Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

Amikor a szabály - megsértődik... [ NDK kulturális napok A szabálysértési tárgyalás­hoz látszólag szükséges egy előadó, egy gépírónő igen sok paragrafus, továbbá szükséges maga a szabály­sértő, esetleg még néhány tanú. Látszólag. Ennél azon­ban sokkal többre is szük­ség van, ha meggondoljuk, amit a rendőr százados mon­dott, az egri járási-városi rendőrkapitányság szabály­sértési előadója: — Egy személy ben vagyok vádló, védő és az „ítéletet” is nekem kell kimondani. Addig azonban *aii mindent mérlegelni kell, hogy a dön­tés ne csak arányban álljon az elkövetett szabálysértés­sel, hanem visszatartó ereje is legyen. Délelőtt 9 óra, várják az első beidézett szabálysértőt. Az őrizetlen Fóka Kikötőnk egyelőre nincs, sőt csapadékhiánnyal, küz­dünk, most mégis egy hajós ügyében kell dönteni... M. A. vitorlás rangban szolgál a Fóka 331. nevű gephajón a Dunán. Február 14—17 kö­zött az úgynevezett Kamras Duna-szakaszon vesztegelt a hajó, melynek őrzését M. A- ra bíztak. Aj ni kor azonban a vízi rendészet ellenőrzést tartott, a hajót üresen talál­ta. M. A. elutazott a fővá­rosba szórakozni... Súlyos szabálysértés, melyben az egri járási-városi rendőrka­pitányság hivatott dönteni, mivel a szabálysértő verpe­léti lakos. Ű azonban nem jelent meg a tárgyaláson. Néhány esetben,^ amikor különösebb bizonyítási eljárásra nincs szükség, amikor a tények ön­magukért beszélnek, az el­követőt távollétében, is meg­bírságolhatják. M. A. súlyo­san megsértette a hajózás őr- szolgálati és ügyeleti szol­gálati szabályzatát. A bírság ezért ezer forint. A jegyző­könyv elkészül, a végzésről megfelelő formában értesítik a vitorla nélküli Fóka vitor­lását. Az „eszmei' korsó... — ÍVJ ti ivott? — kérdezte az intézkedő rendőr B. A. verpeléti - • vontatóvezetőtől, miután a barnára szomoro­dott szondára nézett. — Csak egy korsó sort... Ugyanerre a kérdésre B. J. egri úrvezető ezt válaszolta: — Egy korsó sört... És amikor a zöldes-sárgá­ra változott szonda mögül is ez a válasz érkezett K. Z. egri szabálysértőtől: —: Csak egy korsó sort it­tam, kérem — ezt is> rezig- náltan beírták a jegyzőkönyv­be. Tulajdonképpen az „egy korsó” eszmei mennyiséget fejez ki, s jelentése felér egy közepes fokú beismerő vallo­mással. Amolyan választás a két rossz közül. Ilyenkor a szabálysértő kívülről nézi önmagát, a másik énjétől várva a vigasztalást, a báto­rítást, hogy „ugyan, komám, semmi az az egy korsó”, míg a'végén kölcsönösen meggyő­zi- egymást, (elnézést kérek Karinthytól), hogy valóban csak egy korsó sört ivott, ami — ugye — elhanyagol­ható mennyiség. Nem is ér­tem ezeket a rendőröket. Ér­dekes, hogy senki sem gon­dol az esetleges súlyosabb következményekre! Felüli-öl lefelé a' fenti há­romszor „csak egy korsó” 1500—1500, illetve 2300 fo­rintba került. K. K. egri lakos személy- gépkocsijának az irányjelző­je nem működött, átlépte az úttestre festett záróvonalat. Két fontos szabályt sértett meg. Viszont — a szonda is elszmezódött! Gyom mér­leg az ittas vezetés és a másik két szabálysértés nyúj­totta „lehetőségek” között ... — Két üveg sört ittam, bevallom becsületesen (csak eltekintenek így a másik két ügytől...). Nem tekintettek el, ezt bizonyítja a 2500 forintos bírság. Egy előzés története A közlekedési szabálysér­tések elgondolkodtatöan nagy hányada az ittas vezetés — nehezen győzném valanieny- nyinek az egyébként rövid történetét lejegyezni. Pedig egyre súlyosabb a bírság, ezres nagyságrendű a forint összeg, nem beszélve arról, hogy a köziekedt-srendesze t - nek is lesz egy-két szava, például a jogosítvány bevo­násával kapcsolatban! Most a valtozatossag kedvéért —t egy előzés történetéről lesz szó. Két tehergepkoesi- vezető között kell eldönteni, hogy Iá a hibás a balesetért. Ök is, a tanúk is pontosan érkeztek a szabálysértési tárgyalásra. — Azon a napon pótko­csis teherautóval jöttem a kerecsenen úton Eger felé — mondta B. J. gépkocsive­zető. — Nagy volt a megter­helés, így lassan, fékezgetve haladtam. Láttam, hogy mö­göttem egy másik pótkocsis teherautó jön, kiteszi az irányjelzőt és előzni kezd. Amennyire csak tudtam, csökkentettem a sebességet. Az ő pótkocsija már a „gé­pes” kocsim mellett haladt, amikor szemben feltűnt a motorkerékpáros. Ahogy le­hetett, még jobban léhúzód­tam jobb oldalra, amikor biretelen elém vágott az elő­zésben levő tehergépkocsi és a pótkocsijával benyomott az arokba... G. I., a másik tehergép­kocsi vezetője nem érezte magát hibásnak, vitába bo­csátkozott, felrótta a kolle- galítás hiányát, de hozzátet­te: — Mit csináljak, a parag­rafusok ellenem vannak... És haragszik a szabályok­ra, azokat okolja a kétezer forintos bírság miatt, pedig a beidézett tanúk is egyér­telműen állították: durván megsértette az előzés nem véletlenül szigorú szabályait. Az 5+1-es... . Ezt az esetet tessék jól! megfigyelni. Pufók, húsz év I körüli fiatalember kopog be I illedelmesen, ő a délelőtt' utolsó idézettje. Barátságo-1 san köszön, de nem örülnek neki. Itt ugyanis az „isme- rősöknek” soha nem örül- nek... Korszerű világítást kap Hatvan főtere ' • Árkot ásnak, kábelt fektet­nek, nehéz betonoszlopokat állítanak le sorban a hatvani Kossuth téren, a város köz­pontjában, az ÉMÁSZ külön­böző szakbrigádjai. Markoló­gép segíti munkájukat.-beton­keverők dolgoznak. hogy megfelelő ágyazatba kerüljön oszlop es kábel. A másfél millió forint fe­lett levő beruházás, a Kossuth téri közvilágítás korszerűsí­CÍMwisis %, t»H ma jua 5.. vásárim» téöe, közős fedezettel történik. A főtéren levő magánépüle­tek, intézmények földbe sül­lyesztett, kábelesitett áram­ellátásának költségét teljes egészében az ÉMÁSZ vállalta magúra, a teret higanygőz- lámpák fényével elárasztó oszlöprendszer 000 ezer forin­tos fedezetet ellenben a ta- \iács biztosítja. A munkaiatok befejezését szeptember közepére ígérte az ÉMÁSZ, de néhány hete olyan lendülettel folyik az építkezés, hogy a városi terv. osztály véleménye szerint al­kotmány-ünnepünket már a fénybe öltözött Kossuth téren kotttönthetiuk. . _ ___ M . L. andomaktályai fia­talember sűrűn — bár kissé egyolalúan — sértá a szabá­lyokat. 1972: jogosítvány nélküli motorkerékpár-veze­tés — 500 forint Ugyanezért még egyszer 500 forint Har­madszor 1200 forint, negyed­szer 1300 forint. Az ötödik jogosítvány nélküli motoro­zás már 1973-ra húzódott át: 1500 forintba került Az öt egymáshoz hasonló szabály­sértés után szinte változa­tosságszámba ment az újabb, ezúttal már idei eset: segéd- motoros kerékpárt vezetett, igaz, vezetői engedéllyel. Vi­szont ittasan... Nem is állít meg a rendőri karjelzésre, utána kellett menni. Ekkor mar sürgősen füvet szedett — Kell a nyulaknak — mondta ártatlanul. (Az or rútologusok szerint a strucc végszükségben a homokba dugja a fejét...!) — Miért nem állt meg a karjelzésre? — Nem is láttám — lehel­te a rendőrök felé a «orszá­got — Mit ivott? — Nem tagadom, két üveg sört... — Ot büntetés után itt a hatodik — mondja az elő­adó. — Mikor éri mar fél ész­szel, hogy ez vgy nem me­het tovább? Az 5+1-es szabálysértő büntetésé ezúttal már kélt- ezer forint pénzbírság. Alá is írja vonakodás nélkül a jegyzőkönyveit, majd illedel­mesen így köszön ed: — Viszontlátásra... — Ez az, amit szeretnék elkerülni — mondja szomo­rúan a szabálysértési elő­adó ★ A délelőtt folyamán 19 200 forint jelezte a szabályok jogos „sértődöttségét”. A délutánt már nem vártam meg Egyébként egy héten három nap zajlik a szabály­sértési tárgyalás. De — ne szorozzuk be a forintokat a napokkal Inkább gondol­kodjunk. Kátai Gábor A 25. évforduló jegyében Amint arról a napilapok mar beszámoltak: május 7. és 14. között, NDK barátsági és kulturális napokat rendez­nek Budapesten és az ország né 1 lány nagyobb városában, így például Győrött, Sopron­ban, Keszegen és Baján. A változatosnak ígérkező programról — köztük az NDK-beli íróik részvételével elsőként rendezett író—olva­só találkozóról — szóló tu­dósítás azt is hírül adta, hogy a két testvéri szocialista or­szág kulturális kapcsolatai újabb jelentős mozzanatára a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából kerül sor. 1974 tehát jubileumi esz­tendő a Német Demokratikus Köztársaság népe, de minden békeszerető európai ember számára is. Negyedszázaddal ezelőtt — 1949. októberében — jött létre németföldön az első szocialista állam, a ne­met munkások, parasztok és értelmiségiek demokratikus békeállama. Az ország népe azóta is töretlemrl halad a szocializmus építésének út­ján. Világszerte ismert és el­ismert, nagyszerű gazdasági sikerei után, a szocialista kö­zösség tagjaként, méltó he­lyet vívott ki magának a nemzetközi életben is. A már említett politikai és gazd asági eredményekkel szo­rosan összefüggnek az NDK népének a saját szocialista kutlúra megteremtésére irá­nyuló erőfeszítésed. Az NDK szocialista művészete, irodal­ma, a haladó hagyományok megteremtőire, Heinrich Mannra, Thomas Marínra, Brechtre, Anna Seghersre és a művészet más nagy küasz- szikusaára támaszkodik. Amit az NDK színházi és filmmű­vészei, képzőművészei, írói és költői az elmúlt negyedszá­zadban alkottak, az napja­inkban mind méltóbb folyta­tásává vélik a nagy elődök munkájának. Tulajdonkép­pen ebből a negyedszázados termésből kap ízelítőt május 7. és 14. között a magyar közönség. A magyar nép kezdettől fogva ßzoros kapcsolatokat és sokoldalú együttműködést te­remtett az NDK népével, a szocialista tábor egybehan­golt külpolitikáját követve, szerény lehetőségeihez mér­ten, a nemzetközi porondon is segítette erőfeszítéseit. Az országaink és népeink közötti, egyre erősödő és minid gyümölcsözőbbe váló kapasalatokat gazdagítják. az egymás kultúrájának megis­merésére irányuló erőfeszíté­siek is. S az, hogy e törek­vésünket szolgáló, újabb mozzanatra, a 25. évforduló jegyében kerül ' sor, csalt emeli az NDK barátsági és kulturális napok jelentősé­gek, (K. A) 20.CS: Rich:rd Waverly pere Tévéjáték, írta Rolf Schnei­der. A dráma, egy oirúsagi tár­gyalást idéz elénk: a vádlott — Richard Waveriy — az az amerikai pilótatiszt, alti 1945. augusztus 6-an atombombát dobott Hirosimára. Mégsem ő a dráma főszereplője, pedig a cselekmény körülötte zaj­lik. A dráma a védő es volt tanítványa, az ügyész között bontakozik ki. A védő vissza akar jutni a ’híres ügyvédeit sorába, a vádló pedig ezt az ügyet akarja felhasználni karrierjéhez. A vádlott mel­lékes, elvek és érdekek csap­nak össze fölötte... A fősze­repekben Ráday buret (An­derson védő), Márkus Lász­lót (Lewis ügyész), Egri Ist­vánt (bírd) es tíinku Lászlót Waverly) láthatjuk. A .ren­dező: Horváth Adám. (KS) Naív kérdés Giuliano helyettese, Pisci- otta, aztán Ferreri, Passa- tempo és Candela, mind má­jus elsején, Santo Crocifisso Ünnepén tértek haza család­jukhoz. Alkonyaikor azonban Gas­pare Pisciottát, aki éppen egy szomszéd lánnyal be­szélgetett, pisztolyos csend­őrök fogták körül. Mannino és Motisi egy mellékutcából látták a dolgot, és kiabálni kezdtek: — Fiuk, meneküljünk, megtámadtak Gasparinót! Es visszamentek a hegyek­be. Ami Pisciottát illeti, nem kellett félteni: úgy tett, mintha hagyná magát letar­tóztatni, engedelmesen, meg­indult a csendőrök között,, a laktanya felé; ám amikor egy kanyarhoz értek, az alacsony városfalhoz, akkor gyors, len­dületes mozdulattal leütötte az altisztet, egy csendőrnek pedig az arcába vágott, és átugrott a falon, majd elfu­tott, nem tudták utolérni. Ezek a fiatal banditák min­den létező es nem letezo ös­vényt ismertek, fürge lábuk­nak közeli ismerőse volt min­den titkos átjáró, amely a hegyekbe vezetett. Ezekben a napokban egész Szicíliában megkezdődött a rég beharangozott megtorló ■akció az alvilág.- bandák el­len. A maffia együttműkö­dött a rendőrséggel. Ez kü­lönben hagyományos volt a szicíliai rendőrségnél, amely már a Bourbon király és később az Olasz Királyság idején is fölhasználta a tisz­teletre méltó társaság vezé­reit, . hogy nehéz körülmé­nyek közt segítsenek „ren­det teremteni”. A maffia és a kormánytisztviselők együtt­működésének legfeltűnőbb formája a parasztszöveteégek vezetőinek, a hűbéri viszo­nyok. és a nagybirtok ellen lázadó társadalmi harcok lel­kesítőinek megfélemlítése, üldözése és meggyilkolása volt. A megtorlás pillanatában így lepett szövetségre az ál­lam és a gazdasági és társa­dalmi élet elavult formái mellé felsorakozott maffia. Századunk első felében nem kevesebb, mint száz parasztot és szakszervezeti embert öltek meg a maffia bérgyilkosai, és a rendőrség, az igazságszolgáltatás nem sújtott te a felbújtókra vagy a végrehajtókra. A maffiavezérek számára egy szakszervezetis vagy egy bandita megölése — amit azért követtek el, hogy biz­tosítsák maguknak a rendőr­ség védelmét, türelmet — ugyanazt jelentette: egy ak­ciót a család vagy a társa- tMis ya&v, a oases, ériekében. Igen, ezekben a háború utáni időkben Nyugat-Szicí- liában a gyilkosságok egész sorozatát követték el, és minden nyom a maffiához vezetett. A coscák vezetői bérgyilkosokkal tetették él láb alól a bandavezereket, aztán más banditákkal és alvilágiakkal éltetették láb alól bűnrészességük tanúit. 1946 márciusában és ápri­lisában sok banditát találtak holtan a dülőutakon. az er­dőkben, a falvak határában. A maffia ítélőszéke rendelte el kivégzésüket. A maffiá­sok fölajánlottak az állam­nak, hogy közreműködnek a banditizmus fölszámolásában, de az volt a feltételük, hogy saját maguk végzik el a M­Wéslf/tyktítv V 1 adatot a társaság hagyomá­nyos módszereivel. Senki se maradhatott életben, akit a. maffia bírósága elitéit; a. gyilkosságokat vad kegyet­lenséggel vitték véghez, a maffia szokása szerint: el­torzított hullák, kunyhójuk­ban élve elégetett emberek, levágott fejek. A titokban visszatért ban­diták május elsejére virradó éjszakán így szóltak Giulia- nóhoz: _ A hegyekbe akarnak k ényszeríteni bennünket, azt akarják, hogy a maffia bér­gyilkosainak kezébe kerül­jünk. Giuliano azonban Cippi- ben már találkozott Pisciot- tával, és beszámolt neki a maffiavezér ajánlatáról, me­lyet „a király embereinek nevében tett, és most meg­nyugtatta őket, néhányukat pedig felszólította: tudassák mindenkivel, hogy Giuliano nem halt meg. És csakugyan, egyik esete géppisztolyból rálőttek a Montelepre-^-Palermo távol­sági buszra, melyen számos csendőr utazott. Egyikük meghalt. Egy parasztasszony megsebesült. „Giuliano nem halt meg” — ezt akarta jelezni az újabb terrorcselekmény. Giu­liano valójában már ott hordta szivében a halált. Pis- ciotlának és Seiorünónak ke­sergett is, hogy olyan zászló­ért — a szeparatizmus lobo­gójáért — gyilkolt, amely nem is volt igazi zászló. Te­vékenysége már megint nem háború, „politikai” gerilla­harc, hanem a büntető tör­vénykönyvben szereplő kö zönséges bűntény. Utolsó orvtámadása a tá­volsági busz ellen rémületei, és félelmet keltett. Hogyan tevékenykedhet ilyen biz­tonságban Giuliano, miköz­ben egész Szicíliában bebör- tönzik és felkoncoljak a ban­ditákat? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents