Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

Siäf az ügyfél tanácstalan...

Rendhagyó jei>vzőköuyv ej»y nyelvészeti vitáról

Készült: április 22-én délután Egerben, a Hazafias Népfront megyei bizottságára % előadótermében.

Téma: Vita a hivatalos nyelvhasználatról.

Jelen voltait: az egri főiskola magyar nyelvészeti tanszékének munkatársai, érdeklődő irodalom szakos tanárok és főiskolai hallgatok. S ott volt természetesen a krónikás újságíró, aki vi- s:oiyog a maratoni tanács- kozásoktól, a nemegyszer semmitmondó mondatzuha- tagoktól.

A tömör megnyitó után dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvtudományok kandidátusa mondott vitaindítót. Azt elemezte, azt világította meg sokoldalúan, hogy gyakran miért terjengős, miért homályos, olykor érthetetlen, miért magyartalan a hivatalos nyelv.

A máról beszélt, de az okokat a múltban kereste, abban a történelmi örökségben, amelynek kóros jegyei — ha tudat alatt is — napjainkban éppúgy jelentkeznek, mint száz-százhúsz év* vei ezelőtt.

Meg kell adni: déd- és nagyapáink is értettek a fontoskodáshoz. Ha valaki eladott egy daruszőrű paripát, s erről igazolást kért, akkor az egykori hivatalnok így fogalmazott: „Tanú beigazolja, miszerint egy daruszőrű paripával bírt, amely azonban a szegedi — városi rendőrkapitány intézkedéséből kifolyólag árlejtésen a legtöb- többet ígérőnek eladatott.”

De a kései utódok se tagadták meg őseiket íme a bizonyíték egy mai hivatalos jelentésből:

„Mezőgazdasági viszonylatban nem mozog kinn a terület.”

Szóval: nem zölden a mező!

Egy bírósági jegyzőkönyv azonban még ezen is túltesz:

...„nevezett tanú az áttörésnek anyósát képezi”.

Kísért a történelmi örökség. Nem is csoda, hiszen hivatalainkban csak 1844 óta használják a magyar nyelvet Azelőtt a latin és a német dívott. Az egykori — a többnyire nem is magyar, hanem német — bürokrata továbbra is a megszokott módon gondolkodott s szolgaian fordította magyarra az idegen szöveget. Ízes, ezernyi árnyalatot kifejező anyanyelvűnket csak a tanácstalan ügyfelek beszélték, akik sokszor semmit nem értettek a tisztviselők tolvajnyelvéből.

Hiába fricskázott Mikszáth! hiába füstölgött Móra, a magyartalanság, a komolykodó ködösítés ma is virágkorát éli.

Vajon miért?

Sokan azt hiszik, hogy a hivataloskodó szószátyárkodás, a bonyolult, a funkció nélküli kifejezések halmozása, a szószaporítás tekintélyt

kölcsönöz, s az egyszerű, az egyértelmű fogalmazás majd- hogy bűn. Mekkorát tévednek. hiszen éppen az ellenkezője igaz! S az is tény, hogy a nyelvi zavar gondolati káoszt takar, s nemegyszer a semmitmondást álcázza.

Az egyik főiskolai hallgató mondta:

— Ha a KISZ-gyűléseken valaki tudja, hogy mit akar mondani, ha a közlésvágy készteti szólásra, akkor sohasem használ nyelvi sablonokat. Ám ha csak azért beszél, mert illik, akkor magyartalanságok sorával spé- keli mondatait.

Azt hiszem, a tanárjelölt fején találta a szöget.

Figyelemre méltó dr. Bakos József megállapítása is:

— A hivatalos nyelv torzulása aggasztó jelenség. Az. mert lassan, de biztosan betör az újságok, az üzemi lapok és egyéb kiadványok nyelvébe is, így aztán tovább fertőz.

A vitavezető a példákkal sem maradt adós.

A H£T riportere így érdeklődik az új tatabányai iskolában:

— Mennyi értéket képvisel ez a tornaterem?

Igen, a német nyelvi örökség ma is él, s hat a hivatalos stílus átka.

A zsurnaliszta arról ír, hogy riportalanyának nehéz gyermekkara volt Feltétlenül hatásos, ünnepélyes szeretne lenni. Íme az eredmény:

„ ... bölcsője nem papla- nos ágyban ringott.,.”

Az Esti Hírlap riportere közli, hogy ... „hazánkban az ásványvíz kultusz“ csak „megközelíti a többi európai országok szintjét.”

Ezt bizony senki se vitatja, nálunk több bort pálinkát isznak, mint Parádi vizet. De miért kell ezt ilyen kényszeredetten körülírni?

Különösen tetszett Fekete

Péter adjunktus ízes magyarsággal formába öntött elgondolkodtató hozzászólása. 0 az alig érthető hivatali nyelv gyakorlati következményeiről beszélt megtörteit sztorikat idézve.

— Az örökösök — két test- ' vér — megegyeztek. A közjegyzőtől meg is kapták a határozatot ebből azonban sem- , mit nem értettek, a amikor ; évék múltán valaki felvilágosította őket egymásnak ugrottak, hiszen a döntés épp ellenkezője volt annak, amiben megállapodtak.

Még egy történet:

— Hajdani játszótársammal és feleségével találkoztam egyszer a vonaton. Valaha a házuk mögötti szőlőben kergettük egymást a annyi néven tituláltuk a dű- : löket a mezei virágokat Érthető, hogy meghökkentem, amikor egykori barátom így társalgóit velem: „A zártkertben. termőre fordult az ■ oltvány.” Kérdem tőle, feleségétől : minek ez a kacifántos fogalmazás. A válasz így hangzott:

„Ha másképp mondanám,

21.50:

Kalandok és figurák

C1MMM

1974. április 24« szerda

még azt hinnék, hogy beszélni se tudok tisztességesen."

S végül egy megszívlelendő gondolat:

— Ma már több nevünk van a gépalkatrészek elnevezésére, mint a színek árnyalatainak megkülönböztetésére. Régi, kifejező, szép szavaink elvesznek, nyelvünk ellaposodik, szürkül. Fiataljaink már aligha ismerik a karmazsin, a skarlát, a bíborvörös jelző valódi tartalmát.

Igen, ludas a mai ember kényelemszeretete is. Azé az emberé, akinek nem kell a kútra járnia vízért aki egy kattintással felkapcsolja a villanyt, s nem bíbelődik a petróleumlámpával. Igen, a ma polgára szívesebben veszi a hivatalos nyelv által gyártott stílussallangokat a hibás, de már reflexszé rögződött nyelvi fordulatokat

Valóban, ma lerendezik a problémákat, a vendéglátóipari létesítmény cigányzenét szolgáltat, a fiatalok bele- folynak a kollégiumi munkába, a dolgozók produktivitása objektíválódott és mobilizálódott a vezetés jó funkcionálása folytán, ma megjavult a bútorellátás és a sertése 11a tás gondja, per ma, per pillanatnyilag divat lett a felvetés, a felfutás és az elvárás, ma intézkedéseket foganatosítunk, kifejezésre juttatunk valamit, az éttermek pedig befogadóképességgel rendelkeznek.

Közben elfeledkezünk anyanyelvűnk ezernyi szépségéről, Arany János, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond sokszínű stílusáról.

Azazhogy, mégse’ Hiszen országszerte ma is sokan harcolnak anyanyelvűnk tisztaságáért. Ezt bizonyította a hivatalos nyelvhasználatról rendezett jó kétórás vita is, ahol senki 6em unatkozott, ahol magyarul gondolkodott és beszélt mindenki.

S az újságíró is megfeledkezett arról, hogy jegyzőkönyvet vezet ...

Pécsi István

V,'«,..«»/í Hat holdnyí területen VJ—Vili. századi

“iríttP—O €lOn sírmezó került elő Szekszárdon. Becslések szerint kétezer gepida sír feltárása várható. Ugyanott mongoloid lovasnomád etnikumra utaló sírokat is feltártak a régészek, akik középiskolások alkalmi régisztábo- rával együtt dolgoznak. (MTI-foto — Gott void Károly felvétele — KS)

Hevesi zenei hetek

Á tanárok hangversenyéről

A zenei hetek keretében hétfőn este, a hevesi Művelődési Központban az Állami Zeneiskola tanárai adtak önálló hangversenyt és nyújtottak ízelítőt abból a művészi értékből és felfogásból, amelyet ők képviselnek.

A műsor nyitószámaként Vivaldi h-moll koncertjét játszották (első hegedű Szabó Tivadamé. második hegedű Lévai Zsolt, harmadik hegedű Gulyás Ferencné, negyedik hegedű Becze Lajosné Nagy Katalin, zongora dr. Kádár Imréné). A Vivaldi- muzsika varázsa most is hatott. /

Mezei László Haydn Esz- dúr trombitaversenyét adta elő, úgy, hogy előbb a poé- tikusabb, a lassú második tételt szólaltatta meg, a hangszer lehetőségein, belül érzékeltetve a lírai finomságokat is, hogy aztán az első tétel pattogó, derűs, virtuóz dallamai megtegyék a hatásukat.

Egészen más világot idézett Corelli D-dúr szonátájának három tétele Gulyás Ferencné előadásában. A későbarokk olasz komponista alkotása világos szerkesztésű; zenei érzelmei boron- gósak, mindvégig a bánatba hajló líra jellemzi ezt a muzsikát.

Becze Lajosné Nagy Katalin Schuberttól énekelt egy áriát a Házi háború című operából és a Margit a rokkánál című dalt. A drámai impulzusok még nem ütnek át teljes hitelességgel ezen az előadáson, mintha bizonyos távolságról közelítené meg az énekes a zenei téma mögött az érzelmi magaslatokat, de minden bizonnyal az érlelődés évei ezek a fiatal művésztanárnőnél.

Qancz G-dúr fuvolaversenyének első tételét Pa lankai Éva játszotta, szép sikerrel. Schubert D-dúr he- gedűszonatínájáböl az Andante és Allegro-részekei Lévay Zsolt szólaltatta meg. A Corelli-szonáta mellett és után ez az ugyancsak me- lankólikusra hangolt, tipikusan Schubert-mű tovább szőtte ezt az elgondolkodtató magányosságot, amelyre éppen a tavaszi vidámság idején ritkábban szakítunk időt. Hinnék az el borongó hangulatnak véget is vetett a műsorban az a zongora- játék, amit Ferencz Sándortól hallottunk. Gerschwln három prelűdjét tanáros eleganciával, remek tempóban játszotta végig. A közönség ráérzett a produkció értékére és ráadást kért.

A műsort Farkas Ferenc öt tánca a Kájoni kódexből zárta be, a hevesi kamara- zenekar előadásában. Az egyes számokat zongorán kísérte dr. Kádár Imréné és Ferencz Sándor.

Farkas András

Vv^*»^AAlVV^AAMAáAAA/VV^VAWA/VWAWW/^^^^AVSA^^V^A^^l^VV\^^AA/W^A/^(^AMAAAAAAAAAAAAAfVVA^V'A^lVVAVv^MAA^

tóztelk, Milánóba. Torínóba, es újna kezdték ügyleteiket.

A zsarolással szerzett pénzt három részre osztotta: az egyiket magának tartotta meg, a másikat a csapatkapitányok kapták, és a harmadikat az áldozatok közt oszlottá Káét, a legjobban szűkölködő pásztorokat és parasztokat választva ki.

I így történt, hogy ezekben a napokban Mann i no, Terra- nova, Pisoioüta meg a többi bandita nyomorúságos házakba kopogtatott be, és nem rabolni vagy fenyegetőzni, hanem pénzt vinni.

Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el Balázs Béla, aki költőnek és filmesztétának egyaránt közismert volt. Szakkönyvei ma is érvényes kézikönyvei a magyar filmszakembereknek. Irodalmi munkássága során prózában is jelentősei alkotott. Elegendő itt emlékeztetni arra, hogy ő írta a forgatóköny-; vét a Valahol Európában c. filmnek, amely legjobb filmalkotásaink sorában mindmáig elévülhetetlen értékű. 1918-ban jelent meg Kalandok és figurák c. kötete, kareolatainak gyűjteménye, amelyből most négy epizódot vitt a képernyőre Hot- : váth Tibor rendező. Az epizódokat — amelyekben a véletlen mindig fontos szerepet játszik o- Juhász István írta televízióra.

Giulia.no már első megmozdulásaitól kezdve arra törekedett, hogy bizonyos szabályok vagy törvények szerint gyakorolja hatalmát. Maguk a régi stílusú maffia- vezéreik környékezték meg: vesse latba minden erejét, hogy megint legyen valami rend az alvilágban. És az alvilág akkoriban a társadalomnak igen 'széles rétegét jelentette.

A kisebb-nagyobb banditák,akik szabadon garázdálkodtak Nyugat-Szibériában, valódi veszélyt rejtettek a maffiahatalom számára.

Csak Giuliano „tartott rendet”. Sikerült összefognia a régi stílusú maffiások hatalmából kicsúszott legerősebb csoportok parancsnokságát. A tiszteletre méltó társaság vezérei bölcsen döntöttek Palermoban: bizonyítsák be Gíulianónak a barátságukat, és vállalkozásait — állatlopásait, útónéi - lásait, zsarolásait — segítsék információkkal.

Giuliano is bölcs vezére volt bandájának: a zsákmány elosztásakor nem feledkezett meg a biztonsági alapról; egyre tekintélyesebb tőkét gyűjtött a Váratlan kiadásokra és a szervezet erősítésére, ________________

A monteloprei banda a

maga eszközeivel tökéletes zsiványhálózatot épített ki az áUatlopástól egészen a húskereskedésig. Szakítva a különböző coecák hagyományos munkamegosztásával, a működési terület egészére rátette a kezét, A hagyományos stílusú maffia kénytelen volt annyi sappal beérni, amennyivel a „moníeleprei király” szíveskedett megajándékozni.

Egy híres szicíliai—amerikai gengszternek viszont, aki Partinicóban, Santo bátyámnál a gyerekrablás fortélyait magyarázgatta neki, azt felelte, hogy ilyen becstelen vállalkozásokba sohasem fog bocsátkozni.

Egészen más terved voltak. Lelkében gyerekkora óta vad haragot forralt a pásztor- és parasztnyúzók ellen, akik állandóan szorongatták a pásztorokat, fillérekért fölvásárolták a bárányokat, mielőtt megszülettek, a juhsajtot, mielőtt a hozzá való tejet kifejték volna. Embereik lábon vették meg a gabonát, a fáról a gyümölcsöt, ősszel megvették a parasztoktól a mustot, a*ztán egész évben adták el nekik a bort. Nyugat-Szi- ciha hatalmas hiénái voltak ők.

Giuliano rendezte velük a régi számlát; személyesen

kereste Jel őkét: nagy ttsstelettel fogadták. És 6 minden teketória nélkül, igen tekintélyes összegeket követelt — másnapra. Megjelölte a pénz átadásának óráját és helyét

fis egy Giuliano nevű banditának, minden önkényúr ellenségének, a megalázottak védelmezőjének híre egyre szállít, a nép ezrednek és ezreinek lett egyetlen remény is. Minden erőfeszítés hiábavaló volt ilyenkor, hogy Mon telepre királyát rábírják: csökkentse követeléseit. Giuliano elment, egyedül, ahogyan jött

És másnap a megjelölt órában, a megállapított helyen Giuliano megbízottai átvették a nagy köteg pénzt. Később kitudódott: ezek közül a becstelen spekulánsok közül páran a kontinensre kölsége. akire áhítattal és várakozással néztek.

Am a pénz megfellebbezhetetlen úr, és a banditának sok pénz kellett. Embereinek el kellett tartaniuk a családjukat, a törvényen kívüli élet is sokba került, drágák voltak az öszvérek, a lovak, a gépjárművek. Néha fegyverekre is kellett költené.

(Folytatjuk}