Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Nyilatkozik az építésügyi miniszter A TELEPÜLÉS« ALÖZAT FEJLESZTÉSÉRŐL, A KONCENTRÁLT LAKÁSÉPÍTÉSRŐL ÉS A HÁZGYÁRAK REKONSTRUKCIÓJÁRÓL Milliomos cipőgyár Beszélgetés Bondar József építésügyi és városfejlesztési miniszterrel. — Miniszter elvtárs, szeret- r >nk. ha a településhálózat- i 'esetés közeit terveiről, táv- ! iáiról, elképzelésekről reszle- :cs tájékoztatást adna:- A kormány 1006/1971. fin 16.) számú határozatával rögzítette azokat a fő irány­elveket, a idyeket a területek és a települések arányos fej­lesztése érdekében kívánunk elérni. A fő célkitűzések; biz­tosítani a népgazdaság és az egyes területek erőforrásai­nak hatékony hasznosítását, a településhálózat korszerűbbé és racionálisabbá tételét; a területek foglalkoztatottsági és termelékenységi színvona­lának közelítésével mérsékel., ni az egyes területek népes­ségének anyagi és kulturális színvonalában mutatkozó kü­lönbségeket. A területfejlesz­tési célkitűzések csak a ter­melőerők területi elhelyezésé­nek és a települések fejlesz­téséhek tervszerű összehango­lásával teljesülhetnek. Ennek megfelelően alakult ki az or­. szágcs településhálózat-fej­lesztés koncepciója. A tele­püléseket 5 kategóriába so­rolták, így az országos köz­pont, Budapest; felsőfokú központok 24 város, amelyek közül 5 kiemelt felsőfokú központ (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr). A felső­fokú központok lakosságát a vonzásterületek lakosságával együtt, 130—300 ezerben irá­nyozta elő a terv, egy-egy ki­emelt felsőfokú központhoz tartozó népességet perspektí­vában egy- másfél millióban. A középfokú központok köré­ben 104 város és a községek­ből 65 középfokú és 39 rész­leges középfokú központot je­löltek ki. Mintegy 1000—1100 alsófokú központ kialakítását is előirányozta a koncepció és az egyéb településre is gon­dolva kimondta; valamennyi településünkön meg kell gyorsítani az ott élők körül­ményeinek javítását A be­szélgetés kereteit meghalad­ná, ha a településhálózat-fej. lesztés egészét érintenénk. Azt azonban feltétlenül el szeretném mondani, hogy a településhálózat-fejlesztés (nemcsak műszaki tevékeny­ség, hanem ennél sokkal ösz- szetettebb. A területrendezés­nek egyrészt a területi ter­vezés céljainak megvalósítá­sát kell elősegíteni; ugyan­akkor a településrendezésnek — műszaki megoldások segít. Elég sok kritika érte és éri — a társadalom legkülönbö­zőbb rétegéből — azt az alap- elvet és gyakorlatot, hogy az állam, a kormányzat több 6záz millió forinttal támogat­ja a gyenge termőhelyi adott­ságú termelőszövetkezeteket évről évre. Nos, ami az aliap- elv kritikáját illeti, csak annyit: még a tőkés államok is támogatják, termékeik utáj* dotációt nyújtanak azoknak a gazdálkodóknak, farmereknek, akik az átla­gosnál kedvezőtlenebb adott­ságú földeken gazdálkodnak, ha az így megtermelt termék kifizetődőbb a külföldi be­hozatalnál. A dolog gazdaságpolitikai oldalát tekintve nálunk is ugyanez a helyzet. Van azon­ban. egy másik, legkevésbé sem elhanyogolható oldala js ennek; a szocialista állam el­sőrendű kötelességének tart­ja azt is, hogy az ilyen ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gú területeken élő népességet is foglalkoztatni kell. Mégpe­dig a munkaképes népesség egy jó részét helyben. Statikus; gyakorlat A zoknak, akik nem az alap­elvet, hanem e támogatás gyakorlatát, módszerét bírál­ták, feltétlenül igazuk volt. Ugyanis a támogatás eddigi, njég jelenleg is meglévő for­mába és módszere valóban nem bír el minden kritikát. Legfőbb hiányossága — mi­vel az ártámogatást a gazda­ságok ,a megtermelt termék mennyisége u‘án kapták, bi­zonyos átlaghozam haláráig ségével — az emberek szociá­lis, fiziológiai, piszehológiai igényeit kell kielégítenie. E komplexitásra való törekvés eredménye, hogy a felsőfokú központok, de már a közép­fokú központok többsége is az elmúlt években elkészítette távlati fejlesztési terveit. Az általános rendezési tervek jól segítik az urbanizációs törek­vések megvalósítását. Sürge­tett bennünket az idő váro­saink öröklött elmaradása miatt, amely megnyilvánult a krónikus lakáshiányban, a 'meglevő lakások korszerűt­lenségében is. Ezeket az el­maradásokat nem lehetett né­hány év vagy évtized alatt felszámolnunk, ugyanakkor arra kellet törekednünk, hogy kielégítsük a városok erőtel­jes növekedéséből adódó, új feladatokat is. A település- hálózat fejlesztése tehát ös­szehangolt munkát igényel. — A településhálózat-fejlesz­tés egyik Igen fontos része a többi között a lakáskérdés. A kormány annak idején olyan határozatot hozott, hogy 1S6S, és 75 .között 1 millió lakást kell felépíteni. Vajon ez elérhető-e és távlatában a lakáskérdés mikor loss meg­oldott? — A kérdést több részié kell bontaná Elő:ször az 1 millió lakás építéséről szól­nék. Ezt teljesítjük. Sőt, ta­lán sikerül túl is teljesíteni. 1973 végéig 860 ezer lakás épült fél hazánkban — eb­ből a EV. ötéves terv első há­gyike az egri Ftnomszerel- vénygyárból keltezett, • röp= ke összeállításunk közös vo­nása, hogy a bervai vállalat kapuján túlnőtt, a közelmúlt­ban történt elismerésekről tu. dúsítja az olvasót. A KiSZ=kb elismerés« Mült évi eredményes, sok­rétű munkájuk elismerése­képpen, a gyártástechnológiai főosztály Bánki Donát KISZ- alapszervezete megkapta a KISZ központi K1 •,^f<rácánok dicsérő oklevelét —, hogy nem ösztönzött di­namikusabb fejlődésre. Vagy­is a legtöbb szövetkezetben ki lehetett azt számítani, hogy emellett az ártámoga­tási rendszer mellett, meddig „érdemes” növelni a gazdál­kodás színvonalát, másrészt bizonyos mértékig az elhatá­rozásoktól, a szándékoktól függetlenül is — koncentrált anyagi erő hiányában — új- ratermeldötek a kedvezőtlen adottságok. Ennek a követ­ke nénye, hogy ez az ártá­mogatási rendszer az anyagi erők elaprózását és egy meg­merevedett. statikus gyakor­lat kialakulását eredményez­te. Felszámolni a kedvezőtlen körülményeket! Kísérletképp már a múlt évben — néhány kedvezőtlen adottságú gazdaságnál már korábban is — megyénkben is bevezettek egy másfajta támogatási formát. Ez a for­ma azon az alapelven nyug­szik, hogy átmenetileg ugyan nagyobb terheket is vállalva, egy-egy gazdaságnak na­gyobb összeget juttatnak, amely ebből olyan — a sajá­tosságainak leginkább megfe­lelő — beruházást, fejlesztésit rom évében 251 ezer —, ilyen arányú építkezésre még nem voit példa. 1975-ben 100 la­kásra országosan előrelátha­tóan 111; a városokban 119, a községekben 104 család jut. Az igények teljes kielégítésé­re tehát még nem kerülhet sor; a városi lakásépítés mértéke egyelőre, a fokozott ütem ellenére sem képes lé­pést tartani az igényekkel. A jövőben ezért mind a ter­vezésben, mind a beruházá­sok előkészítésében fokoz­nunk kell a rendelkezésünk­re álló anyagi és műszaki erő­források optimális kihaszná­lását. Ezért hangsúlyoznám, hogy mindaddig nem kerül­het sorra a lakások átlagos alapterületének növelése, amíg a számszerű igényeket nem tudjuk kielégíteni. Tö­rekvésünk azonban az, hogy a házgyárak most végrehaj­tott és sorra kerülő rekonst­rukciójával, új kapacitások ' létesítésével — a kecskeméti, a veszprémi, a budapesti új, négyes házgyár felépítésével — még korszerűbb, még jobb lakásokat építsünk. A ma­gyar városok fejlődése az utóbbi 25 esztendőben soha nem látott mértékű ered­ményt, korszerűsödést hozott és ezt a folyamatot kívánjuk folytatni — mondotta befeje­zésül Bondor József, építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter, Dóczi Imre Villanyszerelő, két hónappal korábban Kovács István ipari tanuló, a Heves m gyei kiváló szak­mai verseny első helyezettje Budapesten, az országos ver­senyen dicsérő elismerét szer­zett és tanulótársaitól koráb­ban befejezhette a tanévet. Ma már, mint Ifjú szakmun­kás, a tmk-üzem villamos műhelyében dolgozik. Ifjúsági lapterjesztésből, országos elsők A KISZ központi bizottsá­gának politikai és módszer­tani folyóirata, az Ifjúkom­valósíthaft meg, amely kieme­li a kedvezőtlen körülmények közül. Vagyis: feljavul az át­lagos szintre a gazdálkodás színvonala. Ezután. pedig már nem lesz tovább szüksé­ge az állami támogatásra, s az így felszabadult összeget a többi, még kedvezőtlen kö­rülmények között gazdálkodó szövetkezeteknek lehet jut­tatni — ugyancsak koncent­ráltan. Megyénkben korábban ilyen megkülönböztetett tá­mogatást a szajlai és a péter- vásári közös gazdaságok kap­tak, s a múlt évben a háton szövetkezetnek nyújtottak jelentősebb fejlesztések meg­valósítására anyagi erőt. Ter­mészetesen azt rögtön hozzá kell tenni mind a szajlai, mind a pétervásári szövetke­zetben a jó vezetés, a saját belső tartalékok hatékony feltárása is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma már ezekben a szövetkezeti gazdaságokban elérték az át­lagos gazdálkodási színvona­lat, s néhány év múlva vég­legesen -„kilépnek” a kedve­zőtlen körülmények közül. Ré'ji és új — együtt A közelmúltban megjelent új ár rámá-iufta táisij rtiiid&aer Ifi­Nem is olyan régen — hi­szen, mintha csak a közel­múltban került volna a régi kis épületbe — bizony, in­kább amolyan műhelyféle volt az az üzem, amit most, néhány esztendő múltán va­lóságos gyárként láthat vi­szont az érdeklődő Kerek- h arasz ton. Bocsánat; „Leg­újabb-Hatvan ban". A Duna Cipőgyár 2. szá­mú Üzemegységében ugyanis — mint Kozák Géza telep- / vezetőtől értesül tünk — nap­jainkban már négy és fél­száznál többen dolgoznak, t éppen az idén, csupán felső­részből kereken egymillió párat készítenek. „Milliomos cipőgyár" lett hát az egykori szerény vállal­kozásból, olyan szakma isme­rőivé váltak a helyiek és kör­nyékbeliek — főleg nők —, amilyenről korábban alig hal­lottak valamit, s talán nem is akartak soha többet tudni. Őszinte csodálkozással jár­ja a vendég a télepet, amely időközben ugyancsak kitá­gult. Űj létesítmények egész sorának ad otthont. A nagy­csarnok — korszerű, kelle­mes munkahely, amit még derűsebbé tesz a rengeteg fiatal arc. Mert körös-kürül ifjak serénykednek úgy, hogy szinte ég a kezük alatt a munka. Három modell is fut egyszerre, s a hosszú szalag­ról dobozok garmadája telik. — Harminc év körüli az átlagéletkor nálunk —« büsz­kélkedik Gábor András mű­szaki vezető, aki természete­mimista, kéthónapos terjesz­tési versenyében, a nagyüze­mek KISZ-bizottsági verse­nyét az egri Finomszerel­vény gyár fiataljai nyerték meg, s ezzel döntően hozzá­járultak, hogy a megyék köz­ti vetélkedést » Heves nyerte meg. Aranydiplonrtás szavaló A munkásfiatalok S&lgótar. Jánban megrendezett, IL or­szágos versmandó versenyén Linningemé, Petrán Katalin, a „G” üzem meo-csoportjának műszeres ellenőre, a legjob­baknak járó aranydiplomát kapta meg és ezzel jogot nyert a nyár folyamán egy szovjetunióbeli jutalomuta­zásra. nyege, hogy átmenetileg meg­marad a régi, a termékek után fizetendő dotáció is, de ezen felül — évről évre más — néhány gyenge termőhe­lyi kategóriába tartozó szö­vetkezet kiemelt, célirányos fejlesztési támogatásban ré­szesül. Megyénkben mintegy 30, különböző fokozatú, kedve­zőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetke­zet tevékenykedik. A múlt évben 6,5 millió forint fej­lesztési támogatás került fel­osztásra, amely összeg ebben az évben már 9 millió forint­ra emelkedett. Rendeltetését tekintve a megyei tanács és az állattenyésztési felügyelő­ség — egyetértésben a ter­melőszövetkezeti területi szö­vetségekkel — ezt az összeget a hegyvidéki gazdaságok ál­lattenyésztési, elsősorban szarvasmarha-tenyésztési ágazatainak fejlesztésére biz­tosította és biztos ttja. A 30 gazdaság közül 6—7 részesül az idén ebben a támogatás­ban. Az új támogatási rendszer másik, lényeges új eleme: ösztönzi a kedvezőtlen adott­ságok között gazdálkodó szö­vetkezeteket arra is, hogy különböző ipari, vagy feldől­sen maga is fiatal — leg­alább százötvenen vannak a 20 eszendő alatt. S ha arra gondolunk, hogy a legrégebbi szaktársunk is 1970-től dol­gozik itt, sokszor magunk is alig akarunk hinni eredmé­nyeinknek. Évente huszontöt modellel foglalkoznak, gyermekcipőtől a női csizmáig. Decemberre — a már említett felsőrész- készítés mellett — szeretnék elérni a napi ötezer párás készárutermelést, s tovább akarják növelni az exportot. — öröm, elismerés szá­munkra, hogy külfödi meg­rendelőink is mind elégedet­tebbek a munkánkkal — be­széli a telepvezető, — No, persze igaz, ami igaz; tavaly is 98,7 százalékos minőség­ben szállítottunk. Ami nem rossz ettől a még mindig in­kább csak kezdőnek nevez­hető gárdától,.. Megvallom, hogy jólesik, amikor buda­pesti központunkban ás így vélekednek rólunk Boldogok vagyunk, hogy nem mara­dunk a vállalati átlag alatt, sőt teljesítményeinkkel gyak­ran felülmúljuk azt A miénknél régebbi, oroszlányi üzemegységet is megelőzzük. S amint halljuk a továb­biakban: nem egyszerűen csak az előírt feladatokat teljesítik nap nap után, nem csupán a megbízások gépies, monoton végzéséről van szó — hanem a munkássá, az gozótpari ímeHéküzemágak létrehozásával új munkalehe­tőségeket teremtsenek a hely­ben élő, munkaképes korú népesség számára. Konkrétan: minden üyen új munkahely (foglalkozta­tott) után 100 ezer forint 10 —20 éves, hosszú lejáratú, kamatmentes hitelt nyújt a bank, s egyben az e tevé­kenység után fizetendő adót betudják törlesztésnek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlati­lag az adóval le lehet törlesz­teni a hitelt s szinte „in­gyenben” marad a tevékeny­ség oéljára épült beruházás a gazdaság számárra. (Azt már csak mellesleg érdemes megjelgyezni, hogy a népgaz­daságnak ma — beleszámít­va a szociális és kommunális vonzatát is — egy új munka­hely több mint 500 ezer fo­rintjába kerül! Érdemes te­hát így 100 ezrét adni hely­ben, ahol legalábbis a lakás a leendő foglalkoztatottak számára adva van...!) Az életbe léptetett új tá­mogatási rendszer minden bizonnyal kiállja a gyakorlat próbáját, s 10—15 év múlva „eltűnnek” megyénkből is a kedvezőtlen körülmények — és velük együtt a továbbiak­ban az effajta állami dotá­ciók is. Faludi Sándor üzemi munkássá válás folya­mata is megindult már, ta­pasztalható. Ha nem is mind­untalan, de „már meglehető­sen gyakran ésszerűsítéseké újításokon törik a fejüket a ; emberek. Ha a költségga - dálkodás fogalmáról ta1 ► még sokai nem is tudr-^— önkéntelenül törekszenek <t mind nagyobb takarékosság­ra. Segítik egymást, tanítják, nevelik az újabbakat, a még botladozókat. Mind jobban megérzik, megértik az üzemi érdekeket. Különösebb szer - vezés nélkül is sikerül már egy-egy kommunista műsza­kot indítani, nem kell túlsá­gosan nógatni egymást a tár­sadalmi munkára. Egyre job­ban ragaszkodnak az üzem­hez — nem kis része van ebben persze a tisztességes fizetéseknek, az ösztönző pré­miumrendszernek, a javuló szociális ellátásnak, hogy csak néhányat említsünk — «Ug van baj'a fegyelemmel. Szembetűnően jól érzik magukat az itteniek, s ter- vezgetésük egészséges opti­mizmust sugároz. Néhány napon belül új tűzöd ei futó- zalagot indítanak egy vado­natúj üzemrészben. A _par­kettás, világos, tágas műhe’y — mint mutogatják már is — a telep büszkesége lesz. Az üzemszervezés során pe­dig az a legnagyobb vágyuk, hogy megvalósítsak egyik kit kollektívájuknál a műsza­konkénti, jelenlegi 1000 pá­rás termelés ezerötszázra tör­ténő növelését. A vállalkozás — amelyet a szakmában or­szágosan is érdeklődés kísér — előkészítésén hetek óta fáradoznak. 'Minden remé­nyük meg van azonban arra, hogy az év második felében 6iker koronázza törekvései­ket. S ha mással nem, ezzel feltétlenül megpályázhatják ■már jövőre a vállalatnál ran­got jelentő „Élmühely” ki­tüntetést. Gondolnak persze másra is. S, hogy például mire —- nem olyan nehéz kitalálni egy olyan munkahelyen, ahol a dolgozók 80 százaléka nő, s csupán jelenleg 45-en van­nak gyermekgondozási sza­badságon. Nos, igen; egyebek mellett önálló üzemi óvoda létesítése is foglalkoztatja a cipőgyáriakat. Amolyan 50 személyes kis gyermekintéz­mény, amelynek már készül­nek a tervei, s jövőre az épületbe is beköltözhetnek az apróságok. Lesz emellett természetesen, végre üzemi konyha, étkezde is, s szeret­nének még valamiféle bevá­sárlóhelyet kialakítani, hogy tovább könnyítsenek az asz- szonyok sorsán. Röviden: ilyenek hát a változatok. Így telnek, múl nak a napok a kerekharasz. i cipőgyárban — ami néhány esztendeje még elképzelhe­tetlen ábrándnak tűnt. Gyom Gyula MMkMQ 1974. április 2L, vasárnap Simon Imre Űj támogatási rendszer: Dinamikusabb fejlődés a gyenge termőhelyen Bervai sikerek Itt ROveHcoö, csokorb« szó­déit kis híradásaink sninde­(Puskás Anikó felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents