Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

Ma est© premier az egri Gárdonyi Géza Színházban Bar fa Lajos: SZERELEM Kovács Mária és Szili János a színmű egyik jelenetében. A szerző nevét jobbára csak az irodalomkedvelők tábora ismeri, holott a XX. század első évtizedeinek rangos novellistája és drá­maírója volt, akit méltán neveznek a magyar szocia­lista irodalom egyik úttörő­jének, hiszen nemcsak meg­látta kora minden visszás­ságát, hanem hitet tett a ki­semmizett milliók mellett, figuráikat őszinte rokon- szenvvel formálta meg, s eszmei következetességét nem adta fel a fehérterror időszakában sem, inkább vállalta az emigrációt, de hitvallását nem kótyavetyél­te el megalkuvással. Vérbe­li literátor, tehetségben bő­velkedő, s a toliforgatás mű­helytitkait ismerő alkotó, akinek műveit méltán fedez­te fel újra és újra a kriti­ka és a színházi világ. 20.55 jogi esetek Az e havi műsorban a közlekedési morál, a KRESZ- szabályok gátlástalan meg- j sértőiről lesz szó. Van-e vé- i delem a garázda száguldo­zok ellen? A szakértők és az Autó- ; klubba meghívott vendégek ; erről beszélnek. Ha korül- : menyes is —, de van véde- ; lem. A büntetőiog eszközei hivatottak biztosítani a nor- mái is életet — az utakon is. A rendőrség és más igazság­ügyi szervek a rendszámtáb­la alapján is kötelesek eljár- ; ni ilyen esetekben a garáz- da, agresszív vezetők ellen. Az adás második része is ; a jog. a szabályok és a köz­erkölcs viszonváró! szól — ezúttal nem a közlekedési té­mák kapcsán. A - rtórius kellemetlenke­dőkről, a minden semmisé-; gért bíróságra szál adózókról beszélgetnek a részvevők. Vannak u’varas, akiknek valamiféle beteges örömet, torz kielégülést lelent, ha feljelentgethetnek. .. (KS) Ezek sorába tartozik a Szerelem című háromíelvo- násos színműve, amelyet Jurka László rendező állí­tott színpadra. — Miért élő, mennyiben, aktuális ma is a darab? — A téma örökzöld, hi­szen minden kor emberét foglalkoztatta a szerelem, az az érzés, amely egyidős az emberiséggel, s a művészek oly sok módon próbálták megjeleníteni. Nem túlzók, ha azt mondom — s melyik rangos író ne lenne ilyen! — Barta Lajos igazi lélek­búvár, az érzelmek titkai­nak avatott ismerője. Alak­jainak társkeresési vágya, magány elleni harca olyan motívum, amely ma is meg­értésre talál. Igen, mert egy kitűnő színpadi szerző ka­lauzol bennünket, aki eliga­zodik korának útvesztőiben, aki meglátja a társadalmi visszásságokat, s ráadásul ezeket nem didaktikus mó­don magyarázza, hanem alakjainak konfliktusaiban jeleníti meg. Kisvárosi kis emberek kelnek életre mű vében, a három Szalay lány pénzszerzési manővereit áb­rázolja úgy, hogy közben megelevenedik az első vi lágháború előtti Magyaron szag megannyi fonáksága. Barta müve korához szól, de a mának is beszél, nemcsak fordulatos cselekményével, árnyalt lélekrajzával, hanem humánus alapállásával is. — Mi volt a rendezői munka alapvető nehézsége? — A stílusegység megte­remtése a szírupadon, a szí­nészi játékban. Barta Lajos azon kevesek közé tartozik, akik képesek arra, hogy mű­veikben szerves egésszé öt­vözzék a különböző műfaji sajátosságokat. Költői hang­vételről, nemesveretű líráról könnyedén vált át a hu­morra, onnan a tragédiára majd a groteszkre. S tesz mindezt úgy, hogy nem ér zünk törést. Az író bizton ságát kellett kővetnem, vál lalkozva arra, hogy ennek érdekében elmenjek a szélső határig is. hogy maradékta­lanul érvényesüljön az al­kotói szándék, a mű realisz­tikus hangvétele, örömmel mondhatom, hogy segített a parádés szereposztás, s az, hogy a színeszkollégák értő igyekezettel tolmácsolták a darab minden motívumát A főbb szerepeket Varga Gyula Jászai-díjas, Kovács Mária Jászai-díjas. Gyón- gyössy Katalin, Balogh Zsu­zsa, Péva Ibolya. Somió Ferenc Jászai-díjas, Abra- hám István, Varga Tibor és Markaly Gábor alakítják. A díszleteket Wegenast Róbert, a jelmezeket Greguss Ildikó tervezte. (pécsi) Attila Moszkvába költözik — Mikor indulszf — Július második felében. Előbb Kijevben töltünk öt hetet nyelvi előkészítő tan­folyamon, utána következik a főváros, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete. — S szüleid mit szólnak az ötesztendős távolléthez? — Annak idején, még álta­lánosban, ők biztattak, hogy tanuljak nyelveket, mert ak­kor kinyílik előttem a világ. — Csak neked nyílt ki? — Heten pályáztunk kül­földi ösztöndíjra a Bajza Gimnáziumból, s ötünknek sikerült. — Nevelőid hogyan segí­tettek? — Általánosba Selypen jár­tam. Molnár tanár úr volt az orosz tanítónk. Tulajdonkép­pen neki köszönhetem, hogy ide jutottam. Mindig azt mondta, nagyon jó nyelvér­zékem van. Később, a hatva­ni középiskolában. Köles Fe­renc osztályfőnökünk tartot­ta bennem a lelket, de ér­tünk drukkolt szinte az egész tantestület... O 0 O O Sötétbarna haj, lágy hul­lámokkal. Figyelő, tiszta te­kintet, amely olykor megosz­lik a látogató és az asztalon heverő könyvek között. Kéri Attila, a cukorgyári térmes­ter idősebb fia, érettségire készül. — Az írásbelin szerencsé­sen túljutottam, most már a szóbelire tanulok. — Tulajdonképpen mi le­szel? — Ha végzek Moszkvá­ban? A Pénzügyminisztérium szubvencionál. Valójában közgazdásznak készülök, spe­ciális munkaterületem pedig a nemzetközi gazdasági kap­csolatok ápolása, fejlesztése lesz. A minisztériumi támo­gatás egyben azt is jelenti, hogy sikeres diplomázás ese­tén öt esztendőt a taníttatóim által kijelölt helyen kell el- töltenem. — Es ha az nem tetszik? — Erkölcsi kötelesség is van a világon. Egyébként azt a felvilágosítást kaptuk a sikeres felvételi vizsgák, be­szélgetések után, hogy figye­lembe veszik érdeklődési kö­rünket. De ha nem így tör­ténne, az sem katasztrófa. V , *­Hen fi i f fi ti május 30., csütörtök 38. Ez a tehetséges ember tisztában volt azzal, hogy Giulianónak eszébe juthat még, hogy zsaroljon, szol­gálhat még nagy leleplezé­sekkel. Tudta, hogy bizonyos szicíliai előkelőségek hall­gatólagos beleegyezésével a külföldi ügynökökre is fröccsenhet abból a portel- lai vérből. Még Giuliano anyjának és húgának letartóztatását is elrendelte: a bandita dühödt leveleket írt a sajtónak, fe­nyegetőzött, szerettei mégis túszok maradtak. És Crozza Black kezében is volt egy túsz, Amerikában: imádott, húga férje Valamit tennie kellett: ta­lálnia keltett egy felelőst., egy „árulót”, Egy öreg mál­nást választott, akinek már' befellegzett. részben mert idős volt. részben mert el­haltak római Protektorat. Az első maffiás volt ez. aki Giuliano életében megie- ient, aki rossz útra vezette aen: Santo bátyám Partin cóból. Mindent elfelejtett ígére­tért, minden csalódásért és árulásért ő lett a felelős, as 1948. július 17-én Partinico főterén fényes nappal gép­pisztolysorozat érte az öreg maffiavezért. Egy cédulát ta­láltak a holttesten: „Giulia­no így bünteti az árulókat!” Az a hír járta, hogy San­to bátyám meg akart szaba­dulni a bandita fenyegető­zéseitől, ezért nagy titokban átadta a rendőrségnek a tit­kos címeket és irányelveket. És a hír eljutott Giuíianó- hoz, annyira, hogy szeptem­ber 3-án Partindcóban az Ezrek kőrútján géppisztol­lyal leterítettek egy csendőr­tisztet, egy rendőrtisztviselőt meg egy altisztet, akik ép­pen Giulianót keresték. A lövések a Híd madonnája ne­vű nyomornegyedből, a kör­útra vezető sikátorból jöttek. 'Olyan városrészből, amely­nek másik vége már a váro­son kívül van. 1948 vége felé a banda né­hány tagja Giuliano bele­egyezésével kivándorolt. A vezér pénzt is adott nekik, segítette megszervezni az át­kelést egy haläszhajon Cas- tellammare del Golféból Tu­éziába. Mannino, Terrano- va. Rnisar! 1 ''and^a és Palma Abbate az idegenlégióba akart belépni. Üj zászlót ke­resi PK. Giuliano, is azon tűnődött, hogy utánuk megy. Féltet­te azonban a családját, fél­tette azokat a fiúkat, akiket ö kényszerített a tömegmé­szárlásba. Barátja, Geloso sürgette: írjon egy emlékira­tot az ártatlan fiúk védelmé­ben, és Giuliano neki is lá­tott. Pisciotta és Passatempo azt tanácsolta, hogy emlék­iratában adja közre megbí­zói nevét, legalább a fejese­két ; Geloso azonban lebe­szélte: „Ha jót akarsz a fiúknak, akkor azt kell val­lanod, hogy nem voltak meg­bízók” — mondta. Giuliano megírta, aztán széttépte, az­tán újra megírta. Verdiani rendőrkapitány nehéz feladatot kapott: le kell zárni az egész banditiz- mus-sorozatot, éspedig bot­rányok nélkül, anélkül, hogy alkalmat adna a bűnözőknek, hogy besározzák a közéletet, szégyent hozzanak a társa­dalomra; ugyanis a vádlot­tak padjára ültethették vol­na Szicília jó néhány politi­kusát, jó pár szövetséges ügynököt, akik politikai ter­rort hurcoltak az országba a banditizmus révén. Ez a kényes feladat jutott a rendőkapitánynak. Azt tudta, hogy Giuliano megírta az első emlékiratot, sejtette. Megnyugtató és jó érzés ma­ga az, hogy tanulmányai vé­geztével állás várja az em­bert. Persze van egy titkolt vágyam: szeretnék abba a központi irányító gárdába jutni, amely az egész nem­zet gazdasági életét szervezi! © O G O Attilának van egy öccse. Hasonlóan nyúlánk, barna fiú. Gyöngyösön jár szakkö­zépiskolába. — Finommechanikát tanul? — öt soha nem érdekelték az elméleti tárgyak? — Csak annyira, s addig, amíg a mesterséghez, a szak­mához közük volt — Nem érezted, hogy iri­gyelte volna boldogulásodat? Az előrehaladást? — Soha! Inkább én cso­dáltam, hogy annyira kezére állanak a dolgok. Minden barkácsmunkát kisgyerek kora óta elvégez a háztartás­bán. S amikor két esztende­je szüleimmel együtt felépí­tettük ezt a kis házat, itt Zagyvaszántón, ahová Selyp­ről költöztünk, megint csak ő járt előttem. Igen kemé­nyen dolgoztunk, sok veríté­künk hullott, mert szakmun­kásokra nemigen tellett. De most már biztos fedél alatt marad a család. hogy többet is írt, és azzal is tisztában volt, hogy Giu- liamóniak segítenie „kell” azo­kat a fiúkat, akiket ő vitt be­le a porteilai lövöldözésbe,« akik. most börtönben ülnek a tömegmészárlás vádjával. Ha ugyanis nem segít raj­tuk, akkor elveszti Montelep- re rokonszenvét. baráti ér­zését, szolidaritását; a fiúk bebörtönzése után már úgy­is gyűlölködés vette körül házát, az anyák elátkozták az ő anyját. A maffiások is azt kíván­ták, hogy mossa le róluk a cinkosság vádját És a mon- realei maffiások ezért híze­legtek neki, ezért hozták- vitték a lányoknak írt leve­leit, ezért ajánlották fel la­kásukat a találkái számára. Rá akarták venni, hogy ír­jon alá egy hamis emlékira­tot amelyet egy palermói ügyvéd szerkesztett. Amikor pénzre volt szüksége, rendel­kezésére bocsátották újravi­rágzásnak indult szervezetü­ket, hogy lebonyolíthassa rablásait, zsarolásait Annyi­ra buzgólkodtak, hogy ami­kor egyszer megtudták: Tra- paniban újsütetű banditák Giuliano nevében elraboltak egy dúsgazdag gyárost, akkor nyomban elkobozták az élő zsákmányt, és mint egy aján­dékot nyújtották át Giulia­nónak. Tárgyalni is ők tár­gyaltak, és a váltságdíjat is ők szerezték meg. Aztán fe­leztek Giulianóval: a két új­sütetű banditát pedig mint veszélyes tanukat, akik szer­vezetlenül, főnök nélkül dol­goztak, pár héttel később megölték. 1949 nyarán Mannio és Candela hazatért Tunéziá­ból. Nem vették be őket az idegenlégióba. Csak Palma Abbatét sorozták be és vit­ték nyomban az indokínai háborúba. Terranova és csa­patának néhány tagja bri- gantiéietet kezdett Tunéziá­ban is, pár hónap múlva az (Szabó Sándor felv.) — Szüleid? — Apánk a gyárban, édes­anyám a postán. Levélkézbe­sítő. Amikor a minisztérium­ból megjött a paksaméta, hogy felvettek, s mellékelték a tájékoztatót, jogszabály- gyűjteményt, útlevélkérő-la- pot, ő hozta haza. Ide rohant elsőnek, mert gyanította, mi rejlik a borítékban. Majd az­zal kezdte: Ugyan, kisfiam, adnak-e aztán szőrmekucs­mát, meleg holmit? Mert ott mindig hideg van... o o o o Nem tudom, hányán gratu­láltak már a hatvani Bajza Gimnázium tanárainak azért a teljesítményért, hogy ebben az egyetlen évben öt külföldi s tucatnál több házai ösztön­díjast bocsáthatták szárny­ra? S megrázták-e szaktársai Kéri papa kezét, amiért olyan fiút nevelt, mint Atti­la? Szerényét, de céltudato­sat. Sok-sok tudománnyal vértezettet, aki ezenközben sem feledkezett meg a szü­lők, nevelők iránti tisztelet­ről, s azt is számon tartja, mivel tartozik a társadalom­nak. AMk elfeledték, azok he­lyett gratulálunk most. Ne­ked pedig szerencsés utat, Attila! (moldvay) Interpol le is tartóztatta és egy palermói börtönbe szál­lította őket Mannino föl akarta venni újra a kapcsolatot Gdulianó- val, ezért a monrealei maf­fiásokhoz kellett fordulnia. Am Giulianót igen nehezen lehetett utolérni, a maffiá­sok féltékenyen őrizték, bár köziben tárgyaltak a rendőr- • séggel, mert azt forgatták a fejükben, hogy az egész bandát véglegesen felszá­molják. Persze, mert amíg Giuliano, Pisciotta, Passa­tempo, Badalameniti meg a a többiek ugrásra kész far­kasként járják a vidéket, addig a maffiások élete is hajszálon függ. Pár héttel azután, hogy Castell amma- réban partra szállt, Manni- nónak sikerült találkoznia Camporealéban Pisciottával, de a csapatkapitány se volt ekkor közvetlen, kapcsolat­ban Giulianóvall Hetekig, hónapokig kellett várnia, amíg találkozhatott a vezér­rel. Giuseppe Cucinella,' ban­dája zömével — melynek erőssége a gyilkolásban ta­núsított kegyetlenség és ha­tározottság volt — Alcama környékét tartotta rettegés­ben. A kereszténydemokra­ta párt alcamói titkárának. Leonardo Rendának például az volt a „bűne”, hogy csend­őrségi állomáshelyet nyitta­tott a Roano- és a Roanello- birtokon. Cucinella bandájá­nak bázishelyén, ezért 1949. július 8-án meggyilkolták. Űjabb letartóztatási hu'- iám következett: Ciuliano anyját is elfogták újra a csendőrök. És Giuliano meg volt győződve, hogy a csend­őrök még nasvobb ellenségei, mint a rendőrség, ezÄrt rá­juk fenekedett a legjobban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents