Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-15 / 111. szám
Kuruc* D. István és Szabó Iván kiállításáról egri A béke és barátság hónapja kereteben a Mongol Képköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére nyílt meg Egerben, a Művelődési Központban Kurucz D István festő és Szabó Iván szobrász együttes kiállítása, amelyen bemutatják a mon- gáliai útjuk során szerzett élményeikből származó alkotásaikat KURUC/ D. ISTVÁN képein a zord fenség. a meg nem közelíthető, festékkel talán ki nem fejezhető csend honol. A hósipkas hegyek alatt ott a síkság, ahol aratnak, tehát terem a kenyér és az élet, mégsem ad melegséget még az aratás aranyló színe sem, mert ebben a síkságban eltörpül az ember is meg a jurta is. Ha Kurucz D. István képeit végigolvassuk, — hiszen híradások ezek egy nekünk rokonszenves és testvéri nép által lakott országból — ügy tűnik, hogy ebben a tájban az emberek nem olyan sűrűséggel élik az életüket, mint mi, itt, nálunk. Ha itt’ egy lovas megjelenik, az esemény, mert az emberi mozgás ebben a végtelennek ható ázsiai pusztaságban nem ver akkora hullámokat, mint nálunk. A legtöbb mondanivalója a mongol hegyekről van Kurucz D. Istvánnak. Képeiben és vázlataiban ezt a nehezen telpattintható látványt kerülgeti a művész, mintha azt akarná, hogy valami varázslat megnyissa ezeket a síkságra néző vad hegyeket. Háttérnek teremti újra a sziklákat, amikről a lény lepattan és hűvösen pattan le, men valahol északon ilyen zárkózott az élet. A Magányos jurta című mű az egyedüllétet nyomasztja a nézőre is, de nem több melegséget, emberi illatot árasztanak a Jurták, az Olvadás, a Tél című képek sem. A 'Mongol táj, az Aratás Mongóliában, a Pásztor, az Ulánbátor mintha oldani igyekeznék a táj titkos idegenségét, amelyet Kurucz D. István itt magas művészi fokon ábrázol. SZABÓ IVAN szobraival, fa- és bronzalko- tásaival már sokkal köny- nyebben boldogulunk. A művészt nem hagyta cserben még a viasonylag ismeretien Korrupció (Hídvégi karikatúrája) 21.40: A rosszül őrzött lány Balett-keresztmetszet, televízió a május 21-1 lett előadása előtt, ma L. J. Ferdinand Hérold zenéje alapján készült mű A baaz részleteit mutatja be a nézőknek. A táncjáték eredeti változatát 1789-ben, Bor- deaux-ban mutatták be, s ennek alapján készítette el a múlt század elején, Ferdinand Hérold francia komponista a balett muzsikáját — az 1328-as párizsi bemutatóra. Az 1960-as bemutatóra John Lanchbery dolgozta át a zenét, a világsiker azonban a rendező és koreográfus, a londoni Royal Balett nagymestere. Sir Frederick Ashton érdeme A rosszul őrzött lány a világhírű művész legsikerültebb alkotásának számít; a remek balettkomédia vidám történetre épül. A részletekben Orosz Adélt, .Fülöp Viktort, Sipeki Leventét, Barkóczy Sándort, Róna Viktort és Per- lusz Sándort láthatjuk. (KS)! Tizennúgyéves egyetemi hallgató Sok szerencsét, Nágya! 1973-ban a Csuvas Állami Uljanov Egyetem 950 első éves hallgatói vett fel. Valamennyien tizenhét éves fiúk és lányok a köztársaság városaiból és íalvaiból. A legfiatalabb azonban Nágya Rono- va. aki mindössze tizennégy éves. Nágya falun lakott. Édesanyja a helyi iskola tanárnője. Ügy alakult, hogy a kislányt nem tudta kire hagyni odahaza. Így hát egyszer magával vitte a gyereket az iskolába. Beültette a pad4*74. május Iá., szerda távoli tájon sem a tájékozó- doképessóge. megíigyelőkész- sége és mesélő kedve. Amíg Kurucz D. Istvánnál minden áll, még a levegő sem akar megmozdulni, hiszen a Tél című képén egy végtelenbe szólító vörös korong, vagy körrendszer a nap is, Szabó Iván csupa eleven mozgást varázsol alakjaiba, az anyagánál fogva sokkal nehezebb, nehézkesebb. műfajban. Igaz, az Anya, az Asszony, Szuhe Bator, statikus portrék, de statikusságukban is mozgalmasok. A művész egy sor jókedvű elbeszélést kerekít a lovakról, Az Egy ló emlékére egy ló tragédiáját meséli el. A faragás egyik oldalán csaknem szárnyakat kap a ló, míg a másik oldalon az állat már összeomlóban van. Mitológiainak tűnő madarak is megjelennek a lovak társaságában, mert a'nap és a földön nyargalászo lovak között kell még valaminek lennie, ami mozgást, az idő és térbeli helyváltoztatást, az élet elevenségét bizonyítja. És Szabó Iván bizonyít. Mesteri fokon tud mesélni. Mennyi mindent mond el az Este című 'kompozíciója! A jól kiválasztott farönk egyik oldalán lovasok ritmusos képsora, a másikon a lovak ölelkezése. A mongol ballada szoborban való elbeszélése az egyik legsikerültebb darabja ennek a kiállításnak. A Pásztoroszlop megoldásában bizonyára a mongol hagyományok visz- sza tükrözése is életet nyer, ahogyan a .karvastagságú fán a vésetek az állatok mozgását megörökítik. A Hazafelé című relief azzal valósít meg kitűnő ritmust, hogy a mozgást, a lovak poroszkálását a test változó tartásával és egymásutánjával beszéli el. Kurucz D. István feszített drámaisáigot rakott fel képeire és ugyanarról a világról Szabó Ivón derűs, Valóban T lön jár. jókedvű férfilírával vall. Ez a művészi látás szuverenitása és az alkotás dialektikája. Ki-ki magából és magáért vetít ki és vissza, amennyit a külső világból felfogni és visszavetíteni képes. Ez a szép a művészetben. Farkas András Kérem a menetjegyeket! Cammog a vicinális, meggondoltan majszolja a kilométereket. János bácsi előreszól az ismerős mozdony- vezetőnek: — Nem tudnál gyorsabban menni, öcsém? — Én tudnék — hangzik a válasz — de nem hagyhatom itt a mozdonyt! Ahányszor felszállók az Eger—Füzesabony között közlekedő vonatra, mindig ez a régi vicc jut az eszembe, pedig a korábbiakhoz képest sokkal gyorsabban halad már, különösen amióta megszűnt az Andornak- tálya-Felső és -Alsó megálló. A korszerűsödő pályatest is kényelmesebo, de az ilyen szárnyvonal csak vicinális fnarad. Igaz, srz eger—füzesabonyi már nem sokáig, ha megépül az új egri vasútállomás, a vonatok már Bélapátfalva—Füzesabony „viszonylatban” közlekednek. (Viszonylat = vasutaskifejezés, lefordíthatatlan.) Ezen a százéves vonalon huszonegy esztendeje közlekedik Karanyicz László jegyvizsgáló, vagyis kalauz, a vasúti hierarchiában ellenőr rangfokozatú, egy csillaggal. és széles ezüst sávval. És lyukasztóval. — Az egyenruha miatt döntöttem el gyermekkoromban, hogy vasutas leszek — mondta, miután végzett a jegykezeléssel a rábízott két kocsiban. — Más pálya eszembe sem jutott. Nagyon tetszett, és — nem is csalódtam benne. Tizennyolc esztendős korában menetrend szerint állt be vasutasnak, először mint fékező a tehervonaton, aztán vonatvezető, s 1959-től jegy vizsgáló. Főként ezen, meg az eger—putnoki vona— Már a zakatolásról tudom, merre vagyunk éppen, még ha álomból költenek fel, akkor is. — Mi a különbség a fő vonalakon, vagy az ilyen szárnyvonalon végzendő munka között? — Semmi. Nincs megkülönböztetés, nem jelent külön kasztot. Ott is kell a jegyet vizsgálni, rendet tartani, itt is. Vicinális? Nem unalmas egy cseppet sem. Emberek között vagyok, ez tölti ki az életemet. Sokféle utas van. Nyugodt, vagy fáradt, aki megkér, hogy költ- sem fel ezen és ezen az állomáson. ideges, aki kétszer megkérdezi, hogy ez-e az egri vonat? (aztán a biztonság kedvéért még a kollégámat is megkérdezi), a még idegesebb, aki összerezzen, amikor kérem a jegyét, és persze, hogy nem találja. Ilyenkor megnyugtatom, másokkal foglalkozom, s csak előkerül az a jegy. Rendszerint ott van a kezében... Van, hogy bírságolni kell; rongálásért — ezeket nem szeretem —, vagy, mert nem vett menetjegyet. De zömmel becsületes, jókedélyű emberekkel utazom együtt. „törzsutasokkal”, akiknek mór külön helyük van. — Nekem már négyféle menetjegyem is volt. — Az semmi. Több száz ■van használatban, s legalábbis fel kell ismerni őket: bárcajegy, kéregjegy, reform jegy, jegy füzet, és így tovább. — Gondolom, a szabadsága ideje alatt igyekszik elfelejteni a kilométereket. —• Dehogy! Én nagyon szeretek utazni. Andornak(Foto: Puskás Anikó) tályán lakom, ahonnan mindig „beutazom”, aztán a feleségemmel igen gyakran utazunk, igyekszünk minél többet megismerni, a világból. Igaz, a vonaton azonnal elalszom (ennyiből valóban unalmas szolgálaton kívül utazni), de az úticél mih- denképpen megéri. Legutóbb a Szovjetunióban jártunk, repülőgéppel. — S utána vicinálison Eger és Füzesabony között. .. — Nem zavart a különbség. Karanyicz László a népszerű kalauzok közé tartozik. Munkahelyén is. Az állomásfőnök szorgalmát, lelkiismeretességét dicséri, s erre szép dokumentumokként szolgálnak a Kiváló dolgozó-kitüntetések, oklevelek, jelvények, jutalmak. A tisztára sikált szerelvény — mindennap 10-től 13 óráig nagytakarítást végeznek rajta — lassan Eger felé közeledik. A jegyek annak rendje és módja szerint lyukasak már, az utasok készülődnek a kiszálláshoz. A jegyvizsgáló felsegíti a kabátot egy idős asz- szonyra, majd kezét nyújtja a lépcsőn, Ez nincs benne a havi fixben, sem a túlórákban. Kátai Gábor körben felsorakoztatja őket. mint a támadásra készülő katonákat. ba, ceruzát, füzetet rakott! elé: rajzolj, ne zavard a nagyobbakat. Hamarosan kiderült, hogy a kislány elsajátította a tananyagot — nem is rosszabbul a többieknél. Hivatalosan azonban csak akkor vették fel az iskolába, amikor betöltötte a hetedik életévét.; Igaz. hogy rögtön negyedikbe. És a tanárok nem tévedtek: Nágya könnyedén végezte az osztályokat. 1973 nyarán sikeres érettségi bizonyítványával a ti-: zennégy esztendős Nágya felutazott Csebokszáriba, ahol eredményesen felvételizett, s az egyetem történelmi—filológiai fakultásának hallgatója lett. (A Szovjetszkaja Rosszijá- bol tallózta: Z. Ui \\AA\AANVvWvAAőAA\^AVoWA'VvAAA^AAAAAAAA^.AAA/w\AAAAAAAAAőAAAA/WAV\AAAAAA\AőAAAAAAAAAAAAAAAAAA\AAA^A^/WAhAAAAA,\A'./A,'riAAA.*,A, Giuliano magának a géppuskát választotta, s a golyószórók meg a fiúk arcvonala közt, a csapat közepe táján helyezte el. A néma csöndben csak Pisciotta köhécselése hallatszik, aki egyik amerikai cigarettát a másik után szívja. A Portella della Ginest- rának nevezett zöldellő völgyszorosba már megérkezett két kocsi és vagy tíz fiatal, akik tüstént fel is állítják az emelvényt a május elsejei ünnepséghez. Minden évben elvégzik ezt a munkát. Vörö6 és fehér zászlókkal transzparensekkel, szentképekkel, Barba tónak, a parasztmozgalmak vezetőjének és lelkesítőjének képeivel díszítik a'z emelvényt, és a, Portella közepén itt a kő ió a felirattal, amely azokra a régi május elsejékre emlé» keztet. És érkeznek már a mozgóárusok, virágdíszes szekereiken, cseresznye, paradicsom, hagyma, kenyér, bor. Ide-oda járkálnak a völgyben a vállalkozó szellemű kereskedők, kezdetleges nyársakat állítanak föl, hegyes vasakra szúrják a bárányt vagy az ürücombot, és hozzákészülődnek a tűzgyújtáshoz. Giuliano messzelátón figyeli az átellenes hegyet. Látja, hogy vannak odafönt. Elégedett. Odainti magához Pisciottat, átadja neki a távcsövet. Pisciotta is belenéz, aztán Manninóhoz és Terranovához megy vele. ök is megnézik a Cumeta- hegyen várakozó embereket. (Folytatjuk) 25. Giuliano int az embereknek. hogy hallgassanak el, aztán Pisciottával elindul a hegyre, a Portella lejtőjére vezető ösvényen. A két városkában egymás után nyílnak a kapuk. Asz- szonyok jönnek elő, sietve begyújtanak a kemencébe, kenyeret sütnek. Az öregek misére mennek. Minden házban elő van már készítve a lányok-fiúk ünneplő ruhája, szeletelik a szalámit js, megtöltik a borosfiaskókat, az istállóban derékig meztelen fiúk csutakolják lovukat. Kinyitnak a parasztszövetségek székhazai, zászlók, transzparensek jelennek meg a bejárat előtt. A muzsikusok trombitákat és puzonokat fényesítenek. Valaki észreveszi a kereszteket a házakon. Egyik szakszervezeti vezető azonban megnyugtatja, az embereket : — Ránfc akarnak, ijesztei, de mi már szavaztunk. — A választási kampánynak vége — mondja valaki tréfálkozva. — Elfordították a Gari- baldi-képet. — A szél lehetett. San Giuseppében egy rongyos csavargó-asszony, akit mindenki boszorkánynak hív, megy keresztül a városkán, és mintha magában beszélne, sötét jóslatot motyog. — Menjetek csak, menjetek, és a Jato patakban vér folyik majd, nem víz... Menjetek csak, menjetek, most énekeltek, de sírva jöttök majd vissza. Egy asszony alamizsnát ad a boszorkánynak, frissen sült, meleg kenyeret. Giuliano és Pisciotta közben kiválasztotta az állást a fegyvereknek: a nyolc golyószórót a hegyoldalban állítják föl, minden fegyver oögött egy bandita foglal helyet. Badalamenti följebb vezeti embereit a Portellára néző hegyoldalon, majd léiF^V ív Mindenkinek ugyanazt a parancsot adja: — Akkor kell lőni, amikor Giuliano lő Es oda kell lőni, ahová Giulie#* &
