Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

Alekszej Tolsztoj hőse! filmen Szergej Geraszimov. a je­les szovjet filmrendező, arra készül, hogy megfilmesítse a szovjet irodalom klassziku­sának, Alekszej Tolsztojnak Első Péter c. regényét. Vla­gyimir Petrov, rendező más, az 1937—1939-es években kétrészes filmet készített I. Péter címmel, amelyben ne­ves színészek szerepeltek: Nyikolaj Szimonov (I. Péter), Nyikolaj Cserkaszov, Álla Taraszova és Mihail Zsarov. A mű első része az 1937-es párizsi Nemzetközi Kiállítás nagydíját nyerte el. Az új változathoz, az irodalmi ős­forráson kívül, sok okmányt és levéltári anyagot is föl­használnak. Miként alakult Oroszország sorsa a XVII. százáéi végén és a XVIII. század elején, milyen módon tette meg az ország azt a történelmi jelentőségű ugrást, amely kivezette a patriar­chális létből és a társadalom új erőit az állam javára végzett hasznos tevékenység­re ösztönözte — erről akar élgondolkodni a rendező a nézővel együtt. A szovjet filmművészet másik híres mestere, Grigo- rij Csuhraj, az Aelita c. film forgatásához látott hozzá. Ebben Alekszej Tolsztojnak a Mars-repülésről szóló, ha­sonló című fantasztikus re­gényének motívumait és helyzeteit használja fel. A rendező új filmjében a jelen­kor aktuális problémáit szán­dékozik tárgyalni: forgató- könyvének hősei forradalmi eszméket vallanak, arra szó­lítják fel az embereket, hogy óvják bolygónk létfontossá­gú természeti erőforrásait. Végül még egy filmválto­zat: a Lenfilm stúdióban új életre kelt Alekszej Tolsztoj másik fantasztikus regénye, a Garin mérnök'hiperboloid- ja. Ebből Leonyid Kvinihidze fiatal rendező készít négyré­szes filmet, „Garin mérnök csődje” címmel. — Filmünk fő témája, akárcsak a regényé — mond­ja a rendező —, „a kivételes személyiség” csődje, aki ön­magát az emberek fölé ál­lítja, a humanista elv diada­la az erőszakkal és a tör­vénytelenséggel szemben. Olvastuk... SZÜKSÉGES TAJEKOZTATAS A phoenixi (USA) közkönyvtár bejáratánál a látogatót m alábbi felirat fogadja: „Hadd emlékeztessük arra, hogy az ábécé a következő: ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVW- XYZ. (Reader's Digest) FIGYELMEZTETÉS Óvakodjatok azoktól, akik azonnal tudják a választ, pe­dig még a kérdést sem értették meg. (Reader’s Digest) > EGY FILMSZTÁR VALLOMÁSA Nem szeretek esküdni. Az esküvői szertartás túlságosan meghat es idegileg is kimerít. (Woman) Rákos Sándor Imre László kismonográfiája „Rákos Sándor, a magyar líra magányos, sajátos egye- diségű alkotója. Alapvető, vérébe ivódott érzése a kire­kesztettség, a sehova nem tartozás állapota...” — írja Imre László, a kismonográfia fiatal szerzője. Rákos mindig a szegényeket, a meg- szomorítottakat érezte magá­hoz közel. Gyermekkori él­ményrétegei egy nyírségi ta­nyához, tanító apjának „Dó- zsa-seregnyi mezítlábas” ta­nítványaihoz kötődnek. Él­ménykörei a vidékhez vonz­zák, hajlamai, a szellemi lég­kör vágya a városhoz. Imre László monografikus feldolgozásban rendkívül ökonomikus anyagkezeléssel tekinti át Rákos Sándor köl­tői életművét. Bemutatja, végigkíséri fejlődését. Nem alcímekben rögzítve, de az elemzések folyamatában ér-' zékletesen, fejlődési fokoza­taiban kitapinthatóan. Már az induláskor megfo­galmazódik a költő életérzé­sének alapélménye: „Előre- hátra nincs utad, céltalanul keringsz, mint a forgószél.” Lírája A betömöttfülű jajon- 0ásótól ível a közösséggel ösz- szeolvadni vágyó verseken át a feloldódást bemutató kötetekig, az eszmei és mű­vészi fejlődésének zenitjét Kiáltásnyi csöndben művé­szi szintre emelt, egy me­taforára redukált versekig. Első verseskötetétől, Az eb válaszoltál (1949) a Kiáltás­nyi csöndig (1969) húsz év telt el. Az érlelődés éveit a költői kiteljesedés