Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Á pártdemokrácia ideiglenesen szünetelt Wi mmmt Ar jelzős mérlegek sSí Hód mező­■ ^ ‘ -í-x| vásár­helyről A súlyt és a fizetendő összeget egyidejűleg mu­tatja a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár legújabb mér­lege. Az osztrák liccnc alap- jár gyártott optikai árjel­zős mérlegből ebben az év­ben 200 darabot készíte­nek, (MTl-foto — Balassa Ferenc) Országjárás szabadi időben 3& cseng a név: az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyáregy­sége. Odafigyelnek rá az em­berek. A városban ennek a gyárnak súlya van. Léte, te­vékenysége kihat a társadal­mi életre éppen úgy, mint a politikai erővonalak alakulá­sára. Az Izaő — noárika. így is, toy is. Majd négyezer ember dol­gozik a gyárban, jó részük gyöngyösi, de jelentős azok­nak. is a száma, akik a kör­nyező községekbe járnak ha­za. A párttagok létszáma mintegy háromszáz. Ami az Izzóban történik, az beszédtéma a városban, de a járásban is, sőt: gyűrű­zése a megye messzibb tájain is hullámokat vet Ebben a gyárban egy évig nem voltak kíváncsiak a kommunisták véleményéra Az Izzóban, amely annyira a közérdeklődés fényében ék Mi történt? Hogyan történ­hetett? Más minden működött Volt, aki ágy fogalmazott, hogy a taggyűlés kivételiével minden más fórum tevékeny­kedett. Tehát szinte fel sem tűnt, hogy az alapszervezetek tagjai nem jöttek össze hó­napokon át. Már ez a kitétel is mellbe vágó. Mint kide­rült, nem is igaz, mert a tag­gyűlés hiánya igen csak fel­tűnt sokaknak, nem is akar­tak napirendre térni az el­maradása miatt. Szóltak alap- szervereid párttitkárok, fi­gyelmeztette a gyári pártbi­zottság titkárát a városi partszerv is, de a párttagok közül is jó néhányan kérdez­getitek, hol csendesebben, hol erőteljesebbem, hogy mi less a taggyűléssel. Egyetlen alkalommal hív­tak össze a kommunistákat év közben. , Akik «keretnek a számok­kal valamit indokolna, azt is mondták, hogy ide kell ven­ni a két beszámoló taggyű­lést is, amit a naptári év táv­latában megtartottak. Tehat lényegében a tizenkét hónap keretében három taggyűlés adott alkalmat a párttagok­nak az Izzóban a vélemé­nyük megfoglam ázására, a kérdéseik feltevésére. Maradjunk az igazságnál: év közben egyetlen taggyűlés zajlott le. Különben is, vetették el­len: minden nagyon jól ment. Gazdasági feladataikat rend­re ellátták, még büszkélked­hetnék is az eredményekkel. A pártbizottság tevékenyke­dett, a pártvezetőségek meg­tartották a tanácsikozásáikat, értékeltek és megállapítottak dolgokat, feladatokat jelöltek ki és végrehajtásukat kérték számon. A gyári párt-végre- hajtóbizotteág is a munka­tervének megfelelően végezte a feladatát. Tehát nem is történt tulaj­donképpen jelentékeny mu­lasztás? ' Az igaz, hogy a gyár dol­gozói, kommunistái megfelel­tek a feladatoknak. Elvégez­ték a munkájukat becsület­tel, tisztességgel. Csak éppen nem voltak kiváncsiak a párt­tagok véleményére, gondola­taira, kérdéseire. Vajón min/t vélekedhettek erről a „gyakorlatról" a KISZ-esek, a szakszervezeti aktivisták, a nőbizottság tag­jai? Hogyan vehettek példát a pártélet tényleges esemé­nyei alapján a sajat szerve­zetük kötelességeinek teljesí­téséhez? Olyan kérdések ezek, amik magukban hordják a választ is. A köte’esség — kötelesség Kerestük a választ arra is. hogyan történhetett meg mindez. Mondták, a2 volt a szokás eddig az Izzóban, hogy a taggyűlések időpont­ját a gyári pártbizottság tit­kára tűzte ki. Nem az alap­szervezetek vezetősége mond­ta me“, hogy mikor legyen a taggyűlés. Olyasfajta centrális túlzás ez, aminek káros következ- ményát * lezajlott csamé­nyek mutatták meg ékesen. Tovább nem kell magyarázni ezt sem. A kétkedés tovább mocor- gott bennünk, és azt is fel­tettük: miként képzelhette el a gyári pártbizottság volt tit­kára, hogy a demokrácia szii- neteMetósét fenn lehet tarta­ni minden következmény nélkül? Hiszen akit ilyen magas funkcióba emel a tag­ság, annak széles látókörű, képzett embernek kell len­nie. Elemi dolgokra nem kell a figyelmét felhívni. A szer­vezeti szabályzat megtartása ilyen alaptétel: mindenkire egyaránt kötelező. Többször hangzott el a kér­désre: majd a jövő hétéin, elvtársak, most ezt és ezt kell sürgősem elvégeznünk. Aztán elmúlt a jövő hét is éppen úgy, mint annyi más előző. Nagyon magabiztos lehe­tett a gyári pártbizottság volt titkára, aki talán „kimozdít- .hatatlannak” tartotta magát Vagy túlságosan bizonytalan, volt és nem mert a tagság élé állná? Azt mondták erre az utóbbira, hogy ilyen ve­szély nem fenyegette, mivel a taggyűlésekre nem járt a pártbizottság volt titkára. Nem kellett tehat attól tar­tania, hogy kényelmetlen kérdéseket tesznek fel neki. Személy szerint nem is te­hettek volna fel, az kétségte­len, de a párttagság mégis­csak egy olyan „körbefogha- tatlan” erő, aminek mozgá­sát soha nem lehet kiszámí­tani, ha kétségekkel1 van fel­töltve. Tenni kell Az ügyet az illetékes párt- fórumok kivizsgálták, meg­hozták a különböző mértékű fegyelmiket, is. Aszerint, hogy kinek milyen felelősségét le­hetett megáEapitani, Nincs szándékunk felsorolni, hogy ki milyen pártbüntetést ka­pott. Még a neveket is mel­lőztük most, mert nem a sze­mélyek a lényegesek, hanem a jelenség, az okozati össze­függés és a tanulság. Kimondjuk: a kárt nem. az a tény okozta, hogy a tag­gyűléseket nem a szervezeti szabályzatnak megfelelően tartatták meg az Izzóban. A kárt az okozta, hogy mellőz­ték a párttagságot, gyakorla­tilag semmibe vették a párt­élet legíototósabb fórumát, a taggyűlést, nem voltak kí­váncsiak a párttagokra, meg­elégedtek azzal, hogy a tag­díjat mindenki befizesse an­nak rendje és módja szerint. A kárt az a minősítés okoz­ta, ahogy a tényt értékelték a vezető személyek: szinte fel sem tűnt a taggyűlés hiá­nya, mondták, hiszen azon­kívül minden ment a maga útján, nem is rosszul. Ezzei altatták el a Mkiismieretü- ket? Van ebben egy jókora le­becsülése azoknak a kom­munistáknak, akik nem vi­selnek semmiféle funkciót, hanem „csak” párttagok. „Egyszerű” parttagok. Pedig ők varrnak sokan. Pedig ők adják az erőt. Pedig nélkü­lük rumos és mám is lehet semmi ebben az országban. Pedig ők sorakoztak fel a történelmi tegnapokban a ve­zetők mögé, így adva nekik biztos hátteret a közös ügy­ért való erőfeszítésekben. Az Izzó — márka. Így is, úgy is. Az emberek ezreinek, tízezrednek a szeme rajta. .Ami ott történik, annak ha­tása messzire gyűrűzik. Ami ott történik, azt nem lehet elhallgatni, mert arról 'be­szelnek az emberek. Okulásul mondtuk eí a vé­leményünket, éppen ezért. G. Molnár Ferenc Évről évre valamivel több a dolgunk és mégis — bár­mily különös ez a kettősség — valamivel több a szabad időnk is. A szó szoros értel­mében sűrűbb és tartalma­sabb lesz tehát a munkana­punk, hisz gazdálkodni ivó­dunk vele, szaporodik a ta­pasztalatunk, s korszerűbb módszerek, gépek segítik ems­éért igyekezetünket. De va­jon legalább ennyire „tér- melékeny”-e szabadidő-gaz- aálkodásunk? Tudjuk-e pél­dául, hogy mennyit nyerhet­nénk azzal, ha íróink széllé-, mi vállalkozásához csatla­kozva, egyszer csak valóban megkezdenék „Majyarorszg felfedezését”? Gépkocsival, ról, de mindig rugalmas mó­don fogott hozzá a történe­lem áramlatai által felvetett, előre nem látott feladatok megoldásához. Az elméletről Lenin határozottan szem­behelyezkedett a valósággal szembeni fatalizmussal, a történelmi szükségszerűség eszméinek olyan értelmezésé­vel, amely csökkenti az em­beri tudat, akarat és kezde­ményezés jelentőségét. Sok­oldalúan és konkrétan vilá­gosította meg azt az ismert marxista tételt, hogy az el­mélet nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvéshez. Ha lehet, még plasztiku­sabb Leninnek ez a maga­tartása a breszt-litovszki bé­ke körüli vitákban. Törté­nelmi közhely ma már, hogy „reálpolitikailag” Leninnek volt igaza a balodali kom­munistákkal szemben, akik forradalmi háborút követel­tek es ezzel kockáztatták az orosz tanacsköztarsaság fenn­maradását. A helyes gyakor­lati megoldás Leninnél azon alapult, hogy elméletileg mé­lyen elemezte a forradalmi, fejlődés osszfolyamatanak pillanatnyi állapotát. A vi- lagforradalom minden rész- eseménynel előbbrevalo de ez •— mondja Lenin — csak akkor lehet valódi (tehat gyakorlati) igazság, „ha nem hagyjuk figyelmen, kívül, hogy milyen hosszú út vezet a szocializmus teljes győzel­méhez”. S az akkori konkrét helyzetet tekintve hozzátette: „Minden absztrakt igazság frázis lesz, ha bármely tet­szőleges konkrét helyzetre alkalmazzák”, A töríénefm» féltődé« útféről i Lenin több, mint fél év­századdal ezelőtt rámutatott, hogy a történelmi fejlődés útja soha nem sima. és köny­íjonattal, gyalogszerrel, ki-ki a lehetősége, ízlése szerint útrakelhetne, hogy megnézze, amit még nem látott, hogy lassa, amiről eddig csak eny- nyit vett észre: város, ház, kő. hess elég szemlélni való. Hisz meg a tudós is találhat Anjou-kori szoborpanteont, Dunából kiásott aranytányért, keszthelyi freskófalat. Hogy ne lenne akkor a mi „civil” szemünk számára új, érde­kes, felfedezésre erdemes? Látta-e például mindenki a Mátrában található siroki köb díványokat, a pilisi Öra- sziklát, a gyulai Erkel-fát,a bátorligeti őslápot, a vá-rá- tóti botanikuskertet, a szituni­líZiiiiasra való áttérés tolón.' sí arborétumot, az ípolytai ' náci 30 millió éves ősállat- lábnyomot, az alföldi Fe­hér tó különös madárvilágát, a Kis-Balaton hófehér Pofid •nemeskócsagjait? Száz és száz oldalon sorolhatnánk to­vább s csakhamar kiderü • ve. legtöbbünk szama -a nem eléggé felfedezett ország Magyarország. . Mert az igazan megismeri haza nem nagyolva szernlélr tető terepasztal, hanem min­den árkával, dombjával pó­lusával mozgékony -névén életünk. Tenyér, am s.gmk arca van, amely beszélni, vá­laszolni kepes. Történelmet és mindennapokat lalaló te­nyér. (N. T.) 11*71, április 21,» vasárnap Lenin - a gyakorisairól Október előestéjén Leniin kodott. „Természetesen meg- a következőket írta: „Nem maradunk a kommunizmus állítjuk, hogy Marx vagy a alapelvein. És rossz kommu- marxisták valamennyi kőnk- nisták lennénk, ha megfe- rét vonatkozásban ismerik a ledkeznénk a munka és a szocializmushoz vezető utat. tőke összeegyeztethetetlen Ez képtelenség. Ismerjük ellentéteiről. Az imperializ- ©nnek az útnak az irányát, mus műit egész, természete- tudjuk milyen osztályerők sen reakciós és agresszív, s vezetnek ezen az úton, de a a pártprogram ezen elemi konkrét gyakorlati utat majd igazságairól megfeledkezni csak. a milliók tapasztalata teljesen megengedhetetlen, mutatja meg, ha majd mim- pe miért hunynánk szemet kához látnak”. az előtt, hogy a burzsoázia Lenin tehát felülemelke- táborában is van szárny, dett az ortodox dogmatizmu- amely békés megoldásra, bár son éppúgy, mint a minden a mi kommunista szempon- forradalmi romantikától men- tünkből meglehetősen szegé- tes prakticizmuson. Én nem- nyes és fenntarthatatlan pa- csak szavakban. Jó példa er- cifizmusra törekszik. Talán re a szovjet állam külpoli- bizony mindegy nekünk, tikai irányvonala a genovai hogy polgári pacifistákkal, és hágai nemzetközi konfe- vagy nyílt ultrareakciósokkal rencia idején. van-e dolgunk? Miért ne pró­1922 elején Szovjet-Orosz- bálhatnánk meg kettéosztani ország meghívást kapott a Genovában a minket körül- genovai konferenciára, vevő tábort, kiugratni annak amelynek célja a háború pacifista szárnyát, és tárgva- utáni Európa helyzetének és lásokat kezdeni vele? Tehát fejlődési távlatainak megtár- jogunk van-e nem kipróbél- gyalása volt. Ilyen körűimé- ni ezt a — ámbár problema- nyek között természetesen tikus — lehetőséget, miként felmerült a kérdés, milyen lelhetnénk meg a kiutat a irányvonalat képviseljen a zsákutcából, amelyike az em- világ első munkas-paraszt beriséget az imperializmus állama az őt körülvevő el- kergette? Vajon jogunk van-e lenséges, erős, de egyáltalán tudatosan vállalni azokat a nem egységes országokkal véres áldozatokat, amelyeket szemben. egy háború okozhat, ha csak A „baloldaliak” szerint egyetlen lehetőségünk is van (akik a hatalmon levő párt- elkerülni? Nem. Erre nincs ban nem voltak kevesen) jogunk. Mindent megteszünk, megalkuvás nélküli, elvi ál- ami erőnkből telik, hogy ezt láspontra kell helyezkedni, a szerencsetlenseget elkerül­ném szabad feláldozni a kom- jük”. munista eszméket a kapita- Leninnek az a tézise, hogy lista országokkal kötött a kapitalista rendszer küiön- egyezményekből származó, böző elemeihez differenciál- ideiglenes anyagi előnyökért, tan kell állást foglalnunk, A konferencián, megsemmi- teljes mértékben vonatkozik sítő beszédekkel kell fellép- a szellemi szférákra is. Hí­rű a polgári pacifistákkal ba volna valamiféle egysé- szemben, hangsúlyozni kell ges „burzsoá” kultúráról be- a burzsoázia erőszakos meg- szélni, nem kiválasztani ab- döntésének, az újabb impe- bői a progresszív, humanista rialista háború elkerülhetet- és demokratikus áramlafo- lenségének tételét, A másik kát, hanem az anarchista oldalon viszont olyan párt- erőszak módszereivel eluta- tagok is akadtak, akik — sítani az emberi értelem va- még messzemenő engedmé- lamennyi múltbeli vívmá- nyek árán is — a „meg'béké- nyát. lést” hirdették az ellenséges Lenin mint tudós, forradal- világgai. már, államférfi szilárd, meg­innia inasképpen gondol- rendíthetetlen, osaoei. alap-. nyű. ;.. Nem dialektikus, nem tudomá- ■ nyos, elméleti- ; leg helytelen — , írja Lenin —, ha úgy képzel­jük el a világ- történelmet, | hogy az simán ; és fennakadás nélkül, olykor gigászi vissza- ugrások nélkül halad.” Akommunisr taellenesseg szószólói ma arra hivatkozva ., próbálják cá­folni a leniniz- must, hogy a szocialista for­radalom a fej« ~ .......... ­l ett nyugati or. szágokban még nem aratott győzelmet, és hogy a kapita­lizmus ezekben az országok­ban — a rájuk jellemző el­lentmondások ellenére — mű­szaki és természeti szempont­ból még mindig fejlődik. Le­nin kijelentéseinek tudatos eltorzításárai van szó. Lenin a szocialista forradalomnak a fejlett tőkésországokban bekövetkező lassúbb erlelő- deséről szólva egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a for­radalom győzelme után ezek­ben az országokban a mun­kásosztály magas fokú szer­vezettsége és összeforrottsá- ga lehetővé fogja termi a szocialista újjáépítés felada­tainak gyors és hatékony végrehajtását. Az orosz mun­kásoknak hihetetlenül nehéz körülmények között kellett végrehajtaniuk a forradal­mat, más országokban —i ok­tóber győzelmének eredmé­nyeként — ^könnyebben, „em­beribb úton” valósulnak meg a forradalmak. „Nekünk a legkeményebb formájában kellett meg­valósítanunk a proletariátus diktatúráját” — írta V. I. Lenin ... Más országok más „emberibb úton jutnak el ugyanoda: a szovjet hata­lomhoz”. Lenin elismerte a szoeia­■ böző útjainak lehetőségét, és szüntelenül hangsúlyozta, hogy minden esetben válto­zatlanok maradtak azok az alapvető sajátosságok, ame­lyek a politikai hatalom meg­hódítását és magatartását jellemzik. E vonások nemzet­közi jelentőségét így fogal­mazta meg: „Ma már nagyon jelenté­keny nemzetközi tapasztalat­tal rendelkezünk, amely a legteljesebb határozottsággal bizonyítja, hogy forradal­munk egyes alapvető voná­sai nem helyi, nem sajátosan nemzeti, nemcsak oroszt ha­nem nemzetközi jelentőségű­ek __ Az adott történelmi I dőszakban azonban az a helyzet, hogy az orosz példa minden oszágnak valami na­gyon lényegeset mutat meg elkerülhetetlen és nem is tá­voli jövőjéből”. 1 A megtett útra emlékezni nem múlhat el anélkül, hogy Leninre emlékezzünk. És viszont. Ezért idéztük újon­nan gondolatait születésének: 104. évfordulóján. Benkő Károly JjmmMQ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents