Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
Ma este premier az egri Gáidonyi Géza Színházban Vörösmarty: Csongor tis Tönte A reformkor nagy költőjének életművében sajátos helyet foglal el ez a darab: olyan összegezése egy alkotói korszaknak, amelyik egyúttal felvillantja a továbbfejlődés, a szélesebb látóhatár, egy újabb periódus motívumait. Talán ez az összetettség is magyarázza azt, hogy a kortarsak és a kritikusok meglehetősen hűvösen fogadták: a Csongor és Tündét. s hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az utókor értékrendjének megfeleled helyére emelje ezt a művet. Azóta minden nemzedék, minden színház újra felfedezi. talál benne aktuális, mának is szóló gondolatokat Az egri Gárdonyi Géza Színházban Orosz György, Jászai-díjas főrendező vállalkozott a darab színpadra vitelére. — Mi indokolja a színjáték műsorra tűzését? — Mindenekelőtt aligha vitatható értékei. Nem túlzók, amikor azt állítom, hogy a Csongor és Tünde, a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett áll a magyar drámairodalom csúcsán. Épp ezért megtisztelő kötelesség bemutatására vállalkozni. Az sem érdektelen, %§! hogy a mű ugyanannak az évtizednek a szülötte, amelyben megépült a miskolci Nemzeti Színház. A százötvenéves jubileum alkalmából azért is időszerű előadni ezt a darabot mert Vörösmarty egész életében küzdött a magyar színjátszás jogaiért, nemzeti kultúránk fellendítéséért „Mongóliái útiéi menyek” Blaskó Péter és Péva Ibolya a darab egyik jelenetében. 20.00: Feje fölött hoiló Tv-film, Lövik Károly írásaiból. Lövik Károly, a Nyugat előtt nemzedék novellistája, a századforduló furcsa alakja. Igen híres lószakértő volt. Egy lószaklapot is szerkesztett. Elve az volt, hogy így szerzi meg a szabad alkotáshoz szükséges pénzt. Ezt azonban csak részben sikerült elérnie. Igen fiatalon halt meg, alkotásaiból csak nagyon kevés maradt fenn. A mai tv-filmet Lövik Károly három, lazán összekapcsolt novellája alkotja (Feje fölött holló, A gyilkos, Árnyéktánc), de egyik-másik írásában előforduló alakok is megjelennek. Lövik műveiben elmondja, hogy hogyan, milyennek látja a társadalmat, de a végkövetkeztetésig, kritikáig nem megy el. A mai tévéfilm egy kissé a romantikát eleveníti fel. Garas Peti, a vén betyár, az 1900-as évek végén összeakad egy úri társasággal és a velük folytatott beszélgetés közben elmeséLi — kissé hazudja is — életét. A társaság jól tartja a betyárt — etetik, itatják, ajándékot adnak neki — ám az öreg betyárban feltámad a régi virtus... Lövik Károly írásait televízióra alkalmazta. s a filmet rendezte Dömölky János, a főbb szerepekben Kozák Andrási. Drahota Andreát, Bánhidí Lászlót láthatjuk. (KS) NEB-ülés a cigány- I akossa« helyzetéről Az Egri Járási-Városi Népi ' E,lenőrzési Bizottság 1 .szerdán délelőtt tartotta ülését. ahol a cigánytelepek fel - számolásának helyzetéről, a i^nánylakosság szociális körülményeiről szóló vizsgálat ! tapasztalatait vitatták meg,i majd a dolgozók lakásépítésének támogatásáról készült ellenőrzés észrevételeivel 1 foglalkoztak a NEB-tagok. OMÉÜM 1371. március 7.. csütörtök — Az igazi klasszikusok örök érvényű gondolatokat tolmácsolnak. Mit mond a ma számára Vörösmarty szín játéka? — Csongor és Tünde minden cselekedetében, mondatában ott vibrál az útkeresés nyugtalansága. Saját koruk ifjai ők, akik tévedések árán, kitérők után, de megtalálják a boldogságot a földi szerelem realitásában, az egymásért élt élet örömében. Alakjukban a költő arra figyelmeztet, hogv nem a külsőségekben, hanem az igazi emberi kapcsolatokban lelhetjük meg a boldogságot. Ez a gondolati örökség a ma ifjúságának is szól, jelezve azt, hogy miképpen találhatja meg a kiegyensúlyozott élet nyugalmát. — Vörösmarty művét sokan rendezték már, bizonyára több előadást látott. Mennyiben lesz más, sajátos az ön által rendezett produkció? — Még az ötvenes évek elején láttam a darabot Miskolcon és a budapesti Nemzeti Színházban. Természetes, hogy minden rendező a saját egyéniségén átszűrve értelmezi a művet, más-más elemet hangsúlyoz. Véleményem szerint — többen nem ezt vallják — alapvetően optimista kicsengésű alkotás a Csongor és Tünde. Egyik oldalról nézve filozófiai költemény, a másikról szemlélve, a költő korában divatos tündérjáték, méghozzá a magyar népi világ alakjaival, ízeivel fűszerezve. A rendező dilemmája: megtalálni az egyes motívumok arányát. Arra törekedtem, hogy a népművészeti hangulati jelmezekkel, díszletekkel életre keltett látvány ne feledtesse el a filozófiát. A darab szerepeit Blaskó Péter (Csongor), Péva Ibolya (Tünde), Paláncz Ferenc, Jászai-díjas (Balga), Máthé Éva, Jászai-díjas, érdemes művész (Ilma), Fehér Tibor, Jászai-díjas (kalmár), Szili János (fejedelem), Somló Ferenc, Jászai-díjas (tudós), Lenkey Edit (Mirigy), Balogh Zsuzsa (Ledér), Kovács Mária, Jászai-díjas és Zoltán Sára (Éj királynője), Varga Tibor (Kurratú, Kanalas László (Berreh), M. Szilágyi János (Duzzog) és Magyar Flóra (Rókalány) alakítják. A díszleteket Wegenast Róbert, a jelmezeket Greguss Ildikó tervezte. Koreográfus: Novák Ferenc. (pécsi) kuruez I). István cs Szabó Iván hatvani tárlatáról Kivételes művészeti esemény, meleg emberi találkozás részesei voltak mindazok, akik a Hatvani Galéria idei. második tárlatának megnyitóján, Kuruez D. István Munkácsy-díja6 érdemes művész és Szabó Iván Mun- kácsy-díjas kiváló"" művész festményeinek, szobrainak vasárnapi bemutatóján megjelentek. Kivételessé, minőségén túl, a vállalkozás lényege avatja ezt a kiállítást. Miért különleges a két művész hatvani szereplése? Mert műveik minden darabja hosszabb mongóliai tartózkodásuk impresszióit, az élmények önmagukon átszűrt megfogalmazását tükrözi. Tárlatuk kitekintés a szülőföldről, ismerkedés távoli földrészekkel. S összefoglalása mindannak, amit látásmódjuk, kifejezési stílusuk sajátosan képvisel Vagyis az új látvány nem késztette korábbi formanyelvének feladására sem Kuruczot, sem Szaibó Ivánt. Ellenkezőleg! Az emberek, a tájelemek hasonlósága olyan műveket inspirált, amelyek — Szabó Endre szerkesztő megnyitója szerint ds — szervesen épülnek gazdag életművükbe, s csak mintegy tágítják, bizonyos hangulati elemekkel ötvözik azokat. Lassan három évtizede állít ki közösen a festő Kuruez D. István és a szobrász. Szabó Iván, a „vásárhelyi iskola” e, határainkon túl is számontartott két mestere, önként adódik tehát a kérdés: miért az erős összefonódás? Kuruez I). István, Szabó Endre szerkesztő és Szabó Iván a hatvani tárlat megnyitóján. (Foto: Ifj. Szabó Sándor) Képeik, faragásaik, mintázásaik, együtt látva őket, magyarázattak szolgálnak. Az a hallatlan csend, nyugalom ugyanis, ami Kuruez festményeiből árad, a szobrásztárs műveinek dinamizmusával, pattanásig feszült mozgalmaságával nyer feloldódást. A vágtató lovak önfeledt száguldása, a fába vésett sólyom madarak merész, égbe törő röpte pedig a festőbarát végtelen rónáinak, hegyvonulatainak, jurtasorainak ábrázolatától kap mérséklő fegyelmet. Egymást egészíti, egymást erősíti így a találkozás. S kettejük művészete olyan egyensúly, amely mindannyiA DÍVSZ nőnapi nyilatkozata A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség a nemzetközi nőnap alkalmából nyilatkozatban üdvcjzli a világméretű antiimperialista harcban részvevő asszonyokat és leányokat. A nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcban, a kizsákmányolás, a fajüldözé6, a fasizmus, a cionizmus, az elnyomás mindenféle formája és a kolonializmus ellen irányuló küzdelemben — emeli ki a nyilatkozat. A DÍVSZ az idén novemberben összeülő IX. kongresszusára készülve egyre nagyobb mértékben épít egész tevékenységében a nők tudatos aktivitására, és mindent megtesz, hogy 1975, amelyet az ENSZ a nők nemzetközi évének nyilvánított, minél több sikert hozzon a nők harcában. ’ V^A^Á^AA^^^A^VWw^^\\^A/^AAfVVVVVWVVWWVWV^AAÖAAVvVVWV^ÁAWlAÁ^V^l'>AAAl^^AAAAAAAAA^lVV^^VwVVVVWl WILLIAM SAROYAN* | — Tudod, Izgat, ha zongorát látok — mondta Ben. — Ugyan — mondta Emma. — És miért? — Nem tudom. De ha nincs ellenedre, bemegyünk ide, az üzletbe és azt a kicsit ott, a sarokban, kipróbáljuk. — Hát tudsz zongorázni? — kérdezte a lány. — Ha te azt zongorázásnak nevezed.. — No. de akkor mit fogsz csinálni egyáltalán? . — Majd meglátod. Bementek az üzletbe, a kis zongorához a sarokba. Emma mosolyogva nézte a fiút és azon gondolkozott, vajon megismeri-e őt valaha is igazán? Már régóta azt hitte, ismeri. De most rá kellett jönnie, hogy megsem. A fiú ott állt a zongora mellett, és szeretettel nézett le rá. •William Saroyan (1908—), amerikai regény-, novella- és drámaíró. Örmény bevándorlók fta. Műveiben szeretettel ábrázolja a kisemberek világát. A lány úgy vélte, a fiú biztosan hallott már szép zongorajátékot, szereti is ezt a fajta zenét, így aztán ha meglát egy billentyűsort, vagy egy zongorát, azt hiszi magáról, hogy tud is vele valamit kezdeni. — Tudsz játszani? — kérdezte ismét. Ben körülnézett. Az eladók mással voltak elfoglalva. — Nem tudok — felelte. S a lány látta, ahogy a fiú keze lassan a fehér és fekete billentyűk felé siklik, mint egy igazi zongoristáé. Nagyon meglepődött. Főleg azért, mert érezte, hogy ez a fiú már régen ismeri saját magát, másnak viszont megismerni őt sokkal nehezebb. Egészén biztos tehát, hogy tud zongorázni! Ben leütött pár halk akkordot. Senki sem jött oda, hogy megpróbál jón nekik valamit Is eladni. Így még állva, megkérd’ . amiről a lánynak mondta, ez nem zongcazaa A lány egyszerűen csak annyit érzett, hogy gyönyörű. A fiú csak fél percig játszott. A lányra nézett és azt mondta: — Egész jól hangzik. — Gyönyörűen! — Nem a játékra gondoltam — mondta Ben. — A zongorára mondtam. Magát a zongorát értettem. Jó hangja van ahhoz képest, hogy ilyen kicsi. Középkorú eladó jött oda. — Jó napot kívánok! — Helló! — válaszolta Ben. — Pompás darab. — Igen. Nagyon, kapós fajta. Igen alkalmas méretű egy modern lakásba, így elég sokat adunk el belőle. — Mennyi? — kérdezte Ben. — Kétszáznegyvenkilenc- ötven — mondta az eladó. — Persze, részletre is lehet. — Hol gyártják őket? — Nem tudom biztosan — felelte az eladó. — Talán Philadelphiában. De megnézhetem ... — Ne fáradjon — mondta Ben. — Tud játszani? — Nem, sajnos nem tudok — felelte az eladó. Észrevette, hogy Ben szeretné még tovább próbálni a zongorát. — Tessék, rajta, játsszék tovább! — Nem, en nem tudok zongorázni — szólt Ben. — Ugyan. Hallottam! — 0, az nem volt játék. Nem tudok kottát olvasni. Szerintem nagyon jól hangzott — mondta az eladó. — Szerintem is — mondta Emma. — Mennyi az első ■részlet? — ö — mondta az eladó —, úgy negyven vagy ötven dollár. De tessék, folytassa, uram, szeretném meg egy kicsit hallani, ahogy játszik. — Ha a hely alkalmas lenne — mondta Ben —, órákig elülnék a zongoránál. — Játsszék még —kérlelte az eladó —, senkit sem zavar. Ezzel felnyitotta a zongorát. Ben leült és elkezdte azt, amire azt mondta: ez neon játék. Tizenöt—húsz másodpercig kalandozott a hangokon, aztán talált egy dallamot és két percig játszott. Mielőtt befejezte volna, a zene halk lett és szomorú. Bennek egyre jobban megtetszett a zongora. Amíg a daliam kifejlett, beszélgetett az eladóval a zongoráról. Aztán abbahagyta a játékot és felállt. — Köszönöm — mondta. — Jó lenne, ha megvehet- ném. — Nem tesz semmit —; mondta az eladó. Ben és Emma kimentek az üzletből. Az utcán Emma megszólalt: — Ezt nem tudtam rólad, Ben. — Mit? I —* Ezt. * — De mégis, mit? — Hát ezt! — Most ebédidő van — mondta Ben. — Az esték azok, amikor azon gondolkozom. hogy szeretnék egy zongorát. Bementek egy kis étterembe. Leültek, szendvicset és kávét rendeltek. unkra ható élmény, a harmónia egészen különös formája. Mennyire illik kiállítóink művészete a XX. századi magyar piktúra, szobrászat fő törekvésvonalaiba? S milyen fokon kifejeződ önmaguknak, szándékaiknak? A sznob és a neofita egyaránt hajlamos arra, hogy tagadja a hagyományost, s elvesse a fejlődés szakaszosságát. Tehát úgy követeli az absztrakció, a pop-art, ezen túlmenően a 'kinetika elfogadtatását. hogy kikapcsolja az odáig vezető utat, a felvivő lépcsőfokokat. Holott alap nélkül nincs maradandó építmény. Nos, ez a fundamentum Kuruez D. István és Szabó Iván művészete. Magas szintje a mesterségbeli tudásnak,, vetülete a közösségi sorsvállalásnak. Azon felül olyan átlényegülés, amely a nép- életből merít éltető erőt, s a paraszti érzésvilág szépségeinek, gyötrelmeinek' láttatá- sára predesztinál. írhatom azt: mindkét alkotó akként kíván a művészi közjó javára szolgálni, hogy kort és embert, hazát és szellemet karakterlzáljon. S piktúrája, szobrászata mindenkor elérhető közelségben maradjon valamennyiünkhöz. Moldvay Győző — Hol tanultai zongorázni? — kérdezte a lány. — Sohasem tanultam. De ahol zongorát láttam, kipróbáltam. Nincs pénzem, sohasem volt. így hát kölyökko- rom óta ezt csinálom. A lányra nézett és mosolygott. Éppen úgy, mint amikor ott állt a zongoránál és a billentyűket nézte. Emmának hizelgett ez a mosoly. — Ha soha sincs pénzed — folytatta Ben —, az sok mindentől megfoszt téged, amit pedig. úgy vélsz, hogy jogosan megillet. — Azt hiszem, igen — mondta a lány. — Bizonyos szempontból ez nem is olyan rossz dolog, de valójában mégsem jó. Valójában rettenetes! Ismét a lányra nézett, ugyanúgy mint előbb. A lány visszamosolygott a fiú mosolyával. Megértette. Mint a zongora. A fiú órákig mellette tudna maradni.^ Ez nagyon, nagyon jólesett. Elhagyták az éttermet és két tömböt mentek az Em- póriumig, ahol a lány dolgozott. — Nos, a viszontlátásra! — Viszontlátásra, Ben! A fiú ment tovább az utcán, a lány bement az áruházba. Tudta, valahogy, valamiképpen, de a fiú megszerzi a zongorát és minden, mást is hozzá ...
