Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

„Sa eve együtt, közös ütou” 9 magyar ezüst núra MAGYARORSZÄG EGYET­LEN számottevő nyersanyag­kincse a bauxit. E summás megállapítást egészítsük ki néhány adattal. A geológia tdnúsága szerint hazánk ba- uxitvagyona 60—70 millió tonna, és ez a világ becsült készleteinek mintegy másfél 6-zázaléka. A Központi Sta­tisztikai Hivatal 1973-as je­lentése szerint tárnáinkból tavaly, 2,5 millió tonna föld­fém került felszínre és ez Magyarországnak — a nem­zetközi rangsorban — a ha­todik helyet biztosítja. A magyar alumíniumipar kezdetei az 1920-as évek ele­jére nyúlnak vissza. A bá­nyák és az ipari üzemek üz­leti érdekeltségében már kez­dettől ott találjuk a német tőkét, s így érthető, hogy az 1944-ben termelt 1 millió tonna bauxit, illetve 21 ezer tonna timföld és 10 ezer ton­na alumínium csaknem teljes egészében a hitleri hadigépe­zetet szolgálta. A potsdami egyezmény ér­telmében a magyarországi német javak — ilyenformán a hajdani német alumínium- ipari érdekeltségek is — szovjet tulajdonba kerültek, illetve létrejött a magyar- szovjet bauxit- és alumíni­umipari vegyes vállalat, a Maszobai. Szakembereink a szovjet geológusokkal kar­öltve megközelítő pontosság­gal feltérképezték a számba jöhető lelőhelyeket, miközben a banyaművelés, a timföld­gyártás és a kohósítás bőví­téséhez gépek és berendezé­sek érkeztek a Szovjetunió­ból. A SZOCIALISTA interna­cionalizmus jegyében, orszá­gaink megszilárdult testvéri barátsága értelmében, mint ismeretes, a Szovjetunió 1954-ben végleg lemondott a háborúban megszerzett tulaj­donairól. Ekkorára viszont már jelentékenyen bővült az alumíniumipar valamennyi ágának termelése és megte­remtődtek az azóta megva­Hazánk 1960-ban Lengyel- országgal is értékes együtt­működési megállapodást kö­tött. Ennek keretében 80 ezer tonnára emelkedő meny- nyiségben szállítunk timföl­dét, és az alumínium-tarta­lom negyven százalékát kap­juk vissza tömbalumínium formájában. Az elszámolás a mindenkori világpiaci ára­kon történik. Az 1960-as évék elején már mind nyilvánvalóbba vált, hogy az alumíniumipar vertikális termelésfejlesztését — tehát a bauxitbányászat, a timföld-, a tömbalumíni­um, továbbá a készárugyár­tás bővítését — aZ ország képtelen megvalósítani ön­erőből, elsősorban a korláto­zottan rendelkezésre álló villamosáram, miatt. A kor­mány két lehetőség között választhatott: vagy lemond a leggazdaságosabb félgyárt­mány- és készárugyártásnak az ország nyersanyag-adott­ságaival arányos fejlesztésé­ről, vagy pedig a nemzet­közi kooperációra építve „megtakarítja” a rendkívül energiaigényes alumínium- kohászatot, ugyanakkor fej­leszti a timföldgyártást és az alumíniumfeldolgozó ipart. AZ UTÓBBI MEGOLDÁS ígérkezett célszerűbbnek. A magyar—szovjet timföld­alumínium egyezményt a két kormány 1962. november 15- én irta alá. A szerződés lé­nyege, hogy Magyarország a Szovjetunió részére 1967-től kezdve, növekvő ütemben, végül is évi 330 ezer tonna timföldet szállít kohósításra. Ennek megtörténte után a Szovjetunió évi 165 ezer ton­na alumíniumot szállít vissza Magyarországra. A megálla­podás egyik oldalán az olcsó szovjet villamosáram áll, a másik oldalon pedig azok a gépszállítások, amelyekkel hazánk kiegyenlíti a vol- gográdi alumíniumkohászat; költségeit ram jaként — fokozhassa a félkészgyártást és a készáru­termelést. Székesfehérvárott új csarnokok épültek a Könnyűfémműben, korszerű berendezések, gépsorok kezd­ték meg a termelést, s kül­földi licencek felhasználásá­val szélesítették a termék- választékot, illetve javították a gyártmányok minőségét. Reneszánszát éli az alumíni­um alapanyagú kábelgyártás is, miközben — egyebek kö­zött — a Fémmunkás Vál­lalatnál ötletes nyílászárók, könnyűszerkezetes elemek, Jászberényben autoszifonok, a budapesti Alumíniumgyárban gázpalackok, kukták, s annyi más között — licenc alapján — teflonedények készülnek. Nem vitás, hogy a kétol­dalú megállapodás, amelyet a magyar és a szovjet kor­mány lényegében 1985-ig meghosszabbított, lehetővé te­szi, hogy hazákban is bőség alakuljon ki az olcsó alumí­nium-készárukból, s kifejlőd­jék a műszaki-tudományos forradalomnak megfelelő ma­gas fokú alumíniumkultúra. Amíg az egy főre jutó alu­míniumfelhasználás 1962-ben átlagosan mindössze 4,3 kiló volt, addig jelenleg már több mint 10 kiló jut egy-egy la­kosra. Ez meghaladja Olasz­ország, Anglia, Franciaország fogyasztását, s a „fejadag” csupán az NSZK-ban és Svédországban magasabb. További előny a magyar— szovjet egyezmény kerete­ben, miszerint az alumíni­umipar mai és holnapi be­ruházásai lehetővé teszik, hogy az egy főre jutó átla­gos felhasználás 1985-re mar elérje a 20 kilogrammot! NEMZETKÖZI GAZDA­SÁGI körökben nagyra be­csülik és magas színvonala miatt egyértelműen elismerik a magyar alumíniumipart. Ugyanakkor az is köztudott, hogy e sikerek a szocialista nemzetközi együttműködésen alapulnak. ' Benedek István Gábor lósított erőteljes fejlesztés feltételei. Említsük meg a szocialista országok között kibontakozó gazdasági együttműködés má­sik korai, ám igen jelentős példáját. Magyarország és Csehszlovákia 1951-ben meg­állapodott abban, miszerint hazank bauxitot és megha­tározott ideig timföldet szál­lít északi szomszédja számá­ra, ahonnan az alumínium- ipar fejlesztéséhez a gépek sora és villamos energia ér­kezik. Az egyezmény nyomán a magyar alumíniumipar átren­dezhette sorait Jelentéke­nyen meggyorsult a bauxit­bányászat, a meglevő tárnák mellett újak létesültek. Szin­te ugrásszerűen bővült az aj­kai és az almásfüzitői tim­földgyár termelése. A magyar—szovjet tim- föld-alumíniumegyezmény, amely egyben kifejező meg­valósítása a KGST komplex célkitűzéseinek, lehetővé tet­te, hogy a népgazdaság — a IV. ötéves terv kiemelt prog­Bútorok a házgyári lakásokba A Bútoripari Vállalat 1. számú gyára készíti az úgy­nevezett „M” családba tartozó szobabútorokat, amelyek sokféle variációban állíthatók össze. A bútorcsalád legnép­szerűbb tagja a Maja garnitúra, amelyből a tavalyi hét- tttevrel szemben, az idén belföldre már mintegy nyolcezret kéailenek. IMTl-fotuj leltár Jo2|t?/ leloatde) Park, út, járda, hidak, sze­méthordás és virágültetés, árkok tisztítása és különbö­ző építkezések: ez mind a Városgondozási Üzem fel­adata Gyöngyösön. Oiyany- nyira sok ez így együtt, hogy első hallasra szinte át sem lehet látni, mi mindent kell csinálnia egyetlen üzemnek a városban. De annyi felsej­lik a szavak mögül, hogy ők mindennel foglalkoznak, ők Gyöngyös mindenesei. Ha úgy vesszük. nagyon megtisztelő és éppen ezért felelősségteljes az. amit csi­nálniuk kell és amit csinál­nák is. Hogy milyen haté­konysággal, ezt próbáljuk felvázolni. Csak palántából 120 ezer Érdekes volna valamiféle fejtörő kérdésnek feltenni: mondják meg, kérem, mi­lyen területeken díszlenek virágok, bokrok, fák Gyön­gyösön. Próbálják megálla­pítani, hogy az összes park­terület hány négyzetméter lehet. Ugyan hányán tudnák a megközelítően pontos szá­mot? Hiszen a város belső területein több mint negyed- millió négyzetméter, a mátrai területeken pedig 25 ezer négyzetméter park díszük. Ezek a belterjesen gondozott parkokhoz tartoznak, de a külterjes parkok területe is meghaladja . az ötvenezer négyzetmétert. Fantasztikus számok ezek, ha belegondolunk. Kétmillió forint és százötvenezer fo­rint: így kell a pénz az egyikhez és a másikhoz az előbbi kategóriáit szerint. Hogy mire kell ez a tekinté­lyes összeg? Ilyenekre: csak egynyári virágból 120 ezer palántát ültetnek lei a kerté­szek. Tavaly a földbe került közel 500 fenyőfa, 800 dísz­cserje, ezer fa és majdnem nyolcezer rózsatő. Egyre nagyobb meglepe- IM: qkuáúü i iiük azek a *aaá-. ifjúsági parlamentek Itt ülnek hát a képvise­lők. A széksorokban, rende­zetten, egymás után. Néme­lyik előtt kis jegyzet, abban a rábízott feladatok felsoro­lása, neliogy megfeledkezzék egyről is. Mások csak úgy, minden segítség nélkül tart­ják számon mondanivalóju­kat. Lehetnek vagy hatvanam Ügy választották ki őket a többiek közül, és küldték őket ide, valamennyiüket a parlamentbe, az ifjúsági parlamentbe. Minden olyan, mint az „igaziban”. Elnökség, meg­nyitó, beszámoló vagy refe­rátum. teljesen mindegy, mi­nek nevezzük, aztán felszó­lalás, interpelláció, jegyző­könyv, hitelesítők, egyszó­val: semmi sem hiányzik. Itt azonban fiatalok ülnek a széksorokban. A téma pedig — önma­guk: a fiatalok helyzete, vi­selkedése, munkája, tevé­kenysége, véleménye, maga­tartása. Hát nem egyszerű ez így? Vagy úgy helye­sebb : hát nem rettenetesen bonyolult ez így? Nincs időnk a meditálás- ra, mert feláll Kajos Ág­nes, aki maga már kemény hat évet tudhat a háta mö­gött a kereskedői pultnál, és sorolja is: — Nagyobb aktivitásra lenne szükség a fiatalok kö­rében. Kevesen jélennek meg a politikai oktatáson, de a szakmai dolgokban is többet kellene törődni a végzős tanulókkal, a har­madévesekkel, mert sok mú­lik essen, milyenek lesznek a holnapi kereskedők. Szép, szabályos rendbe szedve, minden lámpalaz nélkül, természetes gördüle- senységgel mondja * vete- ményét. Nem rejti véka ala a gondolatait akkor sem, ha a saját társait kell elmarasz­talnia. Teheti, mert ő már hat évet húzott le ebben a dő, ő már bizonyított a fel­nőttek, de a tizenéves csit- rik és kamaszok előtt ás. Nem igaz? Következnek utána a töb­biek: Toldi Imre, aki a fia­talok lakás:, pitééi kölcsöné vei foglalkozik, Nagy Mi,: lósné, aki a 19. sz. üzlet if­júsági brigádjáról tesz emii . test, Krizsán Anna, aki a dolgozó nők helyzetének könnyítésére említ meg cgj javaslatot, Szabó Éva, aki Tiszta környezet, rendes bolt elnevezésű mozgalmat nép­szerűsíti, Jakab József, aki felajánlja, hogy tájékoztatót készít a lakásépítkezési dől gokról, Hettich Agnes, aki bírálja azokat, akik a mun­kában hátul kullognak, de ha kirándulni kell, az elsők kö­zött tolonganak. Senki sem frázisokat pu~ fogtat, hanem érdemi dolgo­kat errtlít. Tennivalókat, fel­adatokat, változtatni 4 rtt jelenségeket. Ez a Gyöngy- szöv ifjúsági parlamentjének a jellemzője. — Még csak most szokjuk ezt a formát — hangzott az egyik megállapítás a szövet­kezet elnökétől, Csernyánsz- ky Tamástól —, de már a kezdetnél is erőteljes törek­vés tapasztalható. Nagyon kritikusan szólnak a fiata­lok a maguk, de az egész szövetkezet dolgairól. Ifjúsági parlament: mint valami tanulószoba a köz­életi gyakorlat kialakítására. Jó ez így, (gmf) * Ha valahol fontos szerepe volt az ifjúsági parlament­nek, a Hatvani Háziipari Szövetkezetre ez különösen illik. Közel száz fiatalja — jobbára asszonyok, leányok .— öt árutermelő részlegben dolgozik. S legalább ennyi a munkahelyek száma is. Bo­rost István elnök rövid be­számolója után akadt tehát bőven hozzászólás, vitára in­gerlő észrevétel, kritizáló megjegyzés. Néha talán élesein, ironi­kusan fogalmaztak a fiata­lok? Senki nem ütközött meg rajta az elnöki asztal­nál, ahol a szövetkezet ve­zetői és a városi KISZ-bi- zottság titkára. Juhasz Fe­renc foglaltak helyet. Ma már természetes a demok-< ratizmusnak ez a kiteljese­dése. Sőt, ebben rejlenek nemcsak a termelési sikere*:, hanem a jó munkanelyi köz­érzet, s egy-egy közösség ősz- szekovacsolódasa. Mégis mi volt leginkább a céltábla? Miért pereltek a szövetkezeti fiatalok ? A probiemak egeszen szé­les skálája felvonult elöl­tünk. Kezave a munkakö­peny kihordási idejével, a védőitallal. Folytatva a szú. - munkásképző tanfolyam sé­relmezett részvételi költsé­gevei, a porelszívó bérc- Me­zé* hiányával. S befejez. j Fucskó Tiborná lelkes fel­ajánlásával, amelyben egész családja részvételéről bizto­sította a vezetőséget abban az esetben, ha Mátraszent- imrén megkezdődik a cég üdülőjének építése. Ö volt az, aki szívesen hoz álcin- zatot azért is, hogy mielőbb tető alá kerüljön a vietnami fiatalok szakmunkásképző intézete, amelyben egy le­bombázott ország leendő épí­tőit juttatja tudáshoz, szak­ismerethez a nagyszerű nem­zetközi szolidaritás. Tehat nemcsak követel­tek, nem csupán kapni akar­tak az egybesereglett hatva­ni fiatalok ezen a parla­menten! Nem csupán azok­ba a paragrafusokba, az if­júsági törvény ama textusai­ba kapaszkodtak, amelyek jogaikat rögzítik, hanem kö­telezettségükre is gondoltak. Adni kívántak. Tenni a kö­zöshöz. Hogy még inkább magukénak érezzék az üze­met, a munkahelyet, A városi KISZ-bizottság titkára hozzászólásában nem is késlekedett az idézettel: Ma fiatalokról, s fiatalokkal beszélni egyenlő azzal, hogy a jövendőről beszélünk! A mondat súlyát mindenki érezte a találkozón, nem fér hozzá kétség. Igazolta ezt a kimondott szavakon, megtett felajánlásokon kívül az a mód is, ahogyan megyei kül­dötteket választott a parla­ment. Koczka íren és Dávid Zsuzsanna személye közmeg­becsülésnek örvend. Gond­jaikat nyugodt szívvel bíz­hatják reájuk a háziipari szövetkezet fiataljai. (moldvay) mok, hiszen nemigen gondol­ta még ezeket végig senki. Ha megállunk egy piros tu­lipánokkal pompázó virág­ágy előtt, legfeljebb az jut az eszünkbe, hogy milyen szép ez így. Másoknak pedig; ho­gyan lehetne néhány szálat elcsórni ezekből? Mit számít két-három szál tulipán any- nyi száznál! Gondolja csak el: csupán virágra két és félmilliót költ a város egy évben- A város pénzéből? Igen: a mi pén­zünkből. A köz pénzéből. Ugye, mindjárt másként ítéljük meg a virágok meg- dézsmálását. Híd és járda Néhány huszáros bravúrt már megcsináltak az üzem építőmunkásai. Három hó­nap alatt elkészítették a Báthory utcai hidat, koráb­ban pedig a Mátrai út hiú­ját. Mindkettőt minőségileg is olyan mértékben, hogy az útépítő szakemberek nem akartak hinni a szemüknek. De ha járdát kell vará­zsolni valamelyik utcába, vagy új burkolattal kell el­látni valamelyik utat, csak nekirugaszkodnak, aztán, mint a mesében.: hipp-hopp. rekordidő alatt végeznek is vele. Honnan tanulták ezt a mesterséget? Nehéz lenne eldönteni, mért egykori bá­nyászok irányításával műkö­dik ez a brigád. Most megint lehetne sorol­ni, hogy az üzem hány tíz­ezer négyzetméternyi utat, járdát hoz rendbe, vagy épít meg újólag. Ezeknek a vég­ső adata túlhaladja az öt­venezer négyzetmétert. Csak úgy, szinte „melles­leg” elkészítettek még négy lakást is. És mindezeket a munká­kat megcsinálták úgy, hogy az áraikat nem emelték. Jobban odafigyeltek a szer­vezésre, a gazdaságosságra, a munkások, u g&yek é>' az eszközök tervszerű irányí­tására és felhasználására- Az építők az év vége felé még más cégektől is vállaltak munkát, annyira tellett az erejükből. Tízezer lakán Ma mar nem finnyaskodík senki, ha ezt a szót hallja: szemét. A városi élettel, a kulturálódással. a korszerű életmóddal arányosan nő az a szemétmennyiség, ami , a háztartásokból, üzemekből kerül ki naponta. Az üzem Gyöngyösön több mint tízezer lakásból gyűjti össze a hulladékot, szállítja el, rakja le különböző mé­lyedésekben. Nem kerülhetjük el most sem a számokat. Ki gondol­ná, hogy a háztartásokból 44 ezer köbméter, az üze­mekből pedig „csak” három­ezer köbméter szemét kerül ki? Az külön érdekesség és sokat eláruló dolog, hogy a szemétben mi minden talál­ható esetenként és általában is. Milyen ruhaféléket do­bunk el, mennyi élelmiszer kerül a kukába, mit nem tűr már meg a városlakó a szek­rénye mélyén? Csupán a lakások három százaléka nincs bekapcsolva a rendszeres szemétszállítás­ba, ami nagyon, szép arány. Megint más dolog, hogy erre a köztisztasági tevékenység­re csupán öt félpormentes teherautó, egy vontató és két lovaskocsi áll rendelke­zésre. Elavult megoldás ez nagyon. Szemét azonban mindezek ellenére is akad fölös meny- nyiségben a város közútjain és közterein. Vannak, akik mit sem törődnek azzal, hogy az üres papírzacskót hol dobják el, a maghéjat hol szórják szét. Scprik a járdákat is, de egy óra múl­va már mind olyan koszos, mint volt. A pori; termelik azok a sandoaatiaa terűié­tek, rosszul kövezett vagy kövezetlen sávok, amik az úttest és a járda között hú­zódnak meg az utcák na­gyobb többségében. Gépek és grpek Ma már kiöregedett, csök­kent munkaképességű embe­rekkel nem lehet „söpörget tetni” az aszfalton. Igaz, a gépek csak jó aszfaltfelüle­ten képesek hatásosan dol­gozni. De hát ez még nincs mindenütt. Nagy lépés lets: az új, 15(ri négyzetméter \ alapterületű, korszerű üvegház megépíté se. Erre pedig nem is kell már sokáig várni, ha min­den jól megy, csak az év végéig. Eddig is sok és szép virág kínáltatta magát az üzletek­ben is, az üzem virágbolt­jaiban. Ezután még több lesz belőlük. De hatásosabb lesz az összefogás a „Szebb, virágos Gyöngyösért” is, hi­szen a feltételei növekednek. Miután a fejlesztéshez mindig a pénz az első kel­lék, ha sürgetjük is a gépesí­tés fokozását a köztisztasá­gi feladatok még jobb telje­sítésében, nyugodtan tá­maszkodhatunk egy másik tényezőre is, amihez pénz sem kell. Az emberre. A gyöngyösi lakosokra, akik szívesen vesznek részt váro­suk szépítésében. Ha a fia­talok rendszerien őrködné­nek a parkok. játszó terek épsége és szépsége fölött, ha az utcák, lakótömbök úttö­rői, KISZ-esei egyfajta szo­cialista szerződést kötnének az üzemmel, a lakóbizottsá­gokkal, hogy ők pedig le nem veszik a szemüket sem a homokozókrql, sem a játé­kokról, a hintákról és libikó­kákról, akkor az anyagi esz­közök szűkebb mértéke me] - tett is hatékonyabban gon dozhatnák a gyöngyösiek köztereiket. Mert ebben Is a legfőbb erő maga az ember. G* Mólnál' Fenő» Cvonsrvös mindenesei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents