Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
;... hogy nem a rend a lelke mindennek, hanem a papír. A papír a lelke a rendnek is, mert papír nélkül nincs élet, létezés, vállalat, munka, és papír nélkül még az sincs lám, aki leírja, hogy papír a lelke mindennek s nem a rend. Hogy a papír ily mértékben abszolutizáltatott, feldicsértetett, annak egy alábbi, egy-két kis történetecske is az oka. A történetek olyannyira igazak, hogy v ha nem volnának igazak, akkor is sokan esküdnének rá, hogy ezek a legigazabb történetek közé tartoznak a vállalati igaz történetek közül. Az első. Egy vállalat kárt okozott egy magánosnak. A magános kérte a vállalattól, hogy a vállalatnak nem túl nagy, de a magánosnak már nem túl kicsi kárösszeget, miután napnál is világosabban beigazolódott, hogy a vállalat a felelős a kárért — fizesse az meg A kárt A vállalat A magánosnak. Természetesen, mondta a vállalat, megfizetjük, mert való a kár is, való az is, hogy a kárt mi okoztuk, csak a tisztelt magános először pereljen be bennünket. Mondta imigyen a vállalat. Miért pereljem én a vállalatot miért a herce-hurca, időtöltés, a bírósági járkálás, az ügyvédi és a perköltség, s mindez az állam pénzén, a köz és a magán terhére — feleslegesen? Feleslegesen?! — hördült fel a vállalat Miért lenne ez felesleges. Azért, mondta szegény naivitással a magános, mert a bíróság minden bizonnyal a károsultaknak ad majd igazat hiszen a vállalat maga is elismeri, hogy kárt okozott, és az esetleges felperesnek okozta a kárt Ez igy igaz, mondta a vállalat de hová jutnánk, ha csak úgy minden papír, kötelező végzés, utasítás nélkül fizetnénk. Papírra fizetünk, mert papír a lényeg. Mert papírban és nem borban az igazság — tehetnénk gyorsan hozzá. Ss a másik történetkém. Ez is olyan igaz, hogyha nem történt volna meg, tízezrek találták volna fel, és meg e kis darabkáját a való életnek, amely ugyancsak nem szűkölködik a kellő tanulságban. A hivatalhoz fordult az ügyfél. A hivatal képviseletében az íróasztal másik oldalát elfoglaló állampolgár az íróasztal egyik oldalát elfoglaló, s jelen esetben a hivatalt felkereső panaszos állampolgárt szíves türelemmel és nagy megértéssel hallgatta végig. Szívességből, egyetértő fejb'ólogatásából már eleve, határozott kijelentéséből pedig utólagosan Is kiérezhető volt, hogy a panaszos panaszát jogosnak ismerte el, sőt elinté- zendőnek és elintézhetőnek is tartotta. A panaszt tevő állampolgár lelke dalolni kezdett, szívében kiteljesedett az emberek iránti szeretet és a jövőbe vetett hit, amikor a hivatal képviseletében nyilatkozó állampolgár közölte vele: panaszát írja meg, adja be, bélyegezze felül kellő illetékbélyeggel, s aztán az ügyek sora és rendje szerint sorra kerül ügyének rendbe tevése is. De hát az ügyem világos és gyorsan, itt helyben elintézhető, vélte naivan és keserves reménykedéssel az íróasztal eme oldalán ülő állampolgár, mígnem a kapott kioktatásból meg nem értette: hová jutnánk, ha csak úgy, minden papír nélkül intézné az emberek ügyeit. Nahát! Jelentés az egyik osztályról a másikra. Mintegy igazolandó, hogy dolgozik az egyik osztály mert jelent, s létezik a másik osztály is, mert jelentést kér és kap. Jelentésösszesítések a jelentésekről, mert minden jelentés annyit ér, amennyi papír van róla. Jegyzőkönyvek, átiratok, feljegyzések, döntvények és emlékeztetők, összefoglalók és információk, a mindezekről készült kimutatások és a papírtonnák hekatombája, amelyben hörögve, sikoltva, beletörődve, rezignált reményteljességgel kezd elvészni az ember. A papír- mint az önigazolás jelképe. A papír, mint a bizalmatlanság szimbóluma. A papír, mint a felelősségelhárítás eszköze. A papír, amely újból kezd eluralkodni közéletünkön, s amely egy valamit jelölő főnévből, ha szófaji alakjában nem is, de tartalmában íme ige lett, műveltető és szenvedő ige egyszerre. A papír, amely az egyszerű szóból ismét fogalommá akarja feltörnie magát. Rengeteget levelezünk — feleslegesen. Rengeteget iegyzüok fel, — feleslegesen. Papírt kérünk akkor is, amikor... hm ... nincs egészségügyi okunk rá. Papírra esküdünk, jelentésben hiszünk, de csak ha naoíro" van és már a papírnak is csak akkor hiszünk ha papír van róla, hogy hihetünk a papírnak. Most persze azt mondhatják, ostoba