Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

I

Kik „hozták" és kik kapták a nyereséget?

NÉHÁNY EVE történt az •gyík legnagyobb gépipari vállalatnál: egyes gyáregységek — ráadásul éppen fizok, ahol a munka az átlagosnál is nehezebb — a nem éppen előrelátó és átgondolt gazdálkodás következtében nem tudtak év végi nyereségrészesedést fizetni a munkásoknak és az alkalmazottaknait. Persze, maguk a vezetők sem számíthattak semmire, de ez cseppet sem volt vigasztaló azok számára, akiknek voltaképpen vajmi kevés közük volt ahhoz, hogy az évet eredménytelenül, sőt, veszteséggel zárták; ahhoz, hogy nem maradt pénz a kasszában, mert a gyáregységek év közben hibás ösztönzési politikát, bérezési gyakorlatot folytattak. S mert több ezer emberről volt szó, s mert egyértelműen kiderült, hogy a történtekért szinte kizárólag a szóban forgó gyáregységek, illetve a vállalat ve tői a felelősek, az üzem »felügyeleti hatósága nem nézhette tétlenül a dolgot. Nem tűrhette, hogy a hibás vezetői döntések árát a munkások fizessék meg; kivételt. preferenciát alkalmaztak és a központi alapból biztosították a munkások és alkalmazottal?; — az ágazati átlagot megközelítő — nyereségrészesedését.

Az intézkedés ellentmond a közgazdasági megfontolásoknak, ellentmond annak az egyébként ma is változatlanul érvényben lévő tételnek, hogy egy-egy termelőegység munkájának legfontosabb mércéje az eredmény, másképpen fogalmazva: a nyereség. S ha egyszer valahol rosszul dolgoztak, eredmény helyett veszteséggel zártak, akkor — éppen e gazdasági követelmény értelmében — nem létező nyereségből nem lehet részesedést fizetni.

Igenám, csakhogy a szóban forgó példában —r s megannyi egyéb esetben is — a felettes hatóságok nagyon jól tudták, hogy itt nemcsak gazdasági problémáról van sző, amit a közgazdaság törvényei szerint kell megoldani, hanem rendkívül fontos politikai kérdésről, több ezer ember közérzetéről, sőt; a

munkahelyi vezetőkbe vetett bizalmuk megingásáról s ennek lehetséges következményeiről. Mindebből szükségszerűen következett, hogy a közgazdasági megfontolásokat félretéve politikai problémaként kezeljék az ügyet s ennek megfelelően oldják meg. Más kérdés, hogy ezzel együtt más intézkedések is történtek: olyanok, amelyek segítségével máig is elejét vették, hogy az üzemben hasonló esetek megismétlődjenek.

A PÉLDA azért is érdekes és — jóllehet nem ma történt — aktuális, mert a nyereségrészesedés fizetése kapcsán ismét jó néhány helyen feltehetik — és fel is teszik — a kérdést: .kik hozták és kik kapják a nyereséget?’* A több gyáregységes vállalatok — különösen a vidéki ipartelepítésbe intenzíven bekapcsolódott üzemek —• esetében nem ritka, hogy egy-egy gyáregység — adottságainál, speciális helyzeténél, jobb szervezettségénél, vagy éppen csak a gyári munkamegosztásban elfoglalt helye szerint — az átlagosnál „többet ház a konyhára”, míg mások — például egy-egy éppen csak felépített, j ól-rosszul felszerelt, esetleg nagyrészt szakképzetlen emberikkel dolgozó vidéki üzemrész —, nem hogy gyarapítaná, hanem csökkenti a vállalati nyereséget, s ezen keresztül a részesedést Magyarán; vannak esetek, amikor egy-egy üzemrészt el kell tartaniuk a jobban, eredményesebben dolgozóknak. Közgazdaságilag tehát ismét az a helyzet, hogy a nyereségből azoknak kellene részesedniük; akik megtermelik azt S akik csak apasztják a vállalati kasszát azok viseljék is a követkéz, ményeit: bérben, nyereségben, s minden egyéb anyagi juttatásban.-A feltételes módban történő fogalmazás azt is jelenti t nem biztos, hogy ez a megoldás célravezető, politikailag minden esetben helyes. Nagyon ritka eset az, amikor egy gyáregység valamennyi dolgozóját — a vezetőtől a kapuőrig — egy

emberként kell felelőssé tenni a rossz gazdálkodásért, az elmaradt eredményekért, a veszteségért. Éppen ennek felismeréséből következett az a mind jobban kiszélesedő vita, amelynek tárgya: a jelenlegi gazdasági környezetben és gazdálkodási feltételek között a munkásembernek, a csak részfeladatokat ellátó beosztottaknak menynyire van — egyáltalán van-e — közvetlen befolyása, hatása a vállalati nyereség nagyságának alakulására? S nagyon sokan határozottan állítják — bizonyítják is —, hogy a mai értelemben vett vállalati nyereség sok mindentől függ ugyan, de közvetlenül legkevésbé a kétkezi dolgozóktól. Vagyis: méltánytalan lenne őket büntetni, igazságtalan dolog lenne rájuk hárítani a nyereség nélküli gazdálkodás következményeit. Viszont, ha — az elmondottak alapján — a rosszul gazdálkodó gyáregységeik dolgozói éppen úgy részesülnének a mások által megtermelt nyereségből, mint például a legjobbak, akkor joggal zúgolódhatnak azok. akik végül is „hozták” a nyeréséMI A MEGOLDÁS? A válasz csak az lehet — amitől manapság a legjobban félnek a vállalati vezetők —, hogy a politikai és gazdasági követelményeket egyaránt szem előtt tartva, differenciálni kell a nyereségrészesedést Éppen úgy, ahogy differenciálni kellene a személyi béreket is. Differenciálni a véglett munka szerint, s a differenciálás elvi alapjait, gyakorlati kritériumait, mértékét, okait és célját megértetni a vállalati közvéleménnyel. Ehhez persze mindenekelőtt egészséges munkahelyi légkor kell, folyamatos és alapos tájékoztatás, a dolgozók beavatása a vállalati élet nagyobb összefüggéseibe, vagyis, előrelátó és körültekintő — nem csak és kizárólag a gazdasági törvényeket szem előtt tartó, de azokat mégsem megkerülő — vezetői magatartás és cselekvés,

Yertes Csaba

Uj termékek a Gázkészülék- gyártó Vállalattól

A fővárosi Gázkészülék* gyártó Vállalat egy- éskét- égős kemping gázfózők és új típusú, háztartási gázóra- gyártását kezdte meg. A kempingfőző a gyár saját tervezésű terméke, a gázórát pedig NSZK licenc alapján gyártják,

(MTI Foto: Fehér József felvétele — KS)

Telik a tároló a Csórréten

Kis erecske csordogál halkan neszezve, kotyogva a völgy túlsó végén a nyers agyagpadlózatra. Mintha egy feldöntött kancsó eresztené el utolsó, fáradt eseppjezt

— Ez semmi, ez még psafc a kezdet. Majd azt nézze meg, ha egy kiadós eső veri végig a hegyoldalakat.

Ez hát a csárréü víztároló — ma.

*

Alighogy túl jutunk a gályái elágazáson, mindjárt á Párád felé vezető úttól egy karnyújtásnyira, a Ják alatt megalapuló üt kanyarog le a völgy irányába. Ez mérnem aszfalt Behajtani tilos tábla állítja meg a kezdetén a kíváncsiskodót Lezárt terület idegeneknek belépni tilos. Ez bizony munkahely még, a VIZÉP Mátravidékí Főépítésvezetőségének a központja is egyben, élén Király Mihály főépítésvezető- véL

— Apám mondta egyszer; hogy valami csőgyár épül itt a Vörösmajorban, nézzek körül, hátha akadna valami munkalehetőség. Én akkor a technikumot befejezve, Ikla- don kezdtem a pályát, az ipari műszergyárban dolgoztam. Jó volt, érdekes munka, de valahogy nem éreztem magam előtt semmi perspektívát. Egy fiókban voltam, s nem láttam, hogy lehetne onnan kijönni... No, szóval eljöttem Selypre, a Vörösmajorba, tudakozódni. Még csak a kerítés volt kész és az építőmunkások mondták el, hogy a Csőszerelőipari Vállalat telepít ide üzemet. Írtam a személyzeti osztálynak — és most itt vagyok. Művezetőnek vettek fel 1967- ben, aztán üzemvezető-helyettes lettem, tavaly óta pedig üzemvezető vagyok. Most építek házat. Két gyermekem van, a feleségem a szomszédos iparitanuló-intézetben tanít. Jól érzem itt magam...

— Errefelé körös-körül ipari üzemek sorakoznak. Gyarapodó falvakat lehet találni a környéken, de a Vörösmajor . mintha kissé messze esne várostól, falutól egyaránt. A régi kastély, ahol az iparitanuló-intézet kapott helyet, az 'a közvetlen szomszédunk. Nagy, fákkal teli udvara van, az utóbbi néhány évben pedagógus szolgálati tálcások épültek ott a fák között.

— Aj feleségemet még a korábbi munkahelyemen ismertem meg. Egymástól teljesen függetlenül jelentkeztünk a műszaki főiskolára, így találkoztunk. Én már eljöttem, ő még maradt Ikla- don, összeházasodtunk, jött az első' gyerek. Nem akartuk, hogy akármelyikünk is

Csendes nyugtalanság

abbahagyja a tanulást, a Kicsit még a vizsgákra is vittük magunkkal, volt rá eset, hogy két vizsga között szopott a srác, a pihenőidőben. Zűrös idők voltak, de hogy őszinte legyek, még élveztük is ezt a hajtást. Én egyébként azt vallom, jobb ha a kezdő élet minden nagyobb nehézségén egyszerre esik át az ember. Vettünk egy nagyon öreg War szavát és azzal utazgattunk a nagymamához, hoztuk, vittük a gyerekkel azt is, aki vigyázott rá. Most majd más lesz.

— Én kezdetben nem akartam ittmaradni. Petőfi- bányán kerestem állást, ott laknak a szüleim is. Fejlődő lakótelep, sok minden található egy helyen. De aztán egyszer teljesen meglepetésszerűen kineveztek üzemvezető-helyettesnek. s a vezér- igazgató azt is közölte, hogy engem akarnak a nyugdíj előtt álló főnökóm utódjául. Fiatal voltam nagyon, akárcsak a többiek itt ebben az üzemben. Az átlagéletkor egyébként alig több mint huszonöt év. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen általában jó, ha tíz-húsz év alatt elér ilyen posztra az ember. Az én életem egyenes, töretlen úton haladt eddig, s azok a bizonyos zökkenők sem rázkódtatnak meg az utóbbi időben olyan nagyon. Érre sokan azt mondják, hogy vidéken könnyebben lehet karriert csinálni, de annak ára van. Ára, mert az isten hata most; kerül az

ember, mert kívül esik a világ forgatagán, a megváltozott körülmények megváltoztatják, ,.leértékelik” az igényeit és így tovább. Ezt lelet sok fiataltól hallani. Nem akarom azt mondani, hogy egyáltalán nem igaz, hogy a vidék nem ilyen, de miután én mindig vidéki voltam, nem is ismerem a „másik” életet. Különben nem szeretem ezt a szót: vidéki. Nagyon sok rossz értelmű tartalom tapad hozzá, de ha nincs másik ilyen szó a magyarban, ezt is vállalom. En vagyok a vidéki műszaki értelmiség ...

— Van egy gázfejlesztő telepünk'. A hegesztéseknél igen sok gázra van szükség, körülményes volt mindig a palackellátás, fönt is megértették, beruháztunk. Nyugatnémet berendezés, többszörös biztonsági rendszerrel van ellátva. A vezető szerelő, amikor összeállították, elmondta nekem, hogyan következhet be mégis robbanás. Nem érdemes félni, annál sokkal korszerűbb az egész, de nekem azóta állandóan ez jár a fejemben. Ha valahol a környéken járok és élesebb dörrenést hallok, rögtön elborzadok. Féltem ezt az üzemet. Itt magunk vagyunk, a' mag'unk dolgát tesszük, a központ messze van és az utóbbi időben még csak nőtt az önállóságunk, magunk is köthetünk üzletet. Egy sor új profilt adnak le a vállalat pesti üzemei, most például a hideg csőhajlító»hoz szükséges gépek jönnek egymás után. Nagy, fedett csarnokot építünk hamarosan, bővül, egyre nagyobb lesz az üzemünk, egy-két év múlva már százmilliót termelünk. A nagyobb önállóságunkra egyébként azért is szükség van, mert addig inkább csak hátrányát éreztük annak, hogy messze a központ. El lehet képzelni, milyen kockázatos dolog fél évre előre rendelni anyagokat, mikor azt sem tudjuk, hogy két hét múlva milyen munkát bíznak ránk. Szóval, ezen változtatni akarunk.

— Jól keresnek' itt az emberek. Kialakult ez a gárda, csupa belevaló fiatal. Én csak egy dologtól tartok: szokták mondani, hogy egy üzem. ha jól belerázódik a munkába, mindenki tudja a feladatát, a vezetőre nincs is szükség, szépen megy magától az egész. Hát én ezt nem szeretném érezni. Ha en egyszer itt mar nem tudok újat adni, ha csak azért vagyok itt, mert különben üres lenne az íróasztalom, bármilyen jól mennek a dolgok, én más munkahely után nézek. Ez az állandóan nyugtalan ember jellemvonása, azt hiszem, s talán nem is mindig jó az egyénnek, családnak.

De hát, én ilyen vagyok...

Elmondta:

Tóth Mátyás

Feljegyezte:

Jlekei» Shandor

Néhány percig kell csali rázódnunk a mór eléggé elhasznált ütőn, hogy vége szakadjon az erdőnek a hegyoldalban és a kitárulko- zó nyiladékon át emeletes házak fogják meg a tekintetünket. Sorompó, őrház, de nem silbakol benne senki. Deszkára szögezett dróttal körülvett kisebb-nagyoöb elkerített helyek itt is, ott is. Az egyikben hordók, a másikban fűzfavesszőkből álló kévéik. Óriási sóderdomb amott, előtte billenős teherautó puttonyába gumiszáláig, »gólya” önti a betont

Ember, munkás alig látható, A betonnál is egy nő tesz-vesz.

Az első épület elején egy kis tábla: élelmiszerbolt Olyan mini ABC-üzleí, amit valamikor szatócsboltnak ismert mindenki falun, kisebb településeken. Ez a név már nem elég rangos a mai világban. Az üzlet mindent árul az itt lakó több mint száz munkásnak Naponta hozzák az árut Gyöngyösről: tejet, kenyerei,

húst, sort, cipőfűzőt és borotvaszappant banánt és kolbászo® lecsót

Arrébb autók, az épület mögött garázssor.

Nagy, zöld tábla adja tudtul, hogy itt a szocialista versenyben a Vasvári Pál hrigód dolgozik

— Már nincsenek itt, ál- mentek. Ők a nehéz földgépekkel dolgoztak, a munkájukat befejezték.

Maradt azért brigád a^sao- cialista versenyben azóta is, nem is egy. A legjobb közülük a Lengyel Andrásé, amely bronzérmet kapott most, április 4-re, ugyancsak ezt vette át a Máté Mihály vezette brigád, míg a zöldkoszorús jelvényt a Katán László irányítása alatt működő brigád kapta meg.

— Mind túlteljesítette a vállalását. Jó munkások ezek.

★

Látványnak is szép a völgy. Merész hasadék a szorosra záró hegyoldalak között. Hosszan nyúlik el kelet—nyugat irányában, és mintha éppen a közepén la- pítgatta volna össze valami óriási kéz azt az agyagkúpot, ami útját állja a víz lefolyásának. Felfogja a ma mar fukarrá vált Nagypatakot és a környék néhány forrását.

Széles utat vágtak a hegyoldalba, amely kecses ívben fut rá a gát koronájára. Átvezet a túlsó hegyoldalba is. A gát egyik oldalán, a völgy .mélyén egy kis épületcsoport. A vizet szállító alagút- ra telepítették; rá. Messzebb, még lentebb pedig egy majdani vízmű épületének; a falait émelik egyre magasabbra. Ez a száraz oldal. A hatalmas agyaggát rézsűje szelíd lejtővel fut alá, megtörve egy terasszal. Már gyalogösvényt taposott ki rajta a vonulok csoportja

Vasbetonhíd nyúlik M * vizes oldalon a süveges toronyhoz. Olyan ez, mint valami nagy méretű cső, a földbe szúrva. Süvegét még csak most formázzák, de a körkörös erkélyre már Ja lehet menni.

Zord szél mar bele a kabátba, mintha dühösen akarná eltolni innen, a betolakodó embert. Féltékeny az ősi mozdulatlanságra. De annak már vége.

Az erkélyről lenézünk a tároló mélyébe. Zöld, fodros víztükör borzong odalent.

— Ez még csak a legalsó zsák. összesen százezer köbméter víz lehet benne. Ha megtelik, kereken egymillió köbméter vizet tart majd a gát. Néhány hét kellene csak hozzá, néhány kiadós esővel. De még az a jó, hogy ilyen száraz az időjárás. A feltöltést csak szakaszosan szabadelvégezni, hogy a vékonyka szivárgók eltömődhessenek, Ennek ez a menete.-k

A Jövő év közepére késs lesz minden. Az itteni vízmű, a csatornarendszer egészem Fallóskútig, az átemelőkkel és a közbeeső ciszternákkal. Aztán jön a „bejáratás”, mindent kipróbálnak, kijavítanak, rendbe tesznek, hogy 1975 végére kifogástalanul működjék az egész rendszer a Mátra hosszában.

Főként a magasnyomású szivattyúk beszerzése nehézkes. Nemcsak ároké, amiket a határokon túlról szállítanak, hanem a hazai gyárt- mányúaké is.

— Még 1971-ben megrendeltük a szivattyúkat, de csak 1975-re igazolták visz- sza. Nem megy gyorsabban. Mi tehát hiába igyekeznénk, ha nincsenek szivattyúk.

Ilyenkor mit tehet az ember? Értetlenül hümmöget

★

Mint a hangyák a. hegyoldalban: emberek nagyobb csoportja rakja le a betonlapokat a gát oldalába. Furcsa testtartással állnak a rézsűn, gumicsizma a lábukon, hogy jobban meg tudjanak kapaszkodni.

A betonlapokon számok' VII. 17. Milyen dátum lehet ez? Betűk, is feketédnek: J M. Ki kanyarította rá ezeket a monogramokat? Alter a palackposta. Mind üzenet valahová, valakiknek, de milyen távolába az időnek?

Az ember így hagyja ott a keze nyomát mindenütt: gátakban, épületekben, lenyesett hegyoldalakban, betonba ágyazott kockák érdes lapjain.

Ez az optimizmus. Csak az ember tud optimista lenni.

G. Molnár FerencMwüsmCi

mi, amiIá* a,; heti*