Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

Mynkásmüvelődés — ma

Egy szerződés krónikája

A Hajtóművek és Festő- berendezések Gyára 3. számú gyáregysége és a Megyei Művelődési Központ ez év február 18-án együttműködési megállapodást kötött. A hosszú távra szóló szerződés alapvető célja az hogy elősegítse az egri üzem dolgozóinak művelődését.

Nem mindennapi hír ez, hiszen megyénkben még egyetlen hasonló kísérlet sem történt. Nem mindennapi hír, mert a szerződő felek nemcsak elvi kérdésekben egyeztek meg, hanem kidolgozták az 1974-es évre szóló konkrét tennivalók sorát.

Egy gyár és egy kulturális centrum közeledett egymáshoz. Vajon mi magyarázza az érdeklődést, vajon hogyan jutottak el a szerződés gondolatáig?

Hidy Petemé, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese:

— Programkínálatunk meglehetősen gazdag, arra sem panaszkodhatunk, hogy nem látogatják rendezvényeinket. Eljönnek, méghozzá szép számban — s évről évre többen — a munkások is. Mégis úgy érzem: nem tet- tütik eleget értük, elsősorban azért, mert sajátos igényeiket nem ismerjük kellőképpen. s lényegében nekik is uzt adjuk, amit másnak aján- lunk. Tudjuk azt, hogy előbbre keli lépnünk, hittük azt, hogy meg lehet közelíteni azokat a rétegeket is, amelyekhez eddig próbálkozásaink ellenére sem jutottunk el. Az ilyen alkalmak sora lehetőséget nyújt a tájékozódásra, a helyzetfelmérésre, mert csak így tudunk tartalmas kínálattal jelentkezni. Elhatároztuk, hogy ebben az évben valamelyik egri üzemmel hasonló megállapodást kötünk, a HAFE azonban előbb jelentkezett, mielőtt mi partner után kutattunk vol- na. Úgy is mbüdhátnám: közbeszólt a kedvező véletlen.

A gyár érdeklődésének összetevőiről Popovics Ferenc üzemmérnök, a pártalapszer- vezet csúcstitkára beszél:

— Természetes, hogy nálunk első a munka, első, mert ennek nyomán terem minden érték. Érthető, hogy mindenekelőtt ezzel törődünk. Ugyanakkor azt is tudjuk: a műveltség idővel forintokban is kamatozik mind az üzem, mind a dolgozók számára. Szocialista brigádjaink eredményesen tevékenykedtek, színvonalasan teljesítették vállalásaikat. Kulturális igényeiket azonban nem mindig tudtuk kielégíteni, hiszen mi műszakiak vagyunk, s nem művelődési szakemberek. Egyik brigádunk művészeti problémákkal'jelentkezett. vitavezetést, előadót kért. Erre mi nem vállalkozhattunk. Jól ismertük a Művelődési Központ vezetőit, azt azonban nem tudtuk, hogy .milyen sokrétű munkát végeznek, miben segíthetnének rajtuk. A szándék lassan megfogalmazódott, s a többi már egy véletlenen múlt.

A magyarázat kézenfekvő A régi ismeretség.

Először az üzem hívta meg * Megyei Művelődési Központ vezetőit, szakembereit, akik megismerhették a gyár munkáját, felmérhették az igényeket. A gyár irányítóinak viszontlátogatása már a szerződéskötéssel zárult.

A megállapodások kölcsönös előnyökön alapszanak, ezek nélkül minden egyezség csak papírforma maradna. Mit kap, mit ad a HAFE?

— A Megyei Művelődési Központ vállalta, hogy segíti dolgozóink továbbtanulását. Sajnos, hétszáz emberünk közül 130-nak nincs meg a minimális, a nyolc osztályos végzettsége, s ez akadályozza továbbfejlődésüket, többek közt azt, hogy szakmunkásokká váljanak. Közülük százan már ötven éven túliak, de a többiről nem lehet 'lemondani. Számukra vagy az MMK-ban, vagy az üzemben tanfolyamot indítunk, ahol behozhatják a hátrányt- A vezetők, a műszakiak közül jó néhányan szeretnének nyelveket tanulni, számukra intenzív kurzust szervez a művelődési , központ. Szakemberei patronálják irodalmi színpadunk tevékenységét, ötleteket adnak, lehetőséget nyújtanak a brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítésére, előadókat, -műsort biztosítanak a nagyobb üzemi ünnepségekre, rendezik a gyáralapítás huszonötödik évfordulójára készülő kiállításunkat. S túl mindezen felhívják dolgozóink figyelmét a nekik szóló, tartalmas programokra. Cserébe támogatjuk az elektronikai, a barkács szakköröket, s talán az sem lényegtelen, hogy munkáslátogatókat toborzunk az egyes rendezvényekre.

pptiirusta Hidy Péterné is: — Munkatársaim véleményét is tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy számunkra mindenképpen nyereség ez a megállapodás. Jó, hogy a HAFE patronálja, segíti egyes szakköreinket, de korántsem ez a fő nyereség, hanem az, hogy tehetünk valamit a munkásmüvelődésért. Ez az egyezség csak a kezdet, amennyiben beválik — ebben mindannyian reménykedünk —. Összegezzük a tapasztalatokat, s hasznosítjuk majd a következő megállapodások során. Jó módszernek tartjuk az ilyenfajta konkrét tényeket rögzítő szerződéseket s bízunk abban is, igen sok metodikai ötlettel is gya- rapszunk, olyan fogások sorával, amelyeket később kamatoztathatunk. Fontos ez, hiszen a munkásművelődésről ma mindenki többet beszél, mint amennyit tesz, pedig most már a cselekvésen, a tetteken a sor.

Alig múlt egy hónapja, hogy megszületett a megállapodás a HAFE és az MMK között, s máris hozzákezdtek a realizáláshoz.

Az első lélpést a megyei kul túrcentrum tette meg. Szavainkat küldött, műsort biztosított a gyár március 21-i ünnepségére. Még többet ígérnek az elkövetkező hetek, amikor majd az éves programterv egyes tételeit valósítják meg, bizonyítva ezzel, hogy üzem és kultúra igen közel kerülhet egymáshoz.

Érdemes felfigyelni erre az úttörő kezdeményezésre, a még első fecskének számító szerződés létrejöttének indokaira, körülményeire.

Érdemes, mert. a megállapodás járható utat jelez ...

Pécsi István

Olyat már hallottam, láttam is, hogy kapcsolású* labdarugó-mérkőzés, — de hogy: kapcsolásos színház ...?! Három színház, közte egy vidéki, a veszprémi színpadi alkotásaiból sugárzott részlete, két a színházi világnap alkalmából a televízió. Fenntar- tássai vártam ezt és elismeréssel zártam el a műsor után a készüléket: lehet kapcsolásos színházat is csinálni. Igaz: a színházi világnap alkalmából sugárzott műsor nem a színházbéli, a színpadi élményt akarta beleplántálni elsősorban a néző leikébe, — hanem élményt a színházról. Az igazságnak, a szépségnek és a felelősségnek erről a sok ezredéves, gyakran eltemetett, de mindig és mindig csodálatosan megújuló otthonáról akart mondani valamit a magyar nézőnek a magyar televízió. Szép jó estét — köszönt Richard Burton., és mi, a nézők egy szép, jó és érdekes este ízével emlékezhetünk vissza a lám csak az első pillanatra merésznek tűnő televíziós próbálkozásra, a kapcsolatos színházra.

A korán temetett tovább él

Kínos, ha a kritikusnak magyarázkodnia kell, de még kínosabb, ha nem teszi meg. ha már egyszer kell. Ha gyanakodva bár, ha óckodva ugyan, de arra az emlékezetére hagyatkozik, amely nem rest öt rútul onszág-világ előtt, papíron-feketén megcsalni. A televízió hazai kritikusa ugyanis nem volt rest és előre ,.eldicsérte” a Müller Péter írta tévé-komédia-so- rozatot, a Szép maszkokat, — a negyedik rész után, a minapi ötödik előtt.

Ám ismét bebizonyosodott, hogy akit korán temetnek, az tovább él, nem is akárhogyan, úgy, mint „A Z utcai postarablás hiteles története” Azazhogy: kedves, de korántsem kellemes fricskát hintve búcsúzóul a nevetés közben néha elfanyarodó orrunkra. Garas Dezső, Dégi István elsősorban a pálmavivő e sorozatban. amely az ember és a társadalom fonákságait akarta és tudta is, ha nem is

mindig egyenletes színvonalon, kifigurázni. De méltatlanok lennénk, ha nem tennénk hozzá, hogy Torday Teri és Koncz Gábor, Paláncz Ferenc, vagy éppen Horkai Jane« most, s a többiek, az „epizódisták”, a mostani és a megelőző „maszkok” vidám kedvvel valósították meg Re. nyi Tamás rendező korokon, tájakon átívelő mozgalmas és ötletes rendezési elképzeléseit. (gyurkó)

Éneklő iíjúság

Vasárnap a délelőtti órákban került megrendezésre, az egri Hámán Kató Üttörőház ban az úttörőkórusok seregszemléje. A Kulturális szemle 74 ifjúsági fesztivál keretében fellépő iskolák énekkarai közül talán a legnagyobb sikert az 1-es számú Általános Iskola zenei tagozatának produkciója aratta. A pajtások Heves megyei népdalokból adtak elő egy csokorra valót. Auer Gyuláné vezényletével. Kameránkkal az ö fellépésüket örökítettük meg.

(Foto: Puskás Anikó)

Hevesi zenei hetek

9 pályakezdői! hangversenyéről

Szombaton a járási művelődési központ nagytermében azok a volt hevesi zeneiskolások adtak hangversenyt, akik a zenei pályát választották élethivatásuknak, akár mint pedagógusok, akár mint

21.50:

Portréfilm Nagy Istvánról

37 éve halt meg Nagy 1st- : ván, aki már első rajzaival 1 meglepetést keltett. Egészen ^ új, senkihez sem hasonlítha- ; tó stílust képviselt. Minta- • rajziskolai tanulmányai után ; Münchenbe megy, ahol professzorai csodálatát vívja ki grafikáival, s az évzáró nemzetközi kiállításon egyszerre ; ót aranyérmet nyer el. A ; nyugat-európai tanulmányút; után hazatérve, Erdélyben; telepszik meg, s ugyanazt az ; életét éli, mint akikről raj- ; zai, festményei szólnak: fa-: vágók, útkaparók. pásztoi'ok; a modelljei, művészetében és ; életében egyaránt. Jellemző ‘ ereje óriási' fejlődik az első; világháborúban, s egyiit fő I műfajában a portréban tel- ; jes nagyságában bontakozik ' ki. Szakkörökben már foga- j lom a neve. Ennek köszön- ' heti (köszönheti?), ho*y a Singer és u.rolf ner-cég meg- rrározott évi összegért minden munkáját látatlanban megveszi. Ez a meghatározott összeg azonban szégyentelenül alacsonyan ..határozódott meg” Nem Nagy István volt az egyetlen, ak't a kiadók k'szipolyoztak Nagy István súlvos figurákat mintázott meg. páratlanul ereded látásmóddal. A műsor a festő e.etét és képeit idézi elénk

• s»a* m «m

11)71. uprihs kedd

LAWRENCE. MEYNELt*

Az angol fiúiskolák sajátos szokása, hogy a nagyobbik fiú mellé beosztják ,,Tag”-nak a kisebbeket. Az idősebb fiú köteles a járatlan kisebbet tanulásban segíteni és megvédeni a durva kamaszkodó kötekedésektő'. A ,.Tag” viszont kisinasként kiszolgálja védelmezőjét. Ha az idősebb fiú jó tanuló és lelkiismeretesen őrködik a rábízott kisebbik fölött, akkor ez a rendszer jól beválik. De ha a nagyobb fiú zsarnok, rosszhajlamú, akkor kizsákmányolhatja a gyenge kisebbiket, aki neki ki van szolgáltatva.

Loftus Cunningham ilyen erőszakos, durvalelkű fickó volt. Ugyancsak meggyötörte „Tag”-ját, a szemüveges, jól tanuló, komoly kis Arthur Warnent.' A tizenhét esztendős Cunningham egy szép májusi reggelen dühösen ló- bálta frissen tisztított cipőjét, ráordított a kis Warner- re:

— Te nyavalyás, azt mered állítani, hogy ezek a cipők

•isztok?

V’thur Vújroer nem mer'

o.ofogni a magyarázkodásba, ehelyett vad futásban keresett menedéket: lerohant a

utána hajította a cipőjét. A lépcsőház egyik kanyarjában a cipő eltalálta, nagyot ugrott, aztán elcsúszott és fél emeletnyit gurult lefelé, míg nekivágódott az alsó oszlopnak. Kitört a lába. Hónapokig feküdt kórházban.

A kis Arthur Warner életét a későbbiekben ez a baleset irányította. Visszavonult gyermektársaitól, minden idejét könyvek olvasásával töltötte. Nem sportolhatott, nem táncolhatott, ezért beletörődött új életkörülményébe és szellemileg fejlesztette magát. Kitűnő eredménnyel végezte az egyetemet, vegyészmérnök lett. Fizetése szépen emelkedett. Éjjelnappal dolgozott, mire negyvenéves lett, haja megszürkült. Aztán kísérletezett. Olyan anyagokat talált fel, amelyekből könnyebb és tökéletesebb végtagokat gyártott. Gyártmányai meghódították a szigetországot. Már semmihez nem volt ideje. Egyik világvárosból a másikba száguldott, üléseken vett részt, nyilatkozott a rádiónak, filmezték Nyomorék lábával nem sokat törődött, inra bb az izgatta, minél többet adjon a társadalomnak

Egy alkalommal előadásra

trtaaoft a fővárosba. Kiszállt« az első osztályú fülkéből, el-< indult a pályaudvaron. Drá-< ga szivarra gyújtott, néhai botjára támaszkodva megállt,« pihentette jobb lábát, nézte« a washingtoni forgalmat. Hirtelen érdes hang ütötte meg« a fülét:

— Uram, nem parancsolj egy cipőtisztítást?

Beleegyezheti morgott. Rá-< tette beteg lábát a ládura.

— Srapnel? — kérdezte a; cipőtisztító bizalmaskodva, s) munkához látott.

— Egyáltalán! Egy másik) cipő' — S elmondta, hogy: esett el a lépcsőn és tört elí a lába iskolás korában, amikor „Tag”-ja volt Loftus) Cunninghamnak, s hogyan« dobta utána Cunningham aj c,pőjét.

A cipőtisztító kezében meg-« állt a fényesítő kefe, lassan! felnézett a cipőről Warner! arcára:

— Te vagy ... Arthur .

— E pillanatban Warner le-< dobta piros gyűrűs, másfél; dolláros szivarját. A cipőtisztító nézte a csikket, majd; helyesbített: — Uram, ön.

Önt... Arthur Warnernek .

Na, kész? Nem érek rá. fi-! zetek — mondta Warner, majd a lábán fénylő cipőket vizsgálta. — Azt meri állí-< tani, hogy ezek a cipők tiszták? A fejéhez kellene hajítani ! — morogta bosszúsan mégis egy dúlárt dobott rf láda tetejére.

— Köszönöm. uram! — mondta hálásan loftus Cun-< ningham és alázatosan meg-! emelte csupa-bokszos stricisapkáját.

Angolból foráitr.zta: Dénes Gcza

művészek, míg a műsor első felét azok tízen alul és tízen felüli növendékek adták, akikben már most felfedezhetők az adottságok, a készségek a szép hivatás, a sokszor nagyon is küzdelmes művészpálya iránt. A jubiláló zeneiskola büszke lehet volt továbbtanuló növendékeire. Lövei János harsonán adta elő Marcello Szonátájának harmadik és negyedik tételét, Lájer Edit Haydn G- dur koncertjének első tételét, Rigó József az első és második tételt játszotta hegedűn Händel E-dur szonátájából, Bartók Sonatina-ját ugyancsak hegedűn Hiti Katalin szólaltatta meg. A fiatal zenészek egyéni vonásokkal, a játékban a mű lényegét keresve tolmácsolták az olykor technikailag sem könnyű műveket.

Almádi Julianna zongora- játéka komoly sikert, művészi élményt hozott. Liszt Pet- rarca-szonettjében sok-sok lírai elem vár kibontakozásra, az érzelmeknek, a hangulatoknak finom vonulatát kell felidézni, hogy a szerelmes költőre emlékeztető Liszt muzsikája valóban hathasson. Almádi Julianna eünélyülten és tiszta érzelmekkel vállalkozott erre a Liszt-témára.

Kovács Ilona három Schu- bert-dallal lépett fel. A pályája kezdetén álló énekesnőt kitűnő adottságai miatt csak bátorítani tudjuk, mert értékes hanganyag felett rendelkezik. Az előadott dalokat és dallamokat hatásosan tudta megformálni, élményt tudott kelteni a hallgatóságban. A közismert, és örökzöld Ave Maria áhitatos pianója a hangversenynek talán legszebb pillanatait teremtette meg.

Ha mo6t arra a kérdésre kellene válaszolnunk, sza_ bad-e pöttöm gyermekek esetében árról beszélni, hogy egy-egy hangszer viszonylagos kezelési készségének birtokában zenei pályára készül- hetneK-e, vagy szabad-e már most azt állítani róluk, hog^’

odakészülnek, «xiakészülh étnek, mert odavalók, nem tud. nánk a lelkiismeret nyugalmával biztos és jó választ kikényszeríteni magunkból. Igaz, ezen a hangversenyen, annak első részében csupa biztos fülű, jól intonáló gyermek lépett fel, néha meglepő biztonsággal a pódiumra De mindezen túl még mennyi minden, szorgalom és munka és még mennyi más elem szükséges ahhoz, hogy az élet ezeket a kicsinyeket valóban egy egész életre a zenéhez láncolhasson. Ezekkel a kétségekkel küzdve írjuk le, hogy a mosolygós arcú Pokovái Zsuzsa énekével és zongorán eljátszott Bartók Ron- dojával egyaránt feltűnt nekünk, mint ahogy nem lehetett, nem észrevenni a kis Szabó Éva gordonka játékán az öröklött adottságokat és a biztonságot, amellyel a Jor- dan-számot előadta. Nemcsak bájosak, de valóban tehetségesek a többiek is, így Csikós Márta, Huszár Edit, Nagy Marianna, Tóth Judit, Rigó László, Pataki Éva, Klujbev Judit és Csikós Benedek is.

A tanárok jó munkáját dicséri, hogy a fúvósnégyes, Csikós Benedek, Gottschdüs Róbert, Réti Mihály ás BaUa. Tibor fegyelmezetten ás hatásosan szólaltatott meg egy preklasszikus számot.

A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ütőkamara-együttese, Vra- ina József tanár vezetésével Siegfried Fink Plaisanterie című művét adta elő. A tucatnyi ütőhangszer szokatlan zenei hatást keltett. Mint minden különlegesség, -ez a szám váltotta ki a hallgatóságból a legnagyobb érdeklődést, holott ez a partitúra elsősorban kuriózum és egészen más, mint a Nagy Piroska által előadott két szám, Goseeck Gavotte-ja és a Fiatal lányok tánca HacsaturjántóJ.

Zongorán kísért Ferenci Sándor, Bihari László és dr. Kádár Imréné.

íjarkasj/