Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
Spekulánsok alkonya Élő jogszabályok a Hatvan környéki községekben Mennyit érnek a különbö- ró jogszabályok, jogpolitikai irányelvek? Amennyit át lehet ültetni belőlük a gyakorlatba. Ehhez azonban sok minden szükséges. De a leg- f mtosabb: mindenféle rendelkezés tudatosítása a polgárok körében A különböző jogszabályok érvényesülését három községben, Boldogon, Heréden és Nagykökényesen tettük mérlegre a napokban. S ebben segítségünkre volt Hatban város tanácsa, amelynek titkára, dr. Lukács Lajos, beszámolóra hívta össze a helyi vezetőket. Kezdjük talán azzal, hogyan is gyűrűznek szerte a friss rendeletek, jogszabályok? Samu József né jelentéséből kiderült, Heréden körülbelül azokat az eszközöket alkalmazzák, amelyeket akár Hatvanban, akár a másik két érdekelt községben. Publikálják a rendszeresen niegjelenő tanácstagi híradóban, ismertetik a tanácsi testület ülésein, esetenként szóbeli információt nyújtanak az apparátus tagjai. De a három városkörnyéki községben igen hatékonynak bizonyultak azok a jogpolitikai előadások is, amelyeket például dr. Rőczey Ödön bíró, dr. Gyetván Mihály városi ügyész, vagy éppen Hatvan tanácstitkára tartott. Megtagadták a védőoltást A különféle rendelkezések; szabályok tudatosításával természetesen együtt jár a törvény megsértőinek beidé- zíése, ami a dolgok másik oldalát jelenti. Ahogyan a tapasztalatok bizonyítják, e tekintetben Heréden a baromfipestis elleni kötelező védőoltás alkalmazása okozott legtöbb összekoccanást, A falubeliek közül igen sokan nem tudták felfogni, milyen veszély rejlik ennek az állategészségügyi megelőző akciónak az elhanyagolásában. Így aztán tizenkilenc személy ellen folytatott le a anács szakigazgatási szerve szabálysértési eljárást. Még mindig bőven akadnak Heréden, akik semmibe veszik a háztájiban termelt szőlő, illetve a belőle ■ erjesztett bor felemelt forgalmi ma Verpeléten egy idős férfi, akit sokfelé úgy emlegetnek, hogy ő a „dohányos ember”. Takács Lajos, a neves néprajzkutató a hatvanas évek közepén könyvet írt a hazai dohánytermelés történetéről. Előtte szerte járta az országot és gyűjtötte az adatokat. Elkerült Verpelétre is, ahol megismerte Vitéz Istvánt, az idős dohánykertészt. Sokáig beszélgettek és Takács Lajos magnószalagra, illetve cédulákra rögzítette a hallottakat. Könyvének a félévezredes verpeléti és debröi dohánytermesztés történetét leíró fejezetében többször is megemlíti a ma kilencven- éves dohánykertészt. Jó hangulatban és Jó egeszsegben találtuk az idős ''embert. 1917 óta egy helyen, a Kossuth Lajos utcai házában él. Nappal azonban mindig átsétál az utca túlsó részében levő öregek napközijébe, amelyet 1965-ben az ő javaslatára nyitottak meg. Ott tölti idős napjainak túlnyomó részét. ősi zsellér családból született, ahol nagyapáról apa- ra, apáról pedig fiúra szállt át a dohánymesterség. így nem csoda, hogy szinte apró, gyermekfeijel ..belecsöopent” a kertészkedésbe. Keveset Járt ugyan iskolába, mégis korán megtanult írni, olvasni és számolni. Az írott betűt még ma is igen nagyra tartja, évtizedek óta rendszeres könyv és újságolvasó. Ráncos kezei egy kicsit megfáradtak már, arca és hómiadó kötelezettségét, noha ezt is községszéltébe ismertették. A szabálysértésekre természetesen mihamar fény derült, s a felderített kiienc helybéli polgár ellen indított eljárás eredményeként tízezer forint adózási töbDlet- bevételhez jutott a tanács, aminek bizonyos hányadát a település fejlesztésére fordíthatja. Eltitkolt adóalapok Lépjünk odébb, s nézzük meg, miféle jogalkalmazási gondjai voltak a közelmúlt hónapokban Boldogon Med- veczki Sándor tanácstitkárnak? Ahogyan szavaiból, beszámolójából kiderül, a faluban szép számmal előfordultak szabálysértések, amelyek a családjogi törvény különböző paragrafusaiba ütköztek. így például két részeges, alkoholista apát kellett a tanácsvezetésnek elvonókúrára javasolnia. Három anyát a gyermekek nevelésének elhanyagolása miatt vonták felelősségre, nem eredménytelenül. Boldogon nagy kultusza van a házkörüli fóliás zöldségtermesztésnek, amiért csak örülni lehet, hiszen segíti a kormányprogram megvalósulását. A baj ott kezdődik, amikor egyesek nem elégszenek meg a tisztességes és gazdag haszonnal. Harácsolnak, több pénzt akarnak megtartani maguknak. Mód és lehetőség erre az adózás alá tartozó jövedelem eltitkolása, illetve hamis adatok bevallása. A tanács szerveinek van bevált módszere az ilyen visszaélések felderítésére. S ennek az eredménye, hogy a közelmúltban hatvan fóliás termelőt vonhattak felelősségre, i Telekkel spekulált A családvédelem, a szociális jellegű szabályok alkalmazása szempontjából igen jók a nagykökényesi tapasztalatok, amelyekről Bártfai Zoltánná nyújtott tájékoztatást. Nyolc rászoruló kisgyermeknek juttattak nevelési támogatást a tanácsvezetők, s tizennégy olyan idős köké- nyesi polgár szociális ellátásáról gondoskodtak, akik magukra maradotton élnek a községben. Lelepleztek azonban ugyanekkor olyan spekulációt, amely a fennálló telek adás-vételi jogszabályokba ütközik. Az érintett fél még 1966-ban, alig ötezer forintért, megvett az OTP útján a községi tanácstól egy házhelyet. S azt most szabad kézből ötszörös áron akarta tovább passzolni. Nagykökényes szakigazgatási szerve eljárás útján akadályozta meg a vásárt. A telket visszavonták az illetőtől, árát megfizették neki, majd a házhelyet — most- már tisztességes polgárnak — ismét eladták. Bürokratizmus nélkül Mind e dolgok vizsgálata közepette, illetve a szabálytalanságok felfedése után, kíváncsiak voltunk: mennyire korszerű, s a törvényességhez igazodó egy-egy községben a szakigazgatási szervek tevékenysége? Legilletékesebbnek ez ügvben a felügyeletet ellátó hatvani tanácsot véltük. — A hatósági munkában, tudtunkikal, bürokratikus ügyintézés nem fordult elő — mondotta dr. Lukács Lajos. — Elvtelen támogatásról, kivételezésről sem beszélhetünk. Községi tanácsaink általában arra törekszenek, hop^ az állampolgárok egymás közötti vitáit egyezséggel zárják le, természetesen a törvények adta lehetőségek határain belül. Hogy a viták, szabálysértések kezelésénél történik-e elcsúszás? Követ-e el hibát maga a helyi szak- igazgatási szerv? Ennek legjobb cáfolata az a tény, hogy az allamigazgatási határozatok általában első fokon befejeződnek, s hozzánk, vagy még magasabb fórumhoz legritkább esetben fordultak a három község sérelmet vélt polgárát Befejezésként megjegyezzük, hogy az újabb és újabb rendeletek, jogszabályok ismertetéséről, a régebbiek felelevenítéséről továbbra sem mondanak le tanácsaink. S ebben, ahogyan eddig, élvezhetik Hatvan város szakembereinek segítségét. Moldvay Győző \ ) A kilencvenéves dohánykertész fehér haja is az idő múlását jelzi. Szellemi frissesége, pontos gondolatvezetése mégis különös fiatalságot kölcsönöz neki. — A nagybátyám. Vitéz Imre volt a példaképem. Őt Ferenc József császár oklevéllel tüntette ki a nagyhírű sárgadohány-termelésért. Mert valamikor a sárgadohány volt ittasláger. Ismerték is messzeföldön a verpeléti táj hírességét. Olyany- nyira, hogy 1900-ban innen Verpelétről, a Temető utcából tíz család, közöttük a mienk is, útnak indult a Szabolcs megyei Tornyospálcára, hogy ott is elterjessze a sárgadohányt. Már a Szabolcsi tájon, Reismann Herman uradalmi birtokán belém ivódott a dohányföld iránti szeretet, pedig korán megtanultam, hogy milyen munkaigényes ez a növény. A palántákat szinte dédelgettük, óvtuk a hidegtől és a széltől. Aztán májusban mindig kiültettük. Nap mint nap figyeltük, hogyan növekednek, érnek a dohánylevelek. Amikor meg betakarítottuk hetekig csomóztuk, lécekre fűztük és pajtákban szárítottuk. Ősz derekán, a zimankós novemberi napokon szépen sorjába kitettük a megszáradt leveleket a pajták ele, amelyek a ködtől megpuhultak és selymes, puha tapintásúak lettek. Itt, Verpeléten az volt a szokás, hogy karácsonyig minden házból szekerekkel vitték a dohányt a kápolnai beváltéba. Aztán már jöhetett a tél. valameny- nyien megnyugodva zártuk az esztendőt. Vitéz István azonban nemcsak a dohány, hanem évtizedeken át a szőlőtermelés avatott ismerője is volt. A Kisnána felé hajló határban . nemsokkal a századforduló után telepített sasziát és riz- linget. De nem is akárhogyan! Miután termőre fordultak a szőlők, úgy lett hírük azoknak. A szőlő, gyümölcs és borkereskedők egész hada kereste fel, hogy tőle vásároljon. — Nekem mindig elsőrendű volt a minőség. Ezért a rizling boromat szívesen is vitték a budafoki nagypincébe, ahonnan palackozva sok helyre eljutott Európa országaiba. A nagymardsi és dunabogdányi gyümölcskereskedők meg hetente szállították szőlőimből a sasziát a Duna-menti piacolira. Az idős férfi országosan is elismert kertész lett. Sokoldalú munkája mellett mégis jutott ideje arra, hogy közéleti tevékenységet is vállaljon. Mindig érdekelte, hogyan élnek a faluban az emberek, mik a gondjaik, mi foglalkoztatja őket legjobban. 1925-től 1944-ig: közel húsz esztendőn át községi képviselő volt Verpeléten. Négyszer vett részt a megyegyűlésen. Emlékei közül szívesen ele. veníti fel Károlyi Mihállyal, a politikussal, a miniszter- elnökkel, a későbbi nagykövettel való találkozását. —, 1919 februárjában ott voltam a ma már történelem- könyvek lapjain szereplő földosztásnál. Ott lattan, először Károlyi Mihályt. -M a parádi uradalom h -kosa volt. Alit a szántóföld szélén es az összegyűlt tömeg előtt hármat ütött hosszúnkéi ú fej QMÉM& 1974. április 2&, vasárnap Dobri dení Stuller Zsolti gyorsan megbarátkozott a fényképező géppel... (Foto: Puskás Anikó) A gyerekek ebben az óvodában is olyanok, mint másutt: szőkék, barnák, feketék. És pajkosak, szeretnek hancúrozni, játszani. Most éppen egy kedves mese elevenedik meg játékuk nyomán. A történet a répáról szól, amely oly naggyá nőtt, hogy nagyapó nem bír veíe megbirkózni. Hívja hát nagyanyót, az unokát, aztán a kutyát, a macskát, míg végül a kis egér segít kihúzni a hatalmas répát. Miután a vidám gyermek- koszorú megtapsolta az ügyes szereplőket elölről kezdődik a mese. De most már szlovákul hívják a se- segítséget: Hibaj pomoc! A mátraszentimraj óvodában hetenként kétszer szlovákul is tanulnak a gyerekek. Az óvónéni — Za- Icupszky Lászlóvá —, a mesz- szi Szarvasról jött ide a hegyek közé. — A nagyszüleim szlovákok voltak, tőlük tanultam a nyelvet. A képesítést Budapesten szereztem a nemzetiségi óvónőképzőben, ahol német, szerb, szlovák és roszéjével a földre. Aztán azt kiáll tóttá: „önkéntesen felosztom a birtokomat, legyen a föld a népé, aki megműveli...” Nagy volt az öröm a szegények körében, egyszeriben mindenki boldognak érezte magát Később a háború után egy esztendővel, 1946 tavaszán, amikor az emigrációból hazatért Magyarországra Károlyi, személyesen is találkoztunk. Ta. Ián a véletlen szerencsének is köszönhetem, hogy a községházán együtt eoéd élhettem vele a négysoros asztalnál. Igaz, kicsit palócosan beszélt, de valamennyiünkhöz, akik ott lehettünk, nagyon kedves volt Hetvenhét esztendős volt Vitéz István, amikor Verpeléten megalakult a termelő- szövetkezet. Idős kora miatt mar nem lehetett aktív tagja a közös gazdaságnak. Tanácsait, véleményeit, elképzeléseit azonban szívesen fogadták. — Nekem egész életemben a családom mellett a legkedvesebb a dohány és a szőlő volt Mindig a verpeléti homokon éreztem a legjobban magam. Nincs is olyan ember a faluban, de még a környéken sem, akit ne ismernék. De olyan sincs, hogy mások engem ne ismernének. Szeretem ezt a vidéket és jól esik arra gondolni most ilyen öregen is, hogy mozgalmas volt az életem. Sok buktatón, megpróbáltatáson mentem ugyan keresztül, de mindig optimista voltam, ami most kilencvenévesen is megmaradt Ez az én nagy titkom, ame’y remélem még nem hagy el egyhamar. Meatuaz Károly mán nyelvet la tanítottak. 1959-ben jöttem a faluba.— Nem lehet valami köny- nyű dolga az óvónéninek egy ilyen két nyelvű óvodában. — Nem bizony. A faluban ugyanis nem az irodalmi szlovák nyelveit beszélik az emberek, hanem valami egészen mást így kezdetben előfordult, hogy alig értettük meg egymást. A másik probléma pedig abból adódott, hogy amikor idejöttem az óvodás gyerekek egy része nem tudott magyarul. — Hány szlovák gyerek jár óvodába? — Ma már nem lehat a gyerekeket így szétválasztani. Az egyik gyereknek az apja szlovák, a másiknak az anyja, de legtöbbnél már csak a nagyszülők beszélik a nyelvet. Ezek a gyerekeik is tőlük tanulják a szlovákot. — A magyar gyerekek is tanulják a szlovák nyelvet? — Persze, hogy tanulják. Ez nem is lehet másként, hiszen szlovákul is mondunk verseiket, játszunk, énekelünk. A gyerekeknek az tetszik legjobban, amit két nyelven is tudnak. — Es a szülők? — Egy ilyen kétnyelvű faluban már kialakultak a sajátos szokások. Úgyis mondhatnám, hogy megbarátkoztak egymással és egymás nyelvével is az emberek. Itt az óvodában pedig egymás szeretetére, és megbecsülésére neveljük a 26 gyereket. Visszadjuk a gyerekeket az óvónéninek, akik búcsúzáskor harsány, jónapot kívánókkal köszönnek, majd f’”-'>”e<Tik a szlovák is: Dobri den! (márkusz> Híj tőgép-mosógép- centrifuga tulajdonosok figyelmébe ajánljuk! Széchenyi utca 24. sz. alatti szervizünkben új hűtőgép szerviz részleget alakítottunk ki. Ebben a szervizben a Magyarországon forgalomban levő valamennyi háztartási hűtőszekrény javítását végezzük garanciálisán és garancia időn túl. A javításokat agregát cseréket az Ön által kért időben lakásán végezzük. A Hajdúsági Iparművek valamennyi termékere Márka Szerviz üzemeltetését kezdtük meg. Garanciálisán és garancia időn túl javítjuk a Hajdúsági Iparművek által gyártott mosógépeket, centrifugákat. A 706. tip. superautomata mosógépeknek speciális szakszervize. A gyártómű gyártmányait illetően bemutatóteremmel rendelkezünk, ahol készségesen nyújtunk vevőszolgálati tájékoztatást és szaktanácsadást teljesen díjtalanul. Forduljon hozzánk bizalommal. Hibabejelentéseket nemcsak Eger városából, hanem az egri járás egész területéről elfogadunk és teljesítünk. Hibabejelentés: Széchenyi a 24. Telefon: 15-93, 20-73, Nyitva: Hétfőn és szombaton: 7.30-tól 13.00-ig A többi munkanapon: 7.30-tól 12.30-ig, du. 13.00-tói 16.30-ig. EGRI UNIVERSAL IPARI SZÖVETKEZET T
