Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-14 / 61. szám
Jubileum» kérdőjel Harlekin: „Lenni, uagy nem lenni?” Érett fejjel az anya könyvvezetőhöz Hatvani beszélgetés a családjogi törvény közeli módosításáról Harlequin — az olasz honból indult commedia dell’arte kicsit bohókás. kicsit Jintorgó, hol játékos, hol naivan csodálkozó, kedves figurájának franciából magyarosított nevét vette fel a Heves megyei ipari szövetkezet bábcsoportja. Harlekin Bá’oegyüttes — így nevezik, így ismerik (másutt sok- kai jobban, mint itthon ..) a 10 éves jubileumát ünneplő csoportot. Az egri Hárnán Kató Megyei Üttörőházban kerestük fel Piltsy Elemérné együttesét. Műhelyük az ötletesebbnél ötletesebb bábok szülőszobája. — Tíz év alatt, amióta „a világon vagyunk”, először érezzük otthon magunkat — mondja az együttes vezetője. — Az úttörőház megfelelő helyiséget adott, mi pedig rendszeresen adunk műsort a gyerekeknek, ezzel háláljuk meg a befogadást. Kölcsönösen jó bolt. Az együttes múltjából: elsős gimnazistákból, ipari tanulókból alakult a Megyei Művelődési Központban. Ugyanakkor az SZMT volt kultúrotthona Í6 patronált egy má6ik együttest. Épülettatarozás miatt „kényszerűségből” a két csoport egyesült; nem volt nehéz, mert Püisyné vezette mindkettőt korábban Is. Amikor a művelődési házat rendbe hozták, már nem vált el a két csoport. A hajdani alapító tagok közben felnőttek és —* maradtak, 1971-től a KI- SZÖV adta a nevét a csoportnak. A 10 éves történet számtalan nagy sikerű előadásról, négy nemzetközi bábfesztiválon való, jó visszhangot kiváltó szereplésről, sikeres tv-bemutatókról (Játsszunk bábszínházát, Ki, mit tud?) me6él, — Legemlékezetesebb esemény? — Az első bemutatkozása nemzetközi bábfesztiválon. Weöres-műsorral vettünk részt, s a három nagy díj egyikét elhoztuk. De ennél talán még emlékezetesebb volt a tavalyi újpesti fellépésünk. Körülbelül 700 gyerek tekintette meg a műsorunkat. őszintén szólva... féltünk. De ez nem tartott 5 •okáig, hamar megéreztük, > hogy a gyerekek átvették a i ritmust, „fogták” az előadást, > » ez bennünket i6 emelt, > doppingolt. Nagy élmény > volt! A leghálásabb közön- > ség a gyermek. De neki ját- > szani roppant felelősséget is > jelent, hiszen egy kialakuló- > ban levő emberkénél nem > mindegy, hogy milyen hatá- > sok érik. — Ügy tudom, a csoport- > vezető egy hasonló „hatásai” < kezdte... \ — Igen, gyermekkorom- í ban ezermester bátyám egy < bábszínpadot „bütykölt” ősz- ? sze végtelen türelemmel, vi- < tágítással, s minden szülőé- ? gessel, aztán amikor kész < lett — mert őt csak addig < érdekelte —, nemes gesztus- < sál nekem adta az egészet. < Akkor kezdtem. Játszótár-1 •aim, barátnőim aztán sor- ? ban kinőttek belőle, én ma- ? radtam.., De nem egyedül ? A csoport tagjai szerelme- s sei ennek a szinte korlátlan ? lehetőségekkel rendelkező ? műfajnak. Ez a művészet sa- < játos módon ötvöz más mű- s vészeteket, s az avatott ke- s zek. az ötletgazdagság egy X sajátos' világot teremt, ahol ? mindenki jól érzi magát, s gyermek és felnőtt egyaránt. X — A bábkészítés is a mi s gondunk. Nehéz munka, s ? nem olcsó... Tudni kell, s mikor, kinek, mit akarunk X játszani, mivel tudjuk a >é- ? nyeget a legjobban kifejez- X ni. « ehhez kiválasztani a ? megfelelő anyagot, miután X képzőművészetileg már meg- ? terveztük a figurát. Minden ? anyagnak — textilnek, fá- ? nak — megvan a maga ön- s álló játéka, amellyel az adott ? báb karakterét kifejezhe- \ tem, Így valósul