Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: * Hátraarc vagy előre ? , BAK EBAN KÜLÜGYMINISZTER nyomban a: csütörtök délelőtti kabinetülést követően sietve meg- • nyugtatta az újságírókat: Golds Meir kormányának lemondása az ügyvivő kabinetté átalakulása semmi­féle változást nem hoz az eddigi külpolitikában, a 75 éves politikus asszony döntése aligha marad követkéz- ; mény nélkül. Mindenekelőtt az izraeli belpolitikában történhet baljós fordulat, ha a most távozóknál radiká­lisabb irányzat képviselői kapnak miniszteri tárcát. Hivatalosan ugyan semmiféle utalás nem történt Meir elhatározásának hátterére, egyiptomi lapok azon­ban éppúgy, mint Tel Aviv-i megfigyelők egyértelműen az októberi háború következményének tartják az izra­eli kormány meglehetősen váratlan lemondását. Mint ismeretes, a politikai válságot az robbantotta ki, hogy Izraelben megpróbáltak bűnbakot keresni — finoman fogalmazva: a felelősség megállapítására folytattak . vizsgálatot — az októberben elszenvedett feltűnően súlyos veszteségek ügyében. Mindenekelőtt Dajan had­ügyminiszter személyét.érték támadások, de több más katonai és politikai vezető iránt is megrendült a biza­lom. EZ EDDIG az izraeli belpolitika szféráiba tar- ’ tozik. Ami azonban ennél lényegesen fontosabb: a Tel ; Aviv-i kormányválság éreztette hatását a közel-keleti rendezés folyamatára is. Kairóban leplezetlen aggoda- 1 lommal tekintenek a hatalmi marakodás elébe, ami Tel Aviv politikájára is befolyást gyakorolhat. Min­denekelőtt az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztást, az amúgyis feszült szíriai—izraeli fronthelyzetet és a ! bizonytalan időre decemberben elnapolt genfi béke­értekezletet érintheti hátrányosan a Tel Aviv-i hatalmi; torzsalkodás. Jellemző, hogy Menahem Begin, 3 jobboldali izra­eli ellenzék a Likud pártcsoportosulás vezetője egy nyilatkozatában kijelentette: biztos benne, hogy tíz héten belül új választásokat tartanak az országban. NEHÉZ LENNE ELDÖNTENI, vajon kik kereked­nek felül Izraelben. Két tábor csap össze a miniszter- elnöki posztért, a kényszerrealistáké — akik tudomásul veszik a közel-keleti realitásokat — és a szélsőségese- : ké, akik a formálisan már megkezdett politikai rertde- ; zés útjáról vissza kívánnak térni az agresszió ingová- nyaira. Más szóval: hátraarc, vagy előre — ez az izra­eli válság két alternatívája. Barátsági nagygyűlés Prágában (Folytatás az l. Mairól) Délután Prága reprezenta­tív Lucerna-termében cseh­szlovák—magyar barátsági nagygyűlést tartottalt, ame­lyen Kádár János és Gus- táv Husák beszédet mondott. Gustáv Husák meleg sze­retettel köszöntötte Kádár Jánost és a magyar párt-és kormányküldöttség tagjait, ezután kijelentette: — A magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása alkalmat nyújt arra, hogy ismét bizonyságát adjuk az őszinte csehszlovák— magyar barátságnak és az elhatározottságnak, hogy tovább mélyítjük a pártjaink, államaink és népeink közötti testvéri kapcsolatokat. Jelenlegi jó kapcsolataink a két ország haladó erői­nek, a dolgozó nép jobb jö­vőjéért vívott küzdelmének demokratikus és forradalmi hagyományaira épülnék. Ez a történelmi küzdelem szé­les méretekben a Nag Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom hatására bontakozott ki, amely a mi munkásságunk­nak is megmutatta a ki­zsákmányoló osztályok ural­mának megdöntéséhez és az új, igazságos társadalmi rend megteremtéséhez vezető utat. Beszédében foglalkozott népeink testvéri együttműkö­désével, a csehszlovák nép eredményeivel, célkitűzései­vel. Szavait így fejezte be: — Szilárd meggyőződésem, hogy a csehszlovák—magyar kapcsolatok népeink javára, országaink felvirágzására, a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egysége és tö­mörülése megszilárdításá­nak, a szocializmus és a bé­ke világméretű győzelmének érdekében fejlődnek tovább. Földünk űrhajósai Nyolcezer méter magasban repült a gépünk, amikor ész­revettem egy apró katicabo­garat: potyautas volt, beszo­rult a repülőgép kettős üvegablaka közé, s ott ver­gődött csodálkozva, segély­kérőén. Ez a kedves kis bo­gár a földön is kicsinek szá­mít, milyen apró volt ott a nagy repülőgép szárnyai alatt! Az ember fogja magát, be­leül egy rakétába, kilöveti magát az űrbe, és százezer kilométerekre távolodik a Földtől. Nagyobbak vagyunk a katicabogárnál, de hát mekkorának tűnhetünk az űrben? A kis bogár akaratlanul került a magasba. Az ember egész történelme alatt a csil­lagok felé néz, mert repülni akar. Az első léghajó mégis csak a múlt században emel­kedett fel a talajról. Nincs 70 éve, hogy a repülőgép el­rugaszkodott a földtől, s ne­künk már van egy ilyen ün­QMmsU 1914. áp.lÜS 12.. péutek népünk is: űrhajózás napja. Tizenhárom éve repülte kö­rül először ember űrhajón a Földet, de az alig egyórás űrutazás után a földön já­rók sem úgy lépkedtek, mint azelőtt. A szűk űrkabinban szorongó Gagarin nem volt egy edüt Vele repültünk mindannyian, hiszen nem­csak a rakéta tüzelőanyaga, de álmaink is hajtották elő­re az első űrhajókat. Amikor 1957. október 4-én elhangzott a bejelentés, hogy egy szovjet szputnyik járt az űrben, még sokan nem is hitték a hírt. A szputnyik szót is legtöbben akkor hal­lották először. Sokan kétel­kedtek. Felrepül, rendben van, de miért nem esik le? Es a Hold miért követi a Földet? Az más. Amikor Marconi — a rádiózás felta­lálója — a század elejeit megállt az Atlanti-óceán partján, és azt mondta, hogy Londonból vár üzenetet, ne­vető emberek kérdezték, hogy hol a drót? Az első távíróvonal elkészültekor vi- gyorgó hitetlenkedők köve­telték a magyarázatot, hogy hol a ló, amely a hírt vi­szi? A tudósok már régóta mondták, hogy a Föld göm­bölyű, de Magellannak meg kellett tennie útját, amíg hinni kezdtünk neki. Körbe- hajózta a Földet, de még utána is sokan kételkedtek. A szputnyikoknak kellett megszületniük ahhoz, hogy végre mindenki belássa: egy gömbön élünk. Ma, 1974. április 12-én, as űrhajózás napján még van­nak olyan törzsek Ausztrá­liában, amelynek tagjai kő- baltákkal vadásznak. Egy magazin fényképei között megfér a kőbaltás ember és az űrhajósok fényképalbu­ma. Gagarin. Tyitov, Tye- reskova, a Hold-taposó Wai­ter Schira nevét még meg­jegyeztük, de ma már annyi az űrhajós, hogy csak bóloga­tunk, ha egy újabb rakéta fellövéséről hallunk. Gagarin repülése alatt egy gyárban voltam, ahol szóltak a hang­szórók, is az emberek úgy lesték a híreket, mintha sa­ját fiuk hagyta volna el a Föld légterét. A mai űrhajós már abban sem lehet biztos, hogy fogadására vörös sző­nyeget húznak elé a repülő­tér betonján — lassan hét­köznapi foglalkozássá válik az asztronauták dolga. Korunkban azonban a hét­köznapok is tele vannak cso­dával. Amikor az ember te­levízión keresztül látja a magasba röppenő űrhajót, nem tudni mit furcsái job­ban: azt, amit lát, vagy azt, hogy látja. Lehet, hogy azok az apróságok, akik már úgy nőnek fel, hogy a cuclisüve- gén keresztül is a képernyőt figyelik, mar nem fognak ezen csodálkozni. Ha így lenne, sajnálnám őket. Nem szabadna megszokni az em­ber alkotta csodákat. A nylonharisnya eppen olyan kihívás a természet önkénye ellen, mint az űrhajó. A szputnyikok a Hold egyed­uralmát szüntetik meg, a műanyag a mikrovilágba férkőző emberről árulkodik, aki úgy játszik a moleku­lákkal, amint gyermek az építőkockával. Az űrhajózás kora arra fi­gyelmezteti az embert, hogy nagyra nőtt, de arra is, hogy milyen kicsi. Az egyik aszt­ronauta űrhajózása után el­mondta, hogy űrhajója abla­kából olyannak látta a Föl­det, mint a többi csillagot. Kicsi volt, lebegett az űr­ben és akkor arra gondolt, hogy a Földön élő emberek egymáshoz tartozását, egy­másra utaltságát csak a ma­gasból lehet igazán észlelni. Néha messzire kell menni, hogy jól lássunk valamit. Az űrhajósok a Földről indulnak el, de amint az űrben van­nak, visszavágyódnak boly­gónkra. Az űrhajózás kor­szakának az a fő tanulsága, — és ezért adózunk most tisztelettel korunk hőseinek —, hogy megtanuljuk igazán becsülni az űrből oly kicsi­nek látszó, de nekünk ott­hont adó Földet Benedek B. István Erről a nagygyűlésről szí- vélyes elvtársi üdvözletün­ket küldjük a Magyar Nép- köztársaság gyönyörű fővá­rosa, Budapest lakosságá­nak, a magyar munkásosz­tálynak, az egész magyar népnek, a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak, a mi drága vendégeinknek, Kádár elvtársnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, Fock elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének. Sok 6ikert kívánunk a szo­cialista társadalom további építéséhez a Magyar Nép- köztársaságban. Ezután az MSZMP KB el­ső titkára emelkedett szó­— Küldöttségünk azzal a céllal érkezett Prágába — mondotta Kádár János —, hogy tovább erősítsük népe­ink barátságát, tovább mé­lyítsük és szélesítsük orszá­gaink, a két szomszédos szocialista ország együttmű­ködését. Közismert és ör­vendetes, hogy pártjainkat és népein­ket az elvek, a szocia­lista eszmék és célok közössége, a szilárd és megbonthatatlan barát­ság szálai fűzik össze. Ennek megfelelően igazi elvtársiasság jellemezte a tegnapi napon megkezdődött hivatalos megbeszélésünket is. Tárgyalásainkat áthatotta az a kölcsönös szándék, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kapcsolatainak elmélyítésével hozzájárul­junk a szocializmus építésé­nek további sikereihez or­szágainkban, elősegítsük a szocialista országok egységét, az összes antiimperialista erő Összefogását és közös harcát, előmozdítsuk a népek barát­ságának ügyét, az emberiség békéjének megteremtését Küldöttségünk mélyen meg van győződve arról, hogy a csehszlovák barátaink köré­ben töltött napok, az itt vég­zett közös munka, eredmé­nyesen fogják szolgálni nagy, nemes céljainkat, a szocia­lizmus és a béke ügyét. Látogatásunk során újból alkalmunk nyílt közvetlenül is megismerkedni azokkal a nagyszerű eredményekkel, amelyeket Csehszlovákia szorgalmas és tehetséges né­pei a legutóbbi években el­értek. Szívből örülünk a szo­cializmus építésében, hazá­juk anyagi és szellemi gya­rapításában elért sikereik­nek. Közös tapasztalatunk, hogy országainkban a kapi­talista múlt terhes marad­ványainak leküzdése, az új, emberibb világ építése bo­nyolult körülmények között ment végbe. A szocializmu­sért vívott harc népeinktől nagy erőfeszítést, szívós, ki­tartó munkát, olykor nagy áldozatokat követel. A mi ha­zánkban, az önök hazájában egyaránt voltak nehéz idő­szakok, fordulópontok, ami­kor a világ közvéleményének figyelme — barátainké csak­úgy, mint ellenségeinké — magától értetődően, fokozot­tan irányult felénk. De népeink a legnehezebb helyzetekből is mindig megtalálták a kiutat, és minden nehézséget le­küzdve, rendületlenül haladtak tovább válasz­tott útjukon, a szocia­lizmus útján. Csehszlovákia dicső mun­kásosztálya megszilárdította hatalmát, a marxista-le­ninista élcsapatának, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­jának vezető szerepe vitatha­tatlan, nagy nemzetközi te­kintéllyel rendelkezik, és megingathatatlan a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság. Testvérpártunk szilárd elvi, igaz kommunista poli­tikája, szocialista hazafisága és internacionalizmusa el­nyerte és élvezi a dolgozó nép bizalmát és támogatását. Ezután méltatta a cseh­szlovák nép sikereit és rész­letesen beszélt hazánk, a Magyar Népköztársaság hely­zeterői. — Központi Bizottságunk három héttel ezelőtt elha­tározta, hogy jövő év már­ciusára összehívja pártunk XI. kongresszusát. Ugyan­csak a jövő év tavaszán lesz hazánk felszabadulásának 30. évfordulója. Munkánkról te­hát a kongresszus és a nép előtt számot kell majd ad­nunk. Ügy véljük, hogy ezt a párt nyugodt lelkiismeret­tel teheti meg. Nem dicsekedni akarunk, nincs is miért, de barátaink­nak, közöttük csehszlovák elvtársainknak, tudniuk kell, hogy számolhatnak velünk: teljes felelősséggel mond­hatjuk, hogy ■> Magyar Népköztársas :n a munkáshatalom szilárd, a szocializmus gyökerei erősek, a fejlődés tö­retlen. Tárgyalásaink központi kérdése kétoldalú kapcsola­taink fejlesztése. Mi, ma­gyar kommunisták, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar—csehszlovák kapcso­latok eredményesen fejlőd­nek. Minden fontos elvi és politikai kérdésben összefűz bennünket az egység és az egyetértés. Mély meggyőződésünk, hogy a csehszlovák—magyar barátság, szövetség és együtt­működés továbbfejlesztése egyaránt szolgálja népeink és az egész szocialista közös­ség érdekeit. Mindent meg fogunk tenni annak érdeké­ben, hogy barátságunk évről évre, mindig erősebbé vál­jék és közénk soha, senki éket ne verhessen többé. STOCKHOLM: Pham Van Dong, a VDK miniszterein öke befejezte négynapos hivatalos svédor­szági látogatását. A mi­niszterelnök tárgyalásokat folytatott svéd kollégájával a két ország együttműködé­sének további kérdéseiről. Pham Van Dong látogatását befejezve Stockholmból Moszkvába repült TOKIO: Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió tokiói nagykö­vete csütörtökön felkereste Tanaka Kakuet japán mi­niszterelnököt es átadta ne­ki Leonyid Brezsrtyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára üzenetét, amely a szovjet—japán kapcsolatok toyábbfej leszités érnek kérdé­sevei foglalkozik. Ugyancsak csütörtökön Tanaka fogadta Vlagyimir Alhimovot, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszter- helyettesét, a szovjet kor­mányküldöttség vezetőjét és Jurij Ivanovot, a szovjet külkereskedelmi bank elnö­két. DAMASZKUSZ— TEL AVIV: Csütörtökön délelőtt is­mét megszólaltak az ágyúk a Golan-magaslatokon, az izraeli—szíriai frontvonal két oldalán. Damaszkuszi közlemény szerint a tüzérsé­gi párbaj helyi idő 6zerinl 9,00 óra tájban kezdődött, és a szíriai lövegek az izrae­li utánpótlási bázisokat is lövik. Tel Aviv-i jelentés szerint egy izraeli katona megsebesült a tűzharcban. JERUZSÁLEM: Golda Meir izraeli minisz­terelnök csütörtökön be­nyújtotta lemondását Kacir államfőnek. Az izraeli tör­vények szerint ez a lépés automatikusan az egész kor­mány lemondását is jeteftti. Az elnöktől távozóban Meir asszony nem nyilatko­zott az újságíróknak. Kacir annyit mondott, hogy a kor­mány ügyvivő kabinetként a helyén marad, ő pedig nyomban megkezdi tárgyalá­sait a pártok vezetőivel az uj kormány megalakításáról. BEJRUT: Vérfürdővel végződött a Palesztinái Felszabadítlsi Szervezeteken kívülálló kis ellenálló csoport kommandó­akciója csütörtökön délelőtt Kyriat Shmone izraeli falu­ban. A népi front Paleszti­nái felszabadításáért elneve­zésű gerillaszervezet Bejrut­ban kiadott közleménye sze­rint a háromtagú csoport az az utasításoknak megfele­lően. felrobbantotta magát és túszait, am-ikor az izraeli katonaság kísérletet tett az általuk elfoglalt ház megro­hamozására. A támadók azt követelték, hogy az izraeli hatóságok hat órán belül bocsássanak szabadon száz palesztin gerillát. Szovjet — Szíriái tárgyalások Moszkvában A Kremlben csütörtökön megkezdődtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, a* SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, valamint Hatez Asszad a szíriai Baath-párt főtitkára, a Szíriai Arab Köztársa­ság elnöke között. Képünk Asszad etaők érkezése alkalmával készült.

Next

/
Thumbnails
Contents