Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-31 / 125. szám

Tékozlás és takarékosság ■ ■ Örökösen változó sorrend A közelmúltban bejelentet­ték, hogy 1975. január l-iől részleges termelői árrendezés­re. kerül sor, amelynek kere­teben több ipari nyersanyag ár#t is felemelik. Ezért a vál- luiati gazdálkodásban az ed­diginél is fokozottabb jelen­tősége lesz a takarékosság* na k. Kétszázkilencven esztende­je az 1684-ben kelt „Gazda­sági utasításában” megelé­gelve a sütőmesterek — pé­kek — ügyeskedését, így rendelkezett Thököly Imre fejedelem: „Hogy eddig min­den sütésben, a sütő magának annyi vakarékot szokott meghagyni, melyből nyolc cipó is könnyen kitelik, ilyen nagy veszteség többé nem töretik.” Elődeink a ma használatos anyagoknak tize­dét sem ismerték. Am ami jószágukként szolgált, azt becsben tartották. Talán mert közvetlenebbül tapasz­talták,. . hogy minden hol­miért az ember sok-sok ve­rítékkel, fáradtsággal fizet. Vannak, akik azt vallják? a modern, technika vitte rá az embert a pazarlásra, anyag, energia, eszköz, mun. ke erő fölös igénybevételére. Ami könnyen jön, úgy is vész el? De igaz-e, hogy könnyen jön? A vasérc, a szén a hegy gyomrából, az olaj, a földgáz a talaj mé­lyéből? Ma már legtöbbször a tiszta víz sem szerezhető meg olcsón és könnyen! Ha­mis a bűnbak. Nem a tech­nika ludas abban, ha her­dáljuk kincseinket. Hanem az ember, mely szülője, ura a technikának, Tágabb látóhatár A takarékosság nem ott kezdődik, hogy a már meg­lévőt jól beosztjuk. Ennél tágabb kell hogy legyen a látóhatár. Közismert folya­mat a szán bányászatban a gazdaságtalan termelés föl­számolása. Az ágazatban 1968-ban 109, 1973-ban 65 termelőegység dolgozott. Vi­szont az egy almára jutó na­pi eredmény kilencvenről 117 vagonra nőtt. Azaz a kon­centráció, a fokozott gépesí­tés erőteljesen közrejátszott abban, hogy a szén tonnán­kénti önköltsége csökkent. Takárékosság? De még mennyire! Ez ugyan nem mindig mutatható ki forint­ra, fillérre egy-egy vállalat­nál, de a népgazdaság egé­szében igen. S milliárdok- ban mérve. Ugorjunk egyet. Nem tar­tozik a ritka esetek közé, hogy ugyanazon a területré­szen fölépült óvodákban az egyik helyen 2800 forintba került az intézmény négyzet- métere, a másik helyen en­nek az összegnek az ötszörö­sébe! Utóbbinál a megrende­lők, a tervezők jövő évszá­zadnak üzenő emlékművet akartak... az lett. Igaz,nagy költségek, többletanyagok fe­jében. Gyerek meg ugyan­annyi fér el bemie, mint az elsőben. Ezért és hasonló ese­tek miatt született az Orszá­gos Tervhivatal, a pénzügy­minisztérium és az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi- rmsztérium együttes rendele­té az építési műszaki-gazda­sági normatívákról. Rengeteg a forrás Oda jutnánk eszmefuttatá­sunkkal, hogy bárhová te­kintsünk, nyúljunk, minde­nütt rálelhetünk tékozlás és takarékosság forrásaira? Igen! Ez mondandónk lénye­ge. A hatékonyabb gazdálko­dás megköveteli a szigorúbb keretek között zajló anyag-, energia-, eszközfelhasználást. A. termelés, szolgáltatás, kommunális ellátás mindén szakaszában. Azaz már kez­dődjék ott a takarékosság, amikor a föntebb említett óvodákat tervezik; erre kö­teleznek a normatívák. Ahogy ipari épületeknél, mezőgaz­dasági létesítményeknél, gé­pek megszerkesztésénél szin­tén, a beruházások építés­gép arányának alakításánál megint csak mód van éssze­rű takarékosságra. Rengeteg a forrás. Lapoz­tuk fel a párt Központi Bi­zottsága 1962. június 28—29-i ülésének határozatát a gép­Fehér Imre és Serfőző László: — Megszoktuk itt, a hegyek között as életet... (Foto: Perl Márton) Szárazág. Így hívják azt a kis 30 éves települést, amely Istenmezeje és Sze­derkénypuszta közé ékelő­dött, s egyébként Szeder­kénypusztával együtt Isten­mezejéhez tartozik közigaz­gatásilag. Az istenmezeji ter­melőszövetkezet ma is Sze­derkényben székel, s hiába tartozik hozzá három hegyi falu határa, művelhető föld­területe mégsem éri el egy kis síkvidéki falu szántó­földjének nagyságát. Erről beszélgetünk Pálfi Tihamérral, a közös gazda­ság párttitkárával, az erdé­szeti—fagazdasági ágazat ve­zetőjével. amint a terepjáró gépkocsival elindulunk Szá­razvölgyből Hollóslápa és Békákfő felé. Mert bizony ilyen sáros időben még a kö­zeli. . a három kilométernyi­re levő Hollóslápa-dűlőig sem lehet másfajta közlekedési eszközzel eljutni, nemhogy fel a Békákfőig, ahol a fa­szénégetők boksái füstölög­nek. — Itt, Hollóslápán van a tehenészetünk nyári szállása, s ezen a területen dolgozik a fakitormtiő brigádunk *-«• A iparról, s ezt olvashatjuk benne: „Arra kell kötelezni és ösztönözni a gyártmány­tervezőket, hogy konstruk­cióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipizált és szabványosított ' alkatrésze­ket és részegységeket.” Le' hetőség? De még mekkora! Számítások szerint az ún. építőkocka-elv alkalmazása, azaz tipizált részegységek felhasználása különböző ren­deltetésű berendezésekben, 15—20 százalékkal mérsékel­heti az élőmunkaigény en­nél is nagyobb mértékben az anyag- és energiaszükségle­tet. Válaszok egy miértre Végül is kérdezheti az ol­vasó, csupán a józan emberi ész diktálná a takarékossá­got, avagy vannak más, gondolkodásunktól független okai? A termelés egyre több anyagot fogyaszt az egész vi­lágon; a nyersanyagok drá­gulnak, Mind több energia szükséges előállításukhoz; drágulnak az energiahordo­zók. Bűvös kör? Kém az. Fi­gyelmeztetés: éljünk okosan a föld kincseivel. Minél ér­tékesebb termékké dolgozzuk fel azokat s minél takaréko­sabban. Hazánk, szegény hagyomá­nyos nyersanyagokban, szá­munkra még nagyobb becsü­lete kell, hogy legyen min­den tonna ércnek, szépnek, olajnak. Terményeknek. esz­közöknek nem kevésbé. Az ötvenes. évek közepén a KGST-országok egymás kö­zötti nyersanyag-szállításá­ból a Szovjetunió 41 száza­lékkal részesedett. Ma két­harmaddal. Hatalmas forrás ez, de éppen a testvériség okán mindamnyiunkat köte­lez aiz emberi munkát meg­testesítő anj ug és energia nagyobb megbecsülésére. Mészáros Ottó Következiks TEGNAP ÉRTÉKTELEN — MA KINCS Teher a teherautó B káScr- SS személyzeti a A NAPOKBAN és az el­következő hetekben jó né­hány tehergépkocsiról kerül majd le a rendszám. Ezek a teherautók már megették gáz­olajuk és benzinük javát, jó néhány esztendőt kiszolgál­tak a termelőszövetkezetek­ben, s most egy rendelet alapján szemlére kerülnek, ahol többségük már nem fe­lel meg a biztonság, az elő­írás ::j re -űmfnyeinek. Csak helyeselni lehet, hogy a mea-- ekedett közúti for­galomba kizárólag olyan jár­művénél, engedjenek, ame­lyeknek műszaki állapota ki­fogástalan. A termelőszövetkezetek­ben azonban mégsem talál­kozhatunk ilyen egyértelmű helyesléssel. Az egyik terme­lőszövetkezeti elnök, amikor már nem bírta idegekkel a teherautó-terheket, a követ­kezőket mondta: — Ha mi így (Szolgálnánk ki a népet hússal, kenyér­rel, tejjel, már régen agyon­vertek volna bennünket. Tel­jesen jogosan. A mezőgazdasági szakem­berek. termelőszövetkezeti vezetők helyzetét még az is megértheti, akinek különö­sebben „nem kenyere” a föld. A legnagyobb idény­munka a betakarítás, ekkor­ra kell a közös gazdaságok­nak úgy felszerelkezniük, úgy szervezniük mindent, hogy a gépek és emberek tö­kéletes összhangja biztosít­sa az egész évi munka vég­ső sikerét, — kissé pátoszo- san, de korántsem eltúlozva azt is mondhatnánk —, a jövő kenyerét. A betakarítási munkákban ma már nélkülözhetetlen a tehergépkocsi. Hiányuk fenn­akadást, torlódást. zavart idéz elő a mezőgazdasági nagyüzemekben. A REGI. KIMUSTRÁLT teherautókat kivonják a for­galomból. Nagyon helyesen. Újat viszont nem lehet kap­ni. És ezt már egy szemer­nyit sem lehet helyeselni. A pélyi termelőszövetke­zetnek, amikor bejelentette az igényét tavasszal egy IFA tehergépkocsira, kerek-pe­rec kijelentették, hogy nincs, nem is lesz, fölösleges rá várnia. Nem is várnak rá, csak azon töprengenek, hogy a 150 mázsa műtrágyát, amit el kell szállítani Kazinebar­< káról Pélvre, a búzát, amer . et be kell vinni a gaboná­ik .vásárlóhoz, és azt az évi száz vagon lisztet, amelyet a tsz sütőüzeméhez kell elhoz­ni, az IFA helyett milyen jóindulat fogja rendeltetés; helyére vezérélni. A rekordterhet valószínű­leg a tarnaszentmiklósi Bé­ke Termelőszövetkezet vise­li teherautóügyben, Ök ki­lenc Csepel gépkocsitól vál­nak nv 0 még a betaxsrü i előtt. Ezt már jj előre tud­ták, s mint gondos előrelá­tó emberek, még februárban leadtak négy téhergépkoesi- ra igénylést az AUTÓKER- nek, később újabb négyet a TÁSZI-nak, majd még ké­sőbb újabb négyet ismét az AUTÖKER-nek. Azóta a tarnaszentmiklósi- ak keveset látják az elnökü­ket. Ö ugyanis hetenként kétszer, néha háromszor is teherautóügyben szaladgál, mivel a tizenkét gépkocsi, amelyet legjobb esetben is a harmadik negyedévre ígér­tek, még egyáltalán nem biz­tos, hogy végül is megérke­zik a termelőszövetkezetbe. Egyik héten biztatják az el­nököt, hogy talán, a követ­kező alkalommal pedig még a talán után is odatesznek egy kérdőjelet. A termelőszövetkezetek ár­bevételében — tehát a tagok személyes jövedelmének ala­kulásában — is egyre jelen­tősebb szerepük van a te­hergépkocsiknak. A betaka­rításban nélkülözhetetlen. Ha az aratás idején csapa­dékos, esős idő köszönt a mezőgazdaságra, a tehergép­kocsik hiánya nagyon sú­lyos gondokat okozhat a termelésben. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a műszakilag elörege­dett tehergépkocsik forga­lomból való kivonását he­lyes és szükségszerű lépésnek tartjuk. Csupán a kérdés ma­rad megválaszolatlanul: hogy ha már mindenképpen a be­takarítás előtt kell rendszá­muktól megfosztani ezeket a teherautókat, akkor miért nem tudnak a termelőszö­vetkezetek helyettük új gép­kocsikat vásárolni? A VÁLASZT sürgősen vár­ják az üzemek, lehetőleg te­herautóban. Sz. A. ■ • tt Szénégetők, erdőmunká sok Istenmezején... szenesek jó három kilomé­terrel feljebb vannak — mondja. Az út hajmeresztő. Csúszós, kátyús és meredek. A nem­rég sok-sok utánjárással be­szerzett, négykerékmeghaj- tásű, szovjet gyártmányú te­repjáró azonban nem ismer akadályt. Makacsul, züm­mögve rugaszkodik neki még a 35 fokos emelkedőnek is. Fent, egy tisztás szélén megállunk, s elénk tárul a Bükk csodálatos panorámá­ja. Ami mégis leginkább megfogja az embert: a leve­gő...! — Itt dolgoznak, az alat­tunk levő völgyben a szén­égetők — mutat a mélybe Pálfi Tihamér, ahonnan a felszálló, eső- utáni párával vegyült füst gomolygása jel­zi. hogy emberi tevékenység folyik ott. A távcsővel előbb körbe- pásztázzuk a távoli hegye­ket. amelyek már a májusi napfényben fürdőznek. Fö­löttünk is gyorsan tisztul az égbolt. — Jó napot, Imre bátyám — köszönti Pálfi Tihamér a legidősebb szénégetőt. Fehér Imréi, amint leérünk a völgykatlan fenekére. — Magukat tán még az eső sem érte itt? — Nem, mert bebújunk ebbe a „nejlon-sátorba” — mondják derűsen és boros­tásan a fiatal Serfőző László­val együtt. A „nejlon-sátor'’ fóliából készült. Néhány, kúpszerűen összetámasztott szálfára kife­szítve. Belül szakszerűen el­készített két vacok, ami fek­vőhelyül szolgál. Középen füstölgő fahasábok, fölöttük bogrács lóg. A füstnek a sá­tor csúcsán nyílást hagy­tak. — Éjjel nem fáznak itt? — A füst elszáll a nyílá­son át, a meleg meg bent ma­rad — mondja Fehér Imre. — Egyébként van nekünk egy guruló szállásunk is fá­ból. Télen és a hűvös éjje­leken abban alszunk. Az fűt­hető és kényelmesebb, de ilyenkor májusban már itt alszunk. Két. hatalmas, fával bélelt boksát égetnek egyszerre: 35 —40 köbméter fát építenek be egybe-egybe. Középen rést hagynak, egy kis alagutat és függőleges irányban is ma­rad ki nyílás, amolyan ké­ményféle. Egy hosszú rúdon bedugják középre az égő olajos kanócot, amely meg­gyújtja a fát. Amikor már jól begyulladt középen a fa­rakás. mindenütt lefojtják a nyílást, hogy csak lassan, oxigén nélkül izzón a tűz. — Hány boksát égetnek ki egy hónap alatt? — Kettőt. — Ketten? — Hárman. — Ö hol van most? — Otthon, Nagyvisnyón. — Felváltva járnak ha­za? — Inkább csak akkor, ami­kor leégett két boksa, s fel­vesszük az érte járó pénzt» — Az mennyi? — Hát, általában 6—8 ezer forintra jön ki fejenként. A leadott faszén mennyiségé­től és minőségétől függ. — Mit szól a család, az asszony? — Örülnék a pénznek. Megszokták már, hogy kint és így élünk... Szuszogva kaptatunk felfe­lé a völgyből. Pálfi Tihamér dicséri a szénégetőket, a fa­kitermelőket és a faüzem fű- részeseit, asztalosait. — 842 hektár erdőnk van: akácos, bükk, gyertyán ' és tölgy. Tizenkét fakitermelőnk évente ötezer köbméter fát vág ki. Ebből feldolgozunk hét fűrészes és hét asztalos munkája nyomán 3,5 ezer köbmétert ipari fának, kö­zöttük kalapácsnyél-alap- anyagnak és törgyfaasztal- lapnak. Előbbi az NSZK-ba, utóbbi Belgiumba megy. Kö­rülbelül ezer köbmétert fa­szénné égetünk, amely teljes egészében NSZK-export. Ösz- szes exportbevételünk közel három és fél millió forint, továbbá egy fél milliót — szőlőtám, bányadorong, hús­vágó deszka — belföldön is forgalmazunk... — Tervek? — Bővíteni szeretnénk a faüzemi kapacitásunkat. Piac van. alapanyag szintén. Ami pedig a munkaerőt il­letően: Istenmezejéről nap­jainkban is eljár az Alföld­re 200—220 munkás kora ta­vasztól késő őszig, s közü­lük sokan szívesen dolgoz­nának helyben... Istenmezején alig 800 hek­tár a szántó és a legelő te- . rulett: együttesen. A helyi lehetőségek mégis tisztessé­ges jövedelmet hoznak évek óta. Csupán a három szén­égető évi termelése eléri az egymillió forintot. Nem is véletlen hát, hogy ebben a hegyvidéki kis ter­melőszövetkezetben 33 év az átlagéletkor... Faludi Sándor ¥< rosi párt- bizottság eíatt , Munkaterviénél* en tegnap tartotta ron következő ülését *£ MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága Vadász József­nek,. a pártbizottság első titkárának elnökletével. Megvitatta és elfogadta azt a jelentést, amelyet a párt- vb megbízásából Papp Lajos, a Városi pártbizottság osz­tályvezetője terjesztett elő a Központi Bizottságnak a káder, és személyzeti mun­kára vonatkozó határozata végrehajtásáról. Az előterejsztett jelentést és a csatolt határozati ja­vaslatokat a városi pártbi­zottság egyhangúlag elfo­gadta. A hatvani tanács \ b-üléséről: Évente hatvan­ezer beteg Ülést tartott csütörtökön délelőtt Hatvan Város Ta­nácsának végrehajtó bizott­sága, s elsőként a pénzügyi osztály ellenőrző tevékeny­ségével foglalkozott. A be­számolóból kitűnt: az elmúlt évben 14 tanácsi irányítás alá tartozó vállalatnál, in­tézménynél folytattak vizs­gálatot az osztály munka­társai s különösebb rendel­lenességet sehol sem talál­tak. A végrehajtó bizottság mégis úgy határozott, hogy az egyes osztályvezetőknek nagyobb gondot kell fordí­taniuk a belső ellenőrzés ki- terjesztésére, s biztosítaniuk kell az ellenőrök továbbkép­zését. ,l — Az egészségügyi osztály vezetőjének jelentése Hat­van körzeti orvosi hálózatá­nak helyzetét tükrözte. A városban évente mintegy 60 ezer esetben folytatnak meg­előző, vagy gyógyító tevé­kenységet a körzeti orvosok, gyermekszakorvosok. Ez a nagy szám, valamint a kör­zetek kiterjedtsége újabb orvosi státuszt és rendelő létrehozását indokolja, s er­re vonatkozóan az osztály meg is tette a kezdeményező lépéseket. A végrehajtó bi­zottság olyan értelemben is állást foglalt, hogy a követ­kező ötéves tervben az új lakótelepeken körzeti orvosi rendelők kerüljenek kiala­kításra. Serény munka a fiistjplyq boksa teleién ■. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents