Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

Pablo Casals:

Megnyílik a világ

(Részlet a világhírű csellista Öröm és bánat

Gordonkázni először tizenegy éves koromban hallottam. Ekkor kezdődött el hosszú és olyannyira szeretett baráti kapcsolatom a csellóval I Zongoristából, hegedűsből és csellistából álló trió hangversenyezett Vend- rellben és apám elvitt a koncertre. A Katolikus Központ kis termében tartották helybéliek, halászok, parasztok előtt, akik, mint az ilyen alkalommal általában, ünneplőbe öltöztek. A csellista Jo- sep Garcla volt, a barcelonai Városi Zeneiskola tanára, szép. magas hcmlokú, kunkor odó bajszü ember, szinte illett az alakja a hangszeréhez. Ahogy megláttam a gordonkát, meglgázve bámultam rá — még sosem láttam csellót. Már áz első hangok lenyűgözően hatottak rám, úgy éreztem, még a lélegzetem is eláll. Volt valami gyöngéd, szép és emberi

— igen, nagyon embert — ebben a hangban. Ilyen gyönyörűt még sohasem hallottam. Ragyogtam a boldogságtól Az első darab után Így szóltam apámhoz: — Apa, ez a legcsodálatosabb hangszer, amit hallottam Ezen akarok játszani!

A koncert után egyre csak a csellóról beszéltem, és könyörögtem apámnak, vegyen nekem egyet. Ennek már több mint nyolcvan éve, azóta hűségesen kitartok e hangszer mellett, társam és barátom lett egész életemben. Persze a hegedű, a zongora. meg más hangszer is örömet szerzett, de számomra a cselló valami egészen különleges és egyedülálló. Kezdetben a hegedűt 16 úgy tartottam a kezemben, mint a csellót.

Anyám megértette, mi Játszódik le bennem. — Pablo úgy lelkesedik a csellóért — mondta apámnak —. lehetővé kell tenni számára, hogy csellózni tanuljon. Vendről* ben nincs képzett ember, aki megfelelően taníthatná. ED kell intéznünk, hogy a barcelonai zeneiskolába járhasson.

Apám elképedve hallgatta,

— Mi a csudát beszélsz? — kérdezte. — Hogyan mehetc. emlékirataiból)

ne' Pablo Barcelonába? Hol van nekünk erre péhzünk?

De anyám kijelentette: — Majd megtaláljuk a módját Én magam viszem el. Pablo zenész, egész természete az, erre hivatott Valahová feltétlenül el kell mennie. Nincs más választásunk.

Mindez azonban egyáltalán nem győzte meg apámat hiszen már az járt az eszében, hogy az asztalossá? lesz a kenyerem, — Nagyzási mániád van — mondta anyámnak.

Egyre gyakrabban és egyre hevesebben vitatkoztak a dolgon. Ez bizony nagyon bántott, éreztem, engem kell elmarasztalni a kettőjük közötti nézeteltérésért, és gondolkoztam, hogyan tudnék véget vetni ennek, de se- hogysem jöttem ráu mit tegyék. Végül. kelletlenül ugyan, apám beadta a derekát. írt a barcelonai Városi Zeneiskolának és megkérdezte, felvennének-e. Azt is megemlítette, hogy kis, háromnegyedes csellóra lesz szükségem és érdeklődött, tudnak-e olyan hangszerkészítőt, aki csinálna ilyent a számomra.

Kedvező válasz jött és már

Vözelgett a barcelonai utazás, de apám még ekkor is hangoztatta borús sejtelmeit.

— Kedves Carlo« — mondogatta anyám —, biztos lehetsz benne, hogy ez a helyes. Ennek meg kell történnie. Csak ez való Pablo- nak.

Apám azonban csak rázta a fejét. — Nem értem, nem értem.

Anyám pedig így szólt: — Tudom, Carlos, de bízzál a dologban. Bíznod kell, igenis bíznod.

Igazán rendkívüli volt ez a helyzet Anyám tanult valami zenét, de persze nem volt zenész, mint apám Mégis tudta, milyen Jövő vár rám. Azt hiszem, tudta 6 azt már az elején is, mintha valami különös megérzése, sajátos előérzete lett volna. Tudta ás ennek értelmében cselekedett oly határozottan. biztosan és nyugodtan, hogy nem győztem bámulni érte. £e nemcsak barcelonai tanulmányaim alkalmával volt ilyen, hanem máskor is, amikor válaszút előtt álltam pályámon. Ilyen volt öcséim, Luí6 és Enrique dolgaiban is. Még gyerekek voltak, ő azonban már tudta. milyen útra lépjenek. Es később. amikor a világon már mindenfelé hangversenyeztem és némi siker js kísért, boldog volt, de nagy hatást nem gyakorolt rá, hisz már jó előre tudta, hogy így lesz.

Az életben magam ts rájöttem. miben hitt anyám.

Kialakult bennem az a felfogás, hogy ami történik, annak meg kell történnie. Persze neon azt akarom mondani, hogy semmit sem kell tennünk jelem, helyzetünkben, vagy azért, amire törekszünk. Állandóan változik körülöttünk minden — ilyen a -termésaet, és mi 1» változunk szakadatlanul, hiszen a természet része, vagyunk.

Az a dolgunk, hogy állandóan jobbá tegyük magunkat De azért úgy hiszem, valamennyiünknek megvan a somsunk.

Vegyes érzeUmekkel utaztam el Vemdrellből. Ez volt az otthonom, tt töltöttem el gyermekségemet Bicikliztem a kanyargó utcákon, apám zongorázott és leckét adott kis házunk nappali szobájában, sok-sok kedves órát töltöttem el a templomban, birkóztam és mindenfélét játszottam iskolatársai mmal — sehogysem akaródzott elhagyni ezeket a kedves, meghitt dolgokat Hisz csak tizenegy és fél éves voltam, ez még zenész számára sem nagy Idő. Barcelona csak mintegy ötven mérföldnyire van Vendrelltől, de mintha idegen országba utaztam volna. Milyen lesz? Hol fogok lakni? Kik lesznek a barátaim és tanítóim? Ugyanakkor persze az izgalomtól is remegtem... Együtt utaztunk anyámmal. Ahogy apám a búcsúzásnál gyöngéden átölelt az állomáson. arra gondoltam, amit egyszer mondott, amikor megharapott egy kutya és a kórházba vittek: — Csak azt mondogasd magadnak: egy férfi sosem sír.

TASNADI VAJKJA ÉVA;

(Kis* Vera felvétele — KS)

Krónika anyámról

Csillagok csapdának keskeny homlokához,

ha lépek, ha szólok — most Is 6 határoz. Almaía-karjával elringatta testem, éltében, holtában Így maradtunk ketten.

Nap relé fordított, furcsa boát mondott:

— EU és ketté törnék, nőjjóo, mint a

bokrok!

— Ha éa mélybe szállnék, Duna, vigyázz

rája,

Irgalma« szél, boríts kendőt a bajára!

Ha szívein dermedne Iszonyú haláltól, függönyt húzz eléje ptroslombú fákról, ifjúságom adtam helyette cserében,

— NapUlen, koronád add neki, hogy éljen!

Huszonnégy éves volt akkor Sieber Olga, nap felé fordított, míg ezeket mondta. Csillagok csapódnak tűnő szép szeméhez, a álmaimban most U szólongat és kérdez.

tMAAAAAAMAA*/MlAá<MlA»A^UMáAAAAAAAAMA«lAMáAMAAAAáAAAáAAAAAAAAAAAMAAAAAAMAAAAAAMMAAMA'

i ^^AAAAA^AAAAAAAAAA^AAAAAAAAA^vwAAA.lAAA’*-u*V*-^A-l*v*,A/A>As-*SlVAAAAAAAAAA^*»AA>A<*vVSA^AiA»A^SAAA^l-AAAAAAéMVAA óA/\AAAAAAAAAAAMA/S>WAAMAAMA/V^WWWA>VWlAAAAM^AiMlAMAAAAáAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÓ WAMé g

l

ÓStea bátyám, ha volna ' egy Fecskére való ideje, most egy akkora nagy nemet mondanék arra, amit a múltkor any- nyíre bizonygattam, mint ez a daru. Miről is ment a szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e maradni az ember abból, amit na- gyon-nagyon szeretne. Maga art mondta; nem lehet lábán, fogni, visszahúzni az egyszer már elszaladt időt; én meg azt, hogy igenis lehet: ha valaki igazán megszorítja magát, hát az mindenkor megszerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP. ami meg tudná fizetni a Jurcsek-majori kapálást, tŐrek- hordást — azokat a sötéttől sötétig végigdolgozott napokat, éveket; én meg azt: akinek pótolni valója van, az pótólhatja, csak szorítsa meg magát rendesén. Jóska bátyám, magának van igaza: nem lehet lábán fogni, visszahúzná az időt. Kapkodhatunk utána, de megmarkolni nem tudjuk, ami egyszer elszaladt...

Tudja, hogy most jártam ki az autós tanfolyamot. Nem azért, hogy lerakjam a símítófát. és odaüljek egy kormánykerók mögé, hanem mert apámék eladták szegény nagyanyám tanyáját, aminek az árából éppen tudunk venni egy fölújított, üjragumíaott állami Volgát; hát ezt fogom majd én hajtani, vinni rajta szombaton, vasárnap a cserkeszőlől fürdőbe a famíliát, De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az. hogy járt velünk a tanfolyamra egy olyan maga korabeli ember. Még a haja is ügy Őszült meg égy

Akácz László:

A jogosítvány

esflíban elől. mint a magáé; valami bombázáskor ment el a színe negyvennégyben, Fehérvár alatt. Hát ez a maga formájú ember mindjárt az első órán az oktató elé ült. Kirakott maga elé egy csomó könyvet — rég) KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta bele az irkáiba, amit az oktató mondott. Tudja, milyen egy ilyen tanfolyami csoport: egyik tagnak is, másiknak is nevet ad a viceesebb- je. Ez a saorgalmaekodó man üst elneveztük Lisztes Zsigának. Lisztesnek azért, mert hogy olyan furcsán fehéreden meg a haja; Zsigának meg azért, mert, hogy mesélte, már odahaza, a vasajtós garázsban vár. ta, hogy hajtsák a null kilométeres Zsiguli. Már csak a jogosítvány kell — magyarázta a dgarettaszü- netekben Lisztes Zsiga —, és irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész világ. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanuljak mindent; hiba ne legyen, ha becsapja maga után a kocsiajtot a család.

Tényleg rettentően tanul! Ha

* a tolla megállt, akkor a szája kezdett járni: majd mindén szabályt, előírást újrakérdezett Amikor meg elmentünk a tanműhelybe. ahol a szétszed cet motccK&at

mutogatják, ott maradt óra után is: újra meg újra elmondátta magának, hogy gyújt a gyertya, hcd nyit a szelep.

Mi, akik «et a tanfolyamot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, megesküdtünk volna rá: külön nyomatnak neki Jogosítvány! aranyból. Aki így teezt-veszi magát; aki így hajt, így tanul.,.

IC

Hogy ez a jogsi mégsem lesz arany, az második héten kezdett kiderülni. Most az a divat, hogy papíron feleltetnek az oktatók. Van egy kérdés, utána meg három felele! amiből csak egy a jó. Tresz! vagy milyen rendszer ez, a fene emlékszik már, hogy mondták. Szóvá! a második héten egy Ilyen próbafeleltetés volt Kaptunk egy- egy lapot aztán. Ikszelni kellet! Hát ml nézegettük a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön, és a sarkon semmi tábla, akkor a Jobbról jövő járműnek..,, meg hogy a kör alakú táblán a ferde fekete vonal az... Nem olyan rettenates dolgok ezek; annyit látja az utcán is az ember, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a válaszólgatásra — tizenöt-húsz perc múlva már odakint füstölt az egész gyülekezet Lisztes Zsigától úgy kellett elku- nyerálm a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. ö találta el a legkevesebb választ Még azt te tudta, hogy mit jelent 4 kör alakú tábla szélén az a vastag piros karika, pedig hát ezt még a szódáslovak is tudják; se oda be, se onnan ki — pofonegyszerű.

ésőbb szóban is felöltünk. Oda kellett menni az oktató mellé, és ahogy mutogatta a falra akasztott képeke! mondogattuk, mi Indulhat hamarabb, a biciklis vagy az autóbusz, meghogy hol kell zsírzás és hol az olajozás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem remekéit Olyanokat mondott hogy a sínen előzhet meg az előzés ugyanaz, mint a kikerülés — csu- pa-csupa butaság. Az oktató kínlódott vele, ott tartotta, éppen csak tölcsért nem dugott a fejébe, hogy tán majd úgy... A lényeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vette meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás inkát — csak nem tudta megtanulni, amit kel! Ahogy közeledett a vizsga, úgy rázta egyre többet azt a hirtelen fehéreden fejé! Furcsa szokása volt: tarkón vágta magá! ha rossz választ adott. A végén bizony minden óra után vörös volt a tarkója... És a szövegei Ahogy mondta: melyik sógora szerezte a téglát a garázshoz, ki hegesztette a vasajtót, azt a tűzbiztos, lemínlumoZott vasajtót.. Meg hogy hány szezonban kínlódott a káposztával, karalábéval; hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolcvanas összejött... Nem volt válami vidám dolog a töóká- ját végighallgatni!

Tudja maga is előre: Lisztes Zsiga már á KRESZ-vizsgán kibukott. A huazónvalahány kérdés közül jó ha hármat-négyet eltalált De nemcsak ez éleő próbálkozása nem sikerült, hiába fizette be a pótdíjat másodszorra, harmadszorra is. A végén már azt is megmondták neki: hiába próbálkozik; arra, hogy levizsgázzon, semmi remény.

Lisztes Zsiga ott maradt a tűzbiztos vasajtóval meg nuükilcmé- teres Zsigulijává!.,

Jóska bátyám! Most mondom ki azt a nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru. Igaza volt: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az időt. Lisztes Zsiga érttette meg ezt velem. Az a szerencsétlen Lisztes Zsiga, akinek akkor jutott ki az a kocsi, amikor már nem fogott az agya. Hiába erőltette, hiába tette- vette magá! nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurította oda neki a Zsigulija!..

M

it mondjak még azon kívül, hogy újra csak hajtogatom: j igaza van. Talán még azt, hogy a magunkfajta fiatalabbak elől Is ! meg-megugrik, de ha úgy vigyá-' zunk, talán mégsem szalad el teljesen az idő. Vagyishogy éppen most könnyebb együtt futni vele! Akkor kikövetelni tőle, ami jár, amikor annak sora van. Húsz, harminc évesen megtanulni azt a; KRESZ-t es nem ötvenen túl rágódni rajta. Ért engem, ugye? Nem j hazudtolja meg, amit mondok! Igen, az idő lábát nem lehet megfogni, együtt kell szaladni vele. Ha lehet, együtt kell szaladni. Erre szorítsa magát az ember. Szorítsa; most, akiben van akarat, szoríthatja... Na, nyomjuk el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga, vajon mit rakhatott a lemíniumözött vasajtók mögé?

Várakozás.*,