időszaka követte. Az életigenlés és halál­vágy, a kötődés igénye és a gyűlölet taszítása megdöb­bentően villogtatja a Jere- miádban, a „se itt, se ott” alapélmény ellenpólusait, önjellemző sorokat, magas költői célkitűzést tartalmaz vallomása: „Eszmélkedésem első pillanatától valamilyen humanista szintézisre töre­kedtem, tanya és város öt­vözésére, európai, még annál is több: az egész világot be­fogadó, faji és nemzeti elfo­gultságokon felülemelkedő látókörre.” Kísértetlátomásai, elementáris szorongásélmé­nyei oldódását hozták a fel- szabadulás utáni évek. De a háború és a diszkrimináció gyötrelmeitől csak lassan szabadul. Részben ez a meg­határozó élménykör is köze­líti líráját Pilinszky nagy­szerű költészetéhez. A szerző tömören utal Rákos Sándor és az Űjhold kapcsolatára. Magas fokú formakészsége intellektuális igényességén túl velük rokonította antifa- sizmusa, a nemzet erkölcsi megújulási lehetőségednek keresése, de vonzotta az új­holdasok személyes barátsá­ga is. Az elemzés értékfelmutató szándéka ellenére Imre László határozott kritikát is mond, ha szükséges. A Fér­fikarban a sematizmus nyo­mai könnyen kimutathatók. Azt példázza — a költő sza­vaival élve —, hogy „.. .igé­nyes művész vállalkozása is mellékvágányra futhat ab­ban az esetben, ha alkatá­hoz, tehetségéhez nem illő feladatot vállal.” Ars poeti­cáját .A tűz udvarában c. kötetében így fogalmazza meg: „Egy szóba zsúfold a világot, költő! /S ha sikerült, hallgasd el azt a szót./ Tör­pe az, ki minden szavát ki­mondja./ A nagy rostál. S hallgat a legnagyobb.” Költészete a „versmagra redukált” Rákos-vers ezt a művészi hitvallást igyekszik megvalósítani, csak törvény­rangú sorokat akar versbe­szedni. Varga István . - A-AWWWWW.-.V// L*v'w\,V\AAAAAAAAAAAAAAAAA/VWVW*/W*vWW\A/ NWWVW• ŐA^W\AVAAAAAiVW/'AAAA/WVŐAM/VVvW>A/W'AAőAAAA/VA , F ábiánná bal kezében mere­ven tartotta a levelet, jobb kezével a térdére vett, nyitott tás­kájában motozott. — Mindjárt... mindjárt elolva­som — mondta, — csak a szem­üvegemet. .. Gyakorlottan nyúlt a táska egyik sarkába, de mert ott nem találta amit keresett, fokozódó nyugtalan­sággal, s két kézzel kutatott a re­keszekben. Csak nem hagytam otthon? — felemelte a fejét és kicsit zavartan mosolygott rá barátnőjére. — Rossz érzés, ha nincs velem .. egé­szen megbénít, mintha a látásomat veszítettem volna el... Pedig mennyire szeretném elolvasni a Pista levelét. A táska fölé hajolt és most már ideges kapkodással túrt a kulcsok, fésűk, szépítőszerek, apró kis tár­gyak közé. —- flagyd már abba! Ha nincs, hát nincs — szólalt meg fojtott in­gerültséggel az ura. — Nem olyan fontos, majd Anni felolvassa ne­künk, mit írt a fia. Igaz? — Persze, persze! — helyeselt gyorsan, udvarias készséggel a há­ziasszony. — Előbb is eszembejut­hatott volna. Persze, hogy felolva­som. Szabad, Mártám? Valami anyagtalan, de mégis jól érzékelhető feszültséget érzett a levegőben. Bocsánatkérő mosollyal elvette Fábiánnétől a levelet és azonnal olvasni kezdte. „Drága szüleim! Már két napja, hogy megérkeztem. Ne haragudja­tok, amiért csak most ültem le az asztalhoz, hogy írjak nektek, de annyi új benyomás... ” Fábián, míg a levél szövegét hallgatta, a feleségére nézett, aki változatlanul úgy ült, mint abban a pillanatban, amikor ő rászólt, hogy hagyja abba a szemüveg ke­resését. A félig zárt táskában még mindig benne voltak az ujjai, fe­jét a figyelem mozdulatával barát­nője felé fordította, de ő jól látta, hogy a csukott szájú, kicsit fáj­dalmas mosolyt, amivel elnéz az olvasó nő feje fölött, nem a levél szavai merevítették az arcára. „Ha hátradőlne, árnyék vetődne rá, s nem látszanának annyira az apró ráncok a szeme körül — gon­dolta a férfi. — Meg a nyakán sem. Miért nem ügyel erre?” A z asszony ebben a pillanat­ban megrándult. A merev, kutató tekintet megzavarta, mint­ha valaki, egy idegen rányitott volna fürdés, vagy vétkezés köz­ben, 6 hideg, kegyetlenül bíráló szemmel méregetné tetőtől talpig, önkéntelenül a hajához nyúlt, és ellenőrző tenyérrel megérintette, eligazgatta a halántékánál és há­tul, a tarkója fölött. „... mert csak most őrülök iga­zán ennek a kiküldetésnek” — dongott Anni hangja a füle körül. Bihari Klára: zött azért tűnik fel élesen. A csú­nya, vagy mindennapi arcon ke­vésbé vehető észre a változás. „Annyi mindenféle tárul fel és nyílik ki... ” — A szavak ott mo­toszkáltak emlékezetében a tovább olvasott szöveg és tudatának fel­színe alatt. „Mi tárulhat még fel és mi nyílhat ki?” — gondolta A keserűség a múlt mélyéből érkező másfajta érzéssel párosult, ami, mint egy orvul kilőtt nyíl szúrt szívébe. A mérge elviselhetetlenül édes volt, egy pillanatra átsajdult dásokat, s mindazt, amit megvál­tozódnak érzett, s amit akarata és rémülete ellenére szüntelenül ala­kított az idő. Alig észrevehetően, mint amikor egy ház falát téglán­ként hordja el, bontja le a könyör­telen, alattomos ellenség. Kitelje­sedés! Hiszen má megvolt, már része volt benne a győzelem, a „mindig így marad” nagyszerű és símivalóan ostoba kísérőzenéjével. De akkor, amikor ez a diadal át­hatotta, még nem nyíltak meg be­lül a múlandóság, a pusztulás elő­A SZEMÜVEG „A képzelet mindig mást mutat az embernek, mint a valóság. Most nemcsak a szakmai lehetőségekre utalok, más, szubjektív vonatko­zásban is annyi mindenféle tárul fel és nyílik, ki... ” „Milyen szép volt" — gondolta Fábián. Az imént rajtakapotton el­fordult a feleségétől, de most a hang, amire csak udvariasságból figyelt, s ami éppen azt mondta, hogy „más, szubjektív vonatkozás­ban is annyi mindenféle tárul fel és nyílik ki” ismét az asszony felé húzta a pillantását. Az most már hátradőlt, testével még kissé hát-, rább is tolta a fotelt, mintha el akarna merülni a ráboruló árnyék­ban, amiből csak a szőkesége fénylett elő. „Milyen szép volt. Milyen na­gyon szép volt” — gondolta az ura. Nem elérzékenyülten, inkább keserűen és haraggal, mint aki ép­pen az elmúlt ép és hibátlan szép­ség elmúlása miatt érzi becsapott­nak magát. Akkor régen a haját még nem kéllett festeni és a sze­me alja sem volt ráncos és nem buggyant meg árnyékosán. Persze, ez azért következett be olyan ha­mar, mert nagyon finom volt a bő­re, nagyon érzékeny és ezért rosz- szul állta az évek támadásait. Az ellentét hajdani és mai külsei* k«­— Bolondság! Hogy restellném... — mondta mesterkélt nevetéssel, zavartan az ura. — De igen, igen. Ezt így még 6oha... A hangja elfulladt. Nemcsak a szája fehéredett el és kezdett resz­ketni, hanem a lelke is. Miféle, összetartozásukat és közös életüket szaggató, omlasztó folyamat lehet az, miféle reménytelen, de kínzó vágy másfajta emberi lehetőségek után, ami ezt a dúlt, elnyomhatat­lan miértet még az utcán is ki­mondatta az urával! Karja kicsú­szott a férfi karja alól. Oldalról ránézett annyira ismert arcára, amin az utóbbi időben állandósult a feszült, szenvedő kifejezés, mint belül a megállíthatatlan rom­lásnak, pusztulásnak az az érzése, ami előidézte. Az asszonyból bru tálisan tört fel a gondolat, mint a fájdalom, ami felszínre lökte: — Hát mit képzelsz, te a? vagy, olyan vagy, amilyen voltál? A ha­jad ritkulása, a ráncaid a szemed, szád sarkában, a nyakadon, a két kezeden... Azok csak a tükörben és csak a magad számára láthatók? Az állad alatt megereszkedett a bőr... a tartásod változása... Az egész világon egyedül csak én tu­dom letörölni rólad a kopás sza­porodó jeleit, mert egyedül az én szemem lát annak és olyannak mégis, mint... Vagy talán éppen ez fáj neked, éppen ez a baj? — Ne haragudj — szólalt meg az ura és mintha roppant távolságon nyúlt volna át, megfogadta a felesé­ge könyökét — én csak azért... mert hiú vagyok rád. Én nem aka­rom, hogy mások... Némán várakoztak a megálló­nál és némán szálltak fel a befutó autóbuszra. Már nem kaptak ülő­helyet. A peronon álltak, velük szemben fiatal, szinte gyermeki párocska kapaszkodott össze. Min­den zökkenőnél egymásra kacag­tak, friss készséggel, s hosszan, mintha végtelen tartalékból paza­rolnának. Együtt rázkódtak a ko­csival, szándékosan felerősítve á ritmust, valami tárgytalan és ép­pen ezért mindenre kiterjedő bol­dogsággal. — Ezek még előtte vannak min­dennek — ötlött fel az asszonyban — Még csak ezután kezdődik el számukra mindaz, árúi... A z urára nézett, mert rftagdn érezte a tekintetét. Mind­ketten tudták, hogy a párocska ugyanazt a gondolatot juttatta eszükbe. És egyszerre fordultak félre, mintha valami szégyenletes és titkolnivaló dolgot próbálnának elrejteni egymás elől.- «AV/VWAAWMMAAWWAAAAOTWWVMMMAMMWAV MÍ/VWVWW\M^VWVVMVV,V.V,VW.'fl«VWMVVW*ll* testén-lelkén. Igen, a fiatalság le­hetőségei. .. A keresés, várakozás, az új kinyilatkoztatás öröme, a tünékeny boldogság és bol­dogtalanság. Ez már nincs és nem is lesz többé. Megint a feleségére nézett és me­gint haraggal, mint aki tulajdon eltorzított arcvonásait szemléli egy-egy repedésekkel átszántott, makacsul előtte álló, s már el nem távolítható tükörben. Csakugyan nem távolítható el? Talán. De mennyi minden köti hozzá, meny­nyi szál szakadna ki vele élete gyökérzetéből! Bolondság és bűn erre még gondolni is. Mi maradna meg őbelőle egy ilyen csonkoló műtét után. Elfogta a jeges rémü­let. Nem is a válás felködlő lehe­tősége ijesztette meg, hanem az a bizonyosság, hogy tönkremenne bele. De ha nem, akkor is csak öreg, kihasználásra való figura lenne egy friss érzelmeket és cse­lekvő testet kereső fiatal nő sze­mében, múlt és jövő, sőt jelen nélkül. Hiszen nem lehetne meg­ismételni a volt érzéseket és ká­bulatokat. És fel lehetne még újra lobbantani a hajdan volt emberi reményeket? Igazán és valójában nem. És énpen ez az aminek a tu- 4« súlya... U *v érzem, több lessek, helye­sebben csak eru+án leszek <?*-4ä« írt. er'+ín tejesed'-!* az egyéniségem és az életem”. „Ezután teljesedik ki... ” As »«sw-v v^ir'ffbiir+A Uiiait az --é-v. vcArmved^n és óva*osan. ->gy lehetőleg ne érintse a horpa­érzetének mélységei, amelyeknek partján olykor olyan fagyasztó, végleges magányban szédeleg, mintha senkije sem lenne és nem is lett volna sohasem. Az urára pillantott, a tiltott cse­lekedetek borzongásával. S tudta, azért így, mert a magánynak ez az érzése nem vall ható be, még a te­kintetével sem közölhető. S önma­gának sem mondhatja meg világo­san. Ez azt jelentené, hogy min­den erőfeszítés hiábavaló volt az eltelt, közös évtizedek alatt, az élet végső szakaszát egyedül kell vé­gigcsinálni, akár hajdan a szülést, és majd egyszer a halált. Nem, nem! Át kell ugrani a mélysége­ken, s nem engedni a vacogtató vonzásnak, a tehetetlenné tévő, erőt, életvágyat megsemmisítő szé­dületnek. — Felesleges volt olyan sokáig keresni az szemüvegedet — mond­ta Fábián, amikor már odalenn az utcán karon fogva mentek az au­tóbuszmegálló felé. Hangján ismét átütött a fojtott ingerültség.-r- Miért? Miért? — kérdezte az asszony, ösztöneivel már régen tudta a választ, $ a szíve megrán­dult. — Az a lázas kutatás a táskád­ban. .. Miért kellett azt Anniiknak látni, hogy... H ogy már nem tudok szem­üveg nélkül... De hiszen legalább tizenötéve, hogy azzal ol­vasok. .. És most kezded restell­ni. .. Mert ez annak a jele szá­modra, hogy én már... i A függöny mögött....

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents