. A végtelen alagútnak tűnő éjszakai sötétségben rohanó vonat csendes. Az utasok szundikálnak, alszanak A fiatalember jól látja magát az ablak tükrében, ahogy a folyósón áll, egyedül, farmerjában és dzsekijében. A fülledt levegőjű és állandóan rakoncátlanul mozgó vasúti kocsiban arra a nagy mozdulatlanságra, ' hűvösségre gondol, amely' délután az orgonahangverseny alatt, a templomban körülölelte. ★ Barna-feketére pácolódott pad- ban ült. A pádon vasból kiöntve a szám: 743, felette sárgaréz táblán bevésve a név: Knábel Sándor. Akkor sokáig ezt a. nevet és számot nézte. S azon gondolkodott, ki is lehetett a kisvárosnak ez a hajdan volt eiőkelő polgára. Később a fehér, tömzsi falakat nézte, a kövérre hízott alacsony oszlopokat, a párkányok arany, ezüst díszítését, a gyertyautánzatokat és eredeti gyertyákat, a perselyeket, a szobrokat, a falfestményeket, az egykor kiváló asztalosmestert dicsérő szószéket, a hatalmas oltárképet és a sok virágot. Az orgona hullámzó hangözone hátulról elöntötte. Az embereket, az orgona verseny hallgatóit akkor kezdte figyelni, amikor hirtelen, minden átmenet nélkül napfény árasztotta el- a késői barokk termet. Akkor vette észre azt is. hogy tulajdonképpen a templomok csak kívülről látszanak óriásnak. S ahogy követte a napfény útját, úgy tűnt neki, hogy a szokatlanul és valószínűtlenül. a fény terjedésének törvényszerűségeit megdöntve tölti be a templomot. Az eső utáni, hirtelen életre kelt napfényben vette észre, hogy milyen hűvösek a falai:, hogy látszik az emberek lehelete és a homlokukon, hajukon is ott csillognak még az esőcseppek. így tévedt a tekintete egy távoli lány arcára. A barna-feketére pácolódott padok között csak azt látta, hogy az arc hideg-sápadt és szeplős, a haj hideg-szőke és hosszú, a szem hidegkék és nagy. És ez a szempár őt nézi. Az orgona hangözone' ott vibrált közöttük. A fiú arra gondolt, hogy mielőtt beLépett volna a templomba, egy színes éjjeli lepkét látott a templom kőlépcsőjére szállni, amely még meleg vált a délelőtti napsütéstől, s erre a színes éjjeli lepkére akkor esőcsepp hullott. Valami felsejlett akkor gyerekkorából, mintha nagyanyja egyszer ezt mondta volna neki, hogy nappal nem szabad ránézni a színes éjjeli lepkére, mert az betegséget jelent. De ő akkor csak nézte a lepkét. S míg az el nem libbent, addig ő nem tért be a templomba. Most meg itt van ez a leányarc. Tőle távol, valahol hátul, a barna-feketére pácolódott padok között, s mégis úgy érzi, hogv egészen közel van. Nézi és nem tudja levenni róla a szemét. Es a lány is csak őt nézi. Ügy érzi, már olyan közel van hozzá, hogy kezével is megérintené. • Az orgona elhallgatott, de az emberek még nem mozdultak - a padokból. S neki is úgy tűnt, hogy a hanghultámok még ott élnek és vibrálnak a vastag falak között. Aztán ahogy az emberek felálltai:, s elindultak kifelé, eltakarták előle a lány arcát. A fiú nem mozdult, nézte maga előtt a pádon, a vasból kiöntött háromjegyű számot és a réztáblára vésett nevet. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kifelé csoszogó emberek között megjelenik előtte a lánynak az arca. A lány, akinek az arca hideg-sápadt es szeplős, akinek a haja hideg-szőke és hosszú, akinek a szeme hideg-kék és nagy. A lány tolókocsiban ült. A nagy kerekek sűrű küllőjén túl pasztellszürke pléd takarja a lábát. A lány már nem néz rá, csak mereven, mozdulatlanul előre a kijárat felé, ahova tolják. A fiú ekkor felugrott, kopogó lépteivel odafutott az egyik mellékoltárhoz, feltornászta magát a korlátra és az egyik nagy tartóból kiemelte a csokor virágot Az emberek, az ünneplő-feketébe öltözött férfiak és nők megálltak. Megbontrákoztak, de csak templomi csendességgel szóltak rá A fiú nem törődött velük, leugrott a korlátról, s úgy tépett a nagy csokor virággal a tolókocsi elé, mintha kint történne mindez az utcán, S érdekes módon, a felháborodott és szitkozódó emberek utat nyitottak neki. A fiú ránézett a lányra, akinek hideg-sápadt és szeplős az arca, hideg-szőke és hosszú a haja, hideg-kék és nagy a szeme, aztán a virágcsokrot az ölébe fektette. Hirtelen hátat fordított és kopogó cipősarkával kisietett a templomból. Már régen elhagyta a kisváros centrumát és a kertvendéglő felé sietett, amelyet még délelőtt fedezett fel a fenyveserdő alatt. A kiadós nyári eső után pára és szürkés köd gomolygott & völgyek, a sötétzöld fák fölött. Még sokáig lihegett, ahogy a vendéglő felső termében leült. Nézte az olajozott padlót, az egyszínű, alacsony falakon a hosszú, keskeny ablakokat, rajta a rácsokat, s az ablakok aljának magasságában azt az arasznyi szél«., almazöldre festett deszkát, amely végigfutott a falon. A teremben régi, eredeti kocsmai berendezés volt. Barna-feketére pácolódott diófa asztalok, amelyeknek a lábuk csigavonalban futott le a földre és gömbben végződött. Nézte az asztalok mellett a lócákat, amelyek pontosan olyanok, mint a régi vasúti kocsikban, kétfelé hajlanak, s középen két oszlopuk nem éri el a mennyezetet, s három oldalukról fogas vicsorít le a vendégre. Nézte maga előtt az asztalon a kifakult, meggyvörös, érdes háziszőttes térítőt, s rajta a vadalma-színű pohár bort. Kortyolt belőle és hallgatta a sramlizenét. A terem másik sarkában kirándulótársaság mulatott. Beszédjükről, szokásaikról jött rá, hogy helybeliek, ennek a kisvárosnak a lakói. Valaki hangosan kiabálta: — Áldott vagy, Urunk, minden- ség Istene, mart a te bőkezűségedből kaptuk a bort Fölajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala. Hátranézett es látta a bortól piros arcokat. Mintha ugyanazok lettek volna, akik a felháborodástól piros arccal néztek rá a templomban. Ugyanazok a kisvárosi kispolgárok, akik vasárnapi delebéd utáni pihenéses, emésztéses, be- függönyözött, gázzal fűtött, sző- nyeges. tapétás, giccses, ki- és óssze- húzhatós-világitós, porvédő-huza- tos rekamiétól bitorolt, barkás, hó- virágos, húslevese« és sülthús szagú, gesztenyepürétől és vadalmaszínű bortól foltos asztalterítós, színes festékkel színezett-keretezett családi képes, poros-nippes, csilláré®, horgolt terítős-tévés, állandóan diszkrét-csendes-cigányzenés rádiós, szobadisz-könyvtáras, vízi- pálmás, fehér fehérneműk közé dugott piros százasos és ötszázasos, egészséges fogaknak szánt bonboné®, papok által felszentelt szo- báikbó! előbújnak, hogy templomba misére, hangversenyre, vagy kertvendéglőbe, borra, sramlizenére menjenek. ★ 'A hajnali derengés is ott találta a fiatalembert a vagon folyosóján, az izzadó ablaküvegnél. A fiú arra gondolt, ha sok minden történik, vagy semmi sem történik az emberrel, óra nélkül nem tud különbséget tenni a késő délután és a hajnal között. A vonat lassított. A fiú az ablakon túl. a mellettük futó sínpárt nézte. Ahogy közelednek az állomáshoz. úgy közeledett egymáshoz a két sínpár. S alattuk az egyre sűrűsödő talpfák egyre nehezebben találtak maguknak helyet. A két sínpár egyre közeledik, alattuk a talpfák egyre sűrűsödnek, aztán egymás közé ékelődnek. A két sínpár a végén ráfut a váltóra, a két sínpárból egy sínpár lesz, az alattuk sorjázó, szinte egymásba ékelődő, egymás közé eső talpfák megszűnnek, mert nem fémek egymástól. És amikor a két sínpár ölelkezéséből végül is egy lesz, a két talpfa is megszűnik és csak egyetlen sor tartja, kőbe ágyazva a rohanó, egyre lassító szerelvényt.
