Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Magjaru! az Olefinekről 2. Rekordidő alatt gyáróriás Madártávlatból nézve a le­ninvárosi olefinmű nem sok­ban különbözek eg' kóo'aj- finomítótól. Ezüstösen csil­logó tornyok, óriási tartá­lyok és az egész létesítményt behálózó csővezetékek labi­rintusa tárul a szemlélő elé. A szükséges technológiai be­rendezést 37 millió dollár­ért importárták. A vásárlás jó üzletnek bizonyult, mivel a vételárban még a dollár­leértékelések előtt állapod­tak meg és ezért ma ugyan­ezt az üzemet már csak 5— 6 millió dollárral magasabb áron lehetne beszerezni. Kísérőm, Farkas Kálmán, a beruházást irányító PET- ROLBER helyi kirendéltse- gének a vezetője, a Tiszai Vegyi Kombinát szomszédos üzemeire mutat, ahol már működik egy olefinmű, de annak teljesítménye csak évi 25 ezer tonna etilén. A most épülő egység ennek a meny- nyiségnek tízszeresét gyártja majd. Ma már világszerte ilyen nagy teljesítményű gyá­rakat építenek, mivel ezek termelnek gazdaságosan, KIS ORSZÁGOK GONDJA A kis országok örök gond­jához érkezünk ezzel a kér­déssel. A gazdaságosan elő­állítható évi 250 ezer tonna etilén olyan nagy mennyi­ség, hogy annak hazai fel- használásához jelenleg nincs feldolgozó kapacitás Ma­gyarországon, és belátható időn belül nem is lesz. A TVK-ban működik egy poll- merizácíós üzem és az meg­felelő bővítésekkel mintegy 40 ezer tonna etilénből ké­szíthet évente polietilént. Ahhoz, hogy a teljes meny- nyiséget itthon tudjuk fel­dolgozni, további több tiz- milliárd forintos beruházás kellene. Az olefinmű ezért nem­zetközi együttműködés kere­tében épül fel, amely a ma­gyar—szovjet olefinegyez­mény néven ismert A meg­állapodás értelmében Ma­gyarország évente 130 ezer tonna etilént és 30 ezer ton­na propilént szállít csőveze­téken a Szovjetunióba. Ugyancsak a Szovjetunió vá­sárolja meg az ol’jfmmű egyik melléktermékét, az úgynevezett C 4-es frakciót, amelyet mügumigyártáshoz használnak. Cserébe oivan fontos vegyipari alapanya­gokat kapunk majd, ame­lyeket jelenleg csak nyu­gatról, dollárért tudunk be­szerezni. Az olefinműben készülő etilén egy kisebb részét a Borsodi Vegyi Kombii'.:'than dolgozzák tó. Magyarország és Lengyelország között is jelentős a vegyipari együtt­működés amelynek kereté­ben a BKV-ból szállított PVC-ért cserében Lengyel- ország poliészter szálat, va­lamint műselymet szállít hazánknak. Az NDK-vai és Romániával is kooperál a magyar nehézvegyipar, s így az üzembe lépő olefinmű lé­nyegében az egész hazái vegyipar fejlődését szolgál­ja. A nemzetközi kooperá­ciók lehefővé teszik, hogy gazdaságosan, nagy mennyi­ségben termeljünk etilént és Az épülő oleflnmü egy részlete. (MTI Foto — Erezi K. Gyula felvétele — KS) propilént s ugyanakkor a számunkra szükséges egyéb vegyipari alapanyagokat megkapjuk a partner orszá­goktól, tehát ezek előállítá­sához szükséges beruházást megtakaríthatjuk. MINDEN NAP KÉSÉS, HÁROMMILLIÓ FORINT VESZTESÉG Ilyen nagy értékű és fon­tosságú beruházásnál alap­kérdés, hogy az minél előbb üzembe álljon. 1973-ban kéz. dődött el az építés, s az ole­finmű jövő januárban már üzemszerűen termel. Két év alatt ilyen nagy üzem még nem épült fel Magyarorszá­gon. Amikor megkérdeztem Szabó Gergelyt, a PETROL- BER igazgatóját, hogyan tud­ják ilyen gyorsan felépíteni az üzemet, azt válaszolta, hogy „nagyon sok fejfájással és idegeskedéssel”. Ez érthe­tő is, hiszen minden egyes nap késés több mint három­millió forint veszteséget je­lentene a népgazdaságnak. A kiemelt nagy beruházásként kezelt leninvárosi építkezés azonban a beruházók lelkiis­meretes igyekezetén kívül el­sősorban a jól átgondolt, az építés' és üzembehelyezás minden mozzanatára kiterje­dő tervezési és szervezési in­tézkedéseknek köszönheti, hogy magyarországi viszony­latban rekordnak számitó gyorsasággal halad a munka. Űj módszereket alkalmaztak, egyebek között így tudták je­lentősen csökkenteni a helyszíni szerelési munkák mennyiségét. A csőrendszerek nagy részét jó munkakörül­mények között, műhelyekben állították össze, s igy a szere­lőknek nem a szabad ég alatt a magasban, nem az időjárás szeszélyeinek kitéve keilett dolgozniuk. Hagyományos technikával az alapok ásása is sok időt vett volna igény­be, ezért nagy teljesítményű gépekkel egy óriási meden­cét vájtak, s így bár több föl­det mozgattak meg, mégis hónapokkal hamarabb befe­jezték a földmunkákat. JÖ SZÍVVEL GONDOLUNK RAJUK Az olefinmű szerelése már lényegében befejeződött, s -most a részegységeket és a műszereket vizsgáztatják. Mindenki bízik abban, hogy Cik ünW nyomin Teljes munkabér csak teljes munkaidőre járhat Március 13-i szamunkban ioglalkoztuok a Kiskörei Ál­lami Gazdaság egyik dolgo­zójának, özv. Tóth Lajosné- nak munkaiig i panaszává1. A cikk nycrr.án a MED03Z- megye' izoitsága újra meg-' vir1 •»álfa a munkaügyi pa­naszt — korábban már külön­böző szervek kérésére foly­tának ie vizsgí!a‘~t — s meg- állanítot’ák, hogy a cikk sze­replője. Tóth Latesné, helyte­len'" *r‘?!mcTve a munka- üg”i dö:'‘5bi?s‘tsóg évekbe eze.őtt hozott határozat* csak takarítónői muikokör- ben hajlandó dolgozni. Mivel * rési munkahelyen ez f, munka már nem tölti ki a 3 órás munkaidőt, más beosztá­sokat; kiegészítő munkákat ajánlottak fel, azonban ezek közül egyiket sem vállalta, így munkabére sem lehetett azonos a közp'ntban foglal­koztatott takarítónőkével. A gazdaság jelenlegi veze­tői többször is megkísérelték a megegyezést, de sajnos si­kertelenül. Igaz, hogy 1966- oan jogszabálysértően szün ‘ették meg munkaviszonyát a azdaság akkori vezetői, ez azonban orvosolva lett, s en cek alapján sem lehet indo- j költ már az a követelés, hogy I részmunkaidőre teljes bért fi- I ressen a vall uíau tartják az indulásra tervezett határidőt. • A kis olefin — így nevezik a 25 ezer tonnás gyárat — nem győzi a polimerizációs üzem ellátását, ezért a folya­matos munkához jelenleg még importálni is kell etilént. Ha az új üzem elkészül, Ma­gyarország etilén-exportőr lesz. A legismertebb etilénből készülő leninvárosi termék jelenleg a polietilén fólia, s már megkezdődött a polieti­lénnél is jobb tulajdonságok­kal rendelkező polipropilén fóliák gyártása is. Az olefin- műnek azonban — éppen a nemzetközi együttműködések révén — szinte minden Ma­gyarországon használatos mű­anyag termékhez lesz valami köze. Sok olyan műanyag van, amelynek még kimon­dani is nehéz a nevét, és e cikket író gépírónő, tudom, nem lelkesedik, amikor példát is idézek: „Poliakril-nitril”, node a pulóver, amit visel, ebből a szálból készült, s ha majd többféléből válogathat az üzletekben, akkor mind­nyájunkkal együtt jó szívvel gondolhat a leninvárosi ole­finmű tervezőire, építőire és üzemben tartó dolgozóira, Benedek B. István Van abban valami örömte­li, ahogy messziről sorjáznak a szőlők a púpös dombakta- lon. — Már a tőkeszárad,ás je­led mutatkoznak, akárcsak tavaly nyáron, amikor a saszla több minit kilencven százaléka ment tönkre. Ha még két hétig nem lesz eső, nem is tudjuk, mi lesz. ★ Kerekítve eppen száztíz hektáron díszük a szőlő a kisnánai Hunyadi Tsz bir­tokán. Két év alatt akarják ezt a szőlőt felújítani, kor­szerűsíteni. A területnek majdnem egyharmadán a sorokat kell kiritkítani. Min­den második kikerül, hogy a leghelyesebb .módszereket .lehessen alkalmazni a nö­vényápolásban. A két év alatt a kivágásra ítélt sorok tőkéiből kiszednek mindent, amit csak lehet. A megma- radtakat pedig felhúzzák százhúsz centi magasra, ahogy még újabb 13 hektá­ron is ezt kell csinálniuk. A többi területen csupán a tömbe rendez és kiegészítése a feladat. Két év, és minden szem­pontból kifogástalan körül­ményeket teremtenek a sző­lőben. Ide vehetjük azt is, hogy a talajt fel akarják töl­teni tápanyaggal, olyan ada­gokat terítenek el. A későb­biek során már csak a min­denkori termésnek megfele­lő trágyázást végzik el. Az ember, a munkáskéz: ez itt a gondok egyik legna­gyobbja. Most hetven tagú a szőlészbrigád, amelyik Safranka István vezetésével tesz meg mindent a minél nagyobb termésért. De né­hány év múlva a számuk ennél jóval kevesebb lesz. Elmegy az asszonyok feje fölött is az idő. Nyugdíjba mennek. És a fiatalok? Csináltak egy kis belső statisztikát. Ebből kiderül, hogy a termelésben összesen két fiatal Lepett he az ütőb­ől szervezetben a csehi bánya „Jövőre eldől* mit tudunk •••” Január elsejétől a meg­szüntetett Ózdvidélci Szén­bányák Vállalat üzemei a Borsodi Szénbányákhoz tar­toznak. Köztük van as eger­esein üzem is. Az új szerve­zeti forma egyúttal nagyobb önállóságot is jelent, a volt vállalat üzemeit összevon­ták, nagyobb hatáskört kap­tak elszámolásban, szerve­zésben. Egeresein már ko­rábban közös irányítás alá került a borsodnádasdi ak­nával, s az egymáshoz kö­zel eső két bánya abban is hasonlít, hogy csaknem egy­formán nehéz a helyzetük. Mit ígér az átszervezés? Er­ről kérdeztük meg Popp Já­nos igazgatót. Mégiscsak — gépek.., — Az idei évet most már átkíniódjuk valahogy, s az­tán a jövő esztendőben kell majd bizonyítanunk, hogy legalább az ezredfordulóig számítani lehet a csehi szén­re — kezdte a beszélgetést Papp János. — Azért mon­dom, hogy kínlódunk, mert most kezdjük meg a délke­leti bányamező felszámolá­sát; megindul a visszafejtés, a biztosítószerkezetek kieme­lése, az omlasztás. Pillanat­nyilag 27—28 kilométer a csehi akna vágathossza, s ha 1975 végére befejezzük a „visszavonulást”, 18 kilomé­terre csökken. Koncentrál­tabb tei-melést készítünk elő; az északkeleti mező egy ré­sze már feltárt, előkészített terület, onnan aztán jön majd a szén. — A terveknél már fi­gyelembe vették ezeket a körülményeket ? A. A mostani vállalatveze­tőségnek az az álláspontja: ne az legyen a legfőbb gon­dunk, hogy most teljesít­jük-e a napi 70 vagont, ha­nem az, hogy egy év múlva kihozzuk a napi 120 vagont. Az új mezőn ez lehetséges, gépeket szerzünk be az idén és gyorsabb, hatéko­nyabb termelést várunk. — A széngyálu esete óta az a vélemény alakult ki, hogy Egercsehiben nem le hét gépesíteni a rendkívüli adottságok miatt. . — A széngyálu azért nem vált be, mert nem tudta kö­vetni a terép egyeneliense- geit. Nagyon rossz területen dolgoztunk eddig es pilla­natnyilag is: el vékonyodó szénrétegben, tele úgyneve­zett, „vetőkkel”. Az új me­zőn jobb lesz a helyzet, a feltárás adatai szerint 150 centimétertől három méte­rig is terjed a szénfal ma­gassága. Gépesítés alatt én egyébként nem értek mást, mint azt, hogy a biztosítás­hoz és a rakodáshoz szer­zünk be űj berendezéseket. Vásárolunk egy szovjet ön­járó biztosítót, amely a ne­héz terepen is jól dolgozik, ezenkívül maróhengereket állítunk be. Szeretnénk elér­ni, hogy végre csehiben is eldobhassák a lapátot az em­berek. Több erre a lehetősé­günk mint eddig, a nagyvál­lalat könnyebben csoporto­síthat át gépeket és hama­rabb ind újakat is vásárolni. Megvizsgáljuk, milyen beru­házásokra van szükség a 2- es mező teljes feltárásához; a számítások szerint 7 mil­lió tonna szén van ott még a föld alatt. Újfajta bérezés — A szervezeti változások a fizetésekben milyen válto­zással jártak? — A borsodi bányáknál régi gyakorlat, a havi fix bérezést vezettük be itt is. Nem csekély ellenállást vál­tott ez ki a bányászokban, mert most, a márciusi fize­tésnél, az új rendszer életbe lépésekor a korábbi hónapo­kéhoz képest valóo'tn keve­sebb volt a borítékban. Ilyenkor — természetszerűen — az új rendszert okolja rögtön az ember pedig őszin­tén elmondhatom: az egyál­talán nem okozott semmifé­le visszaesést. A fizetés a tervben való lemaradás mi­att a régi rendszerben még kevesebb lett volna. Éppen a reklamációk miatt, rlkészí- tettem egy kimutatást a ta­valyi, márciusi bérekről, s az összehasonlítás aan jd latszik a tavalyi béremelé­sek hatása is. A havi fix azt jelenti, hogy egyentetesau- ben oszlik meg az évi jöve­delem, nem lesznek na : jövedelemkiesések. Hatása egyébként csak egyévi gya­korlat figyelembevételévé; mérhetjük le; jobban áé.ó- nyesül az elvégzett mim értéke, s a teljesítmény ne­velésére ösztönöz. A mun­kavégzés és a terllet leizr-. heltsége alapján 10—iá sí zálékos prémiumokat leh<-1 adni. A borsodi oányakua. korábban nagyobb béreke. fizettek mint nálunk, az írj“’, hozzájuk is felzá-közünk Kévén a műszaki —■ Az aneliszámolás, na­gyobb önállóság azt is je­lenti, hogy több irányító, műszaki szakemberre van szükség. Hát ezt a feltételt még nem sikerült teljesíte­nünk. Az alkalmazotti lét­számunk harminccal emel­kedett, persze, ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy a megszűnt vállalat alkaiina- zotti állománya került az üzemekhez, s még így is hatvannal csökkent a szá­muk a régi központtal ősz- ezehasonlítva. Gépészeti cso­portot, műszaki csoportot hoztunk létre, meg kell te­remtenünk a gépesítés sze­mélyi feltételeit. Nincs még üzemszervező mérnökünk, s hiányzik néhány szakember az irányítás más területei­ről is. Nem kis gondot je­lent ez nekünk, hiszen há­rom hónapja kezdtük az ön­állóbb gazdálkodást és egy •or feladat megnövekedett. A párt- és szaxszer vezeti tevékenység, valamint az if­júsági szervezet munkája is várhatóan hatékonyabb lesz a tennivalóknak megfelelő­en: függetlenített vezetők se­gítségévei ujítiik meg az alapszervek munkáját. Egy­szóval, most még minden vonalon az előkészületeket tesszük; jövőre aztán eldől, mit tudunk... Hekeli Sándor I kisnánai szülőkben bi években, ami csupán a teljes létszám egy százalé­ka. A vezetésben az arányuk viszont 38 százalék. Ha meggondoljuk ez nagyon ígéretes körülmény. Még na­gyobb hányad található az adminisztratív létszámban a fiatalokból, ahol megközelí­tik az ötven százalékot A gépcsoportnál epdig minden negyedik dolgozó tartozik az ifjú korosztályhoz. A statisztikai számok azt is híven tükrözik, hogy az utánpótlás csak milyen mun­kakörökben biztosított. A ka­pálás, a metszés senkit sem vonz a tizenévesek közül — lényegében. ★ — Két dolgot kell szem előtt tartanunk — magyaráz­za Bernáth Lajos, a tsz el­nöke. — Az egyik: a gépesí­tést kell a következő tizenöt évben megoldanunk, ami a szőlőben a metszésnél ma még kérdőjel. Szüretelő kombájnról már tudunk. A másik: az öntözés. Ez a sür­getőbb feladat. , A terv körvonalai már ki­rajzolódtak. A Tamóca pa­takra rá lehet telepíteni egy olyan víztárolót, ami a szom­szédos verpeléti tsz földjé­nek egy részét is ellátná víz- .-.el.A kisnúnaiak ebből a tá­rolóból a szántóföldjeiket és a szőlőjük nagyobb hánya­dát is öntözhetnék. — Tavaly a tőkekiszára­dás már figyelmeztetett ben­nünket arra, hogy tennünk kell, méghozzá sürgősen a szárazság ellen. Az idén úgy láttuk, hogy a kezdet bízta­tó. Aztán most a fejlődés szinte megállt. A hidegebb idők mintha elvágták volna a növekedést. Az őszi veté­seink a szántóföldeken még bírjak, bár a talaj víztartal­ma nálunk még elég jó, fő­ként az altalajé. Vasi a Tu­dományos Akadémiának egy jelző állomása a határunk­ban, különböző műszerekkel végeznek kutatás céljából többféle mérést, és a talaj- nedvességre vonatkozó ada­tunk innen van. — Mit lehet tenni a szá­razság kivédésére a mostam körülményeik között? —Sajnos, mi .már sem­mit nem tudunk csinálni azon kívül, amit eddig tet­tünk. A talaj munkákat el­végeztük, a mi dolgunk ez­zel lezárult. Az esőin múlik minden egyéb. •k Tavaly kísérletképpen fel- hordták a szőlőbe a vizet. A száradásnak indult tőkék egy részét jól meglocsolták. En­nek az lett az eredménye, hogy a folyamat ott meg­állt, ahol a locsolás érte. Vagyis nem romlott tovább a tőkék sora. Óriási erő van a termé­szetben, a fajfenntartás ere­je — például. A tőkék te­hát később kihajtottak, de hát ezekből az új vesszők- , bői csak idők múltán lehet termést várni. — Nem lehet a vizet iaj- tozni a szőlőkben, az óriási költséggel jár — mondta ki a tsz elnöke a kicsit sem kedvderitő megállapítást. — Mit szólnak a termelő­szövetkezet gazdái ahhoz, hogy kivágják a sorok egy részét? — Szakmailag kell megin­dokolnunk, és akkor a tag­ság megérti, hogy itt nem pusztításról, hanem korsze­rűsítésről van szó. El tud­juk érni a „ritkább sorú” szőlőben is a kívánt termés- mennyiséget, sőt: csakis így tudjuk elérni a hektáron­kénti nyolcvan-száz mázsát. Állítom, hogy a szőlőnek természetes megjelenési for­mája az inda, a hosszú vesz- sző, es a tóke kialakítása, az úgynevezett hagyományos metszési mód a mesterkélt. A mostani metszési mód sze­rintem növeli a szőlő élet­tartamát és a termőképessé­gét is. Persze, megfelelő mennyiségű trágya biztosí­táséval. A szövetkezeti gaz­dáknak nem kell ezt sokáig magyarázni. Gazdálkodási tapasztalatuk és szakismere­tük eligazítja őket a bonyo­lult kérdésekben is. ★ Valamit tanultunk a saját kárunkoii megint, ahogy a kisnánaiak példája is bizo­nyítja. Ez pedig: a mező- gazdaságban a csapadék mennyiségét nem lehet a vé­letlenre bízná a mi éghajla­ti viszonyainkon. Milyen furcsa. Csinál,tak már egy kis víztárolót a kis­nánaiak is évekkel ezelőtt De az csak az oltvány telepü­ket szolgálta ki. Mintha nem vették volna túlságosain ko­molyan a vízgazdálkodást, hiszen a telep sem került a legjobb helyre Hej, ha ak­kor jobban meggondolták volna sóhajtunk fel — nem sok eredménnyel most. De jobb később, mint so­ha, tartja a népi bölcsesség, a sok évszázados tapaszta­lat. Meg kell építeni azt a Tamóca pataki víztárolót Az állam is jelentős támo­gatást ad hozzá, tehát ezért is megéri. ★ A kisnanai szőlőkben sen. rózsás a helyzet Az embe­rek igyekeznek, végzik a dolgukat becsülettel, de hal a természet.. Még szerencséjük, hogy a tanulságot nem restellik ki­mondani: víz kell, minél ha­marabb, annál jobb. De leg­alább a következő ötéves terv első részében él kell jutni oda is, ahhoz i6. (G. Molnár F.) J/énwMQ 197 L április 28.,

Next

/
Thumbnails
Contents