Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-12 / 85. szám
Tízezer ember - „kettős szerepben"' B TOT elnöksége a közelmúltban első ízben wmdezte meg Budapesten a termelőszövetkezeti döntőbizottsági vezetők országos tanácskozását. A gyakorlatilag két esztendeje működő intézmény első átfogó értékelése volt ez a tanácskozás, amelyen részt vettek a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, Igazságügyi Minisztérium, valamint a MÉM képviselői is. A termelőszövetkezet és a tag közötti vitás ügyek intézésé hosszú úton jutott el a megoldás mai formájáig. Eleinte valami naiv hit vezetett bennünket, hogy ilyen összeütközések nem is lesznek, mert egy az út, egy a céh Amikor meghiúsulták ezek az idillikus ábrándok, akkor a hatósági megoldások kerültek előtérbe. Ez viszont gyakran sértette a szövetkezeti demokráciát. Némi átmeneti próbálkozások után született meg az a forma, hogy a közgyűlés válasszon egy bizottságot, amely még az elnöktől is független, s amelynek személyi összetétele biztosíték arra, hogy pártatlanul dönthessen a vitás ügyekben. Erre nagy szükség van, mert a vitatkozó fél a szövetkezetnek nemcsak munka- vállalója, de egyben tulajdonosa is. Az a tízezer ember tehát, akiket a döntő- bizottságokba választottak, lényegében kettős szerepet tölt be. Egyszerre kell ügyelnie arra, hogy érvényesüljön a közérdek, de az egyes embert se érje jogtalanság. Bíróság módjára működnek ezek a bizottságok, de korántsem képzett burákból állnak. Erre talán jellemző, hogy a tagok 77 százaléka fizikai munkás, további 16 százaléka adminisztratív munkaerő és soraikban csak 1 7 százalék a szellemi dolgozó. A két év előtti alakulást előítéletek csatája előzte meg. A szövetkezeti vezetők attól féltek, hogy itt valamiféle „okoskodó testület” akadályozza majd a munkájukat. A tagok viszont attól, hogy az elnök „lehengerli” az egyszerű emberekből álló bizottságot, azok nem lesznek képesek, vagy nem mernek majd pártatlanul dönteni. A bizottságok tevékenysége ma még ugyan a „bejáratás” időszakában van, de a tanácskozás kimondhatta azt az értékelést, hogy e fórumok alapjában véve beváltották a munkájukhoz fűzött reményeket. Ezt számokkal is lehet bizonyítanunk. Két év alatt 14 ezer ügy került a döntőbizottságok elé. Ezeknek mintegy a negyede a munkavégzéssel volt kapcsolatos, a további nagyobb tételeket a fegyelmi, a kártérítési és a háztáji gazdálkodással kapcsolatos ügyek tették ki. A 14 ezer ügy 44 százalékában a döntőbizottság a tagnak adott igazat, 56 százalékában pedig a szövetkezetnek. A tagok a döntéseknek csaknem az egyhatod részét megfellebbezték a járásbíróságnál. A járásbíróság nagyjából hasonló arányban intézkedett, 46 százalékig a tag javára határozott, az esetek 54 százalékában pedig elutasította a fellebbezést. A 14 ezer önmagában nagy szám, de ha az arányt nézzük, azt mutatja, hogy csupán körülbelül minden hetvenedik szövetkezeti tagnak adódott összeütközése két év alatt a szövetkezettel. A szövetkezeti demokrácia izmosodását hirdeti, hogy ezeket az ügyeket a közösségen belül működő testület intézte. A „házon belüli ítélkezésnek” mindkét irány ba jelentős kihatásai vannak. Az elmúlt két esztendőben például sokat javult a szövetkezeti vezetőségek részéről is a fegyelmi, kártérítési ügyek .intézése. Ha ugyanis az elnök, a íőagro- nómus, vagy a jogkörrel megbízott