Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

Felsőoktatási" ™> * 3zmények kórus- és szóló fesztivál] a A szombati kórusodról Szombaton délelőtt, több mint négyórás maratoni program zajlott le az egri Gárdonyi Géza Színházban: tíz kórus mutatta oe legjobb számait. Már csak az ará­nyok kedvéért és a tapasz­talatok értékesítéséért is le kall írnunk, hogy a tíz kó­rusból hát női, és ha a fér­fiszólamokat nézzük, igazán megnyugtató erősségűek csak a katonai főiskolások és a szegedi egyetemi fiatalok voltak Néhány általános megálla­pítást is lehet tenni a mű­sorokat illetően. A kórusok magától értetődően iiyúlnak vissza a madrigálok világá­ba, Palestrináig. Monteverdi- ig. olasz, francia szerzőkig; Kodály, Bartók is kedvelt szerzőjük, Händel is ismétel­ten megszólalt, de mintha a Kodály utáni nemzedék ze­neszerzői csak elvétve, nem a kívánt mértékben kapná­nak pódiumot. Talán mindez azért van. mert az ünnepé­lyesebb hangvétel, a reme­kül megszerkesztett dalla­mok a könnyebb megoldás felé húznak el, még olyan együtteseket is, amelyek érettek a technikailag ne­hezebb megoldásokra is? Egy bizonyos: a produkciókból látni lehetett, mekkora je­lentősége1 van ezeknél a fe­gyelmezett és fogékony fia­taloknál a karmester egyé­niségének. A Pécsi Tanárképző Főis­kola szombathelyi tagozata volt az egyetlen (karnagy Horváth Rezső), amely csak magyar és Bartóktól—Ko­dálytól „fel”, mai szerzőket szólaltatott meg. A soproni óvónők műsorán (vezényelt Szarka Árpádné) már bécsi munkásinduló is szerepeit, a gyermek-játék - dalok és Kodály Gergely- járása mellett. Az Esztergomi Tanítókép­ző Intézet női kara tavaszi,' Tírai hangulatot árasztott. Két francia szám után Ko­dály gömöri népdalaival, majd Karai Tavaszi kanta­tájával, a Károlyi Amy és Weöres Sándor verseire- írt Karai-kompoziciókkal. Hu­nyadi Zoltán karnagy vezé­nyelt és Karai József, a szerző kísért zongorán. A budapesti tanítóképző rtői kara nem adott meg­nyugtató képet önmagáról (karnagy Tímár Imre); mű­soruk —• a négy szám, négy stílus és érzelmileg is mesz- sze esik egyik a másikától. A budapesti Műszaki Egyetem vegyeskara csak­nem félórás programmal rukkolt ki, finoman meg­formálva Kodály Adventi ölekét, Hindemith két szá­mát, amelyet Rilke-versekre komponált. Dobray István és Jármai Gyula vezényel­ték a kórust, amely már egy kis humort is vegyített a sok komolyságba L. Veevo Ka­rón varjú című kórusművé­vel. A pécsi tanárképző női ka­rát Dobók Pál vezényelte. Nemcsak a műsor összeállí­tásában. de az egyes számok kidolgozásában is az egyik legegységesébb produkciót hozták a pécsi lányok. A férfias jókedv és a hu­mor jellemezte, a fesztivál külön színes tölti át is hoz­ta a szentendrei Kossuth La- joe Katonai Főiskola ve­gyeskara. Nem törekedtek hatásos megoldásokra, e magyar népdalcsokor. Karai Estéit nótázása így is hatást- kePő volt. Az együttest Szécsényi Olivér vezényel­te. A szegedi tanávkéozősök Kodály három madrigálját kitűnően szólaltatták fneg. ür. Mihál ka György kar­nagy a finoman szőtt és a piano sok-sok árnyalata közt bujkáltatva éneklés híve. A Shakespeare-szövegre írt Vaszy Viktor-mű sejtelmes- sége nemcsak a ködös Al­bion! idézi, hanem a szel­ow mi, asíitife I* bMfé lemet is, amely a szövegben fellelhető. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola női kara Kodály Püskösdö- lőjével és Bartók Béla Fa­lun című kompozíciójával lépett fel. A Pünkösdölő si­került jobban, az ünnepi hangulatot, a falusi világot ebben sikerült éberebbre élesztenie a karnak és Fe­hér Ottó karmesternek. A szegedi tudományegye­tem vegyeskara, Szécsi Jó­zsef vezénylete mellett töb­bek között Händel Belsazár című oratóriumából a Halle- luját énekelte és Palestrina O, vos omnes-ét. Händel egyre inkább divatba jön megint a feszes ritmusai valóban megfogják a hall­gatóságot. A Palestrina-da- rab prófétai hangvételű, a biblikus téma érett és fojtott bánatot tolmácsol a . mai hallgatónak. Kodály ínter- mezzója a Háry Jánosból elütött az egyébként jól szerkesztett műsorból. A szólóénekesek A szólóénekesek mezőnyét óriási lányfölény jellemezte. Olyannyira, hogy amikor a nevezéseken túl, hirtelen el­határozás folytán két agrár- egyetemista, Csákmány La­jos Sarastro-áriájával és Ná­dasát János két számával, köztük egy Hándel-áriával a pódiumra lépett, felszaba­dult örömének még a zsűri elnöke Is kifejezés^ adott. A- fellépő lányok tehetsé­gesek. Igaz, sokuk teljesít­ményét nagyrészt tönkretet­te az izgalom, az a nyilván­való gyakorlatlanság, aho­gyan a közönség előtt zavar­ba jöttek. Néhány egészsé­ges hangra így is felfigyel­hettünk. Kovács Katalin, Ta­kács Gabriella, a pécsi ta­nárképzőből, kellemes szop­ránhanggal rendelkeznek, de más egy számot megtanulni, mint élményt adó erővel azt előadni. Szántó Pétimé zon­gorajátéka biztatta-segítette őket. Gyarmati Ildikó altja érlelhető. Adorján Edit népdalfeldolgozásokkal je­lentkezett és adta az egysze­rű falusi hangulatot, köz­vetlen természetességgel. (f. a.)-k Vasárnap délelőtt az eg­ri Gárdonyi Géza Színház­ban tartották a fesztivál zá­róünnepségét. A háromna­pos rendezvénysorozatot Szűcs Istvánná, a KTSZ-kb titkára értékelte, s ő adta át a díjakat is. A zsűri úgy határozott, hogy a fellépő kórusok kö­zül egynek sem ad bronz ok­levelet, mert valamennyien magasabb szintet produkál­tak. öt együttes kapott ezüst oklevelet. Arany okle­velesek lettek a Pécsi Ta­nárképző Főiskola, a Buda­pesti Tanítóképző Intézet, a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola. az Esztergomi Taní­tóképző Intézet, a Szegedi Tanárképző Főiskola, a bu­dapesti Műszaki Egvetem, a budapesti Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egye­tem, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola. a veszprémi Vegyipari Egye­tem, 4 Sárospataki Tanító-' képző Intézet a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, a bu­dapesti Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem kórusai, a KISZ Központi Művész- együttes egyetemi énekkara, valamint a Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihe­lyezett tagozatának együtte­se. Arany oklevelet kapott még a fesztiválon vendég­ként résztvevő haliéi Luther Márton Egyetem mezőgaz­daságtudományi karának kó­rusa. A zsűri tíz énekkart or­szágos minősítésben is része­sített. A szólisták kategóriájá­ban, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola színei­ben versengő Kiss Zsuzsan­na, Balogh Ágnes, Szüle Ta­más lett arany okleveles. Kvartettjéért hasonló elis­merésben részesült Knóth Judit. Balogh Ágnes. Mészá­ros András és Szüle Tamás. A záróünnepség a legjob­ban szereplő kórusok és szó­listák gálaműsorával fejező­dött be, amelyet egy későbbi időpontban a televízió is közvetít majd. MUNKÁCSI MIKLÓS: A Sutjeska méreteiben, hangvételében- epizódjaiban, a reszt vevő hősök jellemei­ben is nagyvonalúbb, és szi­kárabb alakítás, mint: az ugyancsak jugoszláv filmal­kotás, a Nerétvai csata. A ju- goszlávok újból és újból fel­dolgozzák filmen a szabad­ságharc egy-egy megragadó, emberileg is érdekes és ta­nulságos mozzanatát, mert úgy érzik — és teljes joggal —, hogy ez a népből kinőtt óriási küzdelem és áldozat megérdemli az utókorra ha­gyatkozást, azt, hogy a hő­sök utáni generáció megis­merje a szabadság megszü­letésének olykor irtózatos kínjait. Ez a Sutjeska az első olyan film, amely Tito parancsno­ki szerepét és vezért minő­ségét sem kerüli ki. A ritka szavú, kemény, de átgondolt parancsokat adó fővezért is­merjük meg benne, akinek példája, személyes adottsá­gai jelleme. parancsolási módja, elgondolásainak érté­kessége és embersége eleve kizárják, hogy vitába bocsát­kozzanak vele. Feltétlen tisz­telet övezi őt, ebben a szigo­rú harcban, ahol jól felsze­relt hadigépezettel szemben kell megvívni az élethalál­harcot. Az öldöklés és a kö­nyörtelenség méreteire jel­lemző mondat, amely Littes tábornoktól származik és követi Hitler elgondolásait: „Mindent megsemmisíteni, ami lélegzik!” Persze nem egészen ugyan­az. kiadni egy parancsot és végrehajtani. A film egyik jelenetében, egy részütközet után az egyik német ezredes, Wagner, jelenti tábornoká­nak, hogy a partizánok úgy harcolnak, mint a farkasok: mire a német tábornok gú­nyosan válaszol, hogy talán az ezredes el van bűvölve a kommunista uraságok hősi­ességétől? S a tábornok in­dulatos kifakadására mintha válaszolna az a tragédia, amely Vera orvosnőben így fogalmazódik meg: Nem is hinné az ember, hogy tizen­négy napi koplalás után is mennyi vér van még a test­ben?! Stipe Delic hallatlan nehéz feladatra vállalkozott, amikor iá rengeteg személyes áldozat­ból összeálló hősi történelem egy grandiózus részletét akarta filmre vinni. A fel­adat nagyságát mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy a forgatókönyv Sutjeska Jugo-ziáv film írója, Brana Scepanovic tá­maszkodott Szergej Bondar- csuk, Orson Welles és Wolf Mankovicz közreműködésére. Itt valóban a történésznek és a magas, ha nem a leg­magasabb művészi szakte­kintélyeknek kellett össze­fogniuk ahhoz, hogy egy nép nagyszerű harcát, szabadság- vágyát. a szabadságért hozott óriási áldozatát a művészi realitás eszközeivel állítsák össze emlékművé. A csatajelenetek, a törté­nelmi tablók, a közelharcok, a láttató harcmozdulatok, a balkáni hegyek, a gyilkos összetűzések a völgyszoro­sokban, az egész hadsereget bemutató képek a nagy egészet helyezik el térben és idő­ben, a népet, amely nem akar és nem tud leigázottan élni. Ebből a népből választ ki a film néhány sorsot, né­hány hőst, embert, akit a mindennapos küzdelem tesz sziklaszUárddá, a halálos ve­szély megszokottsága tesz rettenthetetlenné. Van ennek az egyéb­ként torokszorító küzdelem­nek egy melengető vonása is. Néni az Hó-ott felcsillanó humorra, jókedvre gondolok elsősorban, hanem arra a minden veszélyben jelentke­ző összetartozásnak, amit a család, a vérségi kötelék raj­zol ki. Ebben a küzdelemben akad egy olyan apa, aki négy fiával ment és egy olyan anya, aki férjét elvesztve a fiát kíséri el a harcba. Min­den bizonnyal nem egy ilyen eset akadt Tito katonái és hívei között, akik így tudtak és így akartak közös sorsot vállalni. Ebből az érzelmi gyökérből sarjadoznak ki a film legpoetikusabb és leg­hatásosabb részecskéi is. Richard Burton alakítja Titót. Nemes egyszerűséggel, mint akinek történelmi sze­reptét, parancsait nem kell magyarázni. Irene Papas ugyancsak epizódalakítással vesz részt ebben a filmben, az anyát játssza, aki könnyek nélkül siratja el hős fiát. Litters tábornokot Günther Meissner, Wagner ezredest Anton Diffring formálja meg. Mikisz Teodorakisz kísérő­zenéje patétikus, mint egy olyan ember vallomása, aki tudja, mit és hogyan keli cselekednie a szabadságért. Farkas András Fegyvergyűjtemény Ácson Érdekes fegyveryyűjtemén ye van Barsi Sándor ácsi nyugdíjasnak. Hcui múzeumában a legkülönbözőbb korok fegyverei megtalálhatók. A kardok és pisztolyok mellett ágyú is gazdagítja a gyűjte ményt. (MTI-foto — Ruzsonyi Gábor) 6» Ot perccel Gutman érkezése előtt (Befejező rész.) — Az isten se érti ezt — mondja. — Mindennap több vagyok egy kilóval, pedig dupla adag v'zhajtót szedek. Ráadásul alig eszem. Heró- tom van azt itteni kajától. Mondd, hogy harminc delta, avat megkajálok. Mondd, hogy iszom egy litert, de a vízhajtQval kimegy minimum egy liter. Holnap mégis öt­venkét kiló leszek, holott ma ötvenegy se vagyok. Érted ezt? .. . — Fénylő, barna, sze­mét lassan végigsiklatja az ágyakon. — Micsoda bar­mok! ... Nézd meg azt a vö­rös fejüt! Ott elől: amelyik­nek egybe van a feje a nya­kával. Tudod, mit képes az ilyen megzabálni? ... Nem tudod. Kérlek szépen, ez ösz- szeszedi a maradék sajtot az osztályon. Egy vödörrel, nem marháskodok. Mindent fölfal, ami a szeme elé kerül. S köz­be, mit mondjak. .. hatvan kifejezésből áll a szókincse. Asszondja, „lássa"! Három sóval. Repülőgépen akarják hazavinni, de ő nem repül, isten őrizz. Inkább átazbálja magát a túlvilágra. Mind ilyenek. Egyetlen egy van, ott a harmadik ágyon, egy református pap... De az meg csak rádiózik. Mikor szimfó­niák jönnek vagy ilyesmi, nekikezd vezényelni. Gondol­hatod! Valósággal lázba jön a madár; úgy vonaglik, ahogy a Gutman érkezése előtt öt perccel... — Rágyújtanék — szólok közbe. — Nincs kedved ki­jönni? Apám rám bámul, néz, néz, mint aki semmit sem ért ebből az egészből es megkérdi; — Azt hiszed, nem va­gyok én egy kötnivaló hü­lye? ... Vagy húsz szíves van az osztályon, akinek szó szerint megegyezik a diagnózisa az enyémmel. Legalább hetvenéves mind. Gondolhatod! Ha csak öt év­vel előbb leállók a piával... ehh! Nyög, nehézkesen felélt Felállók, nyújtom a karom, lassan, nagyon lassan elin­dulunk kifelé. — Ügy él az ember, mint egy vadbarom... — kezdi, majd hirtelen más témába fog. — Néha az Anni is be­jön. Itt sírja ki magát. Ilyen szerencsétlen, hülye nőt még életedben nem láttál. Nagy bamba, kretén palival jön, és bemutatja nekem. Nem mintha izgatna... De hát ezek a lakásért hajtanak ve­le, átverik a hülyét! Nézd meg, hogy néz ki. Ha a ma­dárban csak annyi önérzet mocorogna, mint egy ruha- tetőben, már nem menne ve­le végig az utcán szerintem. Mondom neki: „Miért nem csináltatod meg a fogai­dat?...” Ki vannak rohad­va a fogak a szájából. Pén­ze persze nincs. Hatvan ci­garettát szív el naponta és iszik, mint egy víziló. Hib­bantra szivornyázza magát, mióta tropára mentem ... A folyosón rágyújtok. A sarokablakhoz ballagunk, a párkánynak támaszt Apámat. Ott így szól. — Az anyámtól még au vérzést kapuk. Nincs embi akit meg ne látogatna! El megy istenhez cs emberhez: Nálad nem volt?... Nem. Tudod, mit leisztolt, hogy kivegye belőlem a címedet? Azt hittem. szétrobbanok. De nem! Ha-a-vé-re-met- fo-lya-tod-ki, akkor sem! Nem mondom meg. — Zöldséget hadoválsz. öreg. Miért ne jöhetne el hozzám! — De azért sem fog el­menni! — Apám kis keze ijfent stukkerré alakul. — legmutatom, hogy nem iegy el. Ha belebetegszik, Ízkor se! Men mar arról ál- nodík, hogy hogyan talál­hatna meg. — Ezt nem értem . . . — Ide hallgass. Az utóbbi evekben teljesen leepüit. Felkutatja a volt osztálytár­saimat. A bőr lesül a po­fámról, hát mit segíthetnek azok! Ki a franc segíthet én­rajtam,, azt mondd meg!... Leveleket ír például. Ha nya­ralni megy, a főorvosnak is. Hat oldal, tele receptekkel, tanácsokkal — őrület!... — Elhallgat, kibámul a Duná­ra, ahol kajakozok húznak, a Sziget partja mellett, az Ár- pád-híd felé. Hallgatunk. Hirtelen ő is kajakozni kezd, a levegőbe. — önkéntes gályarabok — morogja. — Agyalágyul- tak! ELnevetem magam. — So­sem okosodsz meg, kisapám! Leellenzi tenyerével a szá­ját, és azt mondja. — Szajréztam egy fecs­kendőt a húgodnak. — Mire kell neki? — Frász tudja, mire kell neki. Szólj, hogy jöjjön ér­te. Mondd, hogy ne hozza­nak semmit, csak jöjjenek. — Felhúzza a szemöldökét, és halkan, majdnem bocsá- natkérően hozzáteszi. — Úgyse sokáig jöhetnek. Cigarettáért kezdek koto­rászni, azután eszembe jut, hogy a másik még ég a ke­zemben. Ledobom rátaposok. Apám rám néz s valami sok év előtti örökkévalóságok előtti meleg csillan fel a szemében. Mint amikor még így szólt: „Te kis mamlasz kölyök”. S újra eszembe jut, ami mostanában egyre job­ban nem megy a fejembe, hogy a Kedves öreg Pofa, a Béke téri bugyrokból jött, 1940-es Bing Crosby frizurás ■ eukorgyerekből vénült zsém­bes vigéc, az ős-angyalföldi hadovaláda. a Gyilkohol Grill kibuggyant istene — ez az, én édesapám. És most már sosem ismerjük meg WmäA ------- ,

Next

/
Thumbnails
Contents