Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

Ä páter vásári jelen - hegyvidéki jövő... Száz ifjú ajánlkozik Pétervésára, Kisfüzes, Vá­raszó és Erdőkövesd terme­lőszövetkezeti tagsága az el­sők között ismerte fel a me- gvében az egyesülésben, az r.iyagi és szellemi erők ’kon­centrálásában rejlő lehetősé- ''eket. A négy község egyko­ri közös gazdaságaiból, még lí*69—70-ben megalakították a .mai teimelőszövetkezetet, s szinte azonnal megkezdő­dött a szakosodás, a hegyvi­déki sajátosságoknak legjob­ban- megfelelő termelési szer­kezet kialakítása. Főágazat az állattenyésztés A közel ötezer hektár te­rületen gazdálkodó szövetke­zet tagsága és vezetősége ez­előtt eldöntötte, hogy az ál­lattenyésztésre alapozza a gazdálkodást. Megépült a szarvasmarha-telep, meg­kezdték a szántóföldi műve­lésre alkalmatlan, meredek lejtős területek gyepesítését, a legelőtelepítést műtrágyá- ■ ássál. Ezt megelőzően komplex talajvizsgálatokat végeztettek a gazdaság föld­jein, s ennek elemzése után évről évre egyszerűsödött, leszűkült a vetésszerkezet a szántóföldi növénytermesz­tésben. — Csak azokat a növénye­ket tartottuk meg a termesz­tésben, amelyek egyrészt a legjobb eredménnyel . ter­meszthetők a mi viszonyaink között, másrészt pedig ame­lyek az. állattenyésztési fő­ágazatunk takarmánybázisát is biztosítják — mondja Mol­nár István, a közös gazdaság elnöke. — Így maradt meg a kukorica, a takarmánybú­za és -árpa, valamint a pil­langósok közül a lucerna, amelyek — az immár 600 hektárnyi telepített legelő­vel együtt — biztosítják a 900 szarvasmarha és a 2000- es anyaállományú juhászat takarmányszükségletét. A számítások szerint hosz- szű távon is tarthatók ezek az arányok. Ami változás még várható a termelés szerkezetében, mindössze annyi: ezerre növelik a szarvasmarha létszámot, s még az idén telepítenek újabb 150 hektár legelőt. Ugyancsak ebben az évben végzik el a Szarvasmarha­telepen a tej- illetve a hús­termelő tehenek szétválasz­tását: a tejtermelésben csak azokat a teheneket tartják meg, amelyeknek az évi tej- hozarna meghaladja a há­romezer litert. Teljes gépesítés a szántótöldön A szántóföldön a vetés­szerkezet egyszerűsítésével, a szakosodással egyidőben egy másik folyamat is megin­dult: a lehetőségekhez ké­pest igyekeztek fokozatosan minden munkafolymatot gé­pesíteni, illetve a gyomir­tásban a vegyszereket al­kalmazni. — Nálunk a lehetőségek nemcsak anyagi, , pénzügyi feltételek által meghatáro­zottak — mondja Kaszab Balázs főmezőgazdász. — A gépesítésbe a terepviszonyok is erősen beleszólnak. Hiába van viszonylag nagy földte­rületünk, azt parcellákra osztják a dombok és a he­gyek. Nem tudunk olyan táblákat kialakítani, amelye­ken a legkorszerűbb komp­lex gépsorok segítségével be­kapcsolódhatnánk a zárt- rendszerű kukoricatermesz­tésbe. A gépesítés — ha. kisebb, „tegnapi” gépekkel is — mégis kedvező arányokat képvisel valamennyi munka­folyamatban. A gyomirtás­ban már évek óta nem a kézi kapáké, hanem a vegy­szereké a döntő szó. A szá­lastakarmányok betakarítá­sánál varrnak még gépesítés1 „hézagok”, ame'vsk azonban a tervek szerint ebben az évben ugyancsak eltűnnek: egy betakarító gépsort ki­ÖJfwMi 1974. április 14., ■vasáraa» várinak vásárolni. A kalá­szosoknál