Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

I A testvéri együttműködés negyedszázada írta: Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese Jubilál a nuontdásziskola Huszonöt évvel ezelőtt hozták létre Budapesten a „Ságvári Endre" Nyomdásztpari Szakmunkásképző Intézetet. Az elmúlt negyedszázad során az intézetben ötezerötszáz nyomdászt neveltek. Jobbra: a tördelést tanítja a fiataloknak Andics Béla oktató. Balol­dalon: magasnyomasi gyakorlaton. (MTI Foto: — Jászai Csaba felv. — KS) Megyénk energiagazdálkodása Szénnel vagy olajjal? A KÖLCSÖNÖS Gazdasági Segítség Tanácsa a történe­lem első olyan nemzetközi gazdasági szervezete, amely­ben a szocialista országok vesznek részt. Ezek az álla­mok ma több mint 366 mil­lió embert összefogó, egysé­ges, dinamikusan fejlődő Iparral, gépesített korszerű mezőgazdasággal, óriási tu­dományos-technikai teljesítő- képességgel redelkező közös­séget alkotnak. Ezt néhány adat is szem-, lélteti. A világ ipari terme­lésének 1950-ben 18 százalé­kát, tavaly már 33 százalékát adták a szocialista gazdasági közösség országai. A KGST-országok nemzeti jövedelme 1973-ban az 1950- esnek 5,7-szerese, az ipari termelés pedig 8,4-szerese volt. összehasonlításul meg­említem, hogy a fejlett tőkés országokban ugyanezen idő alatt a megfelelő útmu­tatók a következóek: 2,8-sze- res, illetve 3,4-szeres. A TAGÁLLAMOKBAN jelentős változások történ­tek a gazdasági fejlődés kö­zelítésében, a színvonal ki­egyenlítődésében. A múltban kevésbé fejlett iparral ren­delkező országok gyorsított ütemű iparosítása nagy és jelentős változásokat okozott a társadalmi termelés szer­kezetében. Á gyors ütemű gazdasági fejlődés, a bővülő együttmű­ködés és a kölcsönös segít­ség lehetővé tették a KGST- be tömörült országok külke­reskedelmi forgalmának je­lentős növekedését. Ennek értéke 1951-től 1972-ig csak­nem 9-szeresére emelkedett és meghaladta a 68 milliárd rubelt, amelynek mintegy kétharmadát az egymás kö­zötti kölcsönös szállítások adták. A szilárd és állandó gazdasági kapcsolatok és a tervszerű áruforgalom a tag­országok nemzetgazdaságai­nak biztonságos fejlődését szolgáló fontos tényezői. A KGST-államok együtt­működését valamennyi rész­vevő egyenjogúsága és a köl­csönös előnyök jellemzik. Ez alól a Szovjetunió sem kivé­tel. Internacionalista köteles­ségéhez híven nagy segítsé­get és támogatást nyújtott a testvérállamoknak, különösen a nehézipari ágazataik meg­teremtésében, a vas- és szí­nesfémkohászati üzemek épí­tésében, modern felszerelésé­ben, a kőolajfeldolgozó, a gépipar, az energetika és más iparágak megteremtésé­ben. A Szovjetunió állandóan növeli a különféle nyers­anyag, fűtőanyag és más ke­resett cikkek szállítását. En­nek eredményeként a KGST- áilamok ellátása magas színvonalú, s ez mentesíti őket a tőkés világpiac kon­junkturális ingadozásainak kedvezőtlen hatásától. A Szovjetunió szerepéről szólva mindig a KGST-orszá­gok gazdasági kapcsolatai­nak kölcsönösségéről beszé­lünk, nem feledkezve meg arról a fontos szerepről, amelyet a testvéri országok játszanak a szovjet népgaz­daság fejlődésében. Ezt a sajátosságot az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzóit be­számolóban Leonyid Brezs- nyev úgy jellemezte, hogy a szovjet népgazdaság az el­múlt öt évben a KGST-tag­országoktól 54 vegyipari gyárberendezést kapott A szovjet tengeri flotta új ha­jóterének 38 százaléka test­véri országok hajógyáraiból került ki. A KGST-államok beruházásokkal vesznek részt a szovjet népgazdaság nyers- és fűtőanyagipari ágazatai­nak fejlesztésében, a fém- kohászat, a műtrágya- és a cellulózgyártás növelésében. A testvéri országok sokféle közszükségleti cikket is szál­lítanak a Szovjetunióba. Az utóbbi években minő­ségileg új szakaszba lépett a KGST-államok gazdasági és tudományos-technikai együtt­működése. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának 25. ülésszakán elfogadták a tagországok gazdasági integ­rációjának fejlesztését, az együttműködés elmélyítését és tökéletesítését szolgáló távlati komplex programot. Ez kiterjed az együttműkö­dés minden területére, szer­ves egységbe fogja azokat, érinti a legfőbb termelési ágakat, a tudományt és a technikát, a kereskedelmet, a valuta- és pénzügyeket, a szerződéses és jogi alapokat. A testvéri államok ma az új, 1980-ig terjedő ötéves tervek egyeztetésének leg­fontosabb szakaszánál tarta­nak, s egész ágazatok fejlesz­tésének problémáit komplex módon oldják majd meg. Példaként említhetem a KGST-államok növekvő nyers- és fűtőanyagi gényének kielégítését. Korunkban ezt csak valamennyi, vagy a testvéri országok zömének összefogásával lehet meg­oldani, a pénzügyi, anyagi és munkaerőtartalékok egye­sítésével lehet megteremteni a szükséges termelő kapaci­tásokat és szállítási rend­szeréket. Ugyancsak fontos a tagor­szágok termelékeny, korszerű gépekkel való ellátása. En­nek megoldása szintén űj utakat és módszeréket igényel. A komplex programban azért kapott helyet a nagy nem­zetközi gazdasági egyesülé­sek létrehozásának gondola­ta. Ezek betölthetik a kor­szerű technikai színvonalú és jó minőségű, versenyképes gépipari cikkeket tervező, termelő és értékesítő szoci­alista konzorciumok szerepét E téren az első lépéseket je­lentik az olyan nemzetközi gazdasági szervezetek, mint az Interatomenergo, az Inter - textilmas, az Interatominszt- rument. AZ INTEGRÁCIÓ új. ha­tékony formáinak bevezeté­sét és tökéletesítését szolgál­ja az a közelmúltban aláírt egyezmény is, amelynek alap­ján 6 KGST-ország részt vesz a Vin.nyicától Albertir- sáig húzódó, 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték épí­tésében és üzemeltetésében. Az összes megyei gazdálko­dói egység képviselői részt vettek azon a közelmúltban rendezett konferencián, ahol az energiaellátás helyzetéről, megyénk jövőbeli energia, szükségletéről volt szó. A vi­lághelyzetet elemző bevezető előadás mindjárt megnyugta­tással kezdte: nem olyan sú­lyos a dolog, mint ahogy az az energiaválság első híreiből ki­tűnt. Szénből, olajból, föld­gázból olyan készletek van­nak még tartalékban, hogy az ezredforduló után sem kell aggódni. Ami Magyarországot s még közelebbről megyénket illett, az elkövetkező években még jobban érezhető lesz a szocialista országok öszefogá- sa; ez szűkebb hazánkban úgy jelentkezik majd, hogy a Testvériség gázvezeték itt ha­lad az ország belseje felé és lehetőség nyílik a földgáz be­vezetésére Gyöngyösön és Hatvanban is. Heves megye fejlőlése, energiaigényének növekedése nagyjából azonos lesz az or­szágos átlaggal. Tovább erő­södik a szénhidrogének ará­nya amellett, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően több gondot fordítunk a szén­bányászat fejlesztésére is. Egyébként a szénbányászat fellendítését jól példázza az egercsehi bányaüzem, ahol az idén erőteljes gépesítés kez­dődik. A tanácskozáson elhangzott megyei helyzetelemzes 54 gaz­dasági egység reprezentatív felmérési adatait mutatta be. IV. ötéves tervünk végére csaknem 20 százalékkal nő az ' iparban foglalkoztatottak száma, a mezőgazdaságban dolgozóké pvedig 10 százalék­kal csökken. Az energia- igény szempontjából sem kö­zömbösek ezek a számok: az ipar mellett ugyanis ugrássze­rű lesz az igénynövekedés a mezőgazdaságban is, hiszen a létszámcsökkentés csak gépe. sítéssel együtt lehetséges. 10.800 lakás épül ebben a tervidőszakban; a lakótelepiek, hőellátása, a speciális villa­moskábelek lefektetése szin­tén új, a kivitelezők nagy összhangját követő feladat. De tallózzunk tovább a számokban. A viUamosener- gia-ígény a felmérések sze­rint mintegy 10 százat ékkai nő even te. Heves körzetében űj elosztóhálózat biztosítja majd a zavartalan ellátást. Országos elmaradottságunkat a gázfogyasztásban némileg behozzuk a kővetkező évek­ben; az összes energia-fel­használásunknak eddig 0.67 százalékát tette ki a földgáz, s ez eléri majd a 2,0 százalé­kot. A megyében 41,4 kilomé­ter a gázvezeték hossza négyezer háztartásba vezet­ték már be a gázt, ez a szám a tervidőszak végere hétezer­re nő. Az import földgáz iparosításunkban is szerepet kap: az egri déli ipartelepien épül egy középnyomású gáz­vezeték, s a bélapiátfalvi új cementgyár szintén ezzel az energiával dolgozik majd. A megyeszékhelyem pillanatnyi­lag sokkal több Igény lenne, mint amennyit a gázvezeték­hálózat elbír, a bővítésre pe­dig most még ugyancsak gyér a lehetőség. A TIGAZ képvi­selője elmondta felszólalásá­ban, hogy jövőre már válto­zik a helyzet, s alapvető for­dulat pedig 1977-ben követke­zik majd be. Addigra olyan kiterjedt hálózatuk lesz, hogy az igényeket meg tudják előz­ni. Palackos gáz ma már szinte minden háztartásban megtalálható. 1965-ben még 5500 volt a megyeben, 1975-re pedig 60 ezer gázpalack-tu­lajdonosra kell számítani 47 cseretelepről szállíthatnak majd a fogyasztók; az ugyan, csali felduzzadt igényt szol­gálja a Horton megépülő töl­tőállomás és elosztóközpont, amely szintén megyei nagy beruházásaink közé tartozik. A másik fontos energiai or­rás: az olaj. Az ellátásban alapvető változást jelentett, hogy Füzesabonyban elkészült az elosztóállomás, a tárolótér 2 ezerről 12 ezer köbméterre nőtt. öt kirendeltség 17 töltő- állomás szolgáltat olajat a mezőgazdasági üzemeknek, magánfogyasztóknak s az AFÉSZ-ek bekapcsolódásá­val még újabb 8—10 kút épül. Hamarosan elkészül a ben­zinkút a nagyrétéi Szőlőskert vendéglőnél a 3-as út másik oldalán is. A közös- gazdasá­gok fogyasztását jellemzi, benzinből 4300 tonna. gáz. olajból pedig csaknem 31 ezer tonna lesz az idei igényük. A számok természetesen csak összehasonlításban érzé­keltetik jól a fejlődést: terü­letileg a kisebb megyékhez tartozunk, de gazdaságunk fejlettségének e mutatói alap­ján a megyék közötti rang­sorban a nyolcadik helyen ál­lunk. Ez a gyarapodás töret­len lehet az elkövetkezendő években is, ennek égjük biz­tosítékát éppen a gondosan megtervezett energiaszolgál­tató-hálózat adja. Viszont nem lehet eleget hangsúlyoz, ni: a takarékosságnak gazdál­kodásunk alapvető szempont­jává kell valnia. Szigorúbb ellenőrzés, a pazarlások bün­tetése sem segíthet, ha a szemlélet nem változik az üzemekben, közintézmények­ben és a többi munkahelyen. A tervszerűségnek sokkal ma­gasabb szintjét kell megte­remteni, az energia-felhasz­nálásban is. A TÜZÉP képvi­selője például arról beszélt a tanácskozáson, hogy a tárolá­si nehézségek miatt a szén nagy tömegben válik náluk használhatatlanná — milliós károk keletkeznek így. Segí­teni ezen a korszerű fóliata­karással lehet ugyan, de min­denképpen az a jó, ha minél hamarabb túladnak rajta, ki kell tehát terjeszteni a nyári tüaelöakciókat. Máris keve­sebb a gond — csak egy kicsit jobban oda kell figyelni. S ez nem is csupán a kereskedő vállalat feladata... Hekeli Sándor 1314, uájitt 5. vasárnap Bitvallás as anyaságról Ahogy mondani szokás, nem látszik meg rajta a ko­ra. Derűs tekintettel néz szét a világba, hajában' alig-alig csillan még ősz szál. Csak a keze árulko­dik arról, erős fogásával, kérges bőrével, hogy na­gyon sokat dolgozott már. Húsa esztendős se voltam, amikor megszületett Anna. Nem volt nekünk akkor sem­mink, csak az az aranyos gye­rek. Azt hiszem, nem kell magának mondani —, hiszen úgy egyidősek lehetünk —, hogy kerültünk össze 26 esz­tendővel ezelőtt. Nem volt csak a két kezünk, meg a hitünk, hogy mi ketten, min­dennel megbirkózunk. A fér­jem, akkor már a vasútnál dolgozott, a Keletibe járt fel. Azóta is ott van. Én meg ott­hon kínlódtam a kis föld­del, amit később be is vit­tünk a szövetkezetbe. Míg a gyerekek kicsik voltak, ma­gam is a szövetkezetbe jár­tam. Kilenc esztendeig. Most tíz éve, hogy idejöttem a gyárba. Tulajdonképpen ez is a vasút, m.ajd az egész csa­ládnak a vasút lett a kenyér­adója. De. hát nem erről akart beszélni velem. A gyerekek­ről. Mint ahogy mondtam, 50-ben jött az első, 51-ben a második, Ferenc, a fiúnk. Nem is lett több fiam, csak ez az egy. Irénke 53-ban jött a világra, aztán született, 1955-ben, Mária. A legkisebb. Bozália, 1958-ban. Most már ő is elvégezte az iskolát — gyors- és gépírót — dolgo­zik a húsüzemben. Amikor fiatalok voltunk, nem Ismertük még azt, hogy családtervezés, meg, ahogy most mondják: ideális gye­reklétszám. Szerettük a gye­rekeket és nem bántuk, hogy jöttek. Ügy voltunk mi vele. ahol kettő jóllakik, ott a har­madiknak is jut. Jutott is. Nagyon megdolgoztunk érte. de az öi gyerek mellett — mert ennyi van —, felépítet­tünk egy szép, kétszobás há­zat és mind kiiekoláztattuk. A kisebbeknél már segítettek a nagyobbak. Irénke Buda­pestre jelentkezett iskolába. Az első évben nem vették fel a kollégiumba. Azt mond­ta Ferenc, a bátyja, nem baj, édesanyám, csak hagyják, majd én is segítek. Mert így szeretik egymást. Vártam én mindegyiket jó szívvel. Mikor mentem az ut­cán, volt, aki megállított: „O, te szegény, már megtolt úgy vagy..Otthagytam őket, mert én akikor csak arra tud­tam gondolni, hogy megint lesz egy kis, pátyolgatni való apróság. Örültünk mind­egyiknek. Hogy nehéz volt, hát, istenem. Nehéz. Volt, amikor le kellett mondani valamiről, de higgye el ne­kem, aki szereti a gyerekét, az soha nem számolgatja, mi­ről kell lemondania. Termé­szetes volt, hogy először a gyerekek... Most már nagyok. A lá­nyok közül kettő asszony. An ának már van egy pici­je. Ügy szeretem az unokám, hogy azt el se lehet mondani. Nem adnám semmiért. Sokat dolgoztunk a férjem­mel együtt, amíg eddig ju­tottunk. Mondta is egyszer, itt. a gyárban a szakszerve­zeti titkár, hogy: „Major né­ni, sokat dolgozik, elküldjük pihenni.” Csak nevettem. Pénz is kell ahhoz. „Az Is lesz. Azt is adunk hozzá.” Megköszöntem szépen, aztán megkérdeztem: mit gondol, elvtárs, tudnék én nyugodtan ülni. míg otthon az öt gye­rek? Nekem az az Igazi pi­henés, amikor az egész la­kás rend ten, a gyerekek egészségesek, amikor tudom, hogy egyiknek sem kell sem­mi. Hogy nehéz volt? Hát, ne­héz. De a legnehezebb nem az volt, ha nem jutott vala­mire. Az, amikor Máriát ope­rálták a szívével. Igen, akkor nagyon sokat sírtam. Felnőtt szépen, mind az öt És aíkár hiszi, akár nem, azok, akik régen srjnálgat- tak, most irigyelnek, hogy mindig hazajön valamelyik, legutóbb az apjuk névnap­ján, az egész család együtt volt. A lányaim, a vőim, az unoka. Ezek az én igazán boldog napjaim. Szebbet el­képzelni sem tudok... O Arcán szelíd mosoly. Be­felé figyelő. Néha önkénte­lenül a hasa elé emeli a kezét. Óvón. Amikor átfut a szája szélén egy kis de­rű, tudom, megmozdult a pici, jelezte, hogy van, hogy figyeljenek rá is. Az eljö- vendőre... Csaba másfél éves. Egy eleven kis ördög. Minden­ben benne van. Mások talán azt mondanák, hogy rossz. Pedig nem az, csak sokat mozog. Most bölcső- dés. Ha meglesz a második, otthon maradok. Egyszerre felnő a kettő. Bár, megmon­dom őszintén, egy kicsit fé­lek is. Nem a gyerekekkel való gondtól, hanem attól, hogy nagyon elmaradok az emberektől. Bár úgy akarom beosztani az időm, hogy va­lami azért maradjon meg a társadalmi munkámból. Már kérdezték, hány gye­reket akarunk. Hát, ha a harmadik vagy tán a negye­dik jönne, akkor sem esnénk kétségbe. A férjemmel együtt szeretjük a gyerekeket. Mos­tanában sokat bőszéinek ar ról. mikor ideális a g;vermeli világra jövetele. Én megér tam azokat a fiatalokat, akik nem akarnak egy szűk. egészségtelen albérletbe gye­reket világra hozni. Mert az csakugyan felelőtlenség egy kicsit Azt is megértem, hogy anyagi biztonság kell a gye­rekhez. hiszen — tudom ma­gunkról — nagyon sokba ke­rül ám egy kis jövevény. De azokat, akik előbb akarják a teljesen berendezett lakást, a kocsit, azokat már nemér­tem meg. Aki nagyon szá­molgat. az azt hiszem, el­számítja magát. Láttam már olyat, hogy megvolt minden, jöhetett volna a gyerek, már kívánták is. de nem jött. Egy kocsi mégsem pótolhatja a gyereknevelést. Ilyenkor mindig eszembe jut. amikor az első kicsink — Csaba — megszületett. Még nem volt. csak egy re- karrúénk. Közénk vettük és olyan boldogok, olyan büsz­kék voltunk. Órákig el tud­tuk volna nézni azt a pará­nyi emberkét Amikor megtudtuk, útban van a másik, a férjem talán még nálam is jobban örült. Szeretettel várjuk. Mert nem mindegy, hogy fogadnak egy gyereket. örömmel, vagy csak azért, mert éppen jön. A gyerek várásnál. azt hi­szem. az a fontos, hogy sze­retettel várják, s nem az, hogy milyen drága kelengyét tudnak venni neki. A szere­tet az, amire a kicsinek szük­sége van és nem a pénz. Azt hiszem, aki szereti a gyere­ket, az soha sem csak az anyagiaktól teszi függővé, miikor legyen. Vállalja, mert ez az élet rendje, mert an­nak idején bennünket is vál­laltak. Mi nem teszünk töb­bet, mint, visszaadjuk a gyere­keknek azt, amit mi kaptunk, s majd a gyerekeink tovább­adják a sajátjuknak. Talán éppen az lesz majd a leg­szebb. Tudni, hogy a mi éle tünknek folytatása vart... Elmondták: Major József né és Báder Miklósné Feljegyezte: Deák Rózsi

Next

/
Thumbnails
Contents