Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
Sipeki István: „Mozdonyt vezetni, vonatot Sipeki József: „Csak szeretettel és elhiva- vinni, ez valami nagyon csodálatos dolog!” tottsággal lehet csinálni ezt a szakmát!” , (Foto: Perl Márton) Eier munkás 30 év alatt Segítik a fiatalokat a gyöngyösi Izzóban? A Icét Sipeki Mozdonyon Is utaztam: az apám (elvett magához, acélparipán lovagolni!.., Este volt, vadul pöfögött, száz lyukán egyszerre fújt a jó szörnyeteg, fújt és sziszegett, ereiből olaj s víz csepegett, s órák villogtak rajta, szervei, mutatók, gömbök, titkos csövei, s fékek, emeltyűk, fogaskerekek, s a tüz-szekrényben vörös szellemek ugráltak, bőgtek ... (Szabó Lőrinc: Mozdonyon) A két Sipeki: István és József. Testvérek. István 48, József 46 éves. Mind a ketten mozdonyvezetők. ... Robog a vonat. A kerekek ütemes dalt dúdolnak. — Mozdonyt vezetni, vonatot vinni, ez valami nagyon csodálatos dolog! Általában azt hiszik, hogy a mi életünk csupa kirándulás, gondtalan utazás, száguldás. A valóságban a masiniszta foglalkozás rendkívül felelősségteljes, nehéz és kemény megpróbáltatásokkal van teli. István vallomása ez a szakmáról, és József is hasonlóan vélekedik. — Aki a vasárnapot és az éjszakát szereti, abból nem lehet igazi mozdonyvezető. Nálunk vasárnap nincs és éjszaka sincs. Más emberek, ha befejezték a munkát, egyszerűen kilépnek az utcára, sétálva hazamennek, mozi, színház, televízió után csendben lefeküdhetnek. Nálunk előfordul, hogy az utcáról szólítják vissza az embert. És ránk kopog, csenget éjjel, váratlan, az értesítő, hogy új fordába kell menni. Jó idő, rossz, tél, nyár: mindegy! Csak szeretettel és elhivatás- sal lehet csinálni ezt a szakmát ... István egyenes tartásű, keménykötésű, hatalmas termetű, szelíd ember. Szelídség arcban, hangban, minden mozdulatban. A szeme mennyboltkék. — Harminc esztendeje vagyok a vasútnál, több mint 25 éve vezetek mozdonyt. Alig voltam kétéves, meghalt édesapám. Nehéz, nyomasztó gyermekkor... háborús évek. Édesanyám egyedül nevelt kettőnket. Nagyon meg kellett küzdenem azért, hogy kenyérkereső szakmám, mesterségem legyen. Csak én tudom, mennyit kellett vállalnom azért, hogy a mozdony „konyhájában” egyedül megállhassak az indítókar, a műszerek mögött Először is kitanultam a géplakatosságot, fűtőként tüzeltem s amikor letelt a tüzelési idő, hónapokig mester állt a hátam mögött. Azután fejtágító iskola következett, ahol vizsgát tettem és megkaptam a hatósági bizonyítványt, hogy most már mozdonyt vezethetek. 1961-ben a Diesel-mozdonyok vezetésere is képesítést szereztem. Havonta ötezer kilométernyi utat tesz meg a mozdonya, ebből egyharmadnyi az övé, mivel hárman váltják egymást a gépen. Egy év alatt tízenki'enc-húszezer kilométert .utazik. Eger—•Füzesabony, Füzesabony—Ohat, Eger—Putnok, ezeken a vonalakon viszi s hozza a vonatokat. — Elől or dúltak-e életében kritikus helyietek? — Soha. A mozdonyt mindig megvizsgálom, úgy veszem át. Hiba nem lehet, mert azt emberi életek, sok-sok család boldogsága sínylené meg. — Büntetések, kitüntetések? — Munkám miatt soha nem büntettek, még csak egy figyelmeztetésem sincs. Négyszer kaptam kiváló dolgozói jelvényt és megkaptam az érdemes vasutas kitüntetést Van egy 12 tagú szocialista QMmmq . 1974. április L, csütörtök brigádom, aranykoszorusok vagyunk. — Család? — Huszonnégy éve élék Egerben és huszonegy éve vagyok nős. Feleségem a városi tanács pénzügyi osztályán dolgozik. Van egy 17 éves kislányunk ha leérettségizik, tovább tanul majd... József nyáron erősen fekete, máskor kreol színt mutat arca, keze bőre. Jó középtermetű, izmos, arányos felépítésű. A szeme, a haja is fekete. —• Apámról nincs semmi emlékem, kilenc hónapos voltam, amikor meghalt Ahogy kikoptam az iskolapadokból, édesanyám szakmára adott. Egy maszek mesternél voltam tanonc három évig, ezalatt géplakatos lettem. Apró gyermekkorom óta a vasút, a mozdonyok bűvöletében éltem. Ez a nosztalgia aztán szenvedéllyé vált. Irigyeltem a bátyámat, hogy néki már sikerült a vasúthoz bejutnia. Két év után, ahogy felszabadultam, követtem a példáját... Huszonnyolc esztendeje már ennek, s ebből 24 éve utazom mozdonyon. Tizenöt hónapig voltam fűtő. Miskolc—Budapest’, Miskolc —Bánréve, Miskolc—Hidasnémeti — ezeken a vonalakon tüzeltem. Amikor letelt a tüzelési idő, jött a mozAmíg csupán beszédtéma volt az egész a szerkesztőségi folyosón, magam is képtelenségnek tartottam feltenni ezt a kérdést volt kisgazdáknak, mai termelőszövetkezeti gazdáknak. „Nem kellene a födje senkinek” — vélekedtek többen, míg volt olyan vélemény is: „Nem szabad azért ezzel a kérdéssel játszani.” Kellene-e a föld, vagy sem? Nem is ilyen egyszerűen csak erről van szó. Mélyebb, évszázados álmok, nosztalgiák fátyla is felleb- ben, anrkor a föld, az életet adó föld szóba kerül. A látszatok egyszerű kérdés, a kérdések nyitányává válik: ragaszkodnak-e a mai földművelők a földhöz? Szeretik-e a földet? ■ ■ ■ ■ — Ha kikapnám a közösből? Furcsa és meglepő kérdés, de először is a lényegre válaszolok: nekem nem kellene — mondja hendvai Matyi bácsi Kápolnán, amint rójuk az utat a meleg tavaszi délelőttön az Erdőparton és a Fekete-dűlőben. És amit mondott, úgy mondta, hogy azt el kell hinnem. Megállotiunk a szépen ki- zöldelt mezőn, a - nyári istállónál, s a karámoknak dőlve folytattuk a beszélgetést. Matyi bácsi igazított egyet a kalapján, s belekezdett az indoklásba: — Nézze csak jól meg ezt a legelőt. Még a szemnek is jó, hát még a szívnek és a iéleknek. Tavaly telepítettük, s öntözzük. Néhány nap múlva már jöhetnek a tehenek és a növendékek. Lesz mit legelni. És ehhez nekem is van valami közöm, mint a szövetkezet állattenyésztés: brigád vezetőjének. Nem is tagadom: a magaménak érzem ezt így. ahogy van. Ezt feldarabolni? Nem lehetne ma már és szerintem soha * többé ezt másként csinálni. donyvezetés gyakorlása. Sátori Gyula bácsi, ő volt bátyámnak is tanítómestere, állt hónapokig a hátam mögött. Nem volt könnyű számomra a tanulóidő, ám ez volt a nagy iskola, a mesterség alfája és ómegája, a próbatétel, tanulság, a nélkülözhetetlen, a minden rangnál előbbre való... 1952 óta élek Egerben, ugyanazokat a vonalakat járom, mint a bátyám. — Voltak-e életében rendkívüli esetek? — Mi nem szeretjük a rendkívüli eseteket. A mozdonyvezető a vonat, a szerelvény parancsnoka. A parancsnokot pedig a legváratlanabb helyzet sem érheti felkészületlenül, nem szabad rögtönöznie, kapkodnia, minden eshetőségre kéznél kell legyen egy megoldás. — Munkájával mennyire elégedettek? — Ügy érzem, elégedettek. Büntetésem nincs, még csak egy apró figyelmeztetés sem. Háromszor minősítettek kiváló dolgozónak, s a bátyámhoz hasonlóan, én is megkaptam az érdemes vasutas kitüntetést. Fizetésemre se