régen teljesen a gepek végzik az összes mun­kálatokat a vetéstől a beta­karításig. A kukoricánál pe­dig — a közös területen — ezévben először adapterrel felszerelt kombájn takarítja be a termésrt a kézi törés- fosztás helyett, s így itt is megvalósul a teljes gépesí­tés. Az átlaghozamok tekin­tetében is nagy lépést tet­tek plőre: kalászosokból el­érték a hektáronkénti 27 ma-. zsát, kukoricából pedig — májusi morzsoltban — a 30 mázsát. A műtrágya adagok növelésével, még jobb minő­ségű tálajmunkaval kalászo­sokból a 35, kukoricából pe- diga 45—50 mázsás átlag is elérhetővé válik egy-két éven belül. A takarmánygabona, a ku­korica biztonságos tárolása, minőségének megóvása ér­dekében a meglévő tároló­hoz ebben az évben felsze­relik (mintegy egymillió fo­rintos költséggel) a nagyka­pacitású szárítóberendezést, Foglalkoztatni a teljes munkaerőt A gazdaság fő tevékenysé­géből, az állattenyésztésből és az annak alárendelt szán­tóföldi növénytermesztésiből, szinte teljesen kiszorult máris a kézierő. Mindössze minimális létszámot köt le e két fő ágazatban a gépe­sített tevékenység. — Szövetkezetünkben — a nyugdíjasokat, járadékoso­kat, alkalmazottakat is be­leszámítva — közel 900 fős munkaerőt kell foglalkoztat­nunk. Különösen nagy gon­dunk annak a kétszáz, 50— 60 év közötti asszonynak a foglalkoztatása, akiket már nem tudunk semmiféle szak­mára betanítani — mondja az elnök. A gondokon enyhített a gazdaság erdészeti tevékeny­ségére épülő faüzem létreho­zása Váraszón, s az erdőkö- vesdi savanyító üzem, ahol együttesen több, mint szá­zan dolgoznak folyamatosan az év minden hónapjában. A foglalkoztatottság to­vábbi javítása érdekében mintegy 30—40 százalékkal bővítik a faüzem kapacitás sát, a savanyító üzem alap­anyagát képező zöldségnövé­nyeket pedig a jövőben a háztáji gazdaságokban ter­meltetik meg. Ezáltal csu­pán aiz utóbbi üzemben mintegy 150 asszony állandó foglalkoztatása oldódik meg a kertészeti munkát is bele­számítva. Már az idén így osztották ki a jelentkezők között a háztáji földeket, amelyeken az öntözést közö­sen végzik, s ugyancsak ‘a a szövetkezet hajtatóházá­ban nevelnek mintegy 900 ezer darab palántát is. — Van egy 96 hektáros al­másunk is, amelyben szedés­kor, csomagoláskor szintién sok asszonyt tudunk foglal­koztatni. Ez a tevékenység a szövetkezetnek is jelentős bevételi forrása, hiszen a termésük nagy részét ta­valy is exportra szállítottuk. Ezért is szeretnénk rövide­sen még 60 hektárral növel­ni ültetvényünket — mond­ja Molnár István elnök. Az egyesülés, az azt köve­tő tudatos lépések a szako­sodás, a sajátosságoknak leg­jobban megfelelő ágazati arányok kialakítása félé, meghozták a hegyvidéki gaz­daság számára a várt ered­ményeket: a viszonylag ma­gas — évi 200—220 tíz órás munkanap — átlagos foglal­koztatottság mellett 1973-ban 113 forintos napi átlagkere­setet értek eL Ugyanakkor az összes termelési értek meghaladta az 58 millió fo­rintot, a gazdálkodási nyere­ség pedig az ötmillió forin­tot. Mindent összevetve joggal állapítható meg: amit Péter- vásárán az egyesült nagy szövetkezetben évek kitartó munkájával már ma elértek, járható út, a többi hegyvi­déki gazdaság számára is. Faludi Sándor Munkát vállalnának, fi­zetség, díjazás nélkül, ha igénybe akarnák venni ké­pessegüket, szakismereteiket. Miután a gyöngyösi kertésze­ti főiskola hallgatói, a város szépítésében szeretnének te­vékenykedni. , Csak lehetőséget kérnek cserébe, semmi mást. o o o o —- Az ember már itt él egy éve, itt is marad néhány évig, és egy kicsit itthon ér­zi magát Széjjelnéz, és lát­ja, akad még tennivaló an­nak, aki ilyet keres. — Nézze, mi is tudjuk, hogy „kint” az életben mi van. Szocialista munkaver­seny, felajánlások, társadal­mi munka. Valami hasonló szándék mozgat bennünket is. — Miért szégyelljük ki­mondani : hasznára akarunk lenni annak a városnak, amely befogadott bennünket, tanulási lehetőséget adott, amely életünk egyik jelentős állomása. És szeretnénk úgy elmenni innen, hogy elmond­hassuk: mi is tettünk vala­mit ezért a városért o o o o Szakmájuk , szerint a kert áll közel hozzájuk, a park. Ezért arra gondoltak, hogy megkérdezik a város veze­tőit: melyik utcában, téren akarnak a közeli jövőben parkosítani, öfc majd elké­szítik a tervet ehhez a mun­kához, de a parkot magát is megcsinálják, és ha már kész a virágos, bokros, fás terület, nem hagyják ebek harmin- cadjára. Tovább is vigyáz­nak rá, rendiben tartják, gondozzák. Mondják meg a város ve­zetői, hol valósíthatják meg az elképzeléseiket. így került ez a dolog a városi tanács végrehajtó bi­zottságának ülése élé, ami­kor a Városgondozási Üzem munkáját vitatták meg. Ott született a döntés, hogy a főiskolásoknak a felajánlá­sát köszönettel elfogadják. o o © o Száz fiatal munkája anya­giakban mérve is jelentős. De még inkább annak minő­sül, ha azt is meggondoljuk, hogy most nem száz segéd­munkásról, hanem száz szak­emberről, szakember jelölt­ről van szó. Potenciálisan nagyon komoly erő ez, amit kihasználni a köz érdekében való dolog. Gyöngyösön régi hagyo­mánya van a társadalmi munkának, aminek a segít­ségével nagyon sok, komoly építmény alakult ki. Hyen például a szabadtéri színpad, a most készülő és; befejezés előtt álló ifjúsági park, ko­rábbról a sástói kemping te­rület, de a különböző játszó­terek és parkok is ehhez a sorhoz tartóznak, ha nem is a legújabb kéietű létesítmé­nyek ezek. o o o o Száz fiatal ajánlkozik. Most csak a „íiatal”-ra kon­centráljunk. Ók azok, akik farmernadrágban járnak, hosszú hajat növesztenek, szeretik a beatet, olykor le- zserebbek, mint mi vagyunk, talán nagyképűek is időn­ként, sőt: cinikusak is oly­kor, de — most tenni akar­nak a városért, a közért. Nem azért, mert bizonyítás a szándékuk a külsejüket megítélő és elítélő „közvéle­ménnyel” szemben. Nem. Egyszerűen a kötelességük­nek tartják, hogy tegyenek valami közhasznú dolgot is a szabad idejükbeh. Persze, jut máig emellett egy-két félóra a focira is, a „hülyés- kediésre” is, a szép versre is, de a táncra is. Nem áldozatot akarnak tehát vállalni. o o o o Minél előbb kapják meg a feladatukat, annál hama­rabb tudnak munkához lát­ni. De — kapják meg, mi­nél előbb. Mert így lehet le­törni a lelkesedést, a tenmj- akaras szándékát, így lehet egy életre elkedvetleníteni a kezdeményező készséget, ha ,m,ajd megbeszéljük” alapon halogatjuk a tényleges fel­adat megnevezését. Amit ma keli megcsinálni, arra ne várjunk holnapig. Akik ma ajánlják fel a tu­dásukat és a két karjukat, azok ma