túlzás ez. Egy oivilizálf. ország különben sem lehet meg papír nélkül. Sem könyv, — sem ú'ság-, sem levél-, sőt jegyzőkönyvpapír nélkül. Így igaz: túlzás, csak éppen nem ostoba, inkább csak erősen torzított valóság. Ügy igaz: a papír, amelyre e sorokat is írom, nélkülözhetetlen eszköz gondolataink közlésére, megörökítésére, kapcsolataink áttekintésére, rendezésére. A baí ott kezdődik, ha az eszközből »él lesz, ha a gondolatok papírok fe’etti uralmát, a papír gondol' feletti uralma váltja fel. Felesleges a vészkiáltás? De nem ártalmas. Talán még hasznos is. > *AA*VVWVVVW>AAAAAAAAAVWV\AíWWVVWVWVUWWWWWWUWWfAí» KISS DENES: Ölök Nap süt nap A nők kis ruhákba és nagy szemekbe öltözve járnák Átsétálok tekintetükön szemöldökük diadalívei alatt Tart kapuk ők hetedhét tengerre rétre hol ölelés minden mozdulat és vakít a szerelem napjainak örök meztelensége Á hírszerző professzor Tudományos életünk egyik legnevesebb egyénisége, a földrajztudományok európai jelentőségű művelője. Több nemzetközi földrajzi társaság tiszteletbeli tagja. Sok munkája jelent meg külföldön, francia, angol, orosz, svéd, cseh, japán és spanyol nyelven. 195S. óta Budapesténél, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára, a földrajzi és közgazdaságtudományok doktora, a Magyar Földrajzi Társaság' és a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület társelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Társaságának elnöke, a közkedvelt Nemzetközi Almanach, a Világatlasz szerkesztője. Tudományos munkásságának elismeréséül 1963-ban Kossuth-díjat kapott A nagyközönség mégsem elsősorban tudósként, hanem a hírszerzés professzoraként, a Szovjetunió svájci hírszerző szervezetének egykori vezetőiéként tartja számon, aki rendkívüli élményeiről, fordulatokban gazdag életéről a Vára jelenti... című, 1971- ben megjelent, s hamar népszerűvé lett könyvében számolt be. A hetvenöt éves kora ellenére is fiatalos Radó Sándor imponáló egyéniség, viselkedésében nyoma sincs a póznak, felhőtlen kedélyű, jó humorú, mindenkihez egyformán közvetlen ember, aki szívesen beszél eseménydús évtizedeinek tapasztalatairól. — Származása, osztálvhely- zete ellenére miért kötődött a munkásmozgalomhoz, a kommunista eszmékhez? — Üjpesten szüleiem, nevelkedtem. egv saiátos, forradalmakat érlelő korban. A kiáltó társadalmi különbségeket már kiskoromban megláttam, hiszen az elemi iskolában szegény munkásgyerekekkel ültem egy padban. Meg kellett látnom az elegáns villák, a polgári otthonok mellett sorakozó, föld- szintes, ütött-kopott ka’vibák sorát. Házunk szomszédságában volt az újpesti rendőr- kapitányság. onnan nap mint nap áthalla*S70tt a megkínzott emberek jajgatása. Láttam az 1912-es nagy májusi műnk'-""’ntatást, ázt h'^em, a baráti kör. ezek az élmények és a könnyek határozták meg későbbi sorsomat, kötözésemet. A háború alatt egník távolt rokonunk. Hazai Samu. volt honvédelmi miniszter. altábornagy protekciójává^ az úgynevezett titkos parancsok irodájához vezényeltek Budapestre. Itt aztán láttam a bomlást, az érlelődő forradalmi mozgalmakat, hiszen a jelentések kendőzetlenül beszéltek erről. Tisztánlátásomat az is segítette, hogy főnököm, Kun- fi őrnagy, a neves szociáldemokrata pártvezér fivére volt. Ő indított tovább azon az úton, amelyik végső soron a Tanácsköztársaság kommunistáinak táborába ‘vezetett. — A tudósok élete többnyire kutatólaboratóriumok, könyvtárak csendjében zajlik. Az öné valóságos regény, izgalmakban bővelkedő kitérők sorával. Mi magyarázza ezt a változatosságot? — Kétségtelen, de nem én törekedtem erre, hanem az a kor hozta magával, amikor embernek kellett maradni az embertelenségben. Hit és kötődés nélkül nem lehet élni, mert az ember értelmetlenül töltené el a számára kiszabott időt, csak az elkötelezettség adhat tartalmat az évtizedeknek, derűt, biztonságot az olykor nehéz napoknak. Már hatéves koromban elhatároztam, hogy egész életemben a földrajzzal foglalkozom. Kezembe került Barátosi Balogh Benedek tanár Japánról készített útikönyve, amelyben többek között leírja szibériai utazását. A kötetben találtam egy térképet az óriási orosz birodalomról. Ez az élmény megszabta további érdeklődésemet, ezután csak a földrajz, a távoli, a messzi országok története vonzott. Igaz, akadtak olykor több éves kitérők, de ezt az időt is igyekeztem úgy hasznosítani, hogy a földrajztudomány is nyerjen belőle, hiszen politikai tevékenységem mellett sem feledkeztem meg a térképészetről. örülök annak, hogy meglehetősen fiatalon én készítettem az első térképeket, ismertetőket a Szovjetunióról. hogy publikálhattam A ma és a holnap atlaszát, amelynek munkásmozgalmi ihletettségét a nyugati kritikai irodalom azonnal felfedezte. Ez az alapállás hozta magával azt, hogy csak az üldözött, a haladó erők sorában leltem otthonra Akkoriban ezért nagy árat kellett fizetni. Ezrek és ezrek adták töprengés nélkül a legtöbbet: egvszerj életüket. Az ő emlékük serkentett, adott biztonságérzetet. Ezért lett aztán Svájcban a tudomány, a térképészet fedő foglalkozás. hírszerző tevékenységem lepleztem vele, természetesen úgy, togy közben e témn is hasznosat produkáljak. Kons- pirációs tapasztalataim alapján bízták rám ezt a munkát, méghozzá úgy, hogy eleinte mit sem értettem hozzá, s csak később jöttem bele ebbe a sajátos szakmába. Hadd mondjam el most is, amit annyiszor elmondtam már: számomra a tudomány szolgálata volt az életcél, de a kor eseményei s az emberség eszméi, újabb és újabb feladatokat szabtak számomra. — Bizonyára sokan megkérdezték, hogy hírszerző tevékenysége során volt-e életveszélyben ... — Többször is, hiszen szervezetünkre lankadatlan energiával vadászott a hitlerista kémelhárítás, különösen kitartóan kutatták informátorainkat. Mégiscsak azt mondhatom, hogy soha nem gondoltam a veszélyre, noha én és társaim nemegyszer a fejünkkel játszottunk. Azt hiszem, azért sikerült minden, mert csak a feladatokat láttam, s közben úgy éltem, mint akárki más. Igaz, hiányzott a hozzám hasonló, haladóan gondolkodó barátaim társasága, mégis erőt adott az a tudat, hogy a magam erejéhez mérten hozzájárulok a fasizmus erőinek gyengítéséhez. Az ember, ha arra gondolna, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, képtelen lenne élvezni az élet ezernyi szépségét, képtelen lenne tudatos, alkotó tevékenységet produkálni. — ön magas kora ellenére rendszeresen járja az országot, találkozik idősebbekkel és fiatalokkal egyaránt. Mi a 'Hka ennek az aktivitásnak. ennek a közlésigénynek? — Ezek a találkozások számomra rendkívül sokat jelentenek. Sokat, mert én. aki társaságkedvelő, vidám ember vagyok, aki szeretek meditálni, vitázni: hosszú-h ősz- szú évekig majd úgy éltem, mint egy karthausi barát, szótlanul, s lényegében elszakítva mindenkitől. Ezt kívánta feladatom, ezt írta elő a konspiráció. Ezért is jelent oly sokat minden mai esz.mecsere. Az ifjúság számára szeretném közelebb hozni azt a múltat, amit csak történelemként tanult. Jó érzés mindig elmondani, bizonyítani, hogv csak az elkötelezettség jelenthet tartalmas életet, hogv ma sincsenek elveszett ifjak, akik szenvedünk az esemépvtelen- ségtől. a nagy lehetőségek hiányától; hogy mindenki választhat maijának, olya® területet, ahol képességei legjavát nyújthatja, hogy nemcsak a beatzene van a világon, hanem szórakozási, művelődési lehetőségek gazdag tárháza is. Kedvelem a fiatalokat, s szeretném ha még inkább megtalálnák helyüket az életben. Ez persze nem kizárólak rajtuk múlik, ötleteket kell adni, segíteni nekik. Az intő, a tanácsadó mondatok, az olykor kenet- teljes szép szavak önmagukban semmit sem érnek. Olyan lehetőséget keli kínálni, ami vonzó, s ezért sokat tehetne a KISZ. Tagja vagyok a TIT országos elnökségének, az illetékes ifjúsági vezetőknek nemrég javasoltam, hogy egyre több fiatalt vonjanak be az országjárók klubjába, mert csak így ismerhetik, szerethetik meg hazájukat. Nem mondhatnám, hogy lelkesedést váltottam volna ki. — Melyek soron következő tervei, tudományos elképzelései? — Szerkesztem a Nemzetközi Almanach legújabb, 1400 oldalas kötetét. Ennél is többet jelent számomra az, hogy befejezéséhez közeleg egy általam irányított tizenöt éves nagy vállalkozás, amelyben részt vettek a szocialista országok térképészeti intézetei is Még ebben az évben elkészül az első egységes világtérkép, életem fő művének is nevezhetném. Egyéb tervek? Ameddig időmből futja: dolgozni. Any. nyi a feladat, hogy felsorolni se könnyű s az évek bizony akkor is haladnak, ha nem veszünk tudomást múlásukról. 4. Pécsi Uivm
