Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
A termelés — és segítő! Tapasztalatok, feladatok Hatvan körzetében Mindennapi követelmény • termelés fejlesztése, növelése, s e munka segítése fontos feladat, ahol csak tehetnek érte. Ám, így látják, érzik-e, mindenütt? Oly an-e az a támogatás, olyan-e az igyekezet, mint kellene? Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatták a közelmúltban a városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályát is, amikor Hatvan és a környék üzemeiben tájékozódott. A tapasztalatokról — mint megtudtuk — utóbb végrehajtó bizottsági ülésen adtak számot. Milyenek a vélemények? Mindenekelőtt örvendetes az a felismerés, hogy — az elmúlt két esztendő átlagában — már 385 szocialista brigád vett részt a munkaversenyben, az üzemi dolgozók mintegy 75—80 százaléka vállalkozott a nagyobb teljesítményekre, s iparkodott ígéretét beváltani. Jelentős fejlődés ez, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a mozgalom egyre vonzóbb. Egyre vonzóbb, s komolyabb. Tartalmasabbak a vállalások, amelyek a párt- és a tömegszervezetek vezetőinek útmutatásával, az éves vállalati, üzemi tervekhez, a legsürgetőbb tennivalókhoz igazodnak. Kedvező, hogy a termelést emellett más mozgalmak is segítik, s mind nagyobb eredménnyel. Hatvanban is hagyományuk van az újításoknak — egyetlen példa az élénküld kedvre: a cukorgyárban tavaly, a korábbi 48 helyett már 104 javaslatot nyújtottak be elbírálásra —, próbálkoznak a DH-munkarendszerrel, s számosam megpályázták a „Szakma ifjú mestere”, a kiváló ifjú munkás, szakmunkás, technikus, mérnök címeket. Természetesen vitathatatlan, hogy a legnagyobb tábora a szocialista brigádmozgalomnak van — s lényegében ez hozza a legtöbb sikert. Ennek köszönhető, hogy például a MÁV helyi csomópontjának szolgálati főnökségei 1971. óta szerepelnek az „élmezőnyben", a konzervgyár termékeinek minősége több mint öt esztendeje kimagaslóan jó — az értékesített áruk 99,7 százaléka 1. osztályú! — s az ÁFÉSZ, vagy éppenséggel a cipész szövetkezet rendkívül dinamikusan fejlődik. A törődés, az igyekezet, a megbecsülés, a népszerűsítés azonban — mégsem lelkesít eléggé. Több helyütt, nem hogy követnek a jó példát, rendszeresen foglalkoznának a brigádmozgalom, a munkaverseny erősítésével — hanem, úgyszólván alig vetnek figyelmet rá. Vagy teljesen megfeledkeznek róla. Nem kielégítő a helyzet a hatvani szociális feglalkoztató üzemnél, az ingatlankezelő vállalatnál, a boldogi, a herédi és a nagykökényest termelőszövetkezetnél. Hiba az is, hogy a városban és a környékén kevés az ifi-brigád. A fiatalok többnyire szétforgácsolódnak a vegyes korosztályúak között, sem a csapatokban, sem pedig az egyéni versenyben nem vállalnak olyan szerepet, amilyenre egyébként képesek lennének. Kevésbé bontakozik ki az a szinte mérhetetlen alkotó erő, ami éppen e generációra jellemző, sok-sok energia kiaknázatlan marad Nyilvánvaló — a pártbizottság munkatársainak felismerése, véleménye ez is —- hogy a jó szándék önmagában még kevés. Nagyobb, jóval nagyobb gondot kellene fordítani a termelést segítő mozgalmakra Hatvanban és a szomszédos településeken is. Elsősorban a pártszerve zetek, a szakszervezetek ke. zeljék még inkább kiemelt feladatként e munkát A káderpolitikai elvek helyesebb érvényesítésével válogassák, neveljék mindenütt a mozgalmak élére állítható, a vezetésre legalkalmasabb dolgozókat. Hatvanban is példák sora bizonyítja, hogy nagy lehetőségek rejlenek — többi között — a kommunista műszakokban, s sokat segíthet az újítómozgalom, mondjuk az üzem- és munkaszerve zésben, a rejtett tartalékok feltárásában, amelyekről különben annyit beszélünk napjainkban- Rengeteget tehetnek a szocialista brigádok tagjai az V. ötéves terv előkészítéséért, számos jó elképzelést, tippet adhatnak a program kidolgozásához. Feltétlenül mérlegelendök mindezek — vélekednek a pártbizottság munkatársai — s mielőbb hozzá is kell látni a munkahelyeken a „sorok rendezéséhez”. S ha ez sikerül: méltóbban aligha köszönthetik Hatvanban és a környékén is a párt közelgő XI. kongresszusát, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját Száraz tavaszi kezdet Éghajlatunk alatt a tavasz kibontakozását a négy évszak közül mindig a legnagyobb várakozással nézzük. Általában elterjedt emberi tulajdonság, hogy a hideget kevesen szeretik a téli sportolók kivételével. De ettől eltekintve is a tél akár az öltözködésben, akár a háztartási munkákban többféle kényelmetlenséget okoz, minta melegebb nyári évszak- Természetes tehát, hogy a tava szvár ás talán minden időben a legóhajtottabb és legkedvesebb időszaka volt nemcsak a fiataloknak, de az idősebb korosztálynak is. Az idei tavasz — mint azt tapasztaltuk — nem valami zord, havas telet váltott fel, de azért a fokozatos átmenetet a Sándor—József—Benedek maximálisan meleg napokkal törte meg. Hosszú évek óta nem mért 20 fok feletti hőmérsékletet is észleltünk egy teljes héten át. A március 21-i 24,8 fokos maximumot pedig a 75 éves adatnyilvántartás szerint is csak öt évjárat márciusa tudta megközelíteni. Az Országos Meteorológiai Intézet nyilvántart ugyan 1882-ből egy tíz fokos márciusi középhőmérsékletet és tudomás szerint az idén is mértek ilyet, azonban ez minden bizonnyal Egernél délebbre eső vidékekről nyilvántartott adat volt. Hőmérsékleti szempontból tehát az idei március egészen rendkívülinek mondható. Jó is, hogy ez a szokatlanul meleg időjárás nem állandósult a további hetekben, mert a mérsékelt tavasz kibontakozását később ritkábban követik és érik kedvezőtlen időjárási károsodások. A tavasz éghajlatunk alatt nagyon szeszélyesen változik, ami a Kárpát-medence ismert ütközóponti helyzetébő’ adódik. A márciust általában a közvélemény a tavaszi hónapok közé sorolja, holott a csillagászati tavaszt március 21-től számítják. Mégis az utóbbi évtizedekben a meteorológusok bizonyos évszakbeli ciklusos eltolódást állapítottak meg és márciust, még a télies hónapok közé sorolják. Az idén márciusban azonban 5s és kihatásaiban sokkal kritikusabb időjárás következett, a szükséges csa- fadékmennylíég csaknem teljes hiány» és az ebből adódó szárazság miatt Márciusban mindössze 5,5 milliméter csapadék hullott és ez is nyomokban, elaprózódó mennyiségben. Az egri táj 50 éves csttpá- dékátlaga 589 milliméter volt, mely e vidék mezőgazdaságának eredményes termelést biztosított. Az elmúlt évben azonban mindössze 436 milliméter csapadék hullott javarészt a vegetációs időszakban. Az elmaradt csapadék tehát 153 milliméter, amely komoly nedvességhiányt hozott a különösen kiszáradt altalajban. A vegetációs időszak közben lehullott csapadék a sekélyen gyökerező szántóföldi növények fejlődését ugyan segítette, sőt még a szőlők lombozatán keresztül is kedvezően hatott, de a gyökérzónából hiányzó őszi-téli csapadékhiányt már nem tudja pótolni. Az altalaj nedvességhiányát a hegyvidéki szólók meg is érzik és ha tartós marad a szárazság az különösen, a fiatal szőlőültetvények visszaeséséhez, esetleg kipusztulásához vezethet. A nagy termőfelületű kor- donművelődésű szőlők különösen igénylik a kellő talaj- nedvességet, mivel nagy lombfelületük sok vizet párologtat Persze a maximális műtrágyázás sem tud kellő- talajnedvesség híján úgy érvényesülni, mint. a megfelelő nedvesség jelenlétében. A meteorológusok az évszázad adataiból számon, tartanák bizonyos időszakonként visz- szatérő időjárási jelenségeket. melyek ismétlődő előfordulására számítani lehet Így van olyan megállapítás, hogy száraz márciust általában száraz év követi. Az egri adatok szerint az utóbbi 75 év alatt 15 esetben volt tíz milliméter alatti csapadékot feltüntető március. Az ilyen évjáratok Közül csupán öt volt olyan, amelynél a száraz márciust száraz évjárat követte, mikor az évi csapadék jóval az 500 milliméter alatt maradt A legutóbbi 17 évben négy ilyen évjárat adódott Az egri tájegységen úgylátszik a száraz március nem viseli feltétlen magán a száraz évjárat zálogát Ennek ellenére az ismereték negatív természeti jelenségekre és azok következményeire számítani lehet. Az időjárás alakulása évjáratonként eltérő módon alakul. Valószínű, hogy azolyannyira várt csapadék az idén a tavalyitól eltérően későbben jelentkezik majd. Dr. l’só Andor Tiszta színekben pompázó borok. Fenyesre törült poharakban. ezüst tálcán — kedvesen mosolygó, csinos hölgyek kezében. Es az asztalokon — melyek mögött egy- egy férfi ül —« gyertyák. Nekik tálalják e poharakban csillogó költeményt, e cseppfolyós halmazállapotban tündöklő jó kedvet, s hozzá a bájos mosolyt.. . Csakhogy ennek az alkalomnak és tevékenységnek mindez csupán az első benyomásra látható — egyébként valóban — legvonzóbb látszata. Olyan ez, mint a csillogó, nagy hatást keltő színészi alakítás a színpadon. A színpadon, a kulisszák mögötti „aprómunka” nélkül... A krónikásnak ilyenféle asz- szociációi támadtak az elmúlt napokban a híres nosz- vaji műemlékkastélyban lezajlott és még híresebb Heves megyei borok versenyén, ahol ezúttal a kulisszák mögül figyelte az eseményeket, a borok nemes versengését. A bírálat A borverseny fő tartalma, lényege a borok bírálata, minősítése. Minden egyéb ennek van alárendelve. A csillogás, a szívderítő női mosoly, amelyek közvetve tartoznak a verseny lényegéhez, a versengő borok közvetlen formai kellékeiként. Mert — amint a szakemberek mondják — a jó bor, a mértékletesen fogyasztott jó bor, az valóban önmaga a jókedv, de legalábbis annak egyik elmaradhatatlan serkentője. És ehhez nagyon illik a hölgyek bájos mosolya. A dolgok, az események tehát e vonzó keretek között, de egyébként nagyon is hét- köznapian, munkaszerűen indultak és zajlottak le. Az első napon öt perces megnyitó, köszöntő után szinte azonnal munkához láttak a verseny lebonyolításának résztvevői. Két bíráló bizottság alakult két-két társéinök Vezetésével, s egy harmadik — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársaiból —, akik a szervezés, a pontos, hiteles és hivatalos adminisztrációt, valamint a technikai lebonyolítást irányították és végezték. Náluk volt elzárva aimak a 253 bormintának az „anyakönyve”, kartonja, amelyek a versenyen indultak, s amelyek a bírálók előtt mindössze egy sorszám, valamint a fajta és évjárat bemondásával jelentek meg. Itt kell megjegyezni, hogy a kartonok adatainak összesítése után derül ki, hogy a 253 borminta hat különböző borfajtából került ki. amelyeket, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, a pincegazdaság, a VOSZK, az egri kutató intézet kü' k, illetve neveztek be a legkülönbözőbb összetételben a versenyre A lényeg &z, hogy a bírálók — a legjobbnak ítélt győztes boron kívül — még Kinek szebb a köpenye? A kollektív szerződés idei módosításában- olvastam a következőket: „ ... a kérésnek eleget téve, a vállalatvezetőség úgy döntött, hogy a vászon munkaköpenyek helyett 1974-ben fokozatosan áttérünk a műszálas, színes köpenyek alkalmazására. Ennek éves költséghatása 220 ezer forint.. .** — A nődolgozók több munkahelyen kérték, hogy a gépek mellett eddig használt fehér köpeny helyett színes, műszálasat adjunk — mond. ta a Mátra vidéki Fémművek szakszervezeti bizottságának nőfelelőse. —-- Praktikusabb, könnyebb a mosása és emel lett szebb, esi - nosabb is. Más vállalat hasonló üzemeiben is utána éztünk, ott hogyan öltöz rek a munkásnők, s aztán egymást követték az ötletek: minden üzemrészben másmás színű legyen a ruha, vagy a gallért varrják legalább más színű anyagból. Ezeket tapasztaltuk, s most aztán nálunk is ki kell találni valamilyen jó megoldást ... Amikor a gépek mellett piszkos, olajos ruhában dolgozó munkásnőt a gyárból kijövet nem lehet felismerni, olyan csinosan kiöltözött, akkor azt mondtuk; lám- lárn, már eljutottunk odáig, hogy már a munkába is úgy mennek a lányok, asszonyok, mintha valami, ünnepségre készülődnének. R hozzátettük: ez igy van rendjén. Most viszont már ott tar- lünk, hogy a munkában viselt öltözék sem nagyon kü lönbözik majd attól, amiben otthonról Indultak él. Fehér köpenyt már kaptak korábban is, de ennél csinosabb, jobban öltöztet valamilyen modern szabású, mű- szálas ruha. Nem olyarl, amiből ezerszám látni, hanem más-más színű, munkahelyenként különböző. „Mutasd a köpenyed, s megmondom, ki vagy” — illetve azt, hogy hol dolgozói... Ezt a nők kérték, bekerült a kollektív szerződés módosításába, s a vállalatnál az erre szánt összeget megfejelik még 220 ezer forinttal. Hogy csinosabbak legyenek a munkáslányok, a munkásasszonyok. S megint csak azt mondhatjuk; ez így van rendjén. Igaz, az örömet egy kis ború is árnyékolja, úgy hírlik, & kereskedelemben csak nagyritkán lehet hozzájutni több színű, műszálas köpenyekhez. Hiába: az igényeink mindig nagyobbak... (hekeli) a verseny lezárulása után sem tudták, hogy melyik borminta kinek a tulajdona. Az aranyérmesek közül ezt az egyet amelyről annyit tudhattak meg a verseny „finisének” végső percében a résztvevők, hogy a 13-as sorszámot viseli, valamint 1968- as évjáratú és hárslevelű fajta — természetesen kikeresték az említett „anyakönyvek” közül, s néhány perc múlva Koós Viktor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, a szervezési-adminisztrációs- és technikai stáb vezetője bejelentette, hogy ez az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság egyik bormintája. Az. első napon mindkét bizottságban 70—70 bormintát kóstoltak, minőéi tettek a bírálók tisztaság, az illat intenzitása, minősége, az íz, zamat intenzitása, minősége. valamint ezek összhangja, harmóniája alapján. E szem pontok szerint nem pozitív, hanem hibapontszámokat adtak egyenként valamennyi mintára, s ezek közül a legkevesebb hibapontot kapott 81 borminta érte el az országos borversenyen való részvételre is feljogosító aranyérmét. A gyertya tehát a bor tisztaságának vizsgálatához kell, s hogy hogyan folyt a kósr tolás? — Erről csupán any- nyit, hogy képtelenség lenne az érzékelő szerveket „ébren” tartani már a huszadik minta megkóstolása után, ha csupán egyetlen kortyot is meginnának a bírálóik. így aztán olyasmit tesznek a megízlelt borkölteményekkel is, amit egyéb körülmények között a bor iránti tiszteletük sem engedne meg — kiköpik. .. Finisben... A második napon, a déli órákban a csinos hölgyek belibegtek az utolsó, elbírálásra váró mintákkal is, s ezután következett a verseny finise. A 81 aranyérmes kategóriába került bor közül kiemelték azt a 13 fehér és hat. vörös bormintát, amelyek holtversenyben, a kategórián belül is a legkevesebb hibapontot kapták. A két bizottságból egy csúcsbizottság alakult, hogy eldöntse ismételt kóstolással: melyik a borok idei királlyá Heves megyében. Egy tálcán bevitték minden bíráló asztalára a 13 fehér, s egy másikon a hat vörös „esélyest”. — Amíg „fehérfüst” nem lesz, addig ide se ki, se be — mondta tréfálkozva Koós Viktor, s a szó legszorosabb értelmében rázárta az ajtót a bírálókra. Közben Nagy János, a szervező stáb „minden titkot tudó” munkatársa, a megyei tanács főelőadója, a sorszámok alapján előkereste a finisbe került borok kartonját, amelyekből néhány, nem a bírálókhoz tartozó kíváncsiskodó előtt kiderült: a pincegazdaság borai vannak bent abszolút többségben, de ott van a nagyrédei és a detki termelőszövetkezet és a kutató intézet egykét bora is. Bent Váradi János, a pincegazdaság főmérnöke — maga is az egyik bíráló volt — rendkívül izgult. A me- • gyei tanács „Arany palack Vándordíját” ugyanis 1968 óta ők is és a Gyöngyös— Domo6Zlói Állami Gazdaság is kétszer nyerte már el. Aki most közülük harmadszor is elnyeri, annál már véglegesen ott is marad ez a kitüntető cím. Csakhogy még harmadik esélyes is ugorhat”... A „fehérfüst” után kidé rült: a legjobb vörös, amely lyal szemben mégis a íehé hárslevelű mellett döntöttek Dr. Kádár Gyula tanszék- vezető egyetemi tanár, az egyik bíráló bizottság társelnöke — munka közben. (Foto: Perl Márton) is a pincegazdaság egyik 1965-ös évjáratú Medoc-ja volt... És amit iszunk...? A verseny szüneteiben a szakemberek, a bírálók kötetlen eszmecserén is a borokról, a borversenyek tapasztalatairól beszélgettek. Két országosan is neves borász így nyilatkozott: — A Heves megyei borversenyek mindig külön élményt jelentenek a megrendezés színvonala és a versenyből levont következtetések, gyakorlati tettek tekintetében egyaránt — mondotta Katona József, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet főigazgatója, az egyik bizottság társelnöke Ugyanakkor elmondotta, hogv a borversenyek jelenlegi bírálati rendszerét a közeljövőben felül kívánják vizsgálni, s megváltoztatni aszerint, hogy ne csak. a borkülönlegességek, hanem azok a borok is minősítésre kerüljenek, amelyek a közfogyasztásban ismertek és kaphatók. Ezen a mostani megyei borversenyen már találkoztunk 26 ilyen forgalmi borral is Egyébként — amint utólag kitűnt — a „borkirály” hárslevelűből az egri pincegazdaság évenként mintegy 15—20 ezer hektoliternyit palackoz és forgalmaz belföldi fogyasztásra is... — A megye két történelmi borvidéke közül a legjobban a Mátraajit ismerem — mondta dr. Kádár Gyula egyetemi tanár, a Kertészeti Egyetem borászati tanszékének vezetője, ugyancsak bíráló bizottsági elnök, aki egyben mindig hazajön a megyei borversenyek alkalmával. Ugyanis édesanyja és testvérei ma is Gyöngyösön élnek. — ígéretes kísérleteket folytatunk egy sherry-bor előállítására Gyöngyösön, az állami gazdasággal közösen, s várhatóan már jövőre többszáz hektoliternyi mennyiségben piacra is kerülhet. ízben, zamatban és szeszfokban a tokaji száraz szamorodnihoz lehet hasonlítani. A Mátraalji borvidék ma már az ország legnagyobb minőségi bort termelő bor- vidéke, s ez óriási fejlődésnek tekinthető... Boraink, a verseny színvonala tehát ezrévben is szép sikereket hoztak, s öregbítik Heves megye megszerzett jó hírnevét. És végül; minden tekintetben kiállta a próbá: az idei verseny színhelye, n noszvaji műemlékkastély is Méltó, rangos és 6tílszerű keretet nyújtott e nemes versengés szántára. Faludi Sándor N Emis ág 0 1974, április 2S„ vasárnap Sorverseny - a kulisszák mögött...