kapják meg a ten­nivalók listáját, o o o o Száz ifjú a több ezerből. De nemcsak ők százan, más százak is ott állnak a sor­ban. így lehet a meglévő - és tényleges anyagi lehetősége­ket túlszárnyalni. Ahogy ez „jó szokás” már Gyöngyö­sön. (G. M. F.) Sikerrel zárult az újítási verseny Gyöngyösön (Tudósítónkól.) Az Egyesült Izzó sokat áldoz a korszerű technikák bevezetésére, licenciák vá­sárlására, de nagy erőfeszí­tésekre kényszeríti a köz­pontot az is, hogy a vállalat bővítése csak vidéken lehet­séges. A befektetések mi­előbbi realizálásához, a le­hetőségek minél hatéko­nyabb kihasználásához el­engedhetetlenül szükséges többek között a tervszerű újítási munka is. Ezt szol­gálja a tavaly meghirdetett és a napokban zárult újítá­si verseny. A Félvezető- és Gépgyárban a vártnál na­gyobb sikert hozott az újítá­si verseny; egyik legjellem­zőbb példa, hogy az elmúlt években tapasztalt száz nap körüli véleményezési idő a verseny időszakában már harminc napra csökkent. A beadott 84 újítás összesen másfél millió forint megta­karítást eredményezett. Csefán József A szerető szagos vízzel kopogtat Húsvéti népszokások Boldogon • • • A két világháború közötti időszakban Boldogot gyak­ran szinte megszállták a fil­mesek, a néprajzosok. Von­zotta őket ez a sajátos, ez a hagyományait kitartással őr­ző világ. Akkortájt mindenki nép­viseletben járt a faluban, s szinte szentségtörésnek szá­mított, ha valaki megszegte ezt az íratlan, de mégis kö­telező érvényű szabályt. Harminc-negyven év so­rán nagyot változott a világ a Galga menti faluban is: a díszes népviselet már csak akkor kerül elő, ha tv-sek érkeznek, ha fotóriporterek jönnek. Ma már nincsenek zsupfödeles kunyhók, ma már a manzárdtetős, a vil­lának is beillő családi ház a sikk, mégis, ha a tudat mé­lyén is, ha a ritkán idézett emlékek sorában is, de él­nek az évszázadokon át őr­zött szokások... Becse Károly nyugdíjas pedagógus és felesége negy­venhat éve élnek a község­ben. Az asszony így idézi a hajdani locsolkodások emlé­két: — Itt a lakásunkkal szem­ben volt a falu egyetlen ár- tézi kútja, mindenki ide járt ivóvízért. Húsvét hétfőjén a lányok és asszonyok nagyon óvatosak voltak, mert a le­gények már hajnaltól lesben álltak a hideg vízzel telt vödrökkel, s kezdődhetett az öntözkiidés. Az sem úszta meg, aki szétnézett, felmér­te a terepet, mert az im- posztorok a kertek alatt, s az udvarokban rejtőztek, s épp a legváratlanabb pilla­natban ugrottak elő, s ak­kor már nem volt menek­vés. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy másnap o fehémép sem maradt adós, ők is elkapták nemcsak a legényeket, hanem az idő­sebb embereket is, s zúdí­tották rájuk a jéghideg vi­zet Emlékszem egy nyolc­vanon túli öregre, aki ked­den nyugodtan ballagott az utcán, véletlen se gondolva, hogy őt is megöntözik. Jó­korát csalódott, mert a lá­nyok, asszonyok annak fi­zették vissza a hétfői „fi­gyelmességet”, aki éppen út­jukba akadt. — S mit csináltak azok a fiúk, akik választottjukhoz indultak locsolkodrá? — Ha valaki a szeretőjé­hez ment, az szagos vagy kölnivizet vitt magával. Fél­reértés ne essék, a szerető szó itt, helyi használatban a komoly szándékot jelen­tette, s egyáltalán nem olyan értelemben használták, mint ma. A szagos víz házilag ké­szült, pipereszappannal illa­tosították. A lányos háznál a vendéget piros-fehér-zöld- re festett tojással, kis ka­láccsal, borral fogadták, s „szeretőjétől” virágot kapott ajándékba. Ez a megkülön­böztetett figyelem jele volt mozgott, odakötöztük a kút gémjéhez, s négy-öt vödör­rel öntöttük rá a vizet. Em­lékszem egyszer, majd meg­jártam. Az egyik lány dísz­be öltözve éppen a temp­lomból jött ki, a telt vödör már kéznél volt, s rázúdí- tottaim az egészet ö azon­ban nem hagyta annyiban, panaszolt a jegyzőnél, fel­jelentett, de végül is csak nekem adtak igazat, mert a húsvét az húsvét, s a locsol- kodás az locsolkodás, külön törvényekkel. Ezek is köte­lezőek ám mindenkire, meg aztán másnap, mi legények voltunk a soron, aki ügyes volt minket is megfürdet­hetett Közbe is szól mindjárt fe­lesége: — Megkapták ők is a ma­gukét. Kedden mi is oda­kötöztük a legényeket a kút gémjéhez, s fürödhettek, ha tetszett, ha nem. Azokat persze nem bántottuk, akik nem vödörrel jöttek, hanem begrével. Azt a kis vizet illett eltűrni. Persze, azért futottunk előle, bújtunk a sut hátuljára, de ők oda is utánunk jöttek- Este azért már a bálon, szent volt a béke... A tanítóék külső szemlé­lőként látták mindezt, de ho­gyan emlékeznek a hajdani ifjak, akik bizony már túl járnak a hetvenen. A 75 éves, idős haczkó János szemeiben fiatalos fény villan, ahogy a negy- ven-ötven év előtti emléke­ket újraéli — Mindenkit megöntöz­tünk, aki csak kimozdult r házból, aki visongott, ak' tiltakozott, az sem úsr.hatt" meg. Hárman -négyen bevit­tük az udvarba, ha iagett­S mi él ma a hajdani szo­kásokból, őriznek-e még va­lamit az unokák, a déduno­kák? Erről Bálint Sándor pedagógus, községi párttitkár beszél: — Nem sokat. Igaz, a lo­csolkodás most is divat, de a vödör vizet felváltotta a kölni. Ég megváltozott sok egyéb is. A lányok már nem adnak virágot választottjuk­nak, s a kis kalács és a fes­tett tojás se kell senkinek. Igaz, adják, illemből el is fogadják, de nem nagyot» becsülik. Tavaly egyik ta­nítványomtól megkérdeztem, hogy miként telt el a húsvét hétfő. így válaszolt: — Hazavittem hatvan to­jást, s kerestem 1500 forin­tot. A tojásokat odaadtam a csirkéknek, nekik kellett Hasonlóképp érvel Becse Károlyné is: 1 — Régebben itt sosem ad­tak pénzt a locsolkodóknak. Vagy húsz éve jött divatba, akkortól, hogy kezdtek az emberek jobban élni. Külö­nösen sok pénz jár a ke­resztgyerekeknek, mert itt Boldogon a komaságot, ko- maasszonysígot nagyra tart­ják. Egy keresztelés legalább hatezer forintjába kerül a keresztszülőknek, a lakoda­lom hu&z-duszoaót ezesrba Hűsvétkor se illik száz-két­száz forintnál kevesebbet adni. Azért a régi szokásokból, ha játékos formában, ha évődve is, de csak él vala­mi. Még az iskolában is; — Kedden délután lehet mosni a folyosókat, mert a lányok néhány pohár vízzel csak megöntözik azokat a fiúkat, akik az előző nap náluk jártak. A ma fiatal­sága azonban már aligha emlékszik a múltra, de azért a húsvát számukra is önfe­ledt kikapcsolódás — idézi a közelmúltat Bálint Sándor. Laczkóék kisunokája aranyszőke hajú, kék szemű apróság, de már ő is sorol­ja, hogy hová, kihez megy húsvét hétfőn. Cntözködés helyett, locsol­ni Pécsi István' ­\

Next

/
Thumbnails
Contents