Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
^..A^A/^^/,W^-v^AAA^vA^^^l^*/^Al^AA-V^AA/VMkA/MVelú\A/^AAAAA/^A<^<^A»•VV»•/ Szörényi Levente és Koncé Zsuzsa. (Foto: Perl Márton.) Megszólalt a Fonográf Szörényiék ismét Az Illés és a Tolcsvay együttes „eltűnése” szinte közügy volt, foglalkozott vele a rádiótól a tévéig, az Üj Írástól a Népújságig számos orgánum. A feloszlás okát senki sem tudta, sejtések, su_ ta félmagyarázatok születtek, de a hozzászólásoknak volt egy közös vonásuk: sajnálták a magyar könnyűzenei élet két legrangosabb zenekarának felbomlását. Mindenki tudta, hogy hazánkban, sőt Kelet-Európábán beatet, olyan „igazit”, csak ők „követtek” el. ök szőtték bele a magyar népdalkmcset. s a környező országok népzenéjét a popmuzsikába, s így egyéni hanggal tűnhettek ki az együttesek tolongó tömegéből. Aztán az év elején trtcákon-tereken plakátok jelentek meg, hirdetve a Fonográf együttes; hangversenyét S a fényke' n felismerhettük az Illés es Tolcsvay együttes törzsgárdáját Szörényi Leventét, Szörényi Szabolcsod Bródy Jánost, Tolcsvay Lászlót, Móricz Mihályt és Németh Oszkárt. Sokan mondogatták: itt az új ülés — s nem volt igazuk. Erről győződhetett meg a hétfő esti — Koncz Zsuzsával közösen tartott — egri koncertjükön a közönség Az Illés-zenekar saját maga sírásója volt, s ez nem von le értékéből és jelentőségéből. Stílusa idegesítően kifinomult lett, s unalmukat sznobizmus mögé rejtették, és már nem volt korszerű a zene, amit csináltak, a beat- ból nem lehet szimfonikus zenét varázsolni. Profik lettek a szó rossz értelmében, s már nem volt tét, nem volt rizikó. A közönség inkább tisztelte őket, a múltjuk miatt, de ők nem akartak muzeális érték lenni. A beat- mozgalom és zene kiveti magából az ilyen törekvéseket. Ezt ismerték fel a fiuk. Jó példa volt a Beatles, mert a legjobb pillanatban hallgattak el, s úgy lettek nagyok, hogy nem fáradtak el, s nem unták meg őket. A zenekedvelő közönség nyert ezzel. Ilyesfajta pihenésre gondoltak Szörényiék is, de ezzel Illés Lajos nem érteit egyet. S ahogy a bölcsek mondanák, az idő Szörényié- ket igazolta, s most feléleszteni az Illést csupán próbálkozás és Ulúz'órombolás lenne Így alakult meg a Fonográf együttes. Megalakulása szükségszerű vplt: fiatalabb, frissebb, vidámabb, s am: a legfontosabb, jobb és korszerűbb zenét kapott a közönség. !S hogy mivel -lett több a Fonográf? .— Még a rnegszórivaldafényben lalási kísérlet stádiumában van, de zenei ízlésük, az új hangzás már kitűnik. Négyen énekelnék, nem is akár. hogyan, s ez a vokális hangzás az első „több”, a zene pedig sokkal nagyobb energiával, dinamikusabban, ritmi- kusabban szólal meg, a ez a második. A cauntry- (vidéki, western) zene keveredik az új virágzását élő rock-zenével. Stílusuk mégsem határozható meg, így inkább oél- juk jelöli meg a „besorolást”: igényes slágerzenét akarnak játszani, sokat mondó szövegekkel. S még valami: a színpadon petárdák, füst és görögtűz nélkül szeretnének — és tudnak is — igazi show-t adni. Szövegeik a lespzimpatíku- sabbak, Bródy János a legjobb magyar szövegíró, s erénye, hogy tíz érv elmúltával is újat tud mondani. Ügy gondolom, azért, mert „megéli az életet”, figyel, érez, gondolkodik, s nem üvegházi díszpéldány, mint ebben a műfajban oly sokan. Maradt persze hiányérzetem a Fonográf hallgatása után. Eltűnt zenéjükből a ko. rábban hirdetett „illési” ex- muslk, ami csak az ő jellemzőjük volt Elmaradtak, vagy csq.k ritkán csillannak meg a népzenei hagyományok, ami fő erőssége volt a zenekarnak. A szerző, Szörényi Levente dallamvilága ez, s ő nem, vagy még nem akarja rányomni bélyegét az együttesre. Kollektív produkcióra törekszik. Nem szeretné azt sem, ha önálló, Utazás című nagylemzének hatása lenne a meghatározó. Kétségtelen, hogy nem lehet erőltetni egy stílust hiszen változunk mi is mindennap, s így változik a Fonográf is. Mégis remélem, hogy átmentik az Illés-zenekar jó hagyományait: megtart vamegtagadva azt Szólni kell az „ülés szekerén” évek óta ott ülő legnagyobb énekesnői sztárunkról, Koncz Zsuzsáról is. 1966., a „Rohan az idő” óta dolgozik a fiúkkal. A ,,saund”-ot a hangzást a Szörényi—Bródy szerzópártól kapta, s ezt fűszerezi egyéni előadói stílusával. ö is vallja, hogy egy igényesebb popzenét énekei, amiben a számok fó erénye mindig a szöveg. A stílus tehát maradt. Szerinte a fiúk vidámabbak, agiiisabbak lettek, jobb a hangulat, nagyobb az összetartás, s ennek ő is szívből örül. Ez valóban fontos egy. már nem tizenéves társaságnál, aráelynek eleme a színpad, s kedvence pedig a közönség. Mervay László Műanyagfamília Műanyag „emberpár” Indult el nemrégiben Szegedről „üzletszerző” föld körüli útra: bemutatkozik a világ minden számottevő nemzetközt kiállításán, reklámot csinálva önmaguknak, illetve „gazdájuknak”, az Universal Ktsz-nek. A emberpár létrejötte véletlenül a bibliai példához hasonlatos: először a férfi kelt életre. Jó ideig epredül járta a világot, mígnem megalkották s utána indították az asszonyt is. Külön- külön és együtt megtett útjuk főbb állomásai: Basel, Moszkva. Lipcse, Prága, Szófia, továbbá a Kanári-szigetek, Ausztrália, Kanada, Afrika, Peru. Mindenütt nagy a sikerük. Titkuk, hogy külsejük s belső szerveik tökéletesen mintázzák az emberi formákat. Megszólalásig hasonlítanak tehát az „igazi” emberpárhoz. megszólalni azonban természetesen nem tudnak. A szegedi műanyag emberek ma már az Universal Ktsz-nél szériában készülnek. Ikertestvéreik megtalálhatók öt világrész középiskoláiban. sőt főiskolákon és egyetemeken U. Bölcsőjüknél szegedi orvosegyetemi kutatók, anatómusok, a szövetkezet vegyiüzetnénck szakemberei, és szobrászművész is bábáskodott. E szakértői kollektíva véleménye, és a hivatalos forgalmazási engedély alapján láttak hozzá a férfi után a nőalak sorozatgyártásához. A tudományos alapossággal művészien kialakított formákba öntik az elasztikus sziveket és más szerveket, s helyezik be az üvegszálas poliészterből készült testbe. .1 ülcmző a tervezők és a ki. hólesők precizitására, hogy a műanyag embereken az idegszálak is eredeti színükben és elhelyezkedésük szerint tanulmányoz hatók. Zelk Zoltán: < Micsoda madár 1 < Jaj, a szelek drótsövénye Ne menj el madár, > szét ne szedje már. kilobban a nyár. * földet érjen, megpihenjen sárga pernye hull a fákról * ez a zöld madár. füstöl a határ. £ Előbb ágra száll. Nem megy a madár, 1 aztán gyöpre száll. marad a madár, i zöld erdőben, zöld mezőben sűrű eső lesz a rácsa. :> sétál a madár. ketrece a táj. •> ■> Micsoda madár! micsoda madár*. Holnap őszre vált, ,i kék a lába. zöld a szárnya. aztán télre jár. i fű hegyen megáll. fehér fák közt, hómezőben > Idegen a táj. sétál a madár. tovább menne már. Micsoda madár! Micsoda madur! véres még a bóbitája. kék a lába, zöld a szárnya. tolla csupa sár. dér gyöngyén megáll. l Wv v / A/// ^VA//y AVvV'AAAAAAAAAA^A^^^^^^AAAAAAAAAAAAl^^AAAl^^V^AlA’ FRANCIAORSZÁGI PILLANATKÉP (Foto: L’Humanlte Dimanche) szerezni barátaim körében a paksi ki- fjyo nyakas keménységének, amikor valaki volt kedves megjegyezni: — Ne csinálj nagy ügyet a dologból.. ■ — Hogy-hogy ne csináljak? öregem, ez a kigyóféle három hónapig képes volt koplalni inkább, hadat üzenve így az embereknek, mintsem, hogy ujjal mutogassanak rá... Hány ember loholna örömmel koplalni, csak hogy ujjal mutogassanak rá ... — mondtam felháborodottan, de ismerősöm leintett... — Larifari... A kígyók igen hosszú ideig, hónapokig kibírják az éhezett Ez faji sajátosságuk. Ez nekik nem kunszt. Ha egy kolibri éhezne csak három napig, az lenne megzengeni való a költő számára. Az igen! — mondta és kegyesen megveregette a vál- lam. Azóta idegesen forgatom az újságok lapjait, hol olvasok hírt arról, hogy egy hazai kolibri inkább ; három napig éhe• ; zett, de akkor sem volt hajlandó mást, : mint nektárt. inni. : virágkehelyből.... Ez ideig semmit Kutyakiállítás van. Éhező kígyó van. Kolibri nincs. Sze- ' gény ország ez ké- ; remi (sári) \ Postatiszta... (?!) A címül idézett összetétel nem található egyetlen szótárunkban sem, leírva is ritkán kerül szemünk elé. A megnevezés azonban él, s elsősorban a bélyeggyűjtők ismerik jelentéstartalmát é* használati értékét. Posta- tisztának nevezik azt a bélyeget, ami nincs lebélyegezve, minden postai beavatkozástól mentes: a feladás helyét és időpontját feltüntető lenyomat nine* rajta. Sajátos szakszóként a bélyeggyűjtők körében jól teljesíti nyelvi szerepét. Sokan mégis megkérdőjelezik szerkezetét és jelentését is. Elsősorban „idegenszerű” szókapcsolatnak érzik. Valóban, ez az összelett szó a jelöletlen határozás összetételek sorába tartozik, és ezekkel kapcsolatban a merev nyelvvédő szemlélet azt a véleményt alakította ki, hogy nincs szükség rájuk. Ha megfigyeljük az alábbi összetételeket, labdaéhes, osztályidegen. légüres, rangidős, szobatiszta $tb„ az a jellemző sajátságuk hogy a kifejezendő jelentéstartalmakat, viszonyokat nem jelzi bennük semimilyefn jel. Hiába kiáltottuk ki őket magyartalan összetételeknek, idegenszerű nyelv; tonnáknak, ma már a magyar szókincsbe belegyökereztek, s élő nyelvhasználatban nélkülözhetetlenné az szinte váltak. A postatiszta szóalak még szokatlan szerkezetében, s a köznyelvi szóhasználat sem lsen ismeri. Keletkezésében feltétlenül ludas volt a szobatiszta összetétel is. Mindkét szóalakkal kapcsolatban még ma iá felvetődik az a kérdés, szükségesek-e és helyettesithetők-e jobb nyelvi formákkal. A bélyeggyűjtők a megmondhatói, hogy a , posta- tiszta összetételre is szükség van. Arról azonban érdemes lenne a nyelvművelő szakirodalomnál: is gondolkodnia, lehetne-e más szóval helyettesíteni Összetételünket. Azt nem tartanánk helyesnek, hogy a postatiszte jelöletlen tormát a postától tiszta, a bélyegzéstől mentes jelölt szóalakokkal helyettesítsük. A bélyegzéste- len, a bélyegzés nélküli jól tömörítő, sűrítő nyelvi formák talán alkalmasabbak lennének a megfelelő jelentéstartalom és használati érték kifejezésére. Meg is kérjük olvasóinkat, szóljanak hozzá e cikkben felvetett nyelvi kérdéshez, javaslataikat előre is megköszönjük. < Ur. Bakos József Az ehezo kígyó Három hónapig éhezett a paksi általános iskola szertárában egy terráriumbán a veszprémi Allatkert „szemléltető eszközeként” odá- vitt siklója — így szói a hír, amely még jobban hat az emberre, ha tudja, hogy a legfinomabb egeret is visszautasította a sikló, amely — pardon: aki — csak vizet volt hajlandó magához venni ez alatt az idő alatt. Bevallom őszintén, soha életemben ki nem állhattam a csúszómászókat, kígyókban sem, s ha egyáltalán valaha is eszembe jutott volna példaképet az állatvilágból venni, hát a kígyók társadalma lett volna az utolsó, amely számításba jöhetett volna e tekintetben. Most mégis fejet kell hajtanom egy vízisikló előtt. Három hónapig nem evett. Nem polt hajlandó szemléltető eszköz lenni. Nem tűrte, hogy bámulják, hogy ujjal mutogassanak r.á, hogy kiszakítsák megszokott állatkertjéből, kígyó barátai és barátnői közül, csak azért, hogy rajta tanuljanak meg csodálkozni, undorodni a holnap felnőttéi. wvAwwwy.vsww sából. de végtére is be kell látnia mindenkinek, hogy egy vacak, szemléltető eszköznek szánt, lealázni szándékozott gusztusosnak sokak által aligha nevez'- hető, sőt sokak által indokolatlanul félt kígyó e konok következetessége kiemelte őt a terra- riumok, az állat kertek szürke világából. Ez a kígyó egyéniség lett. S aki az egyéniséget nem becsüli, az nemhogy a vízisiklót, de a Boa const- rictort sem érdemli! Idáig jutottam e paksi vízisikló háromhónapos koplalása feletti tűnődésemben, s idáig jutottam e tűnődés közlésében is, újabb tisztelőt próbálván Ez a sikló kígyó volt a javából, s ha gerince fajához méltóan hajlékony is. de nem volt meghajtó, ha csúszómászó is, de mégsem volt hajlandó a legfinomabb egérért sem csúszni- mászni az emberek előtt és miatt, csak azért, mert az embereknek igy tetszett válna. Ki merem jelenteni, hogy ez a kígyó férfi volt a javából, akit háromhónapi szenvedés, az éhhalál réme, az elpusztulás ténye sem tudott eltántorítani szándékától: nem engedd meg, hogy szemléltető eszköznek használják. Akkor inkább jöjjön a halál és egykori létének csak annyi emléke maradjon, amennyi egy kígyó- bőr cipő egy a földet taposó női lábon. Furcsának tűnhet talán sokak előtt, hogy milyen nagy ügyet csinálok egy éhező vízisikló háromhónapos kcrplalá-
