Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

Szerkesztőségünk vendége voitg

dr. Halász Tibor

a Mátraalji Szénbányák igazgatója

' » Szívélyesen köszöntjük • szerkesztőségünkben, és mivel ennek az interjúsorozatnak már bizonyos kialakult hagyományai vannak, arra kérjük, mutatkozzék be olvasóinknak, nagy vonalakban vázolja életének eddigi útját.

— Köszönöm a meghívást.

Magamról annyit, hogy Szombathelyen születtem, 1924- ben, vasutascsaládból származom. 1942-ben érettségiztem a szülővárosomban, majd Budapesten a Műszaki Egyetemre iratkoztam be az általános mérnökkarra. Közbejött a háború, tehát a tanulmányaimat meg kellett (zakítanom. Néhány évig izom bath elyen dolgoztam, majd befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. Élhelyezkedtem a Közlekedési ér Postaügyi Minisztériumba... »honnan 1950-ben . aspiran- túrára mentem Leningrad- ba. Ennek befejezése után a Betonútépítő Vállalathoz ke fűltem 1951-ben, ahol a Mii. fejtések földmunkám dolgoztam. Ez a vállalat rendelkezett akkor olyan nehéz- föld gépek kel, a> <-f I külfejtéseknek szükto'tük volt. Majd I960-' -i a Budapesten székelő K z; bányászati Vá. ' 'főmé" óke lettem. 106' fVibus 1 tői kinevezte Mátraalji Szénhány ás/; Trovzt igazgatójá- y é* ekkor kerültem PetőVyára.- Ne regye tolakodás- a felesége Budapesti, ön pedig Gyöngyösön dolgozik és lakik. Vein származik ebből valamiféle feszültség a családi életében?

— Ezt a kérdést a munkatársaim közül is többen feltették már. Főként kezdetben. Az igazság az, hogy a feleségem nem neheztel azért, hogy a hétből néhány napot távol töltök tőle. Hogy miért nem? Vegyük a ’eg- egyszerűbb példát. Egy igazgató munkaideje, így az enyém is, általában nem napi nyolc órát tesz ki. Gyakran előfordul, hogy este hétre vagy annál is később végzek Ha külföldi vendégeink vannak, őket nem hagyhatom masukra. Melyik feleség képes elviselni azt. hogy a férje rendszeresen Későn járjon haza a m inka- helyéről ’ Komolyra fordítva a szót: így egyeztünk

meg a feleségemmel, és állíthatom, hogy teljes összhangban. A hétvégeket pedig mindig együtt töltj ik, és ebben is következetesek vagyunk.

— A Mátraalji Szénbányák a megye legnagyobb vállalata, de országosan Is jelentős gazdasági egység. Erre a tényre is gondolva, ml a véleménye, mennyire ismerik önt a megyénkben, sőt: Gyöngyösön, abban a városban, ahol dolgozik?

— Ügy érzem, elég sokfelé ismernek engem. Mint a megyei pártbizottság tagja, többször felszólaltam. Tagja vagyok a MTESZ megyei elnökségének. Gyöngyös környékén sok tsz vezetőjét ismerem személyesen, többször meg is fordulok ezekben a gazdaságokban. Gyöngyösön az ismeretségem még szélesebb, gondolok a városi és a járást politikai és tanácsi vezetőkkel »’aló kapcsolatomra, de magukra a gyöngyösiekre, a városban élő dolgozókra, emberekre i6.

— Mégis, mintha ritkán láthatnák a gyöngyösiek egy-egy rendezvényen, gyűiésen.

_ Az előbb már említettem: a hétvégeket fenntartom magamnak és a feleségemnek. Ezekre szükségem van. Egyszerűen: pihennem kell. Ilyenkor kimegyünk a feleségemmel a Duna-parti vállalati horgásztanyára, ahol kifújom magam, nagyokat sétálunk, vagy a horgásztanya környékén, a kertjében teszek-veszek. Ebből a prog ram bői nem engedek. Ezekre a kikapcsolódásokra az készségem megőrzése végett '■« szükségem van. Kezdetből a szememre vetették,

hogy nem megyek el egy névadóra, esküvőre, családi ünnepségre. Ez igaz. De a tsz-ekbe sem azért járok, hogy a múlt évi borok minőségét ellenőrizzem. Mindezt tudják rólam azok, akik Ismernek, és el Is fogadtak ilyennek.

— Önnek műszaki doktorátusa van, a műszaki tudományok rodidátusa. Került-e má. valaha ösz- szeütközéstv Ősben a tudomány embere a vállalati igazgatóval, ait lényegéé s „er V hétköznapi iráuyttó te» >kenysé- get ’ . iytat?

— h' . >anapá irányító tevékenység él a tudatná- ryo* fői ijT, , Jéggé jól megfér agymás mellett. Szeréten- azt a tévhitet eloszlatni, ha egyáltalán van ilyen tévhit, hogy a vezetés az r./.n tudomány. Vegyük a ml »--etünket. Annak Idején kaptunk egy feladatot: old- juk meg a visontai külszíni

íj lés dolgát. Csak egyetlen érdekességet ehhez. A visontai szénmezó alatt olyan nagy a víznyomáa, hogy mindenki attól tartott: a külfejtést a víz felnyomja. Senki sem mondta meg nekünk, hogy mit' és hogyan kell csinálnunk ahhoz, nogy ez ne következzék be. Itt segített a tudományos fokozattal szerzett ismeretanyag és a készség. De a külfejtés gépesítésére is elmondhatom ugyanezt. Olyan gépóriásokat üzemeltetünk, amelyek közül egyikét-másikat a mi kérésünkre terveztek meg az NDK-ban, ezeket tehát Európa-szerte sem lehet máshol megtalálni. A tudományos fokozat ebben is kézre játszott, de még mindig nincs lezárva ez a téma, hiszen ezeknek a gépkolosszusoknak az üzemeltetése sem csupán rutinfeladat.

— Lényegében tehát: egy Ilyen beosztáshoz, mint az önc, jó. ba van tudományos képzettség?

— Lehet jó vezető az Is, akinek nincs ilyen vagy olyan iskolai végzettsége. De akinek minősített képzettsége van, annak nagyobb a lehetősége ahhoz, hogy jól tudjon vezetni. Persze, a diploma önmagában nem ad vezetői erényeket is. Más dolog az, hogy én nem tudom elképzelni magam valami intézetben, ahol a végtelen nagy csendben valami egészen aprólékos munka í°~ lyik. Nekem kell a munkahely lüktetése, ritmusa, zaja. Az, hogy ha végigmegyek a folyosóin, akkor innen az írógép kopogását halljam ki, onnan heves vitát, amonnan pedig a telefon zajos, türelmetlen berregését. Annak idején Prieszol elvtárs műszaki titkára voltam a minisztériumban. Az ő javaslatára küldtek ki engem a Szovjetunióba, de már akkor arra kértem, ha visszajövök, ne kelljen nekem a minisztériumban hivatalnoko6kod- nom.

— Ügy tudom, önnek már azóta is lett volna alkalma magasabb beosztásba is jutni, amióta a vállalathoz került. Ml tartotta itt mégis?

— Köztünk legyen mondva, hívtak már a Műszaki E* etemre, megkérdezték már, vállalnám-e esetleg egy létesülő tröszt vezérigazgatói posztját, hogy mást ne is említsek. Nem, én itt érzem jól m/»,™. Az én szűkebb műszaki területem a földmunkák komplex gépesítése. Ezt csak itt tudom kifejteni, megvalósítani. A mély- művelés nem az én világom. Nem is vonz. Aztán itt van Visonta. Mégiscsak a mi kezünk nyomán nőtt fél. És korábban is. ma is hányán jöttek és jönnek ide máshonnan, más országokból is, még a nyugati államokból is, és nem győznek csodálkozni, ámuldozni azon, amit látnak. Ez sem lebecsülendő élmény. Bennem is van szakmai önérzet, vagy hiúság, nevezzük, aminek akarjuk. Persze, nemcsak az én munkám efedmény« o&ndez, hanem sokunké. Megszoktuk egymást, és ha olykor el is feledkezem magamról megbeszélés, vita

közben, és keményebb szavakat használok, akkor sem megy ki senki sem ijedten. Tudják, hogy azzal az ügy le van zárva. Ezek mind olyan dolgok, hogy itt tartanak, ide rögzítenek. Jól érzem itt magam. Mit mondjak még erről ? Ez a tény.

— Annak idején évekbe tellett, mire Pctőfihányá- ról Gyöngyösre költözött a vállalat De mintha Petőfi bánya megmaradt volna kedvencnek. Sokkal jobban fejlődik manapság, mint annak idején, a bányászat fénykorában.

— Hogy évekbe tellett, míg Gyöngyösre költöztünk, annak egyszerű oka van. Annak idején a vállalat alapító oklevelébe már Gyöngyöst írták be székhelyként Én évekig kértem, adjanak pénzt ahhoz, hogy a gyöngyösi székhelyet kialakítsuk. Most nincs, majd lesz, kaptam a választ egymás után. Van egy régi. de nagyon' igaz közmondás: Segíts magadon ... Ml is ezt tettük, elunva a várakozást. Nem kértünk tovább, hanem körülnéztünk, mit tudunk csinálni a saját erőnkből. Ekkor mondták azt Petőfi bányán, elmegy a vállalat, ránk sem néznek majd ezután. Mindez egybeesett azzal, hogy a központi gépjavító üzemünket ki kellett telepítenünk a fővárosból. Erre kaptunk nyolcmilliót. Hozzátettünk még mi is jó néhányat, így az üzemet újjávarázsoltuk Petőfihányán. Aztán megcsináltunk még egy sor egyéb dolgot Is, nehogy azoknak legyen igazuk, akik elsiratták Petőfi- bányát. Közben átköltöztettük” a saját pénzünkből a vállalat központját Gyöngyösre.

— Ha már a bányát hoztuk szóba, forduljunk Visonta felé. A Tbore* külfejtésnek eddig csak a múltját Ismerjük. Ml lesz a Jövője?

— A Thorez külfejtés kiemelt munkahely. Az ország jelenleg legnagyobb erőművét, a Gagarint kell ellátnia szénnel. Az erőművet 25— »10 éves élettartamra tervezték. De ki tudja azt megmondani ma, meddig működik majd? Gondoljunk a lőrinci erőműre. Hátha a Gagarin csúcserőmű lesz? Iraz, akkor nem lignittel fűlik, mert az akkor már nagyon gazdaságtalan lenne. Van itt még valami, amiről eddig kevés szó esett: a nagyrédei, ma még teljesen fel sem tárt szén vagyon. Ez is befolyásolhatja a jövőt. A terv szerint a visontai külfejtés 25— 30 évig működik. Itt, mint egy gyakorló műhelyben képezzük ki a néhány év múlva már működő bükkábrányi külfejtés szakembereit is. Bükkábrány a visontai üzem háromszorosa lesz. Tehát nem egyszerűen csak másolni keli majd a visontai körülményeket. Űj. a mostaninál is korszerűbb eljárásokat kell kialakítanunk, és ez ismét újabb, nagyon érdekes és nagyon szép feladatot jelent. Ez is alkalmat nyújt arra. hogy megint „megmutassuk, mit tudunk”: ahogy szokás ezt mondani.

— önnek nagyon Jelentős feladata van a KGST egyik szakbizottságában. Hogyan értékeli ezt a tevékenységét?

— Közel tizenöt éve veszek részt a KGST munkájában. Több éve vezetem a szénbányászati állandó bizottság 2. számú tudományos-műszaki tanácsában dolgozó magyar delegációt. Ez a 2. 6zámú tanács a külfejtésekkel foglalkozik. Ajánlásokat dolgozunk ki, amiket nem kötelező átvenni egyik államnak sem. De ki ellen sége a jónak? Hogy Visontán egy valóban korszerű technikával működő külfejtést tud - tunk megvalósítani, annak ellenére, hogy csak kevés hazai tapasztalattal rendelkeztünk, ennek a todorpány ősműszaki tanács munkájának, eredményeinek, ajánlásainak is köszönhetjük.

— Hogyan folyik a munka a bizottságban? Csupa nyájas mosolygás minden, vagy felizzanak néha parázs viták is?

— A tárgyalási módszere ott is a szokott. Az egyik ország előterjeszti a tárgyalás anyagát. Utána megkérdezik, kinek van kérdése, majd a hozzászólásokra kerül sor. Itt is vannak ellenvélemények, kétkedések, bizonytalankodások, nézeteltérések. Azt sem mondhatnám, hogy minden küldölt mindig csak a legszükségesebb mennyiségű Időt használja a hozzászólásra. Ott is a személyiség függvénye a felszólalás tartalmassága és időtartama is. Miután az egyes témákban nem mindenki egyenlő arányban érdekelt, ez a különbség megmutatkozik a gyakorlati feladatok vállalásában. Gondoljuk el, itt van az orenburgi gázvezeték. Az egyik KGST-állam ennyi, a másik annyi, millió köbméter gázt kér, tehát ennek az arányában akar részt venni a vezeték megépítésében is. Az érdekek tehát nem azonosak, azokat egyeztetni kell. Az sem mellékes például, — maradjunk a gázvezetéknél —, hogy annak melyik szakaszat kell elkészíteni: hegyvidéken, Ingoványos területen, pusztaságban vagy magasan kulturált környezetben. Ilyenkor aztán folyik az alkudozás, ha úgy tetszik, illetve: a nézetek, vélemények közelítése. Olykor heteken, hónapokon át tart a dolgok tisztázása.

— Szívesen hangoztatott indok ma az energiaválság, amikor termelésről, árakról esik szó. Mit köszönhetünk mi ebben a helyzetbeu a Szovjetuniónak?

— Először is mondjuk ki: igenis, van köszönni valónk. Sehol a világon olyan olcsón nem tudnánk ma olajat, gázt, villamos energiát vásárolni, mint a Szovjetuniótól, Nálunk nem volt energiaválság. mert a KGST-n belül a Szovjetunió a vállalt kötelezettségének maradéktalanul eleget tett és eleget tesz. Az is tény viszont, hogy a beláthatatlan mennyiségű energiatartalékait a Szovjetunió sem tudja az egyre nagyobb, tehát költségesebb beruházások nélkül a felszínre hozni. Ezért nekünk is tennünk kell ebben a dologban. Más a 750 kilovoltos távvezeték. Ilyen egész Európában csak a Szovjetunióban található. Ezt a vezetéket a Szovjetunió egész területén, a magyar határig a szovjet partner építi meg. A határtól Albert- irsáig mi. Albertirsánál ágazik majd el a vezeték a többi KGST-állam irányába.

— Bármennyire gazdag állam a Szovjetunió, ajándékba nem adhat nekünk olyan keresett árut, amit a tőkés piacon nagyon jól tudna értékesíteni

— Ajándékról szó sincs. A kereskedelemben arra is ügyelnek a partnerek, hogy a másiktól a nekik nagyon fontos cikket kaphassák meg. Abban van nekünk szerencsénk, hogy tőlünk közszükségleti cikkeket, könnyűipari termékeket, gyógyszereket és autóbuszokat kémek ellenértékként. Ezeknek a szállítása nekünk könnyebb feladat A másik; a KGST-n belül

hosszabb időre kötnek megállapodást a tagállamok volumenre, és ezt bontják fel évenként tételesen. Az árak a szerződési időszakban változatlanok maradnak, így biztonsággal lehet kalkulálni, tervezni. Egy idő után azonban igazítani kell az árakat, az kétségtelen.

— Milyen kapcsolatok alakulnak ki a delegátusok között a hivatalos kereteken túl?

— Néhány évvel ezelőtt a szovjet fél kezdte kialakítani a meghívásokat. Nem a jegyzőkönyv aláírása utáni hivatalos fogadásra gon dől olt, hanem a személyes jeliegűre. A szállodai szabába szölt a meghívás, ahol a küldöttség vezetője néhány társával várta a vendégeket, és vodkával, kaviárral, más, jellegzetesen orosz csemegével kinálta őket. Személyzet nem volt, a tálalást is a delegátusok végezték. Akkor nagyon kínos helyzetbe kerültünk, mert mi erre nem készültünk. Nem tudtuk a meghívást viszonozni. Azóta egy kis barackpálinka és szalámi mindig akad a poggyászunkban. Az ilyen kötetlen egyiittlétek- nek megvan az óriási előnyük. Fesztelenebb, közvetlenebb a légkör, jobban lehet olyan kérdésekről is szólni,, amiket a hivatalos fórumon aligha lehetne feltenni. Miután rendszeresen fél évenként találkozunk egymással, bizonyos bensőségesebb kapcsolat is kialakult közöttünk. Megismertük egymást Nagyon jólesett,, amikor a KGST-ben töltött tizenöt éves munkámért emlékpiakettet és érmet kaptam.

— Térjünk vissza a vállalathoz. Ennek elnevezése Mátraalji Szénbányák. Mégis többféle, a bányászattal nem egészen összhangban levő tevékenységet Is folytatnak. Hogyan aránylanak ezek egymáshoz?

— Az arány felé-fele. Az' egyiket csináljuk, a másikból él ü nk. Például: a csővezetékek építéséből élünk. A bányászat ma még nem nyereséges. Bár mi öt éve már nem veszünk igénybe dotációt az államtól, és elértük, hogy a vállalati eredményünk tavaly már majdnem számillióra rúgott. Termelési értékünk a gazdasági mechanizmus bevezetése óta öt év alatt az 524 millióról az

cgym i 11 iárd-háromszázmil- lióra nőtt. A legtöbb szenet 1970 előtt a vállalatunk 1964- ben termelte: 2,4 millió tonnát. Tavaly már a 6,5 millió tonnánál tartottunk, jövőre pedig eléjük a 7,5 millió tonnát, és ezzel az ország összes széntermelésének a harminc százalékát mi adjuk. Ezekhez tegyük hozzá, hogy Bükkábrányiján évente 15—20 millió tonna szenet kell majd termelnünk. Tehát a vállalatunk 1985-ben egyetlen év alatt több szenet ad majd külfejtéssel, mint amerm.vit ma termel az ország összes mélyművelésű bányája.

— Hogyan ítéli meg a vállalat, műit évi tevékenységét, milyennek látja az idei terveket a vállalat képességei szemszögéből?

— Becsületes, tisztességes munkát tükröznek azok a számok, amelyek a tavalyi eredményeinkre vonatkoznak és amelyeknek alapján most el is értük a kiváló vállalat címet Ehhez aasaban

senkinek sem kellett, megrokkannia, csak egyenletesen, jól kellett dolgoznia. Lényeges dolognak tartóin, hogy a vállalat mindig megfelelő húzóerőt tudjon biztosítani a dolgozóinak. Se túl magasra, se túl alacsonyra ne tegye á mércét. De mindig egy kicsivel feljebb, mint korábban. Hogy a képességeink szerint milyenek a tervek? Lehet-e egy vállalatnak is a képességeinek teljesen megfelelő terveket kialakítani? Arra büszkék vagyunk, hogy termelési volumenünk tavaly tizenöt, széntermelésünk huszonöt, ugyanakkor a létszámunk pedig csak két százalékkal nőtt. Ami a másik oldal: sajnos, tavaly három halálos kimenetelű baleset volt a vállalatunknál. Miután emberéletről van szó, ezek nagyon súlyos számok. Nehezítette a munkánkat, hogy az NDK-partnerünk nem szállította le olyan ütemben a gépeket, ahogy azokra szükségünk lenne.

—- Amikor a vállalat

Gyöngyösre költözött, a dolgozókban bizonyára különböző elképzelések éltek a várossal kapcsolatban. Mit vártak Gyöngyöstől? De meg is fordíthat fűk a kérdést: mit kapott Gyöngyös a vállalattól?

— A város jellegénél fogva orientálja az embereket, A dolgozóink is a városi életet várták, tehát jó lakás-, művelődési, szórakozási és sportolási körülményeket Mondjuk meg. ezeket lényegében meg is kapták. Hogy mit adhattunk mi Gyöngyösnek? Kezdem azzal, hogy egy erős politikai bázist a munkás és a műszaki kollektívánk révén. Szellemi dolgozóink a kulturális életet erősítették meg. De milliókat adtunk építkezésekre is már eddig is: óvodára, művelődési házra, sportpályára, uszodára és így tovább. Mondhatjuk tehát, hogy eddig kölcsönösen elégedettek lehetünk egymással. Reméljük, ezután is azok leszünk.

— Személy szerint önnek milyen tervei, elképzelései vannak a. jövőre nézve?

— Szeretném az itteni munkámat jó egészségben tovább folytatni. Ez a kívánságom csak az első pillanatban tűnik nagyon egvszerű- nek. Az alapfeltétel, hogy jó egészségem legyen, nem is olyan könnyű dolog ma, amikor olyan nagy a rohanás, annyi a különböző impulzus, információ, ami őrli az embert idegileg is. Ezért kell időnként és rendszeresen kikapcsolódnom. A kikapcsolódás nálam semmiféle hobby- val nem jár együtt. csak végtelen csendet és nyugalmat jelent.

Szeretnék úgy nyugdíjba menni a Matraalji Szénbányáktól, hogy akkorra már megvalósítottuk a bükkábrányi külfejtést. Ez még tíz év. A nyugdíjkorhatárig. De még utána is szeretnék jo egészségben élni még jó néhány évig. Tehát mindennek az alapja: a jó egészség. Ettől nagyobb kívánságom nincs. Gondoljuk el, régi mondás: Ha egészség van. minden van. Én Is így tartom.

— Hadd kívánjunk tehát ml Is jó egészséget a tér- ve* megvalósításához. Köszönjük az Interjút

(Foto: Fttil VI:i fon)