más személy szubjektiven, vagy elkapkodva intézi a fegyelmi és kártérítési ügyeket, akkor a döntőbizottság’ mintegy kényszel'- helyzetbe kerül. Formai hibák miatt kénytelen a tag javára dönteni akkor is, ha egyébként a szövetkezetnek lenne igaza. A vezetők tehát megtanulták; nem szabad „ránézésből”, hebehurgyán intézkedni. Az esetek jelentős számából viszont az derül ki, hogy rések mutatkoznak a szövetkezet belső törvényeiben, szabályaiban. Egyes ügyekben egyszerűen nem lehetett intézkedni, mert a vitás ügyet egyetlen külső vagy belső rendelkezés sem szabályozta. Ilyenkor sürgetővé lett az a követelmény, hogy a közös gazdaság belső szabályait tökéletesíteni kell. Tanultak a döntőbizottsági munkából maguk a tagok is. Az elutasított ügyek viszonylag nagy száma két fő okra vezethető vissza. Egyik: a tagok kevéssé ismerik az őket érintő szabályokat, tehát perelnek, a döntőbizottsághoz fordulnak olyankor is, amikor eleve nem lehet igazuk, mert a vezetőség a meglevő szabályok szerint járt el. A másik: bizonyos szövetkezetekben és bizonyos helyeken esetenként valósággal divattá lesznek bizonyos fegyelmezetlenségek. Amikor azonban a döntőbizottság már a harmadik vagy negyedik tagot marasztalja el azonos indokolással, akkor az emberek megtanulják, ezt nem érdemes csinálni, erről, a fegyelmezetlenségről le kell szokni. Joggal mondhatjuk, hogy a döntőbizottságok beváltai.. A tennivaló azonban még sok. Egy, a tanácskozáson elmondott csattanós megfogalmazás szerint ma a döntőbizottságokban „az elnök képzettsége és a tagok igazságérzete működik.” Ez pedig nem kielégítő. Érdemes erőfeszítéseket tenni, hogy fokozzuk a döntőbizottság minden tagjának szakértelmét, de ugyanakkor az egész termelőszövetkezeti tagság jogi ismereteit is. Mert igaz: a szövetkezeti jogász kötelessége, hogy segítsen a döntőbizottságnak. 1 V an tehát kirendelt szakértő, mégis fontos, hogy a tízezer, kettős szerepben működő ember mindinkább ne csupán a saját élet- bölcsessége, de a saját szakismerete alapján, is dönthessen, (F. BJ A debreceni Dohánykutató Intézet kápolnai kísérleti telepén már távolról feltűnik az óriási fóliasátor. Pócsai Imre vezetésével itt folynak a Virginia honosításával, s uj dohányfajták előállításával kapcsolatos kísérletek. Most éppen egy egészen új, a „Coker” nevű dohány fajtaelismerésre bejelentett változata került a földbe, s kontrollként el- vetve a már hazai termesztésben bevált Delkreszt fajta. Dahámf termesztés ~ A fóliasátor szomszédságában a helyi Alkotmány Termelőszövetkezet melegágyai sorakoznál;. A dohány- palánták nevelése itt még hagyományos módon, üveg és molinó alatt történik. A jövő hónapban kerül sor ki- ültetésükre. A közös gazdaság ez évben mintegy 50—55 holdon termel szabolcsi, illetve Virginia dohányt, mely várhatóan 000 ezer forintot jövedelmez. Egeresein, hétköznap (Foto: Puskás Anikói Ifjúsági parlament a mátrai ércműnél Az Országos Ércbányák mátrai művénél április 10-én tartották meg az ifjúsági parlamentet. Az itt dolgozó 204 fiatalt 120 fő képviselte. Az ércmű igazgatója ismertette előttük az ifjúsági törvény végrehajtására hozott intézkedéseket, beszélt a vállalat jelenlegi helyzetéről és perspektíváiról. A vita után megválasztották a vállalati parlamenten részt vevő küldötteket, majd a tanácskozás végén az ércmű vezetősége 25 fiatalt jutalmazott meg kiváló munkájáért. Gond a csapadékhiány Kiültették a paradicsom- palántákat Kaiban FIATALEMBEREK álldogálnak a főtéri járda szélén, színes rövidujjú ingekben, hangosan tűnődve, tanakodva: hová menjenek, hol tölthetik el hasznosan és kellemesen a szabad idejüket? Hétköznap van, kora délután, verejtékeztető hőséggel sugaraz a tavaszi nap. Nem sok lehetőség között válogathatnak. Elmehetnek például inni! Italozó négy is kínálkozik. A harmadosztályú „Sport” presszó a bányatelep reprezentatív szórakozóhelye. A „Tárna” presszónak a művelődési otthon ad fedelet. A népkertben' ott van a „4ános-pince”. A Péntek-domb derekán pedig a negyedosztályúvá visszaminősített „Fekete Gyémánt” kisvendéglő hívogat. Mas időtöltő alkalom alig akad ilyenkor. Marad tehát az ivás, és marad a szívet könnyítő káromkodás: itt csak inni lehet... vagy tnegdogleni az unalomtól! Kik ezek a fiatalemberek, hétköznap délután a járda’ szélén? Bányatelepi lakosok, hárman az itt élő több mint 1700 lélek közül. A bányában dolgoznak, mélyen a föld alatti vágatokban fejtik a szenet, nemrég végeztek be a napi fárasztó munkát, s most szeretnének eltölteni pár órányi időt, szórakozva, kulturált körülmények között. RÖVID LÁTOGATÁS után a „Fekete Gyémánt” felé indulnak. Igaz, ez a hely csak negVedosVálvu, de kedves fisT'elmes a kiszolgálás, aszta1 hoz viszik a megrendel* italoka*: felc?Ugílónő van, nem úgy, mint a drágább, harmadosztályú „Tarná"- ban. A külső helyiségben az egyik asztalnál ultiznak — tiz-húsdiiléres alapon. A belső terem asztalainál a mindennapi dósokról folyik a szó. Sok ai. ittas ember, a kisvendéglő kora reggel óta nyitva van. A nagy tükörrel szembeni asztalnál egy részeg alussza mámoros álmát. Lassan magához tér .zsibbadtságából, nagy nehezen feltápászkodik a székről, a szomszéd asztalhoz imbolyog. „Kérjetek már valami nedűt — motyogja —, teljesen pípet kapok!” „Nincs pénz!” 4- kapja a választ. „Jól van no, ne fázzatok már! Van itt kabát! Űri kabát!” — és előhalászik zsebéből egy marokra való bankjegyet. Tízesek, húszasok, ötvenesek, százasok összegyűrve. „Van itt .kabát ...!” A megzavart fiatalemberek gyorsan felhajtják italukat távoznak. „Megint nem vagyunk szinkronban, komám ...!” — mondja elmenőben egyikük, megveregetve a részeg vállát. Káromkodnak, rosszkedvűek. „Csak ital, vagy az unalom... ez van!” Joggal kedvetlenek, mert nan tudják, hogy az utóbbi hónapokban, ott, ahol a település kultúrájáért felelősek, bizonyos fejlődés, pezsgés indult meg, ami a kívülállók számara még kevéssé érzékelhető és látható. Nincsenek még gyümölcsök, csak csírák vannak, ám ezek kellő gondozással, szakértéssel gyümölccsé érlelhe- tök. — Mi ófa Szummer József lett a művelődési oűhm tiszteletdíjas igazgatója, 120 fokos fordulat következett be helyzetünkben — ez Papp János banyavezető véleménye- aki egyben a kulturális bizotlsa* elnöke át, AZ UTÓBBI hónapokban előrelendült a klubélet. Klubot alakítottak a fiatalok és a nyugdíjasok is. Hasznosan tevékenykedik a honismereti szakkör. Rendszeresebben próbál a jó hírű fúvószenekar. A korábbinál nagyobb létszámban látogatják az emberek az ismeret- terjesztő előadásokat. Olyan programokat szerveznek, amelyek élő igényekre épülnek. Megalakították például az autósok klubját (84 autótulajdonos lakik a telepen), s itt időszerű közlekedési problémák szerepelnek a foglalkozások napirendjén. Természetesen nagy az érdeklődés, hiszen, olyan, témákról esett már eddig is Szó, mint Egey, a közlekedési szakember szemével, valamint a közlekedés jogi problémái Heves megyében. A munkásakadémia programja a bányászattörténetre épül: foglalkoznak a szeri keletkezésével, a magyar szénbányászat históriájával, végűi Egeresein jelenével, távlati ' terveivel ismerkednek. — Alapvető problémákkal kell birkóznunk — mondja a művelődési otthon fiatal igazgatója, Szummer József. — Településünk lakosságának nagy részénél hiányzik a kulturális érdeklődés. Elsősorban ezen kell változtatnunk, fejlesztve az álta- lánds műveltséget, s jobb művelődési feltételeket teremtve. Sajnos, a telepen nincsenek számba vehető,' kihasználatlan erők. Másünnen kell. importálni a kultúrát, nincs mód arra, hogy önellátóbbak leSi'uauk S ourau íven furcsán, hangzik, Egereseimben a múlt évben ráfizettek még a Kabos- és Rodolfo-műsorra is. — Művelődési otthonunk állapota igen' elhanyagolt, felszerelésé gyatra, gyenge. Nincs még egy keskenyfil- mes vetítőgépünk se. Ha vetítettképas előadást tervezünk, az iskola vetítőjét kell elkunyerálnunk. Az intézmény cseppet sem nevezhető korszerűnek. Az épület magvát: még 1906-ban építették, s azóta toldozták- foldozták, bővítették nagyobbra. Legutoljára 56-ban lendítettek valamit az épületen, azóta egy Icánál malter sem került a falakra. Kisebb helyiségek dolgában igen szegények vagyunk. — Az Özem szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése mindent elkövet, hogy a művelődési otthon a közönség kedvelt intézménye legyem — kapcsolódik a beszélgetésbe Kelemen Béla szb-titkár is. — Évente 15 ezer forinttal segítjük a művelődési otthont. Ez évben pedig az üzem 200 000 forintot biztosított a jóléti alapból az épület felújítására. A fúvószenekar ruha- gondiain is segítünk, erre 56 000 forintot fordítunk SZÉP TERVEK, nagy elhatározások várnak megvalósításra Egereseimben. Remélhetőleg hamarosan azért kell majd töprengeniük a bányászoknak hétköznap délután a főtéri járda szélén — hová menjenek szórakozni? —, mert nem tudnak választani a sok vonzó lehetőség között. Pataki OűEbíe (Tudósítónktól); Az ország mát, tájaihoz hasonlóan hetek-honapok óta nincs csapadék Kaiban sem. A meglehetősen száraz tavasz az átlagosnál jóval nagyobb gondolt ró a szövetkezet szakvezetőire, tagjaira, akik a csapadékhiány ellenére a jó gazda szorgalmával es pontosságával igyekeznek azon lenni, hogy a megfelelő minőségű szaporító anyagokat kiültessék a szövetkezet tábláira, A közös gazdaság évek óta jelentős kertészeti termelést folytat, s a hagyományok, de a népgazdasági elvárások is arra ösztönözték a szövetkeze. vezetőit, hogy a szárazság ellenére a jól előkészített termőterületre minél előbb kiültessék a paradicsom-palántáikat, A korai fajták közül elsőként a ko- «•tate 6v«fc ttfákoriátabaajoi bevált K—3-as fajtat ültettek ki. A közkedvelt korai, para* dipsomíajtáböl a szövetkeze! hat hektáron ültette ki a palántákat. Vallatták a korai kiültetés kockázatát, ugyanakkor arra is számítanák, hogy kedvező időjárás esetén korábban tudnak majd szállítani a szerződő kereskedelmi partnereknek, valamint Kál és Kompolt zöldséges boltjainak. A szövetkezetben a már kiültetett palántákat öntözik, így kívánják elősegíteni azok megerősödéséit. Varga Gyula Mmüism fi 1371 13,
