Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

Öntevékeny politizálás, előírt napirendekkel P anaszkodnak néha a ■ pártalapszervezet ve­se tői: túl sok a kötelezően előírt napirend, s a felülről megszabott témák nagy szá­ma nehezíti, hogy a taggyű­léseken, vezetőségi üléseken a helyileg lényeges kérdések­kel foglalkozzanak. Ha elő­veszik a listát, úgy tűnik, igazat is lehet adni nekik, hiszen egy-egy félévben több téma megvitatását is előír­ják az alapszervezeteknek a különböző irányító pártszer­vek. Időnként és helyenként valóban található igazság az észrevételben; talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás vagy a város némi túlbuzgalomból is „do­bott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala. A másik — amiről ritkán esik szó, ami sok helyen bizony nem elég­gé tűnik szembe —, hogy a központi előírások teljesítése és a helyileg lényeges kér­dések megtárgyalása nem összeegyeztethetetlen. Ellen­kezőleg, a kettő nemcsak hogy összefér, hanem az elő­írt napirendek zöme kifeje­zetten jó lehetőséget nyújt, kedvező alkalmat ad a he­lyileg feszítő gondok szám­bavételére és a megoldás közös keresésére. Természetesen lehetnek olyan előírt témák, amelyek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyekkel való fog­lalkozásra: például a felsőbb pártszervek egyes üléseiről, határozatairól szóló tájékoz­tatók, Ezek száma azonban viszonylag nem sok. íis való­jában ezek is a pártdemok­rácia érvényesítését jelentik. Hiszen a párttagsággal szem­beni kötelezettségüknek tesz­nek eleget a felsőbb párt­szervek, amikor információt adnák, beszámolnak saját munkájukról, döntéseikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a párt „gaz­dája” végső soron maga a párttagság, amelynek joga és feladata időközönként tájé­kozódni az ő küldöttei által választott pártszervek tevé­kenységéről. Ha azonban az ilyen napi-; rendeket leszámítjuk, a töb­bi kötelező téma mind lehe­tőséget ad a helyi problémák megvitatására. Sőt, nemcsak lehetőséget ad, de egyenesen igényli. Hiszen az előírás mindig így szól: tárgyalják meg ennek vagy annak a ha­tározatnak' a megvalósítási módjait, illetve a végrehaj­tás menetét és tapasztalatait a maguk területén. S a hangsúly essék most a mon­dat utolsó szavaira. Nem or­szágos, megyei, járási, vagy városi tapasztalatok és ten­nivalók számbavételét igény­lik ilyenkor az alapszerveze- tek taggyűlésétől, vezetősé­gétől. Azt kell elemeznie, meghatároznia, hogy a saját működési területén milyen a helyzet és melyek a teen­dők. A felülről jövő előírás tehát csak a témakört szab- jd meg kötelezően, a napi­renddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irányának csupán az alapja­it jelöli meg — ezektől elte­kintve az ilyen is éppen any- nyira „helyi téma”, mint amit az alapszervezet saját kezdeményezéséből tűz napi­rendre. Vegyük például az ifjúság politikai—világnézeti neve­lésének mostanában kötele­zően napirendre kerülő té­máját. Olyan kérdés ez, amely minden pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hiszen valamennyiük műkö­dési területén, hatókörében dolgoznák, tanulnak, élnek fiatalok. A felsőbb határo­zat útmutatást ad ahhoz, hogyan segíthetik a pártszer­vezetek hatékonyabban a fia­talok gondolkodásmódjának formálódását. De azt, hogy abban az üzemben, szövetke­zetben, iskolában milyen a helyzet, milyen eredmények és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgon­dolásokat miként lehet való­ra váltani, melyek kerülnek ezek közül ott helyileg elő­térbe, mire kell most legin­kább koncentrálni, figyelni, törekedni — ezt a pártszer­vezetnek magának kell mér? legelnie, megállapítania, el­döntenie. Elemezve a műkö­dési területén levő fiatalok gondolkodásmódját, a ráha­tás eszközeit, a kommunisták gyakorlati feladatait. Vagyis alapjába véve éppen úgy< kell megközelítenie a témát, mintha saját elhatározásból került volna a taggyűlés na­pirendjére. Szép számmal vannak olyan pártszerveze­tek is, amelyek például en­nek az ügynek a megvitatá­sánál nem vártak központi előírásra. A „központi” és „helyi” témák közötti ellentmondás­nak az az egyik fő oka, hogy a megközelítés módja sok­szor eltér a fentiekben vá­zoltaktól. Ahelyett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemeznék saját helyzetüket, s aztán megnéznék, hogy a gondok megoldása milyen módokat ajánl a felsőbb szin­tű párthatározat — a ké­nyelmesebb utat választják. Előveszik a szóban forgó ha­tározatot, megtoldják, kibő­vítik néhány helyi konkré­tummal, példával, s ezt vi­szik a taggyűlés vagy a ve­zetőség elé. Ám néhány he­lyi számadat, intézkedés, vagy eset felsorolása még nem változtatja meg a köz­ponti vagy megyei állásfog­lalást a párttagság adott kol­lektívájának tényleges helyi cselekvési programjává. Ez csupán „adaptálás”, ami sok­kal inkább arra jó, hogy „ki­pipálhassák” az előírt téma megtárgyalását, semmint hogy valóságos tettek erjesz- töjévé váljék. í gy érthető, hogy a fe­• Iliiről előírt napirend lényege nem kerülhet be iga­zán az alapszervezeti munka vérkeringésében Ahol viszont úgy fogják fel .a kötelezően előírt napirendet, mint ösz­tönzést és alkalmat tényleges helyi problémák elemzésére és megoldására, ott az ele­venebbé teszi a pártéletet, hatékonyabbá a pártmunkát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fontosabb feladat egy alap­szervezet számára: az elem­zés-e, avagy pedig a határo­zatok végrehajtása, mert a kettőt egységes egészként ke­zelik. Ha nem elemzik a helyi körülményeket, aligha lehet jó a végrehajtás. Ha viszont nem fordítanak élég erőt az utóbbira, akkor az elemzés volt hiábavaló, hi­szen a pártalapszervezetek nem tudományos intézmé­nyek, hanem a politikai gya­korlat alapegységei. (Gy. L.) Egy rendelet, amely várat magára Az elmúlt hónapokban egymást követték a rendele­tek, valamennyi a családvé­delem szolgálatában. Termé­szetesen következett ez a családvédelmi politika vég­rehajtásából. E rendeletek közé tartozik többek között a Mzyi'cr Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1973. éj. 27-fcd mű rendelete, amely módosítja az 1955. évi 39. száma rendeletet a dolgozók betegségi biztosításáról. Az új rendelkezés szerint „Táp­pénzre jogosult az a dolgo­zó nő, illetőleg az az egye­dülálló férfi, aki egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja”, továbbá ... „az, aki egyévesnél idősebb, de hat­évesnél fiatalabb beteg gyer­mekét ápolja, és emiatt fog­lalkozását nem folytathatja”. A rendelkezést sajnos, nem követte megfelelő idő­ben egy másik — a MÉM részéről. Egyik nagyközsé­günk termelőszövetkezeti tagja írt panaszos levelet szerkesztőségünkbe arról, hogy az orvos kiírta kétesz- tendős beteg gyermekével, azonban amikor a termelő- szövetkezetnél benyújtotta az orvosi igazolást, azt a vá­laszt kapta, hogy nem jogo­sult táppénzre. Kerestük az ide vonatkozó szabályokat. Végül is a TOT jogtanácsosától kap­tunk érdemi tájékoztatást, amely szerint: „a népesedés- politikai feladatokról szóló 1040/1973. (X. 18.) Mth. szá­mú minisztertanácsi határo­zat termelőszövetkezeti ta­gokat érintő végrehajtásáról a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium rende­leti úton intézkedik. Ez a MÉM-rendelet fogja módo­sítani a--- számú rendelet­nek azt a pontját, amely a termelőszövetkezeti tagok gyermekápolási betegségi se­gélyének folyósítását szabá­lyozza.” lényegében eddig a válasz. Ahogy tájékozódtunk, nem csupán egyetlen asszony gondja ez, hiszen a terme­lőszövetkezeti édesanyák gyermekei is elkapják a to­rokfájást, a himlőt és az egyé b gyermekbetegségeket. A rendelkezés, ainely meg­nyugtatóan rendezné a tsz- tagok ügyét ebben a kérdés-, ben, késik. Reméljük, már nem sokáig. — d. A Minisztertanács megtárgyalta.«. A zöldségtermesztő berendezések beruházási támoga* fásának feltételei A Minisztertanács határo­zata alapján a MÉM illeté­kes főosztálya közzétette a zöldségtermesztő berendezé­sek beruházási támogatásá­nak feltételeit és az árusító­hely saját termelésű zöldség­áru mennyiségi előírásait. A közlemény szerint a nö­vényházak ártámogatásának elnyeréséhez szükséges leg­kisebb terület a mezőgazda- sági nagyüzemeknél 0,5 hek­tár. A műanyagfóliás beren­dezések ártámogatásának el­nyeréséhez legalább 0,5 hek­táros területre van szükség, a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezeteknél ez a terület 300 négyzetméter, a háztáji és egyéni gazdasá­goknál pedig 100 négyzetmé­ter lehet. A beruházási tá­mogatással megvásárolható műanyag berendezéseket és növényházakat lehet külön- külön is üzemeltetni, de cél­szerűbb. ha a növényházhoz két egységnyi fóliafelület csatlakozik. (Ez ugyanis jól szolgálja a gazdaságos hasz­nosítást.) A primőr zöldség- termesztés és a palántane­velés támogatási rendszeré­be beletartoznak a gépesí­tésre, meliorációra stb. ér­vényben levő állami támoga­tások. A háztáji és egyéni gazda­ságok esetében a beruházási támogatás a műanyagfóliás berendezés vasszerkezetére, és a borító műanyagra vo­natkozik, j . Gép, idő, szervezettség 1972-BEN HOZOTT hatá­rozatot a kormány a kapa­citáskihasználás növeléséről, elsősorban is a. korszerű, nagy értékű gépek működ­tetésének javításáról. Leg­utóbbi ülésén — a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökének jelentését tár­gyalva — már a kezdeti ta­pasztalatokat összegezhette, s bár ezek elbizakodottságra nem adnak okot, kedvező változások első jeleiről min­denképpen tanúskodnak. A hatékonyabb gazdálko­dás lényeges eleméről van szó, hiszen a népgazdaság szocialista szektoi-a negyed­évente 8—11 milliárd fo­rint értékben vásárol bel- és külföldről gépeket, beren­dezéseket. A befektetett pénznek kamatoznia kell, az­az a gép .teljesítőképessége, s a gép valóságos teljesítmé­nye minél közelebb legyen egymáshoz. Van erre lehe­tőség. Mint a most tárgyalt jelentést megelőző vizsgálat bizonyította, átgondolt szer­vezési intézkedésekkel a nagy termelékenységű, kor­szerű gépek. berendezések kihasználtságát például a híradás- és vákuumtechni­kai iparban, a textilipar né­hány ágában 20—25 száza­lékkal javították egy esz­tendő alatt. Ugyanakkor sok területen még mindig jelen-, tős az .eltérés — nemcsak az iparban, hanem az építő­iparban is — a gépek le­hetséges és tényleges mű­ködtetési ideje között. Tavaly október végén, a háromnapos országos üzem­ig amokasaerveaéw tapasz; talatcserén dr. Tímár Má­tyás, a kormány elnökhe­lyettese — a sokszor emle­getett munkaerőhiánnyal kapcsolatban — erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy hatalmas tartalékok rejle­nek a korszerű eszközök jobb hasznosításában, de eh­hez a szervezéssel kell meg­teremteni a feltételeket. A KNEB elnökének a kormány elé terjesztett jelentése most szintén azt hangsúlyozta, hogy a vállalati üzem- és munkaszervezési tevékeny­ség megítélésénél az eddigi­eknél fokozottabban szüksé­ges mérlegelni az ésszerű kapacitáskihasználást, illet­ve az annak érdekében tett intézkedéseket. INDOKOLTAN ÖSZTÖ­KÉLI a kormány e határo­zatával is a vállalatokat, hi­szen például a gépiparban 1,33 az átlagos műszakszám, s valamivel jobb, de nem sokkal, a korszerű, nagy ér­tékű, termelékeny berende­zéseké. A gépipar azért em­lítésre érdemes eset, mert itt — a Kohó- és Gépipari Minisztérium kezdeményezte pályázat keretében, mely bérkedvezményeket nyújtott a legfontosabb termelőbe­rendezések kihasználtságát javító vállalatoknak — té­nyek tanúskodnak a lehető­ségekről. Több gépipari nagyüzem ugyanis 80—120 millió forintos terven felüli termelést ért el, pedig „csak” annyit csinált, hogy a ko­rábbinál jobban hasznosí­totta korszerű eszközeit. Amihez persze szervezni kellett. Atcaoflortűfeitani. egyenletesebbé tenni az anyagellátást, bérben, pót­lékban vonzóbbá a három műszakot... Megérte, De még mennyire! Sajnos, nem ritkán lehe­tünk tanúi annak, hogy a vállalatok még veszni hagy­ják az ilyen forrásokat. Ta­valy — egyetlen mozzana­tot kiemelve — 1,5 milliárd forint hitellehetőség szolgál­ta a szocialista gépimportot; 600 milliót vettek csak igénybe a termelők. Foly­tathatjuk azzal, hogy sűrűn ugyan megvásárolják bel­vagy külföldről a korszerű gépet, de „elfelejtik” a ki­egészítő berendezéseket, az előírt anyag biztosítását, s a következmény akadozó termelés, alacsony gépki­használtság, ' a kiadott ösz- szeg lassú megtérülése. S az sem ritka, hogy minden együtt van, pusztán a kép­zett munkás hiányzik. A NÉPGAZDASÁGUNK­BAN használt gépek, gépi berendezések 9.5 százaléka elavult, amortizálódott. E tény mindennél beszédeseb­ben tanúskodik amellett, hogy nagy szükség van a korszerű eszközök képessé­geinek jobb hasznosítására. Ennek alapja — mint a kormány határozata rámu­tatott — a fokozódó szerve­zettség. Célja, értelme pedig az, hogy a társadalom be­fektetett javainak ez az ér­tékes része is úgy kamatoz­zék, hogy kisebb és nagyobb közösség egyaránt megkap­ja a maga részét, hasznát.- Z..Í1.J» '. i _. Üib), A gyöngyösi önlödében Helikopterről védik a hegva*i«vi szőlőket A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság és a Hegyalja 23 szövetkezete helikoptert vásárolt a növényvédelem meg­könnyítésére. Az elmúlt évben a terület egyharmadáí, több mint 2000 hektárt gépről permetezték. Az idén jú­niusban érkezik a második helikopter. A tervek szerirvt. a 6600 hektár szőlőterület felét két helikopterről védik a betegségektől és a kártevőktől. A gépesített növényvé­delem elsősorban a meredekebb. lejtősebb szölőtáblákon nyújt nagy segítséget. (MTI-foto — Kozák Albert) Szeretnék elfelejteni a tavalyi évet Tavaly — mint ismeretes — a vártnál jóval kisebb eredményekkel zárta az esz­tendőt a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat Gyön­gyösön. Többnyire kívülálló okok — krónikus rendelés- hiány — miatt elesett az ön­tőüzem mintegy 11 millió fo­rintos bevételtől, ami nyil­vánvalóan erősen éreztette hatását a tervezett nyereség- ,gen is, kihatott a cég egész gazdálkodására. Megcsapan- tak a fejlesztési lehetőségek, elmaradt a program szerinti bér, s a kifizetett részesedés kellemetlen csalódást oko­zott a dolgozók számára. Ahogy mondani szokás: ",megbolydult a méhkas”. Megkezdődött az erőtelje­sebb mozgolódás, elvándor­lás: olyan dolgozók is elkö­szöntek — mint például o tisztítók, rámolok —, akik a vállalat stabil gárdájához tartoztak. y A „sebek” lassan heged­nek, a veszteségeket nem könnyű kiheverni. Legalább harminc ember hiányzik ma is a termelésből, a műszaki és adminisztrációs területek­ről. Gyöngyösön azonban, bi­zakodnak: úgy érzik, hogy az idén kiheverhetik a mégoly kínos csapásokat is, vissza­térhetnek a régi „kerékvá­gásba”. Amint Veres Albin igaz­gatótól is hallottuk a napok­ban: az öntőüzem termelése újra szépen növekszik. S a hagyományos hazai megren­delők, a DIGÉP, a fővárosi Kismotor- és Gépgyár, a gyöngyösi Izzó, illetve a két .év után ismét jelentkező MÁV Kitérőgyártó Üzem vagy éppen az EVIÉP —, hogy csupán néhányukaí említsük — mellett különö­sen nagy szerepe van ebben a mind komolyabbnak mu­tatkozó olasz partnernek. A külföldiek ugyanis a koráb­bi 10 milliós megrendelésük után további 16 millió fo­rint értékű üzletről tárgyal­nak a tanácsi vállalat kép­viselőivel. Az olaszoknak a Szovjetunióba és Kínába exportált szövőgépeikhez kel­lenek mind nagyobb meny- nyiségben a szerelvény-al­katrészek, amelyeket egyéb­ként mostanában már tíz naponta szállítanak a kamio­nok Gyöngyösről. — Nemcsak egyszerű ka­pacitáskitöltésről van már szó, hanem határozottan szá­molnunk kell a termelés bő­vítésével is — mondta az igazgató, a néhány hónappal ezelőttinél sokkal derűseb­ben, — Automata formázó- gépsort szeretnénk vásárol­ni, amelyben készséggel se­gítenének partnereink. A JiozremiikoGefctth. tagadhatat­lanul gyorsítaná a beszerzést, s kiszámítottuk azt is, hogy a beruházás rövid idő alatt megtérülne. — S mi újság a többi pro­filban? — kérdeztük önkén­telenül is. — Erősödik a kompresszor­gyártásunk is — kaptuk a választ. — Ebben az évben több mint 400 berendezést készítünk, s távolabbi kilá­tásaink sem rosszak. A BNV-n kiállított termékeink­nek igen sok nézője, érdek­lődője volt. Különösen a tervezőintézetek, irodák szak­emberei keresték fel ben­nünket, hogy a gyártmá­nyokkal közelebbről megis­merkedjenek, s jobban el­képzeléseikhez igazítsák azo­kat. Másrészt tovább folytat­juk tárgyalásainkat egy len­gyel céggel, amely szintén szeretne velünk együttmű­ködni. Forgácsolóüzemünk hétmillióval növeli az idén termelését: főleg MIA-MIB és BL 7., 12. típusú, Diesei- rendszerű motorokhoz készít­vén alkatrészeket. Ilyenfajta tevékenységünk azonban csak átmeneti, mert később job­ban 1 szeretnénk komplett motorokat is gyártani. — És a műszerész-eszter­gák? — A műszerész-esztergától, régi, kedves gyártmányunk­tól elbúcsúztunk... Termék- vizsgálatunk során ugyanis gazdaságtalannak találtuk a .gyártását, .s így egyike lett azoknak, amelyek „átestek a rostán”, amelyekkel a jövő­ben már nem : akarunk fog­lalkozni. A vállalatnak egy­kor hírt, rangot szerzett ügyes kis szerszámgép iránt megcsappant a kereslet: amíg valamikor 100—200 ké­szült belőlük évente, ma már legfeljebb húsz-harmincat igényelnek. Ilyen kis szériára viszont nem vállalkozhatunk. Megmarad hát jó emlék­nek. .. Ilyesféle a vállalat idei éve, amelynek végéig 72 mil­lió forintos programot pró­bálnak teljesíteni Gyöngyö­sön. S — bár jelenleg anyag- ellátási gondok nehezítik a folyamatos munkát, érzik a már említett létszámhiányt — a terv sikerülhet. Leg­alábbis erre enged következ­tetni az elmúlt hónapok gaz­dasági tapasztalatai, a fél­éves kilátások, ületve a to­vábbiak. Amelyekről egyre elégedettebben beszélnek a vállalatnál. Gyóni Gyula fűmwiwi&i 1971. májú# SO,, csütörtök»

Next

/
Thumbnails
Contents