Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

lerne és a f 1mművész elkép­zelése fedik egymást. Remete szerep 1 "»gárda vo­nul feL remek kosnü.mök- ben, adva a forma és a jel­iami tartalom zárt egységét: Jón Finch jeles Macbeth. Francesca Annis veszedel­mes szépség. Martin Shaw rokonszenves Banque. de kii- Rf-bb .szerepekben is ilyen neveket találunk, mint Nicholas Shelby, Stepl/an Chase, Paul Shelley, John Stride, Terence Baylor. Mark Dig ham vagy Diane Flet­cher. Ezzel a Iliimmel a hata­lomról tudott valami újat mondani Roman Polanski. Farkas András í o vizuális«velvoktatás A Bábolnai Kukoricatermeszt 6 CPS KÖZÖS Vállalat dolgozói részére Nagyigmándon au­diovizuális nyelvlaboratórium ot rendeztek be. (MTI Foto —- Bajkor József felvétele —- KS) A mai nézőnek talán szo­katlan, hogy a film rendező­je. Roman Polanski, a sha- kespeare-i tragédiát átható és itt-ott valóban riasztó nyerseséggel, igen erős szí­nekkel, a felzaklatás szándé­kával valósítja meg. Aki csak elolvasva, vagy szín­padról ismeri a művet, an- 'uak bizonyos mértékig meg­lepetés az, hogy a nagy és magvas monologok mögött mekkora képi kifejező erő munkál ezen a filmen, hogy a jellemek vívódása, az el­bukás végső pontjáig eljut­tató lelkiismereti küzdelem mennyire magával ragadja a nézőt. Szinte riasztja a film a nézőt, kl.iyszeríti figyelni, odahallgatni, megérteni, ön­maga számára megragadni a lélek és az akarat, a kitű­zött cél és a megszállottság titkait. Macbelh nem anyámasz- szony-katonájal Duncan ér­dekében, még mint vezér jól tudja, hogyan kell tűrni a vért, a kegyetlenséget. Ri­deg katonaként teszi köte­lességét. Ez a ridegség, ez m kegyetlenség akkor forróso­dik át, akkor lesz nyilván­valóan az ő személyes sor­sa, amikor a jóslat birtoká­ban neki, a hősi alattvaló­nak önálló elképzelései in­dulnak meg a hatalom felé. Polanski rendkívüli meggyő­ző erővel bizonyítja képso­rával, hogy a banyák jöven­dölései c£ak elindíthatták1 es meggyorsíthatták azt a cse­lekvést, amely Maebeth- ben szunnyadt. A belső erők ébredtek fel, rendeződtek csatasorba a jóslatra, amely a sors vak erőitől, a csúf ba­nyáktól származnak. A külső kiépek, a színek jelzik, raj­zolják ezt az utat kívül, s mö­götte ott szól a tragédia- író csodálatos szövege, amely mintegy eligazít bennünket ebben a lélektani dzsungel­ben. A rendező tudja, hogy a hősben ott lappang a gyá­vaság is, hogy mekkora fény lakozik egy emberben, leg- alább akkor árnyék is üldö­zi ót cselekvéseiben. S mert érti Sbakespeare-t, úgy ál­lítja oda a hős mellé felesé­gét, a becsvágyó, a gátlás­talan. a hatelmat talán a férjénél is jobban szerelő Lady M-cbethet. hogy ért­sük: a tettek kegyetlen e1- végzéíiáhez nf ,l lett volna elegendő a jóslatra figyelő, a saját erejében bízó Mac­beth elszántsága. ehhez az asszony irányító, izgató, ra­vasz és bátorító ösztökélése •is szükséges volt. Érdekes.-• yvnn I ady Mncbeth a •í-”l!v«S'-,. a férfias jellem *• —‘álmát megmagyarázza férjének miközben a.film az a mókát egymás melléit, egv- más ellen, színekkel és raj­zolatokkal át- meg átszőve mutatja felénk. ^ itk: WH. április 21l„ szombat I (üétyofi?. et» fateA. Tüskék Nem elsősorban az idő, a gond, a baj koptatja ei az embereket, hanem a semmiségek. A tüskék. Tulajdonképpen az apró semmiségek őrölnek fel ben­nünket. Odarajzblják a bosszúság és ingerülstég szürke vonalait a szájak és szemek kőié, mintha csali megjelölnék Rohanunk, néha fejvesztetten — ezer dolgaink után, periig jobban tennénk, ha csak egy, vagy néhány elintézni valónk lenne, de azokra nagyon odafigyelnénk. Rohanni csak a semmiségok után lehet. A nagy dolgok, a nagy gondok elmélyült, higgadt gondolkodást igényelnek — Mi van veled? Miért vagy olyan ideges? — Hagyj békén. Megőrülök ezzel az emberrel. Már megint a nyakkendőjével van baj. Kifestettek hátul a nyakkendői, elfelejtettem őket megvarrni. — No. de emiatt csak nem? — De éppen hogy igen! Mintha kést forgatnának ben­nem. amikor veszekszik. Tessék. Egy parányi bosszúság. Elrontotta a napot, fel­emelte a vérnyomást, öntött egy cseppet a pohár vízhez. Egy nyakkendő miatt, amely új árában sem ér többet száz forintnál. Vagy figyeljük csak:­— Mancika, nem látta a toliamat? — Nem láttam. Nagy kartárs. — Az lehetetlen, Mancika! A toll, ha nincs a kezem­ben, mindig itt van az asztalon. Érti? Itt bizony. És az is előfordul, hogy maga kölcsön kéri a Parkeromat. — De megbocsásson, Nagy kartárs ... — Nincs itt, kérem, semmi megbocsátani való. Feiedé- kenység, gondatlanság is van a világon. Nőknél nagyon gyakran előforduló eset. Nem igaz, Mancika? Mancika szeme sarkában összefutnak a ráncok. Fehér nzsfogaival rágni kezdi vérpiros száját. — Nagy kartárs, kérem, én ünnepélyesen kijelentem, hogy ma nem láttam a tollát. Remélem, nem gondolja, hogy.., — Én semmit sem gondolok, Mancika. Csak azt tudom, hogv éppen most vettem bele teljesen új betétet. Nem ma­radt mégis magánál? Mondjuk a táskájában. Máncika már remeg az izgalomtól. A sírással küzd. — Nagy kartárs. ez nem lehet. Maga engem lopással vádol. És mi az, hogy feledékenység, hanyagság? ön jól tudhatja, mint közvetlen főnököm, hogy sem hanyag nem vagyok, sem feledékeny. Annyira nem, hogy még a fele­sége névnapjára is én hivom fel a szíves figyelmét. A főnök arca elkomorodik. — Miket beszél? Egy nyavalyás toll ürügyén a családi ügyeimben vájkál? Este Mancika migrénnel orvost hívatott, egész éjjel nem aludt. Nagy kartárs pedig Idegességében megpofozta a tízéves fiát, és ráadásul eltiltotta a tv-nézéstől. Egy toll, egy semmiség, néhány meggondolrüan mon­dat miatt kikészült néhány ember. Nem az idő, a gond, a baj koptatja el az embereket, hanem a semmiségeit. A tüskék Hogy így van, csupán mi magunk tehetünk róla. Em­berek. Szalav István dűl volt, keze ügyében, a nyereg oldalán, egy ronggyal letakarva a géppisztoly; tudja, hogy most minden akadályon gyilkolva kell át­jutnia. Távoli autózúgásra, dszvértrappoUifsra, járőrök hangjára keze máris a fegy­ver markolatán. Késő éjjel ért a kastély­ba, a magaslat tetejére. A hercegnő bérlője szobát ada­tott neki. Az övé voit a ga­bona, amelyet Giuliano a malomba vitt. Tudta, hogy a fiú becsületesen viselkedett; ölt, de nem köpött. Nagy utat fogsz még megtenni, Turiddo; aki némán cselek­szik, az a magasba jut. Pár nappal később, im­már teljesen gyógyultan, Giuliano elküldte a csőszö­ket a hűséges mon teleprej fiúkért: jöjjenek el hozzá. Giuliano sokat gondolkodott. Kész tervei voltak már. A kastélyba eljött a két Cuci- nella, Pisciotta, Passatempo és még néhányan. Mannioés Terranova messze jártak, de valaki majd értesíti őket. Giuliano elhatározta, hogy kiszabadítja a börtönből Francesco bácsit meg a töb­bi foglyot. A bérlő habozott: „Meg kéne beszélni a dol­got Gnazio bátyámmal” •— mondta, ő volt az erős mon- realei cosca maffiafőnöke. Passatempo is azt taná­csolta, hogy a maffia jóvá­hagyásával cselekedjék. Giu­liano azonban csak magában bízott, a saját elhatározá­saiban. És összes barátjának megparancsolta, hogy nyom­ban üljön lóra. Monreale kétórányira volt, még sötét­ben odaértek. Az állatokat« határban hagyták, némán lo­pakodtak át a városkán, zubbonyuk alatt a fegyve­rekkel. Árva lélekkel se ta­lálkoztak. A rajtaütés sike­rült: a börtönőrt, aki ka­put nyitott, meg a többi őrt géppisztollyal és pisztolyok­kal sakkban tartva megkö­tözték, szájukat betömték. A cellákat kinyitották, a fog­lyok elmenekültek. (Folytatjuk.) MaMl Angol film Polanski végigvezet min­ket a tragikus cselekményen, nyers, naturalista ábrázolás­ban adva a kort és a histó­riai környezetet. Ahoi azon­ban a legrészletezőbb, leg- igazíbb és a lélek-, a jellem­festés minden változatát kapjuk tőle, az a király meg­gyilkolásának előkészítése. Ahogyan a szíves fogadta­tás fehér ruhás táncától az éjszakai iepihenésig. a tet­tig, a mocsokig eljut a két ember és ahogyan a gyilkos­ság után ismét egymásra ta­lálnak, a hajnali neszezések idegfeszítő álmosságában, a $ - felfedeztetés riadalmában, az | a filmen belül is egy nagy s rendező kivételes remeklése. | Felróják a rendezőnek. \ hoigy a vadságot, a kegyet- < lenséget vértől, sártól és > sok-sok szennytől iszamos > mivoltában ábrázolja. Itt $ dárdavégre kerül Macbeth < levágott feje és gurulós köz- í ben is közelről kapunk róla < képet. Ahogyan a közelharc- > ban az embereik egymásba < hasítanak karddal, harci S bárddal, nemcsak a vér < fröccsen ki, a gyors mozdu- > latok nyomán a hald hirte- < len támadó minden jegye ki- l ütközik az arcokon és a tes- r ten. Valóban vér- és verej-1 tékszaga van ennek a tör- s ténelnek és némely részleté- > ben talán bénít is a csúCság? ilyen halmozása; a képsor > azonban sohasem öncélú. í vagy tartalom nélkül való. > A tragédia első pillanatától \ jelen van a nyomasztó lég- > kör, az a bizonyos, minden ? erkölcsi gátlástól mentes > hataloméhség, amely testi és< lelki pusztításában egyaránt > rettenetes és rémisztő. És a < büntetés is az! Szinte nyug- > tatásul hatnak a képsorok, < amikor a hadrendek felvo- ? nulnak az újabb öldöklés- s hez. vagy éppen egy olyan > jelenet bevezető képsorát < látjuk, ahol a különböző ? rendű és rangú szolgák a ke- < gyetlenség részfeladatait > hajtják végre. , Külön kell szólnunk a > rendező választó sáról, aho- > gyan a középkori várak > belső architektúráját a maga > nyerse^ égével és egyszerű- £ s ••gével odaadja körítésnek > ■hhez : vévgőzös tragódiá- ? hoz. | A film kitűnő alkotás. ( mindenben igazolja Polans- j ki képességeit. A téma sael­21.55: Utószezon Magyar film a Fábrt Zol­tán életművét bemutató so­rozat részeként. 1807 febru­árjában mutatták be a Fáb- ri Zoltán korábbi stílusától sok tekintetben eltérő meg­formálásig filmet, amit Ró­nay György Esti gyors című regénye alapötletének fel- használásával. Szász Pé;er írt filmre. A mű a bűntu­datról, a lelkiismeret-furda- lás leküzdhetetlenségéröi szól. A főhős — Ke ckes gyógyszerész — két véletlen esemény hatására eleveníti fel magában 1944-ben elkö­vetett bűnét. Unatkozó öreg cimborái telefontréfát eszel­nek lei megijesztésére, esze­rint kihallgatásra kell men­nie a rendőrségre. S ebben az időben adják hírül a la­pok a fasiszta tömeggyilkos, Eichmann letartózta'ásat és perbe fogását. Ez a két tény felidézi Kerekesben i múl­tat. amikor egyetlen szóval, vagv odavetett ..hac. ak’ -kal halálba küldött egy bujkáló, üldözött házaspárt. Kerekes megszállottként elemzi saját múltját, szinte az őrülettel határos telki válságba keiül. Maga körül lassan üldözőket lát. és cimboráit kér; fel bí- ráiüt — mert bűnhődni akar. Végül az öngyilkosság gon­dolata is megérlelődik ben­ne.., A főszerepben Páger Antalt láthatjuk, az öregek kompániája: Kőmíves Sán­dor, Rajz János, Szendrő József, Balázs Samu és Ko­vács Károly. Rajtuk kívül Apor Noémi, Básti Lajos, Tolnay Klári és Zách János alakít jelentős szerepet a filmben. íelice CHILANTI­s. Sortűz. két revolverlövés is hallatszik. A csendőr hol­tan csuklik össze. Giuliano könnyű sérüléssel menekül, a géppisztolyt mint zsák­mányt viszi magával az ál­lammal vívott első ütköze­tének diadaljelvényeként. A bokrok közt gubbasztva várta ki az éjszakát; füvek­kel, nyállal meg kitépett bokrok friss földjével gyó- gyítgatta a sebet. Aztán Montelepre határában beko­pogtatott egy parasztházba, fiatalasszony nyitott ajtót, gyertyával a kezében. Csak a vállára dobott fekete nagykendő takarta hálóru- háját. Férje nem volt ott­hon. A monrealeai piacra vit­te be a krumplit meg a to­jást. A gyerekek aludtak. Giuliano nagyon elfáradt, sebe egész úton vérzett. Vé­gigzuhant a vetett nagy­agyon, a, géppisztolyt maga rne'lé tette a takaróra. Rábízta magát a nőre — 9 szomszédjuk vqit — ám • amikor átküldte anyjához. . ogv hívjanak orvost, mégis figyelmeztette: — Vigyázz magadra. az ablakból nézlek, és ha lá­tom, hogy rossz társaságban jössz vissza, akkor nem lá­tod többé a oyerekeidat. A két kisfiú, meg a kis­lány, már nagyobbacskák, megismerték es rámosolyog- tók agyacskújukbóL Anyja hamar megjött a doktorral. Szenvedélyes- gyöngéd volt a találkozás anya meg fia közt. Az a&z­szotiy nem esett kétségbe, csak némán sírt, és fia ha­ját simogatta, fiáét, aki ilyen erősnek é« nagynak mutatkozott a veszélyben. Nem akart tudni semmit. Az asszony viselkedéséből látszott: úgy érzi, a végzet teljesedett be, hiszen lelke mélyén mindig is attól élt, azt várta, hogy egyszer ilyen körülmények közt ta­lálkozik a fiúval: egy seb, égy géppisztoly és a végle­ges szakítás a társadalom­mal. De szakítás volt ez egyál­talán? Akkortájt Szicíliában 8 lakosok többsége törvé­nyen kívüli életet élt. <vz orvos rendbe tette a sebet, az orvosságokat ma­gával hozta, Egy szó sem esett doktor és betege közt. Csak akkor szólalt meg Giuliano, amikor az orvos már a táskáját csukta be; — Uraságod orvos, nem pedig zsaru. — És mivel a másik hallgatott, hozzátette: — Mennyi idő múlva indul­hatok el? — Lovon akár holnap — A jóisten áldja meg a doktor urat! — És Giuliano anyja megcsókolta a kezet, amely meggyógyította a fi® sebét. ‘Bátyám — a maffia szer­vezetei piramisszerűen épül­nek fel, melynek alján a legénység, a fiúk állnak kö­zepe tóján a kisebb vezetők, a bátyómok, a csúcsán pe­dig a maffiavezér. Másnap este Giuliano út­nak indult a hegyekbe. Megkezdte hosszú, tragikus, vérrel és rettegéssel kísért útját. Szüksége volt egy ló­ra, anyja tehát elment a bérlőhöz, fia barátjához. Sö­tétedéskor egy szép pej kan­cát vezettek végig a dűlő- útón Montelepre határáig. Az anya is ott várta Giulía- nót, két tarisznya élelemmel és ruhaneművel, Turiddo este lovagolt vé­gig a kihalt vidékein: egye-

Next

/
Thumbnails
Contents