Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
Heti külpolitikai összefoglaló így látta a hetet ............................................................. , , ■ ......................... h írmagyarázónk, Pálfy József: Két kulcsember Lisszabonban Villámtárgyalások a Közel* Keleten Szavaznak a franciák A NATO-nak köszönhettem, hogy három esztendeje eljutottam Portugáliába: a fasiszta hatóságok nem tagadhatták meg a vízumot a szocialista országok tudósítóitól sem, ha azok a NATO lisszaboni miniszteri tanácsülésére jöttek el,.. ez már az „atlanti világ” játéksza- hályaihoz tartozik. Megvallom fszinten, akkor még nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő elteltével valóságos politikai robbanás megy végbe Lisszabonban (akkor, a NATO-ülés első napján csak egy szélsőjobb- oldali szervezet robbantott, a szó eredeti értelmében. Levegőbe röpült a telex- és a telefonhálózat egy csomópontja, Lisszabon fél napig el is volt vágva a külvilágtól.) A NATO-ban még bizonyos megkönnyebbülést is okozhatott a lisszaboni változás kezdete: megszabadulnak egy népszerűtlen rezsimtől, amelyet a szövetség esi szolidaritás jegyében támogatni voltak kénytelenek. De most már arról olvasunk az amerikai sajtóban, mekkora az azon-szigeteken levő amerikai- és NATO-támaszpontok jelentősége ... Spinola, az új rendszer elsőszámú kulcsembere már fogadta az amerikai nagykövetet, aki távozóban mindenkit megnyugtatott: „Az Egyesült Államok ezután is támogatja Portugáliát . Soares, a másik kulcsember, a szocialista pártnak a száműzetésből most visszatért főtitkára külföldi körútra indult. Hová’ Fővárosokba, ahol a szocialista inter - nacianáléhoz tartozó vezetőkkel tárgyalt. Wilsonnal Londonban és Brandttal Bonnban ... (ne feledjük, a portugál gazdaság nagyrésze angol érdekeltségű, s ha Nagy-Britannia a közös piachoz csatlakozott, Portugália, amely eddig éppen fasiszta jellege miatt maradt kívül azon, most bekéredzkedhet oda ...). Korai még meghatározni. és megítélni a portugáliai változásokat. Egy bizonyos Portugália stratégiai jelentősége nagy az imperialisták agresszív katonai tömbje, a NATO szempontjából. Az észak-atlanti szerződést felmondani aligha engedik Wasbingtoncan, Londonban vagy Brüsszelben . Az is bizonyos, hogy a portugál burzsoázia nem mond le egyhamar az afrikai gyarmatokról, no meg az otthoni profitszerzés lehet őségéiről. így aztán a mai portugál vezetők még az útkeresés stádiumában vannak. A következő napok-hetek segítenek majd tisztázni a helyzetet és lehetőséget is adnak az új, rendszer helyének kijelölés^» re a világban. A KÖZEL-KELETEN a kiutat keresik a több mint negyedszázados Válságból és abból a tömérdek ellentmondásból, amit az imperializmus politikája teremtett. Az egyik li/cn ellentmondással Kissinger, amerikai külügyminiszter küszködik: egyszerre akarja bizonyítani Izraelnek, hogy az Egyesült Államok éppúgy támogatja, mint bármikor ezelőtt, és az arab országoknak, hogy azok érdekeit szintén a szívén viseli. läU. május vasárnap AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HCTPO» Kissinger—Gromtko találkozó Genfben — Letette az esküt az egyiptomi kormány - Becsben eltemették Front Jonest KiSOD) Közzétették a közleményt s Kádár—Tito találkozóról — Hazatért Lisszabonba Alvaro Cunhel — Nixon beszéde a W a ter gate- ügyről SZERDA, A vttág legtöbb államában megünnepelték május elsejét, negyven év óta először Portugáliában is. — Az olasz kormány a behozatalt megnehezítő drákói intézkedést hozott CSÜTÖRTÖK: Angol—portugál tárgyalások. Londonban — Az NDK áUpa nyugatnémet fővalomáciai képviseletet megnyitották rosban PENTLK: Spinola tárgyalása az amerikai nagykövettel — Befejeződött a francia elnökválasztási kampány SZOMBAT) Kairó Tel Aviv után Damaszkuszbar. tárgyal Ktssmger Kissinger Algírban, Kairóban, Tel Avivbam és Da- maszkuszban tárgyalt a héten: 6zinte már nem is lep meg. senkit ez a rohamtempó... fél év alatt ez már az ötödik ilyen vülámlátogatás- sorozat... Az eredmény T Egyiptomban kétségtelenül úgy tudta feltüntetni az amerikai vendég, hogy a Szuezi- csatorna mentén az ő közbenjárására sikerült létrehozni a csapatok szétválasztását, s hogy az ő érdeme is, ha az izraeliek visszavonultak a csatorna nyugati partjáról. Ennek nyomán helyreállt az amerikai—egyiptomi diplomáciai viszony. A kairói sajtó készségesen beállt a Kissinger koncepciót népszerűsítők kórusába. De a „state department” urának a munka neheze még hátra van. Izrael nem ragaszkodott a Sinai-félsziget nyugati keskeny homoksivatagos csíkjához, de a Golan- fennsíkhoz már igenis ragaszkodnak a Tel Aviv-i vezetők, politikusok és tábornokok. Szíria pedig nyilvánvalóan nem fogadhatja el a „pax americana”-t, az amerikai békét, ha az az izraeli agresszió szentesítését jelenti, s a Golan-fennsík elfoglalását teszi örökössé. PILLANATNYILAG az a. diplomáciai szempontból legsúlyosabb probléma, hogy a csapatszétválasztás után nincs biztosítva mintegy automatikusan vagy intézményesen a genfi békekonferencia folytatása Megtörténhetik — és ez a haladó arab politikusok aggodalma —, hogy a csapatok szétválasztása megvalósul ugyan, de Géniben nem folytatódik — ilyen vagy olyan ürüggyel — a békekonferencia és továbbra is Izrael húz hasznot a halogató taktika érvényesítéséből. Izrael nevében Golda'Meir, a leköszönt miniszterelnök és Habin. a leendő kormányfő tárgyalt Kissingerrel, de természetesen egyikük sem tudott és akart Izrael hivatott és teljesjogú képviselőjeként, fellépni. Meglehet, hogy a kissingeri diplomáciába éppen ez. a bizonytalan helyzet illik a legjobban ... Az egyiptomi sajtó mindenesetre gyanús sietséggel hozott nyilvánosságra különböző elképzeléseket, amelyeket Kissinger-terv” gyanánt tálalt. Tel Avivban az amerikai szóvivők már tagadták, hogy valaha is lett volna ilyen terv. Mindenesetre meg kell várni a jövő hét közepét- végét, amikor a Kisstnger- körút véget ér, hogy le lehessen mérni a közvetítői kísérlet esetleges eredményét. A közel-keleti helyzet szovjet kommentárjaiból mindenesetre az szűrhető le, hogy a genfi békekonferencia — szovjet és amerikai társelnökséggel — járulhat hozzá igazán a méltányos és tartós rendezéshez. A hét egyéb eseményei közül emeljük ki még a francia elnökválasztási kampány befejezését. Pontosabban szólva : a vasárnapi első szavazást megelőző kampány ért véget. Valószínű, hogy a választás első fordulója nem hozza meg a közvéleménykutatások szerint élenjáró jelölt, a baloldali Mitterrand abszolút többségét. így két hét múlva újra szavaznak a franciák. Addig új kampány bontakozik ki, amelyben Mitterrand és a mögötte második befutó jelölt vesz részt Akár Giscard d’Estaing a jelenlegi pénzügyminiszter lesz az akár Chaban Detmas, a gaulleisták képviselője, volt miniszterelnök, mindenképpen a jobboldali erőket, a polgári tömegeket fogja tömöríteni a második fordulóban. Mitterrand — így számolgatják a polgári pártok vezérkarai — csak annyi szavazatra számíthat a második menetben is, mint az elsőben... 'Washingtonban a Waterga. te-ügy új fordulata keltett izgalmat: Nixon átadta a képviselőházi vizsgálóbizottságnak a követelt magnószalagok helyett — az azokon hallható beszégetések leírt szövegét. Az elnököt felelősségre vonó honatyáknak azonban ez nem elég. NYUGAT-EURÖPABAN, a Közös Piac országaiban az olasz kormány egyoldalú döntése okozott riadalmat: az importőrök ezután a behozott áruk értékének felét kénytelenek fél évre kamat nélkül letétbe helyezni, ami alaposan lefékezi az Olaszországba irányuló szállításokat Kissinger damaszkuszi tárgyalásai DAMASZKUSZ: — A tárgyalásokon haladás mutatkozott, megállapodás azonban nem született —■ kö. zölte Robert McCloskey, az amerikai küldöttség szóvivője Damaszkuszban, miután a Kissinger külügyminiszter vezette amerikai delegáció befejezte összesen mintegy hét órás megbeszél és-sorozatát a Szíriái vezetőkkel. Az amerikai szóvivő sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, hogy ezen az első találkozón egyik fél sem számított „frontáttörésre”, s bár a csapatszétválasztással kapcsolatos témákat nagy általánosságban áttekintették, bizonyos lényeges problémák alaposabb megvizsgálását az amerikai külügyminiszer héfőn vagy kedden esedékes második damaszkuszi látogatása idejére halasztottak. A Hafez Asszad államfő vezette szíriai küldöttség, csakúgy mint az amerikai delegáció, „konstruktívnak” értékelte az első eszmecserét — hangoztatta McCloskey. Kissinger és kísérete szombaton reggel elhagyta Damaszkusz*. Az amerikai külügyminiszter miután Kissinger az Egyesült Államok külügyminisztere Szíriába érkezett Asszad elnökkel a szíriai—izraeli csapatszétválasztás kérdéséről tárgyalt (Népújság telefoto: — AP—MTI—KS) Alexandriában Szadat elnököt tájékoztatta útja eddigi menetéről, még szombaton Jeruzsálembe érkezett és onnan vasárnap Ammanba utazik. Közős űrkísérlet 1975 júliusában Houstonban (Texas állam) befejeződött az 1975-re tervezett, szovjet—amerikai közös űrkísérletet előkészítő szovjet és amerikai szakemberek és műszaki szakértők háromhetes munkatalálkozója A részvevők értékelése szerint, sikeresen halad a Szojuz és Apollo űrhajókkal végzendő, szovjet—amerikai űrkísérlet előkészítésének programja A houstoni űrközpontban, a tanácskozás végén tartott sajtóértekezleten Glyrm Lun- ney, a közös űrrepülési terv amerikai műszaki igazgatója megállapította, hogy az előkészítő munkálatok a kidolgozott tervnek megíelelőne haladnak. „Fontos és re- ménytkéltő haladást értünk «fi. Az elért eredmények tovább erősítették meggyőződésünket, hogy a szovjet és amerikai űrhajósok közös repülésére a kijelölt időpontban sor kerül” — mondotta. K. Busujev, a Szojuz— Apollo-program tervének szovjet műszaki igazgatója, a sajtóértekezleten élmondotta: a houstoni találkozón áttekintettük az összes kijelölt kérdést és fontos döntéseket hoztunk a kísérlet előkészítésével kapcsolatos, technikai kérdésekben. K. Busujev professzor befejezésül hangot adott meggyőződésének, hogy — az előkészületi munkákból ítélve — 1975. július közepén sor kerülhet a közös űrkísérletre. Francia elnökválaszt&at Az első forduló A kétfordulós elnökválasztási rendszer szerint, az első menetben, amelyet május 5-re, mára tűrtek ki, valamely jelölt megválasztásához több mint 50 százalékos eredmény kell. Ha ezt a többséget senki sem éri el. akkor az első két helyesett két hét múlva a második fordulóban méri össze erejét. Ez a választási rencf- szer lehetővé teszi, hogy az első forduló erőpróbája után, a második menetben egységesen szavazzanak azok is, akik korábban más-más jelöltre adták vóksukat. A francia jobboldal most erősen megoszlik, a baloldal viszont közös jelöltet indított Ez a tény önmagában is jelzi, hogy Franciaországban most máá a helyzet, mint a korábbi választásokon volt. Korábban a jobboldal jelöltjei mindig azzal érveltek, hogy a baloldal megosztott, képtelen a közös cselekvésre, és így a választás igazi kérdése: a jobboldal, a többség jelöltjének sikere vagy pedig a káosz... Nos, most a jobboldal táboréban lehet kaotikus helyzetet látni, míg a baloldal Mitterrand, a szocialista párt első titkára köré tömörült. A kormánykoalíció megoszlik: két fő jelöltje közül, a gaulleista Chaban-Delmas, volt miniszterelnök az UDR-párt, a független köztársasági párt vezére, Giscard D’Easting pénzügyminiszter pedig, a konzervatív pártók nevében lép fel. Igaz, hogy 12 jelölt indul az elnökválasztáson, de az első két helyre gyakorlatilag csak három pályázhat, az említett három politikus. Mivel a baloldal jelöltje számíthat mind a kommunisták* mind a szocialisták, mind a baloldali radikálisok, továbbá a kisebb baloldali csoportok. sőt a haladó szellemű gaulleisták szavazataira és valamennyi szakszervezeti szövetség támogatására, minden bizonnyal Mitterrand egyike lesz azoknak, akik a legtöbb szavazatot kapják; sőt, jó néhányan úgy vélik, hogy a baloldal egységes fellépésének és a közös kormányprogram meglétének dinamikája folytán, talán az első fordulóban is megszerezheti a többséget. A közvélemény-kutatások mindenesetre arra utalnak, hogy Mitterrand-ra készül szavazni a választásra jogosultak 40—45 százaléka. Ebben a helyzetben érthető az az ádáz harc, amely a jobboldal két fő képviselője között kibontakozott: lényegében arról van szó, hogy a második fordulóban melyikük legyen a baloldali közös jelölt ellenfele? Chaban arra hivatkozik, hogy ő lenne a legalkalmasabb a régi kormánytöbbség tömörítésére, mert Giscard túlságosan konzervatív és vele szemben még a gaulleisták egy része is inkább Mitterrand elnökségét támogatná. Gitcárd viszont art hirdeti, hogy inkább őmellé állnának mindazok, akik változást akarnak, de nem szélsőséges változást... Szóval azok, akik félnek a baloldaltól és előretörésétől, akik a jobboldali bázis kiszélesítése révén akarnák az új kormánytöbbséget kialakítani. Míg a baloldali erők közös kormányprogramja világosan jelzi, hogy a demokratikus változás útját nyitná meg, a két versengő jobboldali jelölt aligha tagadhatja, hogy a változásra vonatkozó ígéreteik valójában a folytonosság szándékát kendőzik el. Egymásra olvassák azokat a tényeket, amelyek bizonyítják: korábbi ígéreteiket sose tartották be. Most mindketten a másikat okolják ezért. A volt miniszterelnök és a pénzügyminiszter egyaránt megtagadta azokat a szociális reformokat, amelyeket most újra megígérnek — de a választók joggal kérdezik, miért nem valósították meg eddig ezeket? Chaban es Giscard között inkább a külpolitikai nézetekben érzékelhető a különbség. Az előbbi az eddigi gaulleista külpolitika folytatását ígéri, az utóbbi viszont ismert arról a véleményéről; hogy közeledni kellene az atlanti tömbhöz és az Egyesült Államokhoz. A két Jobboldali fő jelölt egyetért viszont az antíkommunis- ta szólamokban és ez előrevetíti annak árnyékát, hogy a második fordulóban összefogva élezik majd a kommunistaellenes hadjáratot. Eszel a már most érzékelhető és a továbbiakban minden bizonnyal még hevesebb kampánnyal szemben Mar- chais, az FKP főtitkára eleve leszögezte: a baloldal közös kormányprogramja alapján áll; ha Mitterrand szocialista miniszterelnököt nevezne ki, kormányában tárcát kapnának mindazok, akik a közös programot támogatják; a mintegy húsztagú kabinetben a kommunista miniszterek száma 6—7 lehetne. Ma és 19-én, végül is a francia szavazópolgárok döntik el, ki lész Pompidou elnök utóda. Studnydnszky István LOURENCO MARQUES: Portugália második legnagyobb afrikai gyarmatán, Mozambikban, a lisszaboni fordulat óta megélénkült a politikai élet. Lourenco Mar- ques-ban, Mozambik fővárosában, pénteken két politikai gyűlést is tartottak. A Mozambik egyesítésére alakult csoport (Gumó) által szervezett gyűlésen több mint ötezren. vettek részt, főleg afrikaiak, akik között a legerősebb szervezett csoportot a mozambiki felszabadítás) front (Prelimo) alkotta. SAIGON: A saigoni légierő 35 bevetésben bombázta Kien Tu- ong tartományban a napokban felszabadított Long Khot támaszpont környékét A Thieu-rezsim főparancsnokságának bejelentése szerint, a saigoni alakulatok a térségben folytatják hadműveleteiket. Fő céljuk a jogtalanul létesített támaszpont visszaszerzése a népi erőktől. PHOENIX: Nixon, amerikai elnök, beszédet mondott az arizonai Poenixben, a republikánusok egyik „erődítményében”. Tizennégyezer főnyi hallgatósága előtt az elnök kijelentette' „Itt az ideje, hogy lezárjuk a Watergate-ügyet és hogy Amerika ügyeivel foglalkozzunk.” Meggyőződését fejezte ki afölött, hogy a gazdasági élet újabb fellendülés előtt áll és ismét azt ígérte, hogy 1976 „Amerika legjobb éve lesz”. BRÜSSZEL: Leo Tindemans miniszter- elnök keresztényszocialisták- ból és liberálisokból álló kisebbségi kormánya bizalmat kapott a belga képviselőházban. A kormányprogram feletti vitát követő szavazásban százan szavaztak a kormány mellett, 63-an ellene, 47-en pedig, tartózkodtak. Tinde- mansnak a jövő héten meg kell szereznie a szenátus bizalmát is. . QUITO: Huszonkét személy vesztette életét az ecuadori légitársaság egyik belföldi járatán, amikor a C—47-es típusú utasszállító repülőgép Quitó- tól 130 kilométerrel délre, az Andokban lezuhant. NEW YORK: Kurt Waldheim ENSZ-fó- titkár és René Maheu. az UNESCO vezérigazgatója különböző országok neves tudósaiból, egyetemi tanáraiból 24 tagú igazgatótanácsot nevezett ki az ENSZ-egyetem élére, amelynek székhelye Tokióban lesz.
