Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-23 / 93. szám
Síkfán a Cserhalmicsapattal Kamera előtt az A bányászéletből merítette témáját az a 15 perces dokumentumfilm, amelyet kedden este mutatott be a televízió. A különös, sőt mondhatnám rendkívüli az volt benne, hogy a megszokott mozgófilm helyett álló képeket láttunk a képernyőn. Féner Tamás, az ismert fotóriporter, egy hetet töltött a Borsod megyei Feketevölgy bányájában, s mintegy 1200 fényképet készített a Cserhalmi-csapatról, s ezekből választotta ki azt a 250 fotót, amely döbbenetes erővel villantotta fel a bányászok nehéz, embert próbáló munkáját és otthoni szokásaikat is. Érdekes, s egyben izgalmas vállalkozás, amely elsősorban nem is újszerűségével, inkább az ábrázolás módjával hat. Féner Tamás nem rendezi túl képeit, kompozíciói az eredetiség, az egyidejűség varázsával hatnak. Ügy tűnik, mintha mi, nézők is ott ülnénk a fényképezőgép mögött, s annak objektív szemével látnánk a gyötrelme« munka fogásait, a fáradtsággal küszködő mondanivalókat, a verejtékektől csillogó arcokat, mindazt, amit a művész fontosnak tart elmondani erről a — bizony még ma is! — nehéz életről. S miközben egymás után villannak a képek, rájövünk, hogy a fotóművész nemcsak a nehéz pillanatokat és az otthoni örömöket rögzítette, hanem ezen. túlmenően sikerült bemutatnia a fejlődés és az alakuló bányászélet néhány jellegzetes típusát is. Féner Tamás művészi hitvallása biztosítja a különös film sikerét, amely egyben biztatás is arra, hogy a fotóművészek és a televízió együttműködéséből újabb alkotások szülessenek. (m.) Népművelés és pedagógia Öj honismereti műsort kezdett el a televízió, s e műsor, amely mi is lehetne más, mint nemes vetélkedő, „Hazai estéfc”-en kívánja bemutatni négyszer öt, ösz- szesen húsz városunk életét. Miiltját, jelenét és természetesen jövőjét is. Négyszer öt: mert négy tanárképző főiskola hallgatói egyenként öt-öt jelentősebb település kutatói és egyben a kamerák előtti vetélkedésben szá- monkérői is egymásnak. A Nyírbátor—Sopron, azazhogy a nyíregyházi és pécsi főiskolák vetélkedője már lezajlott az ország nagy nyilvánossága előtt, felzengtek a harsonák a tornyokban és már az arra kijelölt fővárosi kerület lakói szavaztak is a vetélkedő elsőségét illetően. Ezután kerül majd sor az egri és szegedi főiskolásokra, akik majdan ismét milliók előtt egy „hazai estén" számolnak be a már hónapokkal ezelőtt megkezdődött lelkes kutatómunkájuk nyomán szerzett tudásukról. Ügy érzem, nem lenne helyes egy honismereti vetélkedő legelején máris konzekvenciákat levonni ebből a műsorról-sorozatból, vélem, hogy rendezői, szakközreműködői az első adás tapasztalatait —• jót is rosszat is: mindkettőből álcád bőven — levonják és hasznosítják. De ugyanakkor nemcsak helyes, de szükséges is hangoztatni, hogy e közművelődési műsor, amely nyiliHatos út a semmibe Magyar tilm Ne tévesszen meg senkit: ez az „Illatos út a semmibe” nem az irányjelzés, nem a pesti Illatos útról van szó, hanem egy méregről, amely a filmbéli szöveg szerint úgy vezet a semmibe, a halálba, hogy semmi fajdalmát nem érez, aki ezt a halálnemet választja. Ezzel. a tájékoztatással már érintettük is a témát, amely köré Magyar József, a film írója és rendezője elénk áll. A téma morbid, fekete humor a javából, nem is könnyű megszokni. Az első pár jelenet után azonban a néző már nem ellenkezik, nem keres kifogást, hogy ezt vagy amazt a lépést éppen így kellett-e tennie ennek az elnöknek, a főkönyvelőnek, meg ennek a Csekő Gusztávnak, ennek a kisipari szövetkezeti hatalmi mindenesnek: az a fontos, hogy az író és rendező egy személyben tökéletes nyugalommal, hidegvérrel és józanul kiszámítja a lehetségest a sok lehetetlen lehetséges közül és a végére jár. Képi pontossággal és azzal a nyugalommal. amely ilyen humorhoz feltétlenül szükséges. Azért ez a forgatókönyv mégsem lenne több eev baráti beszél set ésben elmondhat* ötletsornál, ha a rendező nem választott volna négv kitűnő alanfigurát ehhez a játékhoz. Ebben a kameradarabban nemcsak az van a helv*n, hogy sem a szöveg nincs túlírva, hogy a képek sem ’•no-rnek többet és jobban a kelleténél, hanem az a leginkább, hogy ezt a »'iiifffnr 1914. április 23,, kedd négy embert (a hármat, aki menekül és a negyediket, aki elől menekülnek) éppen azok játsszák, akik. Nem egy alkalommal le- ; írtuk már, hogy Kállai Fe- < renc az egyik legsokszínűbb < jellemszínészünk. A figurát j úgy hozza külsőben, hogy < közben mindent megtudunk; arról is, amit érez és gon- ; dől. Ez a szívbajos főköny- ; velő, akit ő most játszik,; kész tanulmány arról a jellem! „vegyessaláta-ember-; ről”, akiből ezer szaladgál az ; utcán. Értéktelen? A csudát!; Ilyen! Bárdy György a logikai gép ebben a játékban. Is- merjük kiszólásait; sztársze- rű allűrjei itt sem hiányoz- ' nak, de elfeledkezünk róluk, mert a feszes ritmusú ■ játékban ő sem tud tulkon- < ferálni. Sinkovits Imre egy megöregedett pesti dörzsölt sla- ; pajt játszik, olyan hitele- ; sen, a gégék nélkül is olyan pontossággal, hogy azt altár; jellem! adóbevallásnak is; lehetne tekinteni. Hosszú idő óta Pongrácz < Imre most alakított igazán < rászabott figurát. Ahogyan,! kisember lompossága min-j den magyarázat nélkül le- < bőg erről a madári jesztőnek t sem rossz revizorról, aho- < gyan a kisszerűség és a puri- < tánság ötvöződik ezen az ar- < con, az nemcsak ijesztő, de < elgondolkodtató is. < A néző szégyenérzet nél-< kül bevgl’a, hogy jókat< kuncog az előadás alatt. < Amikor a moziból kijön, ar- s ra gondol, mit kezdene ez a< tehetséges filmes ' egy neki $ való normális témával. Azt operatőri munkát jól végeztet el Banek Tibor, a film zen* t iít szerényen mellékelte ■ ' humorhoz Gyulai Gál Já i íf. aj Ismeretterjesztés - szimfonikus zenekarral vánvalóan egy része csak annak az átfogó műsorprogramnak, amellyel a televízió is készül hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, nos, szükséges hangoztatni: két szempontból is rendkívül hasznos, a szórakoztatás nem lebecsülendő ténye mellett is a Hazai esték. Az egyik: új és milliók számára talán soha fel nem található történelmi és tárgyi emlékek kerülnek hazánk múltjából a milliók elé, húsz város életét, mai mindennapjait ismerheti meg a néző és ismerik meg a vetélkedőben résztvevő főiskolás fiatalok. Hazánk, népünk, sorsunk, terveink, múltunk és jövőnk alaposabb és hitelesebb megismerése, meglevő, eleddig ismeretlen kincseink feltárása és közreadása már egymagában is felbecsülhetetlen a számunkra. A másik: a főiskola és a népművelés kapcsolata. A tanárképző főiskolások jelentős része falura kerül, s mint falun élő és ott dolgozó pedagógus szükségszerűen egyik irányítója lesz — vagy annak kell lennie majd — települése népművelési életének. Ügy tűnik, az, hogy a népművelést és a tanárképzést felsőoktatási intézményeinkben kettéválasztották, ezzel voltaképpen a népművelő munkát fosztották meg fontos bázisától, az iskolától és a pedagógiától, s ugyanakkor a pedagógusmunkát is tapasztalatilag megfosztották a népművelés módszereitől, eszközeitől. E téma bővebb taglalása aligha egy televíziós műsor értékeléséhez tartozik, mégis annyi még feltétlenül ide kívánkozik: e vetélkedés mindennél élesebben világít rá a pedagógus és a népművelői munka szoros kapcsolatára és jószerint e kapcsolatot eredményesen segíti is Már elöljáróban Is, er. a legnagyobb sikere és érdeme a Hazai estéknek. Az utóbbi években lekerült a napirendről a publikumgond; telt ház mellett folytatja valahány hangversenyén nemes szolgáltatását az Egri Szimfonikus Zenekar. Az együttes népszerűségét azonban nem csupán az estek műgonddal, tehetséggel! és szorgalommal felépített hangversenyeinek köszönheti, hanem annak a képességének is, amellyel önmagát is megújítva, időről időre kellemes meglepetésekkel szolgál. Zenei vállalásaik más irányban is utat keresnek, erre ösztökéld őket az elhivatott művész egészséges elégedetlensége. Túl a zenei gondolatok becsületes tolmácsolásán, a zenei ismeretterjesztésben is következetes munkát végeznek, elsősorban az ifjúság körében. Farkas Istvánék jogosan derűlátó kérdésére: van-e igény? — az egri 212. számú ipari szakmunkásképző intézet vezetői gyors és lelkes igen-nel válaszoltak. így már vasárnap, április 21-én kezdetét vette az a szórakoztató-ismeretterjesztő zenei matinésorozat, melynek első előadásán a romantikusok — Bizet, Saint-Saens — és a magyar zeneszerzők — Erkel, Bartók, Kodály, Weiner — műveiből mutattak be egy csokorravalót. A zenekari számok alkalmas és szép illusztrációként illeszkedtek be Szepesi György zeneiskolai igazgató élvezetes, jól felépített előadásába. A jó zenepedagógus lelkesítő hi- vatásszeretete, közvetlen előadóstílusa megtalálta a kontaktust a majd háromszáz ifjú hallgatójával, akik ezen a délelőttön a hangszerek történetével, a hangszercso- portok, szólamok szerepével, a szimfonikus zenekar érdekes kulisszatitkaival ismerkedtek meg, s a már megszólaltatott műveket a beavatottak biztonságával, a felfedezés örömével hallgatták meg. Ezért nem véletlen, hogy a talán kissé hosszúra sikerült műsort mindvégig fegyelmezetten, osztatlan érdeklődéssel követték, s hálás, nagy tapssal jutalmazták. Úttörő munka volt ez tehát, amellyel élményt és tudást egyszerre gyarapították, s bizonyára — az újabb rendezvényekkel is — még tovább szélesedik a zene barátainak eddig sem kis tábora. (kátai) Gyurkó Géz» És a politika? És a rendőrség? Ezt kérdezte néhány maffiavezér a nagyfőnöktől Don CaiotóL — A monrealei és a parti- nicói testvérek kapnak majd utasításokat — felelte Don Calo, mielőtt távozott. A szálloda előtt fiáiker várta, fehér lóval, aztán! a többiek is elindultak egyenként, testőreik kíséretéiben: ki vonaton, ká távolsági buszon, páran a utó vau. Giuliano híre gyorsan szállít. A városi szerveit, az államgépezet összeomlása, a szövetséges csapatok parancsnokságain feltűnő sötét amerikai—szicíliai ügynökök azelőtt közismert gengszterek — és aaoik a körülmények, amelyek közt a maffia újjászerveződött a rendőruralom összeomlása után, mely uralom egyébként komoly gond okai okozott aoT. A caanporealei vezér, a nemrég szabadiad bölcs és ravasz Varrni bátyám lépett közbe. — Testvérek — kezdte —, ne veszítsük el a fejünket: talán újabb háborút akarunk most, mikor végre közeledik a másik befejezése? A mon- teleprei fiú határozott és erős, ráadásul becsületes, szót kell értenünk vele. A corleoned doktor így beszélt: — Ezeket / a mozgolódó, szervezkedő parasztokat előbb-utóbb úgyis meg kell fékeznünk. — Az a fontos, hogy ez a monteleprei fiú tudatában legyen annak, hogy bizonyos területek nem tartoznak a fennhatósága alá — szólt közbe a castellamarei főnök. A dohány- és kábítószer- csempészésre gondolt egyébként, amelyet már kezdtek újjászervezni. — Azt hiszem — mondta a parti ni cói —, hogy ez a •r illet nem érdekli. És Memeco, a borgettói fő■ ólt: — De hát mit akar egyáltalán ez a Giuliano? — Memeco bátyám, csodálkozom magán! — mosolygott az öreg Don Caló. — Mit akarhat egy fiú, aki alig múlt húszéves? Hogyan tudhatnánk mi, ha ő maga se tudja biztosan? Egyelőre föl akarja verekedni magát, parancsolásra és győzelemre vágyik. És nekünk segítenünk, támogatnunk kell.., — Mégse kéne mindent felmarkolnia — jelentette ki a borgettói. Ebben Don Calo is egyetértett. — Nem, mindent nem szabadna felmarkolnia: vetésre szükség van, aratni is kell, persze neki, de a részünket ki kell adnia. A bankett végén elhatározták : nem kezdenek ugyan Igazi tárgyalásokat Giulianó- val, de a partinicói és a monrealei főnököket megbízzák: tartsák vele a közvetett és a közvetlen kapcsolatot. Az egész part menti, de a beljebb fekvő maffiáknak is, Monrealétól Trapaniig. beleértve Corleonét, Álcámét, Partinicót, Castelvetranak idején a maffiának a hagyományos stílusú vezérek körében — mindez és még más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy Giulianónak legendája kerekedjék a sziget nyugati felének „szicíliai ha- zafiságra” szomjas népei közt 'folytatjuk) •nőt, a vezérek döntéséihez kellett tartaniuk magukat, vagyis ahhoz, hogy neon indítanak frontális támadást Giuliano és emberei ellen, hanem pátfogásukba veszik, támogatják és tájékoztatják; ennek ellenében viszont megfelelő ellenszolgáltatásokra számítanak. Semmi esetre se tanúsíthatnak lekezelő magatartást, inkább ió tanácsokkal kell ellátniuk, ha hozzájuk fordul. Szemnél kell tartaniuk az emberit, hátha akad köztük, akinek megnyerhetik a bizalmát Az elmúlt napokban Egerben forgatott a Magyar Televízió Tizen Túliak Társasága című népszerű adásának stábja. Kamera elé kerültek a város legjobb úttörő művészeti csoportjai. Felvételünk az egri várban készült, ahol filmszalagra rögzítették az egri Hámán Kató Űttörőház megyén túl is méltán népszerű fúvószenekarát. (Foto: Puskás Anikó)