meg aztán f OMMMo 1974, március 11„ csütörtök az a csoda, ahogy az élettelen anyag életre kel. A bábtervezést ketten végzik az együtesben, Fili- syné és Lovasy László, ö is alapító tag, ‘ s ha már róla esik szó, el ne felejtsem az együttes ..harmadik” legszebb eseményét: az ugyancsak bábjátékos és ugyancsak alapító tag Stuth Erzsébet és Lovasy László házasságát! Ma már egyébként minden régi tagnak megvan a bábjátékoktatói működési engedélye, s többen most végzik a tanfolyamot. A jubileum, az eddigi sok siker megköveteli, hogy az ék nevük. is szerepeljen itt; Demeter Éva, Tihaméri Imre, Dénárt András, Demeter Katalin, Tóth Ákos, Takács Erika, Pászk Zsuzsa, Stuth Zsuzsanna, Kozma László, Török Edit. Az előbb nem véletlenül említettem a felnőtt közönséget, nekik is játszani: a műfajon belül feléledőben lévő forma. — Csoportunk eltérően másoktól, sem technikában, sem a közönséggel kapcsolatban nefn specializálta magát. Játszunk felnőtteknek is. E formának Magyarországon nincs hagyománya, az utóbbi 10 évben jelentkeztek ilyen Igénnyel az amatőr együttesek és az Állami Bábszínház. Még most is kísérletnek nevezhetjük, de az a tény, hogy hosszú évek óta Magyarország ad otthont (Pécs) a nemzetközi felnőtt bábfesztiváloknak, azt jelenti, hogy jó úton haladunk, de hangsúlyozom, hogy „fő közönségünknek” elsősorban a gyerekeket tekintjük. — Befejezésül: a tervekről szeretnénk valamit hallani. — Terv lenne bőven ... most azonban elsősorban a hamleti kérdés foglalkoztat bennünket: „Lenni, vagy nem lenni?” Nem vagyunk elégedetlenek, de tudjuk hogy 10 év alatt tettünk valamit az asztalra, sikereket, díjakat hírnevet. Közönségproblémánk soha nem, volt, s a tagok lelkesedésében, odaadásában sincs hiány. Ha szükség van a csoportra — s az utóbbi egy-két évben sokszor volt szükség — akkor elismert együttes vagyunk. De — nincs helyünk, teher vagyunk mindenki számára, ha kérni merészelünk... A látszat ellenére nem olcsó mun. Ica a mienk. Az anyagot nem adják ingyen, s nekünk a sikerhez sok és sokféle anyagra van szükségünk. Nagy szó lenne? Más művészeti csoportokról sem mondhatják el, hogy nincs szükségük semmire. A bábtól a plakátig mindent nekünk kell tervezni. Most is meghívtak a nemzetközi bábfesztiválra, de nem tudunk felkészülni. Miből?... „Gazdánkkal”, a KISZÜV kés--^í*<6jív«i -ä most, a jubileum alkalmával ts-tSSí.-*!«** sóewr. Felmerült bennünk a kérdés, hogy talán csak mi erőltetjük, mi gondoljuk, hogy szükség van ránk, hogy jó amit csinálunk? Amikor a gyerekkö- zönség bejön, tudjuk, hogy szükség van ránk, de a munkánk nemcsak as előadásokból áll! Ez a jubileum tehát nem csupán ünnep annál az együttesnél, amely nemcsak hazai, de nemzetközi nevet is kivívott magának. Heves megyei specialitás lenne, hogy csak itt nem lehet „próféta” senki?... E sorok írója merő szubjektivizmusból kijelenti, hogy személyes sértésnek tekinti, ha hétéves kislányát a fenti okokból megfosztják a bábszínház élményétől. S felnőtt társaimat Is, akik szívesen és rendszeresen megnéznék Harleklnék műsorát vasárnaponként délelőtt, akár a Gárdonyi Színházban is! Nemcsak akkor. amikor reprezentálnunk kell valahol, hogy i lám, nekünk ilyen neves együttesünk is van ... hogy is hívják csak... ejnye . . . ja, igen ... Kátai Gábor Ma is érvényes családjogi törvényünk huszonkét esztendővel ezelőtt született. Részleges módosítására most készül országgyűlésünk. Az eltelt évtizedek tehát azt bizonyítják, hogy annak idején körültekintően, a szocialista társadalmi együttélés legfontosabb normáira figyelemmel alkotott jogszabályokat a magyar törvény- hozás. Hogy miért van szükség mégis bizonyos finomításokra, változtatásokra? Dr. Kovács Éva, a hatvani városi tanács igazgatási osztályának helyettes vezetője, gyámügyi főelőadó, e kérdésre röviden így fogalmaz: — A különböző rendeletek, jogintézkedések, bármilyen gonddal készüljenek, menet közben forrják ki magukat. Ez annyit jelent, hogy alkalmazásuk, événye- sítésük során bizonyosodunk még hatékonyságukról, de a múló idő hozza felszínre azokat a vonásokat is, amelyeket aztán korrigálni kell. Ilyen okból, ilyen megfontolásból kerül ismét parlament elé a családjogi törvény! Akik ismerik a módosítási tervezetet, tudják, szó van a házasságkőtési korhatár felemeléséről. Vajon Hatvanban hogyan ítélik meg ezt az elgondolást? — Úgy vélem, nagyon sok rosszul végződött házasságot lehetne megelőzni, ha elérnénk, hogy a fiatalok érettebb fejjel vállalkozzanak a családalapításra. Ezért messzemenően helyeselni tudom a szándékot, hogy a férfiaknál tizennyolc, a nőknél tizenhat év legyen az a korhatár, amikor két ember házasságra léphet egymással. Tavaly Hatvanban, Boldogon, Heréden, Nagykökényesen negyvennégy házasságot kötöttek korengedménnyel, s ezek közül jó néhány már felborult. Ha nem sietik el, ha egy másféle törvény van érvényben, akkor ezekre nem került volna sor ... De tovább megyek! Ha rajtam múlna, férfiaknál csak sorkatonai szolgálat leteltével engedélyeznék frigyet, Rengeteg társadalmi, családi probléma adódik belőle, amikor egy új házasnak, ifjú apának be kell vonulnia. Hiába, a segély két ember fizetései nem pótolja. Azt pedig el sem lehet képzelni, hogy az állam gondoskodjék az otthon maradottak eltartásáról. Nincs a világon ország, amelynek „háztartása” ilyen terhet elbírna. Mindmáig két szerv között oszlottak meg a válás kapcsán keletkezett gyermektartási ügyek, Egy-egy fiú, leány elhelyezése a bíróságra tartozott. A „láthatás” kérdésében azonban a gyámhatóságnak kellett döntenie. Jó ez így? — Amikor a válóperek lezajlanak, s a házasságból született gyermek elhelyezéséről dönt a Bíróság, az ítéletet széles körű bizonyítási eljárás előzi meg. Vagyis nagyon megalapozott az állásfoglalás — mondotta dr. Kovács Éva. — Nekünk, gyámhatóságnak, amikor a láthatásról döntünk, nincs ilyen ismeretanyag a birtokunkban. Ezért helyesebbnek tartanám, ha mindjárt a válóper, illetve a gyermek odaítélése alkalmával a bíróság rendelkezne a láthatás kérdésében is. Egyébként Hatvanban az elmúlt év folyamán 9 ilyen vitás ügyünk volt. Ezekből, valamint korábbi tapasztalataimból azt szűröm le, hogy a láthatás kérdése nem probléma az olyan szülőknél, ahol az édesapa, édesanya szereti gyermekét, s annak jövőjét fontosnak tartja. Az ilyenek már válás előtt megegyeznek a láthatásról, s nem is jönnek hozzánk. Kopogtatnak viszont az egymással gyfllölködők, akik nem törődnek vele, ha felborult házasságukat a serdületlen gyermek sínyli meg. Nem ritka’ ezek között, aki foggal-körömmel küzd a fiáért, tiltaná, hogy volt házastársa meglátogassa a gyermeket, sőt ellene uszít. Az efféle ember minden, csak nem •zülő. Jékely Zoltán: A sétatéri Aztán egyszer csak, talán pontosan az emlékezetes műteremmuri évfordulóján ótt állunk szemtől szemben, egy friss sírhalom előtt! Mindössze négy-öt gyászruhás alak, s két sírásó a közelünkben. Eljött hát az alkalom, villant meg a gondolat, — de mindjárt el is hessen- tette a másik: Ki lehet a halott? Imréhez léptem, meghajtottam magam, s szó nélkül kezet nyújtottam. Imre megragadta, s mellére szorította, de oly erővel, hogy a kezem fején érezhettem össze-vissza kalapáló szívét. — Köszönöm, Kulikám, hogy eljöttél! Nem is képzeled, milyen jólesik! — áradozott. — Es Neki is jólesik, hidd el. Mert ez valóságos rehabilitáció, nemcsak egyszerű temetés. Persze későn, 1 öldi szempontból, mert annak. aki a társadalom áldozata, csak az örök dicsőség szolgáltat kárpótlási, s ezt a nagytíszteletü úr az egész város képébe mondta! Imre, ahogy az alant terülő bűnös városra mutatott, meg a szókimondásáról közismert, lelkész hanghordozását is utánozta. A lelkész a társadalmat ostorozta ugyan, de mintha egyenest nekem szólt volna: annyi minden gomoly- gott e két-három mondatban. Többek közt az is, hogy Imre. mégha a társadalmat vádolja, nekem megbocsát. És talán abból, ahogyan a műterem botrány emléke most felkomorlott, természetes esz- uietársítással jutottam a szörnyű következtetésre: Sarolta a halott, a társadalom áldozata! Es ha valóban ő, akkor, mégha nem is közvetlenül az én áldozatom, de bizonyos mértékben, és bizonyos jogon, közös halottunk. Az a szegény, vergődő, könnyelmű, élveteg nő, akinek a szíve dobogását úgy éreztem a tenyeremben egy-két percig, ahogy most Imre szíve dobog a kezem fején!... A sírás ‘ javában fojtogatott, s talán azért, hogy eltörött mécsesemet ne lássa, Imre vállára borultam. — Szegény jó Imrém,! — hüppögtem a fülébe és gyöngéden paskol- ;am a vállát. — Végtelenül sajnálom öt... És téged is végtelenül sajnállak! Isten adjon neked vigasztalást, Neki pedig örök békességet és nyugodalmat! — Mennyit szenvedett! Es milyen pokoli kinokat! Emberszó azt le nem Írhatja — zokogta a fülembe. — Es sem orvos, sem ügyvéd, senki, senki nem segíthetett szegényen! Imre, persze, akaratlanul, szörnyű ré buszok ban beszélt. De én úgy érezvén, hogy’ valamiképp szinten oka lehetek szegény Sarolta szenvedéseinek, jobbnak láttam nem firtatni a dolgot. — Te biztoi»«« megtettel minden tőled telhetőt! — próbáltam e frázissal csillapítani Imre rohamát. — Te helytálltál a végsókig! De most aztán szedd össze magad! Fel a fejjel, Imre! — és alaposan megráztam a bámész sírásók előtt. Imre összeszedte magát; észrevette a két ácsorgó embert, elővett egy tízpengőst e az idősebbik markába nyomta. En ezalatt újabb pillantást vetettem a íejfára, de a rátett koszorúk szalagjai a „Nem felejtünk el", „Pihenj csendesen”, s hasonló feliratokkal, úgy lobogtak az alkonyati szélben, hogy a nevet megint csak képtelen voltam < elolvasni. Egymásba kapaszkodva in-3 dúltunk a ballagó gyásznép 5 után. Ez a kapaszkodás ak-í kor már kölcsönös volt. Mind > jobban zaklatott ugyanis,) hogy mit sem tudok Sarolta? halálának okairól, körűimé-J nyeiről, s nemcsak a kíván-< csiság furdalt, hanem a lel-< kiismeret is. öngyilkosságra? gyanakodtam, tekintve, hogy< Sarolta a társadalom áldoza-? ta. Imre, képzeteimről mit' sem sej tőn, 6ietett segítsé-? gemre. < — Mindég tudtam, hogy ? alapjában jó fiú vagy, Kuli-. hám — szólított most már? másodszor diákköri gúnyne-? vemen, ami persze, az adott? körülmények között nem jo-< gosított fel, hogy én őt Ká-Í poszténak szólítsam. — Most> aztán bizonyítottad! Eljöttél.5 Nem sértődtél meg, amért > nem küldtem gyászjelentést.< De hát az a régi félreértés,, vagy minek nevezzem, megbénított. Megjegyzendő, élőt-? tem nyilvánvaló volt, hogyX te ártatlan voltál a dolog-X ban! Saroltám lelkiállapota ? ugyanis, kapcsolatunk akkori fázisában, enyhén szólva, ? zaklatott volt. De hisz tu-5 dód! Hogy attól a nyomorult5 alkoholistától nem lehetett5 elválasztani! Engem piftogyá-} nak tartott, amért nem lépek < fel határozottabban, és fühöz-í fához kapkodott, többek < közt hozzád is, Kulikám. De? aztán minden jóra fordult. < Es karácsonykor végre egy-\ bekeltünk. Persze, a kínosí előzmények után nem vertük $ dobra. — Persze, persze — hagy-$ tam helyben, de attól, hogy; a „kínos előzményeket” fir-í tassam. részint gyávaságom. < részint Sarolta emléke mely? most már szent volt előttem visszatartott. .... í folytatjuk) Különböző okokból állami intézetbe, illetve nevelőszülőkhöz kerül sok gyermek. Hatvanban és a hozzá tartózó három községben ötvenkét ilyen fiatalt tartanak számon jelenleg. A családjogi törvény módosításánál felmerül az állami gondozottak helyzetének felülvizsgálása. az erre vonatkozó paragrafusok módosítása. Hallgassuk meg, mit mond erről a gyámügyi főelőadó! — Én az eddigi gyakorlattal szemben a szülői felügyeleti jog szüneteltetését változtatnám meg, Illetve ezt az intézkedést nem kezelném általános érvénnyel. Mert mindenképpen indokolt, hogy a nevelőotthon vezetősége irányítsa a gyermek sorsát, amikor ezt társadalmi, családi, erkölcsi okok egyértelműen indokolják. De mondok ellenpéldát! Adott egy beteg özvegyasz- szony, két apró gyermekkel. A kicsinyeket feltétlenül gondoznunk, nevelnünk kell. Továbbtanulásuk, munkába helyezésük, s egyéb személyes ügyük alakításába azonban szükséges, parancsoló az anya bekapcsolása, véleményének meghallgatása .., Ezen a ponton érzem szükségesnek az eddigi gyámsá- gi joggyakorlat módosítását. Tehát akkor élvezzen teljes jogút valamely nevelő inté- H zelünk, ha a gyermek a szülő hibájából, annak bűnéből kerül állami gondozásba. Más esetben legyen tekintettel a tisztességben élő, csak valamilyen okból munkaképtelen anya vagy apa észrevételeire, kívánságára. Első a család. Nekünk e kis közösségek fenntartására, melegének megóvására kel) szövetkeznünk. A szocializmus alapelvei, szelleme ellen vétenénk, ha nem így cselekednénk. Íme, a hivatalból eljáró közgyám véleménye a családjogi törvény legfontosabb vonásairól, a módosításra vonatkozó eddigi elképzelésekről. Eltér itt-ott a.z ismerteteti formuláktól? Lehetséges. De jó is egyben. Hiszen dr. Kovács Év* szavait személyes tapasztalatok, közelről látott példák diktálták. S amikor új törvény születik, szükség van az „életszagú” protestálasra. Molűvay Győző 17.00: Honfoglalás Az 1963-ban bemutatott tv-film első részét láthatják ma délután a nézők. Az Illés Béla azonos című regényéből Thurzó Gábor forgatókönyve alapján készült film egy. évtizede a televízióban és a mozikban is sikert aratott. A regény talán legizgalmasabb részletét dolgozta feL az 1944. október 15-i Horthy- proklamációt követő sorsdöntő hónapok eseményeit. A Honfoglalás játékfilm, de egyben dokumentum is. Boncolgatja a háborús pusztulás okait, feltárja a magyar hadsereg, a magyar nép hajdani vezetőinek gyáva tehetetlenségét, a tragikus eseményekben viselt súlyos felelősségét. A filmet kiváló művészek készítették; rendező Mihályit Imre, dramaturg Mészöly Tibor, az operatőr Hildebrand István. A történelmi szaktanácsadó dr. Karsai Elek volt. A színészek árnyalt, színgazdag alakításai közül is kiemelkedik a főszereplő, Pár/er Antal játéka, aki Dálnoki Miklós Bélát személyesíti meg. (KS)
