Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-17 / 88. szám
A Miiiiszíeríanáes tárgyalta A nagyvállalatok „ősszesenje” A MINISZTERTANÁCS legutóbbi ülésén vitatta meg és fogadta el az Országos Tervhivatal jelentését a kijelölt vállalatok 1973. évi gazdálkodásának eredményeiről. Ennek előzményei az MSZMP KB 1972 novemberi határozatáig nyúlnak vissza. Ez a határozat a gazdaságirányító szervek feladatává tette, hogy az ország ipari termelésének jelentős hányadát előállító 40 —50 állami vállalat tevékenységét külön is vizsgál- ják-elemezzék és folyamatosan kísérjek figyelemmel. E határozat végrehajtása az 50 vállalat kijelölésével kezdődött — ez a szám az°taa Vörös Csillag Traktorgyár megszűnésével 49-re csökkent —1, ezt követte e nagy- vállalatok 1968—1972 közötti fejlődésének és helyzetének részletes elemzése, a folyamatos megfigyelés módszerének kialakítása. A folyamatos megfigyelés első esztendejének tapasztalatait foglalta össze a mostani, a Minisztertanács ülése elé terjesztett jelentés. A magyar ipart mintegy 900 állami vállalat és megközelítően azonos számú kisipari szövetkezet alkotja. A kijelölt vállalatok „összesen- jének” egyik sajátossága: ezek állítják elő ipari termelésünk csaknem felét. Hétköznapi nyelven azt mondhatnék, hogy a kijelölt — alig négytucatnyí — állami vállalat a magyar ipar gerince. Ezeknél a vállalatoknál összpontosul az ipar eszközállományának majd 60 százaléka, s az iparban foglalkoztatottak kb. 40 százaléka, ami arra utal, hogy a kijelölt vállalatoknál az átlagosnál nagyobb az eszközigény, más fogalmazásban: magasabb az eszközellátottság, a technikai felszereltség színvonala. E három adatból — részesedés a termelésben, az állóeszközökben és az ipari foglalkoztatottak számában — az is kitűnik, hogy ezeknél a vállalatoknál ár munka termelékenysége magasabb az ipar átlagánál. Ehhez kapcsolódik, hogy a kijelölt vállalatoknál dolgozók át- laebére és átlagkeresete ue van csak felülmúlja az ipar átlagát. MINDEMELLETT a kijelölt vállalatok együttese nem közgazdasági kategória, nem reprezentálnak meghatározott iparágat, éppen elvr lenkezőleg: minden íparága- zatnak — a bányászattól az élelmiszeriparig — van kijelölt vállalata. (15 vállalat a kitermelő és alapanyagtermelő, 34 pedig a feldolgozóipari ágazatokba tartozik.) A kijelölés nem érdem és nem valamilyen megjelölés; egyetlen és kizárólagos oka van: a viszonylag kevés számú vállalat kulcsszerepe a termelésben, a foglalkoztatásban, a külső és belső piaci értékesítésben. Emiatt kell — s egyszersmind érdemes — ezeket a Vállalatokat megkülönböztetett figyelemben részesíteni, hogy zavartalan fejlődésüket ily módon is — a problémák idejekorán való feltárásával és orvoslásával, hasznos tapasztalataik általánosításával — segítsük, biztosítsuk. Az elmúlt esztendőben a kijelölt nagyvállalatok gazdálkodását, termelésének és értékesítésének fejlődését az ipar egészében érvényesülő tendenciák jellemezték. A 49 vállalat a szocialista országokba irányuló ipari kivitelben 60, a tőkés ipari exportban mintegy 69 százalékkal részesedett. A termelés és az értékesítés növekedési ütemében azonban — miként az ipar egyéb vállalatainál is —- jelentős az eltérés. Néhány kijelölt vállalat termelése — többnyire azoké, amelyeknél még nincs érdemi előrehaladás a gazdaságos termékszerkezet kialakításában —- stagnált, ugyanakkor számos kijelölt vállalat termelése dinamikusan nőtt« A növekedési ütem eltérő mértéke emellett kapcsolatba hozható a beruházási javak belföldi keresletének alakulásával, valamint a külső piaci értékesítési lehetőségek változásával. A kiemelt vállalatok export- tevékenységének gazdasági mutatója — pontosabb fogalmazásban: az exporttámogatás igénye —« javult ....A KIJELÖLT1 -vállalatoknál — elsősorban a központi bérintézkedeseK hatására — a munkások átlagbére 11 százalékkal, az összes foglalkoztatottaké 9,7 százalékkal emelkedett, nagyobb mértékben, mint az ipar átlagában és g nem kijelölt vállalatoknál. E nagyvállalatoknál — mint azt az 1968— 1972-es Időszakra vonatkozó vizsgálat kimutatta — az átlagbér és az átlagkereset eddig is magasabb volt. Az S zerelik a hejőcsabai cementgyár berendezéseit elmúlt évben a kijelölt vállalatok munkásainak átlagbére 18,4 százalékkal volt nagyobb, mint a nem kijelölt vállalatoknál, s bár nyereségrészesedésük szintje — akárcsak korábban — alacsonyabb, az összke- reset mintegy 17 százalékkal volt több a kijelölt vállalatoknál. A megfigyelt vállalatok dolgozói létszáma kisebb mértékben nőtt, mint az ipar egészében, következésképpen a munka termelékenysége náluk az átlagosnál erőteljesebben emelkedett. Az elmúlt esztendőben a kijelölt vállalatok gazdálkodásának eredménye majd 17 százalékkal haladta meg az előző évit, nagyobb mértékben javult, mint a többi iparvállalaté. Ebben azonban a vállalati erőfeszítések mellett a világpiaci árak emelkedésének, az exportból származó nagyobb árbevételnek is része volt. Természetesen a gazdálkodási eredmény is vállalatonként eltérő: 13 vállalatnál az előző évi szintet sem érte el. 18 kijelölt vállalat eredménye viszont 40 százalékos mértékben javult A vállalati eredmény — ipari átlagot meghaladó — javulása nem változtatott azon, hogy a kijelölt vállalatok —• lekötött eszközökhöz viszonyított — nyeresége az ipar átlagánál alacsonyabb, s ez egyebek között fejlesztési lehetőségeiket korlátozza. A MINISZTERTANÁCS elé terjesztett jelentés nemcsak a kijelölt vállallatok „összesedében”, hanem vállalati bontásban is bemutatja a gazdálkodás eredményeit és problémáit is, ami lehetővé teszi, hogy az ágazati irányító szervek kijelölt vállalataikat ebben az esztendőben hathatósabban segítsék és késztessék a birtokukban levő termelési tényezők _ és erőforrások jobb hasznosítására, a gazdálkodás jövedelmezőségének javítására. fiaramvölgyi István GTE-iubileum Tudomány társadalmi munkában Vaskos könyv lett a Gépipari Tudományos Egyesület három megyei szervezetének jubileumi kiadványa, amely Isróndikás. hűséggel számol be 15 év munkájáról. Van miről számot adniuk, van mivel büszkélkedniük az egri, gyöngyösi, siroki társadalmi munkásoknak; nagy .részt vállaltak a megye műszaki értelmiségének nevelésében, a korszerű ipar megteremtésében. 1958 tavaszán a Finomsze- relvénygyár, az Autóipari Forgácsológyár (a HAFE egri gyárának elődje) és a Laka tosárugy ár néhány lelkes dolgozója szervezte meg a GTE egri csoportját. Akkor a .Finomszerelvénygyár még „Berva” robogókat, a Laka- tosárugyár pedig 1 „csikó- spai-heltekert?’ és hasonló termiékeket gyártott, főleg kéziipari módszerekkel. Mindhárom vállalatnál fiatal, szakmai gyakorlat nélküli veze- tőgarda volt: felelősségérzetük és lelkesedésük teremtette meg a tudományos egyesületet, így nyílt aztán mind nagyobb lehetőség tapasztalatcserékre, szakmai előadásokra, továbbképző tanfolyamokra. Elkészítették a külföldi folyóiratok címjegyzékét, kézbe vették a műszaki könyvtárak ügyét; ezek lettek alapjai a mai igen jól szervezett műszaki információs szolgálatnak. Az egyesületi munka már a következő évben, 1959-ben kiterjedt a többi megyei nagy iparvállalatra is: Sírokban, a Mátravidéki Fémműveknél, illetve Gyöngyösön hoztak létre egy-egy szervezetet. Az országban az első vidéki GTE-folyóirat vcÉt az 1960-ban megjelent Heves megyei Műszaki Híradó. Az aktívák első, nagyobb jelentőségű, az egész területre kiterjedő munkája volt, aradikor a Hazafias Népfront felkérésére bekapcsolódtak a 15 évre szóló regionális fejlesztési. terviek kidolgozásába es sok segítséget adtak szaktanácsaikkal. A megye iparát űj vállalatok létrehozásával, gyáregységek telepítésével ezekben az években, teremtették meg. A nagy munkaerő-tartalék megszüntetése nálunk ezért is jelentett különös gondot, mert fokozatosan kezdtek kimerülni a munkaalkalmat jelentő régi bányák s emellett alig akadt olyan üzem, ahol nőket lehetett volna foglalkoztatni. Számba vették a beruházásokat, megvitatták a területi elosztás elveit, felmérték a szaKmunkás- és műszála szakemberigényt. Ahogy szaporodtak a feladatok, úgy nőtt a tudományos egyes tue t társadalmi munkásainak száma is. Kilencveniketten vettek részt az első alakulóülé- sen, ma pedig nyolcKzázijái is több tagot számlál a három szervezet Egerben a VILATI, a dohánygyár, a Finommechanikai Vállalat, Gyöngyösön pedig az Izzó és a KAEV gyára csatlakozott az alapítókhoz, s .minden vállalatnál önálló szakosztályokat alakítottak. Ezek a csoportok óz elmúlt évek alatt 120 műszaki, fejlesztési téma kidolgozását végezték el, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy ők azok, akiknek kulcsszerepük van a megyei gépipar továbbfejlődésében, A megyed pártbizottság is szoros kapcsolatot alakított Sri a tudományos egyesülettel; sok támogatást nyújt a gazdaságpolitikai célok megvalósításában és már több megbízást is adott a szervezeteiknek. 1964-ben felmérték az üzemek gyártásfejlesztési helyzetét, 1966-ban a távlati szalonon kárigényt, 1967-ben a műszála fejlesztési lehetőségeket, legutóbb pedig arrH készítettek tanulmányt, hogyan törekednek a vállalatok a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására. Aki gazdasági fejlődésünket figyelemmel kísérd, lathatja, hogy mindenkor az éppen, legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak a legületékesebu szakemberek; tudományosan, alapos körültekintéssel. Mind több embert vonnak be a munkába saját köreikből, mind többen, mennek közülük 'tapasztalatot szerezni külföldi üzemekbe, s mind •többen lesznek azok is, akik meghívott előadói valamilyen országos, vagy területi szakmai tanácskozásnak. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek megyei szervezetében a GTE foglalkoztatja a legtöbb aktívát. Az egri Technika Háza átadása óta alig múlik el hét, hogy valamilyen rendezvényen ne találkoznának a csoportok, szakosztályok tagjai. A jubileumi héten, eddig háromnapos országos pneu- matiikakonferencdát tartottak, s ennek fő szervezője a GTE egyik alapítója, a R~ Uiomiszerelvény,gyár. A legkorszerűbb automatitoaele- aneket ugyanis itt gyártjáik,s hozzájuk jönnek tapasztalat- cserére, tájékozódásra az ország més részeiből. Jól példázza ez is a fejlődést, amelyet egyébként mindéin üzem elmondhat magáról. S ehhez nyújtottak nagy segítséget az egyesület aktívái: tudományosan, társadalmi műn- kabart. (hekeli) Növekvő termelés a ruhaipari vállalatnál (Tudósítónktól): Szép eredménnyel zárta az elmúlt gazdasági évet a Heves megyei Ruházati Ipari. Vállalat. Mint erről Katona Béla igazgató elmondotta, a vállalat tavaly 16 százalékkal növelte a termelését .S ami már a vásárlókat is jobban érinti, ezt a termelésnövekedest főként az olcsóbb ruházati cikkek tömeges gyártásával érték eL Az eddiginél sokkal több árucikket hoztak forgalomba a megye ruházati üzleteiben. Az itt eladott termékeik értéke meghaladja a 10 millió forintot. Csefán József Asszony a gáton Hazánk legnagyobb cement- és mészműve épül Miskolcon. A 4,5 milliárd forintra tervezett nagyberuházás fő építési mu kilatai már bef: jeződtek, jelenleg a II. szakesőkemencét és a különféle technológiát. berendezéseket merelik. Ménünkön: szerelik a 11. csökemencét. yüTl-joiu — Kőj Amikor Balogh János elnök; beszámolt a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet múlt esztendei eredményeiről a tagoknak, s értékelte a különböző üzemágak tevékenységét, kiemelte a kacsaíarmot, De szólt azokról, is, akik kezdettől hűséggel szolgálják a közös gazdasagot, átsegítve buktatóin, a menet közben itt-ott fellépő nehézségeken. Kerek Kálmán né, az utóbbiak közé tartozik. Már 1959- ben, az alakulás esztendejében, ott szorgoskodik a Petőfi portáján. Viszi magával szülei három hold juttatott földjét. Vet, arat, csépel. Ha kevés a munkaerő, még a rakodók közé is beáll. Mert azt akarja: életerős legyen mielőbb a gazdasági Tizenöt év eltelt azóta. S ebből az utolsó ötöt már az előbb emlegetett kacsafarmon töltötte az alig negyvenesztendős asszony, aki kőműves férjével szép házat emelt családjának a faluszélen, s most — piktorolás, vilupálozás közepette — kicsit restelkedve keresi a helyet, ahová leültethetne bennünket. Kovács György öröksége — Nehéz ifjúi kor áll mögöttem, noha valójában az új társadalmi rendben növekedtem emberré. Tizenhárom évesen el kellett szegődnöm a szénosztályozóba, majd a Zsó. fia-malomba, mivel elvesztettük apánkat, anyánkat pedig a betegség vette le a lábáról— emlékezik Kerekné a felszabadulást követő évtizedre. — Végül is Balogh Jani bácsinak köszönhetem, hor / helyre vergődtem, ö akUv zseg csak brigádvezető volt a szövetkezetben, de hívott magút: közé, haza a faluba. Azt mondta, egy-két év, s megtalálom a számításomat. Igaza lett. Különösen akkor rendeződtek nálunk a sorok, amikor megkezdődött a gépesítés, valamint néhány testhez álló ágazattal bővült a gazdaság. Ilyen a kacsafarm, egykori állattenyésztőnk, az elhunyt Kovács Gyuri bácsi öröksége. Öt esztendeje kezdtük, ezer szárnyassal. S jövőre felfutunk kétezerre. Mi elsősorban a tojás miatt foglalkozunk kacsával. S nem is rosszak az eredményeink. Tojóink átlaghozama 107 tojás, ami hat forintjával számolva meglehetős summa... A farm fejlesztésének lehetőségei egyébként biztosítottak. Ezt jól tudom, mert vezetőségi tag vagyok. A felszámolt, gazdaságtalan sertéstelep épületein formaiunk valamit, s új tavat alakítunk ki. Mert víz nélkül meghalna az ágazat Tudomány, menet közben Tóth Mihályné, Czako Mi- hályne, Olasz Imréné neve kerül ßzoba. Velük dolgozik a kacsafannon Kerek Kálmánná a kezdet óta. Nagyon megértik egymást, s munkál bennük a felelősségtudat, ami nélkül nehéz megállni ezen a területen. — A kacsa nagyon igényes a táp'álékra és a tisztaságra, ezt még Kovács Gyuri bácsi oltotta belénk. Még az sem közömbös fejlődésük, tojóképességük szempontjából, hogy mennyire vagyunk pontosak az étéi adagolásánál. Dekára tudjuk már, miből mennyi kell nekik. És tartjuk az időt ilyenkor, ravasztól nyárig 6-kor van a reggelijük, aszerint, mit ír elő a tudomány. A napos kacsát indító- táppal tráktáljuk. Később belép az abrak. Februártól pedig a ío’ótápot, a granulátumot kapják. Ez megy aztán június közepéig, amikor a „letojt” kacsákat értékesíti a gazdaság... Hogy mindez hói ragadt ránk? Menet közben szereztük meg a nagyüzemi tenyésztés tudományát. Figyeljük a szakemberek szavát, s hasznosítjuk a magunk tapasztalatait is! Kerek Kálmánnéról sok mindent hallottunk még a gazdaság vezetőitől. Fáradhatatlan a nőbizottság műn- kainak vitelében. Bizalmiként szolgálja a párt ügyét. S éppen a napokban tért haza Egerből, ahol egészségügyi tanfolyamon vett részt. Vagyis mostantól ő a felelős a különböző munkahelyek tisztaságáért, a munkavédelmi előírások betartásáért — Nagy teher ez, nem? •— Bírom, mert hozzászoktam. De szeretem is a mun- Icát. Mondhatom úgy, az éltet. Meg a csalod. Férjem, s kislányom, aki a hatvani egészségügyi szákközépiskolába jár. Szerettem volna, ha a mezőgazdaságnál marad. De mit csináljak? Az ápolás, a gyógyítás mozgatja a fantáziáját! Hárman, háromfelé A férj Selypen. Cementgyári kőművesként. A leány Hatvanban. Most szívja magába az egészségügyi ismereteket Az asszony „tizenkétorázik” a szövetkezet ka^larrnyjaA, Jőszerint órákra találkoznak csak. Nem veszélyezteti ez az otthon békességét? Kerek Kálmán csak mosolyog, pedig néki szántuk a kérdést. Helyette a feleség válaszok — Még néhány hőnap, s letelik a házépítési kölcsön. Utána lazítunk valamit... Torzsalkodás azonban eddig sem volt közöttünk. Mindig megfőzök két napra, s ha hazajön a család, kész étel várja a hűtőszekrényben. A férjem estente televíziózik, a leányunk tanul, én a Nők Lapját olvasgatom... Nem mondom, olykor zörög egy kicsit az emberem. Mert például lucernagyűjtéskor, amibe mi is besegítünk, hajnali háromkor már a földön vagyunk, nehogy elperegjen a növény levele. De hamar lecsendesedik. Vasárnap délelőtt már együtt műveljük a ház körüli kertet, hogy kikerüljön a konyha zöldségszükséglete. Ezzel is pénzt fogunk meg'. Jobban marad törlesztésre a keresetből... Sötét van, mire elhagyjuk a Kerek-portát. S ha már Balogh János elnököt idéztük bevezetőben, látogatásunk összefoglalóját is az ő szavaival fejezzük be; — Nem tudom, honnan szorult ennyi jókedély, tettvágy ebbe az asszonyba. De az bizonyos, ha minden második tagunk ilyen energiával dolgozna, nem száz, hanem kétszáz forint felett szá. mól hatnánk esztendő végeztével a tízórás munkanapokat! Moldvay Győző MSnntcfíti Éí \ /wgfEggf# fcütr Ifej;,, mi. mád** «»