panaszkodhatom: megkeresem a havi 4500—4700 forintot. Nehéz és kemény munkával keressük ezeket a forintokat. — önnek, aki a szolgálat kívánalmai szerint sokad taKell-e, Tán még a földnek is fájna. Arra pedig oda kell figyelni ma is, mint mindig, ha a földnek fáj valami. — Aztán nézzük a dolognak a másik oldalát. Ki a fene csinálná azt szívesen úgy, ahogyan a kisgazdaságokban csináltuk? Korán, hajnalba kelni, sötétedésig nyomni az ekét a földbe a puszta kát kezével. Es sorolhatnám. És ami a legfontosabb: a megélhetés, a jövedelem Én bevallom: ma sokkal több a jövedelmünk, mint annak idején. Hatvanegy éves vagyok, s a feleségemmel együtt, aki a baromfinevelőben dolgozik, megkeressük a hatezer forintot egy hónap alatt. Ha ehhez hozzáadjuk a háztáji jövedelmét is, akkor még csinosabb összeg jön ki. — Ezért mondom, hogy nem kellene nekem sehogy az a magáníöld, vagyis az a gürcölés, ami vele járt. Arról nem is beszélve, hogy a fiam agronómusnak tanult, most itt van mellettem, mint gyakornok. Azt mondják a vezetőségben, hogy „úgy tanítsa be a gyereket, Matyi bácsi, hogy ö veszi át magától a stafétabotot... ” 9 ■ a ■ — őszintén mondja? — őszintén: nem kellene az istennek sem. — Hogyan éhek azelőtt? — Tizenkét holdam volt itt. Makiáron. Jó földek voltak — mart nyolc tagban volt a tizenkét hold —, az igaz. Búzát, kukoricát vetettem elsősorban. Ehhez jött még a kaszáló, a lucerna, s foglalkoztam dinnyével is, neveltem állatokat. Elég korán kezdtem az önálló vol van otthonától, mit jelent a család? — Éppen huszadik éve vagyok nős. Feleségem a Park Szállóban dolgozik, könyvelő. Van két fiam: Józsi 17, Csaba 13 éves. Józsit tehetséges kosárlabdázónak tartják, tagja a magyar válogatottnak, ezekben a napokban megy edzőtáborba, az NSZK-ban lesz mérkőzésük. Józsi jövőre érettségizik, s a műszaki egyetemre készük Csaba is bátyja nyomdokaiba lépett, hetedikes még, de már igazolt tagja a Finommechanika kosaras csapatának. Azt hiszem, ezzel megmondtam, mit jelent számomra a család... ... Robog a vonat. A kerekek ütemes dalt dúdolnak. A két Sipeki nappal vagy éjszaka — jó idő, rossz, tél, nyár: mindegy! — ott áll a mozdony indítókarja mögött. Ahogyan a szolgálat kívánja. Mozdonyukat zöld jelek vezetik, és pirosak. Nap suga- razza, eső meg köd veri, vastagon vakolja a hó. ők ketten, rőt tűzben fent a gépen állnak, éberen figyelnek, haragudnak vagy kiabálnak, Szárnyas óriás a mozdony, robog Füzesabonynak, jön Ohat felől, s a két testvér ott a parancsnoki hídon, legelői. vagy gazdálkodást, mert ötéves voltam, amikor az apám meghalt, s így már 16 éves koromban felnőttiként bántam a gazdasággal Amíg nem volt műtrágya, alig több mint 10 mázsát értem el búzából egy katasztoális holdon, árpából meg 5—6 mázsát. Nem tudom, hogy mit hoz az egyesülés, és azok a bizonyos gépsorok, de már az elmúlt években ezekben a kis szövetkezetekben is, mint a nagytályai, elértük a 20—26 mázsás holdanként! átlagot A makiári Kiss Pál, aki két éve a volt nagytályai termelőszövetkezetben dolgozik, mint raktáros, a jó gazda, az ügyes ember hírében állott azelőtt, még holdakban számol, nem hektárban. A földjéhez mégsem ragaszkodna, mert neki külön oka is van arra, hogy keserűen emlékezzék a magángazdálkodással együtt járó életre. — Gépesíteni akartam az akkori lehetőségek szerint, a szecskavágást. A kéri meghajtás helyett kis motorral forgattam a szecskavágó lendítőkerekét Nehezen kapta el a kés a lucernát, erőser. tolni kellett És pont arrafelé szaladtak a kismalacok is, s a bal kezemmel Intettem, lessen tettem őket, s a jobb kezem fejét bekapta a gép... Kiss Pál azt mondja, hogy ilyesmi csak azzal fordul elő. akinek egyszerre négy kezének és hat szemének kellene lennie ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben eleget tudjon tenni a feladatának. — Hát így éltünk. Dolgoztunk mindig, meg kapkodtunk Megértheti, hogy nem keile tie méaegyszet aa az (Tudósítónktól): Az ifjúságról szóló törvény megjelenése óta végzett munkát, a törvény helyi végrehajtását, annak tapasztalatait és a további teendőket vitatta meg a napokban a gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár KISÉ-vegrehaj tóbizottsága, majd azt követően az igazgatói munkaértekezlet. A gyárban az összlétszám 54 százaléka 30 éven aluli. Az ifjúsági törvény végrehajtásáról kiadott igazgatói utasítás jó alapot adott az ifjúság érdekében végzett tevékenység továbbfejlesztésére — bővült a fiatalok bevonása a közéletbe, a gyár gazdasági és társadalmi szerveinek felelőssége, tevékenysége koncentráltabban irányul a fiatalokra, tovább nőtt d? fiatalok részvételi aránya a kulturális mozgalmakban és a különböző oktatási formákban. Csak néhány jellemző adat: jelenleg a fiatalok közül 150-en vesznek részt állami oktatásban, 200-an tanfolyamokon és 600 azoknak a száma, akik a gyárban tartandó politikai továbbképzésre járnak. A szakmunkástanulók gyakorlati oktatásának javítását szolgálja a tanműhelyben levő szerszámgépek nagyjavítása és három esztergapad terven felüli betelepítése. A KISZ-bizottság kezdeményezésére a szakmunkás- képző intézettel egyetértésben a gyár nehéz anyagi körülmények között élő szakmunkástanulókat összesen hatezer forint segélyben részesítette a tanév elején. Jó hatással volt a fiatalokra az is, hogy tanulmányi eredményük alapján a III. évfolyamot kezdő tanulókat a gyár állományba vette, részükre kedvező bérezést és elsősorban a tanulást szorgalmazó ösztönzőket biztosított. A gyár 2Ö0 brigádjának tagjaiból ezer fő 30 évért - aluli. A brigádvállalásokn T az 1972. évi 17 ezer óráról 1973-ban 53 ezer órára emelkedett a társadalmi munkasent? élet, s elhiheti, hogy őszintén mondtam már az elején. Itt a szövetkezetben, meg előtte Makiáron is, méltányolták mindig a helyezete- met: olyan munltalcört kaptam, amelyet a sérült kezemmel is el tudtam látni. Bár megmondom őszintén, nagyon szerettem a gépeket, s ha így nem járok ma biztos traktoros vagyok... a • • a — Ha a közösből ki kellene lépnem, inkább az iparba mennék dolgozni, de a föld úgy nem kellene. — Ezzel a tömör válasszal kezdte Vasas Lajos, a noszvaji termelőszövetkezet főállattenyésztője a maga részéről a beszélgetést — Képzelje csak el, az elején, amikor a magamura lettem, volt öt hold földem huszonhárom különböző dűlőben. Ma hihetetlennek tűnik és a feladat pedig szinte lehetetlennek. Azt mondhatjuk mai szóval hogy ez az erőnek és az energiának a szétaprózása. Akkor mégis csináltuk, csináltam én is, mert nem volt más választásom. 1954-ig egy lovam volt, majd neveltem egy csikót, aztán két lóval műveltem a kis parcellákat. Nagyon sokat dolgoztam. Egyébre sem emlékszem már ebből az időből, csak arra, hogy dolgoztam inamszakad- táíg. Na meg arra, hogy egyszer az ötvenes évek elején a községi tanács „Az egy falu — egy nóta” műsorban azt a nótát küldte az eredményes munkám elismeréseként, hogy „Tizenhárom fodor van a szoknyámon... " — Csináltam az egyik évben egy költségvetést, vagy inkább olyan xnérie^félúfc. Az órák száma. Ez elsősorbaa annak tulajdonítható, hogy a fiatalok a gyáron kívül Gyöngyösön vagy a környező községekben, tehát lakóhelyükön is végeztek társadalmi munkát. Az elmúlt évben a lakást igénylő fiatalok közül húszán kaptak lakást és heten kamatmentes építési kölcsönt. Az igazgatói munkaértekezletre készített összefoglalóban az elért eredmények mellett szerepelnek a meg megoldásra váró feladatok, többek között a pályakezdő fiatal műszakiak alapbérének emelésére tett javaslat, a betanított munkások és szakmunkások beilleszkedésének elősegítésére tett javaslatok. A gyár vezetősége régóta foglalkozik egy kosárlabda- és kézilabdapálya, esetleg egy sportlétesítmény építeséveL A fiatalok felajánlották társadalmi munkájukat a kivitelezéshez, a tervek megvalósításáig azonban a varos különböző sportintézményeinek segítségére van szükségük. Talán ennek tulajdonítható, hogy az NB II-es kézilabda - csapat kivételével nincs _a gyárnak eredményeket felmutató egyéb csapata, vág)' egyéni versenyzője. A tömegsportmozgalorri rendezvényein részt vevő 5— 600 fiatal bizonyítja, hogy a sport iránti igény nagy, fontos tehát ennek kielégítése. A gyárban az ifjúságí törvény megjelenése óta végzett nevelési, politikai, gazdasági, szociális és kulturális munka eredményei pozitívak, a KISZ vb-ülése és az igazgatói munkaértekezlet az eredmények és hiányosságok elemzésével előkészítette a gyárban az ifjúsági parlament elé terjesztendő jelentést. E parlament lesz hivatott arra, hogy javaslatot tegyen a törvény helyi végrehajtására kiadott Igazgatói utasítás esetleges módosítására és a fiatalok előtt álló további feladatok megjelölésére. Csefán József öt hóid után 36 forint volt a teljes bevételünk, a kiadás meg 33 ezer. Így ruhára, meg egyéb , olyasmikre, amikét nem termeltünk meg, nem állítottunk elő magunk, csupán alig kétezer forint jutott az egész évre a négytagú családnak. Igaz, többet ért akkor a kétezer forint, mint ma, de mégis nagyon kevés pénz volt az. A háztájiban, meg a kiskertben ma is megterem a család zöldség- gyümölcs szükséglete, egy-két hízót is levágunk minden évben azokon a sertéseken kívül, amelyeket leadunk. A feleségem bajoskodik a háztájival, óa meg a készpénzt viszem. — Ha kikapnám a földemet a közösből, nagyon rósz üzletet kötnék: a jövedelmem kevesebb lenne, a munkám meg a gondom pedig sokkal több. Hát nekem ezért nem kellene... a a a a Nem szeretik az egykori magángazdák a földet? Nem ragaszkodnak hozzá, amikor — még nem is olyan régen — testvért és apát is öltek érte? Nem ragaszkodnának ahhoz a földhöz, amelyért évszázadokon keresztül vágvakoztak? Tévedés lenne ezekre a kérdésekre nemmel válaszolni. Igenis szeretik a földet az egykori kisgazdák ma is. Sőt, a fiaik is szeretik, akik pedig a kisparaszti gazdálkodásról már csak apluktól és nagyapjuktól halottak. Maradt a ragaszkodás és maradt a földszeretet, de — másként. Ügy, ahogy Lend- vai Matyi bácsi is mondta: így, ahogy van. Ahogy most van, nagy táblákban, gépesítve, bőven és egyre bőségesebben termőn. Legszebb álmaikban végtére mindig is erről álmodoztak. .. _ Falud! Sán4ü Patak? Dezső
